Kérdés: Természetünk egoista, ami egyet jelent azzal, hogy a „maximális öröm, minimális erőkifejtés árán” program alapján működünk. Ezen elv keretein belül talán van némi választásunk. Mindazonáltal, ez a választás nem szabad, mert adott a keret, amitől nem térhet el.

Például, mondhatom, hogy választok, teát vagy kávét innék-e. De valójában ezt a döntést már befolyásolták bizonyos előre lefektetett feltételek. Beszélhetünk egyáltalán az ember szabad választásáról?

Válasz: Nem. Egyáltalán nem.

A Kabbala szerint, az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy befolyást gyakorlunk a környezetre, amely formál minket. Nem határozhatjuk meg önmagunkat közvetlenül, viszont megválaszthatjuk környezetünket, és oly módon befolyásolhatjuk, hogy adott jellegű, és ne másmilyen legyen. Környezet alatt rengeteg tényezőt értek, amik hatnak ránk, és megalkotják azt az embert, akikké válunk.

Kérdés: Tegyük fel, hogy a gazdag emberek Oxfordba küldik a gyereküket tanulni. Úgy tűnik, megválasztják a környezetet. De ez valóban választás ez?

Válasz: Igen, ezt választásnak tekinthetjük.

Kérdés: Persze ismét csak az adott keret határain belül. Igazán az érdekelne, hogy lehetséges-e, hogy az ember semleges módon válasszon?

Válasz: Nem. Milyen adatokra hagyatkozva fog semleges módon választani az ember? Figyelembe kell, hogy vegyen bizonyos elsődleges paramétereket. 

Kérdés: Az mit jelent, hogy megválasztja az ember a környezetét? Ez sem választás.

Válasz: Nem, azonban mégis egyfajta választás több lehetséges opció közül. Talán nem tudjuk, miért az adott dolog mellett döntöttünk. Valamely körülmények, hormonok, gének, és más ilyenek hatottak belülről.

Mindazonáltal, semmiben nem vagyunk szabadok. Mindössze arra van szabadságunk, hogy egy megfelelő környezet segítségével a lehető leghelyesebb cél felé irányítsuk magunkat.

Ha ez nincs így, és más környezetet választok, például bűnözők, tolvajok és hasonlók társaságát, akkor egy teljességgel eltérő jövőt biztosítok önmagam számára.

Van akinek életmentő, és van akinek az uralom szimbóluma. Az a kötelezettség, hogy publikus helyeken maszkot viseljünk annak érdekében, hogy megakadályozzuk a Covid-19 vírus terjedését, megosztotta a társadalmakat a bolygó minden részén. Amerikában az a lázadó, és zsigeri ellenállás amit jelentős mennyiségű vásárló mutatott az üzletekben és az irodákban ahol kötelezően kellett maszkokat viselni, még a mentális egészséggel foglalkozó szakembereket is meglepte. Az emberek felháborodása Amerika-szerte az utcákon fejeződött ki, és még olyan nagyvárosokban is mint a Berlin és London több ezren tüntettek a maszk viselése ellen. De vajon tudjuk-e pontosan, hogy mit is jelent az, hogy valódi szabadság? Ezt tisztán csak akkor tudjuk megragadni, amikor elkezdünk egymásra odafigyelni, és egymásért aggódni.

A Természet olyan, mint egy szerető szülő, amely gyermekének egy keserű gyógyszert ad, miközben mi úgy viselkedünk mint az a gyermek, mely üvölt és rugdos, nem akarja lenyelni a gyógyszert. A Természetnek nagyon tiszta a célja: hogy az egész emberiséget egységhez vezesse. Mi nem leszünk képesek elmenekülni a járványtól ameddig meg nem értjük, hogy egyetlen hajóban evezünk mindannyian, – az egész emberiség.

Annak ellenére, hogy óriási tudományos támogatása van annak hogy a maszk viselése hatékony arra, hogy megakadályozza a koronavírus szélesebb elterjedését, a vita azzal kapcsolatban, hogy ez valóban hatékony-e vagy sem, nem múlik el azok között akik megtagadják, hogy az arcaikat eltakarják és megtagadják, hogy a szociális távol-tartást megtartsák, mint megelőző védekezést. De mindennek egy mélyebb oka van, az az emberi természet. Az emberek hajlandóak akár az életüket és mások életét is veszélybe sodorni, annak érdekében, hogy megóvják – ahogy ők gondolják – személyes szabadságukat. Azt kérdezik maguktól “Miért van szükség arra, hogy egy kormány intézkedés korlátozzon engem? Miért kellene magamra szájkosarat tennem, mint egy lónak? Én egy szabad ember vagyok!”.

Mi az oka a maszkkal szembeni ellenérzésnek?

Mint tudós, aki az emberi természetet már több mint 40 éve tanulmányozza, én megértem ezeket az embereket. Ők úgy érzik, hogy a maszk és azok a korlátozások amiket el kell viselniük elnyomóak és megalázóak. Jön valami vírus és hirtelen arra vannak kötelezve, hogy maszkot viseljenek,míg a kormányok teljesen tehetetlennek tűnnek a helyzetet kezelésére. Természetes, hogy kimennek az utcára és kiabálnak. Azok az országok, amelyek azt hitték, hogy eddig sikeresen kezelték a Covid-19 vírust hirtelen ismét a zuhanásban találják magukat. A vírusnak nincs vége, egyszerűen nem akar elmenni, és úgy tűnik, hogy semmi sem segíthet.

Az emberek ellenállása a maszk-viselés kötelezettsége ellen annak a bizonyítéka, hogy mennyire képtelenek vagyunk, mennyire kudarcot vallottunk és mennyire nem vagyunk képesek a társadalmat helyesen oktatni. Az emberek soha nem lettek oktatva arra, hogyan gondoskodjanak magukról és hogyan vigyázzanak egymásra. Nincs egy olyan kormány sem a világban, mely képes lenne példát mutatni bárkinek is ebben, és azok között akik az egészségügyi rendszert vezetik sincs senki aki erre képes lenne, mivel  mindenki csak a saját egyéni érdekét követi. Mi az emberi rendszer teljes összeomlását látjuk ebben a pillanatban. Semmi sem maradt a jelenlegi társadalmi rendszerből, mely az embereknek képes lenne olyan példát mutatni, melyet tisztelni lehetne, melyet meg lehetne hallgatni, mivel minden teljesen korruptá vált.

Maga a vírus az, mely kezébe vette oktatásunkat. A Természeti törvények által van arra kényszerítve, hogy oly módon viselkedjen, hogy az emberiséget a rendszerrel való kompatibilitáshoz, egyetértéshez vezesse, ahhoz, hogy az emberek megismerjék saját “gonosz hajlamukat”. Ameddig az ember el nem éri a magasabb tudatosságot, a Természetnek meg kell mutatnia nekünk, hogy életünk pusztulása abból származik, hogy pusztító kapcsolatban állunk másokkal.

A Természet olyan, mint egy szerető szülő, mely gyermekének egy keserű gyógyszert ad, miközben mi úgy viselkedünk mint az a gyermek mely rugdos, üvöltözik és visszautasítja, hogy lenyelje a gyógyszert. A Természetnek egy tiszta célja van, hogy az egész emberiséget az egységhez vezesse. Ennélfogva nem leszünk képesek elmenekülni a válságtól, a vírustól, ameddig meg nem értjük azt, hogy egy hajóban evezünk,- az egész emberiség együtt.

Mi befolyásoljuk egymást, és egymástól függünk. Ennélfogva mindenkinek olyan módon kell viselkednie, hogy meggyőzze magát és olyan szándékot építsen, hogy ne akarja másoknak a vírust átadni, hogy ne akarjon másoknak kárt okozni. Amikor a helyzetünket ebből a szempontból nézzük, akkor majd nem nézünk úgy, kötelezettségekre, mint például a maszk viselésére, mint erőszakra, hanem úgy tekintjük majd arra mint a szeretet és a másokról való gondoskodás jelére, amelyet áldással fogadunk el, és megcselekszünk. 

A világ cirkulál, és ugyanilyen módon működik, egy egységként. A jelenlegi állapotban ez a kör válságokon megy keresztül minden irányból. Tehát mit tehetünk? Először is meg kell értsük, hogy mi a kapcsolatok teljesen összefüggő hálózatába vagyunk bezárva. Ez azt jelenti, hogy bármit is teszünk minden egyes cselekedet az egész rendszert befolyásolja. Ennélfogva az egyetlen módja annak, hogy a válság fölé emelkedjünk az, hogy úgy gondolkozzunk, úgy viselkedjünk, mintha együtt lennénk teljes kölcsönös felelősségben. Ez a mi valódi szabad választásunk.

Mint egy kifinomult szoftver, a COVID 19-es vírus működtet és megváltoztat minket belülről. A vírus egy olyan fejlődés felé hajt minket, ahol emberi lényekké válhatunk és mindaddig, ameddig nem javítjuk ki az önző emberi viszonyokat, a világméretű vírus fertőzés újabb és újabb hullámain kell keresztül mennünk. Ameddig nem harmonizáljuk viselkedésünket a Természet programjával, a körülöttünk levő helyzet nem fog megváltozni.

A vírus egy olyan fejlődés felé hajt minket, ahol emberi lényekké vállunk, és ameddig nem javítjuk ki önző emberi viszonyainkat, a világméretű vírusfertőzés újabb és újabb hullámaival nézünk majd szembe.

A koronavíruson keresztül a természet rendszere hátulról tol minket előre, hogy újra meghatározzuk emberi kapcsolatainkat. Azonban még eddig nem reagáltunk helyesen a vírusfertőzésre oly módon, hogy javítsunk emberi viszonyainkon, hogy azokat a kölcsönös-garancia figyelembevétel, kölcsönös támogatás és kölcsönös felelősség felé irányítsuk. Még nem csökkentettük a társadalom különböző rétegei közötti súrlódást. Ennélfogva a vírus újra, és újra lecsap ránk. Így arra kell kényszerítsük magunkat, hogy közreműködésünket, viszonyainkat  egy integrál, egymást kiegészítő módon rendezzük el.

Mint ahogy a Természet rendszere egy egyetlen, összefüggő rendszer, melyben összes alkotóeleme összekapcsolódik egymással, az emberiségnek ugyanígy a kapcsolatok integrál hálózatát kell kifejlesztenie összes tagja között. De az állatokkal ellentétben, akik ezt ösztönösen érik el, nekünk a kölcsönös kapcsolatokat, kell tudatosan felépítenünk, ameddig mindannyian nem érezzük az egyetlen integrál emberiség egyenlő részeinek magunkat.

Hogyan érzékeli ez a vírus viselkedésünket, és hogyan reagál arra? Mi, és a vírus a Természet ugyanazon rendszeréből származunk, mely egy hatalmas rendszer az egész valóságot magába olvasztva, mely rendszer reagál a mi reakcióinkra és mindarra ami a rendszeren belül történik. Hogyha a viselkedésünk továbbra is a rendszer működése ellenében megy, az az, hogy megmaradunk az eredendően önző, kis mozgásterű viselkedésformán belül, akkor a Természet rendszerében lévő erők egyre erőteljesebben reagálnak majd, hogy minket arra kényszerítsenek, hogy a rendszer működéséhez igazodjunk. Hogyha nem változtatjuk meg viselkedésünket, akkor a világ egyetlen helyén sem találunk majd tartós gyógymódot a vírusfertőzésre, mivel a vírus mutációkon megy majd keresztül, és időről-időre önmagából újabb és újabb verziókat hoz létre.

Mindnek előtt, a fő probléma, az emberek ellenséges attitűdje egymás felé. Ennek megfelelően a vírus pontosan azon a helyen helyez nyomást ránk, ahol a kölcsönös figyelembevételnek kellene megtörténnie. A vírus nem engedi meg, hogy közelebb menjünk egymáshoz, hogy visszatérjünk a normális élethez, hacsak nem építjük újjá kölcsönös attitűdünket az alapoktól kezdve. Meg kell értsük azt, hogy a Természet rendszere minket egyetlen integrál rendszernek tekint anélkül, hogy érzéseinket figyelembe venné, miközben mi ösztönösen egyedülálló, független egységeknek érezzük magunkat.

Ezzel szemben, hogyha képesek lennénk megfelelő kapcsolatokat építeni, és megtartani egymás között mindezt, akkor képesek lennénk a világot egy teljesen új módon, újra formálni. Egy teljesen új különleges érzékelést, értelmet, új egymás felé való attitűdöt fedezhetünk fel, amely új viselkedésformákhoz és kifejeződéséhez vezet közöttünk. Akár észrevesszük ezt a folyamatot akár nem, teljes belső világunk jobbá válik majd a környezet hatására.

Még akkor is hogyha eljön az idő amikor a vírusfertőzés elmúlik, mi felfedezzük majd, hogy korábbihoz képest más emberekké váltunk, hogy mindannyian megváltoztunk. Többé nem érzünk majd késztetést arra, hogy a bolygó egyik sarkából a másik sarkába rohanjunk, vagy, hogy állandóan az üzletközpontokba, boltokba szaladgáljunk minden egyes alkalommal, amikor egy új telefon jelenik meg a piacon. Az élet egyszerűbbé, természetesebbé válik és kielégültségünk elsősorban az emberek közötti, – minőségileg fejlettebb- kapcsolatokból származik majd.

Minél közelebb kerülünk egymáshoz és minél jobban finomítjuk viszonyainkat, -hogy azon keresztül integrálódjunk a Természet rendszerével – annál hamarabb, annál fájdalommentesebben szabadulhatunk meg azoktól a problémáktól, melyek most sújtanak minket.

Megértjük majd annak szükségét, hogy körülöttünk mindenhez egy felelősségteljesebb módon álljunk hozzá, érezzük majd annak szükségét, hogy abbahagyjuk a materialista célok hiábavaló hajszolását, mely célok egyelőre elpusztítják a Földet. Mindeddig a dolgok megszerzése, begyűjtése irányított minket, az ember mindenből a legjobbat csak magának akarta, hogy mindenáron vagyonhoz és hatalomhoz jusson. Ahogy egyre fejlettebbé válunk feltárul, hogy a lehető legjobb emberi életet akkor érhetjük majd el, amikor harmonizáljuk viszonyainkat azzal az integrációval, mely a Természet többi részében létezik.

Az emberi evolúció következő fázisa ez az integráció. Ennek az ötletnek a magunkba szívása, megemésztése és annak megvalósítása az emberi lények között elvezet minket oda, hogy felfedezzük a Természet leghatékonyabb belső erejét, azt az egyetlen erőt, mely a Természet összes rendszerét, összes szintjét összeköti, és azt egyetlen integrál rendszerben összeköti.

Az a képtelenségünk, hogy megbirkózzunk időnk válsághelyzeteivel, mindaz a káosz, szakadás és korrupció, mely megtölti világunkat minden szinten, minden területen, segít minket abban, hogy felfedezzük mennyire ellentétesek vagyunk azzal a kiegyensúlyozott rendszerrel, mely a valóság többi részében uralkodik. A helyes út megtanulása két úton történhet: az első az a kellemetlen út, amelyben egyre több globális katasztrófa sújt majd minket a koronavírushoz hasonlóan, hogy megmutassa, hogy mi mennyire egyetlen rendszer részei vagyunk, mely rendszer egymástól függő, ahol mindannyiunk mindenki más sorsát befolyásolja. A másik lehetőség az, hogy mi mindezt megtanulhatjuk egy könnyebb módon, úgy bele merülünk az egyetlen holisztikus rendszer koncepciójába, és elkezdünk proaktív cselekedeteket végezni, hogy új minőségi viszonyokat építsünk egymás között, mely kölcsönös gondoskodáson és kölcsönös kiegészítésen alapul.

Jövőnk sorsa a Természet integrál erejének kezében van. Ennélfogva minél közelebb kerülünk egymáshoz és minél inkább újra hangoljuk viszonyaink, hogy az hasonlóvá váljon a Természet integrációjával, annál hamarabb és annál fájdalommentesebben megszabadulhatunk azoktól a problémáktól melyek most sújtanak minket. Képesek leszünk arra, hogy az ember fejlődése egy teljesen új szintjére emelkedjen azáltal, hogy felújítjuk emberi kapcsolatainkat, hogy az harmóniába kerüljön a valóság legmélyebb, legjelentőségteljesebb szoftverével.

Kérdés: A tudományos és technikai forradalom nélkül az emberek a XIX században 16 – 18 órát dolgoztak naponta annak érdekében, hogy képesek legyenek ellátni magukat a létszükségleti szinten. Ha nem lett volna a technikai forradalom, lehet, hogy csak 2-3 órányi munkára lenne szükségünk naponta és mindenünk meglenne, amire szükségünk van?

Dr. Laitman: Nem azt mondom, hogy a technológiai fejlődés és a tudományok ellen vagyok. Amiről beszélek, az nem más, mint az, hogy amit az ember létrehozott, az elkezdte magát az embert ellenőrzése alá vonni. Azaz szolgájává vált annak, amit létrehozott.

Nézzük meg, mi történt a bankokkal és a pénzügyi intézményekkel. Az ember a szolgájukká lett. Nem is kellet ezen túl sokat dolgozni. 

A XIX századot példaként szokták említeni, én azonban a XXI századot tartom példának. Mi történik a mai emberrel? Kevesebbet dolgozik? Nem. Szabadabbnak érzi magát? Nem. 

Mi történt a teljesítményével? A szolgaként robotoló emberek teljesítménye egyre jobban ki lett használva, miközben a munkája gyümölcsét a tengerbe szórták. De ha nem dolgozna az ember, mit csinálna helyette? 

Túl sok szabad ideje lenne, ami veszélyes! A szabad gondolkozás megindulna, mindenféle gyülekezések, találkozók kezdődnének, amelyeket a hatalom nem tartanának túlzottan kívánatosnak, új irányzatok jelennének meg és így tovább. Senkinek nincs, minderre szüksége…

Inkább mindenki dolgozzon 15 – 20 órát naponta – de minimum 10-et. De ha valaki 10 órát dolgozik, még legalább 2 órát utazik a munkahelyéről és haza. Ha hazaér vacsorázik, másfél órát TV-t nézés után bezuhan az ágyba. Aztán ugyanez történik újra és újra.

Aztán, előjegyez egy szabadságot valami távoli helyen. Aztán összevissza keverik, az őt elárasztó reklámok. “Még ezt sem láttad, azt sem próbáltad ki stb…” Élete végéig ebben a mókuskerékben fog forogni. Az ember szolga volt a XIX. században, és ugyan ilyen szolga a XXI.-ben.

Azonban van itt egy kis probléma. A bennünket szolgaságban tartó gazdánk ezt akarja, de a természet nem ért vele egyet. Aztán jönnek mindenféle korona vírusok, és más dolgok. 

Beléptünk abba az állapotba, amit úgy nevezünk, „utolsó generáció,” amikor el kell érnünk, egy integrál, korrekt, barátságon alapuló kölcsönös függőséget és megértést, egymás irányába. Ha ez nem történik meg, meg leszünk büntetve, nem csak vírusok, hanem minden más által is.

Kérdés: Ha nem tudunk ellenállni a természetnek, akkor jobb, ha hagyjuk tegyen velünk, amit akar? Vissza kell vonulni és feladni a harcot?

Dr. Laitman: Mindenekelőtt semmi okunk szemben állni a természettel. Ez teljesen illogikus és értelmetlen. A természet maga a világmindenség. Ezek olyan belső szinteket jelentenek, amikhez képest lehet egyáltalán arról fogalmam, ki vagyok én? A természet egy produktuma vagyok. Egy semmitmondó bogárként állok vele szemben. Fogalmam sincs kivel, és mivel van dolgom egyáltalán. Miért bocsátkoznék vele vitába, mint egy kisgyermek, ez egy értelmetlen szélmalomharc lenne. Mi ez a Don Quijote, felhők felett lebegő hozzáállás?

Egyszerűen meg kell érteni, hogy óriási, többszintű rendszer részei vagyunk, amin belül fogalmunk sincs, hol, mit és hogyan kell megcselekednünk. Ezért a fejlődésünk függvényében kell automatikusan integrálódni a rendszerbe.

Ha ásványi, növényi vagy állati részei lennénk a természetnek, automatikusan elrendeződnénk benne, mint integrál belső elem. Mivel azonban az ember szintjén vagyunk, és bennünk van az egoizmus tulajdonsága, amely szeretne kivezetni minket a természet fölé, mert különlegesek és egyediek szeretnénk lenni!

Ez által az ember különbözik az állatoktól. Kiderül, hogy az egója által ki akar lépni a természet alkalmazkodó rendszeréből és ennek eredményeképpen szenvedésre van ítélve.

Azonban az egoizmusunk állandóan növekszik, szembenállásra kényszerítve minket egymással, és a bennünket körülvevő ásványi, növényi és állati természeti szintekkel. Ez általában a gonoszságunk, a mi igazi problémánk, amit úgy nevezünk a gonosz az emberrel kezdődik.

Úgy lett megteremtve, hogy felismerhessük a gonoszt és kijavíthassuk magunkban jó irányba fordítva. Akkor érthetjük meg a természet teljes mélységét, hogyan válhatunk tudatosan az integrál kapcsolat részévé és hogy veszünk részt a cselekedetiben.

Ezért az egoizmus nem azért lett megadva nekünk, hogy a természettel szembe fordítson minket, hanem hogy a segítségével valódi kapcsolatra léphessünk vele, érezzük a távolságunkat tőle, magunkhoz vonzzuk és helyesen reagáljunk a kölcsönös befolyásra, ami kialakult vele, ami összességében maga a Teremtő. Kijelenthetjük tehát, hogy a természet maga a Teremtő.

Megjegyzés: Manapság az embereknek nagyobb szabadsága van, mint a szolgáknak Amerikában 19. században. Vagy a jobbágyoknak, a jobbágyság idején. 

Válasz: Mindez nem szabadság! Mellesleg, egy szolga, nem volt jobban szolgaságba vetve, mint amennyire mi, napjainkban. Korábban a szolga érezte, hogy a gazdájához tartozik, ami azt jelentette, hogy nem volt miért aggódnia.

Pontosan tudta, hogy a gazdája etetni fogja, biztosítja számára, hogy legyen hol aludnia, gondoskodik arról, hogy egészséges maradjon, hogy legyen családja, stb. Vagyis a gazda, gondoskodott a szolgájáról, vagyis volt közöttük egy megeggyezés.

A tény az, hogy különleges egyezmények léteztek, melyek meghatározták a szolgák státuszát, a szolgatartás körülményeit, azt, hogy a gazdának hogyan kell róluk gondoskodni, hogyan kell orvosi kezelést nyújtani számukra és így tovább. A szolgák nem mindenféle jogok nélküli emberek voltak. Ezenkívül egy szolga nagyon drága volt, így a tulajdonos gondoskodott tulajdonáról, amelyért sokat fizetett.

Ma ezzel szemben minden teljesen más. Téged bármikor kirúghatnak az állásodból, bármikor eltűnhetsz. Száz ember áll a kapunál, aki bármikor hajlandó téged helyettesíteni. Senki nem tartozik neked semmivel, mivel a tulajdonos csak arra gondol, csak azzal törődik, hogy hogyan szabaduljon meg tőled anélkül, hogy bármit fizetnie kellene. 

Kérdés: Ön szerint, a szabadság értékelése szempontjából, az elmúlt másfél évszázadban nem történt semmilyen áttörés, az emberi kapcsolatokban?

Válasz: Az áttörés abban rejlik, hogy ma az embert szolgaként kizsákmányolják, kihasználják, mindezt anélkül, hogy tudna arról, hogy ő valójában szolga.

Kérdés: A szolgaság azt jelenti, hogy az embernek meg van tiltva, hogy szabadon mozogjon egyik helyről a másikra? Nem tud gondoskodni a családjáról, mindez az erőszak és az igazságosság hiánya? Hogyan hasonlíthatjuk a 19. századbeli szolgák állapotát, egy modern munkásember körülményeihez?

Válasz: Én nem látok túl sok  különbséget. Különben sem a saját akaratunk mozgat bennünket, hanem a televíziós reklámok utasításainak megfelelően csalekszünk.Te nem magad választod meg a foglalkozásodat, hanem egy befolyás alatt vagy amelyet elültettek benned gyermek korodban. Ebben nincs semmi szabadság. Beszélj egy jó pszichológussal, és meglátod, hogy ez így is van. 

Természetesen létezik relatív szabadság, de ez igazából csak akkor létezik, hogyha beveszel egy “tablettát”, és nem érzed, a szabadság hiányát. Még büszke is vagy, kijelented, hogy: „Nézzétek, milyen helyen jártam, mit láttam ott, mik voltak ott!” De miért voltál ott? Igen, azért mert mások is oda mentek. Kivétel nélkül mi mindenben, a csorda mentalitást követjük, ennélfogva semmilyen szabadságunk nincsen.