Kérdés: A tudósok elkülönítenek építő és destruktív konfliktusokat. Az emberek, országok és vallások között felmerülő célok alapján is osztályozhatjuk ezeket. Beszélünk az emberen belüli és emberek közötti konfliktusról, nézeteket érintő, érzelmi, nyílt vagy burkolt konfliktusokról, és így tovább…

Mit gondol, milyen típusú konfliktusok bukkanhatnak fel azokban a csoportokban, amelyek integrál képzésben fognak részesülni?

Válasz: Bármilyen típusú. Még csak el sem tudjuk képzelni, hogy ezek a konfliktusok milyenek lehetnek. Felébresztjük, élvezzük és fejlesztjük ezeket. Ez mind azt a célt szolgálja, hogy föléjük emelkedjünk, és a segítségükkel kapcsolatot építsünk ki egymás felé. Nincs semmi a természetben, nemhogy a mi világunkban, de egyik világban sem, ami ne két ellentétből, a konfliktus és a megegyezés kettőséből épülne fel. 

Kérdés: Szükségesek a konfliktusok ahhoz, hogy egy adott közösség fejlődhessen?

Válasz: Mindenképp. 

Kérdés: Azt mondja, hogy mi magunknak kell felébreszteni a konfliktusokat. De ezeket a természet generálja. Akkor hát nem is szükséges külön keresni őket?

Válasz: Persze, hogy nem szükséges. Semmit nem teszünk erőltetett, mesterséges módon. Nekünk az egységre kell törekednünk, és ennek eredményeképp egyre nyitottabbá válunk a köztünk lévő különbségekre, egyre jobban toleráljuk különbözőségeinket és a köztünk feszülő ellentéteket és távolságokat.

Kérdés: Mi pontosan a szenvedés útja?

Válasz: Nem szabad szenvedéssel haladni a Teremtés Célja felé, de amikor letérünk a spirituális útról, belesüppedünk a szenvedésbe. Ez rak minket vissza a helyes vágányra, és máris tettünk egy újabb lépést.

Aztán még mélyebben belegázolunk az egoizmusunkba, letérünk az útról, szenvedést élünk át, ami visszahelyez a helyes pályára, és akkor ismét egy lépést teszünk a helyes irányba.

Kérdés: Vagyis akkor lehetetlen haladni szenvedés nélkül.

Válasz: A lényeg az, hogy az út során folyamatosan elkövetünk hibákat, mivel ezek nélkül nem jövünk rá a helyes működés mikéntjére. Így hát megvan a lehetőségünk, hogy szenvedés nélkül közeledjünk a cél felé, de előre jutásunkat segíti, ha tudatosítjuk hibáinkat. Ez annyit jelent, hogy dolgozunk a hibáinkon, de ugyan abba az irányba haladunk. 

Hibázunk és felállunk belőle, teszünk egy lépést, majd ismét vétkezünk, felkelünk, lépünk, mind a bal, mind a jobb vonalon. Ahogy bizonyos bajokat, hibákat és szenvedéseket tapasztalunk a bal vonalon, ezzel egy időben dolgozunk velük a jobb vonalon is. Így haladunk felváltva a jobb és a bal oldalon, mindkét lábbal menetelve egyazon cél felé.

Meg kell értenünk, hogy nem haladhatunk hibák nélkül, hiszen így vagyunk megkonstruálva. Azonban ha egoista módon fejlődünk, már előre vetítjük hibáinkat, a gonosz feltárulását, és azt a célt állítjuk be, hogy átlendülünk a jobb vonalra.

Kérdés: A kapcsolat módszerének beindításához több praktikus dolog megvalósítása szükséges. Az első a média használata. Ez az oktatási-edukációs szakasz.

Jól látjuk, ahogy manapság a tömegmédia milyen mértékben alakítja és befolyásolja a közvélekedést. Ebből kiindulva, lehetséges a közvélemény érzékelésének megváltoztatása azáltal, hogy megállás nélkül azt hirdetjük, hogy minden az emberek közötti egység függvénye. Ez értékesebb lesz, mint az egyén bármilyen személyes tulajdonsága.

A másod a sorban – és ez manapság már létezik is –, hogy kutatóközpontokat nyissunk, ahol az emberiség egységgé kovácsolódását tanulmányozzuk.

Harmadik: a gyerekek iskolai nevelése. Erre most az jellemző, hogy csak tudást adnak át nekik, de nevelés nincs.

Az is szükséges, hogy a népesség speciális szegmenseinek (munkanélküliek, egyedül élők, börtönlakók és mások) számára specifikus tréningprogramokat fejlesszünk ki.

Mennyi időt vesz igénybe, hogy mindezeket megvalósítsuk? És mennyi időbe telik, hogy az emberek újfajta kommunikációs képességeket sajátítsanak el?

Válasz: Ha az emberek látják, hogy ez az emberiség számára egy sürgős és összemberi szükségszerűség, amely szembeállítható a pusztulás jelentette fenyegetettséggel, akkor gyorsak lesznek, és minimális idő alatt elfogadnak minden lépést. Ez végbe mehet órák, napok vagy hetek alatt is. Minden attól függ, mennyire világos az emberek számára, hogy egy borzalmas sors lehetősége lebeg a fejük felett.

Kérdés: A szenvedés fog lökést adni a folyamatnak?

Válasz: Kétség sem fér hozzá! Csakis az adhat. Az ember egoista lény. Ha jól érzi magát, a kisujját sem mozdítja. És a kisujjmozgatás energiát igényel.

Megjegyzés: De szeretné, ha a sorsa jobbra fordulna. 

Dr. Michael laitman válasza: Attól függ, hol is van az a jobb. „Tisztában vagyok vele, mi jobb? Biztos vagyok benne? Egyelőre mások példája alapján döntök erről.”

Ez sajnos nem sülhet el jól. Látjuk, hogy az ember hozzászokott a henyéléshez. És csak akkor tápászkodik fel a fotelből, ha valaki megfenyíti.

Kérdés: Lehetséges pozitív módon változásokat elérni a kapcsolatok terén az emberi psziché logikája szerint?

Válasz: Remélem. Mindenesetre ilyen példát kell mutatni az emberiségnek. Magam is, amennyire csak lehet, ezt az irányt preferálom. Igaz persze, hogy én nem veszek részt a kabbala terjesztésében a nagyközönség számára. Viszont a korrekció módszereként tanítom olyan speciális egyének számára, akik ehhez szükséges belső hajlammal rendelkeznek. Nagyon remélem, hogy ilyen módon lehetséges lesz kitanítani generációnk valódi tanítóit. Ez a generáció már kezd körvonalazódni.

Kérdés: Tudom, hogy a jóslás nem tartozik a kabbalisták profiljába. Mégis, meg tudná esetleg határozni, hogy mennyi idő szükséges ahhoz, hogy Izrael népe valódi átvezetővé váljon? Mennyi időt vesz ez igénybe? 

Válasz: Azt hiszem, hogy a következő pár éven belül ez be fog következni. Némi felülről jövő nyomás is kell hozzá, de elvileg az emberek nagyon gyorsan megérthetik a dolog lényegét. Minden feltétel a rendelkezésünkre áll.

Éppen ezért, mindenkit kérek, hogy látogassa meg a weboldalunkat, és igyekezzen megbarátkozni az ott található anyagokkal. A Kabbala Tudománya mindig mindenhol jól fog jönni, és senki nem lesz képes eltávolodni tőle. A világ korrekciója az egész emberiség közös célja. Elsősorban is, a mi célunk.

Új cikkem a Linkedin-en “Humor, és nem gúny”

Talk-show, talk-show után, humorista humorista után, mindenki próbál vicces lenni, megnevettetni minket. De ehhez valójában nem kellene nagy utat megtenniük. Csak annyit, hogy találnak egy aktuális kérdést, meghívnak valakit, beszélnek egy témáról, vagy egy emberről és azt addig húzzák a sárban, amíg el nem veszíti minden tekintélyét a közönség szemében.

A humor esetén a legfontosabb szabály a következő: amikor az közelebb hozza az embereket és növeli az együttérzést akkor az jó. Amikor a humor elválaszt minket egymástól és a negatív érzést növeli akkor az rossz, és el kell taszítanunk azt.

Mindenekfelett a jelenleg, a médiában található humor a társadalom hanyatlásának jele. Az egyre magasabbra szárnyal értékelés a nézők részéről csak azt bizonyítja, hogy egyre rosszabb állapotban vagyunk. Az igazság nagyon egyszerű: hogyha én más fájdalmát viccesnek tartom akkor nem vagyok jó ember. Lehet hogy ezt nehéz elismerni, de amennyiben nem ismerjük meg az igazságot magunkkal kapcsolatban, soha nem változunk meg.

Más kigúnyolása nem vicces, mérget pumpálunk az atmoszférába és gonosz hajlamunkkal megmérgezzük a levegőt. Később nem szabad meglepődni azon, hogy senkiben nem bízhatunk, hogy mindenkitől félünk, hogy egyedül érezzük magunkat és depressziósak vagyunk.  Mi segítettük ennek az atmoszférának az építését mocskos gondolatainkkal.

Az a média mely ezt a kigúnyoló szórakoztatást nyújtja nem a barátunk. Ezek a fajta műsorok azt érik el hogy mindannyian cinikusok, kegyetlenek, együtt nem érzőek leszünk, pontosan ellentéte annak, ahogy egy boldog életet kellene építenünk.  Nem szabadna ezeknek a műsoroknak magas értékelést adni, és nem szabadna dicsőíteni a műsorok házigazdáit és azokat a komikusokat akik kigúnyolják vendégeiket. Ők nem a barátaink és nem a mi érdekünkben dolgoznak. Minél kegyetlenebbé tesznek minket egymás felé, annál többet profitálnak és mi annál boldogtalanabbak leszünk.

A valódi humor az ajándék. Amikor egy fiatal állatot nézünk amint vicces dolgokat csinál, vagy amikor kisbabák ügyetlenkednek az nagyon vicces és az jó humor, mivel az, az irántuk érzett szeretetből származik és növeli szeretetünket. Amikor a humor segít minket abban hogy megbirkózzunk nehéz helyzetekkel az valódi ajándék. 

A humor használható építő kritikára is, de először bizonyosnak kell lennünk abban, hogy szeretjük azt a személyt akit kritizálunk, és akkor használhatjuk a humort oly módon, hogy sértés nélkül javasoljunk változásokat. Azonban óvatosnak kell lennünk mivel gonosz hajlamunk szereti azokat a lehetőségeket amikor “jó tanácsot adhatunk”, amikor valójában helyre-utasítjuk és kioktatjuk a másikat. 

A humor esetén a fő szabály a következő: amikor az az embereket közelebb hozza és növeli az együttérzést akkor az jó. Amikor a humor elválaszt minket és rossz érzést növeli, akkor az rossz, és el kell taszítanunk azt.

Új cikkem a Linkedin-en “A Covid-19 védőoltásnak meg kell érintenie a szívet”

Egyik a másik után, minden ország megpróbál több milliárd dolláros szerződéseket aláírni, hogy megvegyék a jelenleg nem létező védőoltásokat a Covid-19 vírus ellen. Ebben a pillanatban még mindig nagyon kérdéses egy hatékony védőoltás kifejlesztése, legalábbis az ENSZ főtitkára António Guterres, és Dr. Anthony Fauci a Fehér Ház koronavírus tanácsadója szerint, mivel mindketten azt állítják,  hogy a közeljövőben nem valószínű egy hatékony védőoltás megjelenése, ha egyáltalán képesek leszünk egy ilyen védőoltást valaha kifejleszteni.

Meg kell értsük, hogy a koronavírus nem egy egyedülálló esemény, hanem válságok sorozatának csak az első lépése, amely előbb-utóbb kivezet minket a jelenlegi énközpontú világnézetünkből és arra kényszerít majd minket, hogy figyelembe vegyük egymást, és előbb-utóbb elkezdjünk egymásról, és a Természetről gondoskodni.

De még akkor is, hogyha egy védőoltás ki lenne fejlesztve, az sem oldaná meg problémáinkat. Valójában csak növeli majd a problémákat és megvan ennek a jó oka.

Meg kell értsük, hogy a koronavírus nem egyedülálló esemény, hanem válságok hosszú sorának az első fázisa, melyek végezetül kivezetnek majd minket az énközpontú világnézetünkből és arra kényszerítenek minket, hogy figyelembe vegyük egymást, és előbb-utóbb el kezdjünk egymásról és a Természetről gondoskodni. Innentől inkább fel kellene használnunk minden válságot, hogy a kívánt állapot felé haladjunk, mivel akkor könnyebbé válnának az egymást követő válságok. Másképpen kifejezve minél több erőfeszítést teszünk annak érdekében, hogy önkéntesen megváltoztassuk magunkat, annál kevesebb erőfeszítést kell tennie a Természet rendszerének, hogy erőszakkal megváltoztasson minket.

Ebben a pillanatban az emberiség és a valóság többi része ellentétes fejlődési pályán van. Miközben rajtunk kívül minden össze van kapcsolódva, mi emberek egyre inkább csak magunkra gondolunk. Nem vesszük figyelembe, vagy nem is tudunk arról a kárról amit egymásnak és a Természet rendszerének okozunk, és mindeközben csak saját vágyainkat próbáljuk állandóan, azonnal kielégíteni.

De 8 milliárd ember nem élhet így, ez egy fenntarthatatlan állapot. Mivel a Természet nem így működik, és nekünk a Természet törvényeit kellene követnünk, bármennyire is nem tetszik nekünk ez az ötlet. A Természet rendszere addig kényszerít majd minket ameddig meg nem változunk és nem igazítjuk magunkat rendszeréhez. Ennélfogva minél hamarabb megtaláljuk ezt az új utat, annál kevesebb fájdalmat kell a Természet rendszerének ránk mérnie annak érdekében, hogy arra kényszerítsen minket amit akar.

Ebből az következik, hogy csak egy hatékony gyógymódja van a Covid-19 es vírusnak, de ennek semmi köze az orvostudományhoz, és minden csakis a szíveinken múlik. Amikor megváltoztatjuk egymás iránti attitűdünket, megváltoztatjuk szívünket az elidegenedéstől az integráció felé, ahogy elkezdünk egymásról gondoskodni, együttérzésben, kölcsönös felelősségben élni, abban pillanatban felfedezzük majd, hogy legyőztük a vírust anélkül, hogy közvetlenül küzdenénk ellene.

Valójában azáltal, hogy így teszünk, nemcsak hogy megvédjük magunkat a koronavírus ellen, hanem megvédjük magunkat az összes jövőbeni csapás ellen, melyeket a Természet rendszere tervez annak érdekében, hogy minket akaratunk ellenére a saját törvényeihez azonosítson, hogyha mi azt nem tesszük önkéntesen. Akkor arra kényszerít minket, hogy figyelembe vegyük egymást, összekapcsolódjunk, gondoskodjunk felebarátainkról és az egész Teremtésről. 

Kérdés: Természetünk egoista, ami egyet jelent azzal, hogy a „maximális öröm, minimális erőkifejtés árán” program alapján működünk. Ezen elv keretein belül talán van némi választásunk. Mindazonáltal, ez a választás nem szabad, mert adott a keret, amitől nem térhet el.

Például, mondhatom, hogy választok, teát vagy kávét innék-e. De valójában ezt a döntést már befolyásolták bizonyos előre lefektetett feltételek. Beszélhetünk egyáltalán az ember szabad választásáról?

Válasz: Nem. Egyáltalán nem.

A Kabbala szerint, az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy befolyást gyakorlunk a környezetre, amely formál minket. Nem határozhatjuk meg önmagunkat közvetlenül, viszont megválaszthatjuk környezetünket, és oly módon befolyásolhatjuk, hogy adott jellegű, és ne másmilyen legyen. Környezet alatt rengeteg tényezőt értek, amik hatnak ránk, és megalkotják azt az embert, akikké válunk.

Kérdés: Tegyük fel, hogy a gazdag emberek Oxfordba küldik a gyereküket tanulni. Úgy tűnik, megválasztják a környezetet. De ez valóban választás ez?

Válasz: Igen, ezt választásnak tekinthetjük.

Kérdés: Persze ismét csak az adott keret határain belül. Igazán az érdekelne, hogy lehetséges-e, hogy az ember semleges módon válasszon?

Válasz: Nem. Milyen adatokra hagyatkozva fog semleges módon választani az ember? Figyelembe kell, hogy vegyen bizonyos elsődleges paramétereket. 

Kérdés: Az mit jelent, hogy megválasztja az ember a környezetét? Ez sem választás.

Válasz: Nem, azonban mégis egyfajta választás több lehetséges opció közül. Talán nem tudjuk, miért az adott dolog mellett döntöttünk. Valamely körülmények, hormonok, gének, és más ilyenek hatottak belülről.

Mindazonáltal, semmiben nem vagyunk szabadok. Mindössze arra van szabadságunk, hogy egy megfelelő környezet segítségével a lehető leghelyesebb cél felé irányítsuk magunkat.

Ha ez nincs így, és más környezetet választok, például bűnözők, tolvajok és hasonlók társaságát, akkor egy teljességgel eltérő jövőt biztosítok önmagam számára.

Kérdés: Azt mondják, hogy egy ember az agyában rejlő lehetőségeknek csak körülbelül 5% -át használja fel. Feltételezhetjük, hogy ez elég az egyéni, állati igényeink kielégítésére? Ha az egész társadalom számára dolgozol, kinyílik a 95% többi része?

Válasz: A társadalom érdekében végzett munka azt jelenti, hogy az egoizmusod fölé emelkedsz, magadra vállalod azokat a célokat, amelyek hasznosak az egész társadalom számára, annak végső célja felé, hogy ez integrálttá, globálissá váljon.

Amikor a társadalom az egoizmus fölé emelkedik, és csak altruista módon működik, akkor képességeid 5% -ánál jóval többet ki tudsz használni.

Kérdés: Elvileg, ha egy kis személyes problémát önállóan kell megoldanom, akkor elegendő a minimális potenciál. De ha meg kell oldani például a világjárvány problémáját, és a tudósok csoportjai megpróbálnak oltást találni a vírus ellen, akkor csatlakozhatnak valamiféle globális gondolkodásmódhoz és megoldhatják ezt a kérdést?

Válasz: Nem. Nem hiszem, hogy lehetséges, mert mind egoisták, és mindenki a saját érdekében dolgozik. Ehhez maguk fölé kell emelkedniük, ami azt jelenti, hogy szeretni kell egymást, hogy egyiküket a másikba foglaltathassák.

Kérdés: Hogyan lehet felhasználni a potenciálunkat, ha az valóban hatalmas, de csak 5% -át használjuk?

Válasz: Ehhez föl kell emelkedni az egoisztikus természetünk fölé, amelyben születtünk, és meg kell szereznünk egy másik altruista természetet: „szeresd a felebarátodat, mint saját magadat”. Akkor képesek leszünk egyesülni másokkal egyetlen egészbe, egy elmébe, egyetlen vágyba. Az összes belső adatod közössé válik, és mindenki, mindenki javát szolgálja.

A természet nem más, mint megszerzési vágy, ami egyik emberről terjed a másikra, mint a vírus. Egymás között kapunk és építünk be géneket, ötleteket és gondolatokat. A természet érdeke a gondolatok ilyesfajta átadása egymás felé, hogy ezáltal elérjük az egyetlen, összekapcsolt, körkörös rendszert. A természet különféle gondolatokat, ideákat ültet el bennünk, azonban a mi dolgunk, hogy a magunk erejéből elérjük az integralitás és altruizmus gondolatát. Ennek módja, hogy ütköztetjük ellentétes tartalmakkal, és a szabad akarat útjára lépünk. Az altruizmus határozza meg mindenki egyenlőségét, és azt, hogy mindenki benne foglaltatik a másikban, mintha egy ember lenne, egy szívvel.

Nem egyszerű az altruista gondolat terjedése, mivel az anti-egoizmusra épül. A terjesztéshez megfelelő környezetet kell építenünk, összekapcsolt emberek hálózatát, akik fenntartják a figyelmünket. A Kabbala Bölcsessége utat mutat a számunkra, hogyan fejlődjünk folyamatosan, és miként kerüljük el a koronavírushoz hasonló csapásokat.

Mi valóban nem értjük, hogy miért csapott le ránk a Covid-19 vírus. Az emberek Kínát, vagy a zsidókat vádolják, vagy különböző állatokat, mint például denevéreket, nyércet, vagy az erdők kiirtását, a korrupt gyógyszergyárakat és így tovább. De senki nem vádolja saját magát. Senki nem gondolja azt, hogy a Covid 19 vírusfertőzés azért tört ki, mert mi mindent és mindenkit negatív módon kezelünk magunk körül.

Mindez érthető, mivel még nem látjuk az egész rendszert. Bár a tudósok már tudják körülbelül egy évszázada, hogy az egész világ össze van kapcsolódva egymással és hogy minden ugyanazokból a részecskékből épül, de mi nem észleljük még ezt a mindennapi életünkben, ezért nem viselkedünk úgy mint hogyha ez valós lenne. De ez a viselkedés ugyanolyan mintha olyan vizet innánk meg, amelyről azt mondják, hogy bakteriális fertőzés van benne, de nem hisszük el, mivel szabad szemmel nem látjuk a baktériumokat. De mire a tünetek megjelennek már sokkal nehezebb és sokkal fájdalmasabb meggyógyulni.

Nem elég, hogy a valóság összes része összekapcsolódik egymással, hanem azok helyes módon kapcsolódnak össze egymással. Az ásványi, növényi része a világnak olyan természetes törvények alapján működik, mely beléjük van nyomtatva, és semmilyen szabad választásuk nincs. A farkasok nem azért esznek más állatokat mert gonoszok, és az őz nem jobb attól, hogy növényeket eszik és nem eszik más állatot. Valójában ha nem lennének húsevő ragadozók, akkor a növényevők túlszaporodnának, elpusztítanák azokat a növényeket amelyeken élnek, és előbb-utóbb szenvednének és meghalnának, mivel a Természet rendszere találna egy másik módot arra, hogy kiegyensúlyozza a túlszaporodott létszámukat. Amikor a Természet rendszerét nézzük, akkor megértjük, hogy az egy tökéletes egyensúlyt tart fenn, ahol minden rész, elem garantálja az egész rendszer integritását.

Egyetlen kivétel van a Természet rendszerében: az ember. Az Emberiség az egyetlen eleme a Természet rendszerének, amely látszólag úgy viselkedhet, mintha semmihez nem lenne köze, és ezt következmények nélkül megtehetné, legalábbis egy ideig. Mindeddig állandó háborúban álltunk a Természettel, egyre erősebbé váltunk és az elmúlt két évszázad során úgy tűnt, hogy le is győzhetjük a Természetet. Sőt mi több, mi háborúztunk egymással is és az egymás elleni gyűlöletünk még inkább elpusztította a Természetet, ahogy állandóan versengünk ki tud többet kibányászni, kipumpálni, kivágni a Természet kincsei közül, annak érdekében, hogy másokat legyőzzön ebben a féktelen versengésben.

A Covid- 19 vírus megállított minket ebben a folyamatban, megakasztotta a gazdaságot, amely  a gyűlöletünkön és a mások kihasználására, és a másik feletti uralomra irányult. S amely annyi kárt okozott a természetnek, hogy a vírus egy természetes gyógymódot szolgáltatott az emberi természet számára. Megállította a fegyverkezési versenyt és az ellenségeskedést különböző országok között, melyek már arra készültek, hogy kivégezzék egymást, sőt mi több, a vírus eltávolított minket egymástól, hogy ne kelljen elviselni az embertelen, barátságtalan munkahelyek és iskolák állandó feszültségeit. Egymás közötti gyűlöletünk, az a vágyunk, hogy mindent kizsákmányoljunk, uralkodjunk mindenek felett, hogy mindenkit megalázzunk, olyan kárt okozott a Természet rendszerének, hogy végül az létrehozott egy természetes gyógymódot az emberi problémára: a koronavírust.

Mivel mi nem látjuk a rendszert teljességében, mi még mindig nem hisszük, hogy gyűlöletünk okozta a vírus megjelenését, mi még mindig azt hisszük, hogy azt valaki más okozta – természetesen az akit gyűlölünk – azaz hogy valaki más okozta vírus megjelenést. De tévedünk. Attitűdünk mások felé az amely létrehozta mindezt, és a többi, hamarosan megjelenő másfajta járványt, fertőzést is melyek újra és újra lecsapnak majd ránk, hogyha nem változtatjuk meg utunkat.

E pur si muove (“És mégis mozog a Föld” ) mondta Galileo Galilei, amikor arra kényszerítették, hogy vonja vissza azon a kijelentését, hogy a Föld kering a Nap körül. Ma már tudjuk, hogy igaza volt. De amikor arról az igazságról van szó, mely egymás elleni gyűlöletükre vonatkozik, ugyanolyan elutasítók és makacsok, vagyunk, mint Galileo Galilei kínzói. Mindez nagy kár, szégyen, hiszen a Föld a Nap körüli keringése fontos, de nem annyira fontos, mint az a tény hogy a gyűlölet okozza a betegségeket a Természet rendszerében. Az, hogy az előző tényt elutasítottuk, nem akartuk figyelembe venni szégyen. Az a tény viszont, hogy nem akarjuk figyelembe venni azt, hogy a közöttünk levő gyűlölet okozza a betegségeket az, az életünkbe kerülhet.

Kérdés: Lelkünk fejlődésének fontos állomása egoizmusunk megértése. Vagyis csak akkor birtokoljuk teljes mértékben az önismeretet, akkor válthatunk át a fény oldalára, amikor egónk az önpusztítás állapotába kerül. Igaz ez a megállapítás?

Válasz: Nem. Már jóval előtte megtesszük. Ez egy fokozatos, lépésenként megtett fejlődés az embernek. Ekkor ébred rá egoizmusára, és megérti, hogy amennyiben felhasználja, semeddig sem jut. Ennek ellenére, nem szabad tőle megszabadulnia. Az egoizmus elpusztíthatatlan; a természet erejét képviseli. Mindössze felhasználásának célját kell megváltoztatni.

Kérdés: Azt állította, hogy a Kabbala megtanítja a embert, hogyan emelkedjen egoizmusa fölé. Minél nagyobb az egó, annál magasabbra emelkedik, hogy fölé kerekedjen. Tehát ebben áll az ember evolúciós növekedése.

Tehát úgy kell helyesen tekintenünk egoizmusunkra, mint fejlődésünk egy elemére. Mesterségesen vagy kontrollált körülmények között növeljük, és altruista hajlammal látjuk el.

Válasz: Így igaz. Be kell törni, mint egy vadállatot, és akkor többé-kevésbé szelíddé válik.

Kérdés: Azaz nem kell harcolni ellene, hanem az a feladatunk, hogy megértsük?

Válasz: Helyes! A megfelelő módon kell bánni vele. És akkor a segítőnkké lesz.

Kérdés: Tehát nem küzdelemről beszélünk, hanem tudásról, elmélyülésről, és egyfajta belső erőről. Ilyenkor boldogságérzetünkön át megvalósítunk egy altruista késztetést, és ezt az állapotot átadjuk a világnak.

Válasz: Igen. Számotokra az altruista késztetés a lehető legjobb. A mi világunkban úgy értelmezik az altruizmust, hogy valamit ingyen adunk a másiknak. Nem így van! Elkezded tapasztalni, hogy az altruizmus által a természet legkomolyabb erőivel kerülsz összeköttetésbe. És ez egy nagyszerű dolog.