Megjegyzés: 75 év telt el Hirosima és Nagasaki bombázása óta. Több százezer ember vesztette életét – gyermekek, idősek, teljesen ártatlan emberek, akik nem vettek részt a háborúban. Ez az emberiség nem tanul semmit. Nőtt a nukleáris fegyverekkel rendelkező országok száma. Ma már nem beszélnek leszerelésről. Korábban, a leszerelési szerződések időszaka volt. Ma már nincs így. Ma Kína fenyegeti Indiát, India fenyegeti Kínát, Amerika fenyegeti Kínát stb. Mindenki a fegyvereit csörgeti.

Megértem, amikor a katonák összefognak és harcolnak egymással, vagy a hadseregek harcolnak egymással: tank a tank ellen, repülőgép a repülőgép ellen. De van itt valami hitvány dolog is: a polgári lakosságot bombázni.

Megjegyzésem: Ez a háború törvénye. Betart valaki más törvényeket és szabályokat? Hány gáz és mérgező anyagot fejlesztettek ki ?! Ezt még nem is tudjuk. Mind a múltban és most is. Ez mindig is így volt! Csak többet, vagy kevesebbet beszélnek róla.

A gonosz uralja a világot. Isten mentsen bennünket, azonban azt láthatjuk mindenütt, hogy ez még mindig így van.

Kérdés: A tiltások nem segítenek? Nem segítenek a megállapodások?

Válasz: Semmi sem segít.

Kérdés: A nukleáris fegyverek megsemmisítése is lehetetlen, ahogy értem?

Válasz: Lehetetlen. Hogyan lehetne elpusztítani? Tudja egyáltalán, hogy kinek van ma a világon ilyen?

Kérdés: A világ tömegpusztító fegyverekkel van tele?

Válasz: Természetesen.

Kérdés: Még jobban felszerelkezünk velük?

Válasz: Senki sem tart vissza minket. Ki tudja ezt megvalósítani? Nem tartjuk vissza az egónkat, ezért ez a válasz. Itt komoly reményre van szükségünk egy magasabb hatalomtól, beleértve a koronavírust is, amely fokozatosan kijózanít minket.

Kérdés: Mit kellene mondania nekünk?

Válasz: Hogy nincs más út – csak eresszük le a karunkat és kezdjünk el jó kommunikációt folytatni egymással, teljesen új lehetőségek nyílnak meg, akkor az emberiség számára.

Abszolút lehetetlen követni az előző utakat. Sem a gondolatokat, sem az értelmet, sem az érzéseket, semmit! Minden, ami korábban volt, abszolút egoizmusra épült, és már nem tudjuk azt használni.

Már csak egy dolog maradt: Tekints az egóra ellenségként, a szomszédra pedig barátként.

Kérdés: Az emberek munkához vonzása három módszerre osztható. Az első a kényszermunka (rabszolgaság, jobbágyság). A második a gazdaságilag kényszerített munka a megélhetés megszerzéséhez. A harmadik pedig az önkéntes munka, tetszés szerint, amikor az embernek talán nincs szüksége semmilyen eszközre a létezéshez.

Az ENSZ által elfogadott törvény szerint az embernek joga van a kötelező munkára. Vannak olyan országok, ahol az embereket még élősködés miatt is bíróság elé állították. Ön szerint ez helyes? Ha egy ember nem dolgozik, kötelezheti-e az állam erre?

Válasz: Attól függ, melyik államban és melyik időpontban. De elvileg az ember köteles dolgozni; különben a társadalomnak kell fenntartania őt, és gondoskodnia kell róla.

A parazitát nem dobják ki, hogy meghaljon egy erdőben, vagy hogy a vadállatok falják fel. A társadalomban kell élnie, ami azt jelenti, hogy az gondoskodni fog róla. Ha sok ilyen ember-parazita van, akkor meg kell küzdenünk velük. Végül is nem engedjük, hogy bárki uralkodjon felettünk. Miért élvezhetik ezek az emberek a munkánk gyümölcsét?

Kérdés: Vagyis az élősködést a törvény büntesse?

Válasz: Én azt kérem, hogy a társadalomban minden ember állandó oktatási és nevelési rendszeren menjen át, egy életen keresztül. Nevelési eredményei alapján őt magát is vonzaná, hogy a társadalom hasznos elemévé váljon.

Kérdés: Az ENSZ emberi jogi nyilatkozata kimondja, hogy mindenkinek joga van dolgozni és munkahelyet választani. Kinek kell választania az állást: magának az embernek vagy a társadalomnak?

Válasz: A társadalomnak oktatnia kell az embert, hogy lássa, hol lehet a társadalom számára a leghasznosabb. Ezenkívül a társadalom fennhatósága alatt kell állnia, és ennek megfelelően kell cselekednie. Vagyis a társadalom elsődleges, az ember pedig másodlagos.

Kérdés: Egész életünkben döntéseket hozunk magunkról, a családunkról, munkánkról, sőt, pár globális tennivalóról is.

Sok ember elmondta, hogyan látja a kérdést. Az ókori római író, Publilius Syrus az i.e. 100 körül ezt vetette papírra: „A végérvényes döntést hosszas mérlegelésnek kell megelőznie.” Ez a mondat aztán a „Vitasd meg gyakran, döntsd el egyszer!” szállóige formájában vált népszerűvé. Mihail Saltikov-Scsedrin pedig így fogalmazott: Nyílt megbeszéléssel nem csak a hibák, de az abszurd megoldások is könnyedén kiküszöbölhetők.”

A következő idézetet Albert Einsteinnek tulajdonítják: „Nem tudjuk ugyanazon a gondolati szinten megoldani problémáinkat, mint amelyek a világra hozták őket.”

Mit jelent pontosan az, hogy döntést hozni? Milyen folyamat ez az Ön megítélése szerint?

Válasz: Ha egy, vagy akár több megoldás van, le kell tennem a garast valamelyik mellett. Viszont ha nincs megoldás, akkor meg kell találnom, és ez problémás. Mondjuk azt, hogy több személyes alternatíva áll a rendelkezésemre, és én a legkorrektebbet, a  legköltséghatékonyabbat, stb. akarom fellelni. Ez jó néhány kérdést vet fel. Végig kell gondolnom, melyik paraméter mentén érdemes választani. Költséghatékonyság? Kivitelezés gyorsasága? Megbízhatóság? A lista bármeddig folytatható.

Kérdés: A helyes megoldás mindig kézenfekvő, vagy előfordul, hogy jobban rejtve van a szemünk elől?

Válasz: A helyes megoldás mindig a következő szinten található. Az embernek önmaga fölé kell emelkednie, hogy eljusson a következő szintre. Itt fogja megtalálni a megfelelő megoldást.

Felhívjuk figyelmét, hogy a Blog bejegyzéseihez írt posztok egy harmadik fél véleményét jelzik. A véleményeket, tényeket és az azokban található médiatartalmakat kizárólag a szerzők mutatják be, és sem a The Times of Israel, sem partnerei nem vállalnak felelősséget értük. Kérjük, lépjen kapcsolatba velünk visszaélés esetén. Visszaélés esetén jelentse ezt a bejegyzést.

Ez egy zsidó ünnepi időszak, amelyet nem szabad elfelejteni. Az idei Sukkot megünneplésének módját, a világjárvány miatt korlátozzák. Várni kell a hagyományos összejövetelekre és vendéglátásra. Miért zajlanak így az események? Azért, hogy elgondolkodtassanak minket, és rádöbbentsenek arra, hogy a pandémiával kapcsolatos helyzetünk nem büntető csapásként jelentkezik, hanem ébresztésként, illetve a gyűlölet és a köztünk lévő megosztottság állapotának vizsgálatára. Azzal, hogy ez a helyzet fizikailag elkülönít minket, a természet megpróbálja megfordítani az elkülönülés állapotát, és közelebb hozni “próbálja” egymáshoz a szívünket, egy igazi szeretet és egységes Sukkah  (sátor) felépítéséhez, amely az egész emberiséget felöleli a jobb jövő érdekében.

A Sukkot (A sátrak ünnepe) fesztivált örömteli ünnepnek tekintjük. Idén sincs ok arra, hogy másként érezzük magunkat, hiszen remek alkalmat kaptunk arra, hogy elemezzük az egymással szembeni rossz bánásmódot és kijavítsuk azt. Ehhez mély lélekkutatást kell végezni. Ez hasonló ahhoz, amikor pontos diagnózisra van szükség, mielőtt megfelelő gyógyszert kaphatna az ember, a betegségből való  teljes felépüléséhez.

Megszoktuk, hogy az életünket kényelmes partner-viszonyban éljük az egóval. Őszintén szólva nem játszhatjuk úgy az áldozatot, mintha levágásra váró ártatlan bárányok lennénk, akik akaratlanul állnak, mások egoista cselekedeteinek kontrollja alatt, mondhatni mintha szabad akarat nélkül lennénk. Önző magatartásunk szándékos, és teljesíti az énközpontú érdekeinket, függetlenül attól, hogy ezek a körülöttünk élők kárára történnek-e. Ezért jelzi a természet nekünk, hogy nem vagyunk méltók arra, hogy együtt üljünk egy közös Sukkah-ban, és üdvözöljük az Ushpizint (vendégeket), amíg nem korrigáljuk az egymáshoz való viszonyunkat. A vírus arra tanít minket, hogy egymásra utaló világunkban az egész civilizáció túlélése veszélyben van, ha a kölcsönös előnyök érdekében történő együttműködést nem tekintjük elsődleges célnak.

Kabbala bölcsessége szerint az emberiség az „Utolsó Nemzedék” nevű fejlődési szakaszba lépett. Ez a változás arra a fokozatos folyamatra vonatkozik, amelynek során egy új társadalmat kell felépíteni oly módon, hogy annak működése megfeleljen a Természeti Törvényeknek és igazodjon is hozzájuk, vagyis kapcsolatban álljon, és egyensúlyban legyen a Természettel. Ennek az új társadalomnak tudnia kell, hogyan kell helyesen kezelni, a kiegyensúlyozott állapot elérését. Ez az átmeneti időszak lehetőséget nyújt arra, hogy ez a generáció, elsőként kezdhesse el, mások valódi szeretetét. Amíg azonban ezt az állapotot nem érjük el, ennek az ellenkezője tárul fel szemünk előtt – a kizsákmányoló és nemtörődöm hozzáállás, és cselekedetek. Ezt a visszatetsző szeparációs állapot azért tárul fel, hogy nézzünk magunkba, lássuk meg az általunk okozott kárt, és hogy kérjünk segítséget, az egész valóságot irányító Felső Erő-től, a korrekcióhoz.

A Sukkot szimbolizálja az egoista tulajdonságok belső változásának csodálatos folyamatát, amelynek során a „pajta és pince hulladékát” vesszük – olyan tárgyakat, amelyek (sajnálatosan) képviselik a mások iránti szeretet minőségét, és amelyek számunkra most egyáltalán nem értékesek – és felemeljük azokat a fejünk fölé, úgy mintha azok a legértékesebb és legfontosabb attribútumaink lennének, mint egy menedéknek a teteje, amely árnyékot ad az égető naptól. A Sukkot felhívás arra, hogy kilépjünk a kényelmes egoista „otthonunkból”, vagyis önszeretetünkből, és arra, hogy egy új struktúrát,  Sukkát (sátrat) építsünk fel, mint az Új Világ szimbólumát, amelyet akkor teremthetünk meg, ha megszerezzük az adományozás és a testvéri kötelék tulajdonságait.

Ezért ennek a fesztiválnak az igazi értelme, a kölcsönös megértés, és támogatása az új valóságnak – a béke Sukah-jának (sátrának)- felépítése, az egységünk által létrehozott pozitív Erőn keresztül. Nekünk, a zsidó népnek példát kell mutatni az összetartásról, és utat kell mutatnunk másoknak az út követésre, összegyűjtve az egész világot, egy nagy nádfedél alá, ahol egyként egyesülünk. Akkor megvalósul az, hogy  elkészül a Sukkah, az ideiglenes lakásunk, mint közös tér, amelyet egymás számára kialakítunk a szívünkben, biztosítva az emberiség számára az egészséges életet és a boldog együttélést, egy globális fedél alatt.

Boldog Ünnepet!