Kérdés: Ön szerint helyes kritizálni partnerünket bármilyen tettéért, elégtelenségéért, vagy kívülről nézzünk rá az egészre, ahogy az orvos kezeli a betegét?

Válasz: Nem úgy, ahogy az orvos bánik páciensével, hanem gyengéd és szerető módon adjuk tudtára, hogy egy kissé mást várunk tőle. Ez aztán ránk és párunkra is hatással lesz.

Kérdés: Mit gondol, szükséges a kritika?

Válasz: Azt nevezzük kritikának, amikor kifejezzük elégedetlenségünket, nemtetszésünket, és ezzel elnyomjuk a partnerünket. De amikor megmutatom, hogy egy kissé mást várok tőle, amivel demonstrálom kapcsolatunk kölcsönösségét, akkor ez már nem kritika. 

Kérdés: Érdemes az ilyen praktikákhoz folyamodni, amikor őszintén, titkolózás nélkül tudunk párunkkal beszélni? Vagy jobb a határok kiépítése, és azok tiszteletben tartása?

Válasz: Nem hiszem, hogy szükség volna határokra. Ez a párok közötti helyes kölcsön-kapcsolat eredménye, ahol egyáltalán semmilyen titoknak nem kell lennie, mivel a párok egyetlen egészt hoznak létre a kapcsolatban.

Kérdés: Ön azt mondja, hogy az új értékeknek tartalmazniuk kell a globális természeti törvények ismeretét és azok betartását a családi kapcsolatokban, különösen generációk közötti konfliktusok esetén. Meg tudna nevezni legalább egy ilyen törvényt?

Válasz: Ez a kölcsönös kiegészítés törvénye. Például egy családban valaki egy bizonyos mértékben természeti szinten létezik: a legkisebbek a legfontosabbak. Minél idősebb és erősebb az ember a családban, annál többel tartozik a többiek felé. Ennek a törvénynek a társadalomban is léteznie kell.

Kérdés: Évezredek óta konfliktusok vannak nők és férfiak, apák és gyermekek, nemzetek és országok között. Mit akar a természet megmutatni nekünk?

Válasz: A természet meg akarja mutatni, hogy felül kell emelkednünk ezeken a konfliktusokon, hogy egy család legyünk. A családban kölcsönös kiegészítés van. Mindenki a maga megvalósítható hozzájárulását adja a közös malacperselyhez: egy kisgyerek a saját részvételével és kedvességével, a felnőtt a nagyobb részvételével, nagyobb hozzájárulásával.

Komment: A média a vagyonos emberek kezében van, így ők azok, akik változásra bírhatják a közvélekedést. Ma szolgáltatásokat és háztartási eszközöket árulnak, meglehet, hogy a jövőben viszont szociális természetű termékeket és szolgáltatásokat reklámoznak, de ugyanúgy a haszonszerzés érdekében.

Dr. Michael Laitman válasza: Miért kell hasznot húzniuk? Semmilyen kielégülést nem ad nekik. Milyen, valóban szükséges dolgot tudnak venni belőle?

Ha normális fejlődést biztosítunk nekik, nem fogják élvezni az ilyesfajta nyerészkedést. Tegyük fel, hogy valaki vásárol egy kastélyt. Mit csinál ott? Sétálgat, és szellemekre vadászik?

Minden az ember fejlődésén múlik. Ha a megfelelő nevelést kapja, nem lesznek ilyen szükségletei. Normális kommunikációt szeretne normális társadalomban. Semmi egyebet.

Kérdés: De mielőtt eljutunk a megfelelő oktatás stádiumába, valakinek el kell kezdenie, gyakorlatba átültetni a nevelési elveket. Ki lesz ez?

Válasz: Mi, Kabbalisták.

Komment: Egyelőre azonban minden pénzügyi csap a tehetős emberek kezében van. Nem hiszem, hogy leszámoltak azzal a vágyukkal, hogy gazdagok legyenek.

Dr. Michael Laitman válasza: Semmi gond, szép lassan majd az is eljön. Elkerülhetetlenül be fog következni. Ez a természet törvénye. A természet terve, hogy eljussunk abba az állapotba, hogy tökéletes összhangban legyünk vele. Vagyis, létre kell hoznunk az integrál társadalmat.

Kérdés: Mit jelent a társadalmi relatív egyenlőség, és hogyan kerüljük el az erőszakos egyenlősítési kísérleteket?

Válasz: Nem szabad, hogy olyan egyenlőséget honosítsunk meg a társadalomban, mint amilyen a Szovjetuniót jellemezte, ahol ostorral akartak mindenkit boldoggá tenni. 

Kérdés: Így igaz, mindenkinek megvannak a maga szükségletei. Hogyan lehet ezt befolyásolni?

Válasz: Meg kell adni az embernek, amire szüksége van. Aztán majd redukálja igényeit a szükséges szintre, annak az oktatásnak a következtében, amelyben részesül.

Komment: Néhány közgazdász szerint a fogyasztói társadalom a végéhez közeledik. Az elsődleges ok a bizalomhiány, ami komolyan hátráltatja a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat.

Dr. Michael Laitman válasza: De ezen lehetséges felülemelkedni.

Komment: A második ok a környezetszennyezés. Nem áll rendelkezésünkre megfelelő technológia, hogy feldolgozzuk mindazt a hulladékot, amit előállítunk.

Dr. Michael Laitman válasza:  És ki törődik vele? Ha meglesz a megfelelő technológia, majd még többet lehet termelni.

Komment: A harmadik ok a korlátozott természeti erőforrások  

Dr. Michael Laitman válasza: Ez sem érdekel senkit. Majd találunk. Elrepülünk a Holdra, és onnan hozunk majd.

Komment: A negyedik ok a gazdagok és szegények közötti növekvő egyenlőtlenség. Még a koronavírust követő időszakban is látni, hogy a gazdagok folyamatosan még tehetősebbé válnak. Ráadásul mindenkinek óriási az egója, ezért az emberek ezt nehezen tolerálják.

Dr. Michael Laitman válasza: Persze, nem is fogják tolerálni. A vagyonosoknak, oda kell adniuk bevételük egy bizonyos százalékát, hogy enyhítsék a szegények elégedetlenségét.

Komment: Az ötödik ok a bizonytalanság. Azt mondják, létezik egy olyan kifejezés, hogy „vagyoni hatás”. Még azok is, akiknek pénze van, félnek költeni, mivel tartanak attól, hogy a fogyasztói társadalomnak vége szakad.

Dr. Michael Laitman válasza: Nincs mire költeni! Ha felajánlanának nekik valamit, amit előállíthatnak, abból csinálhatnának pénzt.

Komment: Azért félnek a pénzköltéstől, mert nem tudják, mit hoz a holnap a foglalkoztatottság szempontjából. Senki nem bízik a jövőben.

Dr. Michael Laitman válasza: Akkor ezek az emberek nem igazán gazdagok. A gazdag embert az jellemzi, hogy tulajdonképpen korlátlan lehetőségei vannak, hogy fedezze azokat a szükségleteit, amik jóval többek, mint az élet fenntartásához szükségesek.

Komment: A hatodik ok a technológiai fejlődés, ami tovább fogja tágítani a gazdagok és szegények közötti szakadékot, és így munkanélküliséghez vezet.

Dr. Michael Laitman válasza: Hogyne, hiszen akkor nincs fogyasztás. Ezért következnek be időről időre a nagy háborúk. De manapság ezek már igen sokba kerülnek, és senki nem tudja, hogyan fognak végződni.

Valamikor a háborúk oldották meg a problémákat, de manapság már nem így van, mivel megszűntek a határok: odamehetsz, ahova akarsz, ott élhetsz, ahol kedved tartja. Bármilyen útleveled lehet, ha eleget fizetsz érte. Ennél fogva, nincs objektív oka a háborúnak. Csak vallási, ideológiai háborúk fordulnak elő.

Kérdés: A hetedik ok az ember belső szükségleteiben bekövetkező változás. Mit gondol, ez a fő ok?

Dr. Michael Laitman válasza: Igen, ez minden mást felülír. Ez jelenti a fogyasztói társadalom végét.

A vírus manapság leszállásra kényszeríti az iparnak azt az óriási repülőgépét, aminek a hajtóerejét a turizmus és utazás biztosították. Hotelek világszerte, repülőgépek, óceánjárók, idegenvezetők és mindenféle ehhez kapcsolt áruk óriás tömege – mind ehhez az iparághoz kötődnek, és mindezek megszűnőben vannak, és a jövőben nem fognak létezni. Az emberek nem akarnak nézelődni a világon. Nincs, ami vonzerőt gyakorolna rájuk. 

Valamit tenni kell majd a fölöslegessé vált repülőgépek ezreivel. Talán a sivatagban kötnek ki. Azt mondják, ott viszonylag rendben lehet tartani őket. És mi lesz ott? Egy letűnt kor múzeuma? Muszáj, hogy szembenézzünk vele. Vége! Meg kell értenünk, hogy régi eszközökkel nem építhetünk új világot.

A legfontosabb az, hogy érezzük, hogy a mai válság az a közös probléma, amely egyesít bennünket és segít megérteni, hogy össze vagyunk kapcsolódva egymással.

Fogadjuk meg mindannyian, hogy ettől a pillanattól kezdve, amikor a koronavírusra gondolunk a családunkkal, a városunkkal, az iskolával, amelybe gyermekünk jár, és a munkákkal kapcsolatban, az egész emberiség miatt aggódni fogunk.

Azt akarjuk, hogy az egész emberiség meggyógyuljon a koronavírusból, amelyet a mindennap egyre jobban feltáruló egoizmusunk okoz. Ha közel érezzük magunkat egymáshoz, és képesek vagyunk kapcsolódni és átölelni egymást, akkor minden vírus eltűnik.

Amint elgondolkodunk személyes szerencsétlenségünkön, bővítsük ki egy kicsit, és gondolkodjunk el a közös, globális problémánkról.

Az egoisták általában örülnek annak, hogy az egész világ szenved, mert akkor a saját problémájuk már nem tűnik olyan szörnyűnek, ahogy azt mondják: “A megosztott probléma felére csökken.” De itt éppen az ellenkezője van: szenvedek az egész világért. Sokkal nagyobb a szenvedésem, ha látom, hogy nemcsak a gyermekeim, a családom, a rokonaim, az ismerőseim miatt szenvednek, hanem az egész emberiség szenved.

El kell kezdenünk ezt másként kezelni. Az a tény, hogy mindenki velem szenved, ettől nem érzem jobban magam, hanem éppen ellenkezőleg, sokkal jobban fáj, mert az egész világ szenved.

Kérdés: A kapcsolat módszerének beindításához több praktikus dolog megvalósítása szükséges. Az első a média használata. Ez az oktatási-edukációs szakasz.

Jól látjuk, ahogy manapság a tömegmédia milyen mértékben alakítja és befolyásolja a közvélekedést. Ebből kiindulva, lehetséges a közvélemény érzékelésének megváltoztatása azáltal, hogy megállás nélkül azt hirdetjük, hogy minden az emberek közötti egység függvénye. Ez értékesebb lesz, mint az egyén bármilyen személyes tulajdonsága.

A másod a sorban – és ez manapság már létezik is –, hogy kutatóközpontokat nyissunk, ahol az emberiség egységgé kovácsolódását tanulmányozzuk.

Harmadik: a gyerekek iskolai nevelése. Erre most az jellemző, hogy csak tudást adnak át nekik, de nevelés nincs.

Az is szükséges, hogy a népesség speciális szegmenseinek (munkanélküliek, egyedül élők, börtönlakók és mások) számára specifikus tréningprogramokat fejlesszünk ki.

Mennyi időt vesz igénybe, hogy mindezeket megvalósítsuk? És mennyi időbe telik, hogy az emberek újfajta kommunikációs képességeket sajátítsanak el?

Válasz: Ha az emberek látják, hogy ez az emberiség számára egy sürgős és összemberi szükségszerűség, amely szembeállítható a pusztulás jelentette fenyegetettséggel, akkor gyorsak lesznek, és minimális idő alatt elfogadnak minden lépést. Ez végbe mehet órák, napok vagy hetek alatt is. Minden attól függ, mennyire világos az emberek számára, hogy egy borzalmas sors lehetősége lebeg a fejük felett.

Kérdés: A szenvedés fog lökést adni a folyamatnak?

Válasz: Kétség sem fér hozzá! Csakis az adhat. Az ember egoista lény. Ha jól érzi magát, a kisujját sem mozdítja. És a kisujjmozgatás energiát igényel.

Megjegyzés: De szeretné, ha a sorsa jobbra fordulna. 

Dr. Michael laitman válasza: Attól függ, hol is van az a jobb. „Tisztában vagyok vele, mi jobb? Biztos vagyok benne? Egyelőre mások példája alapján döntök erről.”

Ez sajnos nem sülhet el jól. Látjuk, hogy az ember hozzászokott a henyéléshez. És csak akkor tápászkodik fel a fotelből, ha valaki megfenyíti.

Kérdés: Lehetséges pozitív módon változásokat elérni a kapcsolatok terén az emberi psziché logikája szerint?

Válasz: Remélem. Mindenesetre ilyen példát kell mutatni az emberiségnek. Magam is, amennyire csak lehet, ezt az irányt preferálom. Igaz persze, hogy én nem veszek részt a kabbala terjesztésében a nagyközönség számára. Viszont a korrekció módszereként tanítom olyan speciális egyének számára, akik ehhez szükséges belső hajlammal rendelkeznek. Nagyon remélem, hogy ilyen módon lehetséges lesz kitanítani generációnk valódi tanítóit. Ez a generáció már kezd körvonalazódni.

Kérdés: Tudom, hogy a jóslás nem tartozik a kabbalisták profiljába. Mégis, meg tudná esetleg határozni, hogy mennyi idő szükséges ahhoz, hogy Izrael népe valódi átvezetővé váljon? Mennyi időt vesz ez igénybe? 

Válasz: Azt hiszem, hogy a következő pár éven belül ez be fog következni. Némi felülről jövő nyomás is kell hozzá, de elvileg az emberek nagyon gyorsan megérthetik a dolog lényegét. Minden feltétel a rendelkezésünkre áll.

Éppen ezért, mindenkit kérek, hogy látogassa meg a weboldalunkat, és igyekezzen megbarátkozni az ott található anyagokkal. A Kabbala Tudománya mindig mindenhol jól fog jönni, és senki nem lesz képes eltávolodni tőle. A világ korrekciója az egész emberiség közös célja. Elsősorban is, a mi célunk.

Egy korrigált világban az állampolgárnak családjának kell éreznie az államot, amelynek tagja. Olyan helyként, amelyet bölcs rokonai vezetnek. Manapság az egész világot egyfajta nyugtalanság jellemzi, mivel az egó ereje működtet mindent. A vezetők megosztják az államot, hogy kontroll alá helyezzék az embereket, és meggyengítsék hatalmukat. Csak saját pozíciójuk megőrzése jár a fejükben.

Lehetetlen küldetés a lakosság és a kormányzó elit közötti szétkapcsoltságon változtatni, amíg minden egyes állampolgár külön, és mi mindannyian együttesen meg nem tanuljuk, hogyan kapcsolódjunk egymáshoz. Ha mindenki kölcsönös gondoskodással és felelősséggel közelít a többiek felé, nem kell félnünk vagy aggódnunk semmi miatt. Az emberek közötti kapcsolat, melegség és szeretet magára vonja majd a szintén egységként működő természet támogató erejét. Az az állam, amelyben az emberek a „Szeresd felebarátod, mint önmagad.” elvét követve egy családként élnek, ott minden állampolgár testvéreként tekint a másikra. 

Amennyiben az állam tagjai ilyen módon kapcsolódnak össze, a vezetői réteg kényszerítve lesz, hogy kövesse a folyamatot. Izrael Állama egyetlen egyesül és tagjaival törődő rendszerré válik. Ekkor az emberek megérzik, hogy olyan globális újítás vált valóra, amit érdemes máshol is megismételni. Mindenki közelebb akar majd a másikhoz kerülni, és így a világban tapasztalt nyugtalanság fokozatosan alább hagy.

Amikor két egoista fél sorozatosan kudarcot vall, mivel mindegyik azt gondolja, hogy neki van igaza, nem szabad tovább tárgyalniuk, mert akkor növelik az ellentétet, és ennek könnyen öldöklés lehet a vége. Először is meg kell őket tanítani, hogy értsék, milyen állapotban vannak, és hogy jutottak el ide. Javítanunk kell az önmagunk és mások iránti hozzáállásunkat, hogy belássuk az egoista jellegű fejlődésünkben benne van az eredendő gonoszt. Meg kell ismerkednünk az orvossággal, ami segít, hogy a Természetből kinyerjük a jó erejét. Ha meg akarjuk előzni a háborút, el kell sajátítanunk mások szeretetét, annak ellenére, hogy eltérő nézetekkel rendelkezünk. Mindez kölcsönös engedményeken keresztül működik, mivel „a szeretet lefed minden bűnt.” Meg fogjuk tanulni, hogy mindannyian egyetlen, szerető, Felső Erő szülöttei vagyunk. Olyan erőé, ami konfliktust alakít ki közöttünk, hogy ezáltal magasabb szintet érhessünk el. Egy különleges világban élünk, ahol az embereknek megadatott a lehetőség, hogy még fejlettebb szociális teremtményekké fejlődjenek, akik tudják, miként emelkedjenek felül saját személyes igazságaikon, és hogyan azonosuljanak a Természetben benne rejlő Felső Erővel, azzal az örökérvényű igazsággal, amely mindenki felett helyezkedik el.
[268759]

KabTV “Új élet 1272- Hogyan előzzük meg a polgárháborút?” 20/08/03

Nincs fontosabb cselekedet, mint a kölcsönös garancia gyakorlati kivitelezése. Ebből a szempontból kiindulva szükséges, hogy átgondoljuk az összes állapotot, az egész folyamatot, amin keresztül megyünk, a végső célállapottal együtt. Az élet minden pillanata egyetlen cél felé kell, hogy irányuljon: egyre inkább szükséges megközelítenünk a kölcsönös garancia koncepcióját.

Ha rendszerünket helyesen alakítjuk ki, azonnal látni fogjuk, hogy egész életünk teljesen más alakot ölt, minden egyes problémánk köddé válik, beleértve a koronavírus okozta krízist. Ha belegondolunk, a problémák csakis azzal a céllal köszöntenek be, hogy ráébresszenek minket a kölcsönös garancia szükségességére.

Mindebből következik, hogy mindenfajta összeomlást, legyen az kicsi vagy komolyabb, egyetlen módon lehet orvosolni: a köztünk lévő kölcsönös garancia megerősítésével. Minden nap ekörül kell, hogy gondolataink forogjanak, főként a legutóbbi kongresszust követően, ahol megkezdtük ennek a kölcsönös garanciának a kiépítését tagjaink és a világ összes lakója között, és ezen az úton fogunk tovább haladni.

A Teremtő csak akkor fog létezni, ha egységünkön és kölcsönös garanciánkon keresztül létre hozzuk Őt. A kkor felfedjük ezt az Erőt, és elkezd létezni köztünk.

A Teremtő alakít ki egységet köztünk. Ha a csoportot egyetlen egészként kezelem, ahol nincs különbség a résztvevők között, akkor ez lesz az a keret, amin belül elkezdhetem megérezni a Teremtőt. A Teremtő az egység létrehozásának ereje, amit akkor hívhatunk életre, ha egységre és egymás támogatására törekszünk. A Teremtőt létre kell hozni, csak így létezhet. Ez a hajtóerő az, amit egységünkkel szeretnénk megcélozni.

Már előre tudható, hogy létezik az az állapot, amelyben kölcsönös garancia alapján, egy emberként hozzuk létre az egységet. Imával fordulunk ehhez az állapothoz, hogy erőt gyűjtsünk belőle. Ez az állapot már létezik és él, mivel örökkévaló. Annyi csupán a dolgunk, hogy feltárjuk a gyakorlatban is.

Ez a különbség a még fejlődő és a közöttünk folyamatosan változó kölcsönös garancia, illetve azon forma között, amit teljes mértékű egységünk eredményeként kívánunk elérni.

A kölcsönös garancia a közöttünk lévő helyes kapcsolat általános törvénye. A Teremtő akkor mutatkozik meg, amikor valóban egy emberként csatlakozunk egymáshoz. Ha ez megtörténik, ebben az egységben megértjük a Teremtőnek nevezett, komplett és tökéletes egység ideális állapotát.

Nem érhetjük el egyetlen ugrással ezt a teljes kapcsolódást, 125 lépcső vezet el hozzá. A 125 szintet a Felső Fény alkotta meg, amikor fentről lefelé kiterjedt. Lehetőségünk van, hogy minden egyes lépcsőfoknál növeljük a kölcsönös garanciát közöttünk, és ennek az állapotnak a kiterjesztéseként, a Teremtővel is ennek megfelelően alakítsunk ki viszonyt. 

Csak az Edényen belül lehetséges megítélni a Teremtőt, ami azt jelenti, hogy csakis a kölcsönös garancia keretein belül: a csoport a Teremtővel történő garancia elérésének helyszíne. Ez annyit tesz, hogy minden munka köztünk megy végbe.

A bizonyosság az élet folyásának feltétele a közönséges testben, ahol anyagcsere van, erők, fények, vágyak – az élet feltétele. Így hát nincs értelme kis vagy nagy méretű garanciáról beszélni.

A Természet egésze az univerzális kölcsönös garancia törvényének megfelelően működik, máskülönben nem volna képes létezni. Ehhez azonban tudattalan lépés vezet, amire a természetes ösztön kötelez. Az embernek azonban, akik a kövületi, növényi és állati szintek felett állnak, másképp kell megfelelnie a kölcsönös garancia törvényének. Az emberi szinten a választás, az erőfeszítés, ima és kölcsönös segítség eszközeivel szükséges élni.

Michael Laitman, a Quoraán: “Mik a koronavírus fertőzés fő tanulságai?“

Az egyik kulcsleckéje, tanulsága ennek a járványnak az, hogy a vírusfertőzés csak az első csapás a Természettől, és sokkal több csapást várhatunk egyre erősödő intenzitással, mivel eljött az idő, hogy egy óriási változáson menjünk keresztül: hogy teljesen megváltoztassuk az élethez való attitűdünket, hogy ahelyett, hogy állandóan versengő, önközpontú megközelítéssel álljunk az élethez, olyan attitűdöt épitsünk, ahol kölcsönös felelősségben osztozunk, figyelembe vesszük egymást és a Természet rendszerét.

A vírusfertőzés által okozott változások máris megjelentek a társadalomban, a szociális távolságtartás feltételeitől kezdődően az egyre növekvő munkanélküliségen keresztül az összeomló gazdaságig, melyek arra utalnak, hogy ez a változás az élethez való hozzáállásunkban, hogyan is néz majd ki.

Különösen a munkavállalás területén olyan társadalmat építettünk eddig, mely olyan üzletekkel, foglalkozásokkal van tele, melyekre valójában nincs szükségünk.

A vírusfertőzésen keresztül a Természet rendszere elkezdte kiszűrni azokat a foglalkozásokat, tevékenységeket, amelyek nem szükségesek, csak azokat megtartva, amelyek valóban szükségesek. Azok az üzletek, amelyek az alapvető szükségleteket fedezik továbbra is működnek, míg azok amelyre nincs valódi szükség, azok szép lassan összeomlanak.

Hogyha az állatvilágot nézzük, akkor láthatjuk ahogy egy bizonyos mennyiségű állat meghal, míg mások azonnal megjelennek helyettük különböző változásoknak megfelelően, melyeket a Természet törvényei határoznak meg.

Ez ugyanígy van velünk is.

A Természet rendszerének részei vagyunk és a Természet olyan módon működtet minket, hogy most új feltételek közé helyez. Ennek megfelelően a Természet meghatározza majd az emberiség népességét és azt, hogy mi az emberiség aktivitásának a lényege.

A koronavírus hatására nagyon sok ember már így is munkanélkülivé vált, és ez azért van mivel egyre kevesebb szükség van azokra foglalkozásokra amelyeket korábban megtartottunk.

Azt várhatjuk, hogy azok az üzletek és foglalkozások amelyekre valódi szükség van azok fennmaradnak, mely körülbelül 5%-a annak a szolgáltatási szektornak, amelyet az elmúlt hetven év során kifejlesztettünk.

Ugyanúgy meglátjuk majd, hogy körülbelül 90%-a azoknak az aktivitásoknak melyeket korábban cselekedtünk fokozatosan eltűnik majd. Az emberek érzik majd, hogy azok a materialista értékek amelyeket fontosnak tartottunk, melyek arra kényszerítettek minket, hogy drága ruhákat, prestige autókat vegyünk, hogy megállás nélkül utazzunk a világ körül, ez mind eltűnik majd, és inkább alapvető, egyszerűbb beteljesülésekre vágyunk, leginkább sokkal mélyebb, jelentőségteljesebb társadalmi kapcsolatokra.

Ennélfogva mind a társadalomnak mind a hatóságoknak komolyan gondolkozniuk kell arról, hogy mit kezdjenek az egyre növekvő munkanélküli tömeggel világszerte.

Ez az a pont ahol én azt javasoltam, hogy készítsünk elő egy olyan keretet ahol az embereknek meglesz az alapvető természetes szükséglete melyeket a fennhatóságok biztosítanak, cserében azért, hogy részt vegyenek egy olyan oktatásban, aktivitásban, amely arra szolgál, hogy növelje a jelentőségteljes kapcsolatok érzését, fontosságát a társadalomban.

Egyrészt nem leszünk képesek újjáéleszteni a koronavírus fertőzés előtti gazdaságot és életstílust, másrészt, hogy azzal hogy egyszerűen biztosítjuk az emberek alapvető szükségleteit anélkül, hogy valami társadalmi előrelépést, célt nyújtanánk nekik, melyért érdemes erőfeszítést tenni, a társadalom hanyatlását okozzuk.

Ennélfogva az alapvető szükségleteket annak fejében kell nyújtani, hogy cserébe az emberek olyan oktatásban és aktivitásokban vesznek részt, amely arra irányul, hogy javítsa a társadalmi kapcsolatokat. Ennek megfelelően óriási változást látunk majd az értékrendszerben, mely önzőről altruistává, egyéniről kölcsönösen függővé válik majd, és az emberek a materializmusról emberközpontú értékekre váltanak, mely mindenki számára érdemessé, vágyottá teszi a bekövetkező változásokat.

Sőt mi több azáltal, hogy a pozitív társadalmi kapcsolatokat tesszük a legfontosabbá minden más felett, közelebb kerülünk majd a Természet egymástól függő, összekapcsolt rendszerével való egyensúlyhoz, és ezáltal egy pozitív visszajelzést kapunk majd a Természettől egy olyan magasztos harmónia érzetét, melyet soha korábban nem éreztünk.