Új élet 1265 – Vége A Kapitalista korszaknak?

Dr. Michael Laitman beszélget Oren Levi-vel és Nitzah Mazoz-zal

Az ifjabb generációt nem érdekli a vagyonszerzés, nem akarnak részt venni a versenyen alapuló kapitalista berendezkedésben. A rendszert a természet is egyre inkább kikezdi. A kapitalizmus erejét a növekvő emberi egó adta, és mára olyanná vált, mint a rák, ami feléli az erőforrásokat, és elpusztítja a bolygót. A spirituális tőkére épülő kölcsönös kapcsolat új, körkörös formájának érája felé fejlődünk. A spirituális tőke a határtalan szabadság, és a mások felé irányuló jó tettek érzeteiből áll össze. Az emberi fejlődés azon szintjét képviseli, ami az egoista, állati dimenzió fölött helyezkedik el. Mindenkinek rendelkezésére áll, ami a fennmaradásához szükséges, a maradékot pedig szívesen adja oda vagy osztja meg mással. Amikor egyenlő felekként elérhetőek vagyunk egymás számára, az egész világ abból a célból fog létezni, hogy mindenki számára hasznot hajtson.

Manapság, amikor a világra tekintünk, csak anarchiát látunk. Amerikát elöntötte egy olyan választási kampány, mely úgy megtelt gyűlölettel, hogy az ember csak abban reménykedik, hogy a végén nehogy polgárháború legyen belőle. Az Európai Unió most írt alá egy gigantikus Covid utáni gazdasági helyreállítási csomagot, azonban a megállapodáshoz vezető viták, különböző averziókat hozott ki a tagállamokból, és ellenállást éreztek egymás irányába. Ráadásul még nagyon messze vagyunk a vírus utáni valóságtól, ez a helyreállítási csomag egy olyan gazdasági fellendülésre támaszkodik,  mely soha nem fog bekövetkezni,  és olyan jövedelmeket akar megadóztatni, melyek soha nem jönnek majd létre, épp ezért a csomag megvalósítása a gyakorlatban lehetetlen. 

Mindeközben a  Közel-Kelet soha nem volt a stabilitás mintapéldája, de ma ez még inkább így van. Egyetlen ország sincs a háború sújtotta régióban, mely ne esne szét belülről, melynek a gazdasága nem lenne romokban, ahol egyre több ember éhezik. Ehhez hozzátehetjük a már majdnem aláírt Kína és Irán közötti gazdasági és katonai együttműködést, a feszültséget az Egyesült Államok és Észak Korea között,az utóbbinak nukleáris programja miatt, az egyre romló kapcsolatot Moszkva és Washington között, melyet össze foglalhatunk a Kreml szóvivőjének Dmitry Peskov-nak az ide illő szavaival „a helyzet nagyon rossz“.

Valóban a helyzet annyira rossz, hogy amikor a COVID-19 vírus először megjelent, az egy olyan globális bénulást okozott, mely megakadályozta, hogy a világ  tovább haladjon egy világháború felé. De az utóbbi időben, az anarchia globális kitörése bizonyítja, hogy a gyűlölet még gyorsabban terjed mint a koronavírus.

Én nem vagyok pesszimista. Amikor ezt a jelenlegi káoszt, a folyamat végének szempontjából nézzük, amely folyamat végén mindannyian eggyé válunk, nyilvánvaló, hogy a növekvő anarchia egyetlen célja az, hogy az egységet válasszuk a szakadás és ellenállás helyett. Sőt mi több, mivel ebben a pillanatban nyilvánvalóan inkább a harcot választjuk, azokkal szemben, akikkel nézetkülönbségeink vannak, az anarchia az egyetlen módja annak, hogy meggyőzőn minket arról, hogy a gyűlölet semmi jót nem hoz. Mindaddig, amíg nem győződünk meg erről, addig az anarchiának növekednie kell, egyre több szenvedést okozva az Emberiségnek. Amikor káosz fog uralkodik, és nem lesz mit enni, nincs kiben megbízni, akkor megértjük majd, hogy változtatnunk kell. De nem lenne vajon bölcsebb, az egységet azelőtt választani mielőtt ez megtörténik?

Amikor az egység fog végre győzedelmeskedik, az nem azt fogja jelenteni, hogy mindenben mindenki egyet fog érteni.  Az emberek különbözőnek születtek és jó oka van annak, hogy különböznek egymástól. Meg kell maradnia a különböző nézetek között lévő különbségeknek. A probléma nem az, hogy különbözőek vagyunk, hanem az, hogy gyűlöljük azokat, akik nem úgy gondolkodnak mint mi, akik nem úgy néznek ki mint mi, akik nem úgy beszélnek mint mi, nem úgy viselkednek mint mi,  azaz akik nem olyanok mint mi. A probléma az, hogy mindent magunknak akarunk és meg vagyunk győződve arról, hogy csak nekünk lehet igazunk és mindenki más téved. De hogyha én gyűlölöm azokat akik másképp gondolkodnak, még akkor is hogyha nincs igazuk, akkor, hogy lehet az, hogy nekem igazam van?! Lehetséges az,  hogy valaki gyűlöletet táplál a másik iránt és igaza van? 

A gyűlölet az annak a megtagadása, hogy egy másik embernek lehet más véleménye, más karaktere, más faja, más hite, vagy bármi más olyan, amivel én nem rendelkezem. Hogyha én gyűlölöm mindezt, az azt jelenti, hogy úgy érzem, hogy a másiknak nincs joga a létezésre. Egyszerű szavakkal: a gyűlölet, a másik ember létezés jogának tagadása. Semmi jó nem származhat egy ilyen perspektívából.

A mi önközpontú nézőpontunkkal szemben a világ egy egyetlen, mindent magába foglaló egész. Annak elemei kiegészítik egymást, oly tökéletes módon, hogy egyetlen része sem létezhet saját ellentéte nélkül. Egységet csak akkor érhetünk el, amikor az ellentéteket megtartjuk és egy kiegyensúlyozott egyensúlyi állapotba hozzuk.  Éjszaka és nappal,  nyár és tél, születés és halál, mindezek az ellentétek nem okoznak anarchiát. Épp ellenkezőleg, azok hoznak létre rendet, fenntartják az egyensúlyt, és fenntartják az életet! 

Annak érdekében, hogy beléphessünk ebbe a nézőpontba a végső célra kell irányítanunk magunkat, ami az egész Emberiség egysége. Amikor az Emberiség egységét helyezzük a folyamat végére, és a múltbeli és jelenlegi eseményeket ezen az egységen keresztül vizsgáljuk, akkor megértjük, hogy az emberi fejlődés megállíthatatlanul ebben az irányban halad. És ez nem egy rossz végeredmény. Ez nem stressz és szükségletek hiányának a jövője. Ez a nyugalom, a jólét és a kölcsönös gondoskodás jövője. Azonban az egónk az ellenáll annak a gondolatnak, hogy másokról gondoskodjunk, ezért a jövőt sötétnek és kilátástalannak festi le.

De a nyugalom és a jólét nem lehet sötét és lehetetlen. Mi választhatjuk ezt a sokat ígérő jövőt, hogy ezt gyorsan és kellemesen elérjük, hogy kéz a kézben dolgozzunk azon, hogy létrehozzunk egy törekvő, sokarcú társadalmat, melynek tagjai gondoskodnak egymásról. Vagy választhatjuk a másik lehetőséget, azt hogy megmaradunk a gyűlölettel teli szakadásban, és arra várunk, hogy saját akaratunk ellenére a valóság vonszoljon el minket az elkerülhetetlen végső boldogsághoz.

Már hosszú ideje haldoklott, de nem tudtunk róla. Azt hittük, hogy még mindig ennek a gyakorlatában vagyunk, hogy ez a legfejlettebb gazdasági rendszer, melyet az emberiség valaha kipróbált, míg valójában a kapitalizmus már hosszú ideje “kaput”, vagy ahogy a “kaput” szót a Webster szótár meghatározza “abszolút bevégeztetett, legyőzött, elpusztított, képtelen működni”. Valóban a kapitalizmust ugyanaz az erő pusztította el, mely abból leginkább nyerni akart: az emberi egó. 

Egy sokkal inkább integrál gondolkodásmódot kell kifejlesztenünk, ahol a cselekedeteinket, számításainkat közösségünk, városaink, országaink és az egész világ érdekében tesszük, saját magunk önző érdeke helyett.

Abban az időben, amikor a kapitalizmus először megjelent ez volt a helyes rendszer az emberiség számára. Segítette a fejlődést, az egészséges versengést, és sok esetben esélyt adott egy jó élet építésére, hogyha az ember hajlandó volt keményen dolgozni. De az elmúlt évtizedek során, ez a kapcsolat a befektetett munka és a jövedelem között el lett törve, össze lett zúzva, és helyette mindenfajta pénzügyi manipulációk és a pénzügyi erők, politikai haszonra való felhasználása váltotta azt fel. Hogy bebizonyítsuk ezt a szakadást csak kérdezzük meg magunktól: hogyha az ország minden egyes iparága és szolgáltatása most hatalmas válságban, rekordméretű zuhanásban van, hogyan lehetséges az, hogy a Wall Street tőzsde rekordméretű profitokat nyer? Ez az ahogy a törött kapcsolat, a befektetett munka és a jövedelem között kinéz. Csak nagyon kevesen nyernek ezen.

Most a koronavírusnak köszönhetően evidensé vállt, hogy a kapitalizmus kifulladt. Én hiszek abban, hogy a mostani pozitív hullám a tőzsdén – a covid-19 vírusfertőzés elején történt rövid zuhanás után -, a kapitalizmus hattyúdalát jelenti. Ez hasonlít ahhoz amikor a haldokló ember még egy utolsó feltámadást érez az elkerülhetetlen halál előtt, ugyanilyen most a Wall Street ünneplése. Mindez rövid életű lesz. Nagyon hamarosan a kapitalizmus a tőzsdével együtt elkezdi végső zuhanását. Ez lehet egy hosszabb, vagy rövidebb folyamat, de így vagy úgy a kapitalizmus befejezte létezését.

Számomra a még zavarób kérdés az, hogy “mi jön ezután?” , mivel ha nem vagyunk óvatosak a jelek egy nagyon sötét új időszakra mutatnak. Radikális erők a világban egyre magabiztosabbá, nyersebbé válnak és megpróbálnak a demokrácia és a kapitalizmus helyett totális rendszert bevezetni. Ez megjelenhet a kommunizmus, fasizmus vagy nácizmus formájában, de bármi legyen is, semmiképp nem lesz jó az egyszerű embereknek.

Mégis pontosan ez fog történni, hogyha passzívak maradunk. Nyilvánvaló mindenki számára, hogy a világ ma egy integrál rendszerré vált, melynek minden része összekapcsolódik egymással. Bármit amit egyetlen ember tesz, befolyásolja az egész emberiséget. Egy ilyen rendszerben, hogyha csak magunkra gondolunk, csak magunkról gondoskodunk az egy olyan hiba, káros cselekedet, melyet nem engedhetünk meg. Egy sokkal átfogóbb gondolkodást kell kifejlesszünk, ahol számításainkat közösségünk, városunk országunk, és az egész világ érdekében tesszük, saját érdekeink helyett. Hogy ha tudatosak leszünk ezzel kapcsolatban, akkor nem lehet semmi kifogásunk arra, hogy csak passzívan üljünk és engedjük, hogy az események saját maguk fejlődjenek tovább. Publikálnunk kell azt mindenki számára, hogy felelősek vagyunk egymásért.

Azok az erőszakos küzdelmek amiket most láttunk világszerte, azok teljesen ellentétesek a kölcsönös felelősséggel, mivel csak a gyűlöletet és a szakadást növelik. Az, hogy össze vagyunk kapcsolódva és egymástól függünk, azt jelenti, hogy gondoskodnunk kell egymásról. Ugyanúgy ahogy én nem cselekszem erőszakos módon egy családtagommal szemben sem akivel esetleg nem értek egyet, úgy el kell kerülnünk minden erőszakot egymás felé, hiszen a többiekre támaszkodom, tőlük függök, még akkor is hogyha valamilyen oknál fogva nem szeretem őket.

Én nem támogatom se a szocializmust se a kommunizmust bármilyen formában. Ugyanúgy nincs semmilyen politikai irányultságom, nem támogatok semmilyen politikai ideológiát. Engem csak az emberiség jóléte érdekel. Ennek megfelelően a kölcsönös gondoskodást, kölcsönös egymás figyelembevételét és a kölcsönös felelősséget támogatom.

A kapitalizmus halála utáni következő gazdasági rendszer valami olyasmi lesz, melyet még soha nem próbáltunk, mivel még soha nem gondoskodtunk egymásról, hacsak nem családtagjainkról (és még azokról sem mindig). Egyelőre nincs nyilvánvaló terve ennek az új jövőbeni gazdaságnak, hiszen először is el kell kezdjünk gondoskodni egymásról, de ahogy elkezdünk majd gondoskodni, tudjuk majd hogy mit is kell tennünk. 

Ez egy kicsit olyan, mint amikor egy nő először anyává válik. Ameddig az első gyermek meg nem születik a nőnek fogalma nincs arról hogyan váljon anyává. De ahogy a gyermek megszületett azonnal tudja, érzi, hogy mit kell tennie, mivel a kisbaba iránti szeretete irányítja őt az anyaság felé.

Ugyanez igaz arra a társadalomra, mely a kölcsönös gondoskodásra alapul. Ameddig el nem kezdjük azt építeni, nem tudjuk mit kell tennünk. De ahogy megtesszük az első lépéseket, a tudás jön majd magától, a kölcsönös egymásról való gondoskodáson keresztül.

Mindez lehetséges, és sürgős. Hogyha várunk tovább, akkor a radikális, diktatórikus erők túl sok erőt és támogatást nyernek, és akkor a társadalmat egy teljesen ellentétes irányba tolják majd.