Kérdés: Mi pontosan a szenvedés útja?

Válasz: Nem szabad szenvedéssel haladni a Teremtés Célja felé, de amikor letérünk a spirituális útról, belesüppedünk a szenvedésbe. Ez rak minket vissza a helyes vágányra, és máris tettünk egy újabb lépést.

Aztán még mélyebben belegázolunk az egoizmusunkba, letérünk az útról, szenvedést élünk át, ami visszahelyez a helyes pályára, és akkor ismét egy lépést teszünk a helyes irányba.

Kérdés: Vagyis akkor lehetetlen haladni szenvedés nélkül.

Válasz: A lényeg az, hogy az út során folyamatosan elkövetünk hibákat, mivel ezek nélkül nem jövünk rá a helyes működés mikéntjére. Így hát megvan a lehetőségünk, hogy szenvedés nélkül közeledjünk a cél felé, de előre jutásunkat segíti, ha tudatosítjuk hibáinkat. Ez annyit jelent, hogy dolgozunk a hibáinkon, de ugyan abba az irányba haladunk. 

Hibázunk és felállunk belőle, teszünk egy lépést, majd ismét vétkezünk, felkelünk, lépünk, mind a bal, mind a jobb vonalon. Ahogy bizonyos bajokat, hibákat és szenvedéseket tapasztalunk a bal vonalon, ezzel egy időben dolgozunk velük a jobb vonalon is. Így haladunk felváltva a jobb és a bal oldalon, mindkét lábbal menetelve egyazon cél felé.

Meg kell értenünk, hogy nem haladhatunk hibák nélkül, hiszen így vagyunk megkonstruálva. Azonban ha egoista módon fejlődünk, már előre vetítjük hibáinkat, a gonosz feltárulását, és azt a célt állítjuk be, hogy átlendülünk a jobb vonalra.

Felhívjuk figyelmét, hogy a Blog bejegyzéseihez írt posztok egy harmadik fél véleményét jelzik. A véleményeket, tényeket és az azokban található médiatartalmakat kizárólag a szerzők mutatják be, és sem a The Times of Israel, sem partnerei nem vállalnak felelősséget értük. Kérjük, lépjen kapcsolatba velünk visszaélés esetén. Visszaélés esetén jelentse ezt a bejegyzést.

Ez egy zsidó ünnepi időszak, amelyet nem szabad elfelejteni. Az idei Sukkot megünneplésének módját, a világjárvány miatt korlátozzák. Várni kell a hagyományos összejövetelekre és vendéglátásra. Miért zajlanak így az események? Azért, hogy elgondolkodtassanak minket, és rádöbbentsenek arra, hogy a pandémiával kapcsolatos helyzetünk nem büntető csapásként jelentkezik, hanem ébresztésként, illetve a gyűlölet és a köztünk lévő megosztottság állapotának vizsgálatára. Azzal, hogy ez a helyzet fizikailag elkülönít minket, a természet megpróbálja megfordítani az elkülönülés állapotát, és közelebb hozni “próbálja” egymáshoz a szívünket, egy igazi szeretet és egységes Sukkah  (sátor) felépítéséhez, amely az egész emberiséget felöleli a jobb jövő érdekében.

A Sukkot (A sátrak ünnepe) fesztivált örömteli ünnepnek tekintjük. Idén sincs ok arra, hogy másként érezzük magunkat, hiszen remek alkalmat kaptunk arra, hogy elemezzük az egymással szembeni rossz bánásmódot és kijavítsuk azt. Ehhez mély lélekkutatást kell végezni. Ez hasonló ahhoz, amikor pontos diagnózisra van szükség, mielőtt megfelelő gyógyszert kaphatna az ember, a betegségből való  teljes felépüléséhez.

Megszoktuk, hogy az életünket kényelmes partner-viszonyban éljük az egóval. Őszintén szólva nem játszhatjuk úgy az áldozatot, mintha levágásra váró ártatlan bárányok lennénk, akik akaratlanul állnak, mások egoista cselekedeteinek kontrollja alatt, mondhatni mintha szabad akarat nélkül lennénk. Önző magatartásunk szándékos, és teljesíti az énközpontú érdekeinket, függetlenül attól, hogy ezek a körülöttünk élők kárára történnek-e. Ezért jelzi a természet nekünk, hogy nem vagyunk méltók arra, hogy együtt üljünk egy közös Sukkah-ban, és üdvözöljük az Ushpizint (vendégeket), amíg nem korrigáljuk az egymáshoz való viszonyunkat. A vírus arra tanít minket, hogy egymásra utaló világunkban az egész civilizáció túlélése veszélyben van, ha a kölcsönös előnyök érdekében történő együttműködést nem tekintjük elsődleges célnak.

Kabbala bölcsessége szerint az emberiség az „Utolsó Nemzedék” nevű fejlődési szakaszba lépett. Ez a változás arra a fokozatos folyamatra vonatkozik, amelynek során egy új társadalmat kell felépíteni oly módon, hogy annak működése megfeleljen a Természeti Törvényeknek és igazodjon is hozzájuk, vagyis kapcsolatban álljon, és egyensúlyban legyen a Természettel. Ennek az új társadalomnak tudnia kell, hogyan kell helyesen kezelni, a kiegyensúlyozott állapot elérését. Ez az átmeneti időszak lehetőséget nyújt arra, hogy ez a generáció, elsőként kezdhesse el, mások valódi szeretetét. Amíg azonban ezt az állapotot nem érjük el, ennek az ellenkezője tárul fel szemünk előtt – a kizsákmányoló és nemtörődöm hozzáállás, és cselekedetek. Ezt a visszatetsző szeparációs állapot azért tárul fel, hogy nézzünk magunkba, lássuk meg az általunk okozott kárt, és hogy kérjünk segítséget, az egész valóságot irányító Felső Erő-től, a korrekcióhoz.

A Sukkot szimbolizálja az egoista tulajdonságok belső változásának csodálatos folyamatát, amelynek során a „pajta és pince hulladékát” vesszük – olyan tárgyakat, amelyek (sajnálatosan) képviselik a mások iránti szeretet minőségét, és amelyek számunkra most egyáltalán nem értékesek – és felemeljük azokat a fejünk fölé, úgy mintha azok a legértékesebb és legfontosabb attribútumaink lennének, mint egy menedéknek a teteje, amely árnyékot ad az égető naptól. A Sukkot felhívás arra, hogy kilépjünk a kényelmes egoista „otthonunkból”, vagyis önszeretetünkből, és arra, hogy egy új struktúrát,  Sukkát (sátrat) építsünk fel, mint az Új Világ szimbólumát, amelyet akkor teremthetünk meg, ha megszerezzük az adományozás és a testvéri kötelék tulajdonságait.

Ezért ennek a fesztiválnak az igazi értelme, a kölcsönös megértés, és támogatása az új valóságnak – a béke Sukah-jának (sátrának)- felépítése, az egységünk által létrehozott pozitív Erőn keresztül. Nekünk, a zsidó népnek példát kell mutatni az összetartásról, és utat kell mutatnunk másoknak az út követésre, összegyűjtve az egész világot, egy nagy nádfedél alá, ahol egyként egyesülünk. Akkor megvalósul az, hogy  elkészül a Sukkah, az ideiglenes lakásunk, mint közös tér, amelyet egymás számára kialakítunk a szívünkben, biztosítva az emberiség számára az egészséges életet és a boldog együttélést, egy globális fedél alatt.

Boldog Ünnepet!

Kérdés: Ön szerint helyes kritizálni partnerünket bármilyen tettéért, elégtelenségéért, vagy kívülről nézzünk rá az egészre, ahogy az orvos kezeli a betegét?

Válasz: Nem úgy, ahogy az orvos bánik páciensével, hanem gyengéd és szerető módon adjuk tudtára, hogy egy kissé mást várunk tőle. Ez aztán ránk és párunkra is hatással lesz.

Kérdés: Mit gondol, szükséges a kritika?

Válasz: Azt nevezzük kritikának, amikor kifejezzük elégedetlenségünket, nemtetszésünket, és ezzel elnyomjuk a partnerünket. De amikor megmutatom, hogy egy kissé mást várok tőle, amivel demonstrálom kapcsolatunk kölcsönösségét, akkor ez már nem kritika. 

Kérdés: Érdemes az ilyen praktikákhoz folyamodni, amikor őszintén, titkolózás nélkül tudunk párunkkal beszélni? Vagy jobb a határok kiépítése, és azok tiszteletben tartása?

Válasz: Nem hiszem, hogy szükség volna határokra. Ez a párok közötti helyes kölcsön-kapcsolat eredménye, ahol egyáltalán semmilyen titoknak nem kell lennie, mivel a párok egyetlen egészt hoznak létre a kapcsolatban.

Kérdés: Korábban egy vezetőt annak alapján választottak meg, hogy mennyire volt hű az ígéreteihez, a karizmája, a bátorsága, az elszántsága alapján a döntéshozatalban, illetve csak azután, hogy kiderült hogyan vezeti az államügyeket, hogyan kezeli a munkanélküliséget, az emberek jövedelmét stb.

Az üzleti pszichológusok felvetették a kérdést: mi fog történni a koronavírus utáni időszakban?
Vajon elég érett lesz a jövőképünk, a vezetői képességekről ahhoz, hogy ennek felmérése az emberek jólétével kapcsolatos aggodalmakon alapuljon? Mit gondol ön, milyenek lesznek a jövő vezetői?

Válasz: A jövő vezetője egy olyan ember, aki megérti, hogyan hozhatja össze az embereket. Ez minden. Semmi más. De itt egy kis megjegyzésre van szükségünk: ez nem olyan, mint Mao, Lenin vagy Trockij, akik felállnak egy páncélozott teherautóra és inspirálják az embereket. Ők olyan nagyon inspiráló személyiségek.

Az tény, hogy olyan emberre van szükségünk, aki azt tűzte ki célul, hogy ne legyőzzön valakit, a másik kárára, hanem hogy mindenkit egységbe foglaljon. Ez azért probléma, mert mindig versenyezünk valakivel.

Ez itt nem fordulhat elő. Mindannyian együtt vagyunk, a természetünkkel, belső-lényegünkkel, szeretett egoizmusunkkal szemben. A vezetőnknek ismernie kell a világ valódi természetét és azt, hogy miként kezelhetjük ezt a természetet. Illetve azt, hogyan ne foglalkozzunk vele. Egyébként hogyan lehet vezető bárki, ha nem érti, hogy mivel foglalkozik?

Teljesen meg kell értenie és éreznie a Természetet, annak adakozását, és természetét és értékeit önmagába kell zárnia végleg. Meg kell értenie, hogy az embernek el kell érnie azt, hogy teljes hasonlóságban legyenek a Természettel, az egymással való egység révén, amit úgy hívnak, hogy “összetapadás Ővele”. Hogyan lehet ezt elérni, milyen Erők, segítenek a természettel való összekapcsolódásban?

Természetünk egoista, de a környezetünk adakozó. Tehát meg kell változtatnom magam egoistáról adakozóra, más emberekkel való kapcsolataimban. Tehát, amikor mindannyian átalakítjuk magunkat ily módon, akkor olyanok leszünk, mint a világ Egyetemes Természete – önzetlen. Ezt kell elérnünk.

Ez nem egy magas akadály; a Természet állítja ezt a mércét elénk. Mindenképpen meg fog történni! Néhány hónapon belül feltárul, hogy a világ hogyan fog elindulni ennek irányába.

Egy vezetőnek fel kell ajánlania a világnak, az egész emberiség összefogásának módszerét. Erre kell törekednie. Nem lehet másképp.

Új cikkem a Linkedin-en “Humor, és nem gúny”

Talk-show, talk-show után, humorista humorista után, mindenki próbál vicces lenni, megnevettetni minket. De ehhez valójában nem kellene nagy utat megtenniük. Csak annyit, hogy találnak egy aktuális kérdést, meghívnak valakit, beszélnek egy témáról, vagy egy emberről és azt addig húzzák a sárban, amíg el nem veszíti minden tekintélyét a közönség szemében.

A humor esetén a legfontosabb szabály a következő: amikor az közelebb hozza az embereket és növeli az együttérzést akkor az jó. Amikor a humor elválaszt minket egymástól és a negatív érzést növeli akkor az rossz, és el kell taszítanunk azt.

Mindenekfelett a jelenleg, a médiában található humor a társadalom hanyatlásának jele. Az egyre magasabbra szárnyal értékelés a nézők részéről csak azt bizonyítja, hogy egyre rosszabb állapotban vagyunk. Az igazság nagyon egyszerű: hogyha én más fájdalmát viccesnek tartom akkor nem vagyok jó ember. Lehet hogy ezt nehéz elismerni, de amennyiben nem ismerjük meg az igazságot magunkkal kapcsolatban, soha nem változunk meg.

Más kigúnyolása nem vicces, mérget pumpálunk az atmoszférába és gonosz hajlamunkkal megmérgezzük a levegőt. Később nem szabad meglepődni azon, hogy senkiben nem bízhatunk, hogy mindenkitől félünk, hogy egyedül érezzük magunkat és depressziósak vagyunk.  Mi segítettük ennek az atmoszférának az építését mocskos gondolatainkkal.

Az a média mely ezt a kigúnyoló szórakoztatást nyújtja nem a barátunk. Ezek a fajta műsorok azt érik el hogy mindannyian cinikusok, kegyetlenek, együtt nem érzőek leszünk, pontosan ellentéte annak, ahogy egy boldog életet kellene építenünk.  Nem szabadna ezeknek a műsoroknak magas értékelést adni, és nem szabadna dicsőíteni a műsorok házigazdáit és azokat a komikusokat akik kigúnyolják vendégeiket. Ők nem a barátaink és nem a mi érdekünkben dolgoznak. Minél kegyetlenebbé tesznek minket egymás felé, annál többet profitálnak és mi annál boldogtalanabbak leszünk.

A valódi humor az ajándék. Amikor egy fiatal állatot nézünk amint vicces dolgokat csinál, vagy amikor kisbabák ügyetlenkednek az nagyon vicces és az jó humor, mivel az, az irántuk érzett szeretetből származik és növeli szeretetünket. Amikor a humor segít minket abban hogy megbirkózzunk nehéz helyzetekkel az valódi ajándék. 

A humor használható építő kritikára is, de először bizonyosnak kell lennünk abban, hogy szeretjük azt a személyt akit kritizálunk, és akkor használhatjuk a humort oly módon, hogy sértés nélkül javasoljunk változásokat. Azonban óvatosnak kell lennünk mivel gonosz hajlamunk szereti azokat a lehetőségeket amikor “jó tanácsot adhatunk”, amikor valójában helyre-utasítjuk és kioktatjuk a másikat. 

A humor esetén a fő szabály a következő: amikor az az embereket közelebb hozza és növeli az együttérzést akkor az jó. Amikor a humor elválaszt minket és rossz érzést növeli, akkor az rossz, és el kell taszítanunk azt.

Amikor két egoista fél sorozatosan kudarcot vall, mivel mindegyik azt gondolja, hogy neki van igaza, nem szabad tovább tárgyalniuk, mert akkor növelik az ellentétet, és ennek könnyen öldöklés lehet a vége. Először is meg kell őket tanítani, hogy értsék, milyen állapotban vannak, és hogy jutottak el ide. Javítanunk kell az önmagunk és mások iránti hozzáállásunkat, hogy belássuk az egoista jellegű fejlődésünkben benne van az eredendő gonoszt. Meg kell ismerkednünk az orvossággal, ami segít, hogy a Természetből kinyerjük a jó erejét. Ha meg akarjuk előzni a háborút, el kell sajátítanunk mások szeretetét, annak ellenére, hogy eltérő nézetekkel rendelkezünk. Mindez kölcsönös engedményeken keresztül működik, mivel „a szeretet lefed minden bűnt.” Meg fogjuk tanulni, hogy mindannyian egyetlen, szerető, Felső Erő szülöttei vagyunk. Olyan erőé, ami konfliktust alakít ki közöttünk, hogy ezáltal magasabb szintet érhessünk el. Egy különleges világban élünk, ahol az embereknek megadatott a lehetőség, hogy még fejlettebb szociális teremtményekké fejlődjenek, akik tudják, miként emelkedjenek felül saját személyes igazságaikon, és hogyan azonosuljanak a Természetben benne rejlő Felső Erővel, azzal az örökérvényű igazsággal, amely mindenki felett helyezkedik el.
[268759]

KabTV “Új élet 1272- Hogyan előzzük meg a polgárháborút?” 20/08/03

Nincs fontosabb cselekedet, mint a kölcsönös garancia gyakorlati kivitelezése. Ebből a szempontból kiindulva szükséges, hogy átgondoljuk az összes állapotot, az egész folyamatot, amin keresztül megyünk, a végső célállapottal együtt. Az élet minden pillanata egyetlen cél felé kell, hogy irányuljon: egyre inkább szükséges megközelítenünk a kölcsönös garancia koncepcióját.

Ha rendszerünket helyesen alakítjuk ki, azonnal látni fogjuk, hogy egész életünk teljesen más alakot ölt, minden egyes problémánk köddé válik, beleértve a koronavírus okozta krízist. Ha belegondolunk, a problémák csakis azzal a céllal köszöntenek be, hogy ráébresszenek minket a kölcsönös garancia szükségességére.

Mindebből következik, hogy mindenfajta összeomlást, legyen az kicsi vagy komolyabb, egyetlen módon lehet orvosolni: a köztünk lévő kölcsönös garancia megerősítésével. Minden nap ekörül kell, hogy gondolataink forogjanak, főként a legutóbbi kongresszust követően, ahol megkezdtük ennek a kölcsönös garanciának a kiépítését tagjaink és a világ összes lakója között, és ezen az úton fogunk tovább haladni.

A Teremtő csak akkor fog létezni, ha egységünkön és kölcsönös garanciánkon keresztül létre hozzuk Őt. A kkor felfedjük ezt az Erőt, és elkezd létezni köztünk.

A Teremtő alakít ki egységet köztünk. Ha a csoportot egyetlen egészként kezelem, ahol nincs különbség a résztvevők között, akkor ez lesz az a keret, amin belül elkezdhetem megérezni a Teremtőt. A Teremtő az egység létrehozásának ereje, amit akkor hívhatunk életre, ha egységre és egymás támogatására törekszünk. A Teremtőt létre kell hozni, csak így létezhet. Ez a hajtóerő az, amit egységünkkel szeretnénk megcélozni.

Már előre tudható, hogy létezik az az állapot, amelyben kölcsönös garancia alapján, egy emberként hozzuk létre az egységet. Imával fordulunk ehhez az állapothoz, hogy erőt gyűjtsünk belőle. Ez az állapot már létezik és él, mivel örökkévaló. Annyi csupán a dolgunk, hogy feltárjuk a gyakorlatban is.

Ez a különbség a még fejlődő és a közöttünk folyamatosan változó kölcsönös garancia, illetve azon forma között, amit teljes mértékű egységünk eredményeként kívánunk elérni.

A kölcsönös garancia a közöttünk lévő helyes kapcsolat általános törvénye. A Teremtő akkor mutatkozik meg, amikor valóban egy emberként csatlakozunk egymáshoz. Ha ez megtörténik, ebben az egységben megértjük a Teremtőnek nevezett, komplett és tökéletes egység ideális állapotát.

Nem érhetjük el egyetlen ugrással ezt a teljes kapcsolódást, 125 lépcső vezet el hozzá. A 125 szintet a Felső Fény alkotta meg, amikor fentről lefelé kiterjedt. Lehetőségünk van, hogy minden egyes lépcsőfoknál növeljük a kölcsönös garanciát közöttünk, és ennek az állapotnak a kiterjesztéseként, a Teremtővel is ennek megfelelően alakítsunk ki viszonyt. 

Csak az Edényen belül lehetséges megítélni a Teremtőt, ami azt jelenti, hogy csakis a kölcsönös garancia keretein belül: a csoport a Teremtővel történő garancia elérésének helyszíne. Ez annyit tesz, hogy minden munka köztünk megy végbe.

A bizonyosság az élet folyásának feltétele a közönséges testben, ahol anyagcsere van, erők, fények, vágyak – az élet feltétele. Így hát nincs értelme kis vagy nagy méretű garanciáról beszélni.

A Természet egésze az univerzális kölcsönös garancia törvényének megfelelően működik, máskülönben nem volna képes létezni. Ehhez azonban tudattalan lépés vezet, amire a természetes ösztön kötelez. Az embernek azonban, akik a kövületi, növényi és állati szintek felett állnak, másképp kell megfelelnie a kölcsönös garancia törvényének. Az emberi szinten a választás, az erőfeszítés, ima és kölcsönös segítség eszközeivel szükséges élni.

Új cikkem a Linkedin-en “A Covid-19 védőoltásnak meg kell érintenie a szívet”

Egyik a másik után, minden ország megpróbál több milliárd dolláros szerződéseket aláírni, hogy megvegyék a jelenleg nem létező védőoltásokat a Covid-19 vírus ellen. Ebben a pillanatban még mindig nagyon kérdéses egy hatékony védőoltás kifejlesztése, legalábbis az ENSZ főtitkára António Guterres, és Dr. Anthony Fauci a Fehér Ház koronavírus tanácsadója szerint, mivel mindketten azt állítják,  hogy a közeljövőben nem valószínű egy hatékony védőoltás megjelenése, ha egyáltalán képesek leszünk egy ilyen védőoltást valaha kifejleszteni.

Meg kell értsük, hogy a koronavírus nem egy egyedülálló esemény, hanem válságok sorozatának csak az első lépése, amely előbb-utóbb kivezet minket a jelenlegi énközpontú világnézetünkből és arra kényszerít majd minket, hogy figyelembe vegyük egymást, és előbb-utóbb elkezdjünk egymásról, és a Természetről gondoskodni.

De még akkor is, hogyha egy védőoltás ki lenne fejlesztve, az sem oldaná meg problémáinkat. Valójában csak növeli majd a problémákat és megvan ennek a jó oka.

Meg kell értsük, hogy a koronavírus nem egyedülálló esemény, hanem válságok hosszú sorának az első fázisa, melyek végezetül kivezetnek majd minket az énközpontú világnézetünkből és arra kényszerítenek minket, hogy figyelembe vegyük egymást, és előbb-utóbb el kezdjünk egymásról és a Természetről gondoskodni. Innentől inkább fel kellene használnunk minden válságot, hogy a kívánt állapot felé haladjunk, mivel akkor könnyebbé válnának az egymást követő válságok. Másképpen kifejezve minél több erőfeszítést teszünk annak érdekében, hogy önkéntesen megváltoztassuk magunkat, annál kevesebb erőfeszítést kell tennie a Természet rendszerének, hogy erőszakkal megváltoztasson minket.

Ebben a pillanatban az emberiség és a valóság többi része ellentétes fejlődési pályán van. Miközben rajtunk kívül minden össze van kapcsolódva, mi emberek egyre inkább csak magunkra gondolunk. Nem vesszük figyelembe, vagy nem is tudunk arról a kárról amit egymásnak és a Természet rendszerének okozunk, és mindeközben csak saját vágyainkat próbáljuk állandóan, azonnal kielégíteni.

De 8 milliárd ember nem élhet így, ez egy fenntarthatatlan állapot. Mivel a Természet nem így működik, és nekünk a Természet törvényeit kellene követnünk, bármennyire is nem tetszik nekünk ez az ötlet. A Természet rendszere addig kényszerít majd minket ameddig meg nem változunk és nem igazítjuk magunkat rendszeréhez. Ennélfogva minél hamarabb megtaláljuk ezt az új utat, annál kevesebb fájdalmat kell a Természet rendszerének ránk mérnie annak érdekében, hogy arra kényszerítsen minket amit akar.

Ebből az következik, hogy csak egy hatékony gyógymódja van a Covid-19 es vírusnak, de ennek semmi köze az orvostudományhoz, és minden csakis a szíveinken múlik. Amikor megváltoztatjuk egymás iránti attitűdünket, megváltoztatjuk szívünket az elidegenedéstől az integráció felé, ahogy elkezdünk egymásról gondoskodni, együttérzésben, kölcsönös felelősségben élni, abban pillanatban felfedezzük majd, hogy legyőztük a vírust anélkül, hogy közvetlenül küzdenénk ellene.

Valójában azáltal, hogy így teszünk, nemcsak hogy megvédjük magunkat a koronavírus ellen, hanem megvédjük magunkat az összes jövőbeni csapás ellen, melyeket a Természet rendszere tervez annak érdekében, hogy minket akaratunk ellenére a saját törvényeihez azonosítson, hogyha mi azt nem tesszük önkéntesen. Akkor arra kényszerít minket, hogy figyelembe vegyük egymást, összekapcsolódjunk, gondoskodjunk felebarátainkról és az egész Teremtésről. 

Kérdés: Azt állította, hogy a jövőben a világ lakosságának 20-30 százaléka fog dolgozni, és 70 százalék tölti az idejét tanulással. Mit fognak ezek az emberek tanulmányozni?

Válasz: Ha kiszámolja, hogy a lakosság mekkora hányadára van a munkában szükség, beleértve a tudósokat, programozókat és más specialistákat, hogy biztosítsák az embereknek mindazt, ami szükséges a létezésükhöz, és mindemellett felhagyunk a szükségtelen többletek előállításával, akkor azt gondolom, hogy a válasz: 20 százalék. 

Mindenki tanulni fog, ösztöndíj segítségével, és nem munkanélküli segély lesz a jellemző, mint manapság, amikor az emberek csak otthon ülnek, és nem csinálnak semmit.

Tanulnak az integrál világról, és a helyes kölcsönkapcsolatról, ami azt a célt szolgálja, hogy a kövületi, növényi vagy állati természet helyett elérjék, az ember szintjét.

A megfelelő kölcsönkapcsolatokkal biztosítják a világ kölcsönös és integrál jellegű függőségi rendszerét. Ebben a dimenzióban mindenki a mi világunk egoizmusa fölött, a tökéletesség és örökkévalóság szférájában érzi majd magát.

Az egész emberiség oktatása kell hozzá, hogy elérjük ezt az állapotot. Ha a szükséges, kényelmes és normális szinten lévő élelmezést célozzuk meg, csak 20 százalék munkája kell. Itt nem valami rabszolga osztályra gondolok, hiszen idejüknek csupán 20 százalékát szánják a javak megtermelésére és előállítására.

Nem számít, milyen mérvű az ellenállásunk, a természet elvezet minket ebbe az állapotba. Tovább nem tarthatunk ellen, tovább nem folytathatjuk az egoista fejlődést, a pénz minden fölötti uralmát. Ezektől semmi jót nem várhatunk.

[268503]

Mi még nem értjük, hogy a természet egy teljes egység állapota felé irányít minket, ennélfogva azt kellene keresnünk, hogy hogyan lépjünk egységre különbözőségeink felett.

Mindez egy olyan egységet jelent, ahol a különbségek sokasága, az egyéni tulajdonságok, nézetek mind megmaradnak, és egyik oldal vagy nézet sem törli el, semlegesíti a másikat, hanem mindegyik megkapja a megfelelő helyet, szerepet melyen keresztül létezhet.

Annak érdekében, hogy egységet hozzunk létre – különböző akár ellentétes nézetek között – szükség van egy harmadik forrásra, arra a képességre, hogy mindenki feladja saját nézetét és elfogadja, sőt megerősítse a másik nézetét, mely csak abból származhat, hogy ha az egységet fontosabbnak tartjuk mint az egyéni vélemények részleteit.

Bár mindez a mai valóságot tekintve lehetetlennek tűnik, amikor megértjük azt, hogy a Természet tendenciája az, hogy az összes részét egyesíti – beleértve az embereket – hogy mi így is, úgy is ebben az irányban fejlődünk, akkor amennyiben egy olyan oktatást vezetünk be amely ebben segít minket, akkor hozzájuthatunk ahhoz az erőhöz, mely lehetővé teszi hogy megtegyük a szükséges engedményeket egymás felé annak, érdekében, hogy lássuk a következőket:

• az összes különböző és ellentétes nézet szükséges része az egyetlen összefoglalt rendszernek,
• az összes ellentét, szakadás felett épített egység hasznos mindenkinek,
• semmi értelme, hogy ellenálljunk a Természetnek.

Azaz meglátjuk majd, hogy ha mindenki meg akar maradni saját, másokkal ellentétes véleményén belül az csak szenvedéshez vezet, és hogy a Természet rendszere azt akarja, hogy pontosan ezen tendenciák fölé emelkedjünk az egység érdekében.

A Természet előbb-utóbb elvezet minket oda, hogy egységre lépjünk összes különbözőségeink felett. Azok az emberek akik már felfedték ezt a tendenciát a valóság érzékelésen és érzéseiken keresztül – azaz a Kabbalisták – azt írják erről az állapotról, hogy “a szeretet lefedi majd az összes bűnöket “.

Ez azt jelenti, hogy az egymással szembenálló oldalaknak fel kell fedezniük mindazon negatív tulajdonságokat, mely mindegyikünkben benne van, és egy hidat kell építsenek közöttük egy különleges gyakorlati tanulási módszeren keresztül, pontosan a szakadás és az ellentétek felett.

Hogyha megmaradunk ösztönös tendenciáinkon belül, akkor csak még mélyebb gyűlölet fele haladunk egymás ellen. Az emberi természet eredendően önző, csak saját érdekeit veszi figyelembe másokéval szemben, és a teljes világnézetünk erre a keskeny érzékelésre és valóság érzékelésre épül. Ilyen módon mindez válsághoz vezet, ahol úgy érezzük, hogy a többieket kell megváltoztatni, vagy akár kitörölni a világból, annak érdekében, hogy mi nyugalmat kapjunk.

Ma eljutottunk ahhoz a képességhez, hogy felismerjük ezt a problémát. Mindannyian önző egyének vagyunk akiknek megvan a saját különleges helye, nézete a rendszerben, ennélfogva mindannyian messzemenően különbözünk egymástól.

Azonban magasabb szintre kell emelnünk tudatosságunkat a Természet egyetlen összefüggő rendszerével kapcsolatban melyben mindannyian létezünk és melyben mindannyian osztozunk, meg kell értsük azt, hogy ez a rendszer hogyan vezet minket összes különbözőségünk felett az egységhez, és ennélfogva létre kell hoznunk azokat a kapcsolatokat amelyek a különbözőségek és egyet nem értés felett épülnek.

Mindez úgy néz ki, mint hogyha egy új emeletet akarnánk építeni épületünkhöz, ahol az első emeleten vannak összes különböző nézeteink, és anélkül, hogy azokhoz hozzányúlnánk vagy azokat megváltoztatnánk, a második emeleten mi azt értékeljük és azt tartjuk fontosnak mely összeköt minket minden más felett.

A mai világban mindenkinek megvan a helye. Eljött az idő, amikor új kapcsolatokat kell építsünk egymás között, anélkül hogy mindenki el akarná pusztítani a másikat. Azáltal, hogy elpusztítunk másokat, saját magunkat pusztítjuk el. Ez a Természet törvénye. A plusznak és a mínusznak egymás mellett kell léteznie, és egy új mechanizmust kell helyezni a kettő közé, mely megengedi, hogy mindkettő harmonikusan működjön, mint egyetlen összefüggő rendszer része.

Ennélfogva el kell érnünk egy olyan állapotot, ahol érezzük majd, hogy önző emberi természetünk fölött létezünk, afelett az önző természet felett, mely meghatározza létezésünket és ily módon fedezünk fel egy új sokkal hatalmasabb, felsőbb valóságot.