Kérdés: Az utóbbi húsz évben a családi egység megbomlásának lehettünk tanúi. Manapság, főként a fejlett európai országokban, nagy számú ember él egyedül.

Jelenleg pedig a koronavírus segítségével a természet karanténba helyezett minket, ahol a korlátozás miatt csak családi körben lehetünk. Jelentheti ez azt, hogy a természet megkísérel visszaterelni bennünket a család természetes alapegységébe?

Válasz: A természet az egység létrehozására kényszerít minket. A helyes, pozitív módon kell megvalósítanunk ezt, önszántunkból szükséges áthelyezni a gyakorlatba. Mint ahogy azt is, hogy az emberi közösség egésze, mind a nyolc milliárd ember egyetlen, Ádámnak nevezett organizmust hozzon létre.

Vagy tudatosan hozzuk létre az egységet, ahol egymást kiegészítve alkotjuk meg Ádám rendszerét, vagy a természet a koronavírushoz hasonló nyomásgyakorlással vesz rá minket.

Kérdés: Képes lehet egy család természetes módon elsajátítani, hogy miként viszonyuljanak a tagok egymáshoz, hogy aztán hasonló módon bánjanak másokkal is?

Válasz: Igen. De a család tisztán természetes kapcsolódásokból áll. Bizonyos mértékben ez az állatoknál is jelen van. De az emberi közegben ez az egység igen érdekes, különleges és időtálló. Persze árnyalatokban gazdag. Ez az az egység, amelyből a társadalomnak ki kell fejlődnie.

De mivel a társadalom pillanatnyilag nem a helyes irányba halad, azaz nem a Teremtő elérésének szintje felé, vagyis az emberi létezés következő stádiuma felé fejlődik, ezért az emberi szint folyamatos rombolásnak van kitéve. Így a család egysége is a felbomlás felé tart.

Megjegyzés: Ha megnézzük a statisztikai adatokat, szembetűnő, hogy a családon belüli konfliktusoknak drasztikusan magas az aránya. Ebből kiindulva, valószínűtlen, hogy bárki is tanuljon az alapján, amit a családon belüli kapcsolataiból tapasztal.

Dr. Laitman kommentje: Ez valóban így van. De csupán azért, mert nincs meg az emberekben a családi egység létrehozásának célja.

Láthatjuk hogy most a családok működésének alapja az, hogy férj és feleség reggeltől-estig dolgozik valahol. Este hazatérnek, néhány percet a gyerekeknek szentelnek, megvacsoráznak, legtöbbször valami előre elkészített ételt fogyasztanak, aztán lefeküdnek. Ez nem egyesíti a családtagokat, nem hoz létre egységet. A gyerekek csak terhet jelentenek a szülők számára. Óvodába, majd iskolába küldik, és ritkán látják őket. 

Úgy szerveztük meg az életünket, hogy az elválaszt minket egymástól. Ezért magának a munkának, a társadalomnak és életnek a szerkezete az, ami romba dönti a családot.

A valóság két erőt foglal magába, a női és a férfi jellegű erőket. A köztük lévő, egymást kiegészítő egyensúly teremt meg mindent, amit magunk körül látunk, az egész világmindenséget. Azonban az emberek különbözőek. Bennünk a masculin, férfierő dominált évezredekig, meglehetősen zord eredményeket produkálva. A feminin, női erő, az egyetlen, ami képes életet teremteni és gondozni azt, nagymértékben hiányzik az emberi közösségekből, az utolsó évtizedekig.

A dolgok azonban változnak. Az utolsó években a nők kiléptek a virtualitásból, ahol semmilyen hatásuk nem volt a közösségre, és államok vezetőivé, nemzetközi pénzügyi intézmények vezetőivé váltak, – mint például a Nemzetközi Valutaalap – vagy az Egyesült Államok jegybankja, és más, prominens pozíciók. 

Ez nem véletlen.

Ahogy a természetben a masculin és a feminin erők egyforma erejűek, még is annyira különbözőek, és mindegyiknek meg van a maga hozzájárulása az egészhez, az emberi társadalomhoz, és meg kell tanulnunk, milyen módon olvadhatnak bele a nők a közösségbe pozitív és konstruktív módon.

Pillanatnyilag sok nő, aki elért valamilyen vezetői pozíciót, sok esetben férfi attitűdöket vesznek fel. Ez ellentmondásos, mert pontosan a gondoskodó női minőségekre lenne szükségünk.

A közösség egy tanulási folyamatban van, mit is jelent a női elem a közösségi élet szempontjából. Mondhatjuk, hogy van egy példánk erre, a saját családunk. A családban, a férfi tradicionálisan a család fejeként van elfogadva, minden férfi, aki nős, igazolhatja, hogy a valódi főnök a családban a nő. A nőknek meg van az a képessége, hogy sokkal jobban hajt végre többrétű feladatokat, mint egy férfi, mert jobban priorizál és érzi, mire van szükség, mint egy férfi. 

A helyzet mára sokkal jobb lett, mint néhány évtizede, de még mindig van mit fejlődni.

Ahogy a háztartásokban, az üzleti és a mindennapi életben a nők sajátos képességeik miatt, meg kell, hogy kapják a tiszteletet és az elfogadást. Még meg kell tanulnunk, hogyan adjuk meg egy nőnek az őt megillető helyet az irányításban anélkül, hogy különböző viselkedésekre kényszerítenénk, mint a férfiakat. Számunkra pontosan az a minőség hiányzik, amit ők tudnak csak hozzá adni a rendszerhez, és arra kell figyelni, megijesztené a férfiakat a nők vezető szerepe, mivel a férfi minőség szintén szükséges, és amikor a két minőség harmonikusan együttműködik válik lehetségessé a tartós prosperitás.

Valóban, a világ olyan időszak felé halad, ahol a nők egyre több irányító szerepet kapnak, és az emberiség csak nyerhet ez által. Azonban, ahogy mindenben, át kell mennünk egy váltáson itt is, és úgy kell összegyűjtenünk a női minőségeket, hogy közben nem szabad elveszteni a férfi minőségeket, és együtt kell a családiasabb világot építeni az emberiség és minden élő számára.