Megjegyzés: 75 év telt el Hirosima és Nagasaki bombázása óta. Több százezer ember vesztette életét – gyermekek, idősek, teljesen ártatlan emberek, akik nem vettek részt a háborúban. Ez az emberiség nem tanul semmit. Nőtt a nukleáris fegyverekkel rendelkező országok száma. Ma már nem beszélnek leszerelésről. Korábban, a leszerelési szerződések időszaka volt. Ma már nincs így. Ma Kína fenyegeti Indiát, India fenyegeti Kínát, Amerika fenyegeti Kínát stb. Mindenki a fegyvereit csörgeti.

Megértem, amikor a katonák összefognak és harcolnak egymással, vagy a hadseregek harcolnak egymással: tank a tank ellen, repülőgép a repülőgép ellen. De van itt valami hitvány dolog is: a polgári lakosságot bombázni.

Megjegyzésem: Ez a háború törvénye. Betart valaki más törvényeket és szabályokat? Hány gáz és mérgező anyagot fejlesztettek ki ?! Ezt még nem is tudjuk. Mind a múltban és most is. Ez mindig is így volt! Csak többet, vagy kevesebbet beszélnek róla.

A gonosz uralja a világot. Isten mentsen bennünket, azonban azt láthatjuk mindenütt, hogy ez még mindig így van.

Kérdés: A tiltások nem segítenek? Nem segítenek a megállapodások?

Válasz: Semmi sem segít.

Kérdés: A nukleáris fegyverek megsemmisítése is lehetetlen, ahogy értem?

Válasz: Lehetetlen. Hogyan lehetne elpusztítani? Tudja egyáltalán, hogy kinek van ma a világon ilyen?

Kérdés: A világ tömegpusztító fegyverekkel van tele?

Válasz: Természetesen.

Kérdés: Még jobban felszerelkezünk velük?

Válasz: Senki sem tart vissza minket. Ki tudja ezt megvalósítani? Nem tartjuk vissza az egónkat, ezért ez a válasz. Itt komoly reményre van szükségünk egy magasabb hatalomtól, beleértve a koronavírust is, amely fokozatosan kijózanít minket.

Kérdés: Mit kellene mondania nekünk?

Válasz: Hogy nincs más út – csak eresszük le a karunkat és kezdjünk el jó kommunikációt folytatni egymással, teljesen új lehetőségek nyílnak meg, akkor az emberiség számára.

Abszolút lehetetlen követni az előző utakat. Sem a gondolatokat, sem az értelmet, sem az érzéseket, semmit! Minden, ami korábban volt, abszolút egoizmusra épült, és már nem tudjuk azt használni.

Már csak egy dolog maradt: Tekints az egóra ellenségként, a szomszédra pedig barátként.

Kérdés: Az emberek munkához vonzása három módszerre osztható. Az első a kényszermunka (rabszolgaság, jobbágyság). A második a gazdaságilag kényszerített munka a megélhetés megszerzéséhez. A harmadik pedig az önkéntes munka, tetszés szerint, amikor az embernek talán nincs szüksége semmilyen eszközre a létezéshez.

Az ENSZ által elfogadott törvény szerint az embernek joga van a kötelező munkára. Vannak olyan országok, ahol az embereket még élősködés miatt is bíróság elé állították. Ön szerint ez helyes? Ha egy ember nem dolgozik, kötelezheti-e az állam erre?

Válasz: Attól függ, melyik államban és melyik időpontban. De elvileg az ember köteles dolgozni; különben a társadalomnak kell fenntartania őt, és gondoskodnia kell róla.

A parazitát nem dobják ki, hogy meghaljon egy erdőben, vagy hogy a vadállatok falják fel. A társadalomban kell élnie, ami azt jelenti, hogy az gondoskodni fog róla. Ha sok ilyen ember-parazita van, akkor meg kell küzdenünk velük. Végül is nem engedjük, hogy bárki uralkodjon felettünk. Miért élvezhetik ezek az emberek a munkánk gyümölcsét?

Kérdés: Vagyis az élősködést a törvény büntesse?

Válasz: Én azt kérem, hogy a társadalomban minden ember állandó oktatási és nevelési rendszeren menjen át, egy életen keresztül. Nevelési eredményei alapján őt magát is vonzaná, hogy a társadalom hasznos elemévé váljon.

Kérdés: Az ENSZ emberi jogi nyilatkozata kimondja, hogy mindenkinek joga van dolgozni és munkahelyet választani. Kinek kell választania az állást: magának az embernek vagy a társadalomnak?

Válasz: A társadalomnak oktatnia kell az embert, hogy lássa, hol lehet a társadalom számára a leghasznosabb. Ezenkívül a társadalom fennhatósága alatt kell állnia, és ennek megfelelően kell cselekednie. Vagyis a társadalom elsődleges, az ember pedig másodlagos.

Kérdés: Egész életünkben döntéseket hozunk magunkról, a családunkról, munkánkról, sőt, pár globális tennivalóról is.

Sok ember elmondta, hogyan látja a kérdést. Az ókori római író, Publilius Syrus az i.e. 100 körül ezt vetette papírra: „A végérvényes döntést hosszas mérlegelésnek kell megelőznie.” Ez a mondat aztán a „Vitasd meg gyakran, döntsd el egyszer!” szállóige formájában vált népszerűvé. Mihail Saltikov-Scsedrin pedig így fogalmazott: Nyílt megbeszéléssel nem csak a hibák, de az abszurd megoldások is könnyedén kiküszöbölhetők.”

A következő idézetet Albert Einsteinnek tulajdonítják: „Nem tudjuk ugyanazon a gondolati szinten megoldani problémáinkat, mint amelyek a világra hozták őket.”

Mit jelent pontosan az, hogy döntést hozni? Milyen folyamat ez az Ön megítélése szerint?

Válasz: Ha egy, vagy akár több megoldás van, le kell tennem a garast valamelyik mellett. Viszont ha nincs megoldás, akkor meg kell találnom, és ez problémás. Mondjuk azt, hogy több személyes alternatíva áll a rendelkezésemre, és én a legkorrektebbet, a  legköltséghatékonyabbat, stb. akarom fellelni. Ez jó néhány kérdést vet fel. Végig kell gondolnom, melyik paraméter mentén érdemes választani. Költséghatékonyság? Kivitelezés gyorsasága? Megbízhatóság? A lista bármeddig folytatható.

Kérdés: A helyes megoldás mindig kézenfekvő, vagy előfordul, hogy jobban rejtve van a szemünk elől?

Válasz: A helyes megoldás mindig a következő szinten található. Az embernek önmaga fölé kell emelkednie, hogy eljusson a következő szintre. Itt fogja megtalálni a megfelelő megoldást.

Felhívjuk figyelmét, hogy a Blog bejegyzéseihez írt posztok egy harmadik fél véleményét jelzik. A véleményeket, tényeket és az azokban található médiatartalmakat kizárólag a szerzők mutatják be, és sem a The Times of Israel, sem partnerei nem vállalnak felelősséget értük. Kérjük, lépjen kapcsolatba velünk visszaélés esetén. Visszaélés esetén jelentse ezt a bejegyzést.

Ez egy zsidó ünnepi időszak, amelyet nem szabad elfelejteni. Az idei Sukkot megünneplésének módját, a világjárvány miatt korlátozzák. Várni kell a hagyományos összejövetelekre és vendéglátásra. Miért zajlanak így az események? Azért, hogy elgondolkodtassanak minket, és rádöbbentsenek arra, hogy a pandémiával kapcsolatos helyzetünk nem büntető csapásként jelentkezik, hanem ébresztésként, illetve a gyűlölet és a köztünk lévő megosztottság állapotának vizsgálatára. Azzal, hogy ez a helyzet fizikailag elkülönít minket, a természet megpróbálja megfordítani az elkülönülés állapotát, és közelebb hozni “próbálja” egymáshoz a szívünket, egy igazi szeretet és egységes Sukkah  (sátor) felépítéséhez, amely az egész emberiséget felöleli a jobb jövő érdekében.

A Sukkot (A sátrak ünnepe) fesztivált örömteli ünnepnek tekintjük. Idén sincs ok arra, hogy másként érezzük magunkat, hiszen remek alkalmat kaptunk arra, hogy elemezzük az egymással szembeni rossz bánásmódot és kijavítsuk azt. Ehhez mély lélekkutatást kell végezni. Ez hasonló ahhoz, amikor pontos diagnózisra van szükség, mielőtt megfelelő gyógyszert kaphatna az ember, a betegségből való  teljes felépüléséhez.

Megszoktuk, hogy az életünket kényelmes partner-viszonyban éljük az egóval. Őszintén szólva nem játszhatjuk úgy az áldozatot, mintha levágásra váró ártatlan bárányok lennénk, akik akaratlanul állnak, mások egoista cselekedeteinek kontrollja alatt, mondhatni mintha szabad akarat nélkül lennénk. Önző magatartásunk szándékos, és teljesíti az énközpontú érdekeinket, függetlenül attól, hogy ezek a körülöttünk élők kárára történnek-e. Ezért jelzi a természet nekünk, hogy nem vagyunk méltók arra, hogy együtt üljünk egy közös Sukkah-ban, és üdvözöljük az Ushpizint (vendégeket), amíg nem korrigáljuk az egymáshoz való viszonyunkat. A vírus arra tanít minket, hogy egymásra utaló világunkban az egész civilizáció túlélése veszélyben van, ha a kölcsönös előnyök érdekében történő együttműködést nem tekintjük elsődleges célnak.

Kabbala bölcsessége szerint az emberiség az „Utolsó Nemzedék” nevű fejlődési szakaszba lépett. Ez a változás arra a fokozatos folyamatra vonatkozik, amelynek során egy új társadalmat kell felépíteni oly módon, hogy annak működése megfeleljen a Természeti Törvényeknek és igazodjon is hozzájuk, vagyis kapcsolatban álljon, és egyensúlyban legyen a Természettel. Ennek az új társadalomnak tudnia kell, hogyan kell helyesen kezelni, a kiegyensúlyozott állapot elérését. Ez az átmeneti időszak lehetőséget nyújt arra, hogy ez a generáció, elsőként kezdhesse el, mások valódi szeretetét. Amíg azonban ezt az állapotot nem érjük el, ennek az ellenkezője tárul fel szemünk előtt – a kizsákmányoló és nemtörődöm hozzáállás, és cselekedetek. Ezt a visszatetsző szeparációs állapot azért tárul fel, hogy nézzünk magunkba, lássuk meg az általunk okozott kárt, és hogy kérjünk segítséget, az egész valóságot irányító Felső Erő-től, a korrekcióhoz.

A Sukkot szimbolizálja az egoista tulajdonságok belső változásának csodálatos folyamatát, amelynek során a „pajta és pince hulladékát” vesszük – olyan tárgyakat, amelyek (sajnálatosan) képviselik a mások iránti szeretet minőségét, és amelyek számunkra most egyáltalán nem értékesek – és felemeljük azokat a fejünk fölé, úgy mintha azok a legértékesebb és legfontosabb attribútumaink lennének, mint egy menedéknek a teteje, amely árnyékot ad az égető naptól. A Sukkot felhívás arra, hogy kilépjünk a kényelmes egoista „otthonunkból”, vagyis önszeretetünkből, és arra, hogy egy új struktúrát,  Sukkát (sátrat) építsünk fel, mint az Új Világ szimbólumát, amelyet akkor teremthetünk meg, ha megszerezzük az adományozás és a testvéri kötelék tulajdonságait.

Ezért ennek a fesztiválnak az igazi értelme, a kölcsönös megértés, és támogatása az új valóságnak – a béke Sukah-jának (sátrának)- felépítése, az egységünk által létrehozott pozitív Erőn keresztül. Nekünk, a zsidó népnek példát kell mutatni az összetartásról, és utat kell mutatnunk másoknak az út követésre, összegyűjtve az egész világot, egy nagy nádfedél alá, ahol egyként egyesülünk. Akkor megvalósul az, hogy  elkészül a Sukkah, az ideiglenes lakásunk, mint közös tér, amelyet egymás számára kialakítunk a szívünkben, biztosítva az emberiség számára az egészséges életet és a boldog együttélést, egy globális fedél alatt.

Boldog Ünnepet!

Komment: Néhány közgazdász szerint a fogyasztói társadalom a végéhez közeledik. Az elsődleges ok a bizalomhiány, ami komolyan hátráltatja a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat.

Dr. Michael Laitman válasza: De ezen lehetséges felülemelkedni.

Komment: A második ok a környezetszennyezés. Nem áll rendelkezésünkre megfelelő technológia, hogy feldolgozzuk mindazt a hulladékot, amit előállítunk.

Dr. Michael Laitman válasza:  És ki törődik vele? Ha meglesz a megfelelő technológia, majd még többet lehet termelni.

Komment: A harmadik ok a korlátozott természeti erőforrások  

Dr. Michael Laitman válasza: Ez sem érdekel senkit. Majd találunk. Elrepülünk a Holdra, és onnan hozunk majd.

Komment: A negyedik ok a gazdagok és szegények közötti növekvő egyenlőtlenség. Még a koronavírust követő időszakban is látni, hogy a gazdagok folyamatosan még tehetősebbé válnak. Ráadásul mindenkinek óriási az egója, ezért az emberek ezt nehezen tolerálják.

Dr. Michael Laitman válasza: Persze, nem is fogják tolerálni. A vagyonosoknak, oda kell adniuk bevételük egy bizonyos százalékát, hogy enyhítsék a szegények elégedetlenségét.

Komment: Az ötödik ok a bizonytalanság. Azt mondják, létezik egy olyan kifejezés, hogy „vagyoni hatás”. Még azok is, akiknek pénze van, félnek költeni, mivel tartanak attól, hogy a fogyasztói társadalomnak vége szakad.

Dr. Michael Laitman válasza: Nincs mire költeni! Ha felajánlanának nekik valamit, amit előállíthatnak, abból csinálhatnának pénzt.

Komment: Azért félnek a pénzköltéstől, mert nem tudják, mit hoz a holnap a foglalkoztatottság szempontjából. Senki nem bízik a jövőben.

Dr. Michael Laitman válasza: Akkor ezek az emberek nem igazán gazdagok. A gazdag embert az jellemzi, hogy tulajdonképpen korlátlan lehetőségei vannak, hogy fedezze azokat a szükségleteit, amik jóval többek, mint az élet fenntartásához szükségesek.

Komment: A hatodik ok a technológiai fejlődés, ami tovább fogja tágítani a gazdagok és szegények közötti szakadékot, és így munkanélküliséghez vezet.

Dr. Michael Laitman válasza: Hogyne, hiszen akkor nincs fogyasztás. Ezért következnek be időről időre a nagy háborúk. De manapság ezek már igen sokba kerülnek, és senki nem tudja, hogyan fognak végződni.

Valamikor a háborúk oldották meg a problémákat, de manapság már nem így van, mivel megszűntek a határok: odamehetsz, ahova akarsz, ott élhetsz, ahol kedved tartja. Bármilyen útleveled lehet, ha eleget fizetsz érte. Ennél fogva, nincs objektív oka a háborúnak. Csak vallási, ideológiai háborúk fordulnak elő.

Kérdés: A hetedik ok az ember belső szükségleteiben bekövetkező változás. Mit gondol, ez a fő ok?

Dr. Michael Laitman válasza: Igen, ez minden mást felülír. Ez jelenti a fogyasztói társadalom végét.

A vírus manapság leszállásra kényszeríti az iparnak azt az óriási repülőgépét, aminek a hajtóerejét a turizmus és utazás biztosították. Hotelek világszerte, repülőgépek, óceánjárók, idegenvezetők és mindenféle ehhez kapcsolt áruk óriás tömege – mind ehhez az iparághoz kötődnek, és mindezek megszűnőben vannak, és a jövőben nem fognak létezni. Az emberek nem akarnak nézelődni a világon. Nincs, ami vonzerőt gyakorolna rájuk. 

Valamit tenni kell majd a fölöslegessé vált repülőgépek ezreivel. Talán a sivatagban kötnek ki. Azt mondják, ott viszonylag rendben lehet tartani őket. És mi lesz ott? Egy letűnt kor múzeuma? Muszáj, hogy szembenézzünk vele. Vége! Meg kell értenünk, hogy régi eszközökkel nem építhetünk új világot.

A legfontosabb az, hogy érezzük, hogy a mai válság az a közös probléma, amely egyesít bennünket és segít megérteni, hogy össze vagyunk kapcsolódva egymással.

Fogadjuk meg mindannyian, hogy ettől a pillanattól kezdve, amikor a koronavírusra gondolunk a családunkkal, a városunkkal, az iskolával, amelybe gyermekünk jár, és a munkákkal kapcsolatban, az egész emberiség miatt aggódni fogunk.

Azt akarjuk, hogy az egész emberiség meggyógyuljon a koronavírusból, amelyet a mindennap egyre jobban feltáruló egoizmusunk okoz. Ha közel érezzük magunkat egymáshoz, és képesek vagyunk kapcsolódni és átölelni egymást, akkor minden vírus eltűnik.

Amint elgondolkodunk személyes szerencsétlenségünkön, bővítsük ki egy kicsit, és gondolkodjunk el a közös, globális problémánkról.

Az egoisták általában örülnek annak, hogy az egész világ szenved, mert akkor a saját problémájuk már nem tűnik olyan szörnyűnek, ahogy azt mondják: “A megosztott probléma felére csökken.” De itt éppen az ellenkezője van: szenvedek az egész világért. Sokkal nagyobb a szenvedésem, ha látom, hogy nemcsak a gyermekeim, a családom, a rokonaim, az ismerőseim miatt szenvednek, hanem az egész emberiség szenved.

El kell kezdenünk ezt másként kezelni. Az a tény, hogy mindenki velem szenved, ettől nem érzem jobban magam, hanem éppen ellenkezőleg, sokkal jobban fáj, mert az egész világ szenved.

Az ember az Egyiptomból való kivonulásával emelkedik, egoizmusa fölé. Amíg ki nem lép az egoizmusából, még nem tekinthető embernek, mivel ő még kegyelmes a saját egoista természetével. Az egoizmus fölé emelkedésével, az ember némileg hasonlóvá válik a Teremtőhöz, és Ádámnak hívják.

Ezért az emberi szint, Pesah-nál kezdődik. De onnan a Szfírák számának megfelelően, hét hónapos időszakot kell átélnünk, amely során a megszerzési vágyától az adakozási vágy felé haladunk. A Pesach utáni hetedik hónapban kezdődik Rosh HaShanah (új év); új kezdet, amikor valóban elkezdünk új spirituális fokozatot építeni.

Előtte azonban őszinte belső elszámolást kell tartani, miszerint,  mik vagyunk, honnan jövünk, mit kell építenünk, mitől kell eltávolodnunk, és mihez kellene közelebb kerülnünk. Ezért van az új év előtt a Slichot (bűnbánat) nevű időszak, amelyben egy belső feltárást végzünk, azaz, hogy honnan jövünk, milyen minőségből és milyen minőséget szeretnénk elérni? Szeretnénk áttérni a kapni-akarásból az adományozásra, az állatias elméről az értelem feletti hitre, azaz a spirituális értelemhez a Teremtő elvéhez.

Ha ahelyett, hogy nézzük, érezzük és észleljük a világot, állatias szemekkel, a valóság újfajta felfogására akarunk jutni, és mindent az adományozás szemével, a hit erejével akarunk látni. Akkor e világ helyett egy jövőbeli világot fogjuk látni. Mindez Rosh HaShanah-t szimbolizálja – az új változások kezdetét.

Ez az év nagyon különleges, mert hatalmas változások történnek az egész emberiséggel. Először él át az egész emberiség ilyen radikális változást; ez valóban Rosh HaShanah – egy új év kezdete, új változások, mindenki számára.

Ezt a Teremtő ígéretének beteljesülésének tekintjük. Azokat, akik megpróbálják megérteni ezt és segítenek az emberiségnek ezt helyesen, gyorsan, mindenki iránti szeretettel és a Teremtő iránti szeretettel elérni, Izraelnek hívják, (aminek a jelentése Isra-El=Yashar-El) egyenesen a Teremtőhöz.

Ez az állapot csak Adam HaRishon összetört lelkének kijavításával érhető el. Amit a Teremtő szándékosan tört össze azért, hogy most össze tudjuk állítani, mint a gyerekek a LEGO-darabokat, hogy ebből jobban megérthessük azt a spirituális életet, amelyhez el kell jutnunk.

Ezért örülünk, hogy minden nap hatalmas előre-lépéseket teszünk az egoista természetünk gonoszságának feltárásában, valamint a “jó” felismerésében, azaz annak megértésében, hogy csak egy “jó kapcsolat” az ami megmentheti az emberiséget. Ez az egyetlen gyógymód a koronavírus ellen.

Ezért boldogan üdvözöljük Rosh HaShanah különleges ünnepét – a változások kezdetét.

Miért szokás megbocsátást kérni ezen ünnep előtt? A Teremtőnek nincs szüksége bűnbánatunkra. Ő teremtette meg azokat a feltételeket, amelyekért bocsánatot kell kérjek. De ha korrigáltan reagálok rájuk, az azt jelenti, hogy kikorrigálódott bennem, azaz megértettem a Teremtő rajtam végzett munkáját, és hogy Vele, -már mint társával- dolgozom. Ebben a “párkapcsolatban” sok fokozat létezik: szolgáló, bűnös, barát, szeretett-egyetlen és még sok más.

A Teremtőnek nincs szüksége bűnbánatunkra és korrekcióinkra. Nekünk van szükségünk ezekre, hogy kiemelkedjünk a tudatlanság, félreértés és a tudás iránti érzéketlenségből, abba a Felső Rendszer folyamatával való érzékenységbe, ahol megértjük a Teremtő programját. Nem csak megértjük, hanem elkezdjük irányítani ezt a programot. Olyanok vagyunk, mint a gyerekek, akik először megteszik az első félénk lépéseket ebben a világban, megtanulnak benne élni, és végül felnőnek és elkezdenek irányítani.

Ugyanígy fokozatosan bekapcsolódunk a spirituális valóságba, amíg meg nem értjük a Teremtőt és a vele való összetapadást, sőt átvesszük Tőle az irányítás gyeplőjét, ahogy írva van: „A fiaim legyőznek Engem” Valójában csak mi tudjuk kontroll alatt tartani a gonosz hajlamot, és azt jóvá alakítani.

Csak azt kérhetjük, ami rajtunk múlik, azaz megkérhetjük a Teremtőt, hogy adjon nekünk erőt, okot, érzéseket és képességet a helyes cselekedetek végrehajtására. Jöjjön el hozzánk. Ily módon bekerülünk a Teremtő által létrehozott világba, és elmozdulunk annak Végső Korrekciója felé.

A világ Végső Korrekciójának állomásán vagyunk. Eddig a világot szelektíven, apró részekben korrigálták, mintha az egyik alkatrészt a másik után cserélték volna le egy autóban: a motort,

sebességváltó-házat, a sebességváltót stb. De aztán elkezdjük összes javítást összerakni, és elindítjuk az egész rendszert.

Mindeddig a múlt összes Kabbalistája személyes, részleges korrekciókat hajtott végre Adam HaRishon közös lelkének rendszerében, részről-részre javítva azt. Most azonban itt az ideje a legfontosabb munkának: a részek közötti kommunikáció megteremtésének és a teljes rendszer együttes elindításának.

Ez egy másik munka. Nagyon különleges. Azaz kapcsolatot kell létesítenünk az összes rész között, miután megértettük, hogy erre szükség van. Ezért ez csak a kölcsönös kapcsolatunk révén lehetséges, a könnyű vágyaktól a vaskosakig, a bensőségtől a külsőségig. De végül el kell indítanunk a teljes rendszert.

Nem kérjük a Teremtőt, hogy fedje fel önmagát, hanem mi magunk akarjuk kinyilatkoztatni őt, a Kli-nk (edényünk) összeállításával. A Kli ugyanúgy fog működni, mint a Teremtő, és ebből a munkából megértjük Őt. Ez a Felső Erő kinyilatkoztatása, amelyre vágyunk.

Mintha apámhoz és anyámhoz szeretnék hasonlítani nemcsak a történeteik révén, hanem azáltal, hogy életemet úgy szervezem, hogy megértsem és érezzem őket. Az életből meg fogom érteni, hogy valójában mi történt velük, és hogyan vigyáztak rám, és hogyan tettek meg mindent értem. Ezt hívják „A tetteid által ismerünk meg Téged” mechanizmusának, azaz azt, ami ezt az új időszakot, új évet meghatározza. A világ így halad a korrekció felé.

Kérdés: Korábban egy vezetőt annak alapján választottak meg, hogy mennyire volt hű az ígéreteihez, a karizmája, a bátorsága, az elszántsága alapján a döntéshozatalban, illetve csak azután, hogy kiderült hogyan vezeti az államügyeket, hogyan kezeli a munkanélküliséget, az emberek jövedelmét stb.

Az üzleti pszichológusok felvetették a kérdést: mi fog történni a koronavírus utáni időszakban?
Vajon elég érett lesz a jövőképünk, a vezetői képességekről ahhoz, hogy ennek felmérése az emberek jólétével kapcsolatos aggodalmakon alapuljon? Mit gondol ön, milyenek lesznek a jövő vezetői?

Válasz: A jövő vezetője egy olyan ember, aki megérti, hogyan hozhatja össze az embereket. Ez minden. Semmi más. De itt egy kis megjegyzésre van szükségünk: ez nem olyan, mint Mao, Lenin vagy Trockij, akik felállnak egy páncélozott teherautóra és inspirálják az embereket. Ők olyan nagyon inspiráló személyiségek.

Az tény, hogy olyan emberre van szükségünk, aki azt tűzte ki célul, hogy ne legyőzzön valakit, a másik kárára, hanem hogy mindenkit egységbe foglaljon. Ez azért probléma, mert mindig versenyezünk valakivel.

Ez itt nem fordulhat elő. Mindannyian együtt vagyunk, a természetünkkel, belső-lényegünkkel, szeretett egoizmusunkkal szemben. A vezetőnknek ismernie kell a világ valódi természetét és azt, hogy miként kezelhetjük ezt a természetet. Illetve azt, hogyan ne foglalkozzunk vele. Egyébként hogyan lehet vezető bárki, ha nem érti, hogy mivel foglalkozik?

Teljesen meg kell értenie és éreznie a Természetet, annak adakozását, és természetét és értékeit önmagába kell zárnia végleg. Meg kell értenie, hogy az embernek el kell érnie azt, hogy teljes hasonlóságban legyenek a Természettel, az egymással való egység révén, amit úgy hívnak, hogy “összetapadás Ővele”. Hogyan lehet ezt elérni, milyen Erők, segítenek a természettel való összekapcsolódásban?

Természetünk egoista, de a környezetünk adakozó. Tehát meg kell változtatnom magam egoistáról adakozóra, más emberekkel való kapcsolataimban. Tehát, amikor mindannyian átalakítjuk magunkat ily módon, akkor olyanok leszünk, mint a világ Egyetemes Természete – önzetlen. Ezt kell elérnünk.

Ez nem egy magas akadály; a Természet állítja ezt a mércét elénk. Mindenképpen meg fog történni! Néhány hónapon belül feltárul, hogy a világ hogyan fog elindulni ennek irányába.

Egy vezetőnek fel kell ajánlania a világnak, az egész emberiség összefogásának módszerét. Erre kell törekednie. Nem lehet másképp.

Új cikkem a Linkedin-en “Humor, és nem gúny”

Talk-show, talk-show után, humorista humorista után, mindenki próbál vicces lenni, megnevettetni minket. De ehhez valójában nem kellene nagy utat megtenniük. Csak annyit, hogy találnak egy aktuális kérdést, meghívnak valakit, beszélnek egy témáról, vagy egy emberről és azt addig húzzák a sárban, amíg el nem veszíti minden tekintélyét a közönség szemében.

A humor esetén a legfontosabb szabály a következő: amikor az közelebb hozza az embereket és növeli az együttérzést akkor az jó. Amikor a humor elválaszt minket egymástól és a negatív érzést növeli akkor az rossz, és el kell taszítanunk azt.

Mindenekfelett a jelenleg, a médiában található humor a társadalom hanyatlásának jele. Az egyre magasabbra szárnyal értékelés a nézők részéről csak azt bizonyítja, hogy egyre rosszabb állapotban vagyunk. Az igazság nagyon egyszerű: hogyha én más fájdalmát viccesnek tartom akkor nem vagyok jó ember. Lehet hogy ezt nehéz elismerni, de amennyiben nem ismerjük meg az igazságot magunkkal kapcsolatban, soha nem változunk meg.

Más kigúnyolása nem vicces, mérget pumpálunk az atmoszférába és gonosz hajlamunkkal megmérgezzük a levegőt. Később nem szabad meglepődni azon, hogy senkiben nem bízhatunk, hogy mindenkitől félünk, hogy egyedül érezzük magunkat és depressziósak vagyunk.  Mi segítettük ennek az atmoszférának az építését mocskos gondolatainkkal.

Az a média mely ezt a kigúnyoló szórakoztatást nyújtja nem a barátunk. Ezek a fajta műsorok azt érik el hogy mindannyian cinikusok, kegyetlenek, együtt nem érzőek leszünk, pontosan ellentéte annak, ahogy egy boldog életet kellene építenünk.  Nem szabadna ezeknek a műsoroknak magas értékelést adni, és nem szabadna dicsőíteni a műsorok házigazdáit és azokat a komikusokat akik kigúnyolják vendégeiket. Ők nem a barátaink és nem a mi érdekünkben dolgoznak. Minél kegyetlenebbé tesznek minket egymás felé, annál többet profitálnak és mi annál boldogtalanabbak leszünk.

A valódi humor az ajándék. Amikor egy fiatal állatot nézünk amint vicces dolgokat csinál, vagy amikor kisbabák ügyetlenkednek az nagyon vicces és az jó humor, mivel az, az irántuk érzett szeretetből származik és növeli szeretetünket. Amikor a humor segít minket abban hogy megbirkózzunk nehéz helyzetekkel az valódi ajándék. 

A humor használható építő kritikára is, de először bizonyosnak kell lennünk abban, hogy szeretjük azt a személyt akit kritizálunk, és akkor használhatjuk a humort oly módon, hogy sértés nélkül javasoljunk változásokat. Azonban óvatosnak kell lennünk mivel gonosz hajlamunk szereti azokat a lehetőségeket amikor “jó tanácsot adhatunk”, amikor valójában helyre-utasítjuk és kioktatjuk a másikat. 

A humor esetén a fő szabály a következő: amikor az az embereket közelebb hozza és növeli az együttérzést akkor az jó. Amikor a humor elválaszt minket és rossz érzést növeli, akkor az rossz, és el kell taszítanunk azt.

Amikor két egoista fél sorozatosan kudarcot vall, mivel mindegyik azt gondolja, hogy neki van igaza, nem szabad tovább tárgyalniuk, mert akkor növelik az ellentétet, és ennek könnyen öldöklés lehet a vége. Először is meg kell őket tanítani, hogy értsék, milyen állapotban vannak, és hogy jutottak el ide. Javítanunk kell az önmagunk és mások iránti hozzáállásunkat, hogy belássuk az egoista jellegű fejlődésünkben benne van az eredendő gonoszt. Meg kell ismerkednünk az orvossággal, ami segít, hogy a Természetből kinyerjük a jó erejét. Ha meg akarjuk előzni a háborút, el kell sajátítanunk mások szeretetét, annak ellenére, hogy eltérő nézetekkel rendelkezünk. Mindez kölcsönös engedményeken keresztül működik, mivel „a szeretet lefed minden bűnt.” Meg fogjuk tanulni, hogy mindannyian egyetlen, szerető, Felső Erő szülöttei vagyunk. Olyan erőé, ami konfliktust alakít ki közöttünk, hogy ezáltal magasabb szintet érhessünk el. Egy különleges világban élünk, ahol az embereknek megadatott a lehetőség, hogy még fejlettebb szociális teremtményekké fejlődjenek, akik tudják, miként emelkedjenek felül saját személyes igazságaikon, és hogyan azonosuljanak a Természetben benne rejlő Felső Erővel, azzal az örökérvényű igazsággal, amely mindenki felett helyezkedik el.
[268759]

KabTV “Új élet 1272- Hogyan előzzük meg a polgárháborút?” 20/08/03