Kérdés: Mi pontosan a szenvedés útja?

Válasz: Nem szabad szenvedéssel haladni a Teremtés Célja felé, de amikor letérünk a spirituális útról, belesüppedünk a szenvedésbe. Ez rak minket vissza a helyes vágányra, és máris tettünk egy újabb lépést.

Aztán még mélyebben belegázolunk az egoizmusunkba, letérünk az útról, szenvedést élünk át, ami visszahelyez a helyes pályára, és akkor ismét egy lépést teszünk a helyes irányba.

Kérdés: Vagyis akkor lehetetlen haladni szenvedés nélkül.

Válasz: A lényeg az, hogy az út során folyamatosan elkövetünk hibákat, mivel ezek nélkül nem jövünk rá a helyes működés mikéntjére. Így hát megvan a lehetőségünk, hogy szenvedés nélkül közeledjünk a cél felé, de előre jutásunkat segíti, ha tudatosítjuk hibáinkat. Ez annyit jelent, hogy dolgozunk a hibáinkon, de ugyan abba az irányba haladunk. 

Hibázunk és felállunk belőle, teszünk egy lépést, majd ismét vétkezünk, felkelünk, lépünk, mind a bal, mind a jobb vonalon. Ahogy bizonyos bajokat, hibákat és szenvedéseket tapasztalunk a bal vonalon, ezzel egy időben dolgozunk velük a jobb vonalon is. Így haladunk felváltva a jobb és a bal oldalon, mindkét lábbal menetelve egyazon cél felé.

Meg kell értenünk, hogy nem haladhatunk hibák nélkül, hiszen így vagyunk megkonstruálva. Azonban ha egoista módon fejlődünk, már előre vetítjük hibáinkat, a gonosz feltárulását, és azt a célt állítjuk be, hogy átlendülünk a jobb vonalra.