Egy korrigált világban az állampolgárnak családjának kell éreznie az államot, amelynek tagja. Olyan helyként, amelyet bölcs rokonai vezetnek. Manapság az egész világot egyfajta nyugtalanság jellemzi, mivel az egó ereje működtet mindent. A vezetők megosztják az államot, hogy kontroll alá helyezzék az embereket, és meggyengítsék hatalmukat. Csak saját pozíciójuk megőrzése jár a fejükben.

Lehetetlen küldetés a lakosság és a kormányzó elit közötti szétkapcsoltságon változtatni, amíg minden egyes állampolgár külön, és mi mindannyian együttesen meg nem tanuljuk, hogyan kapcsolódjunk egymáshoz. Ha mindenki kölcsönös gondoskodással és felelősséggel közelít a többiek felé, nem kell félnünk vagy aggódnunk semmi miatt. Az emberek közötti kapcsolat, melegség és szeretet magára vonja majd a szintén egységként működő természet támogató erejét. Az az állam, amelyben az emberek a „Szeresd felebarátod, mint önmagad.” elvét követve egy családként élnek, ott minden állampolgár testvéreként tekint a másikra. 

Amennyiben az állam tagjai ilyen módon kapcsolódnak össze, a vezetői réteg kényszerítve lesz, hogy kövesse a folyamatot. Izrael Állama egyetlen egyesül és tagjaival törődő rendszerré válik. Ekkor az emberek megérzik, hogy olyan globális újítás vált valóra, amit érdemes máshol is megismételni. Mindenki közelebb akar majd a másikhoz kerülni, és így a világban tapasztalt nyugtalanság fokozatosan alább hagy.

Az ember az Egyiptomból való kivonulásával emelkedik, egoizmusa fölé. Amíg ki nem lép az egoizmusából, még nem tekinthető embernek, mivel ő még kegyelmes a saját egoista természetével. Az egoizmus fölé emelkedésével, az ember némileg hasonlóvá válik a Teremtőhöz, és Ádámnak hívják.

Ezért az emberi szint, Pesah-nál kezdődik. De onnan a Szfírák számának megfelelően, hét hónapos időszakot kell átélnünk, amely során a megszerzési vágyától az adakozási vágy felé haladunk. A Pesach utáni hetedik hónapban kezdődik Rosh HaShanah (új év); új kezdet, amikor valóban elkezdünk új spirituális fokozatot építeni.

Előtte azonban őszinte belső elszámolást kell tartani, miszerint,  mik vagyunk, honnan jövünk, mit kell építenünk, mitől kell eltávolodnunk, és mihez kellene közelebb kerülnünk. Ezért van az új év előtt a Slichot (bűnbánat) nevű időszak, amelyben egy belső feltárást végzünk, azaz, hogy honnan jövünk, milyen minőségből és milyen minőséget szeretnénk elérni? Szeretnénk áttérni a kapni-akarásból az adományozásra, az állatias elméről az értelem feletti hitre, azaz a spirituális értelemhez a Teremtő elvéhez.

Ha ahelyett, hogy nézzük, érezzük és észleljük a világot, állatias szemekkel, a valóság újfajta felfogására akarunk jutni, és mindent az adományozás szemével, a hit erejével akarunk látni. Akkor e világ helyett egy jövőbeli világot fogjuk látni. Mindez Rosh HaShanah-t szimbolizálja – az új változások kezdetét.

Ez az év nagyon különleges, mert hatalmas változások történnek az egész emberiséggel. Először él át az egész emberiség ilyen radikális változást; ez valóban Rosh HaShanah – egy új év kezdete, új változások, mindenki számára.

Ezt a Teremtő ígéretének beteljesülésének tekintjük. Azokat, akik megpróbálják megérteni ezt és segítenek az emberiségnek ezt helyesen, gyorsan, mindenki iránti szeretettel és a Teremtő iránti szeretettel elérni, Izraelnek hívják, (aminek a jelentése Isra-El=Yashar-El) egyenesen a Teremtőhöz.

Ez az állapot csak Adam HaRishon összetört lelkének kijavításával érhető el. Amit a Teremtő szándékosan tört össze azért, hogy most össze tudjuk állítani, mint a gyerekek a LEGO-darabokat, hogy ebből jobban megérthessük azt a spirituális életet, amelyhez el kell jutnunk.

Ezért örülünk, hogy minden nap hatalmas előre-lépéseket teszünk az egoista természetünk gonoszságának feltárásában, valamint a “jó” felismerésében, azaz annak megértésében, hogy csak egy “jó kapcsolat” az ami megmentheti az emberiséget. Ez az egyetlen gyógymód a koronavírus ellen.

Ezért boldogan üdvözöljük Rosh HaShanah különleges ünnepét – a változások kezdetét.

Miért szokás megbocsátást kérni ezen ünnep előtt? A Teremtőnek nincs szüksége bűnbánatunkra. Ő teremtette meg azokat a feltételeket, amelyekért bocsánatot kell kérjek. De ha korrigáltan reagálok rájuk, az azt jelenti, hogy kikorrigálódott bennem, azaz megértettem a Teremtő rajtam végzett munkáját, és hogy Vele, -már mint társával- dolgozom. Ebben a “párkapcsolatban” sok fokozat létezik: szolgáló, bűnös, barát, szeretett-egyetlen és még sok más.

A Teremtőnek nincs szüksége bűnbánatunkra és korrekcióinkra. Nekünk van szükségünk ezekre, hogy kiemelkedjünk a tudatlanság, félreértés és a tudás iránti érzéketlenségből, abba a Felső Rendszer folyamatával való érzékenységbe, ahol megértjük a Teremtő programját. Nem csak megértjük, hanem elkezdjük irányítani ezt a programot. Olyanok vagyunk, mint a gyerekek, akik először megteszik az első félénk lépéseket ebben a világban, megtanulnak benne élni, és végül felnőnek és elkezdenek irányítani.

Ugyanígy fokozatosan bekapcsolódunk a spirituális valóságba, amíg meg nem értjük a Teremtőt és a vele való összetapadást, sőt átvesszük Tőle az irányítás gyeplőjét, ahogy írva van: „A fiaim legyőznek Engem” Valójában csak mi tudjuk kontroll alatt tartani a gonosz hajlamot, és azt jóvá alakítani.

Csak azt kérhetjük, ami rajtunk múlik, azaz megkérhetjük a Teremtőt, hogy adjon nekünk erőt, okot, érzéseket és képességet a helyes cselekedetek végrehajtására. Jöjjön el hozzánk. Ily módon bekerülünk a Teremtő által létrehozott világba, és elmozdulunk annak Végső Korrekciója felé.

A világ Végső Korrekciójának állomásán vagyunk. Eddig a világot szelektíven, apró részekben korrigálták, mintha az egyik alkatrészt a másik után cserélték volna le egy autóban: a motort,

sebességváltó-házat, a sebességváltót stb. De aztán elkezdjük összes javítást összerakni, és elindítjuk az egész rendszert.

Mindeddig a múlt összes Kabbalistája személyes, részleges korrekciókat hajtott végre Adam HaRishon közös lelkének rendszerében, részről-részre javítva azt. Most azonban itt az ideje a legfontosabb munkának: a részek közötti kommunikáció megteremtésének és a teljes rendszer együttes elindításának.

Ez egy másik munka. Nagyon különleges. Azaz kapcsolatot kell létesítenünk az összes rész között, miután megértettük, hogy erre szükség van. Ezért ez csak a kölcsönös kapcsolatunk révén lehetséges, a könnyű vágyaktól a vaskosakig, a bensőségtől a külsőségig. De végül el kell indítanunk a teljes rendszert.

Nem kérjük a Teremtőt, hogy fedje fel önmagát, hanem mi magunk akarjuk kinyilatkoztatni őt, a Kli-nk (edényünk) összeállításával. A Kli ugyanúgy fog működni, mint a Teremtő, és ebből a munkából megértjük Őt. Ez a Felső Erő kinyilatkoztatása, amelyre vágyunk.

Mintha apámhoz és anyámhoz szeretnék hasonlítani nemcsak a történeteik révén, hanem azáltal, hogy életemet úgy szervezem, hogy megértsem és érezzem őket. Az életből meg fogom érteni, hogy valójában mi történt velük, és hogyan vigyáztak rám, és hogyan tettek meg mindent értem. Ezt hívják „A tetteid által ismerünk meg Téged” mechanizmusának, azaz azt, ami ezt az új időszakot, új évet meghatározza. A világ így halad a korrekció felé.

Kérdés: Korábban egy vezetőt annak alapján választottak meg, hogy mennyire volt hű az ígéreteihez, a karizmája, a bátorsága, az elszántsága alapján a döntéshozatalban, illetve csak azután, hogy kiderült hogyan vezeti az államügyeket, hogyan kezeli a munkanélküliséget, az emberek jövedelmét stb.

Az üzleti pszichológusok felvetették a kérdést: mi fog történni a koronavírus utáni időszakban?
Vajon elég érett lesz a jövőképünk, a vezetői képességekről ahhoz, hogy ennek felmérése az emberek jólétével kapcsolatos aggodalmakon alapuljon? Mit gondol ön, milyenek lesznek a jövő vezetői?

Válasz: A jövő vezetője egy olyan ember, aki megérti, hogyan hozhatja össze az embereket. Ez minden. Semmi más. De itt egy kis megjegyzésre van szükségünk: ez nem olyan, mint Mao, Lenin vagy Trockij, akik felállnak egy páncélozott teherautóra és inspirálják az embereket. Ők olyan nagyon inspiráló személyiségek.

Az tény, hogy olyan emberre van szükségünk, aki azt tűzte ki célul, hogy ne legyőzzön valakit, a másik kárára, hanem hogy mindenkit egységbe foglaljon. Ez azért probléma, mert mindig versenyezünk valakivel.

Ez itt nem fordulhat elő. Mindannyian együtt vagyunk, a természetünkkel, belső-lényegünkkel, szeretett egoizmusunkkal szemben. A vezetőnknek ismernie kell a világ valódi természetét és azt, hogy miként kezelhetjük ezt a természetet. Illetve azt, hogyan ne foglalkozzunk vele. Egyébként hogyan lehet vezető bárki, ha nem érti, hogy mivel foglalkozik?

Teljesen meg kell értenie és éreznie a Természetet, annak adakozását, és természetét és értékeit önmagába kell zárnia végleg. Meg kell értenie, hogy az embernek el kell érnie azt, hogy teljes hasonlóságban legyenek a Természettel, az egymással való egység révén, amit úgy hívnak, hogy “összetapadás Ővele”. Hogyan lehet ezt elérni, milyen Erők, segítenek a természettel való összekapcsolódásban?

Természetünk egoista, de a környezetünk adakozó. Tehát meg kell változtatnom magam egoistáról adakozóra, más emberekkel való kapcsolataimban. Tehát, amikor mindannyian átalakítjuk magunkat ily módon, akkor olyanok leszünk, mint a világ Egyetemes Természete – önzetlen. Ezt kell elérnünk.

Ez nem egy magas akadály; a Természet állítja ezt a mércét elénk. Mindenképpen meg fog történni! Néhány hónapon belül feltárul, hogy a világ hogyan fog elindulni ennek irányába.

Egy vezetőnek fel kell ajánlania a világnak, az egész emberiség összefogásának módszerét. Erre kell törekednie. Nem lehet másképp.