Kérdés:A koronavírus elleni küzdelemben egyértelmű, hogy egy Globális elmét értünk el: az információk és a tapasztalatok minden országban szétterjednek..
Hogyan érhetjük el a globális szívet? Hogyan érezzünk másokat? És milyen érzésekről beszélsz? Az orvosok, akik napi 16 órás munkával mentenek életeket, nem érzésből teszik? Végül is sok ember dönthet úgy, hogy nem dolgozik.
Válasz:Nem hiszem, hogy az orvosok dönthetnek úgy, hogy dolgoznak-e vagy sem. Nem hiszem, hogy ők maguk úgy döntenek, hogy otthon maradnak. Alapvetően szakmájuk és a körülmények nem zárják ki az önfeláldozást.
De az a tény, hogy eljött az idő, hogy megértsük, hogy kapcsolatban állunk egymással, és egyik ország sem képes külön-külön vigyázni magára, mert a vírusnak gyakorlatilag nincs határa.
Hogyan terjed és, hogy hogyan bukkan fel valahol, még mindig nem tudjuk. Ezért abszolút mindenki részt vesz az ellene való küzdelemben. Eddig ez a legjobb eredmény, amelyet a világjárvány hozott nekünk.
Dr. Michael Laitman beszélget Oren Levi-vel és Nitzah Mazoz-zal
Az ifjabb generációt nem érdekli a vagyonszerzés, nem akarnak részt venni a versenyen alapuló kapitalista berendezkedésben. A rendszert a természet is egyre inkább kikezdi. A kapitalizmus erejét a növekvő emberi egó adta, és mára olyanná vált, mint a rák, ami feléli az erőforrásokat, és elpusztítja a bolygót. A spirituális tőkére épülő kölcsönös kapcsolat új, körkörös formájának érája felé fejlődünk. A spirituális tőke a határtalan szabadság, és a mások felé irányuló jó tettek érzeteiből áll össze. Az emberi fejlődés azon szintjét képviseli, ami az egoista, állati dimenzió fölött helyezkedik el. Mindenkinek rendelkezésére áll, ami a fennmaradásához szükséges, a maradékot pedig szívesen adja oda vagy osztja meg mással. Amikor egyenlő felekként elérhetőek vagyunk egymás számára, az egész világ abból a célból fog létezni, hogy mindenki számára hasznot hajtson.
“Medium publikálta az új cikkemet “Nincs fekete, fehér nélkül”
A társadalom széthullásának nem az az oka, hogy az egyik félnek igaza van, a másik viszont téved, hanem az, hogy egyikük sem kívánja létrehozni az egységet. Természettől fogva akarjuk mindannak a vesztét, ami nem kelt bennünk jó érzést. „Ha máshogy gondolkozol, mint én, akkor ne lássalak, és lehetőleg, ne is létezz!” Kisebb nagyobb eltérések mellett, ez az ember természetes gondolkodásmódja. De a természettől nem csak ezt az indíttatást kaptuk, képesek vagyunk a gondolkodásra és az alternatívák közötti választásra is.
Ha rájövünk, hogy az életünk, és annak értelme, és folytonossága azokon múlik, akiket gyűlölünk, akkor értékelni kezdjük a mindent megalkotó valóságot, és képessé válunk arra, hogy a rész gyűlölete felett megépítsük az egész szeretetét. Csak ekkor köszönt be a béke és a boldogság.
Természettől fogva rendelkezünk a megfigyelés képességével, így elsajátíthatjuk annak tudását, hogy semmi nem létezik anélkül, hogy ne részesülne támogatásban saját ellentététől. A Földet például a Nap gravitációs húzása, és a tőle távolító centrifugális erők közti egyensúly tartja keringési pályáján. Hasonlóképp, életünk a sötétség és fény által meghatározott órák körül forog, látásunk pedig az összes szín egyszerre történő érzékelése (fehér), illetve az összes szín hiánya (fekete) által létrehozott spektrum segítségével működik. A meleg és a hideg, az éhség és teltségérzet, vonzerő és taszítás, szeretet és gyűlölet – mind-mind olyan ellentétpárok, amik olyanná varázsolják életünket, amilyennek azt ismerjük.
Nem taszítja vagy negálja semmi az életünket, ami ellentétes vele. Ellenkezőleg, lehetővé teszi, és kiegészíti azt. Képzeljük csak el, micsoda barátságos, befogadó világban élnénk, ha be tudnánk látni, hogy embertársaink is hozzánk és a valóság egészéhez hasonlóan működnek. Képzeljük el, micsoda gazdagságot tapasztalhatnánk, ha üdvözölni tudnánk az emberi sokszínűséget (lásd: bőrszín, rassz, hiedelemrendszer, hajlam, nézőpont), és minden mást, ami különbözővé, mégis, egymást kiegészítő jellegűvé tesz.
Azt is elképzelhetjük, milyen unalmas és egy helyben toporgó világban élnénk, ha mindenki ugyanolyan volna. Nem fejlesztenénk ki a gondolkodás képességét, hiszen nem szorulnánk rá, hogy artikuláljuk saját álláspontunkat. Nem rendelkeznénk képzelőerővel sem, mivel semmi nem inspirálna vagy keltene érdeklődést bennünk. Elvesztenénk kreativitásunkat, életerőnket és életkedvünket. Még heves gyűlöletünket és a saját önelégültségünkben való dagonyázás kéjes örömét is annak köszönhetjük, hogy vannak emberek, akik különböznek tőlünk. Mihez kezdenénk, ha ők nem léteznének?
Az eddigi okfejtésből azt a végkövetkeztetést vonjuk le, hogy a különbségeken túl, tekintetünket az őket megalkotó teljességre kell vetnünk. A különbségek tartják fent az egészet. Ha rájövünk, hogy életünk, és annak értelme, és folytonossága azokon múlik, akiket gyűlölünk, akkor értékelni kezdjük a mindent megalkotó valóságot, és képessé válunk rá, hogy a rész gyűlölete felett megépítsük az egész szeretetét. Csak ekkor köszönt be a béke és a boldogság.
Dr. Michael Laitman beszélget Oren Levi-vel és Tal Mandelbaum ben Moshe
A történelem az egyetlen globális kultúra megszületésének irányába tol minket, amelyben egy emberként fogunk élni egy szívvel. Kölcsönösen támogatjuk egymást, és mindenek feletti értéket tulajdonítunk a kapcsolatnak. Kizárólag az emberi egó ver éket közénk. El fogjuk sajátítani az emberi egó gonosz hajlamának korlátozását, amely uralomra tör, és mások romjain kívánja felépíteni önmagát. Minden olyan intézmény hiábavaló lesz, ami erővel akarja keretek közé szorítani az embereket, mint a rendőrség, hadsereg, bíróságok és börtönök. Az egó fölé emelkedünk, és a túlélésért folytatott állatias háborúink felett kapcsolódunk össze a többiekkel. Az ebből nyert haszon messze meghaladja a veszteségeket. Nincs más választásunk, hiszen a természet ebbe az irányba terel bennünket. Be kell majd látnunk, hogy lehetetlen előzékenynek lennünk egymás felé, önmagunk erejének felhasználásával, ezért közösen kiáltunk fel a Természethez, hogy nyissa meg szíveinket.
Közös vágyunk és a közösen megtett, kapcsolódást célzó erőfeszítéseink felkeltik a Természet pozitív erőit. Az egész világ egyetlen nagy házhoz, egyetlen családhoz lesz hasonló. Félelem nélküli harmóniában fogunk élni a természettel, amely olyan lesz, mint egy mennyei édenkert.
“Si vis pacem, para bellum” (Ha békére vágysz, készülj fel a háborúra) – mondta Vegetius, az ókori római szerző. Hasonlóképp, ha szeretni akarsz, készülj fel a gyűlöletre!
A mozifilmek a szeretetet, az emberek közötti megállás nélküli melegségként, gondoskodásként, és ragaszkodásként ábrázolják. De a filmek tévednek. Minden pozitív érzelmet megelőz egy negatív, amely beindítja a pozitív érzést. Mint ahogy az éjszaka megelőzi a nappalt, a szeretet is a gyűlölet után következik. Az egyetlen kivétel az anyai szeretet, de ennek oka, hogy az anya önmaga részeként érzékeli csecsemőjét. Azonban minden más ember esetében, ha valós érzésekről van szó, folyamatosan, különféle megnyilvánulásokban és változó intenzitással hullámzunk a gyűlölet és a szeretet között.
Ha ténylegesen beismerem gyűlöletemet egy adott ember irányába, engedélyt adok magamnak, hogy felfedezzem, ki is vagyok, miféle tartalmak találhatók a bensőmben. Valójában hálásnak kell lennem, a szóban forgó embernek.
Ez az az elv, amely a teremtés egészét mozgásba hozza. A meleg hullámok és hideg időszakok, az árvizek és aszályok, a gyűlölet és a szeretet, ezek mind a szeretet és az elutasítás, egymást váltó megnyilvánulásai.
Mindez egy célt szolgál: ha növekvő intenzitást tapasztalunk, különösen a negatív oldalon, ez arra indít minket, hogy felkutassuk a jelenség forrását. Miért van ennyi gyűlölet? Miért ilyen kegyetlen a természet? Miért nem vagyok soha megelégedve azzal, amit birtoklok? Miért nincs béke? Miért félek? Mikor megkíséreljük a válaszadást az iménti kérdésekre, azt találjuk, hogy ugyanabból a láthatatlan forrásból származnak, és ez a forrás maga a természet, vagy még egyszerűbben fogalmazva, a valóság.
Minden egyes ásvány, növény, állat, ember, gondolat, vágy vagy akár szó a természet szülötte. Ha már most, a természet, a minden létező forrása, akkor minden a természet, az egész része. Mint ahogy megkülönböztetünk éjszakákat és nappalokat, léteznek emberek, akiket szeretek, és olyanok is, akiket gyűlölök. Éjszaka nélkül nem beszélhetnénk nappalról – ugyanígy: gyűlöletes emberek nélkül nem lennének szeretettek. Nem volnánk képesek meghatározni, hogy mit szeretünk, mit gyűlölünk, kik vagyunk, és kik nem vagyunk, hogy ha nem lennének a negatívnak ítélt dolgok. Igazság szerint én, a behatárolt nézőpontommal látom csak negatívnak ezeket, valójában azonban nem azok; ellentétesek velem, így képessé tesznek, hogy tanuljak magamról és a természetről. Ha mindezek nem volnának, nem állnának rendelkezésemre kapaszkodók, amikkel fogalmat alkothatnék létezésem egészéről.
Minden emberek legbölcsebbje, Salamon király a Példabeszédek könyvében (10:12) megállapítja a „Szeretet lefed minden bűnt.” elvét. A bűn a gyűlölet, a szeretet pedig lefedi a bűnt, amikor felfedjük, hogy gyűlöletünk tárgya valójában egy ajándék. Ez az a pillanat, amikor az elkülönülés megszűnik, és megjelenik a hála érzése.
Ha mindenkit ugyanaz a csapás sújt, hol van a bölcsesség, hogy külön megoldást keressen? Miért nem egyesítjük az erőinket, egymás vállára támaszkodva, és együtt találunk vakcinát vagy gyógyszert a Covid-19-re? A válasz az, hogy nincs benne pénz és nincs benne hírnév, a dolgok együttes megoldásában.
Ez jellemző a hozzáállásunkra, amelyet a mai napig képviselünk, és nagyrészt még mindig ezt tesszük. De ha van egy lecke, amelyet meg kell tanulnunk a koronavírusból, akkor az az, hogy a megoldásnak a problémának megfelelőnek kell lenni. Amikor ez kollektív csapás, akkor kollektív megoldást igényel.
A Covid csak egy előjel. Olyan idő felé tartunk, ahol minden válság globális lesz a szó teljes értelmében, mivel a ma elszenvedett csapások célja az, hogy együtt dolgozzunk. Amíg megtanuljuk ezt, a csapások erősebbek és fájdalmasabbak lesznek.
Új korszakba lépünk: az egység korszakába. Minél előbb megtanul az emberiség egyként működni, annál könnyebb és simább lesz az átmenet az új korszakba. Amint megtanuljuk együtt kezelni a kríziseket, közelebb kerülünk a szívünkben, és kölcsönös felelősségvállalást és egy valóban fenntartható társadalmat alakítunk ki, összhangban a Természettel.
Kérdés: A koronavírus elleni küzdelemben egyértelmű, hogy egy Globális elmét értünk el: az információk és a tapasztalatok minden országban szétterjednek..
