Kérdés: A tudósok elkülönítenek építő és destruktív konfliktusokat. Az emberek, országok és vallások között felmerülő célok alapján is osztályozhatjuk ezeket. Beszélünk az emberen belüli és emberek közötti konfliktusról, nézeteket érintő, érzelmi, nyílt vagy burkolt konfliktusokról, és így tovább…

Mit gondol, milyen típusú konfliktusok bukkanhatnak fel azokban a csoportokban, amelyek integrál képzésben fognak részesülni?

Válasz: Bármilyen típusú. Még csak el sem tudjuk képzelni, hogy ezek a konfliktusok milyenek lehetnek. Felébresztjük, élvezzük és fejlesztjük ezeket. Ez mind azt a célt szolgálja, hogy föléjük emelkedjünk, és a segítségükkel kapcsolatot építsünk ki egymás felé. Nincs semmi a természetben, nemhogy a mi világunkban, de egyik világban sem, ami ne két ellentétből, a konfliktus és a megegyezés kettőséből épülne fel. 

Kérdés: Szükségesek a konfliktusok ahhoz, hogy egy adott közösség fejlődhessen?

Válasz: Mindenképp. 

Kérdés: Azt mondja, hogy mi magunknak kell felébreszteni a konfliktusokat. De ezeket a természet generálja. Akkor hát nem is szükséges külön keresni őket?

Válasz: Persze, hogy nem szükséges. Semmit nem teszünk erőltetett, mesterséges módon. Nekünk az egységre kell törekednünk, és ennek eredményeképp egyre nyitottabbá válunk a köztünk lévő különbségekre, egyre jobban toleráljuk különbözőségeinket és a köztünk feszülő ellentéteket és távolságokat.

A legfontosabb az, hogy érezzük, hogy a mai válság az a közös probléma, amely egyesít bennünket és segít megérteni, hogy össze vagyunk kapcsolódva egymással.

Fogadjuk meg mindannyian, hogy ettől a pillanattól kezdve, amikor a koronavírusra gondolunk a családunkkal, a városunkkal, az iskolával, amelybe gyermekünk jár, és a munkákkal kapcsolatban, az egész emberiség miatt aggódni fogunk.

Azt akarjuk, hogy az egész emberiség meggyógyuljon a koronavírusból, amelyet a mindennap egyre jobban feltáruló egoizmusunk okoz. Ha közel érezzük magunkat egymáshoz, és képesek vagyunk kapcsolódni és átölelni egymást, akkor minden vírus eltűnik.

Amint elgondolkodunk személyes szerencsétlenségünkön, bővítsük ki egy kicsit, és gondolkodjunk el a közös, globális problémánkról.

Az egoisták általában örülnek annak, hogy az egész világ szenved, mert akkor a saját problémájuk már nem tűnik olyan szörnyűnek, ahogy azt mondják: “A megosztott probléma felére csökken.” De itt éppen az ellenkezője van: szenvedek az egész világért. Sokkal nagyobb a szenvedésem, ha látom, hogy nemcsak a gyermekeim, a családom, a rokonaim, az ismerőseim miatt szenvednek, hanem az egész emberiség szenved.

El kell kezdenünk ezt másként kezelni. Az a tény, hogy mindenki velem szenved, ettől nem érzem jobban magam, hanem éppen ellenkezőleg, sokkal jobban fáj, mert az egész világ szenved.

Az ember az Egyiptomból való kivonulásával emelkedik, egoizmusa fölé. Amíg ki nem lép az egoizmusából, még nem tekinthető embernek, mivel ő még kegyelmes a saját egoista természetével. Az egoizmus fölé emelkedésével, az ember némileg hasonlóvá válik a Teremtőhöz, és Ádámnak hívják.

Ezért az emberi szint, Pesah-nál kezdődik. De onnan a Szfírák számának megfelelően, hét hónapos időszakot kell átélnünk, amely során a megszerzési vágyától az adakozási vágy felé haladunk. A Pesach utáni hetedik hónapban kezdődik Rosh HaShanah (új év); új kezdet, amikor valóban elkezdünk új spirituális fokozatot építeni.

Előtte azonban őszinte belső elszámolást kell tartani, miszerint,  mik vagyunk, honnan jövünk, mit kell építenünk, mitől kell eltávolodnunk, és mihez kellene közelebb kerülnünk. Ezért van az új év előtt a Slichot (bűnbánat) nevű időszak, amelyben egy belső feltárást végzünk, azaz, hogy honnan jövünk, milyen minőségből és milyen minőséget szeretnénk elérni? Szeretnénk áttérni a kapni-akarásból az adományozásra, az állatias elméről az értelem feletti hitre, azaz a spirituális értelemhez a Teremtő elvéhez.

Ha ahelyett, hogy nézzük, érezzük és észleljük a világot, állatias szemekkel, a valóság újfajta felfogására akarunk jutni, és mindent az adományozás szemével, a hit erejével akarunk látni. Akkor e világ helyett egy jövőbeli világot fogjuk látni. Mindez Rosh HaShanah-t szimbolizálja – az új változások kezdetét.

Ez az év nagyon különleges, mert hatalmas változások történnek az egész emberiséggel. Először él át az egész emberiség ilyen radikális változást; ez valóban Rosh HaShanah – egy új év kezdete, új változások, mindenki számára.

Ezt a Teremtő ígéretének beteljesülésének tekintjük. Azokat, akik megpróbálják megérteni ezt és segítenek az emberiségnek ezt helyesen, gyorsan, mindenki iránti szeretettel és a Teremtő iránti szeretettel elérni, Izraelnek hívják, (aminek a jelentése Isra-El=Yashar-El) egyenesen a Teremtőhöz.

Ez az állapot csak Adam HaRishon összetört lelkének kijavításával érhető el. Amit a Teremtő szándékosan tört össze azért, hogy most össze tudjuk állítani, mint a gyerekek a LEGO-darabokat, hogy ebből jobban megérthessük azt a spirituális életet, amelyhez el kell jutnunk.

Ezért örülünk, hogy minden nap hatalmas előre-lépéseket teszünk az egoista természetünk gonoszságának feltárásában, valamint a “jó” felismerésében, azaz annak megértésében, hogy csak egy “jó kapcsolat” az ami megmentheti az emberiséget. Ez az egyetlen gyógymód a koronavírus ellen.

Ezért boldogan üdvözöljük Rosh HaShanah különleges ünnepét – a változások kezdetét.

Miért szokás megbocsátást kérni ezen ünnep előtt? A Teremtőnek nincs szüksége bűnbánatunkra. Ő teremtette meg azokat a feltételeket, amelyekért bocsánatot kell kérjek. De ha korrigáltan reagálok rájuk, az azt jelenti, hogy kikorrigálódott bennem, azaz megértettem a Teremtő rajtam végzett munkáját, és hogy Vele, -már mint társával- dolgozom. Ebben a “párkapcsolatban” sok fokozat létezik: szolgáló, bűnös, barát, szeretett-egyetlen és még sok más.

A Teremtőnek nincs szüksége bűnbánatunkra és korrekcióinkra. Nekünk van szükségünk ezekre, hogy kiemelkedjünk a tudatlanság, félreértés és a tudás iránti érzéketlenségből, abba a Felső Rendszer folyamatával való érzékenységbe, ahol megértjük a Teremtő programját. Nem csak megértjük, hanem elkezdjük irányítani ezt a programot. Olyanok vagyunk, mint a gyerekek, akik először megteszik az első félénk lépéseket ebben a világban, megtanulnak benne élni, és végül felnőnek és elkezdenek irányítani.

Ugyanígy fokozatosan bekapcsolódunk a spirituális valóságba, amíg meg nem értjük a Teremtőt és a vele való összetapadást, sőt átvesszük Tőle az irányítás gyeplőjét, ahogy írva van: „A fiaim legyőznek Engem” Valójában csak mi tudjuk kontroll alatt tartani a gonosz hajlamot, és azt jóvá alakítani.

Csak azt kérhetjük, ami rajtunk múlik, azaz megkérhetjük a Teremtőt, hogy adjon nekünk erőt, okot, érzéseket és képességet a helyes cselekedetek végrehajtására. Jöjjön el hozzánk. Ily módon bekerülünk a Teremtő által létrehozott világba, és elmozdulunk annak Végső Korrekciója felé.

A világ Végső Korrekciójának állomásán vagyunk. Eddig a világot szelektíven, apró részekben korrigálták, mintha az egyik alkatrészt a másik után cserélték volna le egy autóban: a motort,

sebességváltó-házat, a sebességváltót stb. De aztán elkezdjük összes javítást összerakni, és elindítjuk az egész rendszert.

Mindeddig a múlt összes Kabbalistája személyes, részleges korrekciókat hajtott végre Adam HaRishon közös lelkének rendszerében, részről-részre javítva azt. Most azonban itt az ideje a legfontosabb munkának: a részek közötti kommunikáció megteremtésének és a teljes rendszer együttes elindításának.

Ez egy másik munka. Nagyon különleges. Azaz kapcsolatot kell létesítenünk az összes rész között, miután megértettük, hogy erre szükség van. Ezért ez csak a kölcsönös kapcsolatunk révén lehetséges, a könnyű vágyaktól a vaskosakig, a bensőségtől a külsőségig. De végül el kell indítanunk a teljes rendszert.

Nem kérjük a Teremtőt, hogy fedje fel önmagát, hanem mi magunk akarjuk kinyilatkoztatni őt, a Kli-nk (edényünk) összeállításával. A Kli ugyanúgy fog működni, mint a Teremtő, és ebből a munkából megértjük Őt. Ez a Felső Erő kinyilatkoztatása, amelyre vágyunk.

Mintha apámhoz és anyámhoz szeretnék hasonlítani nemcsak a történeteik révén, hanem azáltal, hogy életemet úgy szervezem, hogy megértsem és érezzem őket. Az életből meg fogom érteni, hogy valójában mi történt velük, és hogyan vigyáztak rám, és hogyan tettek meg mindent értem. Ezt hívják „A tetteid által ismerünk meg Téged” mechanizmusának, azaz azt, ami ezt az új időszakot, új évet meghatározza. A világ így halad a korrekció felé.

Kérdés: Korábban egy vezetőt annak alapján választottak meg, hogy mennyire volt hű az ígéreteihez, a karizmája, a bátorsága, az elszántsága alapján a döntéshozatalban, illetve csak azután, hogy kiderült hogyan vezeti az államügyeket, hogyan kezeli a munkanélküliséget, az emberek jövedelmét stb.

Az üzleti pszichológusok felvetették a kérdést: mi fog történni a koronavírus utáni időszakban?
Vajon elég érett lesz a jövőképünk, a vezetői képességekről ahhoz, hogy ennek felmérése az emberek jólétével kapcsolatos aggodalmakon alapuljon? Mit gondol ön, milyenek lesznek a jövő vezetői?

Válasz: A jövő vezetője egy olyan ember, aki megérti, hogyan hozhatja össze az embereket. Ez minden. Semmi más. De itt egy kis megjegyzésre van szükségünk: ez nem olyan, mint Mao, Lenin vagy Trockij, akik felállnak egy páncélozott teherautóra és inspirálják az embereket. Ők olyan nagyon inspiráló személyiségek.

Az tény, hogy olyan emberre van szükségünk, aki azt tűzte ki célul, hogy ne legyőzzön valakit, a másik kárára, hanem hogy mindenkit egységbe foglaljon. Ez azért probléma, mert mindig versenyezünk valakivel.

Ez itt nem fordulhat elő. Mindannyian együtt vagyunk, a természetünkkel, belső-lényegünkkel, szeretett egoizmusunkkal szemben. A vezetőnknek ismernie kell a világ valódi természetét és azt, hogy miként kezelhetjük ezt a természetet. Illetve azt, hogyan ne foglalkozzunk vele. Egyébként hogyan lehet vezető bárki, ha nem érti, hogy mivel foglalkozik?

Teljesen meg kell értenie és éreznie a Természetet, annak adakozását, és természetét és értékeit önmagába kell zárnia végleg. Meg kell értenie, hogy az embernek el kell érnie azt, hogy teljes hasonlóságban legyenek a Természettel, az egymással való egység révén, amit úgy hívnak, hogy “összetapadás Ővele”. Hogyan lehet ezt elérni, milyen Erők, segítenek a természettel való összekapcsolódásban?

Természetünk egoista, de a környezetünk adakozó. Tehát meg kell változtatnom magam egoistáról adakozóra, más emberekkel való kapcsolataimban. Tehát, amikor mindannyian átalakítjuk magunkat ily módon, akkor olyanok leszünk, mint a világ Egyetemes Természete – önzetlen. Ezt kell elérnünk.

Ez nem egy magas akadály; a Természet állítja ezt a mércét elénk. Mindenképpen meg fog történni! Néhány hónapon belül feltárul, hogy a világ hogyan fog elindulni ennek irányába.

Egy vezetőnek fel kell ajánlania a világnak, az egész emberiség összefogásának módszerét. Erre kell törekednie. Nem lehet másképp.

Nincs fontosabb cselekedet, mint a kölcsönös garancia gyakorlati kivitelezése. Ebből a szempontból kiindulva szükséges, hogy átgondoljuk az összes állapotot, az egész folyamatot, amin keresztül megyünk, a végső célállapottal együtt. Az élet minden pillanata egyetlen cél felé kell, hogy irányuljon: egyre inkább szükséges megközelítenünk a kölcsönös garancia koncepcióját.

Ha rendszerünket helyesen alakítjuk ki, azonnal látni fogjuk, hogy egész életünk teljesen más alakot ölt, minden egyes problémánk köddé válik, beleértve a koronavírus okozta krízist. Ha belegondolunk, a problémák csakis azzal a céllal köszöntenek be, hogy ráébresszenek minket a kölcsönös garancia szükségességére.

Mindebből következik, hogy mindenfajta összeomlást, legyen az kicsi vagy komolyabb, egyetlen módon lehet orvosolni: a köztünk lévő kölcsönös garancia megerősítésével. Minden nap ekörül kell, hogy gondolataink forogjanak, főként a legutóbbi kongresszust követően, ahol megkezdtük ennek a kölcsönös garanciának a kiépítését tagjaink és a világ összes lakója között, és ezen az úton fogunk tovább haladni.

A Teremtő csak akkor fog létezni, ha egységünkön és kölcsönös garanciánkon keresztül létre hozzuk Őt. A kkor felfedjük ezt az Erőt, és elkezd létezni köztünk.

A Teremtő alakít ki egységet köztünk. Ha a csoportot egyetlen egészként kezelem, ahol nincs különbség a résztvevők között, akkor ez lesz az a keret, amin belül elkezdhetem megérezni a Teremtőt. A Teremtő az egység létrehozásának ereje, amit akkor hívhatunk életre, ha egységre és egymás támogatására törekszünk. A Teremtőt létre kell hozni, csak így létezhet. Ez a hajtóerő az, amit egységünkkel szeretnénk megcélozni.

Már előre tudható, hogy létezik az az állapot, amelyben kölcsönös garancia alapján, egy emberként hozzuk létre az egységet. Imával fordulunk ehhez az állapothoz, hogy erőt gyűjtsünk belőle. Ez az állapot már létezik és él, mivel örökkévaló. Annyi csupán a dolgunk, hogy feltárjuk a gyakorlatban is.

Ez a különbség a még fejlődő és a közöttünk folyamatosan változó kölcsönös garancia, illetve azon forma között, amit teljes mértékű egységünk eredményeként kívánunk elérni.

A kölcsönös garancia a közöttünk lévő helyes kapcsolat általános törvénye. A Teremtő akkor mutatkozik meg, amikor valóban egy emberként csatlakozunk egymáshoz. Ha ez megtörténik, ebben az egységben megértjük a Teremtőnek nevezett, komplett és tökéletes egység ideális állapotát.

Nem érhetjük el egyetlen ugrással ezt a teljes kapcsolódást, 125 lépcső vezet el hozzá. A 125 szintet a Felső Fény alkotta meg, amikor fentről lefelé kiterjedt. Lehetőségünk van, hogy minden egyes lépcsőfoknál növeljük a kölcsönös garanciát közöttünk, és ennek az állapotnak a kiterjesztéseként, a Teremtővel is ennek megfelelően alakítsunk ki viszonyt. 

Csak az Edényen belül lehetséges megítélni a Teremtőt, ami azt jelenti, hogy csakis a kölcsönös garancia keretein belül: a csoport a Teremtővel történő garancia elérésének helyszíne. Ez annyit tesz, hogy minden munka köztünk megy végbe.

A bizonyosság az élet folyásának feltétele a közönséges testben, ahol anyagcsere van, erők, fények, vágyak – az élet feltétele. Így hát nincs értelme kis vagy nagy méretű garanciáról beszélni.

A Természet egésze az univerzális kölcsönös garancia törvényének megfelelően működik, máskülönben nem volna képes létezni. Ehhez azonban tudattalan lépés vezet, amire a természetes ösztön kötelez. Az embernek azonban, akik a kövületi, növényi és állati szintek felett állnak, másképp kell megfelelnie a kölcsönös garancia törvényének. Az emberi szinten a választás, az erőfeszítés, ima és kölcsönös segítség eszközeivel szükséges élni.

Új cikkem a Linkedin-en “A Covid-19 védőoltásnak meg kell érintenie a szívet”

Egyik a másik után, minden ország megpróbál több milliárd dolláros szerződéseket aláírni, hogy megvegyék a jelenleg nem létező védőoltásokat a Covid-19 vírus ellen. Ebben a pillanatban még mindig nagyon kérdéses egy hatékony védőoltás kifejlesztése, legalábbis az ENSZ főtitkára António Guterres, és Dr. Anthony Fauci a Fehér Ház koronavírus tanácsadója szerint, mivel mindketten azt állítják,  hogy a közeljövőben nem valószínű egy hatékony védőoltás megjelenése, ha egyáltalán képesek leszünk egy ilyen védőoltást valaha kifejleszteni.

Meg kell értsük, hogy a koronavírus nem egy egyedülálló esemény, hanem válságok sorozatának csak az első lépése, amely előbb-utóbb kivezet minket a jelenlegi énközpontú világnézetünkből és arra kényszerít majd minket, hogy figyelembe vegyük egymást, és előbb-utóbb elkezdjünk egymásról, és a Természetről gondoskodni.

De még akkor is, hogyha egy védőoltás ki lenne fejlesztve, az sem oldaná meg problémáinkat. Valójában csak növeli majd a problémákat és megvan ennek a jó oka.

Meg kell értsük, hogy a koronavírus nem egyedülálló esemény, hanem válságok hosszú sorának az első fázisa, melyek végezetül kivezetnek majd minket az énközpontú világnézetünkből és arra kényszerítenek minket, hogy figyelembe vegyük egymást, és előbb-utóbb el kezdjünk egymásról és a Természetről gondoskodni. Innentől inkább fel kellene használnunk minden válságot, hogy a kívánt állapot felé haladjunk, mivel akkor könnyebbé válnának az egymást követő válságok. Másképpen kifejezve minél több erőfeszítést teszünk annak érdekében, hogy önkéntesen megváltoztassuk magunkat, annál kevesebb erőfeszítést kell tennie a Természet rendszerének, hogy erőszakkal megváltoztasson minket.

Ebben a pillanatban az emberiség és a valóság többi része ellentétes fejlődési pályán van. Miközben rajtunk kívül minden össze van kapcsolódva, mi emberek egyre inkább csak magunkra gondolunk. Nem vesszük figyelembe, vagy nem is tudunk arról a kárról amit egymásnak és a Természet rendszerének okozunk, és mindeközben csak saját vágyainkat próbáljuk állandóan, azonnal kielégíteni.

De 8 milliárd ember nem élhet így, ez egy fenntarthatatlan állapot. Mivel a Természet nem így működik, és nekünk a Természet törvényeit kellene követnünk, bármennyire is nem tetszik nekünk ez az ötlet. A Természet rendszere addig kényszerít majd minket ameddig meg nem változunk és nem igazítjuk magunkat rendszeréhez. Ennélfogva minél hamarabb megtaláljuk ezt az új utat, annál kevesebb fájdalmat kell a Természet rendszerének ránk mérnie annak érdekében, hogy arra kényszerítsen minket amit akar.

Ebből az következik, hogy csak egy hatékony gyógymódja van a Covid-19 es vírusnak, de ennek semmi köze az orvostudományhoz, és minden csakis a szíveinken múlik. Amikor megváltoztatjuk egymás iránti attitűdünket, megváltoztatjuk szívünket az elidegenedéstől az integráció felé, ahogy elkezdünk egymásról gondoskodni, együttérzésben, kölcsönös felelősségben élni, abban pillanatban felfedezzük majd, hogy legyőztük a vírust anélkül, hogy közvetlenül küzdenénk ellene.

Valójában azáltal, hogy így teszünk, nemcsak hogy megvédjük magunkat a koronavírus ellen, hanem megvédjük magunkat az összes jövőbeni csapás ellen, melyeket a Természet rendszere tervez annak érdekében, hogy minket akaratunk ellenére a saját törvényeihez azonosítson, hogyha mi azt nem tesszük önkéntesen. Akkor arra kényszerít minket, hogy figyelembe vegyük egymást, összekapcsolódjunk, gondoskodjunk felebarátainkról és az egész Teremtésről. 

Kérdés: Azt állította, hogy a jövőben a világ lakosságának 20-30 százaléka fog dolgozni, és 70 százalék tölti az idejét tanulással. Mit fognak ezek az emberek tanulmányozni?

Válasz: Ha kiszámolja, hogy a lakosság mekkora hányadára van a munkában szükség, beleértve a tudósokat, programozókat és más specialistákat, hogy biztosítsák az embereknek mindazt, ami szükséges a létezésükhöz, és mindemellett felhagyunk a szükségtelen többletek előállításával, akkor azt gondolom, hogy a válasz: 20 százalék. 

Mindenki tanulni fog, ösztöndíj segítségével, és nem munkanélküli segély lesz a jellemző, mint manapság, amikor az emberek csak otthon ülnek, és nem csinálnak semmit.

Tanulnak az integrál világról, és a helyes kölcsönkapcsolatról, ami azt a célt szolgálja, hogy a kövületi, növényi vagy állati természet helyett elérjék, az ember szintjét.

A megfelelő kölcsönkapcsolatokkal biztosítják a világ kölcsönös és integrál jellegű függőségi rendszerét. Ebben a dimenzióban mindenki a mi világunk egoizmusa fölött, a tökéletesség és örökkévalóság szférájában érzi majd magát.

Az egész emberiség oktatása kell hozzá, hogy elérjük ezt az állapotot. Ha a szükséges, kényelmes és normális szinten lévő élelmezést célozzuk meg, csak 20 százalék munkája kell. Itt nem valami rabszolga osztályra gondolok, hiszen idejüknek csupán 20 százalékát szánják a javak megtermelésére és előállítására.

Nem számít, milyen mérvű az ellenállásunk, a természet elvezet minket ebbe az állapotba. Tovább nem tarthatunk ellen, tovább nem folytathatjuk az egoista fejlődést, a pénz minden fölötti uralmát. Ezektől semmi jót nem várhatunk.

[268503]

Kérdés: Mostanában sok nehézséget, sőt, katasztrófát érintünk beszélgetéseink során. Azt is szóba hoztuk, hogy még komolyabb szerencsétlenségek is sújthatják a világot. Milyen szívélyes és optimista üzenete volna azoknak, akik követik tevékenységét, hallgatnak Önre, és olvassák írásait?

Válasz: Mindenkinek azt tanácsolom, hogy kövesse figyelemmel, mit tesz velünk a természet.

A természet olyan élő entitás, ami megalkot minket, és magában foglal mindannyiunkat. Nálunk magasabb szinten helyezkedik el, ezért nincs bennünk semmi, ami ne a természetből eredne. Így hát figyelnünk kell, hogy pontosan mit vár el tőlünk.

Nem szabad lenézéssel közelíteni hozzá, mintha valami élettelen, vagy legfeljebb növényi, illetve állati minőséggel bírna. Magasrendű lényként kell kezelni, meg kell érteni, hogy tudatosan, racionális módon, és szelektíven cselekszik, és mindezzel az a célja, hogy eljuttasson minket a következő szintre.

A természet a semmiből, az abszolút nullából fejlődött ki, elvezetett minket jelen állapotunkba, és még további utat is kijelöl számunkra. Ne feltételezzük, hogy már elértük fejlődésünk végpontját. El kell jutni a legvégső állapotba, amit az egymással és magával a természettel történő teljes interakció fog jellemezni. Most van itt az idő, hogy megtegyük az ebbe az állapotba vezető lépést!

A szóban forgó lépést vagy a természet nyers ereje kényszeríti ki, vagy intelligens és tudatos módon, mi tesszük meg. Úgy gondolom, hogy elérkeztünk ehhez a ponthoz. Jelenleg minden azon múlik, hogy miként magyarázzuk el az embereknek ezt a lehetőséget, és hogyan állunk az élükre.

Kérdés: Vagyis nem is csak arról van szó, hogy az emberiség kapott egy esélyt, hanem, hogy képes előnyt kovácsolni ebből az esélyből, meghozza a helyes döntéseket, illetve megteszi a helyes cselekedeteket. Így gondolja?

Válasz: Természetesen.

Kérdés: A koronavírus elleni küzdelemben egyértelmű, hogy egy Globális elmét értünk el: az információk és a tapasztalatok minden országban szétterjednek..

Hogyan érhetjük el a globális szívet? Hogyan érezzünk másokat? És milyen érzésekről beszélsz? Az orvosok, akik napi 16 órás munkával mentenek életeket, nem érzésből teszik? Végül is sok ember dönthet úgy, hogy nem dolgozik.

Válasz: Nem hiszem, hogy az orvosok dönthetnek úgy, hogy dolgoznak-e vagy sem. Nem hiszem, hogy ők maguk úgy döntenek, hogy otthon maradnak. Alapvetően szakmájuk és a körülmények nem zárják ki az önfeláldozást.

De az a tény, hogy eljött az idő, hogy megértsük, hogy kapcsolatban állunk egymással, és egyik ország sem képes külön-külön vigyázni magára, mert a vírusnak gyakorlatilag nincs határa.

Hogyan terjed és, hogy hogyan bukkan fel valahol, még mindig nem tudjuk. Ezért abszolút mindenki részt vesz az ellene való küzdelemben. Eddig ez a legjobb eredmény, amelyet a világjárvány hozott nekünk.

Új élet 1265 – Vége A Kapitalista korszaknak?

Dr. Michael Laitman beszélget Oren Levi-vel és Nitzah Mazoz-zal

Az ifjabb generációt nem érdekli a vagyonszerzés, nem akarnak részt venni a versenyen alapuló kapitalista berendezkedésben. A rendszert a természet is egyre inkább kikezdi. A kapitalizmus erejét a növekvő emberi egó adta, és mára olyanná vált, mint a rák, ami feléli az erőforrásokat, és elpusztítja a bolygót. A spirituális tőkére épülő kölcsönös kapcsolat új, körkörös formájának érája felé fejlődünk. A spirituális tőke a határtalan szabadság, és a mások felé irányuló jó tettek érzeteiből áll össze. Az emberi fejlődés azon szintjét képviseli, ami az egoista, állati dimenzió fölött helyezkedik el. Mindenkinek rendelkezésére áll, ami a fennmaradásához szükséges, a maradékot pedig szívesen adja oda vagy osztja meg mással. Amikor egyenlő felekként elérhetőek vagyunk egymás számára, az egész világ abból a célból fog létezni, hogy mindenki számára hasznot hajtson.