Még magunkhoz sem tértünk az egyik csapatból és már jön a másik. Egy hatalmas porfelhő a Szaharai-sivatagból elérte az Egyesült Államok déli partvidékének államait, befolyásolva azok levegő minőségét. Ez a jelenség nem ismeretlen, de a NASA szerint jelenlegi mérete és ereje szokatlan. A rekordot döntő porvihar ugyanabban az időben jelent meg, ahogy információt kaptunk a dél-amerikai sáska járványról, mely a termés 80%-át elpusztította. Mindez akkor történik, amikor a koronavírus járvány, gyorsabban terjed mint valaha. A természet jelei egyértelműek, csak meg kell tanulnunk olvasni a sorai között, annak érdekében, hogy a tehetetlenség állapotából, reménység állapotába kerüljünk.

A hosszú, generációs fejlődés után, a Természet most azt követeli tőlünk, hogy éretté váljunk és megkérdezzük magunktól: miért élünk, mi a létezésünk értelme? Vajon akarjuk-e tovább folytatni a mindennapi életünket annélkül hogy megértenénk, mit kell tennünk, és milyen célból?

Valójában, az ősi egyiptomi tíz csapáshoz hasonló állapotokon megyünk keresztül. A jövőben még több hasonló szerencsétlenség történik majd. Az ENSZ becslései szerint, – anélkül, hogy figyelembe vennénk más környezeti faktorokat, amik veszélyeztethetik az élelmiszer ellátást -, csak maga a koronavírus járvány megduplázza majd az éhezők számát, az év végére világszerte 265 millió emberre saccolnak. 

Amikor az emberek érthetetlen csapásokkal néznek szembe, és csak felületesen nézik azokat, elkezdenek megjelenni a világvége teóriák. A katasztrófák nagysága és gyakorisága valóban aggasztó, “Perfect storm” (angol kifejezés, jelentése: a lehető legrosszabb szituáció) az emberek számára. Azonban a járványok és más természeti csapások annak érdekében történnek, hogy az elvezessék az emberiséget oda, hogy megvizsgáljuk a Természettel szembeni tetteinket, és hogy átgondoljuk a céljainkat a mindennapi, egzisztenciális életünkön túl.

A hosszú, generációs fejlődés után, a Természet most azt követeli tőlünk, hogy éretté váljunk és megkérdezzük magunktól: miért élünk, mi a létezésünk értelme? Vajon akarjuk-e tovább folytatni a mindennapi életünket anélkül hogy megértenénk, mit kell tennünk, és milyen célból? A Természet azt akarja, hogy megtaláljuk a válaszokat ezekre a kérdésekre, és fejlődjünk.  Mindeddig tudattalanul fejlődtünk, mint a kisgyerekek, és egy önző megszerzés iránti vágy hajtott minket, értelmetlen élvezeteket kergetve mások kárára.

Ez a fajta önző, emberi megközelítési mód ellentmond az egész természetes rendszer tökéletes egyensúlyának. Ennélfogva most a Természet hátulról lök minket, ameddig tudatossá nem válunk és meg nem értjük a teremtést irányító programot. Ez egy bizonyos „belső szoftverje a Természetnek“, mely a bolygó minden részletében működik. Nekünk fel kell törnünk a rendszer kódrendszerét, be kell hatolnunk abba és aktívan részt kell vállalnunk az egész valóság irányításában.

Amint megértjük, hogy ez a program hogyan működik, és kiigazítjuk az egymáshoz való hozzáállásunkat, kijavítjuk viszonyainkat egymás között, az pozitív módon fogja az egész rendszert befolyásolni. Az eredendően egoista tendenciáink felett, meg kell tanulnunk, hogyan építsük ki egymás között a kapcsolat kötelékeit egymás figyelembevételével, a kölcsönös felelősséggel és a szeretettel. Már pusztán attól, hogy ha kölcsönösen egymás figyelembevétele alapján kezdünk el gondolkodni, már ettől a Természet elkezd majd megnyugodni. Egyensúlyt hozunk az egész emberiség számára, az egész Föld számára, és az egész Univerzum számára, mivel a gondolat a leghatalmasabb erő a valóságban.

A gondolatok mágneses térhez hasonlóan működnek. Mi nem látjuk az erők mögött működő valódi erőket, de ettől függetlenül azok működnek és befolyásolják egymást. Hasonlóan mi emberek is pozitívan befolyásolhatjuk egymást a gondolatainkon keresztül, ha arra gondolunk, hogyan növeljük a kapcsolatot egymás között.

Semmi nem történik a világban véletlenül, vagy céltalanul. A világ hatalmas kihívásokon megy keresztül. Annak ellenére, hogy ezt általában elviselhetetlennek érezzük, megláthatjuk a pozitív oldalát is, ha megértjük hogy ezek a csapások a kapcsolódás folyamatában segítenek minket. Az a céljuk, hogy meglássuk, mennyire függünk egymástól a túlélésünk és a fejlődésünk érdekében. De nem szabad megvárni, hogy a katasztrófák ébresszék fel az egység érzését közöttünk. Azáltal, hogy kijavítjuk az emberi kapcsolatainkat és a Természet rendszerével való interakciónkat, képesek leszünk elkerülni ezeket a csapásokat, és érezni fogjuk a teljességet és a Természet rendszeréből áradó jóságot. 

Minden egyes nap kapok e-maileket és a telefonhívásokat emberektől, akik elmesélik nekem, hogy hat hónappal ezelőtt még mosolygott rájuk az élet, most pedig mindent elvesztettek. Az életük összeomlott és semmilyen jövőt nem látnak. Mindez szívszaggató. Az emberiség napról-napra egyre jobban aggódik, egyre inkább tehetetlennek, és elveszettnek érzi magát. Az emberek már attól félnek, hogy eljön az idő, amikor már nem lesznek képesek enni adni gyermekeiknek.

Ahogy a vírus arra kötelezett minket,  hogy igenis gondolnunk kell arra, hogy nehogy átadjuk a fertőzést másoknak, most el kell kezdenünk azon gondolkodni, hogy hogyan fogunk gondoskodni másokról, amikor ételről, italról, lakásról vagy éppen az energiaellátásról van szó.

De mindez, ami történik nem egyfajta büntetés, ami felülről érkezik; ez egy felhívás arra, hogy egyesüljünk, hogy itt az ideje saját magunk helyett másokra gondolni.  Csak így leszünk képesek a jövőnket garantálni, hogy ha együttműködünk. Amíg egyedül cselekszünk és csak magunkért aggódunk – ahogy azt már régóta tesszük – akkor az súlyosbíthatja a helyzetet. Minél tovább várunk, annál több emberrel fog bővülni a szenvedők köre..

A Covid-19 vírus ideális katalizátor a kölcsönös felelősségvállalás felé: hogy ha nem viselünk maszkot, nem tartjuk be a távolságot egymástól, akkor nemcsak azt a kockáztatjuk, hogy mi magunk elkapjuk a vírust, hanem még nagyobb az esélye annak, hogy mi adjuk át másoknak. Ahogy a vírus arra kötelezett minket, hogy vigyáznunk kell másokra, nehogy megfertőzzük őket, most ugyanígy el kell gondolkodnunk a többiek sorsáról is, amikor étel, ital, lakás vagy az energiaellátás kerül szóba.

Meg kell tanítsuk magunknak és másoknak, hogy mit jelent az egymástól való függőség, hogy szorosan össze lettünk kapcsolva és mindenki mindenkitől függ, beleértve azokat is, akiket jelenleg valamilyen okból gyűlölünk. Most mindannyian együtt vagyunk ebben: az egész város, az egész ország, az egész világ.

Hogyha túl sok ember megbetegszik, akkor az élelem-előállítás és az ellátási láncolat kárt szenved. Az éhség pedig az embereket sokkal súlyosabb kétségbeesésbe kergeti, mint amit eddig láttunk, pedig már eddig is sok mindent láttunk. Hogyha minden egyes közösség, város, állam és az egész ország egységre lép, – mondjuk például Amerikában, mindenki odafigyelne arra, hogy minden amerikai megkapja az alapvető szükségleteit, mert megérti mindenki azt, hogy egy hajóban evezünk, – akkor ez elég lesz ahhoz, hogy az ország egy új és jobb jövő felé haladjon. Akkor majd meg fogjuk látni, hogy mindaz a fájdalom, amit a koronavírus eddig okozott, az valójában nem büntetés, hanem egy lecke a kölcsönös felelősségvállalásról.

Baal HaSulam, “A Béke”című cikkében írja: Ezáltal, az empirikus ok szemszögéből nyilvánvalóan bebizonyítottam – a szemünk előtt kibontakozó történelmi gyakorlat alapján – hogy az emberiség számára nincs más gyógymód, minthogy elfogadja a Gondviselés parancsát, azaz adakozni mások felé annak érdekében, hogy megelégedettséget okozzunk a Teremtőnek az alább két versnek megfelelően:

Az első, hogy „szeresd felebarátod, mint önmagad,” amely a munkánk legfontosabb összetevője. Ez azt jelenti, hogy a mások felé való adakozás munkájának mértéke adja meg a társadalom boldogságának alapját, mert az erre való törekvésének a mértéke az egyénnek meg kell, hogy egyezzen a saját maga jóléte elérésének törekvésével.

Sőt, a körülötte lévők igényeit, a sajátja fölé kell emelnie, ahogy azt a “Matan Torah” című cikkemben le is írtam.

Kérdés: Hogyan lehet kilépni, az önmagunk hasznára irányuló, egyfajta pragmatikus számításból, amit most a válság idején senki nem tud összerakni és eljutni a kapcsolat fontosságának megértéséhez egy magasabb szinten, és hogy magunkra kell vonni a kapcsolat erejét, a felső kormányzás törvényeivel összhangban úgy, hogy egyrészt beleolvadunk azokba, másrészt támogatunk másokat ennek az elérésében?

Válasz: A valóság érzékelés következő szintjére emelkedéshez, meg kell érteni, hogy ezzel belépünk, egy átfogó, közös, tökéletes valóságba.

Ha a természetet elkezdjük úgy érezni, mint egy tökéletes, abszolút integrál rendszer, megismerjük a helyünket is benne, hol található az én sejtem ezen belül. Ezen a módon megfogjuk érteni a létezésem lényegét az egyének integrációján belül és minden világossá válik a számomra. 

A legfontosabb dolog leválasztani magunkat az individualizmusról, az egóról, és a természetet egy integrál aspektusból vizsgálni és a teljes képet, egy egységes egészként látni. Ez egy teljesen más valóság érzékelés, ahol nincsenek egymástól elválasztott objektumok, csak a teljes kapcsolati viszonyukat hordozó képek.

Akkor megtudom érteni önmagam, egy teljesen más megvilágításban. Hol vagyok ebben a képben? Nem vagyok ugyanis benne, teljesen leválasztva érzem magam mindenről. 

Mivel magamat helytelenül látom, azaz, egyfajta tudattalan állapotban vagyok, leválasztva az igazi létezésem érzékeléséről, a természet átfogó képének hiányában élek. Hogy érzékelhetnék helyesen? Ez az, amit akarok.

Ha elkezdek helyesen érzékelni, látni fogom a helyem és felfogom fedezni, mi hiányzik ahhoz, hogy integrál kapcsolatban lehessek mindenkivel. Világossá válik, mi az igazi feladatom, a munkám, mi a kapcsolatom másokkal, és mások, hogy kapcsolódnak hozzánk. Ezzel eljutok, egy örök, tökéletes egyesített természet érzékeléséhez, megértem mindennek az értelmét, és az életem értelmét is ezen keresztül.

Most azonban még nem értem, mindez mire való. Én minden látni akarok, ahogy az létezik, változik, és ahogy össze van ez a mindenség velem kapcsolva. De hogy miért így van mindez, még nem tudom.

Helyes egyre több gyermeket adni a világnak napjainkban? Ez a kérdés láthatólag fontosabb ma, mint valaha, amikor a gazdaság, a szociális rendszerek és a környezet állapota a nőket erősen elgondolkoztatja a gyermekvállalás kérdéséről. A születések száma például az Egyesült Államokban a legalacsonyabb szintre élt az elmúlt negyedévben a legfrissebb nyilvánosságra hozott tanulmányok alapján. A várakozások szerint a korona vírus járvány okozta szorongás csak még jobban lejjebb viszik ezeket a negatív rekordot döntögető statisztikai számokat.  De a számokon túl, a legnagyobb aggodalomra az ad okot, hogy milyen módon lehet a világ népességének életszínvonalát fejleszteni, illetve fejleszteni az emberi viszonyokat is, a közösség javát figyelembe véve. 

“Ahogy az emberiség előre halad, az emberek egyre növekvő mértékben vonakodnak gyermeket vállalni, mivel az egó folyamatosan növekszik, egy erősen énközpontú megközelítést létrehozva, és növelve az élet minden vonatkozásában.”

Az egy nőre eső termékenységi mutató, egy generáció pótlásához 2,1 kellene, hogy legyen, azonban ez pillanatnyilag messze alul marad ennek a számnak a világ fejlettebb régióiban. Egy előzetes tanulmány szerint – ismét csak Amerikában – ez a szám, 1,71 gyermek. Arra is rámutatnak a számok, hogy a születések száma 2019-ben 3,7 millió volt, ami közel 1%-kal kevesebb, mint 2018-ban.

Az előre jelzett csecsemő szám növekedés, amit a COVID-19 karantén utáni időszakra jósoltak, nem következett be. Éppen ellenkezőleg, a terhesség megszakítások kérése közel megduplázódott a vírus kitörése óta. A járvány eredményeképpen a a munkanélküliség és a gazdasági adatok zuhanása szárnyalni kezdett, és a közgazdászok közel 500 000-rel kevesebb születést jósolnak Amerikában a következő évre. 

A mai társadalom nem törődik a gyermek vállalási kedv növelésével. Az egó napjainkban napról napra növekszik, és a növekedési ütem gyorsul generációról generációra, és egyre jobban arra kényszeríti ez az embereket, hogy a saját maguk beteljesítésével törődjenek. Ez odáig fajult, hogy a fiatalok nem akarnak házasságot kötni. A házaspárok új életformát fejlesztettek ki, csak önmaguk kielégülésével foglalkoznak, és sokan úgy érzik, a gyermekek nevelésével elvesztenék a szabadságukat ebben, és kénytelenek lennének a gyerekek boldogságára áldozni.    

Ugyanakkor az orvostudomány fejlődése elhozta a születésszabályozás lehetőségét.  A nők eldönthetik akarnak-e gyermeket, mikor és milyen körülmények között akarnak, mennyire lenne az hatással a karrierjükre, vagy az életük más prioritására. A múltbéli társadalmak naiv házaspárjai szinte semmit nem tudtak a terhességről és a gyermek születéséről, azonban a társadalom átalakult, és a gyermekvállalás egy jól tervezhető, és kiszámítható dologgá vált.

A termékenységi ráta meredek zuhanása sok országban megjelent, ez egy globális trend – ahogy a tanulmányok rá is mutatnak erre. Azonban ez nem szükségszerűen negatív helyzet. Feltehető a kérdés, hogy miért kellene a jelenlegi 8 milliárd ember számát tovább növelni? Minek?

Tény, hogy ez embernek szüksége van arra, hogy értelmet találjon az életében, egy magasabb célt, mint az öntudatlan létezés. Mit ad a termékenység lehetősége egy embernek? Minden ember a földön egy cél szerint szeretne élni. Minden emberi lény életének lényege, hogy korrigálja egoista természetét. Ez a cél a másokkal való kapcsolat kialakításával egy fokozatos folyamatot jelent, egy új emberiség születését, amely emberiség a kölcsönös felelősségen és az egységen alapul majd.

Amire a világnak most szüksége van, nem egy mennyiségi, hanem egy minőségi változás. Egy új társadalom, ahol minden ember fölé emelkedik az egoista természetének, és a környezetének az előnyeit tartja elsődleges célnak önmaga számára. Ehhez nem kellene több milliárd ember, és ez elsősorban minőségi változás követel, nem mennyiségit.

Ma sokkal nagyobb aggodalmat okoz az, hogyan kell egy helyes oktatási rendszert építeni a gyermekeinknek, mint az, hogy minél több gyermek jöjjön a világra.

Amikor arra tudjuk már tanítani a gyermekeinket, hogy kell másokat szeretni, az élet értelme felé haladni, az emberek között helyes kapcsolatokat felfedezni, akkor jön el az ideje annak, hogy a lehető legtöbb gyermeket hozzuk világra, egy globális, integrál rendszerbe, mert akkor minden gyermek hatalmas előnyöket adhat hozzá, az emberiség fejlődéséhez.

Van, ahol arra használnak egy lift kezelőt, hogy Ő az, aki képes a helyes szinthez tartozó gomb megnyomására. Mielőtt megjelentek a hűtőszekrények volt egy jegesember, aki felvagdalt hatalmas jégtömböket kocákra, és kiszállította a háztartásokba. A világban a szükséges munkák állandóan változnak, napjainkban gyorsabban, mint valaha. Most pedig a koronavírusnak köszönhetően, ez végletekig felgyorsult, és gyorsan megjelentek a virtuális munka feladatok is.

Az emberiség elért az ön-középpontú beállítottságból, egy együttműködő beállítottságba való átmenethez, és azok, akik segítenek másoknak ebben, azok lesznek a legboldogabb és legelfoglaltabb emberek a földön.

Minden foglalkozás, amely másodlagos a napi üzleti előrehaladás szempontjából, harcol a fennmaradásért, vagy már a felszámolódás különböző fázisaiban van. A COVID-19 járvány sokkolta az embereket, és eljuttatta őket addig a pontig, hogy elvesztették a shopingolás lehetőségét, és mindemellett,  elkezdtek takarékoskodni azon, amit megvásárolnak, mert sokan elvesztették a munkájukat.

Ez egy kicsit hasonlít a dinoszauruszok korának végéhez, ahol azok a fajok, melyeknek lejárt az ideje, kihaltak, átadva a helyüket új fajoknak. Talán nehéz ezt elképzelni, de ez a folyamat most is történik. Rengeteg új szakma van kialakulóban, és sok közülük már az “új emberi korszak”-kal kapcsolatos, és így, az emberi kapcsolatokkal is foglalkozik.

Korábban sokat kellett foglalkoznunk, mentális betegségekkel. ADHD, és a viselkedési zavarok különböző formái ezek. Reménytelen küzdelmet folyattunk a kijavíthatatlan emberi viszonyokról, és a zaklatások elleni hiába való harcokról. Ezek azonban nem a holnap problémái.

A holnap szakértői az emberi kapcsolatokkal fognak foglalkozni, és ők, a kialakuló új civilizáció játékszabályait fogják alakítani, ahol az emberiség tagjai szoros kapcsolatban fognak állni egymással, és teljes függésben lesznek egymással. Mi soha nem éreztünk felelősséget az egész emberiségért, de ma nem elégedhetünk meg ennél kevesebbel, és meg kell tanulnunk, mit kell tennünk és ehhez pedig milyen tudás és képességek szükségesek.

Az emberi kapcsolatok Coach-ai olyan emberek lesznek, akik tudják, hogyan kell egy 10 fős csoportot kezelni, akik teljesen idegenként ültek le a körbe, semmilyen affinitást nem éreztek egymás irányába, sőt, gyakran ellentétesek egymással, szóval hogyan lehetne a szóban forgó csoportot, a legjobb barátságba fordítani, egy óra leforgása alatt. Ezek a Coach-ok, akik ismerik az Integrál Oktatás gyakorlatát, értik, hogy kell segíteni embereknek abban, hogy kényelmesebben állhassanak hozzá a csoporthoz, elfogadva a csoportot, és hogy tehetik képessé őket arra, hogy ki tudják fejezni magukat anélkül, hogy veszélyeztessék bárki másnak a csoporton belül, az ugyanerre irányuló vágyát.

Azok, akik részt vesznek egy ilyen oktatásban, megértik mit kell tenni, hogy mások képesek legyenek kifejteni a teljes, bennük rejlő potenciált, és hogy ez csak akkor lehetséges, ha más emberek között teszi ezt valaki, akik mindannyian a legtöbbet akarják hozzáadni ehhez, hogy sikerüljön, és akiknek ugyanaz a közös céljuk van, az egység a csoportban.

A csapat sportok résztvevői tudják, hogy ha bajnok akar valaki lenni, fel kell áldozza magát, a csapat sikeréért. Az Integral Oktatás más. Nem kell feláldozni semmit, és mindig tízszer annyit kap vissza az ember, mint amit a csoportnak adott. A legjobb ebben pedig az történik, hogy itt nincsenek vesztesek, mindenki győztes, mivel az egység csak akkor érhető el, ha mindenki az összes többinek a sikerét is akarja.

Még soha nem próbáltuk ki ezt a megközelítést egymással. Most azonban nincs más lehetőség. Az emberiség elérte a önközpontú beállítottságból, az együtt működő beállítottságba való transzformáció átmenetét. S ahogy mondtuk, akik ebben fognak másoknak segíteni, ők lesznek a legboldogabb és legelfoglaltabb emberek a világban.