Megjegyzés: 75 év telt el Hirosima és Nagasaki bombázása óta. Több százezer ember vesztette életét – gyermekek, idősek, teljesen ártatlan emberek, akik nem vettek részt a háborúban. Ez az emberiség nem tanul semmit. Nőtt a nukleáris fegyverekkel rendelkező országok száma. Ma már nem beszélnek leszerelésről. Korábban, a leszerelési szerződések időszaka volt. Ma már nincs így. Ma Kína fenyegeti Indiát, India fenyegeti Kínát, Amerika fenyegeti Kínát stb. Mindenki a fegyvereit csörgeti.

Megértem, amikor a katonák összefognak és harcolnak egymással, vagy a hadseregek harcolnak egymással: tank a tank ellen, repülőgép a repülőgép ellen. De van itt valami hitvány dolog is: a polgári lakosságot bombázni.

Megjegyzésem: Ez a háború törvénye. Betart valaki más törvényeket és szabályokat? Hány gáz és mérgező anyagot fejlesztettek ki ?! Ezt még nem is tudjuk. Mind a múltban és most is. Ez mindig is így volt! Csak többet, vagy kevesebbet beszélnek róla.

A gonosz uralja a világot. Isten mentsen bennünket, azonban azt láthatjuk mindenütt, hogy ez még mindig így van.

Kérdés: A tiltások nem segítenek? Nem segítenek a megállapodások?

Válasz: Semmi sem segít.

Kérdés: A nukleáris fegyverek megsemmisítése is lehetetlen, ahogy értem?

Válasz: Lehetetlen. Hogyan lehetne elpusztítani? Tudja egyáltalán, hogy kinek van ma a világon ilyen?

Kérdés: A világ tömegpusztító fegyverekkel van tele?

Válasz: Természetesen.

Kérdés: Még jobban felszerelkezünk velük?

Válasz: Senki sem tart vissza minket. Ki tudja ezt megvalósítani? Nem tartjuk vissza az egónkat, ezért ez a válasz. Itt komoly reményre van szükségünk egy magasabb hatalomtól, beleértve a koronavírust is, amely fokozatosan kijózanít minket.

Kérdés: Mit kellene mondania nekünk?

Válasz: Hogy nincs más út – csak eresszük le a karunkat és kezdjünk el jó kommunikációt folytatni egymással, teljesen új lehetőségek nyílnak meg, akkor az emberiség számára.

Abszolút lehetetlen követni az előző utakat. Sem a gondolatokat, sem az értelmet, sem az érzéseket, semmit! Minden, ami korábban volt, abszolút egoizmusra épült, és már nem tudjuk azt használni.

Már csak egy dolog maradt: Tekints az egóra ellenségként, a szomszédra pedig barátként.

Felhívjuk figyelmét, hogy a Blog bejegyzéseihez írt posztok egy harmadik fél véleményét jelzik. A véleményeket, tényeket és az azokban található médiatartalmakat kizárólag a szerzők mutatják be, és sem a The Times of Israel, sem partnerei nem vállalnak felelősséget értük. Kérjük, lépjen kapcsolatba velünk visszaélés esetén. Visszaélés esetén jelentse ezt a bejegyzést.

Ez egy zsidó ünnepi időszak, amelyet nem szabad elfelejteni. Az idei Sukkot megünneplésének módját, a világjárvány miatt korlátozzák. Várni kell a hagyományos összejövetelekre és vendéglátásra. Miért zajlanak így az események? Azért, hogy elgondolkodtassanak minket, és rádöbbentsenek arra, hogy a pandémiával kapcsolatos helyzetünk nem büntető csapásként jelentkezik, hanem ébresztésként, illetve a gyűlölet és a köztünk lévő megosztottság állapotának vizsgálatára. Azzal, hogy ez a helyzet fizikailag elkülönít minket, a természet megpróbálja megfordítani az elkülönülés állapotát, és közelebb hozni “próbálja” egymáshoz a szívünket, egy igazi szeretet és egységes Sukkah  (sátor) felépítéséhez, amely az egész emberiséget felöleli a jobb jövő érdekében.

A Sukkot (A sátrak ünnepe) fesztivált örömteli ünnepnek tekintjük. Idén sincs ok arra, hogy másként érezzük magunkat, hiszen remek alkalmat kaptunk arra, hogy elemezzük az egymással szembeni rossz bánásmódot és kijavítsuk azt. Ehhez mély lélekkutatást kell végezni. Ez hasonló ahhoz, amikor pontos diagnózisra van szükség, mielőtt megfelelő gyógyszert kaphatna az ember, a betegségből való  teljes felépüléséhez.

Megszoktuk, hogy az életünket kényelmes partner-viszonyban éljük az egóval. Őszintén szólva nem játszhatjuk úgy az áldozatot, mintha levágásra váró ártatlan bárányok lennénk, akik akaratlanul állnak, mások egoista cselekedeteinek kontrollja alatt, mondhatni mintha szabad akarat nélkül lennénk. Önző magatartásunk szándékos, és teljesíti az énközpontú érdekeinket, függetlenül attól, hogy ezek a körülöttünk élők kárára történnek-e. Ezért jelzi a természet nekünk, hogy nem vagyunk méltók arra, hogy együtt üljünk egy közös Sukkah-ban, és üdvözöljük az Ushpizint (vendégeket), amíg nem korrigáljuk az egymáshoz való viszonyunkat. A vírus arra tanít minket, hogy egymásra utaló világunkban az egész civilizáció túlélése veszélyben van, ha a kölcsönös előnyök érdekében történő együttműködést nem tekintjük elsődleges célnak.

Kabbala bölcsessége szerint az emberiség az „Utolsó Nemzedék” nevű fejlődési szakaszba lépett. Ez a változás arra a fokozatos folyamatra vonatkozik, amelynek során egy új társadalmat kell felépíteni oly módon, hogy annak működése megfeleljen a Természeti Törvényeknek és igazodjon is hozzájuk, vagyis kapcsolatban álljon, és egyensúlyban legyen a Természettel. Ennek az új társadalomnak tudnia kell, hogyan kell helyesen kezelni, a kiegyensúlyozott állapot elérését. Ez az átmeneti időszak lehetőséget nyújt arra, hogy ez a generáció, elsőként kezdhesse el, mások valódi szeretetét. Amíg azonban ezt az állapotot nem érjük el, ennek az ellenkezője tárul fel szemünk előtt – a kizsákmányoló és nemtörődöm hozzáállás, és cselekedetek. Ezt a visszatetsző szeparációs állapot azért tárul fel, hogy nézzünk magunkba, lássuk meg az általunk okozott kárt, és hogy kérjünk segítséget, az egész valóságot irányító Felső Erő-től, a korrekcióhoz.

A Sukkot szimbolizálja az egoista tulajdonságok belső változásának csodálatos folyamatát, amelynek során a „pajta és pince hulladékát” vesszük – olyan tárgyakat, amelyek (sajnálatosan) képviselik a mások iránti szeretet minőségét, és amelyek számunkra most egyáltalán nem értékesek – és felemeljük azokat a fejünk fölé, úgy mintha azok a legértékesebb és legfontosabb attribútumaink lennének, mint egy menedéknek a teteje, amely árnyékot ad az égető naptól. A Sukkot felhívás arra, hogy kilépjünk a kényelmes egoista „otthonunkból”, vagyis önszeretetünkből, és arra, hogy egy új struktúrát,  Sukkát (sátrat) építsünk fel, mint az Új Világ szimbólumát, amelyet akkor teremthetünk meg, ha megszerezzük az adományozás és a testvéri kötelék tulajdonságait.

Ezért ennek a fesztiválnak az igazi értelme, a kölcsönös megértés, és támogatása az új valóságnak – a béke Sukah-jának (sátrának)- felépítése, az egységünk által létrehozott pozitív Erőn keresztül. Nekünk, a zsidó népnek példát kell mutatni az összetartásról, és utat kell mutatnunk másoknak az út követésre, összegyűjtve az egész világot, egy nagy nádfedél alá, ahol egyként egyesülünk. Akkor megvalósul az, hogy  elkészül a Sukkah, az ideiglenes lakásunk, mint közös tér, amelyet egymás számára kialakítunk a szívünkben, biztosítva az emberiség számára az egészséges életet és a boldog együttélést, egy globális fedél alatt.

Boldog Ünnepet!

Kérdés: Ön azt mondja, hogy az új értékeknek tartalmazniuk kell a globális természeti törvények ismeretét és azok betartását a családi kapcsolatokban, különösen generációk közötti konfliktusok esetén. Meg tudna nevezni legalább egy ilyen törvényt?

Válasz: Ez a kölcsönös kiegészítés törvénye. Például egy családban valaki egy bizonyos mértékben természeti szinten létezik: a legkisebbek a legfontosabbak. Minél idősebb és erősebb az ember a családban, annál többel tartozik a többiek felé. Ennek a törvénynek a társadalomban is léteznie kell.

Kérdés: Évezredek óta konfliktusok vannak nők és férfiak, apák és gyermekek, nemzetek és országok között. Mit akar a természet megmutatni nekünk?

Válasz: A természet meg akarja mutatni, hogy felül kell emelkednünk ezeken a konfliktusokon, hogy egy család legyünk. A családban kölcsönös kiegészítés van. Mindenki a maga megvalósítható hozzájárulását adja a közös malacperselyhez: egy kisgyerek a saját részvételével és kedvességével, a felnőtt a nagyobb részvételével, nagyobb hozzájárulásával.

Komment: Néhány közgazdász szerint a fogyasztói társadalom a végéhez közeledik. Az elsődleges ok a bizalomhiány, ami komolyan hátráltatja a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat.

Dr. Michael Laitman válasza: De ezen lehetséges felülemelkedni.

Komment: A második ok a környezetszennyezés. Nem áll rendelkezésünkre megfelelő technológia, hogy feldolgozzuk mindazt a hulladékot, amit előállítunk.

Dr. Michael Laitman válasza:  És ki törődik vele? Ha meglesz a megfelelő technológia, majd még többet lehet termelni.

Komment: A harmadik ok a korlátozott természeti erőforrások  

Dr. Michael Laitman válasza: Ez sem érdekel senkit. Majd találunk. Elrepülünk a Holdra, és onnan hozunk majd.

Komment: A negyedik ok a gazdagok és szegények közötti növekvő egyenlőtlenség. Még a koronavírust követő időszakban is látni, hogy a gazdagok folyamatosan még tehetősebbé válnak. Ráadásul mindenkinek óriási az egója, ezért az emberek ezt nehezen tolerálják.

Dr. Michael Laitman válasza: Persze, nem is fogják tolerálni. A vagyonosoknak, oda kell adniuk bevételük egy bizonyos százalékát, hogy enyhítsék a szegények elégedetlenségét.

Komment: Az ötödik ok a bizonytalanság. Azt mondják, létezik egy olyan kifejezés, hogy „vagyoni hatás”. Még azok is, akiknek pénze van, félnek költeni, mivel tartanak attól, hogy a fogyasztói társadalomnak vége szakad.

Dr. Michael Laitman válasza: Nincs mire költeni! Ha felajánlanának nekik valamit, amit előállíthatnak, abból csinálhatnának pénzt.

Komment: Azért félnek a pénzköltéstől, mert nem tudják, mit hoz a holnap a foglalkoztatottság szempontjából. Senki nem bízik a jövőben.

Dr. Michael Laitman válasza: Akkor ezek az emberek nem igazán gazdagok. A gazdag embert az jellemzi, hogy tulajdonképpen korlátlan lehetőségei vannak, hogy fedezze azokat a szükségleteit, amik jóval többek, mint az élet fenntartásához szükségesek.

Komment: A hatodik ok a technológiai fejlődés, ami tovább fogja tágítani a gazdagok és szegények közötti szakadékot, és így munkanélküliséghez vezet.

Dr. Michael Laitman válasza: Hogyne, hiszen akkor nincs fogyasztás. Ezért következnek be időről időre a nagy háborúk. De manapság ezek már igen sokba kerülnek, és senki nem tudja, hogyan fognak végződni.

Valamikor a háborúk oldották meg a problémákat, de manapság már nem így van, mivel megszűntek a határok: odamehetsz, ahova akarsz, ott élhetsz, ahol kedved tartja. Bármilyen útleveled lehet, ha eleget fizetsz érte. Ennél fogva, nincs objektív oka a háborúnak. Csak vallási, ideológiai háborúk fordulnak elő.

Kérdés: A hetedik ok az ember belső szükségleteiben bekövetkező változás. Mit gondol, ez a fő ok?

Dr. Michael Laitman válasza: Igen, ez minden mást felülír. Ez jelenti a fogyasztói társadalom végét.

A vírus manapság leszállásra kényszeríti az iparnak azt az óriási repülőgépét, aminek a hajtóerejét a turizmus és utazás biztosították. Hotelek világszerte, repülőgépek, óceánjárók, idegenvezetők és mindenféle ehhez kapcsolt áruk óriás tömege – mind ehhez az iparághoz kötődnek, és mindezek megszűnőben vannak, és a jövőben nem fognak létezni. Az emberek nem akarnak nézelődni a világon. Nincs, ami vonzerőt gyakorolna rájuk. 

Valamit tenni kell majd a fölöslegessé vált repülőgépek ezreivel. Talán a sivatagban kötnek ki. Azt mondják, ott viszonylag rendben lehet tartani őket. És mi lesz ott? Egy letűnt kor múzeuma? Muszáj, hogy szembenézzünk vele. Vége! Meg kell értenünk, hogy régi eszközökkel nem építhetünk új világot.

Michael Laitman, a Quoraán: “Mik a koronavírus fertőzés fő tanulságai?“

Az egyik kulcsleckéje, tanulsága ennek a járványnak az, hogy a vírusfertőzés csak az első csapás a Természettől, és sokkal több csapást várhatunk egyre erősödő intenzitással, mivel eljött az idő, hogy egy óriási változáson menjünk keresztül: hogy teljesen megváltoztassuk az élethez való attitűdünket, hogy ahelyett, hogy állandóan versengő, önközpontú megközelítéssel álljunk az élethez, olyan attitűdöt épitsünk, ahol kölcsönös felelősségben osztozunk, figyelembe vesszük egymást és a Természet rendszerét.

A vírusfertőzés által okozott változások máris megjelentek a társadalomban, a szociális távolságtartás feltételeitől kezdődően az egyre növekvő munkanélküliségen keresztül az összeomló gazdaságig, melyek arra utalnak, hogy ez a változás az élethez való hozzáállásunkban, hogyan is néz majd ki.

Különösen a munkavállalás területén olyan társadalmat építettünk eddig, mely olyan üzletekkel, foglalkozásokkal van tele, melyekre valójában nincs szükségünk.

A vírusfertőzésen keresztül a Természet rendszere elkezdte kiszűrni azokat a foglalkozásokat, tevékenységeket, amelyek nem szükségesek, csak azokat megtartva, amelyek valóban szükségesek. Azok az üzletek, amelyek az alapvető szükségleteket fedezik továbbra is működnek, míg azok amelyre nincs valódi szükség, azok szép lassan összeomlanak.

Hogyha az állatvilágot nézzük, akkor láthatjuk ahogy egy bizonyos mennyiségű állat meghal, míg mások azonnal megjelennek helyettük különböző változásoknak megfelelően, melyeket a Természet törvényei határoznak meg.

Ez ugyanígy van velünk is.

A Természet rendszerének részei vagyunk és a Természet olyan módon működtet minket, hogy most új feltételek közé helyez. Ennek megfelelően a Természet meghatározza majd az emberiség népességét és azt, hogy mi az emberiség aktivitásának a lényege.

A koronavírus hatására nagyon sok ember már így is munkanélkülivé vált, és ez azért van mivel egyre kevesebb szükség van azokra foglalkozásokra amelyeket korábban megtartottunk.

Azt várhatjuk, hogy azok az üzletek és foglalkozások amelyekre valódi szükség van azok fennmaradnak, mely körülbelül 5%-a annak a szolgáltatási szektornak, amelyet az elmúlt hetven év során kifejlesztettünk.

Ugyanúgy meglátjuk majd, hogy körülbelül 90%-a azoknak az aktivitásoknak melyeket korábban cselekedtünk fokozatosan eltűnik majd. Az emberek érzik majd, hogy azok a materialista értékek amelyeket fontosnak tartottunk, melyek arra kényszerítettek minket, hogy drága ruhákat, prestige autókat vegyünk, hogy megállás nélkül utazzunk a világ körül, ez mind eltűnik majd, és inkább alapvető, egyszerűbb beteljesülésekre vágyunk, leginkább sokkal mélyebb, jelentőségteljesebb társadalmi kapcsolatokra.

Ennélfogva mind a társadalomnak mind a hatóságoknak komolyan gondolkozniuk kell arról, hogy mit kezdjenek az egyre növekvő munkanélküli tömeggel világszerte.

Ez az a pont ahol én azt javasoltam, hogy készítsünk elő egy olyan keretet ahol az embereknek meglesz az alapvető természetes szükséglete melyeket a fennhatóságok biztosítanak, cserében azért, hogy részt vegyenek egy olyan oktatásban, aktivitásban, amely arra szolgál, hogy növelje a jelentőségteljes kapcsolatok érzését, fontosságát a társadalomban.

Egyrészt nem leszünk képesek újjáéleszteni a koronavírus fertőzés előtti gazdaságot és életstílust, másrészt, hogy azzal hogy egyszerűen biztosítjuk az emberek alapvető szükségleteit anélkül, hogy valami társadalmi előrelépést, célt nyújtanánk nekik, melyért érdemes erőfeszítést tenni, a társadalom hanyatlását okozzuk.

Ennélfogva az alapvető szükségleteket annak fejében kell nyújtani, hogy cserébe az emberek olyan oktatásban és aktivitásokban vesznek részt, amely arra irányul, hogy javítsa a társadalmi kapcsolatokat. Ennek megfelelően óriási változást látunk majd az értékrendszerben, mely önzőről altruistává, egyéniről kölcsönösen függővé válik majd, és az emberek a materializmusról emberközpontú értékekre váltanak, mely mindenki számára érdemessé, vágyottá teszi a bekövetkező változásokat.

Sőt mi több azáltal, hogy a pozitív társadalmi kapcsolatokat tesszük a legfontosabbá minden más felett, közelebb kerülünk majd a Természet egymástól függő, összekapcsolt rendszerével való egyensúlyhoz, és ezáltal egy pozitív visszajelzést kapunk majd a Természettől egy olyan magasztos harmónia érzetét, melyet soha korábban nem éreztünk.

Kérdés: Azt mondják, hogy egy ember az agyában rejlő lehetőségeknek csak körülbelül 5% -át használja fel. Feltételezhetjük, hogy ez elég az egyéni, állati igényeink kielégítésére? Ha az egész társadalom számára dolgozol, kinyílik a 95% többi része?

Válasz: A társadalom érdekében végzett munka azt jelenti, hogy az egoizmusod fölé emelkedsz, magadra vállalod azokat a célokat, amelyek hasznosak az egész társadalom számára, annak végső célja felé, hogy ez integrálttá, globálissá váljon.

Amikor a társadalom az egoizmus fölé emelkedik, és csak altruista módon működik, akkor képességeid 5% -ánál jóval többet ki tudsz használni.

Kérdés: Elvileg, ha egy kis személyes problémát önállóan kell megoldanom, akkor elegendő a minimális potenciál. De ha meg kell oldani például a világjárvány problémáját, és a tudósok csoportjai megpróbálnak oltást találni a vírus ellen, akkor csatlakozhatnak valamiféle globális gondolkodásmódhoz és megoldhatják ezt a kérdést?

Válasz: Nem. Nem hiszem, hogy lehetséges, mert mind egoisták, és mindenki a saját érdekében dolgozik. Ehhez maguk fölé kell emelkedniük, ami azt jelenti, hogy szeretni kell egymást, hogy egyiküket a másikba foglaltathassák.

Kérdés: Hogyan lehet felhasználni a potenciálunkat, ha az valóban hatalmas, de csak 5% -át használjuk?

Válasz: Ehhez föl kell emelkedni az egoisztikus természetünk fölé, amelyben születtünk, és meg kell szereznünk egy másik altruista természetet: „szeresd a felebarátodat, mint saját magadat”. Akkor képesek leszünk egyesülni másokkal egyetlen egészbe, egy elmébe, egyetlen vágyba. Az összes belső adatod közössé válik, és mindenki, mindenki javát szolgálja.

A természet nem más, mint megszerzési vágy, ami egyik emberről terjed a másikra, mint a vírus. Egymás között kapunk és építünk be géneket, ötleteket és gondolatokat. A természet érdeke a gondolatok ilyesfajta átadása egymás felé, hogy ezáltal elérjük az egyetlen, összekapcsolt, körkörös rendszert. A természet különféle gondolatokat, ideákat ültet el bennünk, azonban a mi dolgunk, hogy a magunk erejéből elérjük az integralitás és altruizmus gondolatát. Ennek módja, hogy ütköztetjük ellentétes tartalmakkal, és a szabad akarat útjára lépünk. Az altruizmus határozza meg mindenki egyenlőségét, és azt, hogy mindenki benne foglaltatik a másikban, mintha egy ember lenne, egy szívvel.

Nem egyszerű az altruista gondolat terjedése, mivel az anti-egoizmusra épül. A terjesztéshez megfelelő környezetet kell építenünk, összekapcsolt emberek hálózatát, akik fenntartják a figyelmünket. A Kabbala Bölcsessége utat mutat a számunkra, hogyan fejlődjünk folyamatosan, és miként kerüljük el a koronavírushoz hasonló csapásokat.

Mi a különbség a mi korszakunk és az előző korszakok között a fejlődés tekintetében, melyeken átment az emberiség? Mindig próbáltuk fejleszteni létezési feltételeinket, hogy ezzel kényszerítsük a természetet, hogy számunkra kedvező módon változzon, igazodjon az igényeinkhez. Nem akartunk mi magunk változni, hanem a világtól vártunk változást és úgy tekintettünk magunkra, hogy a természet urai, mesterei vagyunk.

Ezen a módon vált az emberiség felnőtté, ehhez fejlesztettük ki a tudományainkat, technológiáinkat annak érdeklében, hogy megváltoztassuk ez által, a világot körülöttünk a lehető leggyorsabban elérhető nyereség realizálása érdekében, és hogy nekünk ne kelljen változni. Ma azonban egy teljesen új állapot kényszeréhez érkeztünk. A természet azt várja el, hogy mi változzunk, mégpedig az általa elvárt módon ahelyett, hogy a saját kényelmünknek áldoznánk fel mindent.

A természet azonban nem várja el tőlünk a változást, mielőtt nem alkalmazkodunk a természet beállított feltételeihez, az állatokhoz hasonlóan. Ez az, ahogy az ásványi, növényi és állatvilág léteznek, előnyt biztosítva a környezetükben mindennek, hogy majd ők kényelmesebb létezési feltételeket biztosítsanak nekik ezért.

Azonban mindennek vége, ez a múlt, mert beléptünk egy új korszakba. Az emberiség még nem ismerte ezt fel, azonban a Kabbala tudománya megadja számunkra ennek az érzékelési lehetőségét, hogy elkezdjük meglátni mindezt. Ezáltal egyértelművé válik, hogy a természet, Felső Erő, azt követeli az embertől, kezdjen el megváltozni. A gyermekek felnövéséhez hasonlóan, ahol a szülők nem kezdenek el mindent azonnal megkövetelni tőlük, csak a fizikai fejlődésükre kell elsősorban koncentrálniuk, és a környezetük helyes elrendezésére. 

Amikor aztán fokozatosan elkezdünk egyre többet követelni a gyerekektől annak érdekében, hogy megértse, mi is történik vele, hogy kell a környezetével helyes, integrál kölcsönkapcsolatot kiépíteni. Azaz, az embernek először végig kell gondolnia, a természet jelenlegi állapotát. A természet ugyanis elsősorban a helyes fejlődést követeli meg és az állandóan növekvő kölcsönösséget a teremtés többi elemével. Remélhetőleg végül képesek leszünk megérteni ezt, és ennek megfelelően változni.

Az új korszak első kongresszusa az utolsó generáció szellemiségének szenteltük, amely a természet új állapota. A természet tehát nem csak arra nyom bennünket, hogy alkalmazkodjunk az új feltételeknek, hanem komoly belső változásokat vár el tőlünk és nem technikai vagy technológiai okok miatt. 

A belső természetünket kell korrigálnunk. Ez pedig az egységen keresztül lehetséges és ez az, ami megkülönbözteti az embert az ásványoktól, növényektől, állatoktól.

Az ember csak akkor a természet integrál része, ha korrigálja az egoizmusát.

Az ásványok, növények, állatok a természeti ösztönükkel összhangban fejlődnek. Azonban az embereknek tanulmányozniuk kell saját vágyaikat, hogy a boldogságra törekvésük harmóniába kerülhessen a természettel, és megszerzésből adakozásba válthassák át a vágy irányultságát. Csak miután ezt elértük, azaz elértük a helyes kapcsolatot a természet összes szintjével.

Ez a sajátossága az emberiség új korszakának, amelybe most beléptünk. Ez az, amiért minden kísérletünk az előző életmódunkhoz sikertelen lesz. Ellenkezőleg, minden pillanatban, amikor visszarendeződés felé akarunk elindulni, csapásokat mér majd ránk a természet, ezekkel mutatva kivezető utat a kudarcokból. Ezek a csapások megtanítanak minket az integrál kapcsolat elérésére, és ez az egyetlen lehetőség a jó állapot elérésére. 

Különben semmi nem fog segíteni. Reménykedünk, hogy a korona vírus cunami szerű ránk szabadulása után, a vihar lenyugszik, mi pedig visszatérhetünk az előző életünkhöz. Azonban nem így lesz. Éppen ellenkezőleg. Egyik hullám követi majd a másikat, amint úgy tűnik számunkra, hogy visszatérhetünk megszokott életünkhöz, azonnal elborít minket a következő hullám, ami miatt elgondolkozunk, de nem a múltunkon, hanem a jövőnkön.  Az egység lesz az egyetlen jövőbe mutató út.  

A gyermekkor, amikor a természet nevelgetett bennünket egy gyengéd módon, mint a kis gyermekeket, véget ért. A gyermek felnőtt, és eljött az ideje, hogy maga találja ki, hogyan tovább. Csak a szívek közötti és nem eszközökön keresztüli kapcsolatokon keresztül kerülhetünk helyes viszonyba a természettel, érezhetjük az élet megújhodását, ebben az új kapcsolatban. Ez egy valódi forradalom, mind spirituálisan, mind fizikai létezésünkben.

Napi Kabbala Lecke 20/08/05 „Utolsó Generáció a régi világból az új világba”

Thrive Global kiadta új cikkemet: “Valódi gyógymód egy fájdalmasan beteg Európának”

A kölcsönösségről és az integrációról szóló új törvények végrehajtása a koronavírus időszakában nyilvánvalóbb, mint valaha.

Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök távoznak egy közös sajtótájékoztató után, egy Európai Csúcstalálkozó végén, a brüsszeli EU központban, Belgiumban. 2020 július 21.-én. John Thys/Pool  REUTERS

Európa idegeit nem nyugtatta meg az a nagy csinnadrattával tett bejelentés, egy példa nélküli ösztönző csomagról, amely arra szolgál, hogy újjáépítse a kontinens gazdaságát, ami súlyosan megsérült a koronavírus járvány miatt. A járvány újjáéledése Spanyolországban, Franciaországban és Németországban – mely országok már azt hitték, hogy a Covid-19-et már irányításuk alá vonták – bebizonyította, hogy a vírus és annak pusztító hatása még egy ideig nem tűnik el. A problémát nem lehet meggyógyítani Európa pénztárcájának az egyesítésével, azt csak a kontinensen élő emberek szívének egységén keresztül lehet megoldani.

Az Unió 27 vezetője írta alá azt a megállapodást, amely 2 billió dolláros infúziót juttat Európa gazdasági rendszerébe, ami kölcsönöket illetve segítő csomagokat adna a kontinens legsúlyosabban érintett tagországainak. A hatalmas egyezmény, melyet még az európai parlamentnek jóvá kell hagynia, egy új Európa születésként van beállítva, miközben annak alapfeltételei és a szétosztás terve már így is kétségeket ébresztett a tervezett pénzalap ellenfelei között Európában, akik úgy érzik, hogy a gyógyszer rosszabb, mint maga betegség.  

Az emberi társadalom a nemzeteket, gazdaságokat és kultúrákat összekötő, teljesen integrál és globális rendszerben létezik, így az Európában és szerte a világban érezhető problémák ugyanarról a gyökérről erednek: a szűk látókörű és kegyetlen önzőségből. 

Bár a gyógyító csomag, melyet Európa jóváhagyott, úgy tűnhet, mint egy fontos válasz Európa legsúlyosabb problémáira, azonban ez a megegyezés még a legjobb esetben is csak egy kozmetikai megoldást kínál. Miért van így? Ennek az az oka, ahogy azt már évtizedekkel ezelőtt kifejezték  – amikor az európai nemzetek blokkja létre lett hozva – hogy az ilyen partnerek közötti egyezmény nem hozhat létre jó eredményeket. Ahogy az írva van,  “A gonosz szétszórása jobb nekik is meg a világnak is” (Mishna, Sanhedrin 71b.). A “gonosz” – amiről  bölcseink írtak –  azokra az emberekre utal, akiket önző természetük irányít, mások kárára, saját érdekükben keresik a hasznot.  Más szóval: az Európai Unió csak egy álarc, mely egy hamis egységet takar, és ez mindaddig így lesz, ameddig meg nem változtatjuk az emberek önző természetét.

Az európai egyensúlyvesztés és a blokkon belüli önző viták nem engedik, hogy a tagállamok teljes szívvel összekapcsolódjanak. Mindannyian hideg szívűek. Az Európai Unió megalapítása óta, a tagjai soha nem mutattak valódi gondoskodást egymás sikere vagy stabilitása felé, és nem tettek semmilyen erőfeszítést, hogy a jövő nemzedéke nagyobb felelősséget és gondoskodást érezzen egymás iránt, mint a múltbéli vagy jelenlegi generációk. Ezért mindaddig, ameddig az ember önző természete változatlan marad, a társadalomban sem várhatunk semmilyen valódi változást.

Ugyanakkor a koronavírus-járvány állandóan emlékeztet minket arra, hogy nincs más választásunk, mint hogy egy másik irányba mozduljunk el, azaz az emberek közötti valóságosabb egység felé, és ennek az egységnek erősebbnek kell lennie, mint valaha.. Az emberi társadalom a nemzeteket, gazdaságokat és kultúrákat összekötő, teljesen integrál és globális rendszerben létezik, így az Európában és szerte a világban érezhető problémák ugyanarról a gyökérről erednek: a szűk látókörű és kegyetlen önzőségből. 

Ezeknek a problémáknak a megoldása egy különleges oktatási rendszerben található, mely úgy lett kifejlesztve, hogy túllépjen az egoizmus ezen problémáin. Ennélfogva a válságot csak egy olyan, mindent átfogó megközelítéssel lehet megoldani, mely az emberi kapcsolatot teszi a legfontosabb tényezővé, amellyel egy hosszan-tartó megoldást találhatunk a problémákra. Az emberi kapcsolatoknak mélyen az integrációból és az egymásról való valódi aggodalomból kell erednie, mert enélkül minden jelenlegi javaslat a megoldásra, kudarcra van ítélve.

Hogyha az Európai Unió új terve legfontosabb céljaként az oktatás megszervezését nevezte volna meg, vagy legalább egy paragrafust szánt volna arra, hogy megkövetelje az új emberi kapcsolatok kiterjesztését a kontinensen, vagy legalább egy csatolmányban láthatnánk olyan szándékot, amely közelebb hozza a kontinens lakóit egymáshoz, és erre mindenki rábólint és egyetért, akkor lenne valami esélye annak, hogy valami működni fog. 

De semmi ehhez hasonló nincs a megegyezésben, semmilyen hajlam nincs a kapcsolat felé, és senki nem beszél az egó megszorításáról. Így semmi jót nem várhatunk, a szimplán technikai cselekedetektől, attól, hogy valaki aláírja ezt a dokumentumot.

Még akkor is, hogyha az EU úgy döntött volna, hogy még további milliárd eurót fektet be, ez a döntés sem hozhatott volna semmilyen pozitív eredményt. Épp ellenkezőleg, még nagyobb ellenállást és összecsapást, háborút és még kegyetlen küzdelmeket eredményezett volna, és újabb járványok kitöréséhez vezetett volna.

Miért van ez így?

Azért mivel ez a ösztönző terv nem veszi figyelembe az emberi társadalom egyensúlyát, a Természet törvényeivel, azokat a törvényeket, melyekkel a Természet saját integrál rendszerét működteti. Ebben a rendszerben, az összes rész – méretétől és státuszától függetlenül – szükséges szerepet tölt be, és kiegészítik egymást annak érdekében, hogy az egész rendszer megfelelően működjön.

Annak szüksége, hogy most végrehajtsuk a kölcsönösség és integráció törvényeit, ma a koronavírus időszakában nyilvánvalóbb, mint valaha. Most a Természet szükségessé teszi számunkra, hogy felismerjük a társadalomban lévő, korábbi egoista rendszer összeomlását, és ennek eredményeképpen egy új, egyesített öntudat felé emelkedjünk. Még a legkisebb, legegyszerűbb gondolat is, mely a valódi egységre irányul, is hatalmas lépés lenne, nem csak egy új Európa születése felé, hanem egy új világ születése felé. 

“Medium publikálta az új cikkemet “Nincs fekete, fehér nélkül”

A társadalom széthullásának nem az az oka, hogy az egyik félnek igaza van, a másik viszont téved, hanem az, hogy egyikük sem kívánja létrehozni az egységet. Természettől fogva akarjuk mindannak a vesztét, ami nem kelt bennünk jó érzést. „Ha máshogy gondolkozol, mint én, akkor ne lássalak, és lehetőleg, ne is létezz!” Kisebb nagyobb eltérések mellett, ez az ember természetes gondolkodásmódja. De a természettől nem csak ezt az indíttatást kaptuk, képesek vagyunk a gondolkodásra és az alternatívák közötti választásra is.

Ha rájövünk, hogy az életünk, és annak értelme, és folytonossága azokon múlik, akiket gyűlölünk, akkor értékelni kezdjük a mindent megalkotó valóságot, és képessé válunk arra, hogy a rész gyűlölete felett megépítsük az egész szeretetét. Csak ekkor köszönt be a béke és a boldogság.

Természettől fogva rendelkezünk a megfigyelés képességével, így elsajátíthatjuk annak tudását, hogy semmi nem létezik anélkül, hogy ne részesülne támogatásban saját ellentététől. A Földet például a Nap gravitációs húzása, és a tőle távolító centrifugális erők közti egyensúly tartja keringési pályáján. Hasonlóképp, életünk a sötétség és fény által meghatározott órák körül forog, látásunk pedig az összes szín egyszerre történő érzékelése (fehér), illetve az összes szín hiánya (fekete) által létrehozott spektrum segítségével működik. A meleg és a hideg, az éhség és teltségérzet, vonzerő és taszítás, szeretet és gyűlölet – mind-mind olyan ellentétpárok, amik olyanná varázsolják életünket, amilyennek azt ismerjük.

Nem taszítja vagy negálja semmi az életünket, ami ellentétes vele. Ellenkezőleg, lehetővé teszi, és kiegészíti azt. Képzeljük csak el, micsoda barátságos, befogadó világban élnénk, ha be tudnánk látni, hogy embertársaink is hozzánk és a valóság egészéhez hasonlóan működnek. Képzeljük el, micsoda gazdagságot tapasztalhatnánk, ha üdvözölni tudnánk az emberi sokszínűséget (lásd: bőrszín, rassz, hiedelemrendszer, hajlam, nézőpont), és minden mást, ami különbözővé, mégis, egymást kiegészítő jellegűvé tesz.  

Azt is elképzelhetjük, milyen unalmas és egy helyben toporgó világban élnénk, ha mindenki ugyanolyan volna. Nem fejlesztenénk ki a gondolkodás képességét, hiszen nem szorulnánk rá, hogy artikuláljuk saját álláspontunkat. Nem rendelkeznénk képzelőerővel sem, mivel semmi nem inspirálna vagy keltene érdeklődést bennünk. Elvesztenénk kreativitásunkat, életerőnket és életkedvünket. Még heves gyűlöletünket és a saját önelégültségünkben való dagonyázás kéjes örömét is annak köszönhetjük, hogy vannak emberek, akik különböznek tőlünk. Mihez kezdenénk, ha ők nem léteznének?

Az eddigi okfejtésből azt a végkövetkeztetést vonjuk le, hogy a különbségeken túl, tekintetünket az őket megalkotó teljességre kell vetnünk. A különbségek tartják fent az egészet. Ha rájövünk, hogy életünk, és annak értelme, és folytonossága azokon múlik, akiket gyűlölünk, akkor értékelni kezdjük a mindent megalkotó valóságot, és képessé válunk rá, hogy a rész gyűlölete felett megépítsük az egész szeretetét. Csak ekkor köszönt be a béke és a boldogság.