Kérdés: Ha az emberiség egyetlen organizmus, akkor miért van az, hogy a természet csapásai 

-a bot- 98% -ban a testet érik, és még is az agy, amely mindössze 2%, annak  kell megértenie, felismernie és változást előidéznie?

Válasz: Mindenféle trükkös kérdést kérdeztek tőlem, hogy elkerüljük a spirituális munkát, és semmit se tegyünk. Nem igazán irányítom a folyamatot. Nem reklámügynökként vagy eladóként jöttem hozzátok, és nem a termékemet ajánlom. Nem kopogtatok az ajtódon, és mondom azt, hogy: „Vásárold meg”. Ha akarsz, vásárolsz, ha nem, akkor nem.

Csak azt mondom, hogy a következő csapás rosszabb lesz, és nagyon hamar jön. S ti egyet is értetek ezzel. 

Mit, és hogyan kell tennem, hogy ez ne történjen meg? Aztán azt mondod: „Miért kellene ilyen árat fizetnünk érte, és elkezdenünk tenni valamit? Ha van valami probléma van, megoldjuk azt. ”

De miért kell eljutni addig a pontig, ahol megjelenik a probléma? Mindössze erről beszélek. Én olyan vagyok, mint te, csak látom, minek lesz rossz vége, és nem megijeszteni akarlak.

Még magunkhoz sem tértünk az egyik csapatból és már jön a másik. Egy hatalmas porfelhő a Szaharai-sivatagból elérte az Egyesült Államok déli partvidékének államait, befolyásolva azok levegő minőségét. Ez a jelenség nem ismeretlen, de a NASA szerint jelenlegi mérete és ereje szokatlan. A rekordot döntő porvihar ugyanabban az időben jelent meg, ahogy információt kaptunk a dél-amerikai sáska járványról, mely a termés 80%-át elpusztította. Mindez akkor történik, amikor a koronavírus járvány, gyorsabban terjed mint valaha. A természet jelei egyértelműek, csak meg kell tanulnunk olvasni a sorai között, annak érdekében, hogy a tehetetlenség állapotából, reménység állapotába kerüljünk.

A hosszú, generációs fejlődés után, a Természet most azt követeli tőlünk, hogy éretté váljunk és megkérdezzük magunktól: miért élünk, mi a létezésünk értelme? Vajon akarjuk-e tovább folytatni a mindennapi életünket annélkül hogy megértenénk, mit kell tennünk, és milyen célból?

Valójában, az ősi egyiptomi tíz csapáshoz hasonló állapotokon megyünk keresztül. A jövőben még több hasonló szerencsétlenség történik majd. Az ENSZ becslései szerint, – anélkül, hogy figyelembe vennénk más környezeti faktorokat, amik veszélyeztethetik az élelmiszer ellátást -, csak maga a koronavírus járvány megduplázza majd az éhezők számát, az év végére világszerte 265 millió emberre saccolnak. 

Amikor az emberek érthetetlen csapásokkal néznek szembe, és csak felületesen nézik azokat, elkezdenek megjelenni a világvége teóriák. A katasztrófák nagysága és gyakorisága valóban aggasztó, “Perfect storm” (angol kifejezés, jelentése: a lehető legrosszabb szituáció) az emberek számára. Azonban a járványok és más természeti csapások annak érdekében történnek, hogy az elvezessék az emberiséget oda, hogy megvizsgáljuk a Természettel szembeni tetteinket, és hogy átgondoljuk a céljainkat a mindennapi, egzisztenciális életünkön túl.

A hosszú, generációs fejlődés után, a Természet most azt követeli tőlünk, hogy éretté váljunk és megkérdezzük magunktól: miért élünk, mi a létezésünk értelme? Vajon akarjuk-e tovább folytatni a mindennapi életünket anélkül hogy megértenénk, mit kell tennünk, és milyen célból? A Természet azt akarja, hogy megtaláljuk a válaszokat ezekre a kérdésekre, és fejlődjünk.  Mindeddig tudattalanul fejlődtünk, mint a kisgyerekek, és egy önző megszerzés iránti vágy hajtott minket, értelmetlen élvezeteket kergetve mások kárára.

Ez a fajta önző, emberi megközelítési mód ellentmond az egész természetes rendszer tökéletes egyensúlyának. Ennélfogva most a Természet hátulról lök minket, ameddig tudatossá nem válunk és meg nem értjük a teremtést irányító programot. Ez egy bizonyos „belső szoftverje a Természetnek“, mely a bolygó minden részletében működik. Nekünk fel kell törnünk a rendszer kódrendszerét, be kell hatolnunk abba és aktívan részt kell vállalnunk az egész valóság irányításában.

Amint megértjük, hogy ez a program hogyan működik, és kiigazítjuk az egymáshoz való hozzáállásunkat, kijavítjuk viszonyainkat egymás között, az pozitív módon fogja az egész rendszert befolyásolni. Az eredendően egoista tendenciáink felett, meg kell tanulnunk, hogyan építsük ki egymás között a kapcsolat kötelékeit egymás figyelembevételével, a kölcsönös felelősséggel és a szeretettel. Már pusztán attól, hogy ha kölcsönösen egymás figyelembevétele alapján kezdünk el gondolkodni, már ettől a Természet elkezd majd megnyugodni. Egyensúlyt hozunk az egész emberiség számára, az egész Föld számára, és az egész Univerzum számára, mivel a gondolat a leghatalmasabb erő a valóságban.

A gondolatok mágneses térhez hasonlóan működnek. Mi nem látjuk az erők mögött működő valódi erőket, de ettől függetlenül azok működnek és befolyásolják egymást. Hasonlóan mi emberek is pozitívan befolyásolhatjuk egymást a gondolatainkon keresztül, ha arra gondolunk, hogyan növeljük a kapcsolatot egymás között.

Semmi nem történik a világban véletlenül, vagy céltalanul. A világ hatalmas kihívásokon megy keresztül. Annak ellenére, hogy ezt általában elviselhetetlennek érezzük, megláthatjuk a pozitív oldalát is, ha megértjük hogy ezek a csapások a kapcsolódás folyamatában segítenek minket. Az a céljuk, hogy meglássuk, mennyire függünk egymástól a túlélésünk és a fejlődésünk érdekében. De nem szabad megvárni, hogy a katasztrófák ébresszék fel az egység érzését közöttünk. Azáltal, hogy kijavítjuk az emberi kapcsolatainkat és a Természet rendszerével való interakciónkat, képesek leszünk elkerülni ezeket a csapásokat, és érezni fogjuk a teljességet és a Természet rendszeréből áradó jóságot. 

Minden egyes nap kapok e-maileket és a telefonhívásokat emberektől, akik elmesélik nekem, hogy hat hónappal ezelőtt még mosolygott rájuk az élet, most pedig mindent elvesztettek. Az életük összeomlott és semmilyen jövőt nem látnak. Mindez szívszaggató. Az emberiség napról-napra egyre jobban aggódik, egyre inkább tehetetlennek, és elveszettnek érzi magát. Az emberek már attól félnek, hogy eljön az idő, amikor már nem lesznek képesek enni adni gyermekeiknek.

Ahogy a vírus arra kötelezett minket,  hogy igenis gondolnunk kell arra, hogy nehogy átadjuk a fertőzést másoknak, most el kell kezdenünk azon gondolkodni, hogy hogyan fogunk gondoskodni másokról, amikor ételről, italról, lakásról vagy éppen az energiaellátásról van szó.

De mindez, ami történik nem egyfajta büntetés, ami felülről érkezik; ez egy felhívás arra, hogy egyesüljünk, hogy itt az ideje saját magunk helyett másokra gondolni.  Csak így leszünk képesek a jövőnket garantálni, hogy ha együttműködünk. Amíg egyedül cselekszünk és csak magunkért aggódunk – ahogy azt már régóta tesszük – akkor az súlyosbíthatja a helyzetet. Minél tovább várunk, annál több emberrel fog bővülni a szenvedők köre..

A Covid-19 vírus ideális katalizátor a kölcsönös felelősségvállalás felé: hogy ha nem viselünk maszkot, nem tartjuk be a távolságot egymástól, akkor nemcsak azt a kockáztatjuk, hogy mi magunk elkapjuk a vírust, hanem még nagyobb az esélye annak, hogy mi adjuk át másoknak. Ahogy a vírus arra kötelezett minket, hogy vigyáznunk kell másokra, nehogy megfertőzzük őket, most ugyanígy el kell gondolkodnunk a többiek sorsáról is, amikor étel, ital, lakás vagy az energiaellátás kerül szóba.

Meg kell tanítsuk magunknak és másoknak, hogy mit jelent az egymástól való függőség, hogy szorosan össze lettünk kapcsolva és mindenki mindenkitől függ, beleértve azokat is, akiket jelenleg valamilyen okból gyűlölünk. Most mindannyian együtt vagyunk ebben: az egész város, az egész ország, az egész világ.

Hogyha túl sok ember megbetegszik, akkor az élelem-előállítás és az ellátási láncolat kárt szenved. Az éhség pedig az embereket sokkal súlyosabb kétségbeesésbe kergeti, mint amit eddig láttunk, pedig már eddig is sok mindent láttunk. Hogyha minden egyes közösség, város, állam és az egész ország egységre lép, – mondjuk például Amerikában, mindenki odafigyelne arra, hogy minden amerikai megkapja az alapvető szükségleteit, mert megérti mindenki azt, hogy egy hajóban evezünk, – akkor ez elég lesz ahhoz, hogy az ország egy új és jobb jövő felé haladjon. Akkor majd meg fogjuk látni, hogy mindaz a fájdalom, amit a koronavírus eddig okozott, az valójában nem büntetés, hanem egy lecke a kölcsönös felelősségvállalásról.

Baal HaSulam, “A Béke”című cikkében írja: Ezáltal, az empirikus ok szemszögéből nyilvánvalóan bebizonyítottam – a szemünk előtt kibontakozó történelmi gyakorlat alapján – hogy az emberiség számára nincs más gyógymód, minthogy elfogadja a Gondviselés parancsát, azaz adakozni mások felé annak érdekében, hogy megelégedettséget okozzunk a Teremtőnek az alább két versnek megfelelően:

Az első, hogy „szeresd felebarátod, mint önmagad,” amely a munkánk legfontosabb összetevője. Ez azt jelenti, hogy a mások felé való adakozás munkájának mértéke adja meg a társadalom boldogságának alapját, mert az erre való törekvésének a mértéke az egyénnek meg kell, hogy egyezzen a saját maga jóléte elérésének törekvésével.

Sőt, a körülötte lévők igényeit, a sajátja fölé kell emelnie, ahogy azt a “Matan Torah” című cikkemben le is írtam.

Kérdés: Hogyan lehet kilépni, az önmagunk hasznára irányuló, egyfajta pragmatikus számításból, amit most a válság idején senki nem tud összerakni és eljutni a kapcsolat fontosságának megértéséhez egy magasabb szinten, és hogy magunkra kell vonni a kapcsolat erejét, a felső kormányzás törvényeivel összhangban úgy, hogy egyrészt beleolvadunk azokba, másrészt támogatunk másokat ennek az elérésében?

Válasz: A valóság érzékelés következő szintjére emelkedéshez, meg kell érteni, hogy ezzel belépünk, egy átfogó, közös, tökéletes valóságba.

Ha a természetet elkezdjük úgy érezni, mint egy tökéletes, abszolút integrál rendszer, megismerjük a helyünket is benne, hol található az én sejtem ezen belül. Ezen a módon megfogjuk érteni a létezésem lényegét az egyének integrációján belül és minden világossá válik a számomra. 

A legfontosabb dolog leválasztani magunkat az individualizmusról, az egóról, és a természetet egy integrál aspektusból vizsgálni és a teljes képet, egy egységes egészként látni. Ez egy teljesen más valóság érzékelés, ahol nincsenek egymástól elválasztott objektumok, csak a teljes kapcsolati viszonyukat hordozó képek.

Akkor megtudom érteni önmagam, egy teljesen más megvilágításban. Hol vagyok ebben a képben? Nem vagyok ugyanis benne, teljesen leválasztva érzem magam mindenről. 

Mivel magamat helytelenül látom, azaz, egyfajta tudattalan állapotban vagyok, leválasztva az igazi létezésem érzékeléséről, a természet átfogó képének hiányában élek. Hogy érzékelhetnék helyesen? Ez az, amit akarok.

Ha elkezdek helyesen érzékelni, látni fogom a helyem és felfogom fedezni, mi hiányzik ahhoz, hogy integrál kapcsolatban lehessek mindenkivel. Világossá válik, mi az igazi feladatom, a munkám, mi a kapcsolatom másokkal, és mások, hogy kapcsolódnak hozzánk. Ezzel eljutok, egy örök, tökéletes egyesített természet érzékeléséhez, megértem mindennek az értelmét, és az életem értelmét is ezen keresztül.

Most azonban még nem értem, mindez mire való. Én minden látni akarok, ahogy az létezik, változik, és ahogy össze van ez a mindenség velem kapcsolva. De hogy miért így van mindez, még nem tudom.

Helyes egyre több gyermeket adni a világnak napjainkban? Ez a kérdés láthatólag fontosabb ma, mint valaha, amikor a gazdaság, a szociális rendszerek és a környezet állapota a nőket erősen elgondolkoztatja a gyermekvállalás kérdéséről. A születések száma például az Egyesült Államokban a legalacsonyabb szintre élt az elmúlt negyedévben a legfrissebb nyilvánosságra hozott tanulmányok alapján. A várakozások szerint a korona vírus járvány okozta szorongás csak még jobban lejjebb viszik ezeket a negatív rekordot döntögető statisztikai számokat.  De a számokon túl, a legnagyobb aggodalomra az ad okot, hogy milyen módon lehet a világ népességének életszínvonalát fejleszteni, illetve fejleszteni az emberi viszonyokat is, a közösség javát figyelembe véve. 

“Ahogy az emberiség előre halad, az emberek egyre növekvő mértékben vonakodnak gyermeket vállalni, mivel az egó folyamatosan növekszik, egy erősen énközpontú megközelítést létrehozva, és növelve az élet minden vonatkozásában.”

Az egy nőre eső termékenységi mutató, egy generáció pótlásához 2,1 kellene, hogy legyen, azonban ez pillanatnyilag messze alul marad ennek a számnak a világ fejlettebb régióiban. Egy előzetes tanulmány szerint – ismét csak Amerikában – ez a szám, 1,71 gyermek. Arra is rámutatnak a számok, hogy a születések száma 2019-ben 3,7 millió volt, ami közel 1%-kal kevesebb, mint 2018-ban.

Az előre jelzett csecsemő szám növekedés, amit a COVID-19 karantén utáni időszakra jósoltak, nem következett be. Éppen ellenkezőleg, a terhesség megszakítások kérése közel megduplázódott a vírus kitörése óta. A járvány eredményeképpen a a munkanélküliség és a gazdasági adatok zuhanása szárnyalni kezdett, és a közgazdászok közel 500 000-rel kevesebb születést jósolnak Amerikában a következő évre. 

A mai társadalom nem törődik a gyermek vállalási kedv növelésével. Az egó napjainkban napról napra növekszik, és a növekedési ütem gyorsul generációról generációra, és egyre jobban arra kényszeríti ez az embereket, hogy a saját maguk beteljesítésével törődjenek. Ez odáig fajult, hogy a fiatalok nem akarnak házasságot kötni. A házaspárok új életformát fejlesztettek ki, csak önmaguk kielégülésével foglalkoznak, és sokan úgy érzik, a gyermekek nevelésével elvesztenék a szabadságukat ebben, és kénytelenek lennének a gyerekek boldogságára áldozni.    

Ugyanakkor az orvostudomány fejlődése elhozta a születésszabályozás lehetőségét.  A nők eldönthetik akarnak-e gyermeket, mikor és milyen körülmények között akarnak, mennyire lenne az hatással a karrierjükre, vagy az életük más prioritására. A múltbéli társadalmak naiv házaspárjai szinte semmit nem tudtak a terhességről és a gyermek születéséről, azonban a társadalom átalakult, és a gyermekvállalás egy jól tervezhető, és kiszámítható dologgá vált.

A termékenységi ráta meredek zuhanása sok országban megjelent, ez egy globális trend – ahogy a tanulmányok rá is mutatnak erre. Azonban ez nem szükségszerűen negatív helyzet. Feltehető a kérdés, hogy miért kellene a jelenlegi 8 milliárd ember számát tovább növelni? Minek?

Tény, hogy ez embernek szüksége van arra, hogy értelmet találjon az életében, egy magasabb célt, mint az öntudatlan létezés. Mit ad a termékenység lehetősége egy embernek? Minden ember a földön egy cél szerint szeretne élni. Minden emberi lény életének lényege, hogy korrigálja egoista természetét. Ez a cél a másokkal való kapcsolat kialakításával egy fokozatos folyamatot jelent, egy új emberiség születését, amely emberiség a kölcsönös felelősségen és az egységen alapul majd.

Amire a világnak most szüksége van, nem egy mennyiségi, hanem egy minőségi változás. Egy új társadalom, ahol minden ember fölé emelkedik az egoista természetének, és a környezetének az előnyeit tartja elsődleges célnak önmaga számára. Ehhez nem kellene több milliárd ember, és ez elsősorban minőségi változás követel, nem mennyiségit.

Ma sokkal nagyobb aggodalmat okoz az, hogyan kell egy helyes oktatási rendszert építeni a gyermekeinknek, mint az, hogy minél több gyermek jöjjön a világra.

Amikor arra tudjuk már tanítani a gyermekeinket, hogy kell másokat szeretni, az élet értelme felé haladni, az emberek között helyes kapcsolatokat felfedezni, akkor jön el az ideje annak, hogy a lehető legtöbb gyermeket hozzuk világra, egy globális, integrál rendszerbe, mert akkor minden gyermek hatalmas előnyöket adhat hozzá, az emberiség fejlődéséhez.

Van, ahol arra használnak egy lift kezelőt, hogy Ő az, aki képes a helyes szinthez tartozó gomb megnyomására. Mielőtt megjelentek a hűtőszekrények volt egy jegesember, aki felvagdalt hatalmas jégtömböket kocákra, és kiszállította a háztartásokba. A világban a szükséges munkák állandóan változnak, napjainkban gyorsabban, mint valaha. Most pedig a koronavírusnak köszönhetően, ez végletekig felgyorsult, és gyorsan megjelentek a virtuális munka feladatok is.

Az emberiség elért az ön-középpontú beállítottságból, egy együttműködő beállítottságba való átmenethez, és azok, akik segítenek másoknak ebben, azok lesznek a legboldogabb és legelfoglaltabb emberek a földön.

Minden foglalkozás, amely másodlagos a napi üzleti előrehaladás szempontjából, harcol a fennmaradásért, vagy már a felszámolódás különböző fázisaiban van. A COVID-19 járvány sokkolta az embereket, és eljuttatta őket addig a pontig, hogy elvesztették a shopingolás lehetőségét, és mindemellett,  elkezdtek takarékoskodni azon, amit megvásárolnak, mert sokan elvesztették a munkájukat.

Ez egy kicsit hasonlít a dinoszauruszok korának végéhez, ahol azok a fajok, melyeknek lejárt az ideje, kihaltak, átadva a helyüket új fajoknak. Talán nehéz ezt elképzelni, de ez a folyamat most is történik. Rengeteg új szakma van kialakulóban, és sok közülük már az “új emberi korszak”-kal kapcsolatos, és így, az emberi kapcsolatokkal is foglalkozik.

Korábban sokat kellett foglalkoznunk, mentális betegségekkel. ADHD, és a viselkedési zavarok különböző formái ezek. Reménytelen küzdelmet folyattunk a kijavíthatatlan emberi viszonyokról, és a zaklatások elleni hiába való harcokról. Ezek azonban nem a holnap problémái.

A holnap szakértői az emberi kapcsolatokkal fognak foglalkozni, és ők, a kialakuló új civilizáció játékszabályait fogják alakítani, ahol az emberiség tagjai szoros kapcsolatban fognak állni egymással, és teljes függésben lesznek egymással. Mi soha nem éreztünk felelősséget az egész emberiségért, de ma nem elégedhetünk meg ennél kevesebbel, és meg kell tanulnunk, mit kell tennünk és ehhez pedig milyen tudás és képességek szükségesek.

Az emberi kapcsolatok Coach-ai olyan emberek lesznek, akik tudják, hogyan kell egy 10 fős csoportot kezelni, akik teljesen idegenként ültek le a körbe, semmilyen affinitást nem éreztek egymás irányába, sőt, gyakran ellentétesek egymással, szóval hogyan lehetne a szóban forgó csoportot, a legjobb barátságba fordítani, egy óra leforgása alatt. Ezek a Coach-ok, akik ismerik az Integrál Oktatás gyakorlatát, értik, hogy kell segíteni embereknek abban, hogy kényelmesebben állhassanak hozzá a csoporthoz, elfogadva a csoportot, és hogy tehetik képessé őket arra, hogy ki tudják fejezni magukat anélkül, hogy veszélyeztessék bárki másnak a csoporton belül, az ugyanerre irányuló vágyát.

Azok, akik részt vesznek egy ilyen oktatásban, megértik mit kell tenni, hogy mások képesek legyenek kifejteni a teljes, bennük rejlő potenciált, és hogy ez csak akkor lehetséges, ha más emberek között teszi ezt valaki, akik mindannyian a legtöbbet akarják hozzáadni ehhez, hogy sikerüljön, és akiknek ugyanaz a közös céljuk van, az egység a csoportban.

A csapat sportok résztvevői tudják, hogy ha bajnok akar valaki lenni, fel kell áldozza magát, a csapat sikeréért. Az Integral Oktatás más. Nem kell feláldozni semmit, és mindig tízszer annyit kap vissza az ember, mint amit a csoportnak adott. A legjobb ebben pedig az történik, hogy itt nincsenek vesztesek, mindenki győztes, mivel az egység csak akkor érhető el, ha mindenki az összes többinek a sikerét is akarja.

Még soha nem próbáltuk ki ezt a megközelítést egymással. Most azonban nincs más lehetőség. Az emberiség elérte a önközpontú beállítottságból, az együtt működő beállítottságba való transzformáció átmenetét. S ahogy mondtuk, akik ebben fognak másoknak segíteni, ők lesznek a legboldogabb és legelfoglaltabb emberek a világban.

Manapság az emberiség nagyon különleges helyzetben találja magát. Egyrészről a koronavírus hatalmas réseket ütött az életünkben, így nagyon sok minden hiányzik ahhoz, hogy azt tökéletesnek tekintsük. Másrészről, soha nem álltunk még ilyen közel a tökéletességhez, mintha csak egy nagyon vékony fal választana el minket tőle, mint egy papírból készült membrán.

Úgy érezzük, hogy a spirituális valóság közvetlenül előttünk áll a vékony fal mögött. Már majdnem a spirituális világban vagyunk, és ez a  “majdnem” a szívünkben van. Hogyha összekapcsolódnánk a tízesben, azonnal a spirituális világban találnánk magunkat.

Úgy tűnik nekem, hogy a spirituális világ messze van, de valójában itt van közvetlenül előttem – pontosan ott, ahol a tízesem van. Hogyha én bezuhanok a barátaim karjai közé és teljesen átadom magam nekik, akkor belépek a spiritualitásba. A Teremtő ilyen feltételeket teremtett ebben a világban. Ma mindezt a koronavírus fertőzésen keresztül láthatjuk, mely betol minket a spiritualitásba. Mi félünk attól, hogy a vírus esetleg meg akar ölni minket, de ugyanakkor  közvetlenül elénk helyezi a spirituális valóságot.

Úgy tűnik, mintha a vírus távol tartana minket egymástól, arra kényszerítve, hogy távolságot tartsunk, de ez nem igaz. A távolság az az önzésünk következménye, és az a vágy, hogy képesek legyünk adakozni egymás felé, közelebb visz majd minket egymáshoz. Ha képesek lennénk összekapcsolódni az adakozás érdekében, hogy gondoskodjunk egymásról, semmilyen vírus nem okozhatna kárt nekünk. 

Mi nem fedeztünk volna fel semmilyen káros vírust, éppen ellenkezőleg, maga a vírus tett volna minket egészségesebbé, az által, hogy minden betegséget meggyógyítana. A Koronavírus felfedte az önzésünkben rejlő gonoszságot, mely mindig is létezett a világban, csak számunkra ez most tárult fel nyilvánvaló módon, hogy megérthessük azt, milyen korrekciókat kell végrehajtanunk. 

Minden a szándékunkon múlik. Hogyha összegyűlünk és eközben gyűlöljük egymást, akkor egy atombomba tárul fel közöttünk. Ellenben, ha, össze akarunk kapcsolódni, minden különbségünk  fölött, akkor többé nem egy nukleáris bombát találunk magunk között, hanem egy nukleáris erőművet, mely nem robban fel, hanem jó és hasznos energiát termel számunkra. Minden azon múlik, hogyan használjuk ezt a belső energiát, a megszerzés iránti vágyunkból, amely eredendő természetünk. Az egónknak léteznie kell, hiszen nem lenne önérzékelésünk egó hiányában. Azonban, a különbség abban rejlik, milyen módon kapcsolódunk össze egymással. 

Ez olyan, mint egy nukleáris reaktor, melyben radioaktív nyersanyag található, és a grafit rudak, melyek megakadályozzák a láncreakciót, és amelyek nem engedik, hogy a nukleáris elemek összeütközzenek egymással. Ilyen módon egy szűrőt helyezünk, a nukleáris részecskék közé, annak érdekében, hogy visszavert fény jelenjen meg, ami azt jelzi, hogy a helyes kapcsolat létrejött. Ennek eredményeképpen “jó energiát” kapunk, melyet felhasználhatunk, és ez az, ahogy ez történik az egész Természetben. 

Az emberiség olyan mértékben halad előre, hogy szüksége van részletes magyarázatokra az életről. Lesz olyan feladata minden embernek, amelyet saját magának kell elvégeznie, és lesz olyan rész, ahol tanulni kell annak érdekében, hogy legyen elképzelésünk az egész rendszer működéséről.

Izrael a közös lélek fejéhez tartozik, ennélfogva felelős azért, hogy a Teremtőtől lehozza a fényt minden nemzethez, akik a lélek testéhez tartoznak, és ott kapják meg a fényt. Azonban minden egyes nemzetnek meg kell értenie ezen működés alapelvét, mint egy autó vezetője aki tudja hogyan vezesse az autót. Van ugyan egy alapvető általános tudása arról, hogy az hogyan működik, de önmaga nem lenne képes megtervezni és felépíteni újat. 

Az egész emberiség olyan mint egy atomerőmű, és a Bnei Baruch csoport pedig az abban lévő grafit rudacska. Hogyha elvégezzük a feladatunkat, akkor képesek leszünk megakadályozni a nukleáris robbanást, mely már beindult, és amely a világot közelebb hozhatja egy harmadik, akár negyedik világháborúhoz. Reménykedjünk abban, hogy képesek leszünk megakadályozni ezt a robbanást.

A közvélemény most a COVID-19 vírusfertőzés második hullámáról beszél, amikor még az első hullám sem fejeződött be. Épp amikor azt gondoltuk, hogy a járvány már az irányításunk alatt van, a gazdaság megnyitása új fertőzési gócpontokat hozott létre, a világ minden részén. Mit jelent ez a jövővel kapcsolatban? Lehet, hogy megpróbáljuk elkerülni a csapongó, logikátlan intézkedéseket azzal kapcsolatban, hogy hogyan kezeljük a vírusfertőzést és annak következményeit, de az igazság az, hogy egyelőre csak a jéghegy csúcsát látjuk abból, ami előttünk áll. Amit bizonyossággal tudhatunk, az hogy az eddigi életmódunk mindörökké megváltozik. A legfontosabb dolog, amit meg kell értsünk az, hogy a Természet rendszere egy újfajta kapcsolathálózat felé tol minket, mivel mindannyian befolyásoljuk egymást, mindannyian egymástól függünk, ahogy azt a koronavírus fertőzés hullámai illusztrálják. 

„Minél inkább egyesülünk ma a szívünkön, lelkünkön keresztül, annál jobban megértjük majd a Természet irányításának az alapelveit, és annál inkább csökken majd, a jövővel kapcsolatos nyugtalanságunk. Tudatunk megnövekszik majd, elkezdünk felfedezni egy magasabb dimenziót, a Természet erejét, mely bölcsen táplál majd minket. Ez egy olyan Erő, melynek az alapvető karakterisztikája a szeretet és a színtiszta adakozás.“

A koronavírus nem fog gyorsan eltűnni közülünk. Lehet, hogy évekig megmarad, bár különböző formákat vehet fel. Ezért rendkívül fontos az, hogy a társadalmat és a gazdaságot az újonnan megjelenő valósághoz igazítsuk. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy néhány hónapon belül a legmélyebb gazdasági válságba kerülünk a második világháború óta. Az üzletek összeomlanak, az emberek megtakarított pénze elfogy, és már nem lesznek képesek kölcsönöket visszafizetni vagy bérleti díjat fizetni. Ennek az egyértelmű jelei már most láthatók. Ennélfogva, teljesen meg kell változtassuk prioritásainkat, céljainkat.

Az országoknak a forrásaikat, a létfontosságú iparágakba kell fektetni, hogy ezzel biztosítsák, hogy minden egyes személy alapvető szükséglete megfelelő módon ki legyen elégítve. A társadalom pénzkészletét elsősorban erre, az alapvető szükségletek biztosítására kell fordítani, és nem szabad azokat más területekre elpazarolni, a korábban hatalommal rendelkező részvényesek nyomására. A luxust kielégítő iparágak bizonyosan nagy csapást szenvednek majd a gazdasági válság miatt. Értelmetlen lenne azokat megpróbálni megmenteni, mivel termékeikre nagyon kevés kereslet marad.

Gondolkodnunk kell cselekvés előtt: a jövő emberiségnek egy sokkal nyugodtabb életstílusra lesz szüksége, az értelmetlen ide-oda rohangálás nélkül, ami a valódi szükségletekre fókuszál a fölöslegek helyett. Az embereknek elsősorban abba kell fektetni energiájukat, hogy mély kapcsolatokat építsenek egymás között, hogy felfedezzék az élet valódi ízét. A jó jövőnk azon múlik, hogy az emberek közötti kapcsolatokat és szeretetet kutassuk, és ez az elfoglaltság lesz majd a belépésünk az újvilágba.

Ameddig el nem érjük a szükséges emberi kapcsolatokat, meg kell tisztítsuk magunkat a szükségtelen üzletektől, elfoglaltságoktól, melyek csak a pusztító versengést növelik az emberek között, elszívják a természet fontos forrásait,  szennyezik a levegőt, a földet, a tengert.

A koronavírus időszaka intelligens módon leválasztja rólunk az élet feleslegessé vált, szükségtelen rétegeit. Fokozatosan lesoványítja a gazdaságot egy egészséges fenntartható dimenzióra, ahogy a szükségtelen zsír eltűnik.

A kormányoknak új gondolkodásmódot kell kifejleszteni annak érdekében, hogy munkalehetőséget és megélhetést biztosítsanak azoknak a millióknak, akik kiszorultak a munkaerő-piacról. A legjobb megoldás az, hogy a lakosságnak egy univerzális alapjövedelmet biztosítsanak, cserébe azért, hogy aktívan részt vesznek egy társadalmi oktatásban, és a közösség építésében.

Ez a menekülési út az oktatáson keresztül megadja majd az emberiségnek a belépést egy új megértés felé, azokkal a változásokkal kapcsolatban, melyek ehhez a különleges időszakhoz tartoznak. Megértjük majd, hogy ezek a változások mit jelentenek az ember, a társadalom és a világ fejlődése szempontjából, és hogy milyen újfajta viszonyokat kell létrehozni az emberek között. Azok, akik tanulnak, majd dolgoznak is egy pár órát olyan területeken, mely a társadalom és a közösség építését segíti. 

A legboldogabb és legegészségesebb élet arról szól, hogy másokról gondoskodjunk, mint ahogy egy édesanya, aki állandóan a gyermekéért aggódik és felbecsülhetetlen, semmi máshoz nem hasonlítható  kielégülést és boldogságot talál abban, hogy gondoskodhat gyermekéről. Bár látszólag ez ellentétes a szociális eltávolodás elvétől, a koronavírus időszaka valójában azért jött, hogy megtanítsa nekünk, hogy hogyan közeledjünk egymáshoz helyesen, és hogyan ne okozzunk egymásnak kárt – a helyes kapcsolat az a szívtől-szívbe való kapcsolat.

Minél inkább egységre lépünk ma, szíveinken és lelkeinken keresztül, annál jobban megértjük majd a Természet  irányítását, és akkor a jövővel kapcsolatos aggodalmunk lecsökken. A tudatosságunk megnövekszik majd és elkezdünk felfedezni egy magasabb dimenziót, mely bölcsen táplál minket, ami a Természet ereje. Ezt az Erőt a szeretet, és a színtiszta adakozás jellemzi.

Ennélfogva, a koronavírus fertőzés, nem egyszerűen egy világméretű járvány, ami azért jött, hogy mindenfajta problémát és pusztulást okozzon, hanem egy evolúciós találós kérdés, amit mindannyiunknak együtt kell megoldanunk. Sikerünk csak az egységünkön múlik, és nem csak azt hozza magával, hogy sikeresen meglovagoljuk a fertőzés hullámait, hanem azt is hogy elérünk a hullám csúcsára, egy új, egészségesebb, és biztonságos jövő érdekében. 

Amerika a világ többi részéhez hasonlóan egy láthatatlan ellenség ellen folytat háborút, a Covid-19 vírus ellen. Ugyanakkor a vírus megelőzésére szolgáló eszközök, mint az arcmaszkok, igencsak láthatóak. Ez, a megelőzést szolgáló intézkedés megosztotta a társadalmat azok között, akik visszautasítják a maszkok használatát arra hivatkozva, hogy az csorbítja szabad választásukat, és azok között, akik az arc maszkok használatát a szolidaritás jelének tartják mások iránt, hogy megakadályozzák a vírus terjedését. Ennélfogva a vírus egy példaértékű gyakorlatot adott nekünk a kölcsönös felelősséggel kapcsolatban, mivel mindannyiunknak meg kell értenünk, hogy egyetlen hajóban evezünk, ezért a közösség jólétének figyelembevétele fontosabb kell hogy legyen, mint az egyéni számításaink.

“Sokan úgy érzik, hogy az arc eltakarása csorbítja a szabad akaratot – viszont, ha többen viselnék az arcmaszkokat, akkor nagyobb szabadságunk lenne arra, hogy kimenjünk.” –  mondta az Egyesült Államok Fősebésze Jerome Adams. Különböző kutatások azt mutatják, hogy az arc eltakarása kritikusan fontos ahhoz, hogy csökkentsük a vírusfertőzés terjedését, és mégis nagyon sok ember megtagadja az arcmaszk kötelező viseletét a közterületeken. Mások az utolsó betűig követik az orvosi utasításokat, míg legtöbben valahol a kettő között lavíroznak.

Mivel a COVID-19 vírus egy új, korábban még nem ismert betegség, ezért kiváltotta belőlünk az ismeretlentől való félelmet. Fogalmunk sincs, mi történne ha “Isten ments” megfertőződnénk, és ez a bizonytalanság érzése, egy általános hisztériához vezet.

A koronavírus betegséget tárgyalja a világon az összes média reggeltől-estig, és minden politikus vagy szakértő megpróbálja kihasználni a helyzetet arra, hogy megmutassák milyen okosak, milyen fontosak, és hogy ők ismerik a legjobban az országuk előre jutásának módját. Hogyha véletlenül igazuk van, akkor azt saját maguknak tulajdonítják, de ha nincs igazuk, akkor az már valaki másnak a hibája. Mint mindig, most is a sikernek sok szülője van, míg a kudarc, az anyátlan marad.

Hogyha el lennének különítve az óvatosak és óvatlanok, akkor talán jobban meg lehetett volna oldani ezt a problémát. Azonban mindannyian elválaszthatatlanul össze vagyunk kapcsolódva ebben a helyzetben. Szóval mit tehetünk? A megoldás a rizikó kiszámításában rejlik. Ha én rendkívüli módon aggódom a betegség miatt, vagy egyáltalán nem aggódom, vagy valahol a kettő között vagyok, akkor lehet, hogy meg kellene változtatnom, hogy mire irányítom a figyelmemet. Más szóval, ahelyett, hogy azt nézem én, mit érzek, és attól rettegek, hogy elkapom a vírust, inkább arra kell gondolnom, hogy az viselkedésem hogyan befolyásol másokat.

Azaz, azt kell mondjam magamnak, hogy egy potenciális vírushordozó vagyok, és az hogy mások megfertőződnek vagy sem, az rajtam múlik. Ennek megfelelően, bárhol is vagyok, minden egyes pillanatban meg kell fontolni a viselkedésemet, és beállítani arra magamat, hogy biztosítsam, hogy mások egészségét óvva, nem adom át a vírust nekik.

Sajnos a publikum még nincs tudatában ennek a személyes felelősségnek, mivel napról-napra ellentmondásos véleményeket kapunk az orvosoktól és másoktól. Ez összezavar minket. Noha a vélemények sokszínűsége az egy pozitív dolog, hogy különböző lehetőségeket veszünk figyelembe, de végezetül a publikumnak világos és tájékozott útmutatásra van szüksége.

Hogyha ugyanúgy folytatjuk tovább, ahogy most haladunk, akkor ugyanott találjuk magunkat ahol eddig, azaz mindenki a saját tanácsát fogja követni, és nem lesz lehetőség az általános jólét érdekében óvintézkedéseket tenni. Ez még inkább eltávolítja majd az embereket attól a biztonságtól, amit egy helyesen elrendezett társadalom nyújthat. Az a helyzet, hogy ahol mindenki a saját természetes ösztöneit, gondolatait követi, és csak saját magát veszi figyelembe, az csak káoszt okoz, ami előbb-utóbb anarchiához vezet.

Ha mindenki beleegyezne abba, hogy az arcmaszk viselése mások érdekében történik, ez megelőzheti azt, hogy belecsússzunk egy ilyen társadalmi káoszba. Bármikor, amikor vita van a közösség és az egyén között, a közösség véleményét kell elfogadnunk. Miért? Mivel ezáltal a természet általános, összekapcsoló erejéhez igazítjuk magunkat, amely képes pozitívan átitatni a társadalmat, az egyén negatív, önző erejével szemben, mely csak rend a megzavarásához, káoszhoz vezet. Ahogy írva van, “Az emberek sokaságában található a király dicsősége“. (Példabeszédek: 14:28) Valójában ez a lényeg.

Bár néhányan óvatosak, mások meg óvatlanok az eredendő egyéni tulajdonságaik alapján, de egy egészséges társadalomnak teljesen új gondolkodásmód felé kell haladnia – hogy mindent mások érdekében tegyünk. Amikor mindenki megpróbál állandóan mások érdekében cselekedni, akkor ott már nem lesz semmi szükség a túlzott félelemre vagy a közömbösségre. Akkor mindannyian ráhangolódnánk a Természet integrál rendszerére, ahol egyensúly uralkodik, és akkor felfedezzük majd, hogy a legvégső szabadság ott található, ahol mindenki a közösség érdekeit tekinti a legfontosabbnak, hiszen a közösség mindannyiunk összessége.

Kérdés: Korábban, majdnem Olaszország teljes déli része a turizmusból élt. Ha a turizmusban dolgozók munkanélküliek lesznek, hogyan látják el az emberek a családjaikat?

Dr. Laitman: Értem, hogy milyen sok szakma, munkahely, vállalkozás és üzlet nem lesz képes visszatérni a járvány előtti állapotába. Tény, hogy szükséges lesz, mindenki számára átlátható, állami segítségnyújtási programok bevezetésére. Ezek nem csak kezet kell, hogy nyújtsanak, hanem elkerülhetetlenül részt kell, hogy vegyenek az egész társadalom életében és a problémák aktív megoldásában. Megoldás lehet a munkaerő létszámok, szükséges mértékűre csökkentésére. Most biztos, hogy jobb lenne az embereket haza küldeni, és egy minimális jövedelmet biztosítani nekik.  

Meg kell értenünk azonban, hogy egy új társadalmat kell teremtenünk. Hogy ezt megtehessük, egy állandó, jól vezetett kommunikációban kell lennünk, de nem olyanokban, amiket manapság a TV-ben lehet látni, ahol különböző kormányzati emberek kerülnek meghívásra, és mindig abban a témában őrölnek, amire nekik van szükségük. 

Különböző szakértőket, tudósokat kell meghívni és nem mindenfajta közéleti figurákat, akik arról álmodoznak, hogy miniszterelnökök lesznek. Akkor valódi felvilágosító beszélgetések születnek, és láthatóvá válnak a kívánatos társadalmi állapotok, amelyeknek el kell jönniük.  Én azt látom, ez a jövő egyre jobban ragyog felénk. 

Kérdés: Ön azt mondja, csak az állami rendszerek tudják a munkanélküliség problémáját kezelni. Ha ez így van, mi egy Kabbalista pontja, amiben megragadhatja a koronavírus témáját a spirituális fejlődésről való beszéd helyett?

Dr. Laitman: Én nem mentegetem az államot, hogy csak ő oldhatja meg a problémát. Ez egy társadalmi és gazdasági probléma. A közösségnek el kell döntenie, mire van szüksége, és mire nincs többé szüksége, és a kezébe kell vennie azokat a funkciókat, melyeket az államok magukhoz ragadtak, és vissza kell venni tőlük annak érdekében, hogy minden menedzselhetővé váljék..

A tény, hogy törvénykezési verseny uralkodott el a kormányzatokban, amelyek miatt nem is képesek megoldani problémákat. Nem hibáztatom őket, mert ott is emberek ülnek, amiket a saját önző természetük hajt ilyen állapotokba.  

Semmi okot nem látok, amiért hinnem kellene abban, hogy ezeket a megoldásokat a kormányokra kellene hagynunk. Talán tehetnek valamit, legalább most, amikor a társadalom tüntet ellenük, és megnyilvánulásokat szervez ellenük. Valójában azonban nagyok sok vállalat és cég nem lesz képes visszatérni a hétköznapi tevékenységéhez.