Kérdés: Az emberek munkához vonzása három módszerre osztható. Az első a kényszermunka (rabszolgaság, jobbágyság). A második a gazdaságilag kényszerített munka a megélhetés megszerzéséhez. A harmadik pedig az önkéntes munka, tetszés szerint, amikor az embernek talán nincs szüksége semmilyen eszközre a létezéshez.

Az ENSZ által elfogadott törvény szerint az embernek joga van a kötelező munkára. Vannak olyan országok, ahol az embereket még élősködés miatt is bíróság elé állították. Ön szerint ez helyes? Ha egy ember nem dolgozik, kötelezheti-e az állam erre?

Válasz: Attól függ, melyik államban és melyik időpontban. De elvileg az ember köteles dolgozni; különben a társadalomnak kell fenntartania őt, és gondoskodnia kell róla.

A parazitát nem dobják ki, hogy meghaljon egy erdőben, vagy hogy a vadállatok falják fel. A társadalomban kell élnie, ami azt jelenti, hogy az gondoskodni fog róla. Ha sok ilyen ember-parazita van, akkor meg kell küzdenünk velük. Végül is nem engedjük, hogy bárki uralkodjon felettünk. Miért élvezhetik ezek az emberek a munkánk gyümölcsét?

Kérdés: Vagyis az élősködést a törvény büntesse?

Válasz: Én azt kérem, hogy a társadalomban minden ember állandó oktatási és nevelési rendszeren menjen át, egy életen keresztül. Nevelési eredményei alapján őt magát is vonzaná, hogy a társadalom hasznos elemévé váljon.

Kérdés: Az ENSZ emberi jogi nyilatkozata kimondja, hogy mindenkinek joga van dolgozni és munkahelyet választani. Kinek kell választania az állást: magának az embernek vagy a társadalomnak?

Válasz: A társadalomnak oktatnia kell az embert, hogy lássa, hol lehet a társadalom számára a leghasznosabb. Ezenkívül a társadalom fennhatósága alatt kell állnia, és ennek megfelelően kell cselekednie. Vagyis a társadalom elsődleges, az ember pedig másodlagos.

Felhívjuk figyelmét, hogy a Blog bejegyzéseihez írt posztok egy harmadik fél véleményét jelzik. A véleményeket, tényeket és az azokban található médiatartalmakat kizárólag a szerzők mutatják be, és sem a The Times of Israel, sem partnerei nem vállalnak felelősséget értük. Kérjük, lépjen kapcsolatba velünk visszaélés esetén. Visszaélés esetén jelentse ezt a bejegyzést.

Ez egy zsidó ünnepi időszak, amelyet nem szabad elfelejteni. Az idei Sukkot megünneplésének módját, a világjárvány miatt korlátozzák. Várni kell a hagyományos összejövetelekre és vendéglátásra. Miért zajlanak így az események? Azért, hogy elgondolkodtassanak minket, és rádöbbentsenek arra, hogy a pandémiával kapcsolatos helyzetünk nem büntető csapásként jelentkezik, hanem ébresztésként, illetve a gyűlölet és a köztünk lévő megosztottság állapotának vizsgálatára. Azzal, hogy ez a helyzet fizikailag elkülönít minket, a természet megpróbálja megfordítani az elkülönülés állapotát, és közelebb hozni “próbálja” egymáshoz a szívünket, egy igazi szeretet és egységes Sukkah  (sátor) felépítéséhez, amely az egész emberiséget felöleli a jobb jövő érdekében.

A Sukkot (A sátrak ünnepe) fesztivált örömteli ünnepnek tekintjük. Idén sincs ok arra, hogy másként érezzük magunkat, hiszen remek alkalmat kaptunk arra, hogy elemezzük az egymással szembeni rossz bánásmódot és kijavítsuk azt. Ehhez mély lélekkutatást kell végezni. Ez hasonló ahhoz, amikor pontos diagnózisra van szükség, mielőtt megfelelő gyógyszert kaphatna az ember, a betegségből való  teljes felépüléséhez.

Megszoktuk, hogy az életünket kényelmes partner-viszonyban éljük az egóval. Őszintén szólva nem játszhatjuk úgy az áldozatot, mintha levágásra váró ártatlan bárányok lennénk, akik akaratlanul állnak, mások egoista cselekedeteinek kontrollja alatt, mondhatni mintha szabad akarat nélkül lennénk. Önző magatartásunk szándékos, és teljesíti az énközpontú érdekeinket, függetlenül attól, hogy ezek a körülöttünk élők kárára történnek-e. Ezért jelzi a természet nekünk, hogy nem vagyunk méltók arra, hogy együtt üljünk egy közös Sukkah-ban, és üdvözöljük az Ushpizint (vendégeket), amíg nem korrigáljuk az egymáshoz való viszonyunkat. A vírus arra tanít minket, hogy egymásra utaló világunkban az egész civilizáció túlélése veszélyben van, ha a kölcsönös előnyök érdekében történő együttműködést nem tekintjük elsődleges célnak.

Kabbala bölcsessége szerint az emberiség az „Utolsó Nemzedék” nevű fejlődési szakaszba lépett. Ez a változás arra a fokozatos folyamatra vonatkozik, amelynek során egy új társadalmat kell felépíteni oly módon, hogy annak működése megfeleljen a Természeti Törvényeknek és igazodjon is hozzájuk, vagyis kapcsolatban álljon, és egyensúlyban legyen a Természettel. Ennek az új társadalomnak tudnia kell, hogyan kell helyesen kezelni, a kiegyensúlyozott állapot elérését. Ez az átmeneti időszak lehetőséget nyújt arra, hogy ez a generáció, elsőként kezdhesse el, mások valódi szeretetét. Amíg azonban ezt az állapotot nem érjük el, ennek az ellenkezője tárul fel szemünk előtt – a kizsákmányoló és nemtörődöm hozzáállás, és cselekedetek. Ezt a visszatetsző szeparációs állapot azért tárul fel, hogy nézzünk magunkba, lássuk meg az általunk okozott kárt, és hogy kérjünk segítséget, az egész valóságot irányító Felső Erő-től, a korrekcióhoz.

A Sukkot szimbolizálja az egoista tulajdonságok belső változásának csodálatos folyamatát, amelynek során a „pajta és pince hulladékát” vesszük – olyan tárgyakat, amelyek (sajnálatosan) képviselik a mások iránti szeretet minőségét, és amelyek számunkra most egyáltalán nem értékesek – és felemeljük azokat a fejünk fölé, úgy mintha azok a legértékesebb és legfontosabb attribútumaink lennének, mint egy menedéknek a teteje, amely árnyékot ad az égető naptól. A Sukkot felhívás arra, hogy kilépjünk a kényelmes egoista „otthonunkból”, vagyis önszeretetünkből, és arra, hogy egy új struktúrát,  Sukkát (sátrat) építsünk fel, mint az Új Világ szimbólumát, amelyet akkor teremthetünk meg, ha megszerezzük az adományozás és a testvéri kötelék tulajdonságait.

Ezért ennek a fesztiválnak az igazi értelme, a kölcsönös megértés, és támogatása az új valóságnak – a béke Sukah-jának (sátrának)- felépítése, az egységünk által létrehozott pozitív Erőn keresztül. Nekünk, a zsidó népnek példát kell mutatni az összetartásról, és utat kell mutatnunk másoknak az út követésre, összegyűjtve az egész világot, egy nagy nádfedél alá, ahol egyként egyesülünk. Akkor megvalósul az, hogy  elkészül a Sukkah, az ideiglenes lakásunk, mint közös tér, amelyet egymás számára kialakítunk a szívünkben, biztosítva az emberiség számára az egészséges életet és a boldog együttélést, egy globális fedél alatt.

Boldog Ünnepet!

Komment: A média a vagyonos emberek kezében van, így ők azok, akik változásra bírhatják a közvélekedést. Ma szolgáltatásokat és háztartási eszközöket árulnak, meglehet, hogy a jövőben viszont szociális természetű termékeket és szolgáltatásokat reklámoznak, de ugyanúgy a haszonszerzés érdekében.

Dr. Michael Laitman válasza: Miért kell hasznot húzniuk? Semmilyen kielégülést nem ad nekik. Milyen, valóban szükséges dolgot tudnak venni belőle?

Ha normális fejlődést biztosítunk nekik, nem fogják élvezni az ilyesfajta nyerészkedést. Tegyük fel, hogy valaki vásárol egy kastélyt. Mit csinál ott? Sétálgat, és szellemekre vadászik?

Minden az ember fejlődésén múlik. Ha a megfelelő nevelést kapja, nem lesznek ilyen szükségletei. Normális kommunikációt szeretne normális társadalomban. Semmi egyebet.

Kérdés: De mielőtt eljutunk a megfelelő oktatás stádiumába, valakinek el kell kezdenie, gyakorlatba átültetni a nevelési elveket. Ki lesz ez?

Válasz: Mi, Kabbalisták.

Komment: Egyelőre azonban minden pénzügyi csap a tehetős emberek kezében van. Nem hiszem, hogy leszámoltak azzal a vágyukkal, hogy gazdagok legyenek.

Dr. Michael Laitman válasza: Semmi gond, szép lassan majd az is eljön. Elkerülhetetlenül be fog következni. Ez a természet törvénye. A természet terve, hogy eljussunk abba az állapotba, hogy tökéletes összhangban legyünk vele. Vagyis, létre kell hoznunk az integrál társadalmat.

Kérdés: Mit jelent a társadalmi relatív egyenlőség, és hogyan kerüljük el az erőszakos egyenlősítési kísérleteket?

Válasz: Nem szabad, hogy olyan egyenlőséget honosítsunk meg a társadalomban, mint amilyen a Szovjetuniót jellemezte, ahol ostorral akartak mindenkit boldoggá tenni. 

Kérdés: Így igaz, mindenkinek megvannak a maga szükségletei. Hogyan lehet ezt befolyásolni?

Válasz: Meg kell adni az embernek, amire szüksége van. Aztán majd redukálja igényeit a szükséges szintre, annak az oktatásnak a következtében, amelyben részesül.

Komment: Néhány közgazdász szerint a fogyasztói társadalom a végéhez közeledik. Az elsődleges ok a bizalomhiány, ami komolyan hátráltatja a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat.

Dr. Michael Laitman válasza: De ezen lehetséges felülemelkedni.

Komment: A második ok a környezetszennyezés. Nem áll rendelkezésünkre megfelelő technológia, hogy feldolgozzuk mindazt a hulladékot, amit előállítunk.

Dr. Michael Laitman válasza:  És ki törődik vele? Ha meglesz a megfelelő technológia, majd még többet lehet termelni.

Komment: A harmadik ok a korlátozott természeti erőforrások  

Dr. Michael Laitman válasza: Ez sem érdekel senkit. Majd találunk. Elrepülünk a Holdra, és onnan hozunk majd.

Komment: A negyedik ok a gazdagok és szegények közötti növekvő egyenlőtlenség. Még a koronavírust követő időszakban is látni, hogy a gazdagok folyamatosan még tehetősebbé válnak. Ráadásul mindenkinek óriási az egója, ezért az emberek ezt nehezen tolerálják.

Dr. Michael Laitman válasza: Persze, nem is fogják tolerálni. A vagyonosoknak, oda kell adniuk bevételük egy bizonyos százalékát, hogy enyhítsék a szegények elégedetlenségét.

Komment: Az ötödik ok a bizonytalanság. Azt mondják, létezik egy olyan kifejezés, hogy „vagyoni hatás”. Még azok is, akiknek pénze van, félnek költeni, mivel tartanak attól, hogy a fogyasztói társadalomnak vége szakad.

Dr. Michael Laitman válasza: Nincs mire költeni! Ha felajánlanának nekik valamit, amit előállíthatnak, abból csinálhatnának pénzt.

Komment: Azért félnek a pénzköltéstől, mert nem tudják, mit hoz a holnap a foglalkoztatottság szempontjából. Senki nem bízik a jövőben.

Dr. Michael Laitman válasza: Akkor ezek az emberek nem igazán gazdagok. A gazdag embert az jellemzi, hogy tulajdonképpen korlátlan lehetőségei vannak, hogy fedezze azokat a szükségleteit, amik jóval többek, mint az élet fenntartásához szükségesek.

Komment: A hatodik ok a technológiai fejlődés, ami tovább fogja tágítani a gazdagok és szegények közötti szakadékot, és így munkanélküliséghez vezet.

Dr. Michael Laitman válasza: Hogyne, hiszen akkor nincs fogyasztás. Ezért következnek be időről időre a nagy háborúk. De manapság ezek már igen sokba kerülnek, és senki nem tudja, hogyan fognak végződni.

Valamikor a háborúk oldották meg a problémákat, de manapság már nem így van, mivel megszűntek a határok: odamehetsz, ahova akarsz, ott élhetsz, ahol kedved tartja. Bármilyen útleveled lehet, ha eleget fizetsz érte. Ennél fogva, nincs objektív oka a háborúnak. Csak vallási, ideológiai háborúk fordulnak elő.

Kérdés: A hetedik ok az ember belső szükségleteiben bekövetkező változás. Mit gondol, ez a fő ok?

Dr. Michael Laitman válasza: Igen, ez minden mást felülír. Ez jelenti a fogyasztói társadalom végét.

A vírus manapság leszállásra kényszeríti az iparnak azt az óriási repülőgépét, aminek a hajtóerejét a turizmus és utazás biztosították. Hotelek világszerte, repülőgépek, óceánjárók, idegenvezetők és mindenféle ehhez kapcsolt áruk óriás tömege – mind ehhez az iparághoz kötődnek, és mindezek megszűnőben vannak, és a jövőben nem fognak létezni. Az emberek nem akarnak nézelődni a világon. Nincs, ami vonzerőt gyakorolna rájuk. 

Valamit tenni kell majd a fölöslegessé vált repülőgépek ezreivel. Talán a sivatagban kötnek ki. Azt mondják, ott viszonylag rendben lehet tartani őket. És mi lesz ott? Egy letűnt kor múzeuma? Muszáj, hogy szembenézzünk vele. Vége! Meg kell értenünk, hogy régi eszközökkel nem építhetünk új világot.

Egy korrigált világban az állampolgárnak családjának kell éreznie az államot, amelynek tagja. Olyan helyként, amelyet bölcs rokonai vezetnek. Manapság az egész világot egyfajta nyugtalanság jellemzi, mivel az egó ereje működtet mindent. A vezetők megosztják az államot, hogy kontroll alá helyezzék az embereket, és meggyengítsék hatalmukat. Csak saját pozíciójuk megőrzése jár a fejükben.

Lehetetlen küldetés a lakosság és a kormányzó elit közötti szétkapcsoltságon változtatni, amíg minden egyes állampolgár külön, és mi mindannyian együttesen meg nem tanuljuk, hogyan kapcsolódjunk egymáshoz. Ha mindenki kölcsönös gondoskodással és felelősséggel közelít a többiek felé, nem kell félnünk vagy aggódnunk semmi miatt. Az emberek közötti kapcsolat, melegség és szeretet magára vonja majd a szintén egységként működő természet támogató erejét. Az az állam, amelyben az emberek a „Szeresd felebarátod, mint önmagad.” elvét követve egy családként élnek, ott minden állampolgár testvéreként tekint a másikra. 

Amennyiben az állam tagjai ilyen módon kapcsolódnak össze, a vezetői réteg kényszerítve lesz, hogy kövesse a folyamatot. Izrael Állama egyetlen egyesül és tagjaival törődő rendszerré válik. Ekkor az emberek megérzik, hogy olyan globális újítás vált valóra, amit érdemes máshol is megismételni. Mindenki közelebb akar majd a másikhoz kerülni, és így a világban tapasztalt nyugtalanság fokozatosan alább hagy.

Kérdés: Korábban egy vezetőt annak alapján választottak meg, hogy mennyire volt hű az ígéreteihez, a karizmája, a bátorsága, az elszántsága alapján a döntéshozatalban, illetve csak azután, hogy kiderült hogyan vezeti az államügyeket, hogyan kezeli a munkanélküliséget, az emberek jövedelmét stb.

Az üzleti pszichológusok felvetették a kérdést: mi fog történni a koronavírus utáni időszakban?
Vajon elég érett lesz a jövőképünk, a vezetői képességekről ahhoz, hogy ennek felmérése az emberek jólétével kapcsolatos aggodalmakon alapuljon? Mit gondol ön, milyenek lesznek a jövő vezetői?

Válasz: A jövő vezetője egy olyan ember, aki megérti, hogyan hozhatja össze az embereket. Ez minden. Semmi más. De itt egy kis megjegyzésre van szükségünk: ez nem olyan, mint Mao, Lenin vagy Trockij, akik felállnak egy páncélozott teherautóra és inspirálják az embereket. Ők olyan nagyon inspiráló személyiségek.

Az tény, hogy olyan emberre van szükségünk, aki azt tűzte ki célul, hogy ne legyőzzön valakit, a másik kárára, hanem hogy mindenkit egységbe foglaljon. Ez azért probléma, mert mindig versenyezünk valakivel.

Ez itt nem fordulhat elő. Mindannyian együtt vagyunk, a természetünkkel, belső-lényegünkkel, szeretett egoizmusunkkal szemben. A vezetőnknek ismernie kell a világ valódi természetét és azt, hogy miként kezelhetjük ezt a természetet. Illetve azt, hogyan ne foglalkozzunk vele. Egyébként hogyan lehet vezető bárki, ha nem érti, hogy mivel foglalkozik?

Teljesen meg kell értenie és éreznie a Természetet, annak adakozását, és természetét és értékeit önmagába kell zárnia végleg. Meg kell értenie, hogy az embernek el kell érnie azt, hogy teljes hasonlóságban legyenek a Természettel, az egymással való egység révén, amit úgy hívnak, hogy “összetapadás Ővele”. Hogyan lehet ezt elérni, milyen Erők, segítenek a természettel való összekapcsolódásban?

Természetünk egoista, de a környezetünk adakozó. Tehát meg kell változtatnom magam egoistáról adakozóra, más emberekkel való kapcsolataimban. Tehát, amikor mindannyian átalakítjuk magunkat ily módon, akkor olyanok leszünk, mint a világ Egyetemes Természete – önzetlen. Ezt kell elérnünk.

Ez nem egy magas akadály; a Természet állítja ezt a mércét elénk. Mindenképpen meg fog történni! Néhány hónapon belül feltárul, hogy a világ hogyan fog elindulni ennek irányába.

Egy vezetőnek fel kell ajánlania a világnak, az egész emberiség összefogásának módszerét. Erre kell törekednie. Nem lehet másképp.

Új cikkem a Linkedin-en “Humor, és nem gúny”

Talk-show, talk-show után, humorista humorista után, mindenki próbál vicces lenni, megnevettetni minket. De ehhez valójában nem kellene nagy utat megtenniük. Csak annyit, hogy találnak egy aktuális kérdést, meghívnak valakit, beszélnek egy témáról, vagy egy emberről és azt addig húzzák a sárban, amíg el nem veszíti minden tekintélyét a közönség szemében.

A humor esetén a legfontosabb szabály a következő: amikor az közelebb hozza az embereket és növeli az együttérzést akkor az jó. Amikor a humor elválaszt minket egymástól és a negatív érzést növeli akkor az rossz, és el kell taszítanunk azt.

Mindenekfelett a jelenleg, a médiában található humor a társadalom hanyatlásának jele. Az egyre magasabbra szárnyal értékelés a nézők részéről csak azt bizonyítja, hogy egyre rosszabb állapotban vagyunk. Az igazság nagyon egyszerű: hogyha én más fájdalmát viccesnek tartom akkor nem vagyok jó ember. Lehet hogy ezt nehéz elismerni, de amennyiben nem ismerjük meg az igazságot magunkkal kapcsolatban, soha nem változunk meg.

Más kigúnyolása nem vicces, mérget pumpálunk az atmoszférába és gonosz hajlamunkkal megmérgezzük a levegőt. Később nem szabad meglepődni azon, hogy senkiben nem bízhatunk, hogy mindenkitől félünk, hogy egyedül érezzük magunkat és depressziósak vagyunk.  Mi segítettük ennek az atmoszférának az építését mocskos gondolatainkkal.

Az a média mely ezt a kigúnyoló szórakoztatást nyújtja nem a barátunk. Ezek a fajta műsorok azt érik el hogy mindannyian cinikusok, kegyetlenek, együtt nem érzőek leszünk, pontosan ellentéte annak, ahogy egy boldog életet kellene építenünk.  Nem szabadna ezeknek a műsoroknak magas értékelést adni, és nem szabadna dicsőíteni a műsorok házigazdáit és azokat a komikusokat akik kigúnyolják vendégeiket. Ők nem a barátaink és nem a mi érdekünkben dolgoznak. Minél kegyetlenebbé tesznek minket egymás felé, annál többet profitálnak és mi annál boldogtalanabbak leszünk.

A valódi humor az ajándék. Amikor egy fiatal állatot nézünk amint vicces dolgokat csinál, vagy amikor kisbabák ügyetlenkednek az nagyon vicces és az jó humor, mivel az, az irántuk érzett szeretetből származik és növeli szeretetünket. Amikor a humor segít minket abban hogy megbirkózzunk nehéz helyzetekkel az valódi ajándék. 

A humor használható építő kritikára is, de először bizonyosnak kell lennünk abban, hogy szeretjük azt a személyt akit kritizálunk, és akkor használhatjuk a humort oly módon, hogy sértés nélkül javasoljunk változásokat. Azonban óvatosnak kell lennünk mivel gonosz hajlamunk szereti azokat a lehetőségeket amikor “jó tanácsot adhatunk”, amikor valójában helyre-utasítjuk és kioktatjuk a másikat. 

A humor esetén a fő szabály a következő: amikor az az embereket közelebb hozza és növeli az együttérzést akkor az jó. Amikor a humor elválaszt minket és rossz érzést növeli, akkor az rossz, és el kell taszítanunk azt.

Amikor két egoista fél sorozatosan kudarcot vall, mivel mindegyik azt gondolja, hogy neki van igaza, nem szabad tovább tárgyalniuk, mert akkor növelik az ellentétet, és ennek könnyen öldöklés lehet a vége. Először is meg kell őket tanítani, hogy értsék, milyen állapotban vannak, és hogy jutottak el ide. Javítanunk kell az önmagunk és mások iránti hozzáállásunkat, hogy belássuk az egoista jellegű fejlődésünkben benne van az eredendő gonoszt. Meg kell ismerkednünk az orvossággal, ami segít, hogy a Természetből kinyerjük a jó erejét. Ha meg akarjuk előzni a háborút, el kell sajátítanunk mások szeretetét, annak ellenére, hogy eltérő nézetekkel rendelkezünk. Mindez kölcsönös engedményeken keresztül működik, mivel „a szeretet lefed minden bűnt.” Meg fogjuk tanulni, hogy mindannyian egyetlen, szerető, Felső Erő szülöttei vagyunk. Olyan erőé, ami konfliktust alakít ki közöttünk, hogy ezáltal magasabb szintet érhessünk el. Egy különleges világban élünk, ahol az embereknek megadatott a lehetőség, hogy még fejlettebb szociális teremtményekké fejlődjenek, akik tudják, miként emelkedjenek felül saját személyes igazságaikon, és hogyan azonosuljanak a Természetben benne rejlő Felső Erővel, azzal az örökérvényű igazsággal, amely mindenki felett helyezkedik el.
[268759]

KabTV “Új élet 1272- Hogyan előzzük meg a polgárháborút?” 20/08/03

Nincs fontosabb cselekedet, mint a kölcsönös garancia gyakorlati kivitelezése. Ebből a szempontból kiindulva szükséges, hogy átgondoljuk az összes állapotot, az egész folyamatot, amin keresztül megyünk, a végső célállapottal együtt. Az élet minden pillanata egyetlen cél felé kell, hogy irányuljon: egyre inkább szükséges megközelítenünk a kölcsönös garancia koncepcióját.

Ha rendszerünket helyesen alakítjuk ki, azonnal látni fogjuk, hogy egész életünk teljesen más alakot ölt, minden egyes problémánk köddé válik, beleértve a koronavírus okozta krízist. Ha belegondolunk, a problémák csakis azzal a céllal köszöntenek be, hogy ráébresszenek minket a kölcsönös garancia szükségességére.

Mindebből következik, hogy mindenfajta összeomlást, legyen az kicsi vagy komolyabb, egyetlen módon lehet orvosolni: a köztünk lévő kölcsönös garancia megerősítésével. Minden nap ekörül kell, hogy gondolataink forogjanak, főként a legutóbbi kongresszust követően, ahol megkezdtük ennek a kölcsönös garanciának a kiépítését tagjaink és a világ összes lakója között, és ezen az úton fogunk tovább haladni.

A Teremtő csak akkor fog létezni, ha egységünkön és kölcsönös garanciánkon keresztül létre hozzuk Őt. A kkor felfedjük ezt az Erőt, és elkezd létezni köztünk.

A Teremtő alakít ki egységet köztünk. Ha a csoportot egyetlen egészként kezelem, ahol nincs különbség a résztvevők között, akkor ez lesz az a keret, amin belül elkezdhetem megérezni a Teremtőt. A Teremtő az egység létrehozásának ereje, amit akkor hívhatunk életre, ha egységre és egymás támogatására törekszünk. A Teremtőt létre kell hozni, csak így létezhet. Ez a hajtóerő az, amit egységünkkel szeretnénk megcélozni.

Már előre tudható, hogy létezik az az állapot, amelyben kölcsönös garancia alapján, egy emberként hozzuk létre az egységet. Imával fordulunk ehhez az állapothoz, hogy erőt gyűjtsünk belőle. Ez az állapot már létezik és él, mivel örökkévaló. Annyi csupán a dolgunk, hogy feltárjuk a gyakorlatban is.

Ez a különbség a még fejlődő és a közöttünk folyamatosan változó kölcsönös garancia, illetve azon forma között, amit teljes mértékű egységünk eredményeként kívánunk elérni.

A kölcsönös garancia a közöttünk lévő helyes kapcsolat általános törvénye. A Teremtő akkor mutatkozik meg, amikor valóban egy emberként csatlakozunk egymáshoz. Ha ez megtörténik, ebben az egységben megértjük a Teremtőnek nevezett, komplett és tökéletes egység ideális állapotát.

Nem érhetjük el egyetlen ugrással ezt a teljes kapcsolódást, 125 lépcső vezet el hozzá. A 125 szintet a Felső Fény alkotta meg, amikor fentről lefelé kiterjedt. Lehetőségünk van, hogy minden egyes lépcsőfoknál növeljük a kölcsönös garanciát közöttünk, és ennek az állapotnak a kiterjesztéseként, a Teremtővel is ennek megfelelően alakítsunk ki viszonyt. 

Csak az Edényen belül lehetséges megítélni a Teremtőt, ami azt jelenti, hogy csakis a kölcsönös garancia keretein belül: a csoport a Teremtővel történő garancia elérésének helyszíne. Ez annyit tesz, hogy minden munka köztünk megy végbe.

A bizonyosság az élet folyásának feltétele a közönséges testben, ahol anyagcsere van, erők, fények, vágyak – az élet feltétele. Így hát nincs értelme kis vagy nagy méretű garanciáról beszélni.

A Természet egésze az univerzális kölcsönös garancia törvényének megfelelően működik, máskülönben nem volna képes létezni. Ehhez azonban tudattalan lépés vezet, amire a természetes ösztön kötelez. Az embernek azonban, akik a kövületi, növényi és állati szintek felett állnak, másképp kell megfelelnie a kölcsönös garancia törvényének. Az emberi szinten a választás, az erőfeszítés, ima és kölcsönös segítség eszközeivel szükséges élni.

Michael Laitman, a Quoraán: “Mik a koronavírus fertőzés fő tanulságai?“

Az egyik kulcsleckéje, tanulsága ennek a járványnak az, hogy a vírusfertőzés csak az első csapás a Természettől, és sokkal több csapást várhatunk egyre erősödő intenzitással, mivel eljött az idő, hogy egy óriási változáson menjünk keresztül: hogy teljesen megváltoztassuk az élethez való attitűdünket, hogy ahelyett, hogy állandóan versengő, önközpontú megközelítéssel álljunk az élethez, olyan attitűdöt épitsünk, ahol kölcsönös felelősségben osztozunk, figyelembe vesszük egymást és a Természet rendszerét.

A vírusfertőzés által okozott változások máris megjelentek a társadalomban, a szociális távolságtartás feltételeitől kezdődően az egyre növekvő munkanélküliségen keresztül az összeomló gazdaságig, melyek arra utalnak, hogy ez a változás az élethez való hozzáállásunkban, hogyan is néz majd ki.

Különösen a munkavállalás területén olyan társadalmat építettünk eddig, mely olyan üzletekkel, foglalkozásokkal van tele, melyekre valójában nincs szükségünk.

A vírusfertőzésen keresztül a Természet rendszere elkezdte kiszűrni azokat a foglalkozásokat, tevékenységeket, amelyek nem szükségesek, csak azokat megtartva, amelyek valóban szükségesek. Azok az üzletek, amelyek az alapvető szükségleteket fedezik továbbra is működnek, míg azok amelyre nincs valódi szükség, azok szép lassan összeomlanak.

Hogyha az állatvilágot nézzük, akkor láthatjuk ahogy egy bizonyos mennyiségű állat meghal, míg mások azonnal megjelennek helyettük különböző változásoknak megfelelően, melyeket a Természet törvényei határoznak meg.

Ez ugyanígy van velünk is.

A Természet rendszerének részei vagyunk és a Természet olyan módon működtet minket, hogy most új feltételek közé helyez. Ennek megfelelően a Természet meghatározza majd az emberiség népességét és azt, hogy mi az emberiség aktivitásának a lényege.

A koronavírus hatására nagyon sok ember már így is munkanélkülivé vált, és ez azért van mivel egyre kevesebb szükség van azokra foglalkozásokra amelyeket korábban megtartottunk.

Azt várhatjuk, hogy azok az üzletek és foglalkozások amelyekre valódi szükség van azok fennmaradnak, mely körülbelül 5%-a annak a szolgáltatási szektornak, amelyet az elmúlt hetven év során kifejlesztettünk.

Ugyanúgy meglátjuk majd, hogy körülbelül 90%-a azoknak az aktivitásoknak melyeket korábban cselekedtünk fokozatosan eltűnik majd. Az emberek érzik majd, hogy azok a materialista értékek amelyeket fontosnak tartottunk, melyek arra kényszerítettek minket, hogy drága ruhákat, prestige autókat vegyünk, hogy megállás nélkül utazzunk a világ körül, ez mind eltűnik majd, és inkább alapvető, egyszerűbb beteljesülésekre vágyunk, leginkább sokkal mélyebb, jelentőségteljesebb társadalmi kapcsolatokra.

Ennélfogva mind a társadalomnak mind a hatóságoknak komolyan gondolkozniuk kell arról, hogy mit kezdjenek az egyre növekvő munkanélküli tömeggel világszerte.

Ez az a pont ahol én azt javasoltam, hogy készítsünk elő egy olyan keretet ahol az embereknek meglesz az alapvető természetes szükséglete melyeket a fennhatóságok biztosítanak, cserében azért, hogy részt vegyenek egy olyan oktatásban, aktivitásban, amely arra szolgál, hogy növelje a jelentőségteljes kapcsolatok érzését, fontosságát a társadalomban.

Egyrészt nem leszünk képesek újjáéleszteni a koronavírus fertőzés előtti gazdaságot és életstílust, másrészt, hogy azzal hogy egyszerűen biztosítjuk az emberek alapvető szükségleteit anélkül, hogy valami társadalmi előrelépést, célt nyújtanánk nekik, melyért érdemes erőfeszítést tenni, a társadalom hanyatlását okozzuk.

Ennélfogva az alapvető szükségleteket annak fejében kell nyújtani, hogy cserébe az emberek olyan oktatásban és aktivitásokban vesznek részt, amely arra irányul, hogy javítsa a társadalmi kapcsolatokat. Ennek megfelelően óriási változást látunk majd az értékrendszerben, mely önzőről altruistává, egyéniről kölcsönösen függővé válik majd, és az emberek a materializmusról emberközpontú értékekre váltanak, mely mindenki számára érdemessé, vágyottá teszi a bekövetkező változásokat.

Sőt mi több azáltal, hogy a pozitív társadalmi kapcsolatokat tesszük a legfontosabbá minden más felett, közelebb kerülünk majd a Természet egymástól függő, összekapcsolt rendszerével való egyensúlyhoz, és ezáltal egy pozitív visszajelzést kapunk majd a Természettől egy olyan magasztos harmónia érzetét, melyet soha korábban nem éreztünk.