Kérdés: Amikor mások egészségéért imádkozunk, veszteséget hozunk létre magunknak, vagy ellenkezőleg, erőt és energiát kapunk az imához?

Válasz: Ha imádkozom a másik egészségéért, és ha én magam ugyanabba a rendszerbe vagyok foglaltatva, mint ő, akkor hogyan lehet ez számomra veszteség?

Amikor valaki abból a rendszerből, amelyben közvetlen kapcsolatban állunk egymással, megbetegszik, akkor jelzi a többiek felé, hogy az egész rendszerrel van baj. Ő képviseli azt a különlegesen érzékeny részt, ahol a hiba kifejeződik.

A probléma nem hozzá, hanem a közösségünkhöz tartozik. Senki nem felelős magáért, senki nem önmagában betegszik meg vagy viselkedik helytelenül. Mindezek csupán kifejeződések, amelyek azt mutatják, hogy nem tartjuk be az általánosan integrált emberi interakció szabályait.

Mit jelent a kérés vagy az ima? Kapcsolódunk egymáshoz, és megpróbálunk a felső erő felé fordulni. Azt kérjük tőle, hogy állítsa helyre a negatív minőségek, jelenségek miatti egyensúlytalanságot. A kibillentség egy adott személyen keresztül jelenik meg.

De mivel nem az ő egyedi, hanem a mi közös problémánkról van szó, jogunkban áll imádkozni érte. Ilyenkor az történik, hogy kompenzációs folyamatot indítunk el a természet rendszerében, és az jótékony választ ad nekünk. Próbáljátok ki, és meglátjátok, hogyan működik!

Ezért nem maradhatunk közömbösek azzal kapcsolatban, ami körülöttünk történik. „Minket nem érdekel, mi folyik Olaszországban. A lényeg, hogy itt nyugi van.” Az ilyen hozzáállás csak súlyosbítja a helyzetet. Borzalmas reakció!

Gondolkodnunk kell, hogyan reagáljunk a történésekre, különösen manapság, amikor kapcsolataink integrált romlottsága kerül napvilágra.

Kérdés: Az emberek egészségéért vagy a rendszer korrekciójáért imádkozzunk? És hogy csináljuk helyesen, anélkül, hogy előírnánk a Teremtőnek, hogy mit tegyen?

Válasz: Kérnünk kell a Teremtőt, hogy mutassa meg nekünk a helyes kapcsolódást. Semmi másra nincs szükségünk. Akkor fordulunk Hozzá megfelelően, ha hozzátesszük, hogy jól szeretnénk megalkotni az egységet, hogy bennünk, kölcsönkapcsolatainkon keresztül táruljon fel, és ezáltal érjük el célunkat, hogy megelégedettséget szerezzünk az Ő számára.

Minden választási év kemény Amerikában. Azonban most úgy tűnik, az idei mindennél keményebb lesz. A Kínával vívott kereskedelmi háború mérséklődni látszik, a január 15.-én aláírt kereskedelmi szerződés nyomán, de továbbra is nyomás van a kapcsolatokon, mivel Amerika Kínát hibáztatja a Korona Vírus járvány kirobbanásával. Miközben a vírus komoly pusztítást okozott Amerika szerte, majdnem 2 millió ember fertőződött meg, és több mint 100 ezer ember halt meg napjainkig, az Amerikaiak országszerte elözönlötték az utcákat és erőszakos módon tüntettek egy afroamerikai halála miatt, aki egy fehér rendőr keze által hunyt el a letartóztatása során. 

Amerikának valóban egy szuperhősre lenne most szüksége, de az világosan látszik, egyetlen vezető nem látja a helyzetet úgy, hogy most vagy soha Amerika, és hogy az ország ő, és az ő embereinek a kezében lenne. Ha az emberek képesek lennének felülemelkedni a gyűlöletükön, és összefognának a köztük érzékelt különbségek felett egymással, Amerika valóban naggyá válhatna. Látni kell azonban, ha nem ez történik, Amerikával komoly lejtőre kerülhet.

Most azonban meg kell érteni, hogy a lángok sokkal többről szólnak, mint a meghalt afroamerikai tragikus esetéről, valójában Amerika sorsáról és jövőjéről van szó. A folyamat dinamikus, és gyorsan átterjedhet egy teljes, szociális összeomlásba, és akkor ki tudja mi jöhet még?

A helyzet nem fényes. Az emberek kifáradtak az állandó aggodalomban. Nem tudják, mit hoz a holnap, és aggasztja őket az ismeretlen események sorozata. Még ha az emberek meg is tudnák nyugtatni magukat, az állandó vásárlással, mihelyt a mindennapi élet újra indul, a vírus miatti korlátozások után – azonban ez nem lesz lehetséges, mert a karantén miatt egy fillérjük sem maradt. Elvesztik a munkájukat az emberek, az üzletek egy része tönkre ment, és egy ilyen illékony helyzetben annyi minden elveszett, és ez a veszteség sokkal nagyobb, mint George Floyd indokolatlan halála.  

A most felcsapó utcai lángok ezért sokkal többről szólnak, mint a feketebőrű fiatal ember meggyilkolása, Amerika jövője a tét.

Akár honnan nézzük, Amerika a modern Babilon – etnikumon, hitrendszerek kezelhetetlen gyülekezete, különböző fajok sereglete, melyek vagy kényszerből, vagy egy álom nyomására érkeztek az országba. Ez az álom mára odalett, azonban az azt megihlető emberek maradtak, elöntötte őket a megalapozatlan gyűlölet egymás felé. Most azonban egy nemzetté kellene kovácsolódniuk, egy nem hétköznapi módon. Az egymástól, a lehető legjobban különböző és teljesen megosztott emberekből – akik valaha elözönlötték ezt az országot – kell egységes nemzetet létrehoznia az amerikaiaknak. Ehhez találniuk kell valamit, ami körül egyesülni képesek, ami jobban összetartja őket, mint amennyire a megosztottságuk, bizalmatlanságuk és az ellenségeskedésük elválasztja őket. Nincs más út. Ha nem találnak rá az egységükhöz vezető útra, a káosz mélyülni fog és a nemzet darabokra hullik.

Ehhez Amerikának fel kell adnia, hogy mindenkit egyformának hazudjon. Az emberek nem egyformák, és nem is kell annak lenniük. Ahogy nincs két szerv a testünkön belül, ami azonos lenne, nincs két azonos ember sem, természetesen nincsenek teljesen azonos emberi rasszok sem. Azonban, ahogy minden szerv a testen belül kiegészíti és szolgálja a többi szervet, ugyan ez a helyzet az amerikai társadalom esetében is. A különbségek nem eltörlendő minőségek az emberek között, hanem üdvözlésre méltó lehetőségek. Az erőnek, a társadalom rugalmasságának és az örömnek a végtelen forrásai. Amikor különböző, vagy akár egymással ellentétes szervek, a testeben, harmonikus módon működnek együtt a test érdekében, ez a valódi jele az egészségnek. Az amerikai társadalom csoportjainak, ehhez hasonlóan kell együttműködniük.

A globális erőszak veszélye miatt, a nemzetek most Amerikára figyelnek, mint mintára. Ha most Amerika széthullik, a gyűlölet miatt, az azonnal szétterjed a világban, ahogy a tüntetések már megjelentek Londonban, Berlinben és Torontóban. Ha az amerikaiak felismerik a felelőségüket, ami rájuk nehezedik, hatalmas segítséget jelenthet abban, hogy a világ túlléphessen évszázados félelmeken, gyanakváson, indulatokon.  

Az emberi történelmet vérrel írták, a legtöbb esetben ártatlanok vérével. Történelmi időkben élünk, amikor az egész emberiség egyetlen, globális létezővé válik. Ez egy drámai és történelmi váltás, de ezt a fejezetet a sorsunkban nem a megszokott módon kell megírnunk, ezt tudatosan, eltökélten, a saját kapniakarásunkból kilépve, békésen kell megtenni. Az Egyesült Államok a vezetője ennek a folyamatnak, a legerősebb nemzet. A nemzete a legösszetettebb, és a felbukkanó szociális problémái, olyan kihívásokat demonstrálnak, amivel hamarosan az egész emberiség szembesül. Ez az Egyesült Államokat egyedi, úttörő helyzetbe hozta, amivel az egész emberiség útját kikövezi, példát mutatva az elfogultság, az ellenségeskedés és a félelem fölé emelkedésnek. Ezt fogják az amerikai emberek választani vajon? Csak ők dönthetik ezt el.

Egy új világ veszi kezdetét, amelyben mind személyes, mind globális szinten meg kell tanulnunk, hogy kölcsönös garanciában és szeretetben éljünk. Az emberiség több területen is (családi élet, gazdaság, oktatás, foglalkoztatás, ökológia, hangulatzavarok és szenvedélybetegségek növekedése) krízisben van.

Ha el akarjuk kerülni az újabb világháborút, új típusú oktatást kell bevezetnünk, amely megtanít az emberi egoizmus korrekciójára, és amellyel a másik szemüvegén keresztül érzékelhetjük a világot. Még jobban hasonlítanunk kell a természethez, ahhoz az integrális rendszerhez, amely minden szintjén a kölcsönös garancia elve alapján szervezi meg magát. Az emberiséget kedvező módon befolyásolhatja az a környezet, amely példát mutat, hogyan kell engedményeket tennünk mások felé.

Ahogy megtapasztaljuk a kölcsönös függés és összeköttetés rendszerét, a szokás második természetünkké válik. Ádám, azaz az emberi szint képmását hozzuk létre önmagunkból. A négy fal között megtapasztalt béke is elérhetővé válik számunkra, ha minden egyén megérzi, hogy élete a többiekén múlik, és alkalmazza a „szeretet lefed minden bűnt” alapelvét.

Kérdés: A koronavírus egy további problémát is felszínre hozott. Egyfelől a természet elválaszt minket egymástól. Másrészt egyre több időt kell a szeretteinkkel töltenünk. Ennek eredménye, hogy a járvány lezárulását követően beindultak a válások Kínában. Mit akar ezzel üzenni nekünk a természet?

Válasz: Nem ismerem közelről a kínai viszonyokat, így csak egyet mondhatok. A kínaiak számára természetes, hogy napi 12 órát vagy többet dolgoztak, aztán a járvány alatt hirtelen 24 órát kellett otthon tölteniük. Lehet, hogy ezzel a teherrel nem tudtak megbirkózni.

A kínaiak a munka megszállottjai. Képtelenek az európaihoz hasonló életformára. Nem tudok elképzelni egy kínai embert, amint egész nap otthon ül, és váltogatja a tévécsatornákat. Fontos számukra a cél, a profit. És ha mindkettő egyszer csak eltűnt az életükből, akkor ez vagy válásokat, vagy öngyilkosságokat eredményez, de valamelyiknek a kettő közül be kellett következnie.

Kérdés: Nem is pusztán Kínáról beszélünk. Jó pár szociális jellegű probléma pontosan a családon belül jön elő. A természet elkülönített minket az idegenektől, minden időnket a szeretteinkkel töltjük, folyton csak őket látjuk. Ez talán valami célzás, hogy először a közeli családtagokkal kell korrigálni a viszonyunkat, mivel az könnyebb, egyszerűbb?

Válasz: Mindenekelőtt értsük meg, mi is a tennivalónk az adott helyzetben!

A ma embere nem érti miért vonták be a természetnek ebbe a játékába. Nincs tisztában vele, mi történik vele, és mi a történésekkel a természet célja. Annyit lát, hogy egy jó ideje az események egy bizonyos összefüggést követnek.

És miért éppen ezek a történések követik egymást? Az ember értetlenül áll az események előtt. Látja, hogy technológiai fejlődésen megyünk keresztül, és mindeközben javulnak a családon belüli, szociális és államközi kapcsolatok. De nem áll össze neki a természet szándéka. Nem érti, mi ez az egész, és mi célt szolgál.

A személynek nyitva kell tartania a szemét, és informálni kell őt arról, hogy mindez a fejlődés hova vezet minket. Hiszen ez nem csak egy kósza felfelé ívelés, amit a természet produkál. Itt mechanikai törvényszerűségek mentén zajló fejlődés folyik. A folyamat tervszerűen megy végbe, és lehetetlen bármely cselekedetet végrehajtani, ha az elején nem képzeljük el azt a végállapotot, amit az adott tett megcéloz.

Kisgyerekként ezt gondoljuk: „Csinálok valamit, és majd elsül valahogy.” A természetben nincs ilyen: végső célja megegyezik az őseredeti szándékkal.

A cél, hogy a természet egésze egy integrált formát vegyen fel, ahol a kezdet, valamennyi cselekedet és a lezárás kiegészítik egymást, és teljes mértékben egybekapcsoltak. A természet keresi az integrálttá válás lehetőségét, azt, hogy összes része és szintje kapcsolatban legyen egymással. Ebbe az irányba fejlődünk.

Amikor megszegjük a természet törvényét, ami mindent az egyenértékűség, integráltság és kölcsönös függőség állapota felé terel, akkor ellenünk fordul. Mindenféle vírusok bukkannak elő, felébrednek a szunnyadó vulkánok, erdőtüzek pusztítanak, hurrikánok söpörnek végig, és még sok hasonló szörnyűség üti fel a fejét.

Valóban nagyon sok ország, beleértve azokat is ahol még mindig vannak új koronavírus esetek, elkezdték megnyitni gazdaságukat és a piacaikat.

Miért kell a gazdaságot újraépíteni főleg, hogy ha figyelembe vesszük, hogy még mindig nem találtunk gyógymódot a vírusra, még mindig nincsen védőoltás ellene?

A probléma az, hogy nagyon sok embernek drágán kell fizetnie azért, hogy életüket a minimális szükségletek szintjén élhessék, hogy ételt rakjanak az asztalra, hogy legyen tető a fejük felett. Az, hogy ezeket, a szükségleteket miként tudják biztosítani maguk számára a gazdaság mozgásától függ. 

Tegyük fel másképp a kérdést: mit tehetnénk akkor, ha nem indítanánk újra meg a gazdaságot?

Ekkor felfedeznénk egy sokkal nagyobb problémát, azt, hogy nem érzünk, nem gondolkodunk és nem is cselekszünk úgy mint egy egységes társadalom. Egészen addig, amíg megosztott a társadalmunk, egymással szemben állunk, addig mindig kiszolgáltatottak maradunk. Különféle emberek és embercsoportok érdekeinek engedelmeskedünk, akik a hatalommal és a hatalmas gazdagsággal játszanak, akiknek nem fontosak a társadalmi érdekek. 

Akkor hogyan hozhatnánk döntést arra, hogy mi a legjobb a társdalom számára? 

Mindezt azzal kell kezdeni, hogy felismerjük milyen szorosan függünk egymástól. Hogy egy ember s gondolatai, és viselkedése hatással van az egész társadalomra, és befolyással van a világ minden részére. Mi egy olyan világban élünk, ahol az úgynevezett „pillangó effektus ” aktívan működik.

Amikor felismerjük az egymástól való függőségünket, akkor képesek leszünk megérteni, hogy sokkal nagyobb kölcsönös felelősséget kell vállalnunk egymásért, még akkor is, hogyha csak a saját érdekeinket vesszük figyelembe. Ha megértjük, hogy egymástól függünk, akkor azt is megértjük, hogy a boldogságunk, az egészségünk és a biztonságunk tulajdonképpen az egész társadalom boldogságához, egészségéhez és biztonságához kapcsolódik, és azon múlik. 

Minél jobban felismerjük az egymástól való függőségünket és növeljük a kölcsönös felelősségünket a társadalom iránt, azaz hogy mindenkit figyelembe veszünk a társadalomban, annál inkább felfedezzük, hogy a jelenlegi kapitalizmus és az önző versengés nem válhat többé egy pozitív hajtóerővé egy ilyen összefüggő, integrált társadalomban. 

A koronavírus egy nagyon kemény leckét adott nekünk a globális egymástól való függőségről. Megmutatta,  hogy mindannyian milyen óriási mértékben függünk egymástól a világ minden részén. Mennyire fontos volt, hogy mindenki betartsa az utasításokat, annak érdekében, hogy megállítsuk a vírus terjedését. Láthattuk, hogy egy vírus, mely látszólag egy piacról indult Kínából, gyakorlatilag  hetek, hónapok alatt egy világméretű hatalmas járvánnyá nőtte ki magát. 

A koronavírus világosan megmutatta, hogy az egymástól való függőségünk, milyen hatással van az egészségünkre és a gazdaságunkra. A továbbiakban bölcs dolog lenne megvizsgálnunk több szempontból is az egymástól való függőségünket. Minél mélyebbre megyünk, annál jobban feltárul, hogy gyakorlatilag mindenben egymástól függünk, az egész életünk minden egyes mozzanata egy másik emberen múlik a világban. Hogyha ezt felismerjük, akkor elérjük azt, hogy ne tegyünk másokkal olyat, amit magunk is gyűlölünk. Figyelmesek és felelősségteljesek leszünk egymással, és elkezdjük keresni azt, hogy hogyan járulhatunk hozzá a társadalomhoz egy pozitív módon, a legjobb képességeinknek megfelelően.

A végén felfedezünk majd egy egészségesebb, kiegyensúlyozottabb és harmonikusabb életet, ahol el fogjuk érni azt, hogy minden egyes ember a társadalomba megkapja a megfelelő gondoskodást és támogatást. Egészen addig, amíg ezt el nem érjük, egyre súlyosabb kihívásokat és válságokat megtapasztalni az egészség, a gazdaság és az emberi viszonyok tekintetében. Ha ezt elérjük, végre képesek leszünk a jelenlegi gondjainkat megoldani és a jövőbeni problémákat megakadályozni.

A koronavírus felfedte az emberiség teljes összekapcsoltságát és az egymástól való függőségét. Ennek megfelelően, ha bölcsek vagyunk, akkor hozzá igazítjuk magunkat ehhez a felfedett kapcsolathoz.

Ahogy a szakértők figyelmeztetnek minket a jövőbeni járványokra és a globális problémákra, meg kell hallgatnunk ezt az üzenetet a globális kapcsolatról, melyet a természet rendszere próbál nekünk átadni, egyébként egyre mélyebb globális válságokkal kell majd szembenéznünk.

Ezáltal az emberiség megtanulhatja a koronavírus járványból, hogyha a globális problémákat helyi reakciókkal, helyi megoldásokkal akarjuk kezelni az olyan, mint hogyha ragtapaszokat tennénk sebekre, fekélyekre, miközben azok az egész testet érintő betegségnek csak a tünetei. 

Más szóval teljesen haszontalan. 

Ahogy elkezdünk magunkhoz térni a világméretű vírus járványból, és ha bölcsek vagyunk, akkor újjáépítjük a társadalmukat. Olyan új alapokra helyezve, amely figyelembe veszi a globális egymáshoz való kapcsolódásunkat, ezáltal sikeressé tesszük a felépülést és újjáépítést.

Milyen értékek ideálisak ma az emberiség számára?

Nem mások, mint a kölcsönös felelősségre való igény, és hogy figyelembe vegyük a helyes kommunikációt, keringést a nemzetek, a társadalmak és a kultúrák között.

Mi mindannyian egyetlen rendszerbe vagyunk összekapcsolva, mindannyian függünk egymástól. Ahogy a koronavírus nem különböztetette meg az emberek a szociális vagy társadalmi státusza alapján, hiszen a legszegényebbtől a leggazdagabbig mindenki megfertőződött.  Ahogy az alapján sem tett különbséget, hogy valaki jól viszonyul-e a természethez, vagy rosszul viszonyul hozzá.  A vírus mindenkit egyenlően kezelt és ennek megfelelően nekünk okosan meg kell tanulnunk ezt a leckét, hogy érezzük a teljes egyenlőségünket és az egyenrangúságunkat a világban.

Azáltal, hogy megtanuljuk ezt a leckét, a koronavírustól, látni fogjuk, hogy olyanok vagyunk, mint a kisgyermekek, akik eddig vitatkoztak, harcoltak egymással a homokozóban és most szigorú édesanyánk elkapott minket, és meg akar minket tanítani, hogy hogyan viselkedjünk egymással.

Teljesen mindegy, hogy egymásra mutogatunk, hogy ki kezdte a veszekedést, ki kezdte a háborút, édesanyánk nem törődik ezzel, hogy ki kire mutogat, egyszerűen egyformán megbüntet mindannyiunkat. Ezzel arra kényszerítve minket, hogy hagyjuk abba a játékot és gondolkozzunk el azon, hogy mit csinálunk, és hogyan javítsunk a viselkedésünkön. 

Tehát a legfontosabb lecke a vírus járványból az, hogy egyformán kell viszonyulnunk egymáshoz, hogy az összes nemzet, társadalom, kultúra közös szerepet kapjon egy globálisan összekapcsolt világban. Ebbe a helyzetben megértjük, hogy fontos, hogy mindenki magára vállalja a helyes felelősséget, hogy megfelelő módon gondolkodjon és cselekedjen a másik irányába. 

Hogyha nem leszünk képesek javítani viszonyainkat, tehát, hogy kölcsönösen felelősek legyünk és figyelembe tudjuk venni egymást, akkor sokkal több és keményebb csapásokat várhatunk majd a természet rendszerétől. Azért, hogy figyelmeztessen minket az egymástól való függőségünkre, és hogy ennek megfelelően kell felújítanunk a társadalmi és globális viszonyainkat. 

Annak az érdekében, hogy felújítsuk viszonyainkat, egy teljesen új oktatási rendszerre van szükség. Ami felhasznál majd, minden kommunikációs lehetőséget adnak érdekében, hogy egy új, globális társadalmat neveljen fel, ahol az egyének, a társadalmak, a nemzetek egy pozitív módon kapcsolódnak egymással.

Minél inkább befolyásoljuk, emlékeztetjük egymást, arra hogy az egész emberiség egyetlen család, és ezáltal úgy is kell viselkedünk, mint egyetlen család, ahol minden egyes tag, a saját különleges helyének megfelelően, egyformán gondoskodik, támogatja és bátorítja a többi családtagot, akkor egy sokkal magasabb minőségi életet élünk majd át. Több boldogsággal, magabiztossággal és jóléttel a társadalom minden területén.

A természetnek megvannak a saját eszközei, hogy minket ehhez a végkövetkeztetéshez el vezessen – a koronavírus fertőzés csak az egyik volt – de minél hamarabb felemeljük tudatosságunkat a globálisan, egymástól való függőség gondolata felé, és kijavítjuk kapcsolatainkat ennek megfelelően, akkor annál kevesebb negatív jelenséget fogunk átélni a természet oldaláról, és annál inkább békében és egyensúlyban érezzük majd magunkat egymással, és a természet rendszerével.

Az érzelmi stabilitás kérdése, súlyos probléma a koronavírus idején, a karantén és a családokban megtapasztalható stresszes helyzetek miatt. Sokkal több embernek van szüksége a pszichológusok segítségére, mert az emberek elszigetelséget éreznek, és magányosság miatt szenvednek, úgy ahogy még soha ezt megelőzően.

Az orvosi szakértők még a koronavírus-világjárvány előtt beszámoltak a magány-járványáról az Egyesült Államokban. A koronavírus jelentősen súlyosbította ezt a problémát, mivel az amerikai otthonok 28%-át érinti: vagyis körülbelül 36 millió ember él egyedül, család nélkül, gyermekek nélkül.

Másrészt, remény van arra, hogy a koronavírus arra kényszerít bennünket, hogy több figyelmet fordítsunk  a magány problémájára, és keressük a jövőbeni társadalmi kapcsolatok kialakításának módját.

Mint kiderült, könnyebb elkerülni a koronavírus-fertőzést, mint megvédeni magát az embernek a karantén miatt bekövetkező érzelmi stressztől, és mentális rendellenességektől. Hogyan kell a társadalomnak kezelnie a koronavírus utáni társadalmi elszigeteltség hatásait?

A magány érzése a járvány után is folytatódni fog, és csak növekedik majd. A társadalom részekre szakad, és az emberek egyre kevesebbet lépnek érintkezésbe egymással. Kevesebb lesz a találkozók, és a kommunikáció lehetősége a munkahelyeken. A sportklubokat, éttermeket, bárokat és színházakat kevesebb ember látogatja meg. Egyre távolabb érezzük magunkat, egymástól .

A koronavírus új hulláma, és más problémák, arra kényszerítenek bennünket, hogy eltávolodjunk egymástól, és ráadásul mindenki el lesz foglalva a saját egészségével, és a társadalom őt érintő problémáival. Látni fogjuk, hogy nemcsak 36 millió egyedül élő ember szenved a magánytól, hanem még sokan mások is.

A válások és más problémák száma a családokban meredeken nőni fog. Az emberiség egy nagyon nehéz időszak előtt áll, amikor meg kell értenie, hogy a régi szabályok szerint már nem létezhet, és egy új életrendet kell létrehoznia.

Tény, hogy egy ember ma, nagyon magányosnak érezheti magát ebben a hatalmas világban. S bár ez a világ annyira gazdag, és sokszínű, az ember nem találja a helyét benne. Még ha valakinek elfogadható is a jövedelme, és  anyagi szempontból többet engedhet meg magának, akkor is szenved a magányosságtól. Végül is nem tanítanak bennünket arra, hogyan kell megteremteni a megfelelő kapcsolatokat, és nem vagyunk felkészülve a globális és integrál világban való életre.

Nem érezzük úgy, hogy ugyanabban a szférában élünk, ahol az ásványi, növényi és az állati világ teremtményei és az emberek együtt léteznek, egyetlen integrál rendszerben Földgolyón.

Pedig éppen ellenkezőleg, mi állandóan összeütközünk a személyes kapcsolatainkban, és a teljes nemzetek és államok szintjén is.. S itt jön a koronavírus, és sok más probléma, melyek elkerülhetetlenek, akkor ha így viselkedünk, és ettől, természetesen nem fogjuk jobban érezni magunkat.

Az egyik missouri-i tanár a karantén során a következőképpen írta le állapotát: „Vannak napok, amikor tartom magam, és nem érzem magam olyan rosszul, másnap pedig úgy tűnik, hogy ha ez a karantén egy kicsit is tovább tart, akkor fogom  tovább bírni, és megőrülök. Képes vagyok-e megtartani az ép eszemet miközben hónapokig, évekig egyedül élek?”

Miért olyan fontos az emberek közötti kapcsolat? Miért van szükség az embereknek állandó kommunikációra más emberekkel, és ha nem tudják ezt helyesen kezelni, akkor miért van az, hogy vagy megőrülnek a magánytól, vagy ha együtt élnek, akkor egymást őrjítik meg?

A helyzet az, hogy az ember társas lény. Nem élhetünk állatokként, amelyek rövid ideig találkoznak, utódnemzés céljából, majd elválnak. Az embernek szüksége van egy családra, társadalomra, otthonra, városra és egy országra, ahol másokkal együtt élhet.

Az embernek olyan érzelmi kapcsolatokra van szüksége, amely nem létezik ásványi, növényi, vagy állati természetben: nem kémiai, hormonális, hanem szenzoros kapcsolatokra van szüksége. De egy ilyen kapcsolat számunkra nem működőképes jelen pillanatban, ezért megpróbáljuk ezeket az érzékszervi kapcsolatokat, üzleti, vagy versenyképes kapcsolatokra cserélni.

És mindenki szenved ettől. Még a leggazdagabb ember sem rendelkezik azzal, amit meg kellene kapnia a társadalomtól. Többet kell kapnia a társadalomtól, mint az anyjától.

De nincs ilyen, mert nem építünk olyan társadalmat, amely melegséget, bizalmat és támogatást adna mindenkinek. Enélkül az ember úgy érzi, mintha egy vákumban, vagy ami még rosszabb, ellenséges környezetben lenne. Kimegy az utcára, és mindenkit, akivel találkozik, ellenségének lát.

Az emberiség nagyon szenved ettől. Az ilyen kapcsolatok eredményeként az önző gondolatokkal, és vágyainkkal olyan helyet teremtünk, ahonnan mindenféle “kártevő” kitör, például a koronavírus, azaz mi magunk is veszélyeztetjük az életünket.

Végül rá kell, hogy jöjjünk, hogy miért élünk, kik vagyunk, miért viselkedünk így? Képesek vagyunk hozzáállni, másként egymáshoz?

Gondolkodjunk el azon, hogyan lehetne egy olyan társadalmat felépíteni, amely formaeggyezésben van egész univerzummal. Végül is, a természet szervesegész és  minden része összekapcsolódik. Az emberi társadalomnak egységesen  barátságosnak kell lennie, és kölcsönös támogatásra kell épülnie. De az egoizmusunkkal éppen ellentétesen építettük fel. 

Eljött az idő, hogy komplet önvizsgálatot tartsunk, és eldöntsünk, hogy a saját egoista természetünkkel szembe megyünk, annak érdekében, hogy kapcsolatot építsünk ki mindenkivel az egoista természet felett.A pozitív jövő csak ettől függ.

Nyilvánvaló, hogy maga az ember, aki nehéz helyzetbe került, nem tudja, mit kellene tennie, összezavarodott a környezet nyomása, az adósságai, és kötelezettségei súlya miatt. Csak a sajnálkozás marad. De ottvannak olyan szociális rendszerek, amelyek köteleznek bennünket arra, hogy végiggondoljuk ezt. Már egyértelmű, hogy lehetetlen ilyen módon folytatni, mert a teljes pusztuláshoz közeledünk.

Szükség van az integrál-oktatás rendszerére annak érdekében, hogy egy új, barátságosabb emberiséget neveljünk. A természet erre kötelez minket. Egy szférában vagyunk egyetlen szimbiózisban, ahol az ásványi, növényi, és állati részek támogatják, és kiegészítik egymást. Mindegyik, kivéve az embert!

Az ember mindegyiket uralni akarja, korlátlanul, teljes egészében. Nem érdekli, hogy kárt okoz, az egész rendszernek. Ha nem állítjuk meg az emberiséget ebben, akkor lerombolja a Bolygót.

Ezért az általános és a belső természetünk nézőpontjából is, fel kell, hogy ismernünk, hogy egy integrál, kölcsön-kapcsolatban létező rendszerhez tartozunk, és meg kell tanulnunk megújulni.