Látom, ahogy a világ napról-napra, egyre jobban elfogadja és hozzászokik az új világ feltételeihez.  

Természetesen rengeteg feszültség és ellenállás érzékelhető az elfogadásnak a határán.

Az Emberiség természete, mely az úgynevezett –  “gonosz hajlam”,amely mindig előnyben részesíti az önérdeket,akár kárára is –  kapott néhány nagyobb csapást, de még mindig megpróbál visszatáncolni minden erejével az önző állapotba.

Megpróbálunk ragaszkodni az előző kultúránkhoz, ami a gazdagságot, a hírnevet és a hatalmat dicsőítette. Ahol az egymás elleni harc ment és nem is volt  más választásunk, mint hogy egymással versengjünk annak érdekében, hogy mindannyian elérjük saját, egyéni birodalmunk csúcsát.

De a Természet evolúciós gőzhengere folyamatosan kilapítja a gonosz hajlam halálos hatalmát.

A Természet evolúciója megfertőzte az Emberiséget egy vírussal, annak érdekében, hogy az eddigi önkiszolgáló világnézetünkön túl, felébressze bennünk annak az érzetét, hogy egy sokkal mélyebb egymástól függő, integrál valóságban létezünk.

Most egy jelentős átalakuláson mentünk keresztül. Ahhoz képest, ahogy előzőleg ellenálltunk  azoknak az új megszorításoknak, amikbe a vírus kényszerített minket, most fokozatosan elkezdünk hozzászokni az új feltételekhez.

Ha valójában tudnánk azt, hogy ez a világméretű vírusfertőzés egy sokkal nagyobb, gyűlölettel teli csapástól mentett meg minket, melybe szükségszerűen beleszaladtunk volna – mint például a háborúk – akkor még örülnénk is a jelenlegi állapotunknak.  

Én megértem, hogy ez a vírus rengeteg embert fertőzött és ölt meg, és sok ember került személyesen nehéz helyzetbe, és küzd különböző gazdasági problémákkal. De ha képesek lennénk látni mindezek fölött az átfogóbb globális főirányt, akkor láthatnánk azt, hogy a jelenlegi irány sokkal nagyobb szenvedéstől mentett meg minket, mint ami elért volna minket, hogyha az előző utunkat folytattuk volna.

Például kedvezőnek tartom azt, hogy a hatóságok most főleg  a közösség egészségével, az emberek jólétével és jövőjével foglalkoznak, ahelyett, hogy mindenfajta, bonyolult nemzetközi szintű lépéseket tennének. 

Ugyanígy az emberek is az élet minden terén, sokkal jobban teszik, hogyha a szükségletekre fókuszálnak, ahelyett, hogy összezavarnák magukat a szükségtelen, luxus “svédasztalával, ami soha nem volt képes tartós kielégülést adni nekik. 

A Természet adott nekünk valamit, amivel most elfoglalhatjuk magunkat, melyen keresztül megváltoztathatjuk utunkat, és egy új szemlélettel kezdjük el érzékelni a környező valóságot.

Mindemellett a változások sebessége példátlan. Így nagyon remélem, hogy a következő hónapokban egy sokkal megértőbb és empirikusabb Emberiség kibontakozásának leszünk tanúi, ami jobban elfogadja azt a folyamatot amelyen most keresztül megy. Egy olyan Emberiséget látunk majd, mely tudja hogyan lehet zökkenőmentesen fejlődni egy jobban összekapcsolt, biztonságosabb, egészségesebb és boldogabb jövő felé.

Nézz körül, szükségünk van egy kimentési tervre, és gyorsan kell cselekednünk. A COVID-19 minden fronton nyer, a gazdaság összeomlik, a szorongás növekszik, és az agresszió nyer.. De vannak dolgok amit képesek vagyunk megtenni, ha van sütnivalónk, mindent beleadunk, és képesek vagyunk összeszorított fogakkal dolgozni.

Ha az emberek néhány hónapnál többet tétlenül otthon maradnak, elveszítik elkötelezettségüket. Miután ilyen állapotban vannak, gyakorlatilag lehetetlen képezni és termelékennyé tenni őket a társadalom számára, és súlyként akaszkodnak a társadalomra.

Először meg kell szabadítanunk a világot az illúziótól, miszerint a koronavírus egy átmeneti fázis. Itt van, és itt marad. Lehet, hogy nem az a koronavírus marad, amelyet ma ismerünk, de fékező hatása a nemzedékek óta ismert kapitalista világra megmarad. Tehát akár tetszik, akár nem, a kapitalizmus, ahogy azt ma ismerjük, véget ért, és minél hamarabb átjutunk ezen a kiemelkedési szakaszon, annál jobb.

Ezután a munkaerőpiac nagy része, amelyet ma ismerünk, nem fogja túlélni az átmenetet. Bármi, ami nem elengedhetetlen a rendszeres emberi táplálkozáshoz, elhalványul, bár talán nem azonnal, és a fennmaradó foglalkozások mérete és volumene a mai napi töredékére csökken. A régi munkaerőpiac pusztulása mellett új munkahelyek jelennek meg. A New York Times vezércikk-írója, Thomas Friedman olyan munkahelyeknek nevezte őket, amelyek „több értéket teremtenek a szívekkel és a szívek között”.

Ezek a munkahelyek olyan foglalkozások lesznek, amelyek kizárólag az emberek összekapcsolásával, a közösségen belüli kölcsönös felelősségvállalás, a kölcsönös gondoskodás és aggodalom növelésével, valamint az elszámoltathatóság és rokoni viszony érzésével járnak még az idegenek körében is. A lakosok bevonása a folyamatba ezen új szociális munka egy másik szempontja, ami azon ismeretek biztosítása, hogy a világ milyen változásokon megy keresztül. Az információt olyan tanfolyamokon fogják megkapni, amelyek elmagyarázzák a jelenleg zajló változás természetét, miért omlott össze hirtelen a gazdaság, miért kell felelősnek lennünk egymásért, mint még soha, és szól majd még, az az elme és a szív ilyen változásának előnyeiről, és arról mi történne, ha a COVID-19 kitöréséig folytatnánk azt az utat, amit tettünk. A kétféle képzés – a szolidaritás fokozása és a tudás biztosítása érdekében – egymás mellett zajlik, és legalább annyi órát foglalkoznának ezzel az emberek, amennyit korábban dolgoztak, esetleg levonva az utazási időt.

Harmadszor, a kapitalista és az új korszak közötti átmeneti időszaknak a lehető legrövidebbnek kell lenni. Az emberi természet szereti a pihenést, és szinte azonnal hozzászokik ahhoz. Ennek eredményeként, ha az emberek több mint néhány hónapig tétlenül otthon maradnak, elveszítik elkötelezettségüket. Miután ilyen állapotban vannak, gyakorlatilag lehetetlen képezni őket, és termelékennyé tenni őket a társadalom számára, és súlyként akaszkodnak a társadalomra.

Negyedszer, a munkaerő-piaci elmozdulás mellett, a társadalom értékei átalakulnak az hatalommal rendelkező és nárcisztikus emberek csodálatából, a felhatalmazással rendelkező altruista emberek megbecsülésére. Ez nem egy olyan társadalom lesz, amely imádja a szuperhősöket, hanem olyan, amely tiszteletben tartja azokat, akik szolidaritásban egyesülnek.

Ötödször, a következő generáció előkészítése az új világban történő életvitelre megváltoztatja a tanulás, a tanítás, a tanárok és a hallgatók, valamint a hallgatók és a hallgatók közötti kommunikáció megközelítését. Mint a társadalomban, az iskolában a leginkább elismert diákok azok lesznek, akik kiválóan segítenek társaik együttműködésében. Az ötlet nem újszerű; több mint egy évtizede létezik. Az együttműködõ tanulás talán a legjobban egy idézettel fejezhető ki, amelyet Lawrence Ebert J.D. szabadalmi ügyvéd talált egy középiskolai csalásról írt esszében: „Semmilyen iparágban nem tekintik csalásnak az együttműködést. Csak az iskolában probléma ez. Mit tanítunk a gyerekeinknek? ”

Nagyon kevés időnk van a változás végrehajtására. A COVID-19 nyomása alatt állunk, és a régi bizonyosságok összeomlanak. A szélsőséges csoportok álltalánosá, és a végletek normákká váltak. Ha a mentési terv haladéktalanul elindul, akkor viszonylag nyugodtan és biztonságosan eljuthatunk a vízen át a másik partra. Ha hagyjuk, hogy az áramlat arra sodorjon minket, ahova megy, akkor elsüllyedünk.

Már hosszú ideje haldoklott, de nem tudtunk róla. Azt hittük, hogy még mindig ennek a gyakorlatában vagyunk, hogy ez a legfejlettebb gazdasági rendszer, melyet az emberiség valaha kipróbált, míg valójában a kapitalizmus már hosszú ideje “kaput”, vagy ahogy a “kaput” szót a Webster szótár meghatározza “abszolút bevégeztetett, legyőzött, elpusztított, képtelen működni”. Valóban a kapitalizmust ugyanaz az erő pusztította el, mely abból leginkább nyerni akart: az emberi egó. 

Egy sokkal inkább integrál gondolkodásmódot kell kifejlesztenünk, ahol a cselekedeteinket, számításainkat közösségünk, városaink, országaink és az egész világ érdekében tesszük, saját magunk önző érdeke helyett.

Abban az időben, amikor a kapitalizmus először megjelent ez volt a helyes rendszer az emberiség számára. Segítette a fejlődést, az egészséges versengést, és sok esetben esélyt adott egy jó élet építésére, hogyha az ember hajlandó volt keményen dolgozni. De az elmúlt évtizedek során, ez a kapcsolat a befektetett munka és a jövedelem között el lett törve, össze lett zúzva, és helyette mindenfajta pénzügyi manipulációk és a pénzügyi erők, politikai haszonra való felhasználása váltotta azt fel. Hogy bebizonyítsuk ezt a szakadást csak kérdezzük meg magunktól: hogyha az ország minden egyes iparága és szolgáltatása most hatalmas válságban, rekordméretű zuhanásban van, hogyan lehetséges az, hogy a Wall Street tőzsde rekordméretű profitokat nyer? Ez az ahogy a törött kapcsolat, a befektetett munka és a jövedelem között kinéz. Csak nagyon kevesen nyernek ezen.

Most a koronavírusnak köszönhetően evidensé vállt, hogy a kapitalizmus kifulladt. Én hiszek abban, hogy a mostani pozitív hullám a tőzsdén – a covid-19 vírusfertőzés elején történt rövid zuhanás után -, a kapitalizmus hattyúdalát jelenti. Ez hasonlít ahhoz amikor a haldokló ember még egy utolsó feltámadást érez az elkerülhetetlen halál előtt, ugyanilyen most a Wall Street ünneplése. Mindez rövid életű lesz. Nagyon hamarosan a kapitalizmus a tőzsdével együtt elkezdi végső zuhanását. Ez lehet egy hosszabb, vagy rövidebb folyamat, de így vagy úgy a kapitalizmus befejezte létezését.

Számomra a még zavarób kérdés az, hogy “mi jön ezután?” , mivel ha nem vagyunk óvatosak a jelek egy nagyon sötét új időszakra mutatnak. Radikális erők a világban egyre magabiztosabbá, nyersebbé válnak és megpróbálnak a demokrácia és a kapitalizmus helyett totális rendszert bevezetni. Ez megjelenhet a kommunizmus, fasizmus vagy nácizmus formájában, de bármi legyen is, semmiképp nem lesz jó az egyszerű embereknek.

Mégis pontosan ez fog történni, hogyha passzívak maradunk. Nyilvánvaló mindenki számára, hogy a világ ma egy integrál rendszerré vált, melynek minden része összekapcsolódik egymással. Bármit amit egyetlen ember tesz, befolyásolja az egész emberiséget. Egy ilyen rendszerben, hogyha csak magunkra gondolunk, csak magunkról gondoskodunk az egy olyan hiba, káros cselekedet, melyet nem engedhetünk meg. Egy sokkal átfogóbb gondolkodást kell kifejlesszünk, ahol számításainkat közösségünk, városunk országunk, és az egész világ érdekében tesszük, saját érdekeink helyett. Hogy ha tudatosak leszünk ezzel kapcsolatban, akkor nem lehet semmi kifogásunk arra, hogy csak passzívan üljünk és engedjük, hogy az események saját maguk fejlődjenek tovább. Publikálnunk kell azt mindenki számára, hogy felelősek vagyunk egymásért.

Azok az erőszakos küzdelmek amiket most láttunk világszerte, azok teljesen ellentétesek a kölcsönös felelősséggel, mivel csak a gyűlöletet és a szakadást növelik. Az, hogy össze vagyunk kapcsolódva és egymástól függünk, azt jelenti, hogy gondoskodnunk kell egymásról. Ugyanúgy ahogy én nem cselekszem erőszakos módon egy családtagommal szemben sem akivel esetleg nem értek egyet, úgy el kell kerülnünk minden erőszakot egymás felé, hiszen a többiekre támaszkodom, tőlük függök, még akkor is hogyha valamilyen oknál fogva nem szeretem őket.

Én nem támogatom se a szocializmust se a kommunizmust bármilyen formában. Ugyanúgy nincs semmilyen politikai irányultságom, nem támogatok semmilyen politikai ideológiát. Engem csak az emberiség jóléte érdekel. Ennek megfelelően a kölcsönös gondoskodást, kölcsönös egymás figyelembevételét és a kölcsönös felelősséget támogatom.

A kapitalizmus halála utáni következő gazdasági rendszer valami olyasmi lesz, melyet még soha nem próbáltunk, mivel még soha nem gondoskodtunk egymásról, hacsak nem családtagjainkról (és még azokról sem mindig). Egyelőre nincs nyilvánvaló terve ennek az új jövőbeni gazdaságnak, hiszen először is el kell kezdjünk gondoskodni egymásról, de ahogy elkezdünk majd gondoskodni, tudjuk majd hogy mit is kell tennünk. 

Ez egy kicsit olyan, mint amikor egy nő először anyává válik. Ameddig az első gyermek meg nem születik a nőnek fogalma nincs arról hogyan váljon anyává. De ahogy a gyermek megszületett azonnal tudja, érzi, hogy mit kell tennie, mivel a kisbaba iránti szeretete irányítja őt az anyaság felé.

Ugyanez igaz arra a társadalomra, mely a kölcsönös gondoskodásra alapul. Ameddig el nem kezdjük azt építeni, nem tudjuk mit kell tennünk. De ahogy megtesszük az első lépéseket, a tudás jön majd magától, a kölcsönös egymásról való gondoskodáson keresztül.

Mindez lehetséges, és sürgős. Hogyha várunk tovább, akkor a radikális, diktatórikus erők túl sok erőt és támogatást nyernek, és akkor a társadalmat egy teljesen ellentétes irányba tolják majd.

Van, ahol arra használnak egy lift kezelőt, hogy Ő az, aki képes a helyes szinthez tartozó gomb megnyomására. Mielőtt megjelentek a hűtőszekrények volt egy jegesember, aki felvagdalt hatalmas jégtömböket kocákra, és kiszállította a háztartásokba. A világban a szükséges munkák állandóan változnak, napjainkban gyorsabban, mint valaha. Most pedig a koronavírusnak köszönhetően, ez végletekig felgyorsult, és gyorsan megjelentek a virtuális munka feladatok is.

Az emberiség elért az ön-középpontú beállítottságból, egy együttműködő beállítottságba való átmenethez, és azok, akik segítenek másoknak ebben, azok lesznek a legboldogabb és legelfoglaltabb emberek a földön.

Minden foglalkozás, amely másodlagos a napi üzleti előrehaladás szempontjából, harcol a fennmaradásért, vagy már a felszámolódás különböző fázisaiban van. A COVID-19 járvány sokkolta az embereket, és eljuttatta őket addig a pontig, hogy elvesztették a shopingolás lehetőségét, és mindemellett,  elkezdtek takarékoskodni azon, amit megvásárolnak, mert sokan elvesztették a munkájukat.

Ez egy kicsit hasonlít a dinoszauruszok korának végéhez, ahol azok a fajok, melyeknek lejárt az ideje, kihaltak, átadva a helyüket új fajoknak. Talán nehéz ezt elképzelni, de ez a folyamat most is történik. Rengeteg új szakma van kialakulóban, és sok közülük már az “új emberi korszak”-kal kapcsolatos, és így, az emberi kapcsolatokkal is foglalkozik.

Korábban sokat kellett foglalkoznunk, mentális betegségekkel. ADHD, és a viselkedési zavarok különböző formái ezek. Reménytelen küzdelmet folyattunk a kijavíthatatlan emberi viszonyokról, és a zaklatások elleni hiába való harcokról. Ezek azonban nem a holnap problémái.

A holnap szakértői az emberi kapcsolatokkal fognak foglalkozni, és ők, a kialakuló új civilizáció játékszabályait fogják alakítani, ahol az emberiség tagjai szoros kapcsolatban fognak állni egymással, és teljes függésben lesznek egymással. Mi soha nem éreztünk felelősséget az egész emberiségért, de ma nem elégedhetünk meg ennél kevesebbel, és meg kell tanulnunk, mit kell tennünk és ehhez pedig milyen tudás és képességek szükségesek.

Az emberi kapcsolatok Coach-ai olyan emberek lesznek, akik tudják, hogyan kell egy 10 fős csoportot kezelni, akik teljesen idegenként ültek le a körbe, semmilyen affinitást nem éreztek egymás irányába, sőt, gyakran ellentétesek egymással, szóval hogyan lehetne a szóban forgó csoportot, a legjobb barátságba fordítani, egy óra leforgása alatt. Ezek a Coach-ok, akik ismerik az Integrál Oktatás gyakorlatát, értik, hogy kell segíteni embereknek abban, hogy kényelmesebben állhassanak hozzá a csoporthoz, elfogadva a csoportot, és hogy tehetik képessé őket arra, hogy ki tudják fejezni magukat anélkül, hogy veszélyeztessék bárki másnak a csoporton belül, az ugyanerre irányuló vágyát.

Azok, akik részt vesznek egy ilyen oktatásban, megértik mit kell tenni, hogy mások képesek legyenek kifejteni a teljes, bennük rejlő potenciált, és hogy ez csak akkor lehetséges, ha más emberek között teszi ezt valaki, akik mindannyian a legtöbbet akarják hozzáadni ehhez, hogy sikerüljön, és akiknek ugyanaz a közös céljuk van, az egység a csoportban.

A csapat sportok résztvevői tudják, hogy ha bajnok akar valaki lenni, fel kell áldozza magát, a csapat sikeréért. Az Integral Oktatás más. Nem kell feláldozni semmit, és mindig tízszer annyit kap vissza az ember, mint amit a csoportnak adott. A legjobb ebben pedig az történik, hogy itt nincsenek vesztesek, mindenki győztes, mivel az egység csak akkor érhető el, ha mindenki az összes többinek a sikerét is akarja.

Még soha nem próbáltuk ki ezt a megközelítést egymással. Most azonban nincs más lehetőség. Az emberiség elérte a önközpontú beállítottságból, az együtt működő beállítottságba való transzformáció átmenetét. S ahogy mondtuk, akik ebben fognak másoknak segíteni, ők lesznek a legboldogabb és legelfoglaltabb emberek a világban.

A közvélemény most a COVID-19 vírusfertőzés második hullámáról beszél, amikor még az első hullám sem fejeződött be. Épp amikor azt gondoltuk, hogy a járvány már az irányításunk alatt van, a gazdaság megnyitása új fertőzési gócpontokat hozott létre, a világ minden részén. Mit jelent ez a jövővel kapcsolatban? Lehet, hogy megpróbáljuk elkerülni a csapongó, logikátlan intézkedéseket azzal kapcsolatban, hogy hogyan kezeljük a vírusfertőzést és annak következményeit, de az igazság az, hogy egyelőre csak a jéghegy csúcsát látjuk abból, ami előttünk áll. Amit bizonyossággal tudhatunk, az hogy az eddigi életmódunk mindörökké megváltozik. A legfontosabb dolog, amit meg kell értsünk az, hogy a Természet rendszere egy újfajta kapcsolathálózat felé tol minket, mivel mindannyian befolyásoljuk egymást, mindannyian egymástól függünk, ahogy azt a koronavírus fertőzés hullámai illusztrálják. 

„Minél inkább egyesülünk ma a szívünkön, lelkünkön keresztül, annál jobban megértjük majd a Természet irányításának az alapelveit, és annál inkább csökken majd, a jövővel kapcsolatos nyugtalanságunk. Tudatunk megnövekszik majd, elkezdünk felfedezni egy magasabb dimenziót, a Természet erejét, mely bölcsen táplál majd minket. Ez egy olyan Erő, melynek az alapvető karakterisztikája a szeretet és a színtiszta adakozás.“

A koronavírus nem fog gyorsan eltűnni közülünk. Lehet, hogy évekig megmarad, bár különböző formákat vehet fel. Ezért rendkívül fontos az, hogy a társadalmat és a gazdaságot az újonnan megjelenő valósághoz igazítsuk. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy néhány hónapon belül a legmélyebb gazdasági válságba kerülünk a második világháború óta. Az üzletek összeomlanak, az emberek megtakarított pénze elfogy, és már nem lesznek képesek kölcsönöket visszafizetni vagy bérleti díjat fizetni. Ennek az egyértelmű jelei már most láthatók. Ennélfogva, teljesen meg kell változtassuk prioritásainkat, céljainkat.

Az országoknak a forrásaikat, a létfontosságú iparágakba kell fektetni, hogy ezzel biztosítsák, hogy minden egyes személy alapvető szükséglete megfelelő módon ki legyen elégítve. A társadalom pénzkészletét elsősorban erre, az alapvető szükségletek biztosítására kell fordítani, és nem szabad azokat más területekre elpazarolni, a korábban hatalommal rendelkező részvényesek nyomására. A luxust kielégítő iparágak bizonyosan nagy csapást szenvednek majd a gazdasági válság miatt. Értelmetlen lenne azokat megpróbálni megmenteni, mivel termékeikre nagyon kevés kereslet marad.

Gondolkodnunk kell cselekvés előtt: a jövő emberiségnek egy sokkal nyugodtabb életstílusra lesz szüksége, az értelmetlen ide-oda rohangálás nélkül, ami a valódi szükségletekre fókuszál a fölöslegek helyett. Az embereknek elsősorban abba kell fektetni energiájukat, hogy mély kapcsolatokat építsenek egymás között, hogy felfedezzék az élet valódi ízét. A jó jövőnk azon múlik, hogy az emberek közötti kapcsolatokat és szeretetet kutassuk, és ez az elfoglaltság lesz majd a belépésünk az újvilágba.

Ameddig el nem érjük a szükséges emberi kapcsolatokat, meg kell tisztítsuk magunkat a szükségtelen üzletektől, elfoglaltságoktól, melyek csak a pusztító versengést növelik az emberek között, elszívják a természet fontos forrásait,  szennyezik a levegőt, a földet, a tengert.

A koronavírus időszaka intelligens módon leválasztja rólunk az élet feleslegessé vált, szükségtelen rétegeit. Fokozatosan lesoványítja a gazdaságot egy egészséges fenntartható dimenzióra, ahogy a szükségtelen zsír eltűnik.

A kormányoknak új gondolkodásmódot kell kifejleszteni annak érdekében, hogy munkalehetőséget és megélhetést biztosítsanak azoknak a millióknak, akik kiszorultak a munkaerő-piacról. A legjobb megoldás az, hogy a lakosságnak egy univerzális alapjövedelmet biztosítsanak, cserébe azért, hogy aktívan részt vesznek egy társadalmi oktatásban, és a közösség építésében.

Ez a menekülési út az oktatáson keresztül megadja majd az emberiségnek a belépést egy új megértés felé, azokkal a változásokkal kapcsolatban, melyek ehhez a különleges időszakhoz tartoznak. Megértjük majd, hogy ezek a változások mit jelentenek az ember, a társadalom és a világ fejlődése szempontjából, és hogy milyen újfajta viszonyokat kell létrehozni az emberek között. Azok, akik tanulnak, majd dolgoznak is egy pár órát olyan területeken, mely a társadalom és a közösség építését segíti. 

A legboldogabb és legegészségesebb élet arról szól, hogy másokról gondoskodjunk, mint ahogy egy édesanya, aki állandóan a gyermekéért aggódik és felbecsülhetetlen, semmi máshoz nem hasonlítható  kielégülést és boldogságot talál abban, hogy gondoskodhat gyermekéről. Bár látszólag ez ellentétes a szociális eltávolodás elvétől, a koronavírus időszaka valójában azért jött, hogy megtanítsa nekünk, hogy hogyan közeledjünk egymáshoz helyesen, és hogyan ne okozzunk egymásnak kárt – a helyes kapcsolat az a szívtől-szívbe való kapcsolat.

Minél inkább egységre lépünk ma, szíveinken és lelkeinken keresztül, annál jobban megértjük majd a Természet  irányítását, és akkor a jövővel kapcsolatos aggodalmunk lecsökken. A tudatosságunk megnövekszik majd és elkezdünk felfedezni egy magasabb dimenziót, mely bölcsen táplál minket, ami a Természet ereje. Ezt az Erőt a szeretet, és a színtiszta adakozás jellemzi.

Ennélfogva, a koronavírus fertőzés, nem egyszerűen egy világméretű járvány, ami azért jött, hogy mindenfajta problémát és pusztulást okozzon, hanem egy evolúciós találós kérdés, amit mindannyiunknak együtt kell megoldanunk. Sikerünk csak az egységünkön múlik, és nem csak azt hozza magával, hogy sikeresen meglovagoljuk a fertőzés hullámait, hanem azt is hogy elérünk a hullám csúcsára, egy új, egészségesebb, és biztonságos jövő érdekében. 

Kérdés: Mit jelent az emberek túlnyomó többsége számára az önmegvalósítás koncepciója? Milyen fejlődési lehetőséggel bírnak, az erkölcsi, kulturális és spirituális területeken? Mi az, amit valóban meg lehet tenni ezen a téren?

Válasz: Először is meg kell értenünk, hogy ha az ember, nem végez munkát, visszasüllyed az állati szintre, mivel a munkának köszönhetően lett ember, a majommal közös ősből. Ez valóban így van.

De a mi időnkben az emberiség – azt kell, hogy mondjam – visszafelé halad. Ezért meg kell teremtenünk, a megfelelő fejlődés feltételeit, hogy ne újabb tárgyak gyártása, eladása, vásárlása folyjon, hanem az egyén korlátolt, materiális életének spirituális kiegészítésén fáradozzunk. 

Ehhez az emberiség egészét csoportokba kell szervezni, ahol tanítjuk őket, és nem csupán a zene, irodalom és kultúra terén fognak fejlődni. Megvalósítják önmagukat, és újfajta társadalmat építenek. Az emberre jellemző pszichológia; és csoportalkotás segítségével felépítik azt a közösséget, amiben a lehető legjobb feltételek mellett élhetünk, és fejleszthetjük önmagunkat. 

Mindezek mellett, ha az emberek érdeklődnek a reáltudományok iránt, ezeket is tanulmányozhatják. A lényeg, hogy a képzés kell, hogy a fő elfoglaltságunk legyen.

A Medium publikálta az új cikkemet: “A civilizáció újjáépítése”

Az hittük, hogy legyőzhetjük a Covid-19 vírust azzal, hogy egy pár hónapig otthon maradunk és betartjuk a társasági távolságtartást. De ebben nagyot tévedtünk. Abban a pillanatban, ahogy elkezdtük megnyitni a karantént, a vírus visszatért, egy „közel tízszer fertőzőbb” vírustörzzsel – állítják a floridai Scripps Research centrum kutatói. A vírus addig nem áll meg, ameddig meg nem értjük az üzenetét, hogy Itt az ideje, hogy újjáépítsük az emberi civilizációt.

Annak érdekében, hogy az emberek megkapják a szükséges információt ahhoz, hogy megértsék végre, mit jelent egy összekapcsolt civilizációban való létezés, a hatóságoknak olyan intézkedéseket kell hozni, hogy csak akkor adnak támogatást az embereknek, hogy ha azok beleegyeznek abba, hogy megtanulják, hogyan kell élni egy új integrál társadalomban.

Itt van egy rövid, korántsem teljes lista, azokról az országokról, ahol a vírusfertőzések száma ismét elkezdett növekedni: Egyesült Államok, Oroszország, Franciaország, Izrael, Argentína, Brazília (ahol eddig még egyszer sem volt karantén bevezetve), Olaszország, Németország, Dél Korea (ahol korábban sikeresen, visszaszorították a vírus terjedését).

Bárhová is nézzünk keserves kudarcba fulladt az a taktika, hogy „Maradj otthon, amíg a vírus el nem tűnik“ és az új vírustörzs biztosítja, hogy ez a fajta taktika továbbra is kudarcot fog vallani. Ez csak egyetlen lehetőséget ad számunkra, hogy újjá kell szervezni az országokat, azért, hogy mindenki megkapja az alapvető szükségleteit, miközben megtanulja, hogy mi is történik a világban. Bármely ország, melyik nem alkalmazza ezt a taktikát, az egy teljes társadalmi, politikai és gazdasági összeomláson fog keresztül menni.

Nem leszünk képesek kinyitni az üzleteket, a bevásárlóközpontokat, mivel ezek akkor a fertőzés gócpontjaivá válnak. A Bloomberg szerint „az Egyesült Államokban az elveszített munkahelyek egyharmadánál, azzal a kockázattal kell számolnunk, hogy állandósulni fog“. Én azt hiszem, hogy a Bloomberg még így is túl optimista. Mivel a vírus nem engedi majd, hogy kinyissuk az üzleteket, azok egyszerűen bezárnak, valamit az összes olyan vállalkozás is leállásra kényszerül, amiknek a működése ezektől, az üzletektől függ. A közeljövőben Amerikában az embereknek közel a fele munka-és jövedelem nélkül marad, és nem is lesz lehetőség, hogy új munkát találjanak. Az idő múlásával a jövedelem nélküli amerikaiak száma csak növekedni fog „mivel a vállalatok, a gyártóktól a kereskedőkig, mindenki, alkalmazkodni fog egy vírus utáni világhoz, így még több embert elzárva a biztonságos munkától“ – állatja a Bloomberg Economics kutatása. Ha figyelembe vesszük, -hogy a vírusfertőzés még el sem múlt- a munkaerő piacra gyakorolt hatás sokkal katasztrofálisabb lesz, mint amit eddig jósoltak.

Ezért, minden kormánynak és önkormányzatnak azonnali lépéseket kell tennie, hogy megakadályozzák a rendszer összeomlását, ami egy ilyen munkanélküliségi rémálom után bekövetkezhet. Az ilyen bizonytalan helyzetben az emberek alapvetőbb félelme az éhség és hajléktalanság fenyegetettsége lesz. A kormányoknak maguk részéről azonnali intézkedéseket kell hozni, hogy vizet, ételt, energiát és megfelelő lakóhelyet biztosítsanak mindenki számára. Hogyha az emberek az utcán fognak maradni és éhezni fognak, akkor majd zavargások törnek ki, ami semmi nem lesz ahhoz képest, mint amit az elmúlt napokban láttunk George Floyd tüntetések során.

Ezek után a kormányoknak és helyi hatóságoknak mindenkit informálniuk kell arról, hogy a helyzet megváltozott és az életük nem tér vissza oda ahol 2020 márciusa előtt volt. Az embereknek információra van szüksége arról, hogy mit jelent egy olyan világban élni, ahol csak kevés embernek van állandó munkája, és akik dolgoznak, azok fogják biztosítani az alapvető szükségleteket mindenki más számára. A többi embernek pedig azt kell majd tennie, amit már hosszú ideje tennünk kellett volna, hogy megtanuljuk, hogyan kommunikáljunk, és hogyan kapcsolódjunk egymással.

Ahogy az emberek alapvető szükségletei garantálva lesznek a hatóságok által létrehozott új struktúrának köszönhetően, az emberek a szabadidejüket arra fogják használni, hogy megtanulják, hogyan építsenek helyes társadalmi kapcsolatokat egymással. Ezek után meg kell tanulniuk, mit is jelent az, hogy embernek lenni. Nem lesz ok arra, hogy állásokért versenyezzünk, nem lesz szükség az üzleti háborúkra. Az embereknek csak annyit kell megtanulniuk, hogyan kommunikáljanak egymás között, és hogy fedezzék fel,  milyen nagyszerű összekapcsolódni egymással, a fajok, a színek, a kulturális és a nemzetiségi különbségek felett. A harc és a versengés helyett az emberek egy új értelmet találnak majd az életükben, azon keresztül, hogy összekapcsolódnak másokkal, ahelyett, hogy állandóan versenyeznek mindenkivel azért, hogy elfoglalhassa a legmagasabb helyet, kimerülten, sérülten és magányosan.

Annak érdekében, hogy biztosítsuk, hogy az emberek megkapják a szükséges információt ahhoz, hogy hogyan kell élniük a kölcsönös-kapcsolat civilizációjában, a hatóságoknak meg kell határozni az új társadalmi rendet. Azaz hogy az alapvető szükségletek elfogadásáért cserébe az embereknek oktatásban kell részt venniük, hogy megtanulják, hogyan éljenek ebben az új társadalomban. Így az emberek, a rendszer által meg fogják kapni mind a fizikai, mind az intellektuális és az érzelmi szükségleteiket. Minél gyorsabban fókuszálunk erre,  annál hamarabb jelenik meg ez az új társadalom, ahol a fanatizmusnak és gyűlöletnek többé nincs helye, ahol az emberek elsődleges foglalkozása az lesz, hogy hogyan építsenek ki egy barátságot és helyes kapcsolatot egymással.

Hogyha ezek a szavak még mindig fantáziának, és utópiának tűnnek, akkor csak emlékezzünk vissza, amit gondoltunk az életükről februárban, és mit gondolunk az életünkről most …

Az egész világon növekszik annak az érzése, hogy egy nagyon érzékeny, bizonytalan állapotban vagyunk. Bár az alapok pillanatnyilag stabilnak látszanak, annak ellenére, hogy hatalmas, globális problémákkal küzdünk, a felszín alatt minden fortyog. De minden félelem és veszély ellenére, a jelenlegi helyzet jóra fordulhat, ha mi, mint egyéni emberek, és mint közösség, újra értékeljük az életünk menetét.

Nem értjük és nem is fogtuk fel, de mindenekelőtt nem érzékeljük, hogy egy kölcsönkapcsolataiban létező világban élünk – egy integrál rendszert, egy mechanizmust alkotunk ezen belül.

Valamikor, ha elegendő étel volt valakinek az asztalán, már ezáltal sikeresen teljesebbé tette a napját. Ma azonban számítógép, légkondicionáló és TV nélkül elképzelni is nehéz az életet. A technológia kora, egy mesterséges környezetet teremtett a természeten belül, olyan kényelmes életet kínálva a teremtménynek, ami nélkül az ember már alig tud létezni. Ugyanakkor a technológiai fejlődés új veszélyeket hozott. A klasszikus háborúkra többé nincs szükség annak érdekében, hogy lebénítson egy régiót, vagy egy egész országot. Egy billentyűzet elég arra, hogy megkezdődjön egy kibertámadás, amely százezrek vagy milliók életét veszélyeztetheti. Ráadásul az ember okozta fenyegetés, a bolygót természeti katasztrófák szélére sodorta, amelyek már itt gyülekeznek közös otthonunk a Föld felett.

Minden probléma gyökere az emberi egoizmus növekedésében rejlik. Minden ember a saját magára irányuló sikereket építi, mások vágyainak a lerombolása által. Ez a megoldás egyértelműen konfliktusok és háborúk inkubátora. Mindenkinek az egója, rákényszeríti a saját nézőpontját másokra, megosztottságot és összeütközéseket okozva ez által. Ez az ember természete, és ha nem ismerjük fel, hogy minden alkalommal, amikor másoknak okozunk károkat, valójában magunknak okozzuk azokat – mivel egy hatalmas, globális kölcsönkapcsolatban létezünk – aligha fogjuk túlélni a XXI. századot.

Hiányunk van annak a tudásából, megértéséből és érzékeléséből, hogy egy kölcsönös kapcsolatban lévő világban létezünk, hogy egyetlen integrál rendszert alkotunk. A valóságnak ebben a tiszta érzékelésében, az ember semmit nem tud tenni, ami csak neki előnyös mert azonnal feltárul, hogy ez másoknak mekkora kárt okoz. Egy kagylóhéjba bezárva, semmi jó nem érhet el senkit, függetlenül attól, hogy másoknak, akár még jót is hozhat. 

Egy korábbi Kabbalista, Rav Yehuda Ashlag, erre utal a “Béke a világban” című cikkében, amikor arról beszél, hogy mennyire szükség van, egy integrál megközelítésre annak érdekében, hogy megfelelő módon léphessen be az emberiség abba fejlődési fokozatba, amelyet „utolsó generációnak” nevezünk. Akkor minden ember segítséget fog kapni a boldogság eléréséhez a világ országaitól, amihez az szükséges, hogy az egyén szolgálja az egész világot, a világtól kapott segítség mértékével megegyezően, úgy, ahogy egy fogaskerék teszi a dolgát egy gépen belül. Ez által lehetségessé válik a jó, és boldog állapotok elérése és egy békés irányítás megalkotása. 

Végül pedig kidomborítja, azaz „ki fog derülni, hogy az egyén és a társadalom egy és ugyanaz.” Az egyén nem okozhat kárt a közösségnek, mivel szolgálnia kell a közösséget, mivel a kollektíva, és az egyén szabadsága egy és ugyanaz a dolog. 

Ha a világ egy pozitív jövőt akar látni, miközben az egyén természetes hajlama, hogy mások rovására emelje fel önmagát, ez csak akkor lesz lehetséges, ha ez a hajlam transzformálódik és átirányításra kerül olyan pozitív cselekedetek végrehajtására, melyek az egész közösségnek előnyöket jelentenek. Az önromboló egoista versenyből az emberi szintnek csak azok lehetnek tagjai, akik a teljes közösség érdekben magasabbra emelik a közösségnek szállítandó előnyöket. Egy ilyen forgatókönyvben az emberek egymást nem azzal a vággyal közelítik meg, hogy összetörjék egymást, vagy fölé kerekedjenek egymásnak, hanem azt az utat keresik, ahol egyre magasabbra emelhetik fel az egymásért való létezés, és a mindenki elégedettségének szolgálatának standard-jét.  Egy szélesebb nézőpontból keresztúthoz érkeztünk, és ennek eredményeképpen el kell köteleznünk magunkat, ennek a meggondolatlan folyamatnak az újra értékelésében. Ha mi ugyanebben a formában folytatjuk az egoista versenyt, a helyzet kezelése gyorsan kicsúszhat a kezünkből, aminek az eredményeképpen akár nukleáris háború vagy ökológiai katasztrófa történhet. Ezért kulcsfontosságú, hogy azonnali változásokra irányuló kurzusokat indítsunk, ahol az emberek megtanulhatják, hogyan irányítsák magukat és az emberiség biztonságosan az élet egy új útját kezdje el kiépíteni, ahol harmóniában van a természettel és tökéletes kapcsolatot alakít ki velük.

A változások szívében mindannyiunknak egy tudatos átmenetet kell kialakítanunk az önző, személyes kényelem és mások jólétéhez való hozzájárulás között. A kölcsönös kapcsolatban lévő világban nincs más mód a biztonság garanciájára, egy jobb jövő elérésére, magunknak, a gyermekeinknek és az unokáinknak. Együtt felépíthetünk egy igazi életet, ahol közös érdek a legmagasabb szintű kölcsönösség. Ha elkezdünk együtt ebbe az irányba haladni, mennyivel több csodálatos dolog tárul majd fel, amelyek most a természet mélyén vannak elrejtve. 

Kérdés: A tudományos és technikai forradalom nélkül az emberek a XIX században 16 – 18 órát dolgoztak naponta annak érdekében, hogy képesek legyenek ellátni magukat a létszükségleti szinten. Ha nem lett volna a technikai forradalom, lehet, hogy csak 2-3 órányi munkára lenne szükségünk naponta és mindenünk meglenne, amire szükségünk van?

Dr. Laitman: Nem azt mondom, hogy a technológiai fejlődés és a tudományok ellen vagyok. Amiről beszélek, az nem más, mint az, hogy amit az ember létrehozott, az elkezdte magát az embert ellenőrzése alá vonni. Azaz szolgájává vált annak, amit létrehozott.

Nézzük meg, mi történt a bankokkal és a pénzügyi intézményekkel. Az ember a szolgájukká lett. Nem is kellet ezen túl sokat dolgozni. 

A XIX századot példaként szokták említeni, én azonban a XXI századot tartom példának. Mi történik a mai emberrel? Kevesebbet dolgozik? Nem. Szabadabbnak érzi magát? Nem. 

Mi történt a teljesítményével? A szolgaként robotoló emberek teljesítménye egyre jobban ki lett használva, miközben a munkája gyümölcsét a tengerbe szórták. De ha nem dolgozna az ember, mit csinálna helyette? 

Túl sok szabad ideje lenne, ami veszélyes! A szabad gondolkozás megindulna, mindenféle gyülekezések, találkozók kezdődnének, amelyeket a hatalom nem tartanának túlzottan kívánatosnak, új irányzatok jelennének meg és így tovább. Senkinek nincs, minderre szüksége…

Inkább mindenki dolgozzon 15 – 20 órát naponta – de minimum 10-et. De ha valaki 10 órát dolgozik, még legalább 2 órát utazik a munkahelyéről és haza. Ha hazaér vacsorázik, másfél órát TV-t nézés után bezuhan az ágyba. Aztán ugyanez történik újra és újra.

Aztán, előjegyez egy szabadságot valami távoli helyen. Aztán összevissza keverik, az őt elárasztó reklámok. “Még ezt sem láttad, azt sem próbáltad ki stb…” Élete végéig ebben a mókuskerékben fog forogni. Az ember szolga volt a XIX. században, és ugyan ilyen szolga a XXI.-ben.

Azonban van itt egy kis probléma. A bennünket szolgaságban tartó gazdánk ezt akarja, de a természet nem ért vele egyet. Aztán jönnek mindenféle korona vírusok, és más dolgok. 

Beléptünk abba az állapotba, amit úgy nevezünk, „utolsó generáció,” amikor el kell érnünk, egy integrál, korrekt, barátságon alapuló kölcsönös függőséget és megértést, egymás irányába. Ha ez nem történik meg, meg leszünk büntetve, nem csak vírusok, hanem minden más által is.