Kérdés: Mi pontosan a szenvedés útja?

Válasz: Nem szabad szenvedéssel haladni a Teremtés Célja felé, de amikor letérünk a spirituális útról, belesüppedünk a szenvedésbe. Ez rak minket vissza a helyes vágányra, és máris tettünk egy újabb lépést.

Aztán még mélyebben belegázolunk az egoizmusunkba, letérünk az útról, szenvedést élünk át, ami visszahelyez a helyes pályára, és akkor ismét egy lépést teszünk a helyes irányba.

Kérdés: Vagyis akkor lehetetlen haladni szenvedés nélkül.

Válasz: A lényeg az, hogy az út során folyamatosan elkövetünk hibákat, mivel ezek nélkül nem jövünk rá a helyes működés mikéntjére. Így hát megvan a lehetőségünk, hogy szenvedés nélkül közeledjünk a cél felé, de előre jutásunkat segíti, ha tudatosítjuk hibáinkat. Ez annyit jelent, hogy dolgozunk a hibáinkon, de ugyan abba az irányba haladunk. 

Hibázunk és felállunk belőle, teszünk egy lépést, majd ismét vétkezünk, felkelünk, lépünk, mind a bal, mind a jobb vonalon. Ahogy bizonyos bajokat, hibákat és szenvedéseket tapasztalunk a bal vonalon, ezzel egy időben dolgozunk velük a jobb vonalon is. Így haladunk felváltva a jobb és a bal oldalon, mindkét lábbal menetelve egyazon cél felé.

Meg kell értenünk, hogy nem haladhatunk hibák nélkül, hiszen így vagyunk megkonstruálva. Azonban ha egoista módon fejlődünk, már előre vetítjük hibáinkat, a gonosz feltárulását, és azt a célt állítjuk be, hogy átlendülünk a jobb vonalra.

Felhívjuk figyelmét, hogy a Blog bejegyzéseihez írt posztok egy harmadik fél véleményét jelzik. A véleményeket, tényeket és az azokban található médiatartalmakat kizárólag a szerzők mutatják be, és sem a The Times of Israel, sem partnerei nem vállalnak felelősséget értük. Kérjük, lépjen kapcsolatba velünk visszaélés esetén. Visszaélés esetén jelentse ezt a bejegyzést.

Ez egy zsidó ünnepi időszak, amelyet nem szabad elfelejteni. Az idei Sukkot megünneplésének módját, a világjárvány miatt korlátozzák. Várni kell a hagyományos összejövetelekre és vendéglátásra. Miért zajlanak így az események? Azért, hogy elgondolkodtassanak minket, és rádöbbentsenek arra, hogy a pandémiával kapcsolatos helyzetünk nem büntető csapásként jelentkezik, hanem ébresztésként, illetve a gyűlölet és a köztünk lévő megosztottság állapotának vizsgálatára. Azzal, hogy ez a helyzet fizikailag elkülönít minket, a természet megpróbálja megfordítani az elkülönülés állapotát, és közelebb hozni “próbálja” egymáshoz a szívünket, egy igazi szeretet és egységes Sukkah  (sátor) felépítéséhez, amely az egész emberiséget felöleli a jobb jövő érdekében.

A Sukkot (A sátrak ünnepe) fesztivált örömteli ünnepnek tekintjük. Idén sincs ok arra, hogy másként érezzük magunkat, hiszen remek alkalmat kaptunk arra, hogy elemezzük az egymással szembeni rossz bánásmódot és kijavítsuk azt. Ehhez mély lélekkutatást kell végezni. Ez hasonló ahhoz, amikor pontos diagnózisra van szükség, mielőtt megfelelő gyógyszert kaphatna az ember, a betegségből való  teljes felépüléséhez.

Megszoktuk, hogy az életünket kényelmes partner-viszonyban éljük az egóval. Őszintén szólva nem játszhatjuk úgy az áldozatot, mintha levágásra váró ártatlan bárányok lennénk, akik akaratlanul állnak, mások egoista cselekedeteinek kontrollja alatt, mondhatni mintha szabad akarat nélkül lennénk. Önző magatartásunk szándékos, és teljesíti az énközpontú érdekeinket, függetlenül attól, hogy ezek a körülöttünk élők kárára történnek-e. Ezért jelzi a természet nekünk, hogy nem vagyunk méltók arra, hogy együtt üljünk egy közös Sukkah-ban, és üdvözöljük az Ushpizint (vendégeket), amíg nem korrigáljuk az egymáshoz való viszonyunkat. A vírus arra tanít minket, hogy egymásra utaló világunkban az egész civilizáció túlélése veszélyben van, ha a kölcsönös előnyök érdekében történő együttműködést nem tekintjük elsődleges célnak.

Kabbala bölcsessége szerint az emberiség az „Utolsó Nemzedék” nevű fejlődési szakaszba lépett. Ez a változás arra a fokozatos folyamatra vonatkozik, amelynek során egy új társadalmat kell felépíteni oly módon, hogy annak működése megfeleljen a Természeti Törvényeknek és igazodjon is hozzájuk, vagyis kapcsolatban álljon, és egyensúlyban legyen a Természettel. Ennek az új társadalomnak tudnia kell, hogyan kell helyesen kezelni, a kiegyensúlyozott állapot elérését. Ez az átmeneti időszak lehetőséget nyújt arra, hogy ez a generáció, elsőként kezdhesse el, mások valódi szeretetét. Amíg azonban ezt az állapotot nem érjük el, ennek az ellenkezője tárul fel szemünk előtt – a kizsákmányoló és nemtörődöm hozzáállás, és cselekedetek. Ezt a visszatetsző szeparációs állapot azért tárul fel, hogy nézzünk magunkba, lássuk meg az általunk okozott kárt, és hogy kérjünk segítséget, az egész valóságot irányító Felső Erő-től, a korrekcióhoz.

A Sukkot szimbolizálja az egoista tulajdonságok belső változásának csodálatos folyamatát, amelynek során a „pajta és pince hulladékát” vesszük – olyan tárgyakat, amelyek (sajnálatosan) képviselik a mások iránti szeretet minőségét, és amelyek számunkra most egyáltalán nem értékesek – és felemeljük azokat a fejünk fölé, úgy mintha azok a legértékesebb és legfontosabb attribútumaink lennének, mint egy menedéknek a teteje, amely árnyékot ad az égető naptól. A Sukkot felhívás arra, hogy kilépjünk a kényelmes egoista „otthonunkból”, vagyis önszeretetünkből, és arra, hogy egy új struktúrát,  Sukkát (sátrat) építsünk fel, mint az Új Világ szimbólumát, amelyet akkor teremthetünk meg, ha megszerezzük az adományozás és a testvéri kötelék tulajdonságait.

Ezért ennek a fesztiválnak az igazi értelme, a kölcsönös megértés, és támogatása az új valóságnak – a béke Sukah-jának (sátrának)- felépítése, az egységünk által létrehozott pozitív Erőn keresztül. Nekünk, a zsidó népnek példát kell mutatni az összetartásról, és utat kell mutatnunk másoknak az út követésre, összegyűjtve az egész világot, egy nagy nádfedél alá, ahol egyként egyesülünk. Akkor megvalósul az, hogy  elkészül a Sukkah, az ideiglenes lakásunk, mint közös tér, amelyet egymás számára kialakítunk a szívünkben, biztosítva az emberiség számára az egészséges életet és a boldog együttélést, egy globális fedél alatt.

Boldog Ünnepet!

Kérdés: Ön szerint helyes kritizálni partnerünket bármilyen tettéért, elégtelenségéért, vagy kívülről nézzünk rá az egészre, ahogy az orvos kezeli a betegét?

Válasz: Nem úgy, ahogy az orvos bánik páciensével, hanem gyengéd és szerető módon adjuk tudtára, hogy egy kissé mást várunk tőle. Ez aztán ránk és párunkra is hatással lesz.

Kérdés: Mit gondol, szükséges a kritika?

Válasz: Azt nevezzük kritikának, amikor kifejezzük elégedetlenségünket, nemtetszésünket, és ezzel elnyomjuk a partnerünket. De amikor megmutatom, hogy egy kissé mást várok tőle, amivel demonstrálom kapcsolatunk kölcsönösségét, akkor ez már nem kritika. 

Kérdés: Érdemes az ilyen praktikákhoz folyamodni, amikor őszintén, titkolózás nélkül tudunk párunkkal beszélni? Vagy jobb a határok kiépítése, és azok tiszteletben tartása?

Válasz: Nem hiszem, hogy szükség volna határokra. Ez a párok közötti helyes kölcsön-kapcsolat eredménye, ahol egyáltalán semmilyen titoknak nem kell lennie, mivel a párok egyetlen egészt hoznak létre a kapcsolatban.

Kérdés: Ön azt mondja, hogy az új értékeknek tartalmazniuk kell a globális természeti törvények ismeretét és azok betartását a családi kapcsolatokban, különösen generációk közötti konfliktusok esetén. Meg tudna nevezni legalább egy ilyen törvényt?

Válasz: Ez a kölcsönös kiegészítés törvénye. Például egy családban valaki egy bizonyos mértékben természeti szinten létezik: a legkisebbek a legfontosabbak. Minél idősebb és erősebb az ember a családban, annál többel tartozik a többiek felé. Ennek a törvénynek a társadalomban is léteznie kell.

Kérdés: Évezredek óta konfliktusok vannak nők és férfiak, apák és gyermekek, nemzetek és országok között. Mit akar a természet megmutatni nekünk?

Válasz: A természet meg akarja mutatni, hogy felül kell emelkednünk ezeken a konfliktusokon, hogy egy család legyünk. A családban kölcsönös kiegészítés van. Mindenki a maga megvalósítható hozzájárulását adja a közös malacperselyhez: egy kisgyerek a saját részvételével és kedvességével, a felnőtt a nagyobb részvételével, nagyobb hozzájárulásával.

A legfontosabb az, hogy érezzük, hogy a mai válság az a közös probléma, amely egyesít bennünket és segít megérteni, hogy össze vagyunk kapcsolódva egymással.

Fogadjuk meg mindannyian, hogy ettől a pillanattól kezdve, amikor a koronavírusra gondolunk a családunkkal, a városunkkal, az iskolával, amelybe gyermekünk jár, és a munkákkal kapcsolatban, az egész emberiség miatt aggódni fogunk.

Azt akarjuk, hogy az egész emberiség meggyógyuljon a koronavírusból, amelyet a mindennap egyre jobban feltáruló egoizmusunk okoz. Ha közel érezzük magunkat egymáshoz, és képesek vagyunk kapcsolódni és átölelni egymást, akkor minden vírus eltűnik.

Amint elgondolkodunk személyes szerencsétlenségünkön, bővítsük ki egy kicsit, és gondolkodjunk el a közös, globális problémánkról.

Az egoisták általában örülnek annak, hogy az egész világ szenved, mert akkor a saját problémájuk már nem tűnik olyan szörnyűnek, ahogy azt mondják: “A megosztott probléma felére csökken.” De itt éppen az ellenkezője van: szenvedek az egész világért. Sokkal nagyobb a szenvedésem, ha látom, hogy nemcsak a gyermekeim, a családom, a rokonaim, az ismerőseim miatt szenvednek, hanem az egész emberiség szenved.

El kell kezdenünk ezt másként kezelni. Az a tény, hogy mindenki velem szenved, ettől nem érzem jobban magam, hanem éppen ellenkezőleg, sokkal jobban fáj, mert az egész világ szenved.

Kérdés: Korábban egy vezetőt annak alapján választottak meg, hogy mennyire volt hű az ígéreteihez, a karizmája, a bátorsága, az elszántsága alapján a döntéshozatalban, illetve csak azután, hogy kiderült hogyan vezeti az államügyeket, hogyan kezeli a munkanélküliséget, az emberek jövedelmét stb.

Az üzleti pszichológusok felvetették a kérdést: mi fog történni a koronavírus utáni időszakban?
Vajon elég érett lesz a jövőképünk, a vezetői képességekről ahhoz, hogy ennek felmérése az emberek jólétével kapcsolatos aggodalmakon alapuljon? Mit gondol ön, milyenek lesznek a jövő vezetői?

Válasz: A jövő vezetője egy olyan ember, aki megérti, hogyan hozhatja össze az embereket. Ez minden. Semmi más. De itt egy kis megjegyzésre van szükségünk: ez nem olyan, mint Mao, Lenin vagy Trockij, akik felállnak egy páncélozott teherautóra és inspirálják az embereket. Ők olyan nagyon inspiráló személyiségek.

Az tény, hogy olyan emberre van szükségünk, aki azt tűzte ki célul, hogy ne legyőzzön valakit, a másik kárára, hanem hogy mindenkit egységbe foglaljon. Ez azért probléma, mert mindig versenyezünk valakivel.

Ez itt nem fordulhat elő. Mindannyian együtt vagyunk, a természetünkkel, belső-lényegünkkel, szeretett egoizmusunkkal szemben. A vezetőnknek ismernie kell a világ valódi természetét és azt, hogy miként kezelhetjük ezt a természetet. Illetve azt, hogyan ne foglalkozzunk vele. Egyébként hogyan lehet vezető bárki, ha nem érti, hogy mivel foglalkozik?

Teljesen meg kell értenie és éreznie a Természetet, annak adakozását, és természetét és értékeit önmagába kell zárnia végleg. Meg kell értenie, hogy az embernek el kell érnie azt, hogy teljes hasonlóságban legyenek a Természettel, az egymással való egység révén, amit úgy hívnak, hogy “összetapadás Ővele”. Hogyan lehet ezt elérni, milyen Erők, segítenek a természettel való összekapcsolódásban?

Természetünk egoista, de a környezetünk adakozó. Tehát meg kell változtatnom magam egoistáról adakozóra, más emberekkel való kapcsolataimban. Tehát, amikor mindannyian átalakítjuk magunkat ily módon, akkor olyanok leszünk, mint a világ Egyetemes Természete – önzetlen. Ezt kell elérnünk.

Ez nem egy magas akadály; a Természet állítja ezt a mércét elénk. Mindenképpen meg fog történni! Néhány hónapon belül feltárul, hogy a világ hogyan fog elindulni ennek irányába.

Egy vezetőnek fel kell ajánlania a világnak, az egész emberiség összefogásának módszerét. Erre kell törekednie. Nem lehet másképp.

Amikor két egoista fél sorozatosan kudarcot vall, mivel mindegyik azt gondolja, hogy neki van igaza, nem szabad tovább tárgyalniuk, mert akkor növelik az ellentétet, és ennek könnyen öldöklés lehet a vége. Először is meg kell őket tanítani, hogy értsék, milyen állapotban vannak, és hogy jutottak el ide. Javítanunk kell az önmagunk és mások iránti hozzáállásunkat, hogy belássuk az egoista jellegű fejlődésünkben benne van az eredendő gonoszt. Meg kell ismerkednünk az orvossággal, ami segít, hogy a Természetből kinyerjük a jó erejét. Ha meg akarjuk előzni a háborút, el kell sajátítanunk mások szeretetét, annak ellenére, hogy eltérő nézetekkel rendelkezünk. Mindez kölcsönös engedményeken keresztül működik, mivel „a szeretet lefed minden bűnt.” Meg fogjuk tanulni, hogy mindannyian egyetlen, szerető, Felső Erő szülöttei vagyunk. Olyan erőé, ami konfliktust alakít ki közöttünk, hogy ezáltal magasabb szintet érhessünk el. Egy különleges világban élünk, ahol az embereknek megadatott a lehetőség, hogy még fejlettebb szociális teremtményekké fejlődjenek, akik tudják, miként emelkedjenek felül saját személyes igazságaikon, és hogyan azonosuljanak a Természetben benne rejlő Felső Erővel, azzal az örökérvényű igazsággal, amely mindenki felett helyezkedik el.
[268759]

KabTV “Új élet 1272- Hogyan előzzük meg a polgárháborút?” 20/08/03

Kérdés: Azt állította, hogy a jövőben a világ lakosságának 20-30 százaléka fog dolgozni, és 70 százalék tölti az idejét tanulással. Mit fognak ezek az emberek tanulmányozni?

Válasz: Ha kiszámolja, hogy a lakosság mekkora hányadára van a munkában szükség, beleértve a tudósokat, programozókat és más specialistákat, hogy biztosítsák az embereknek mindazt, ami szükséges a létezésükhöz, és mindemellett felhagyunk a szükségtelen többletek előállításával, akkor azt gondolom, hogy a válasz: 20 százalék. 

Mindenki tanulni fog, ösztöndíj segítségével, és nem munkanélküli segély lesz a jellemző, mint manapság, amikor az emberek csak otthon ülnek, és nem csinálnak semmit.

Tanulnak az integrál világról, és a helyes kölcsönkapcsolatról, ami azt a célt szolgálja, hogy a kövületi, növényi vagy állati természet helyett elérjék, az ember szintjét.

A megfelelő kölcsönkapcsolatokkal biztosítják a világ kölcsönös és integrál jellegű függőségi rendszerét. Ebben a dimenzióban mindenki a mi világunk egoizmusa fölött, a tökéletesség és örökkévalóság szférájában érzi majd magát.

Az egész emberiség oktatása kell hozzá, hogy elérjük ezt az állapotot. Ha a szükséges, kényelmes és normális szinten lévő élelmezést célozzuk meg, csak 20 százalék munkája kell. Itt nem valami rabszolga osztályra gondolok, hiszen idejüknek csupán 20 százalékát szánják a javak megtermelésére és előállítására.

Nem számít, milyen mérvű az ellenállásunk, a természet elvezet minket ebbe az állapotba. Tovább nem tarthatunk ellen, tovább nem folytathatjuk az egoista fejlődést, a pénz minden fölötti uralmát. Ezektől semmi jót nem várhatunk.

[268503]

Mi valóban nem értjük, hogy miért csapott le ránk a Covid-19 vírus. Az emberek Kínát, vagy a zsidókat vádolják, vagy különböző állatokat, mint például denevéreket, nyércet, vagy az erdők kiirtását, a korrupt gyógyszergyárakat és így tovább. De senki nem vádolja saját magát. Senki nem gondolja azt, hogy a Covid 19 vírusfertőzés azért tört ki, mert mi mindent és mindenkit negatív módon kezelünk magunk körül.

Mindez érthető, mivel még nem látjuk az egész rendszert. Bár a tudósok már tudják körülbelül egy évszázada, hogy az egész világ össze van kapcsolódva egymással és hogy minden ugyanazokból a részecskékből épül, de mi nem észleljük még ezt a mindennapi életünkben, ezért nem viselkedünk úgy mint hogyha ez valós lenne. De ez a viselkedés ugyanolyan mintha olyan vizet innánk meg, amelyről azt mondják, hogy bakteriális fertőzés van benne, de nem hisszük el, mivel szabad szemmel nem látjuk a baktériumokat. De mire a tünetek megjelennek már sokkal nehezebb és sokkal fájdalmasabb meggyógyulni.

Nem elég, hogy a valóság összes része összekapcsolódik egymással, hanem azok helyes módon kapcsolódnak össze egymással. Az ásványi, növényi része a világnak olyan természetes törvények alapján működik, mely beléjük van nyomtatva, és semmilyen szabad választásuk nincs. A farkasok nem azért esznek más állatokat mert gonoszok, és az őz nem jobb attól, hogy növényeket eszik és nem eszik más állatot. Valójában ha nem lennének húsevő ragadozók, akkor a növényevők túlszaporodnának, elpusztítanák azokat a növényeket amelyeken élnek, és előbb-utóbb szenvednének és meghalnának, mivel a Természet rendszere találna egy másik módot arra, hogy kiegyensúlyozza a túlszaporodott létszámukat. Amikor a Természet rendszerét nézzük, akkor megértjük, hogy az egy tökéletes egyensúlyt tart fenn, ahol minden rész, elem garantálja az egész rendszer integritását.

Egyetlen kivétel van a Természet rendszerében: az ember. Az Emberiség az egyetlen eleme a Természet rendszerének, amely látszólag úgy viselkedhet, mintha semmihez nem lenne köze, és ezt következmények nélkül megtehetné, legalábbis egy ideig. Mindeddig állandó háborúban álltunk a Természettel, egyre erősebbé váltunk és az elmúlt két évszázad során úgy tűnt, hogy le is győzhetjük a Természetet. Sőt mi több, mi háborúztunk egymással is és az egymás elleni gyűlöletünk még inkább elpusztította a Természetet, ahogy állandóan versengünk ki tud többet kibányászni, kipumpálni, kivágni a Természet kincsei közül, annak érdekében, hogy másokat legyőzzön ebben a féktelen versengésben.

A Covid- 19 vírus megállított minket ebben a folyamatban, megakasztotta a gazdaságot, amely  a gyűlöletünkön és a mások kihasználására, és a másik feletti uralomra irányult. S amely annyi kárt okozott a természetnek, hogy a vírus egy természetes gyógymódot szolgáltatott az emberi természet számára. Megállította a fegyverkezési versenyt és az ellenségeskedést különböző országok között, melyek már arra készültek, hogy kivégezzék egymást, sőt mi több, a vírus eltávolított minket egymástól, hogy ne kelljen elviselni az embertelen, barátságtalan munkahelyek és iskolák állandó feszültségeit. Egymás közötti gyűlöletünk, az a vágyunk, hogy mindent kizsákmányoljunk, uralkodjunk mindenek felett, hogy mindenkit megalázzunk, olyan kárt okozott a Természet rendszerének, hogy végül az létrehozott egy természetes gyógymódot az emberi problémára: a koronavírust.

Mivel mi nem látjuk a rendszert teljességében, mi még mindig nem hisszük, hogy gyűlöletünk okozta a vírus megjelenését, mi még mindig azt hisszük, hogy azt valaki más okozta – természetesen az akit gyűlölünk – azaz hogy valaki más okozta vírus megjelenést. De tévedünk. Attitűdünk mások felé az amely létrehozta mindezt, és a többi, hamarosan megjelenő másfajta járványt, fertőzést is melyek újra és újra lecsapnak majd ránk, hogyha nem változtatjuk meg utunkat.

E pur si muove (“És mégis mozog a Föld” ) mondta Galileo Galilei, amikor arra kényszerítették, hogy vonja vissza azon a kijelentését, hogy a Föld kering a Nap körül. Ma már tudjuk, hogy igaza volt. De amikor arról az igazságról van szó, mely egymás elleni gyűlöletükre vonatkozik, ugyanolyan elutasítók és makacsok, vagyunk, mint Galileo Galilei kínzói. Mindez nagy kár, szégyen, hiszen a Föld a Nap körüli keringése fontos, de nem annyira fontos, mint az a tény hogy a gyűlölet okozza a betegségeket a Természet rendszerében. Az, hogy az előző tényt elutasítottuk, nem akartuk figyelembe venni szégyen. Az a tény viszont, hogy nem akarjuk figyelembe venni azt, hogy a közöttünk levő gyűlölet okozza a betegségeket az, az életünkbe kerülhet.

Mi a különbség a mi korszakunk és az előző korszakok között a fejlődés tekintetében, melyeken átment az emberiség? Mindig próbáltuk fejleszteni létezési feltételeinket, hogy ezzel kényszerítsük a természetet, hogy számunkra kedvező módon változzon, igazodjon az igényeinkhez. Nem akartunk mi magunk változni, hanem a világtól vártunk változást és úgy tekintettünk magunkra, hogy a természet urai, mesterei vagyunk.

Ezen a módon vált az emberiség felnőtté, ehhez fejlesztettük ki a tudományainkat, technológiáinkat annak érdeklében, hogy megváltoztassuk ez által, a világot körülöttünk a lehető leggyorsabban elérhető nyereség realizálása érdekében, és hogy nekünk ne kelljen változni. Ma azonban egy teljesen új állapot kényszeréhez érkeztünk. A természet azt várja el, hogy mi változzunk, mégpedig az általa elvárt módon ahelyett, hogy a saját kényelmünknek áldoznánk fel mindent.

A természet azonban nem várja el tőlünk a változást, mielőtt nem alkalmazkodunk a természet beállított feltételeihez, az állatokhoz hasonlóan. Ez az, ahogy az ásványi, növényi és állatvilág léteznek, előnyt biztosítva a környezetükben mindennek, hogy majd ők kényelmesebb létezési feltételeket biztosítsanak nekik ezért.

Azonban mindennek vége, ez a múlt, mert beléptünk egy új korszakba. Az emberiség még nem ismerte ezt fel, azonban a Kabbala tudománya megadja számunkra ennek az érzékelési lehetőségét, hogy elkezdjük meglátni mindezt. Ezáltal egyértelművé válik, hogy a természet, Felső Erő, azt követeli az embertől, kezdjen el megváltozni. A gyermekek felnövéséhez hasonlóan, ahol a szülők nem kezdenek el mindent azonnal megkövetelni tőlük, csak a fizikai fejlődésükre kell elsősorban koncentrálniuk, és a környezetük helyes elrendezésére. 

Amikor aztán fokozatosan elkezdünk egyre többet követelni a gyerekektől annak érdekében, hogy megértse, mi is történik vele, hogy kell a környezetével helyes, integrál kölcsönkapcsolatot kiépíteni. Azaz, az embernek először végig kell gondolnia, a természet jelenlegi állapotát. A természet ugyanis elsősorban a helyes fejlődést követeli meg és az állandóan növekvő kölcsönösséget a teremtés többi elemével. Remélhetőleg végül képesek leszünk megérteni ezt, és ennek megfelelően változni.

Az új korszak első kongresszusa az utolsó generáció szellemiségének szenteltük, amely a természet új állapota. A természet tehát nem csak arra nyom bennünket, hogy alkalmazkodjunk az új feltételeknek, hanem komoly belső változásokat vár el tőlünk és nem technikai vagy technológiai okok miatt. 

A belső természetünket kell korrigálnunk. Ez pedig az egységen keresztül lehetséges és ez az, ami megkülönbözteti az embert az ásványoktól, növényektől, állatoktól.

Az ember csak akkor a természet integrál része, ha korrigálja az egoizmusát.

Az ásványok, növények, állatok a természeti ösztönükkel összhangban fejlődnek. Azonban az embereknek tanulmányozniuk kell saját vágyaikat, hogy a boldogságra törekvésük harmóniába kerülhessen a természettel, és megszerzésből adakozásba válthassák át a vágy irányultságát. Csak miután ezt elértük, azaz elértük a helyes kapcsolatot a természet összes szintjével.

Ez a sajátossága az emberiség új korszakának, amelybe most beléptünk. Ez az, amiért minden kísérletünk az előző életmódunkhoz sikertelen lesz. Ellenkezőleg, minden pillanatban, amikor visszarendeződés felé akarunk elindulni, csapásokat mér majd ránk a természet, ezekkel mutatva kivezető utat a kudarcokból. Ezek a csapások megtanítanak minket az integrál kapcsolat elérésére, és ez az egyetlen lehetőség a jó állapot elérésére. 

Különben semmi nem fog segíteni. Reménykedünk, hogy a korona vírus cunami szerű ránk szabadulása után, a vihar lenyugszik, mi pedig visszatérhetünk az előző életünkhöz. Azonban nem így lesz. Éppen ellenkezőleg. Egyik hullám követi majd a másikat, amint úgy tűnik számunkra, hogy visszatérhetünk megszokott életünkhöz, azonnal elborít minket a következő hullám, ami miatt elgondolkozunk, de nem a múltunkon, hanem a jövőnkön.  Az egység lesz az egyetlen jövőbe mutató út.  

A gyermekkor, amikor a természet nevelgetett bennünket egy gyengéd módon, mint a kis gyermekeket, véget ért. A gyermek felnőtt, és eljött az ideje, hogy maga találja ki, hogyan tovább. Csak a szívek közötti és nem eszközökön keresztüli kapcsolatokon keresztül kerülhetünk helyes viszonyba a természettel, érezhetjük az élet megújhodását, ebben az új kapcsolatban. Ez egy valódi forradalom, mind spirituálisan, mind fizikai létezésünkben.

Napi Kabbala Lecke 20/08/05 „Utolsó Generáció a régi világból az új világba”