Felhívjuk figyelmét, hogy a Blog bejegyzéseihez írt posztok egy harmadik fél véleményét jelzik. A véleményeket, tényeket és az azokban található médiatartalmakat kizárólag a szerzők mutatják be, és sem a The Times of Israel, sem partnerei nem vállalnak felelősséget értük. Kérjük, lépjen kapcsolatba velünk visszaélés esetén. Visszaélés esetén jelentse ezt a bejegyzést.

Ez egy zsidó ünnepi időszak, amelyet nem szabad elfelejteni. Az idei Sukkot megünneplésének módját, a világjárvány miatt korlátozzák. Várni kell a hagyományos összejövetelekre és vendéglátásra. Miért zajlanak így az események? Azért, hogy elgondolkodtassanak minket, és rádöbbentsenek arra, hogy a pandémiával kapcsolatos helyzetünk nem büntető csapásként jelentkezik, hanem ébresztésként, illetve a gyűlölet és a köztünk lévő megosztottság állapotának vizsgálatára. Azzal, hogy ez a helyzet fizikailag elkülönít minket, a természet megpróbálja megfordítani az elkülönülés állapotát, és közelebb hozni “próbálja” egymáshoz a szívünket, egy igazi szeretet és egységes Sukkah  (sátor) felépítéséhez, amely az egész emberiséget felöleli a jobb jövő érdekében.

A Sukkot (A sátrak ünnepe) fesztivált örömteli ünnepnek tekintjük. Idén sincs ok arra, hogy másként érezzük magunkat, hiszen remek alkalmat kaptunk arra, hogy elemezzük az egymással szembeni rossz bánásmódot és kijavítsuk azt. Ehhez mély lélekkutatást kell végezni. Ez hasonló ahhoz, amikor pontos diagnózisra van szükség, mielőtt megfelelő gyógyszert kaphatna az ember, a betegségből való  teljes felépüléséhez.

Megszoktuk, hogy az életünket kényelmes partner-viszonyban éljük az egóval. Őszintén szólva nem játszhatjuk úgy az áldozatot, mintha levágásra váró ártatlan bárányok lennénk, akik akaratlanul állnak, mások egoista cselekedeteinek kontrollja alatt, mondhatni mintha szabad akarat nélkül lennénk. Önző magatartásunk szándékos, és teljesíti az énközpontú érdekeinket, függetlenül attól, hogy ezek a körülöttünk élők kárára történnek-e. Ezért jelzi a természet nekünk, hogy nem vagyunk méltók arra, hogy együtt üljünk egy közös Sukkah-ban, és üdvözöljük az Ushpizint (vendégeket), amíg nem korrigáljuk az egymáshoz való viszonyunkat. A vírus arra tanít minket, hogy egymásra utaló világunkban az egész civilizáció túlélése veszélyben van, ha a kölcsönös előnyök érdekében történő együttműködést nem tekintjük elsődleges célnak.

Kabbala bölcsessége szerint az emberiség az „Utolsó Nemzedék” nevű fejlődési szakaszba lépett. Ez a változás arra a fokozatos folyamatra vonatkozik, amelynek során egy új társadalmat kell felépíteni oly módon, hogy annak működése megfeleljen a Természeti Törvényeknek és igazodjon is hozzájuk, vagyis kapcsolatban álljon, és egyensúlyban legyen a Természettel. Ennek az új társadalomnak tudnia kell, hogyan kell helyesen kezelni, a kiegyensúlyozott állapot elérését. Ez az átmeneti időszak lehetőséget nyújt arra, hogy ez a generáció, elsőként kezdhesse el, mások valódi szeretetét. Amíg azonban ezt az állapotot nem érjük el, ennek az ellenkezője tárul fel szemünk előtt – a kizsákmányoló és nemtörődöm hozzáállás, és cselekedetek. Ezt a visszatetsző szeparációs állapot azért tárul fel, hogy nézzünk magunkba, lássuk meg az általunk okozott kárt, és hogy kérjünk segítséget, az egész valóságot irányító Felső Erő-től, a korrekcióhoz.

A Sukkot szimbolizálja az egoista tulajdonságok belső változásának csodálatos folyamatát, amelynek során a „pajta és pince hulladékát” vesszük – olyan tárgyakat, amelyek (sajnálatosan) képviselik a mások iránti szeretet minőségét, és amelyek számunkra most egyáltalán nem értékesek – és felemeljük azokat a fejünk fölé, úgy mintha azok a legértékesebb és legfontosabb attribútumaink lennének, mint egy menedéknek a teteje, amely árnyékot ad az égető naptól. A Sukkot felhívás arra, hogy kilépjünk a kényelmes egoista „otthonunkból”, vagyis önszeretetünkből, és arra, hogy egy új struktúrát,  Sukkát (sátrat) építsünk fel, mint az Új Világ szimbólumát, amelyet akkor teremthetünk meg, ha megszerezzük az adományozás és a testvéri kötelék tulajdonságait.

Ezért ennek a fesztiválnak az igazi értelme, a kölcsönös megértés, és támogatása az új valóságnak – a béke Sukah-jának (sátrának)- felépítése, az egységünk által létrehozott pozitív Erőn keresztül. Nekünk, a zsidó népnek példát kell mutatni az összetartásról, és utat kell mutatnunk másoknak az út követésre, összegyűjtve az egész világot, egy nagy nádfedél alá, ahol egyként egyesülünk. Akkor megvalósul az, hogy  elkészül a Sukkah, az ideiglenes lakásunk, mint közös tér, amelyet egymás számára kialakítunk a szívünkben, biztosítva az emberiség számára az egészséges életet és a boldog együttélést, egy globális fedél alatt.

Boldog Ünnepet!

Komment: Néhány közgazdász szerint a fogyasztói társadalom a végéhez közeledik. Az elsődleges ok a bizalomhiány, ami komolyan hátráltatja a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat.

Dr. Michael Laitman válasza: De ezen lehetséges felülemelkedni.

Komment: A második ok a környezetszennyezés. Nem áll rendelkezésünkre megfelelő technológia, hogy feldolgozzuk mindazt a hulladékot, amit előállítunk.

Dr. Michael Laitman válasza:  És ki törődik vele? Ha meglesz a megfelelő technológia, majd még többet lehet termelni.

Komment: A harmadik ok a korlátozott természeti erőforrások  

Dr. Michael Laitman válasza: Ez sem érdekel senkit. Majd találunk. Elrepülünk a Holdra, és onnan hozunk majd.

Komment: A negyedik ok a gazdagok és szegények közötti növekvő egyenlőtlenség. Még a koronavírust követő időszakban is látni, hogy a gazdagok folyamatosan még tehetősebbé válnak. Ráadásul mindenkinek óriási az egója, ezért az emberek ezt nehezen tolerálják.

Dr. Michael Laitman válasza: Persze, nem is fogják tolerálni. A vagyonosoknak, oda kell adniuk bevételük egy bizonyos százalékát, hogy enyhítsék a szegények elégedetlenségét.

Komment: Az ötödik ok a bizonytalanság. Azt mondják, létezik egy olyan kifejezés, hogy „vagyoni hatás”. Még azok is, akiknek pénze van, félnek költeni, mivel tartanak attól, hogy a fogyasztói társadalomnak vége szakad.

Dr. Michael Laitman válasza: Nincs mire költeni! Ha felajánlanának nekik valamit, amit előállíthatnak, abból csinálhatnának pénzt.

Komment: Azért félnek a pénzköltéstől, mert nem tudják, mit hoz a holnap a foglalkoztatottság szempontjából. Senki nem bízik a jövőben.

Dr. Michael Laitman válasza: Akkor ezek az emberek nem igazán gazdagok. A gazdag embert az jellemzi, hogy tulajdonképpen korlátlan lehetőségei vannak, hogy fedezze azokat a szükségleteit, amik jóval többek, mint az élet fenntartásához szükségesek.

Komment: A hatodik ok a technológiai fejlődés, ami tovább fogja tágítani a gazdagok és szegények közötti szakadékot, és így munkanélküliséghez vezet.

Dr. Michael Laitman válasza: Hogyne, hiszen akkor nincs fogyasztás. Ezért következnek be időről időre a nagy háborúk. De manapság ezek már igen sokba kerülnek, és senki nem tudja, hogyan fognak végződni.

Valamikor a háborúk oldották meg a problémákat, de manapság már nem így van, mivel megszűntek a határok: odamehetsz, ahova akarsz, ott élhetsz, ahol kedved tartja. Bármilyen útleveled lehet, ha eleget fizetsz érte. Ennél fogva, nincs objektív oka a háborúnak. Csak vallási, ideológiai háborúk fordulnak elő.

Kérdés: A hetedik ok az ember belső szükségleteiben bekövetkező változás. Mit gondol, ez a fő ok?

Dr. Michael Laitman válasza: Igen, ez minden mást felülír. Ez jelenti a fogyasztói társadalom végét.

A vírus manapság leszállásra kényszeríti az iparnak azt az óriási repülőgépét, aminek a hajtóerejét a turizmus és utazás biztosították. Hotelek világszerte, repülőgépek, óceánjárók, idegenvezetők és mindenféle ehhez kapcsolt áruk óriás tömege – mind ehhez az iparághoz kötődnek, és mindezek megszűnőben vannak, és a jövőben nem fognak létezni. Az emberek nem akarnak nézelődni a világon. Nincs, ami vonzerőt gyakorolna rájuk. 

Valamit tenni kell majd a fölöslegessé vált repülőgépek ezreivel. Talán a sivatagban kötnek ki. Azt mondják, ott viszonylag rendben lehet tartani őket. És mi lesz ott? Egy letűnt kor múzeuma? Muszáj, hogy szembenézzünk vele. Vége! Meg kell értenünk, hogy régi eszközökkel nem építhetünk új világot.

Thrive Global kiadta új cikkemet: “Valódi gyógymód egy fájdalmasan beteg Európának”

A kölcsönösségről és az integrációról szóló új törvények végrehajtása a koronavírus időszakában nyilvánvalóbb, mint valaha.

Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök távoznak egy közös sajtótájékoztató után, egy Európai Csúcstalálkozó végén, a brüsszeli EU központban, Belgiumban. 2020 július 21.-én. John Thys/Pool  REUTERS

Európa idegeit nem nyugtatta meg az a nagy csinnadrattával tett bejelentés, egy példa nélküli ösztönző csomagról, amely arra szolgál, hogy újjáépítse a kontinens gazdaságát, ami súlyosan megsérült a koronavírus járvány miatt. A járvány újjáéledése Spanyolországban, Franciaországban és Németországban – mely országok már azt hitték, hogy a Covid-19-et már irányításuk alá vonták – bebizonyította, hogy a vírus és annak pusztító hatása még egy ideig nem tűnik el. A problémát nem lehet meggyógyítani Európa pénztárcájának az egyesítésével, azt csak a kontinensen élő emberek szívének egységén keresztül lehet megoldani.

Az Unió 27 vezetője írta alá azt a megállapodást, amely 2 billió dolláros infúziót juttat Európa gazdasági rendszerébe, ami kölcsönöket illetve segítő csomagokat adna a kontinens legsúlyosabban érintett tagországainak. A hatalmas egyezmény, melyet még az európai parlamentnek jóvá kell hagynia, egy új Európa születésként van beállítva, miközben annak alapfeltételei és a szétosztás terve már így is kétségeket ébresztett a tervezett pénzalap ellenfelei között Európában, akik úgy érzik, hogy a gyógyszer rosszabb, mint maga betegség.  

Az emberi társadalom a nemzeteket, gazdaságokat és kultúrákat összekötő, teljesen integrál és globális rendszerben létezik, így az Európában és szerte a világban érezhető problémák ugyanarról a gyökérről erednek: a szűk látókörű és kegyetlen önzőségből. 

Bár a gyógyító csomag, melyet Európa jóváhagyott, úgy tűnhet, mint egy fontos válasz Európa legsúlyosabb problémáira, azonban ez a megegyezés még a legjobb esetben is csak egy kozmetikai megoldást kínál. Miért van így? Ennek az az oka, ahogy azt már évtizedekkel ezelőtt kifejezték  – amikor az európai nemzetek blokkja létre lett hozva – hogy az ilyen partnerek közötti egyezmény nem hozhat létre jó eredményeket. Ahogy az írva van,  “A gonosz szétszórása jobb nekik is meg a világnak is” (Mishna, Sanhedrin 71b.). A “gonosz” – amiről  bölcseink írtak –  azokra az emberekre utal, akiket önző természetük irányít, mások kárára, saját érdekükben keresik a hasznot.  Más szóval: az Európai Unió csak egy álarc, mely egy hamis egységet takar, és ez mindaddig így lesz, ameddig meg nem változtatjuk az emberek önző természetét.

Az európai egyensúlyvesztés és a blokkon belüli önző viták nem engedik, hogy a tagállamok teljes szívvel összekapcsolódjanak. Mindannyian hideg szívűek. Az Európai Unió megalapítása óta, a tagjai soha nem mutattak valódi gondoskodást egymás sikere vagy stabilitása felé, és nem tettek semmilyen erőfeszítést, hogy a jövő nemzedéke nagyobb felelősséget és gondoskodást érezzen egymás iránt, mint a múltbéli vagy jelenlegi generációk. Ezért mindaddig, ameddig az ember önző természete változatlan marad, a társadalomban sem várhatunk semmilyen valódi változást.

Ugyanakkor a koronavírus-járvány állandóan emlékeztet minket arra, hogy nincs más választásunk, mint hogy egy másik irányba mozduljunk el, azaz az emberek közötti valóságosabb egység felé, és ennek az egységnek erősebbnek kell lennie, mint valaha.. Az emberi társadalom a nemzeteket, gazdaságokat és kultúrákat összekötő, teljesen integrál és globális rendszerben létezik, így az Európában és szerte a világban érezhető problémák ugyanarról a gyökérről erednek: a szűk látókörű és kegyetlen önzőségből. 

Ezeknek a problémáknak a megoldása egy különleges oktatási rendszerben található, mely úgy lett kifejlesztve, hogy túllépjen az egoizmus ezen problémáin. Ennélfogva a válságot csak egy olyan, mindent átfogó megközelítéssel lehet megoldani, mely az emberi kapcsolatot teszi a legfontosabb tényezővé, amellyel egy hosszan-tartó megoldást találhatunk a problémákra. Az emberi kapcsolatoknak mélyen az integrációból és az egymásról való valódi aggodalomból kell erednie, mert enélkül minden jelenlegi javaslat a megoldásra, kudarcra van ítélve.

Hogyha az Európai Unió új terve legfontosabb céljaként az oktatás megszervezését nevezte volna meg, vagy legalább egy paragrafust szánt volna arra, hogy megkövetelje az új emberi kapcsolatok kiterjesztését a kontinensen, vagy legalább egy csatolmányban láthatnánk olyan szándékot, amely közelebb hozza a kontinens lakóit egymáshoz, és erre mindenki rábólint és egyetért, akkor lenne valami esélye annak, hogy valami működni fog. 

De semmi ehhez hasonló nincs a megegyezésben, semmilyen hajlam nincs a kapcsolat felé, és senki nem beszél az egó megszorításáról. Így semmi jót nem várhatunk, a szimplán technikai cselekedetektől, attól, hogy valaki aláírja ezt a dokumentumot.

Még akkor is, hogyha az EU úgy döntött volna, hogy még további milliárd eurót fektet be, ez a döntés sem hozhatott volna semmilyen pozitív eredményt. Épp ellenkezőleg, még nagyobb ellenállást és összecsapást, háborút és még kegyetlen küzdelmeket eredményezett volna, és újabb járványok kitöréséhez vezetett volna.

Miért van ez így?

Azért mivel ez a ösztönző terv nem veszi figyelembe az emberi társadalom egyensúlyát, a Természet törvényeivel, azokat a törvényeket, melyekkel a Természet saját integrál rendszerét működteti. Ebben a rendszerben, az összes rész – méretétől és státuszától függetlenül – szükséges szerepet tölt be, és kiegészítik egymást annak érdekében, hogy az egész rendszer megfelelően működjön.

Annak szüksége, hogy most végrehajtsuk a kölcsönösség és integráció törvényeit, ma a koronavírus időszakában nyilvánvalóbb, mint valaha. Most a Természet szükségessé teszi számunkra, hogy felismerjük a társadalomban lévő, korábbi egoista rendszer összeomlását, és ennek eredményeképpen egy új, egyesített öntudat felé emelkedjünk. Még a legkisebb, legegyszerűbb gondolat is, mely a valódi egységre irányul, is hatalmas lépés lenne, nem csak egy új Európa születése felé, hanem egy új világ születése felé. 

Kérdés: A koronavírus elleni küzdelemben egyértelmű, hogy egy Globális elmét értünk el: az információk és a tapasztalatok minden országban szétterjednek..

Hogyan érhetjük el a globális szívet? Hogyan érezzünk másokat? És milyen érzésekről beszélsz? Az orvosok, akik napi 16 órás munkával mentenek életeket, nem érzésből teszik? Végül is sok ember dönthet úgy, hogy nem dolgozik.

Válasz: Nem hiszem, hogy az orvosok dönthetnek úgy, hogy dolgoznak-e vagy sem. Nem hiszem, hogy ők maguk úgy döntenek, hogy otthon maradnak. Alapvetően szakmájuk és a körülmények nem zárják ki az önfeláldozást.

De az a tény, hogy eljött az idő, hogy megértsük, hogy kapcsolatban állunk egymással, és egyik ország sem képes külön-külön vigyázni magára, mert a vírusnak gyakorlatilag nincs határa.

Hogyan terjed és, hogy hogyan bukkan fel valahol, még mindig nem tudjuk. Ezért abszolút mindenki részt vesz az ellene való küzdelemben. Eddig ez a legjobb eredmény, amelyet a világjárvány hozott nekünk.

“Medium publikálta az új cikkemet “Nincs fekete, fehér nélkül”

A társadalom széthullásának nem az az oka, hogy az egyik félnek igaza van, a másik viszont téved, hanem az, hogy egyikük sem kívánja létrehozni az egységet. Természettől fogva akarjuk mindannak a vesztét, ami nem kelt bennünk jó érzést. „Ha máshogy gondolkozol, mint én, akkor ne lássalak, és lehetőleg, ne is létezz!” Kisebb nagyobb eltérések mellett, ez az ember természetes gondolkodásmódja. De a természettől nem csak ezt az indíttatást kaptuk, képesek vagyunk a gondolkodásra és az alternatívák közötti választásra is.

Ha rájövünk, hogy az életünk, és annak értelme, és folytonossága azokon múlik, akiket gyűlölünk, akkor értékelni kezdjük a mindent megalkotó valóságot, és képessé válunk arra, hogy a rész gyűlölete felett megépítsük az egész szeretetét. Csak ekkor köszönt be a béke és a boldogság.

Természettől fogva rendelkezünk a megfigyelés képességével, így elsajátíthatjuk annak tudását, hogy semmi nem létezik anélkül, hogy ne részesülne támogatásban saját ellentététől. A Földet például a Nap gravitációs húzása, és a tőle távolító centrifugális erők közti egyensúly tartja keringési pályáján. Hasonlóképp, életünk a sötétség és fény által meghatározott órák körül forog, látásunk pedig az összes szín egyszerre történő érzékelése (fehér), illetve az összes szín hiánya (fekete) által létrehozott spektrum segítségével működik. A meleg és a hideg, az éhség és teltségérzet, vonzerő és taszítás, szeretet és gyűlölet – mind-mind olyan ellentétpárok, amik olyanná varázsolják életünket, amilyennek azt ismerjük.

Nem taszítja vagy negálja semmi az életünket, ami ellentétes vele. Ellenkezőleg, lehetővé teszi, és kiegészíti azt. Képzeljük csak el, micsoda barátságos, befogadó világban élnénk, ha be tudnánk látni, hogy embertársaink is hozzánk és a valóság egészéhez hasonlóan működnek. Képzeljük el, micsoda gazdagságot tapasztalhatnánk, ha üdvözölni tudnánk az emberi sokszínűséget (lásd: bőrszín, rassz, hiedelemrendszer, hajlam, nézőpont), és minden mást, ami különbözővé, mégis, egymást kiegészítő jellegűvé tesz.  

Azt is elképzelhetjük, milyen unalmas és egy helyben toporgó világban élnénk, ha mindenki ugyanolyan volna. Nem fejlesztenénk ki a gondolkodás képességét, hiszen nem szorulnánk rá, hogy artikuláljuk saját álláspontunkat. Nem rendelkeznénk képzelőerővel sem, mivel semmi nem inspirálna vagy keltene érdeklődést bennünk. Elvesztenénk kreativitásunkat, életerőnket és életkedvünket. Még heves gyűlöletünket és a saját önelégültségünkben való dagonyázás kéjes örömét is annak köszönhetjük, hogy vannak emberek, akik különböznek tőlünk. Mihez kezdenénk, ha ők nem léteznének?

Az eddigi okfejtésből azt a végkövetkeztetést vonjuk le, hogy a különbségeken túl, tekintetünket az őket megalkotó teljességre kell vetnünk. A különbségek tartják fent az egészet. Ha rájövünk, hogy életünk, és annak értelme, és folytonossága azokon múlik, akiket gyűlölünk, akkor értékelni kezdjük a mindent megalkotó valóságot, és képessé válunk rá, hogy a rész gyűlölete felett megépítsük az egész szeretetét. Csak ekkor köszönt be a béke és a boldogság. 

“Si vis pacem, para bellum” (Ha békére vágysz, készülj fel a háborúra) – mondta Vegetius, az ókori római szerző. Hasonlóképp, ha szeretni akarsz, készülj fel a gyűlöletre!

A mozifilmek a szeretetet, az emberek közötti megállás nélküli melegségként, gondoskodásként, és ragaszkodásként ábrázolják. De a filmek tévednek. Minden pozitív érzelmet megelőz egy negatív, amely beindítja a pozitív érzést. Mint ahogy az éjszaka megelőzi a nappalt, a szeretet is a gyűlölet után következik. Az egyetlen kivétel az anyai szeretet, de ennek oka, hogy az anya önmaga részeként érzékeli csecsemőjét. Azonban minden más ember esetében, ha valós érzésekről van szó, folyamatosan, különféle megnyilvánulásokban és változó intenzitással hullámzunk a gyűlölet és a szeretet között.

Ha ténylegesen beismerem gyűlöletemet egy adott ember irányába, engedélyt adok magamnak, hogy felfedezzem, ki is vagyok, miféle tartalmak találhatók a bensőmben. Valójában hálásnak kell lennem, a szóban forgó embernek.

Ez az az elv, amely a teremtés egészét mozgásba hozza. A meleg hullámok és hideg időszakok, az árvizek és aszályok, a gyűlölet és a szeretet, ezek mind a szeretet és az elutasítás, egymást váltó megnyilvánulásai.

Mindez egy célt szolgál: ha növekvő intenzitást tapasztalunk, különösen a negatív oldalon, ez arra indít minket, hogy felkutassuk a jelenség forrását. Miért van ennyi gyűlölet? Miért ilyen kegyetlen a természet? Miért nem vagyok soha megelégedve azzal, amit birtoklok? Miért nincs béke? Miért félek? Mikor megkíséreljük a válaszadást az iménti kérdésekre, azt találjuk, hogy ugyanabból a láthatatlan forrásból származnak, és ez a forrás maga a természet, vagy még egyszerűbben fogalmazva, a valóság.

Minden egyes ásvány, növény, állat, ember, gondolat, vágy vagy akár szó a természet szülötte. Ha már most, a természet, a minden létező forrása, akkor minden a természet, az egész része. Mint ahogy megkülönböztetünk éjszakákat és nappalokat, léteznek emberek, akiket szeretek, és olyanok is, akiket gyűlölök. Éjszaka nélkül nem beszélhetnénk nappalról – ugyanígy: gyűlöletes emberek nélkül nem lennének szeretettek. Nem volnánk képesek meghatározni, hogy mit szeretünk, mit gyűlölünk, kik vagyunk, és kik nem vagyunk, hogy ha nem lennének a negatívnak ítélt dolgok. Igazság szerint én, a behatárolt nézőpontommal látom csak negatívnak ezeket, valójában azonban nem azok; ellentétesek velem, így képessé tesznek, hogy tanuljak magamról és a természetről. Ha mindezek nem volnának, nem állnának rendelkezésemre kapaszkodók, amikkel fogalmat alkothatnék létezésem egészéről.

Minden emberek legbölcsebbje, Salamon király a Példabeszédek könyvében (10:12) megállapítja a „Szeretet lefed minden bűnt.” elvét. A bűn a gyűlölet, a szeretet pedig lefedi a bűnt, amikor felfedjük, hogy gyűlöletünk tárgya valójában egy ajándék. Ez az a pillanat, amikor az elkülönülés megszűnik, és megjelenik a hála érzése.

Minden egyes nap elmúltával egyre tisztábbá válik, hogy egy új időszakba léptünk. A különböző tüntetések a maszk viselése ellen, az egó felkelései a kényszerű változások ellen. Olyan nagy cégek mint a Google, Apple vagy a Facebook már megmondták az alkalmazottaiknak, hogy folytassák az otthonról a munkát  legalább még egy évig. Minden megváltozik majd: az állások, a bankok, az ipar, az oktatás, a kereskedelem, az emberi viszonyok, a nemzetközi viszonyok, az egész emberi civilizáció feje tetejére áll fordul és nekünk is meg kell fordulnunk. A vírus csak akkor távozik. .

Az egymást kizsákmányoló, túlzottan versengő rendszer, melyben el kellett pusztítanunk egymást annak érdekében, hogy túléljünk, kimerítette magát.

Mint a WHO főtitkára António Guterres és a Fehér Ház koronavírus tanácsadója  Dr. Anthony Fauci kijelentette, nem valószínű, hogy a közeljövőben látunk majd egy hatékony vakcinát, védőoltást, ha egyáltalán lesz ilyen. Egyszerű szavakkal kifejezve, életünk mindörökké megváltozott.

Sőt mi több, minél inkább megpróbálunk visszatérni a korábbi “normális állapotba”, annál inkább lángra gyújtjuk a Covid vírus visszatérő hullámait. Ha minden egyes alkalommal amikor a vírusfertőzések száma látszólag csökken azonnal rohanunk, hogy újra megnyissuk az ipart, kereskedelmet, akkor 3., 4. és ki tudja még hány újabb hullámmal találkozunk majd a vírusfertőzésből, ameddig meg nem értjük azt, hogy lehetetlen ezt, így legyőzni. A Természet kiütéssel győzött velünk szemben, és minden egyes alkalommal amikor megpróbálunk felkelni a padlóról akkor kapunk még egy csapást.

De Természet nem akar megölni minket, ehelyett meg akarja tanítani nekünk, hogy hogyan váljunk rendszere részévé, ahelyett, hogy jelenlegi viselkedésünkkel pusztító, veszélyes, idegen lények lennénk a saját bolygónkon. Az, hogy részévé váljunk a Természet rendszerének elsősorban azt jelenti, hogy egymás között kell, hogy egyesüljünk, hogy közel érezzük magunkat a többi emberhez és ilyen módon tanuljuk meg mit jelent az, hogy közel kerülni a Természethez. Az a világ amelyben élünk egyetlen teljesen integrált rendszer. Ahhoz, hogy érezzük ennek az integritását, összefüggőségét nekünk a rendszerhez hasonlóvá kell válnunk: nekünk is integrálttá és teljessé kell válnunk. Az utazás, mely ide vezet, otthon kezdődik, egymás között, az emberek között.

A kizsákmányoló, túlzottan versengő rendszer, melyben el kellett pusztítsuk egymást annak érdekében, hogy sikeresek legyünk, kimerítette magát. Az az eszme, hogy csak a legerősebb éli túl, az egész Természettel ellenkezik, mivel a Természet rendszere ezzel ellentétes alapelven működik, a legbarátságosabbnak túlélésének az elvén. Most rajtunk áll, hogy egy ilyenfajta társadalmat építsünk és ezen a folyamaton keresztül elkezdjük majd megérteni a körülöttünk lévő valódi világ természetét.

Senki nem fog minket ebben segíteni. Mint társadalom mi mindannyian önző emberek vagyunk és nem tudjuk hogyan gondoskodjunk valóban egymásról. De ezt az új formát játszhatjuk, tettethetjük mindaddig ameddig valósággá nem válik, és hogyha észben tartjuk azt, hogy célunk az, hogy egy egyesült teljesen integrál rendszert építsünk, ahol mindenki megkaphatja amire szüksége van, akkor sikeresek leszünk.

Bár valahol mélyen mindannyian azt kívánjuk, hogy bárcsak visszatérhetnénk a régi életmódhoz, még akkor is hogyha nem lenne a koronavírus körülöttünk, nem igazán javasolt, hogy visszatérjünk az előző élethez. Már most akkora gyűlölet van minden országban, hogy a társadalmi összeomlás, sőt mi több, a polgárháború bármikor bekövetkezhet. Így vagy úgy, ez már így is elkezdődött, és még akkor is hogyha jelenleg nincs véres valódi háború, és még senki nem jelentette be hivatalosan. 

De még mindig nem késő, hogy megváltoztassuk az utat. Körbenézhetünk, és akkor meglátjuk azt, hogy minden ami létezik, olyan ellentétekből épül fel melyek kiegészítik egymást. Csak az emberek hiszik azt, hogy az ellentéteknek el kell pusztítaniuk egymást, elfeledkezve arról, hogy a Természetben is az ellentétek engedik egymás létezését, és bennünk is ennek így kellene lennie.

Mi a világot egy lapos, két dimenziós képként nézzük, nem értve azt, hogy ugyanaz az emberi természet működik mindenkiben, a társadalom minden egyes részében. Amikor makacsul a valóságot csak egy nézőponton keresztül akarjuk nézni, akkor elveszítjük azt a lehetőséget, hogy egy másik nézőpontot is felhasználjunk, mintha egy második szemmel néznénk a világot, ezáltal egy valódi háromdimenziós képhez jutva. Ez az egyetlen módja annak, hogy a valóság teljes mélységét és szélességét láthassuk és megismerhessük azt ami működteti ezt a képet melyet magunk előtt látunk. Csak amikor a világra mindkét prizmán keresztül nézünk, akkor fedezhetjük föl ezt, tehát ahelyett, hogy megpróbáljuk eltörölni, elnyomni a másik nézőpontot, magasra kell értékelnünk azt, köszönetet kell mondanunk azért, hogy az létezik, miközben megtartjuk a saját ellentétes nézőpontunkat is.

Az egység nem akkor jön létre, amikor a két ellentét ugyanolyanná válik. Az egység akkor jön létre, amikor a két nézőpont kiegészíti egymást, hogy egy teljes képet alkosson, melyet egyikőjük sem lenne képes egyedül látni.

Manapság, amikor a világra tekintünk, csak anarchiát látunk. Amerikát elöntötte egy olyan választási kampány, mely úgy megtelt gyűlölettel, hogy az ember csak abban reménykedik, hogy a végén nehogy polgárháború legyen belőle. Az Európai Unió most írt alá egy gigantikus Covid utáni gazdasági helyreállítási csomagot, azonban a megállapodáshoz vezető viták, különböző averziókat hozott ki a tagállamokból, és ellenállást éreztek egymás irányába. Ráadásul még nagyon messze vagyunk a vírus utáni valóságtól, ez a helyreállítási csomag egy olyan gazdasági fellendülésre támaszkodik,  mely soha nem fog bekövetkezni,  és olyan jövedelmeket akar megadóztatni, melyek soha nem jönnek majd létre, épp ezért a csomag megvalósítása a gyakorlatban lehetetlen. 

Mindeközben a  Közel-Kelet soha nem volt a stabilitás mintapéldája, de ma ez még inkább így van. Egyetlen ország sincs a háború sújtotta régióban, mely ne esne szét belülről, melynek a gazdasága nem lenne romokban, ahol egyre több ember éhezik. Ehhez hozzátehetjük a már majdnem aláírt Kína és Irán közötti gazdasági és katonai együttműködést, a feszültséget az Egyesült Államok és Észak Korea között,az utóbbinak nukleáris programja miatt, az egyre romló kapcsolatot Moszkva és Washington között, melyet össze foglalhatunk a Kreml szóvivőjének Dmitry Peskov-nak az ide illő szavaival „a helyzet nagyon rossz“.

Valóban a helyzet annyira rossz, hogy amikor a COVID-19 vírus először megjelent, az egy olyan globális bénulást okozott, mely megakadályozta, hogy a világ  tovább haladjon egy világháború felé. De az utóbbi időben, az anarchia globális kitörése bizonyítja, hogy a gyűlölet még gyorsabban terjed mint a koronavírus.

Én nem vagyok pesszimista. Amikor ezt a jelenlegi káoszt, a folyamat végének szempontjából nézzük, amely folyamat végén mindannyian eggyé válunk, nyilvánvaló, hogy a növekvő anarchia egyetlen célja az, hogy az egységet válasszuk a szakadás és ellenállás helyett. Sőt mi több, mivel ebben a pillanatban nyilvánvalóan inkább a harcot választjuk, azokkal szemben, akikkel nézetkülönbségeink vannak, az anarchia az egyetlen módja annak, hogy meggyőzőn minket arról, hogy a gyűlölet semmi jót nem hoz. Mindaddig, amíg nem győződünk meg erről, addig az anarchiának növekednie kell, egyre több szenvedést okozva az Emberiségnek. Amikor káosz fog uralkodik, és nem lesz mit enni, nincs kiben megbízni, akkor megértjük majd, hogy változtatnunk kell. De nem lenne vajon bölcsebb, az egységet azelőtt választani mielőtt ez megtörténik?

Amikor az egység fog végre győzedelmeskedik, az nem azt fogja jelenteni, hogy mindenben mindenki egyet fog érteni.  Az emberek különbözőnek születtek és jó oka van annak, hogy különböznek egymástól. Meg kell maradnia a különböző nézetek között lévő különbségeknek. A probléma nem az, hogy különbözőek vagyunk, hanem az, hogy gyűlöljük azokat, akik nem úgy gondolkodnak mint mi, akik nem úgy néznek ki mint mi, akik nem úgy beszélnek mint mi, nem úgy viselkednek mint mi,  azaz akik nem olyanok mint mi. A probléma az, hogy mindent magunknak akarunk és meg vagyunk győződve arról, hogy csak nekünk lehet igazunk és mindenki más téved. De hogyha én gyűlölöm azokat akik másképp gondolkodnak, még akkor is hogyha nincs igazuk, akkor, hogy lehet az, hogy nekem igazam van?! Lehetséges az,  hogy valaki gyűlöletet táplál a másik iránt és igaza van? 

A gyűlölet az annak a megtagadása, hogy egy másik embernek lehet más véleménye, más karaktere, más faja, más hite, vagy bármi más olyan, amivel én nem rendelkezem. Hogyha én gyűlölöm mindezt, az azt jelenti, hogy úgy érzem, hogy a másiknak nincs joga a létezésre. Egyszerű szavakkal: a gyűlölet, a másik ember létezés jogának tagadása. Semmi jó nem származhat egy ilyen perspektívából.

A mi önközpontú nézőpontunkkal szemben a világ egy egyetlen, mindent magába foglaló egész. Annak elemei kiegészítik egymást, oly tökéletes módon, hogy egyetlen része sem létezhet saját ellentéte nélkül. Egységet csak akkor érhetünk el, amikor az ellentéteket megtartjuk és egy kiegyensúlyozott egyensúlyi állapotba hozzuk.  Éjszaka és nappal,  nyár és tél, születés és halál, mindezek az ellentétek nem okoznak anarchiát. Épp ellenkezőleg, azok hoznak létre rendet, fenntartják az egyensúlyt, és fenntartják az életet! 

Annak érdekében, hogy beléphessünk ebbe a nézőpontba a végső célra kell irányítanunk magunkat, ami az egész Emberiség egysége. Amikor az Emberiség egységét helyezzük a folyamat végére, és a múltbeli és jelenlegi eseményeket ezen az egységen keresztül vizsgáljuk, akkor megértjük, hogy az emberi fejlődés megállíthatatlanul ebben az irányban halad. És ez nem egy rossz végeredmény. Ez nem stressz és szükségletek hiányának a jövője. Ez a nyugalom, a jólét és a kölcsönös gondoskodás jövője. Azonban az egónk az ellenáll annak a gondolatnak, hogy másokról gondoskodjunk, ezért a jövőt sötétnek és kilátástalannak festi le.

De a nyugalom és a jólét nem lehet sötét és lehetetlen. Mi választhatjuk ezt a sokat ígérő jövőt, hogy ezt gyorsan és kellemesen elérjük, hogy kéz a kézben dolgozzunk azon, hogy létrehozzunk egy törekvő, sokarcú társadalmat, melynek tagjai gondoskodnak egymásról. Vagy választhatjuk a másik lehetőséget, azt hogy megmaradunk a gyűlölettel teli szakadásban, és arra várunk, hogy saját akaratunk ellenére a valóság vonszoljon el minket az elkerülhetetlen végső boldogsághoz.

Kérdés: Gyakran mondjuk, hogy a felesleges túltermelés felemészti a természetes erőforrásokat és lerombolja a világot. A világ kicsit megtisztult a járvány alatt. Állandóan halljuk, hogy a velencei csatornák vize soha nem volt ennyire tiszta, mint most. Újra megjelentek bennük a delfinek, ami sok éve nem fordult elő. 

A túltermelés kérdését nagyon gyakorlatias módon lehetne megoldani. Természetesen az embereket rá kell nevelni és megtanítani nekik az integrál világ alapjait, hogy az mennyire fontos, de mindenkinek kell ennie, innia, és valakinek az élelmiszert is elő kell állítania. Mit tehetünk?

Dr. Laitman: Nincs kétségem azzal kapcsolatban, hogy az élet fenntartásához szükséges áruk – étel, ruha, gépek, amelyek ezeket előállítják – abszolút nélkülözhetetlenek, de csak a a szükséges mértékben.

Az általános természet, amelyben létezünk, nem hagyja, hogy a normál élethez elegendő mennyiségnél több dolgot állítsunk elő. Előre – hátra mozogva feszegetjük a határokat, de az élet válságok formájában mindig visszanyom minket az optimális létezés irányában.

Semmi szükségünk nincs ékszer üzletekre, gyémánt piacokra, luxus butikokra. Nem is fog fennmaradni egyik sem. Látni fogjuk, ahogy fokozatosan bezárnak. Az embereknek nem lesz sem pénzük, sem igényük ezekre. Ehelyett mindenki azon fog töprengeni, hogy fog holnap megélni, és hogy lehet eljutni, egy optimális és normál jövőhöz.

Írva van Mishnah-ban (Sotah, 9:15), hogy a végső napokban a gyűlölet majd megnövekszik. Amikor azt nézzük, hogy napjainkban mi történik, úgy tűnik közeledünk a végső napokhoz. Soha nem jelent meg ennyi gyűlölet a szociális hálózatokon, újságokban, a televízióban, és a hullámok látszólag egyre magasabbra emelkednek. Nem arról van csak szó, hogy már sehol nincs egy csendes hely, hanem hogy maga a hangulat, az állapot egyszerűen mérgező. Ha valaki csak egy szót is a politikailag elfogadott dogmán kívül mond – és nagyon könnyű túllépni a vonalat- akkor a személy azonnal el van tiltva, ki van közösítve a világból.

A fajgyűlölet és anti-rasszista tüntetések, amelyeket az utóbbi időben látunk, azok csak részei ennek a mocskos hullámnak. Mint minden hullámnak, a rasszizmus által keltett tüntetéseknek is megvan az emelkedése és a zuhanása, de a jelenlegi trend az egy hatalmas vihar felé mutat.

A gyűlölet nem áll meg itt. Ahogy a gyűlölet egyre intenzívebbé válik és terjed, minden egyes csoportban külön csoportosulások válnak majd le a fő csoportról, és kisebb táborokat alkotnak majd, melyek egymás ellen küzdenek. A társadalom teljesen szétesik ameddig az anarchia uralkodik majd. Írva van a Talmud-ban (Sanhedrin 98b),  még a legnagyobb bölcsek se akarnának a végső napokban élni.

Nyilvánvalóan még nem értünk el oda, de már úton vagyunk felé. Hogyha nem változtatunk irányt, akkor hamarabb odaérünk mint azt gondoljuk. 

A gyűlölet szerepe

A problémánk az, hogy mi azt hisszük, hogy a gyűlölet az teljesen rossz és káros. Mi megpróbálunk nem gyűlölni, de ezáltal elhalasztjuk azt a lehetőséget, hogy korrigáljuk azt, és ennek eredményeképpen egy még erőteljesebb gyűlölet kitöréssel találjuk magunkat szemben. 

A gyűlölet gyakorlatilag egy nemtetszés bármi felé, amely különbözik tőlünk. Saját különlegességünk érzete mélyen gyökerezik elménkben, de az jó okkal van ott: mi csak ellentéteken keresztül vagyunk képesek érzékelni. Hogy ha nem lennénk képesek megragadni a sötétség érzetét, soha nem tudnánk megismerni, hogy mit jelent az, hogy fény. Hogyha nem éreznénk mi az, hogy hideg nem lennénk képesek a meleget érezni. Hasonlóan a gyűlölet érzete nélkül soha nem lennénk képesek a szeretetet érezni.

Ennélfogva, amikor a gyűlölet megjelenik nem szabad azt elfojtani vagy tagadni. Ehelyett egy tudatos erőfeszítést kell tennünk, hogy növeljük a szeretetünket a gyűlölet tárgya irányában, addig a pontig, ameddig a szeretet erősebbé válik, mint az gyűlölet ami korábban megjelent. Hogyha a kölcsönös gyűlöletben résztvevő mindegyik szereplő részt vesz ebben az erőfeszítésben, akkor az eredmény egy korábbinál nagyobb közös szeretet lesz. Hogyha nem mindenki vesz ebben részt, akkor az egész folyamat reménytelen.

Hogyha a társadalom minden egyes része részt vesz ebben a próbálkozásban, akkor képesek leszünk a szeretetet a világunkban olyan szintekig növelni, melyeket soha korábban nem láttunk, és mindez pontosan a korábban érzett példátlan gyűlölet szintje miatt lesz, mely arra kényszerített minket, hogy még erősebb, a gyűlöletet semlegesítő szeretetet hozzunk létre. Azáltal, hogy tagadjuk a gyűlölet valódiságát, és szükségességét mi megtagadjuk a szeretet világát is, és magunkat a gyűlölet még erőteljesebb megjelenéseire ítéljük, amely hamarosan bekövetkezik.

Ennek alapján minden amit gyűlölünk az gyakorlatilag egy ugródeszka a még nagyobb szeretet érzetéhez. Hogyha ma, amikor a legerőteljesebb gyűlölet megjelenik a fajok között képesek lennénk ezt az alapelvet követni, akkor egy új magasabb szintű szeretetet lennénk képesek felfedezni. Azonban ez csak akkor működhet hogyha mindkét oldal közösen dolgozik azon, hogy megnöveljék a szeretetet egymás között a jelenlegi gyűlölet szintjének megfelelően.

Én megértem, hogy mindez egy teljesen új, eddig nem hallott elképzelés, és ellentmond mindannak amit eddig tanultunk. Ugyanakkor az amit eddig tanultunk többé nem működik, tehát itt az ideje, hogy egy új irányt keressünk.

Az elképzelés nagyon egyszerű: a másik személy különbözik tőlem, és ennélfogva én nem szeretem őt, és azt szeretném, hogy a másik személynek valami baja legyen, vagy legalább eltűnjön. Ez a gyűlölet az, ami a jelenlegi erőszakot hajtja, amit az elmúlt hetekben, hónapokban láttunk. Hogyha mindezt így hagyjuk, akkor az egy egész országot felrobbanthat. Tehát ahelyett, hogy engedjük, hogy ez tovább fekélyesedjen ,és növekedjen, tudatos erőfeszítést kell tennünk annak érdekében, hogy megnöveljük a közöttünk lévő kölcsönös szeretetet, még akkor is, hogyha egyenlőre az csak álságos. Meglepetésszerűen azonban ezen erőfeszítések gyümölcsözőek lesznek, és azt találjuk majd, hogy képesek leszünk szeretni azokat az embereket akiket egy pillanattal ezelőtt még csak el sem tudtunk viselni.

Ez mind nagyon gyakorlati, praktikus, mindez bátorságot, és elkötelezettséget követel, és ez minden ország, és a világ egyetlen reménye arra, hogy elkerülje a teljes összeomlást.