Felhívjuk figyelmét, hogy a Blog bejegyzéseihez írt posztok egy harmadik fél véleményét jelzik. A véleményeket, tényeket és az azokban található médiatartalmakat kizárólag a szerzők mutatják be, és sem a The Times of Israel, sem partnerei nem vállalnak felelősséget értük. Kérjük, lépjen kapcsolatba velünk visszaélés esetén. Visszaélés esetén jelentse ezt a bejegyzést.

Ez egy zsidó ünnepi időszak, amelyet nem szabad elfelejteni. Az idei Sukkot megünneplésének módját, a világjárvány miatt korlátozzák. Várni kell a hagyományos összejövetelekre és vendéglátásra. Miért zajlanak így az események? Azért, hogy elgondolkodtassanak minket, és rádöbbentsenek arra, hogy a pandémiával kapcsolatos helyzetünk nem büntető csapásként jelentkezik, hanem ébresztésként, illetve a gyűlölet és a köztünk lévő megosztottság állapotának vizsgálatára. Azzal, hogy ez a helyzet fizikailag elkülönít minket, a természet megpróbálja megfordítani az elkülönülés állapotát, és közelebb hozni “próbálja” egymáshoz a szívünket, egy igazi szeretet és egységes Sukkah  (sátor) felépítéséhez, amely az egész emberiséget felöleli a jobb jövő érdekében.

A Sukkot (A sátrak ünnepe) fesztivált örömteli ünnepnek tekintjük. Idén sincs ok arra, hogy másként érezzük magunkat, hiszen remek alkalmat kaptunk arra, hogy elemezzük az egymással szembeni rossz bánásmódot és kijavítsuk azt. Ehhez mély lélekkutatást kell végezni. Ez hasonló ahhoz, amikor pontos diagnózisra van szükség, mielőtt megfelelő gyógyszert kaphatna az ember, a betegségből való  teljes felépüléséhez.

Megszoktuk, hogy az életünket kényelmes partner-viszonyban éljük az egóval. Őszintén szólva nem játszhatjuk úgy az áldozatot, mintha levágásra váró ártatlan bárányok lennénk, akik akaratlanul állnak, mások egoista cselekedeteinek kontrollja alatt, mondhatni mintha szabad akarat nélkül lennénk. Önző magatartásunk szándékos, és teljesíti az énközpontú érdekeinket, függetlenül attól, hogy ezek a körülöttünk élők kárára történnek-e. Ezért jelzi a természet nekünk, hogy nem vagyunk méltók arra, hogy együtt üljünk egy közös Sukkah-ban, és üdvözöljük az Ushpizint (vendégeket), amíg nem korrigáljuk az egymáshoz való viszonyunkat. A vírus arra tanít minket, hogy egymásra utaló világunkban az egész civilizáció túlélése veszélyben van, ha a kölcsönös előnyök érdekében történő együttműködést nem tekintjük elsődleges célnak.

Kabbala bölcsessége szerint az emberiség az „Utolsó Nemzedék” nevű fejlődési szakaszba lépett. Ez a változás arra a fokozatos folyamatra vonatkozik, amelynek során egy új társadalmat kell felépíteni oly módon, hogy annak működése megfeleljen a Természeti Törvényeknek és igazodjon is hozzájuk, vagyis kapcsolatban álljon, és egyensúlyban legyen a Természettel. Ennek az új társadalomnak tudnia kell, hogyan kell helyesen kezelni, a kiegyensúlyozott állapot elérését. Ez az átmeneti időszak lehetőséget nyújt arra, hogy ez a generáció, elsőként kezdhesse el, mások valódi szeretetét. Amíg azonban ezt az állapotot nem érjük el, ennek az ellenkezője tárul fel szemünk előtt – a kizsákmányoló és nemtörődöm hozzáállás, és cselekedetek. Ezt a visszatetsző szeparációs állapot azért tárul fel, hogy nézzünk magunkba, lássuk meg az általunk okozott kárt, és hogy kérjünk segítséget, az egész valóságot irányító Felső Erő-től, a korrekcióhoz.

A Sukkot szimbolizálja az egoista tulajdonságok belső változásának csodálatos folyamatát, amelynek során a „pajta és pince hulladékát” vesszük – olyan tárgyakat, amelyek (sajnálatosan) képviselik a mások iránti szeretet minőségét, és amelyek számunkra most egyáltalán nem értékesek – és felemeljük azokat a fejünk fölé, úgy mintha azok a legértékesebb és legfontosabb attribútumaink lennének, mint egy menedéknek a teteje, amely árnyékot ad az égető naptól. A Sukkot felhívás arra, hogy kilépjünk a kényelmes egoista „otthonunkból”, vagyis önszeretetünkből, és arra, hogy egy új struktúrát,  Sukkát (sátrat) építsünk fel, mint az Új Világ szimbólumát, amelyet akkor teremthetünk meg, ha megszerezzük az adományozás és a testvéri kötelék tulajdonságait.

Ezért ennek a fesztiválnak az igazi értelme, a kölcsönös megértés, és támogatása az új valóságnak – a béke Sukah-jának (sátrának)- felépítése, az egységünk által létrehozott pozitív Erőn keresztül. Nekünk, a zsidó népnek példát kell mutatni az összetartásról, és utat kell mutatnunk másoknak az út követésre, összegyűjtve az egész világot, egy nagy nádfedél alá, ahol egyként egyesülünk. Akkor megvalósul az, hogy  elkészül a Sukkah, az ideiglenes lakásunk, mint közös tér, amelyet egymás számára kialakítunk a szívünkben, biztosítva az emberiség számára az egészséges életet és a boldog együttélést, egy globális fedél alatt.

Boldog Ünnepet!

Az ember az Egyiptomból való kivonulásával emelkedik, egoizmusa fölé. Amíg ki nem lép az egoizmusából, még nem tekinthető embernek, mivel ő még kegyelmes a saját egoista természetével. Az egoizmus fölé emelkedésével, az ember némileg hasonlóvá válik a Teremtőhöz, és Ádámnak hívják.

Ezért az emberi szint, Pesah-nál kezdődik. De onnan a Szfírák számának megfelelően, hét hónapos időszakot kell átélnünk, amely során a megszerzési vágyától az adakozási vágy felé haladunk. A Pesach utáni hetedik hónapban kezdődik Rosh HaShanah (új év); új kezdet, amikor valóban elkezdünk új spirituális fokozatot építeni.

Előtte azonban őszinte belső elszámolást kell tartani, miszerint,  mik vagyunk, honnan jövünk, mit kell építenünk, mitől kell eltávolodnunk, és mihez kellene közelebb kerülnünk. Ezért van az új év előtt a Slichot (bűnbánat) nevű időszak, amelyben egy belső feltárást végzünk, azaz, hogy honnan jövünk, milyen minőségből és milyen minőséget szeretnénk elérni? Szeretnénk áttérni a kapni-akarásból az adományozásra, az állatias elméről az értelem feletti hitre, azaz a spirituális értelemhez a Teremtő elvéhez.

Ha ahelyett, hogy nézzük, érezzük és észleljük a világot, állatias szemekkel, a valóság újfajta felfogására akarunk jutni, és mindent az adományozás szemével, a hit erejével akarunk látni. Akkor e világ helyett egy jövőbeli világot fogjuk látni. Mindez Rosh HaShanah-t szimbolizálja – az új változások kezdetét.

Ez az év nagyon különleges, mert hatalmas változások történnek az egész emberiséggel. Először él át az egész emberiség ilyen radikális változást; ez valóban Rosh HaShanah – egy új év kezdete, új változások, mindenki számára.

Ezt a Teremtő ígéretének beteljesülésének tekintjük. Azokat, akik megpróbálják megérteni ezt és segítenek az emberiségnek ezt helyesen, gyorsan, mindenki iránti szeretettel és a Teremtő iránti szeretettel elérni, Izraelnek hívják, (aminek a jelentése Isra-El=Yashar-El) egyenesen a Teremtőhöz.

Ez az állapot csak Adam HaRishon összetört lelkének kijavításával érhető el. Amit a Teremtő szándékosan tört össze azért, hogy most össze tudjuk állítani, mint a gyerekek a LEGO-darabokat, hogy ebből jobban megérthessük azt a spirituális életet, amelyhez el kell jutnunk.

Ezért örülünk, hogy minden nap hatalmas előre-lépéseket teszünk az egoista természetünk gonoszságának feltárásában, valamint a “jó” felismerésében, azaz annak megértésében, hogy csak egy “jó kapcsolat” az ami megmentheti az emberiséget. Ez az egyetlen gyógymód a koronavírus ellen.

Ezért boldogan üdvözöljük Rosh HaShanah különleges ünnepét – a változások kezdetét.

Miért szokás megbocsátást kérni ezen ünnep előtt? A Teremtőnek nincs szüksége bűnbánatunkra. Ő teremtette meg azokat a feltételeket, amelyekért bocsánatot kell kérjek. De ha korrigáltan reagálok rájuk, az azt jelenti, hogy kikorrigálódott bennem, azaz megértettem a Teremtő rajtam végzett munkáját, és hogy Vele, -már mint társával- dolgozom. Ebben a “párkapcsolatban” sok fokozat létezik: szolgáló, bűnös, barát, szeretett-egyetlen és még sok más.

A Teremtőnek nincs szüksége bűnbánatunkra és korrekcióinkra. Nekünk van szükségünk ezekre, hogy kiemelkedjünk a tudatlanság, félreértés és a tudás iránti érzéketlenségből, abba a Felső Rendszer folyamatával való érzékenységbe, ahol megértjük a Teremtő programját. Nem csak megértjük, hanem elkezdjük irányítani ezt a programot. Olyanok vagyunk, mint a gyerekek, akik először megteszik az első félénk lépéseket ebben a világban, megtanulnak benne élni, és végül felnőnek és elkezdenek irányítani.

Ugyanígy fokozatosan bekapcsolódunk a spirituális valóságba, amíg meg nem értjük a Teremtőt és a vele való összetapadást, sőt átvesszük Tőle az irányítás gyeplőjét, ahogy írva van: „A fiaim legyőznek Engem” Valójában csak mi tudjuk kontroll alatt tartani a gonosz hajlamot, és azt jóvá alakítani.

Csak azt kérhetjük, ami rajtunk múlik, azaz megkérhetjük a Teremtőt, hogy adjon nekünk erőt, okot, érzéseket és képességet a helyes cselekedetek végrehajtására. Jöjjön el hozzánk. Ily módon bekerülünk a Teremtő által létrehozott világba, és elmozdulunk annak Végső Korrekciója felé.

A világ Végső Korrekciójának állomásán vagyunk. Eddig a világot szelektíven, apró részekben korrigálták, mintha az egyik alkatrészt a másik után cserélték volna le egy autóban: a motort,

sebességváltó-házat, a sebességváltót stb. De aztán elkezdjük összes javítást összerakni, és elindítjuk az egész rendszert.

Mindeddig a múlt összes Kabbalistája személyes, részleges korrekciókat hajtott végre Adam HaRishon közös lelkének rendszerében, részről-részre javítva azt. Most azonban itt az ideje a legfontosabb munkának: a részek közötti kommunikáció megteremtésének és a teljes rendszer együttes elindításának.

Ez egy másik munka. Nagyon különleges. Azaz kapcsolatot kell létesítenünk az összes rész között, miután megértettük, hogy erre szükség van. Ezért ez csak a kölcsönös kapcsolatunk révén lehetséges, a könnyű vágyaktól a vaskosakig, a bensőségtől a külsőségig. De végül el kell indítanunk a teljes rendszert.

Nem kérjük a Teremtőt, hogy fedje fel önmagát, hanem mi magunk akarjuk kinyilatkoztatni őt, a Kli-nk (edényünk) összeállításával. A Kli ugyanúgy fog működni, mint a Teremtő, és ebből a munkából megértjük Őt. Ez a Felső Erő kinyilatkoztatása, amelyre vágyunk.

Mintha apámhoz és anyámhoz szeretnék hasonlítani nemcsak a történeteik révén, hanem azáltal, hogy életemet úgy szervezem, hogy megértsem és érezzem őket. Az életből meg fogom érteni, hogy valójában mi történt velük, és hogyan vigyáztak rám, és hogyan tettek meg mindent értem. Ezt hívják „A tetteid által ismerünk meg Téged” mechanizmusának, azaz azt, ami ezt az új időszakot, új évet meghatározza. A világ így halad a korrekció felé.