Írva van Mishnah-ban (Sotah, 9:15), hogy a végső napokban a gyűlölet majd megnövekszik. Amikor azt nézzük, hogy napjainkban mi történik, úgy tűnik közeledünk a végső napokhoz. Soha nem jelent meg ennyi gyűlölet a szociális hálózatokon, újságokban, a televízióban, és a hullámok látszólag egyre magasabbra emelkednek. Nem arról van csak szó, hogy már sehol nincs egy csendes hely, hanem hogy maga a hangulat, az állapot egyszerűen mérgező. Ha valaki csak egy szót is a politikailag elfogadott dogmán kívül mond – és nagyon könnyű túllépni a vonalat- akkor a személy azonnal el van tiltva, ki van közösítve a világból.

A fajgyűlölet és anti-rasszista tüntetések, amelyeket az utóbbi időben látunk, azok csak részei ennek a mocskos hullámnak. Mint minden hullámnak, a rasszizmus által keltett tüntetéseknek is megvan az emelkedése és a zuhanása, de a jelenlegi trend az egy hatalmas vihar felé mutat.

A gyűlölet nem áll meg itt. Ahogy a gyűlölet egyre intenzívebbé válik és terjed, minden egyes csoportban külön csoportosulások válnak majd le a fő csoportról, és kisebb táborokat alkotnak majd, melyek egymás ellen küzdenek. A társadalom teljesen szétesik ameddig az anarchia uralkodik majd. Írva van a Talmud-ban (Sanhedrin 98b),  még a legnagyobb bölcsek se akarnának a végső napokban élni.

Nyilvánvalóan még nem értünk el oda, de már úton vagyunk felé. Hogyha nem változtatunk irányt, akkor hamarabb odaérünk mint azt gondoljuk. 

A gyűlölet szerepe

A problémánk az, hogy mi azt hisszük, hogy a gyűlölet az teljesen rossz és káros. Mi megpróbálunk nem gyűlölni, de ezáltal elhalasztjuk azt a lehetőséget, hogy korrigáljuk azt, és ennek eredményeképpen egy még erőteljesebb gyűlölet kitöréssel találjuk magunkat szemben. 

A gyűlölet gyakorlatilag egy nemtetszés bármi felé, amely különbözik tőlünk. Saját különlegességünk érzete mélyen gyökerezik elménkben, de az jó okkal van ott: mi csak ellentéteken keresztül vagyunk képesek érzékelni. Hogy ha nem lennénk képesek megragadni a sötétség érzetét, soha nem tudnánk megismerni, hogy mit jelent az, hogy fény. Hogyha nem éreznénk mi az, hogy hideg nem lennénk képesek a meleget érezni. Hasonlóan a gyűlölet érzete nélkül soha nem lennénk képesek a szeretetet érezni.

Ennélfogva, amikor a gyűlölet megjelenik nem szabad azt elfojtani vagy tagadni. Ehelyett egy tudatos erőfeszítést kell tennünk, hogy növeljük a szeretetünket a gyűlölet tárgya irányában, addig a pontig, ameddig a szeretet erősebbé válik, mint az gyűlölet ami korábban megjelent. Hogyha a kölcsönös gyűlöletben résztvevő mindegyik szereplő részt vesz ebben az erőfeszítésben, akkor az eredmény egy korábbinál nagyobb közös szeretet lesz. Hogyha nem mindenki vesz ebben részt, akkor az egész folyamat reménytelen.

Hogyha a társadalom minden egyes része részt vesz ebben a próbálkozásban, akkor képesek leszünk a szeretetet a világunkban olyan szintekig növelni, melyeket soha korábban nem láttunk, és mindez pontosan a korábban érzett példátlan gyűlölet szintje miatt lesz, mely arra kényszerített minket, hogy még erősebb, a gyűlöletet semlegesítő szeretetet hozzunk létre. Azáltal, hogy tagadjuk a gyűlölet valódiságát, és szükségességét mi megtagadjuk a szeretet világát is, és magunkat a gyűlölet még erőteljesebb megjelenéseire ítéljük, amely hamarosan bekövetkezik.

Ennek alapján minden amit gyűlölünk az gyakorlatilag egy ugródeszka a még nagyobb szeretet érzetéhez. Hogyha ma, amikor a legerőteljesebb gyűlölet megjelenik a fajok között képesek lennénk ezt az alapelvet követni, akkor egy új magasabb szintű szeretetet lennénk képesek felfedezni. Azonban ez csak akkor működhet hogyha mindkét oldal közösen dolgozik azon, hogy megnöveljék a szeretetet egymás között a jelenlegi gyűlölet szintjének megfelelően.

Én megértem, hogy mindez egy teljesen új, eddig nem hallott elképzelés, és ellentmond mindannak amit eddig tanultunk. Ugyanakkor az amit eddig tanultunk többé nem működik, tehát itt az ideje, hogy egy új irányt keressünk.

Az elképzelés nagyon egyszerű: a másik személy különbözik tőlem, és ennélfogva én nem szeretem őt, és azt szeretném, hogy a másik személynek valami baja legyen, vagy legalább eltűnjön. Ez a gyűlölet az, ami a jelenlegi erőszakot hajtja, amit az elmúlt hetekben, hónapokban láttunk. Hogyha mindezt így hagyjuk, akkor az egy egész országot felrobbanthat. Tehát ahelyett, hogy engedjük, hogy ez tovább fekélyesedjen ,és növekedjen, tudatos erőfeszítést kell tennünk annak érdekében, hogy megnöveljük a közöttünk lévő kölcsönös szeretetet, még akkor is, hogyha egyenlőre az csak álságos. Meglepetésszerűen azonban ezen erőfeszítések gyümölcsözőek lesznek, és azt találjuk majd, hogy képesek leszünk szeretni azokat az embereket akiket egy pillanattal ezelőtt még csak el sem tudtunk viselni.

Ez mind nagyon gyakorlati, praktikus, mindez bátorságot, és elkötelezettséget követel, és ez minden ország, és a világ egyetlen reménye arra, hogy elkerülje a teljes összeomlást.

Kérdés: Miután a vírus egységre kényszerít minket, szükséges, hogy rendelkezzünk a kapcsolódás módszerével, vagy elég, ha a csapások hatására alkotunk egységet?

Válasz: Nem, az nem elég. A csapások hatására csupán kezdetben érhetsz el haladást, amikor megkapod a módszert. Később, te magadtól akarsz mozdulni.

Ezért a csapásoktól mentes haladás válik állandó állapotoddá. Nem a csapás, hanem a jövőbeli pozitív állapotok befolyásolnak. Előretörő vágyad a mozgatórugó.

Még sokat kell tanulnunk kapcsolatunk módszeréről. Aztán egyszerűen meglátjuk, hogyan tudunk a szó szoros értelmében folyamatosan emelkedni a megértés, érzéseink, saját magunkba vetett bizalmunk és a világ tekintetében. Mindez olyannyira izgalmas perspektíva, hogy soha nem szabad bedobni a törülközőt.

Kérdés: Mit tegyen az ember, hogy megfelelő módon, szenvedés nélkül jusson előre, és ne kelljen a következő csapásra várnia?

Válasz: Meg kell tanulnia, mi a teendője: lehetőségeihez mért integrális kölcsönkapcsolatokat kell létrehoznia. Legalább egy kis közösségben, mivel most még nem kivitelezhető egy csoportot alkotni az egész világgal.

Az ember ezen a módon elkerüli a csapásokat. Továbbá, meg kell kísérelnie, hogy másokat bevonzzon az integrális kapcsolat terébe. Így pedig egyre magasabbra tör azokkal, akik számára vonzóvá tette az egységet.

[267218]
 KabTV “Kabbala Alapjai”20/05/10

Kérdés: Azt látjuk, hogy még a halálos ágyán fekvő ember is képes folytatni a lehetetlen és ostoba dolgok körül forgó gondolatait, és nem változtatja meg az értékrendjét.  Még belegondolni is félelmetes, milyen szintű válság kellene annak érdekében, hogy megváltoztasson bennünket, az általa okozott nyomáson keresztül. Ki vagy mi fogja az embert arra kényszeríteni, hogy radikálisan változtassa meg, életének értékrendjét? 

Válasz: Az értékrend változás, egy magasabb erő befolyása által lehetséges, amely felemel minket a világunk fölé, és kivonszol minket a tisztán állati vágyainkból, és lecseréli azokat emberi vágyakra, a természet következő szintjének ereje által. Akkor beszélhetünk növekedésről. 

Tehát az emberben a világának vágyai uralkodnak, semmi más. Egyszerűen nem is érti, hogy a Kabbalisták miről beszélnek. Azt gondolja, ha valaki él, akkor él, ha meghalt, akkor halott. Mit tehetünk? Csak, amikor egy magasabb fény ragyog felette, ami befolyásolja, kezd el az ember gondolkozni és más döntést hozni. 

Ki kezd el Kabbalát tanulni? Azok az emberek, akikben felbukkan az életük értelmére irányuló kérdés. Ez már a következő szintről érkezik, amit értelem feletti hitnek nevezünk.

Mi egy nagyon egyszerű ismeretben élünk, ami úgy szól, minden az, ami. El kell fogadni. De ott van az értelem feletti hit szintje. Ez nem vakhit valamiben, mint a vallásos embereknél. Ez a valóságérzékelés következő szintje.

A koronavírus általános csapást jelentett az egész emberiségre, és kifejlesztette bennünk azt az érzést, hogy egymástól függünk. A szociális intelligenciával rendelkező emberek figyelnek arra, hogyan tudnak minden helyzetben jót tenni másoknak. A szociális intelligencia annak felismerése, hogy mennyire szükségünk van egy integrál környezetre. A lényeg az, hogy segítsünk egymásnak megtanulni, hogyan lehet elérni a megfelelő kapcsolatot köztünk, hogy kompatibilisek legyünk a természettel. A szociális intelligenciával rendelkező emberek tudják, hogyan kell helyesen összekötni magukat a társadalommal, hogy mind ők, mind mások élvezzék azt. Egyensúlyba kell hoznunk a szívet és az elmét, és arra kell törekednünk, hogy érezzünk másokat és mások előnyére cselekedjünk. Az életben elért sikerünk a jó kapcsolatainktól függenek.

Már hosszú ideje haldoklott, de nem tudtunk róla. Azt hittük, hogy még mindig ennek a gyakorlatában vagyunk, hogy ez a legfejlettebb gazdasági rendszer, melyet az emberiség valaha kipróbált, míg valójában a kapitalizmus már hosszú ideje “kaput”, vagy ahogy a “kaput” szót a Webster szótár meghatározza “abszolút bevégeztetett, legyőzött, elpusztított, képtelen működni”. Valóban a kapitalizmust ugyanaz az erő pusztította el, mely abból leginkább nyerni akart: az emberi egó. 

Egy sokkal inkább integrál gondolkodásmódot kell kifejlesztenünk, ahol a cselekedeteinket, számításainkat közösségünk, városaink, országaink és az egész világ érdekében tesszük, saját magunk önző érdeke helyett.

Abban az időben, amikor a kapitalizmus először megjelent ez volt a helyes rendszer az emberiség számára. Segítette a fejlődést, az egészséges versengést, és sok esetben esélyt adott egy jó élet építésére, hogyha az ember hajlandó volt keményen dolgozni. De az elmúlt évtizedek során, ez a kapcsolat a befektetett munka és a jövedelem között el lett törve, össze lett zúzva, és helyette mindenfajta pénzügyi manipulációk és a pénzügyi erők, politikai haszonra való felhasználása váltotta azt fel. Hogy bebizonyítsuk ezt a szakadást csak kérdezzük meg magunktól: hogyha az ország minden egyes iparága és szolgáltatása most hatalmas válságban, rekordméretű zuhanásban van, hogyan lehetséges az, hogy a Wall Street tőzsde rekordméretű profitokat nyer? Ez az ahogy a törött kapcsolat, a befektetett munka és a jövedelem között kinéz. Csak nagyon kevesen nyernek ezen.

Most a koronavírusnak köszönhetően evidensé vállt, hogy a kapitalizmus kifulladt. Én hiszek abban, hogy a mostani pozitív hullám a tőzsdén – a covid-19 vírusfertőzés elején történt rövid zuhanás után -, a kapitalizmus hattyúdalát jelenti. Ez hasonlít ahhoz amikor a haldokló ember még egy utolsó feltámadást érez az elkerülhetetlen halál előtt, ugyanilyen most a Wall Street ünneplése. Mindez rövid életű lesz. Nagyon hamarosan a kapitalizmus a tőzsdével együtt elkezdi végső zuhanását. Ez lehet egy hosszabb, vagy rövidebb folyamat, de így vagy úgy a kapitalizmus befejezte létezését.

Számomra a még zavarób kérdés az, hogy “mi jön ezután?” , mivel ha nem vagyunk óvatosak a jelek egy nagyon sötét új időszakra mutatnak. Radikális erők a világban egyre magabiztosabbá, nyersebbé válnak és megpróbálnak a demokrácia és a kapitalizmus helyett totális rendszert bevezetni. Ez megjelenhet a kommunizmus, fasizmus vagy nácizmus formájában, de bármi legyen is, semmiképp nem lesz jó az egyszerű embereknek.

Mégis pontosan ez fog történni, hogyha passzívak maradunk. Nyilvánvaló mindenki számára, hogy a világ ma egy integrál rendszerré vált, melynek minden része összekapcsolódik egymással. Bármit amit egyetlen ember tesz, befolyásolja az egész emberiséget. Egy ilyen rendszerben, hogyha csak magunkra gondolunk, csak magunkról gondoskodunk az egy olyan hiba, káros cselekedet, melyet nem engedhetünk meg. Egy sokkal átfogóbb gondolkodást kell kifejlesszünk, ahol számításainkat közösségünk, városunk országunk, és az egész világ érdekében tesszük, saját érdekeink helyett. Hogy ha tudatosak leszünk ezzel kapcsolatban, akkor nem lehet semmi kifogásunk arra, hogy csak passzívan üljünk és engedjük, hogy az események saját maguk fejlődjenek tovább. Publikálnunk kell azt mindenki számára, hogy felelősek vagyunk egymásért.

Azok az erőszakos küzdelmek amiket most láttunk világszerte, azok teljesen ellentétesek a kölcsönös felelősséggel, mivel csak a gyűlöletet és a szakadást növelik. Az, hogy össze vagyunk kapcsolódva és egymástól függünk, azt jelenti, hogy gondoskodnunk kell egymásról. Ugyanúgy ahogy én nem cselekszem erőszakos módon egy családtagommal szemben sem akivel esetleg nem értek egyet, úgy el kell kerülnünk minden erőszakot egymás felé, hiszen a többiekre támaszkodom, tőlük függök, még akkor is hogyha valamilyen oknál fogva nem szeretem őket.

Én nem támogatom se a szocializmust se a kommunizmust bármilyen formában. Ugyanúgy nincs semmilyen politikai irányultságom, nem támogatok semmilyen politikai ideológiát. Engem csak az emberiség jóléte érdekel. Ennek megfelelően a kölcsönös gondoskodást, kölcsönös egymás figyelembevételét és a kölcsönös felelősséget támogatom.

A kapitalizmus halála utáni következő gazdasági rendszer valami olyasmi lesz, melyet még soha nem próbáltunk, mivel még soha nem gondoskodtunk egymásról, hacsak nem családtagjainkról (és még azokról sem mindig). Egyelőre nincs nyilvánvaló terve ennek az új jövőbeni gazdaságnak, hiszen először is el kell kezdjünk gondoskodni egymásról, de ahogy elkezdünk majd gondoskodni, tudjuk majd hogy mit is kell tennünk. 

Ez egy kicsit olyan, mint amikor egy nő először anyává válik. Ameddig az első gyermek meg nem születik a nőnek fogalma nincs arról hogyan váljon anyává. De ahogy a gyermek megszületett azonnal tudja, érzi, hogy mit kell tennie, mivel a kisbaba iránti szeretete irányítja őt az anyaság felé.

Ugyanez igaz arra a társadalomra, mely a kölcsönös gondoskodásra alapul. Ameddig el nem kezdjük azt építeni, nem tudjuk mit kell tennünk. De ahogy megtesszük az első lépéseket, a tudás jön majd magától, a kölcsönös egymásról való gondoskodáson keresztül.

Mindez lehetséges, és sürgős. Hogyha várunk tovább, akkor a radikális, diktatórikus erők túl sok erőt és támogatást nyernek, és akkor a társadalmat egy teljesen ellentétes irányba tolják majd.

Kérdés: Az utóbbi húsz évben a családi egység megbomlásának lehettünk tanúi. Manapság, főként a fejlett európai országokban, nagy számú ember él egyedül.

Jelenleg pedig a koronavírus segítségével a természet karanténba helyezett minket, ahol a korlátozás miatt csak családi körben lehetünk. Jelentheti ez azt, hogy a természet megkísérel visszaterelni bennünket a család természetes alapegységébe?

Válasz: A természet az egység létrehozására kényszerít minket. A helyes, pozitív módon kell megvalósítanunk ezt, önszántunkból szükséges áthelyezni a gyakorlatba. Mint ahogy azt is, hogy az emberi közösség egésze, mind a nyolc milliárd ember egyetlen, Ádámnak nevezett organizmust hozzon létre.

Vagy tudatosan hozzuk létre az egységet, ahol egymást kiegészítve alkotjuk meg Ádám rendszerét, vagy a természet a koronavírushoz hasonló nyomásgyakorlással vesz rá minket.

Kérdés: Képes lehet egy család természetes módon elsajátítani, hogy miként viszonyuljanak a tagok egymáshoz, hogy aztán hasonló módon bánjanak másokkal is?

Válasz: Igen. De a család tisztán természetes kapcsolódásokból áll. Bizonyos mértékben ez az állatoknál is jelen van. De az emberi közegben ez az egység igen érdekes, különleges és időtálló. Persze árnyalatokban gazdag. Ez az az egység, amelyből a társadalomnak ki kell fejlődnie.

De mivel a társadalom pillanatnyilag nem a helyes irányba halad, azaz nem a Teremtő elérésének szintje felé, vagyis az emberi létezés következő stádiuma felé fejlődik, ezért az emberi szint folyamatos rombolásnak van kitéve. Így a család egysége is a felbomlás felé tart.

Megjegyzés: Ha megnézzük a statisztikai adatokat, szembetűnő, hogy a családon belüli konfliktusoknak drasztikusan magas az aránya. Ebből kiindulva, valószínűtlen, hogy bárki is tanuljon az alapján, amit a családon belüli kapcsolataiból tapasztal.

Dr. Laitman kommentje: Ez valóban így van. De csupán azért, mert nincs meg az emberekben a családi egység létrehozásának célja.

Láthatjuk hogy most a családok működésének alapja az, hogy férj és feleség reggeltől-estig dolgozik valahol. Este hazatérnek, néhány percet a gyerekeknek szentelnek, megvacsoráznak, legtöbbször valami előre elkészített ételt fogyasztanak, aztán lefeküdnek. Ez nem egyesíti a családtagokat, nem hoz létre egységet. A gyerekek csak terhet jelentenek a szülők számára. Óvodába, majd iskolába küldik, és ritkán látják őket. 

Úgy szerveztük meg az életünket, hogy az elválaszt minket egymástól. Ezért magának a munkának, a társadalomnak és életnek a szerkezete az, ami romba dönti a családot.

Kérdés: Hogyan segíthet a tetteinkért való felelősségvállalás, megváltoztatni ezt a világot?

Válasz: Attól függ, hogy mennyire érzékeljük magunkat és az emberi társadalmat egyetlen organizmusként, annak érdekében, hogy hasonlóvá váljunk az általános természethez, ahelyett, hogy szemben állnánk azzal, miközben folyamatosan csapásokat kapunk tőle.

Már látjuk, hogyan pusztítjuk el bolygónkat, és semmit sem tehetünk ezzel. Egoizmusunk a pusztítás felé vezet minket.

Ennek ellenére gondolkodnunk kell arról, hogyan változtathatjuk meg viselkedésünket. Ez azonban lehetetlen, kivéve, ha megváltoztatjuk egoista természetünket. Ezért a legfontosabb kérdés: hogyan változtathatjuk azt meg? Ellenkező esetben a bolygó már nem visel el minket többé. Tehát gondolkodjunk azon, hogy mit tegyünk.

Kérdés: Ön úgy beszél a Természetről, mint ami az én saját minőségeim eredője. Mint valami, ami láthatólag rajtam múlik. Vannak abszolút értelemben vett, kőbe vésett törvények, erők, amik az észlelésemtől függetlenül működnek?

Válasz: Hogyne lennének. De a te célod, hogy megértsd a természet integrál jellegét. Mivel csak az érzékszerveiden keresztül érzékeled a világot, ezért szükséges ezeket az érzékszerveket, leváltani a helyes valóságérzékelés miatt. 

Kérdés: Vagyis nekem, a természet részecskéjének,  az integrál képet kellene éreznem?

Válasz: Igen, ezért beszél kizárólag erről a Kabbala. Hogy megértsük, a természet egészét, el kell lazulnunk, és ahogy fogalmaznak, az egoizmusunk fölé kell emelkednünk. Akkor majd megérezzük Természetet, de nem az egoizmusunkon keresztül, hanem rajtunk kívül létező rendszerként. 

Megérezhetjük, hogy nem egyénként létezünk, hanem egy tökéletes, örök-életű egész részeként. Nem önmagunkat érezzük, hanem a nagy képet, mint egészet, a működését ennek a rendszernek, amelyben minden egy kölcsönös mozgásban van kiegészítve egymást, kommunikálva egymással, abszolút integrációban.  

Ekkor értjük meg, hogy miben szenvedünk hiányt. Hogy mit kell még hozzátennünk, ehhez az örök-életű, tökéletes, integrál összképet. Amint ez keresztülhalad a szubjektivitásunkon, egoizmusunkon, a valóság torzított képét tárja elénk.

Az egyénnek, a pénzért meg nem vásárolható biztonságérzetét, a közösségtől kell megkapnia.  A pénz nem segíti az embert, hogy megvédje magát az olyan ártalmas tényezőkkel szemben, mint a koronavírus. A közösségi élet ellenben segíti. A koronavírus megmutatja, hogy önző kapcsolataink ellentétesek a természet integrális jellegével. Ha az emberiség nem hoz létre egyetlen nagy közösséget, nem éljük túl a 21. századot. Egoista emberi természetünk szemszögéből nézve úgy fest a kép, hogy minden egyes ember a világ királya akar lenni. Ez az oka, amiért meg kell tanítani az embereknek, hogyan folytassanak közösségi életet. A Globális Természet részét képezzük. Megtanuljuk, hogyan kapcsolódjunk egymáshoz, és a természethez integrál módon, és ha ez megtörténik, minden egyenesbe kerül.

A valóság két erőt foglal magába, a női és a férfi jellegű erőket. A köztük lévő, egymást kiegészítő egyensúly teremt meg mindent, amit magunk körül látunk, az egész világmindenséget. Azonban az emberek különbözőek. Bennünk a masculin, férfierő dominált évezredekig, meglehetősen zord eredményeket produkálva. A feminin, női erő, az egyetlen, ami képes életet teremteni és gondozni azt, nagymértékben hiányzik az emberi közösségekből, az utolsó évtizedekig.

A dolgok azonban változnak. Az utolsó években a nők kiléptek a virtualitásból, ahol semmilyen hatásuk nem volt a közösségre, és államok vezetőivé, nemzetközi pénzügyi intézmények vezetőivé váltak, – mint például a Nemzetközi Valutaalap – vagy az Egyesült Államok jegybankja, és más, prominens pozíciók. 

Ez nem véletlen.

Ahogy a természetben a masculin és a feminin erők egyforma erejűek, még is annyira különbözőek, és mindegyiknek meg van a maga hozzájárulása az egészhez, az emberi társadalomhoz, és meg kell tanulnunk, milyen módon olvadhatnak bele a nők a közösségbe pozitív és konstruktív módon.

Pillanatnyilag sok nő, aki elért valamilyen vezetői pozíciót, sok esetben férfi attitűdöket vesznek fel. Ez ellentmondásos, mert pontosan a gondoskodó női minőségekre lenne szükségünk.

A közösség egy tanulási folyamatban van, mit is jelent a női elem a közösségi élet szempontjából. Mondhatjuk, hogy van egy példánk erre, a saját családunk. A családban, a férfi tradicionálisan a család fejeként van elfogadva, minden férfi, aki nős, igazolhatja, hogy a valódi főnök a családban a nő. A nőknek meg van az a képessége, hogy sokkal jobban hajt végre többrétű feladatokat, mint egy férfi, mert jobban priorizál és érzi, mire van szükség, mint egy férfi. 

A helyzet mára sokkal jobb lett, mint néhány évtizede, de még mindig van mit fejlődni.

Ahogy a háztartásokban, az üzleti és a mindennapi életben a nők sajátos képességeik miatt, meg kell, hogy kapják a tiszteletet és az elfogadást. Még meg kell tanulnunk, hogyan adjuk meg egy nőnek az őt megillető helyet az irányításban anélkül, hogy különböző viselkedésekre kényszerítenénk, mint a férfiakat. Számunkra pontosan az a minőség hiányzik, amit ők tudnak csak hozzá adni a rendszerhez, és arra kell figyelni, megijesztené a férfiakat a nők vezető szerepe, mivel a férfi minőség szintén szükséges, és amikor a két minőség harmonikusan együttműködik válik lehetségessé a tartós prosperitás.

Valóban, a világ olyan időszak felé halad, ahol a nők egyre több irányító szerepet kapnak, és az emberiség csak nyerhet ez által. Azonban, ahogy mindenben, át kell mennünk egy váltáson itt is, és úgy kell összegyűjtenünk a női minőségeket, hogy közben nem szabad elveszteni a férfi minőségeket, és együtt kell a családiasabb világot építeni az emberiség és minden élő számára.