Kérdés: A társadalmi szintű adakozás és megszerzés közötti egyensúlyt, az egyesülés jelenti?

Válasz: Igen. Az egyesülés, egy folyamat. De a helyzet az, hogy ez nem mindenki számára nyilvánvaló. Számos gazdasági, politikai, társadalmi és mindenféle egyéb elmélet létezik, mégsem tudja senki, hogy mit kezdjenek ezekkel. Annyi vélemény van, ahány ember. Mert mindez az emberre vonatkozik, és az ember számunkra terra incognita (ismeretlen terep).

Kérdés: Honnan tudhatom, hogy mennyit szerezhetek meg, és mennyit adhatok?

Válasz: Nem tudhatod, mivel az egoizmusod kihajít a rendszerből. Míg az állatok ösztönösen tisztában vannak a hierarchiával, az egységalkotás szükségességével, és világos elképzeléssel rendelkeznek arról, hogyan néz ki a megfelelő falka, az emberi csoportnak nincs ilyen törvénye. Kiderül, hogy rosszabbak vagyunk az állatoknál. Nincs olyan elv, amely féken tartana minket.

Kérdés: Mit kíván a természet az emberi szinttől? Ha minden szinten minden automatikusan és ösztönösen működik, akkor az ember felé mi az elvárás?

Válasz: A természet azt várja el az embertől, hogy tudatosítsa azt, hogy ásványi, növényi és állati szintek fölött helyezkedik el. Hogy belássa, nem tartozik a természet állati részéhez, és nem képes az állatokhoz hasonlóan, automatikusan megteremteni közösségi struktúráját.

Így hát tanulmányoznia kell, ki is ő, és fejlődésének folyományaként hogyan érheti el a helyes, dinamikus és esztétikus egyensúly állapotát. Ezeket mind megköveteli a természet az embertől.

Meg kell értenünk a természet általános törvényét, és alkalmaznunk kell az emberi társadalmakra. Olyan összeköttetést kell az emberek között létesíteni, ami tükrözi, hogy nem vagyunk állatok, hanem egoista módon fejlődő emberek vagyunk, akik minden pillanatban azt akarják, hogy mindennek és mindenkinek alávessék magukat.

Ugyanakkor persze továbbra is kötelességünk, hogy a megfelelő egyensúlyi állapotba juttassuk magunkat. Meg kell teremtenünk az ember és a természet többi szintje közötti interakciós rendszert, méghozzá oly módon, hogy ez harmonikusan, önmagába integrált formában működhessen.

Ezzel a feltétellel azonban nincs tisztában az ember. Még a saját maga kis társadalmi közegét sem képes létre hozni. Arról még nem is szóltam, hogy az ember, hogyan pusztít el mindent, miként bánik az ásványi, növényi és állati természeti elemekkel. Az ember egyetlen problémája az egoizmusa.

Muszáj kitalálnunk, hogy lovagoljuk meg ezt az egoizmust, hogyan irányítsuk, miként korlátozzuk intelligens módon. Végtére is meg kell értenünk, hogyan kellene viselkednünk önmagunkkal és társainkkal.

Kérdés: A tudományos és technikai forradalom nélkül az emberek a XIX században 16 – 18 órát dolgoztak naponta annak érdekében, hogy képesek legyenek ellátni magukat a létszükségleti szinten. Ha nem lett volna a technikai forradalom, lehet, hogy csak 2-3 órányi munkára lenne szükségünk naponta és mindenünk meglenne, amire szükségünk van?

Dr. Laitman: Nem azt mondom, hogy a technológiai fejlődés és a tudományok ellen vagyok. Amiről beszélek, az nem más, mint az, hogy amit az ember létrehozott, az elkezdte magát az embert ellenőrzése alá vonni. Azaz szolgájává vált annak, amit létrehozott.

Nézzük meg, mi történt a bankokkal és a pénzügyi intézményekkel. Az ember a szolgájukká lett. Nem is kellet ezen túl sokat dolgozni. 

A XIX századot példaként szokták említeni, én azonban a XXI századot tartom példának. Mi történik a mai emberrel? Kevesebbet dolgozik? Nem. Szabadabbnak érzi magát? Nem. 

Mi történt a teljesítményével? A szolgaként robotoló emberek teljesítménye egyre jobban ki lett használva, miközben a munkája gyümölcsét a tengerbe szórták. De ha nem dolgozna az ember, mit csinálna helyette? 

Túl sok szabad ideje lenne, ami veszélyes! A szabad gondolkozás megindulna, mindenféle gyülekezések, találkozók kezdődnének, amelyeket a hatalom nem tartanának túlzottan kívánatosnak, új irányzatok jelennének meg és így tovább. Senkinek nincs, minderre szüksége…

Inkább mindenki dolgozzon 15 – 20 órát naponta – de minimum 10-et. De ha valaki 10 órát dolgozik, még legalább 2 órát utazik a munkahelyéről és haza. Ha hazaér vacsorázik, másfél órát TV-t nézés után bezuhan az ágyba. Aztán ugyanez történik újra és újra.

Aztán, előjegyez egy szabadságot valami távoli helyen. Aztán összevissza keverik, az őt elárasztó reklámok. “Még ezt sem láttad, azt sem próbáltad ki stb…” Élete végéig ebben a mókuskerékben fog forogni. Az ember szolga volt a XIX. században, és ugyan ilyen szolga a XXI.-ben.

Azonban van itt egy kis probléma. A bennünket szolgaságban tartó gazdánk ezt akarja, de a természet nem ért vele egyet. Aztán jönnek mindenféle korona vírusok, és más dolgok. 

Beléptünk abba az állapotba, amit úgy nevezünk, „utolsó generáció,” amikor el kell érnünk, egy integrál, korrekt, barátságon alapuló kölcsönös függőséget és megértést, egymás irányába. Ha ez nem történik meg, meg leszünk büntetve, nem csak vírusok, hanem minden más által is.

Kérdés: Ha nem tudunk ellenállni a természetnek, akkor jobb, ha hagyjuk tegyen velünk, amit akar? Vissza kell vonulni és feladni a harcot?

Dr. Laitman: Mindenekelőtt semmi okunk szemben állni a természettel. Ez teljesen illogikus és értelmetlen. A természet maga a világmindenség. Ezek olyan belső szinteket jelentenek, amikhez képest lehet egyáltalán arról fogalmam, ki vagyok én? A természet egy produktuma vagyok. Egy semmitmondó bogárként állok vele szemben. Fogalmam sincs kivel, és mivel van dolgom egyáltalán. Miért bocsátkoznék vele vitába, mint egy kisgyermek, ez egy értelmetlen szélmalomharc lenne. Mi ez a Don Quijote, felhők felett lebegő hozzáállás?

Egyszerűen meg kell érteni, hogy óriási, többszintű rendszer részei vagyunk, amin belül fogalmunk sincs, hol, mit és hogyan kell megcselekednünk. Ezért a fejlődésünk függvényében kell automatikusan integrálódni a rendszerbe.

Ha ásványi, növényi vagy állati részei lennénk a természetnek, automatikusan elrendeződnénk benne, mint integrál belső elem. Mivel azonban az ember szintjén vagyunk, és bennünk van az egoizmus tulajdonsága, amely szeretne kivezetni minket a természet fölé, mert különlegesek és egyediek szeretnénk lenni!

Ez által az ember különbözik az állatoktól. Kiderül, hogy az egója által ki akar lépni a természet alkalmazkodó rendszeréből és ennek eredményeképpen szenvedésre van ítélve.

Azonban az egoizmusunk állandóan növekszik, szembenállásra kényszerítve minket egymással, és a bennünket körülvevő ásványi, növényi és állati természeti szintekkel. Ez általában a gonoszságunk, a mi igazi problémánk, amit úgy nevezünk a gonosz az emberrel kezdődik.

Úgy lett megteremtve, hogy felismerhessük a gonoszt és kijavíthassuk magunkban jó irányba fordítva. Akkor érthetjük meg a természet teljes mélységét, hogyan válhatunk tudatosan az integrál kapcsolat részévé és hogy veszünk részt a cselekedetiben.

Ezért az egoizmus nem azért lett megadva nekünk, hogy a természettel szembe fordítson minket, hanem hogy a segítségével valódi kapcsolatra léphessünk vele, érezzük a távolságunkat tőle, magunkhoz vonzzuk és helyesen reagáljunk a kölcsönös befolyásra, ami kialakult vele, ami összességében maga a Teremtő. Kijelenthetjük tehát, hogy a természet maga a Teremtő.

Kérdés: Amikor a ragadozók, mint például a farkasok nagyobb önzést mutatnak, akkor az összes nyúl száma az erdőben lecsökken és a farkasok közül többen éhen pusztulnak. Aztán a természet újra egyensúlyt teremt a két faj között. 

Ki lehet jelenteni, hogy az emberi társadalomban az egyensúly az adakozás és a megszerzés között hasonlóan jön létre, és a koronavírus például az egyensúly eszköze a természet kezében?

Dr. Laitman: Ez történik, csak egy sokkal összetettebb módon, mint az állatok esetében, sokkal több eleme van az egyensúlynak, azonban ezek nem magától érthetődőek.

Meg van a szabad akaratra irányuló lehetőségünk, de nem az állatokhoz hasonló módon nyilvánul ez meg. Azt mondhatjuk, ők egy rendszerhez viszonyulnak és a kölcsönös befolyás egyensúlyozza ki őket. Mindezek felett egy általános szabály is van, egy általános képlet.

Azonban ez nem így működik az emberek esetében. Az emberek nem tudják egyensúlyba hozni magukat ezen a módon, mert az egójuk megszerző, mindig más kárára akar érvényesülni, uralkodni akar a másikon, és rendkívül irigy. Ez az, ami az állatoknak nincs. Az egoizmus az emberen uralkodik, és az abszolút rombolás felé vezeti.

Kérdés: Ennek ellenére a természet részei vagyunk? 

Dr. Laitman: Igen, a részei vagyunk és ezért nekünk kell önmagunkat hozzá igazítani a minőségeihez, amennyire csak lehet, és beilleszkedni a természet összképébe. 

Kérdés: Ön azt mondja, hogy a vírus és minden, ami velünk történik,  az a természetből jön. Mit ért ez alatt?

Válasz: A természet rendszere mindaz ami körbevesz minket a kövületi, növényi, állati természet és az emberi társadalom.

A kövületi, növényi és állati szintek ösztönösen cselekszenek, azoknak a törvényeknek megfelelően melyeket a természet rendszere felébreszt bennük. Ennélfogva, nincs közöttük, és a természet rendszere között ellentmondás.

Az ember, két tulajdonságot foglal magába: egy egoista minőséget, mely arra készteti, hogy csak magára gondoljon, és egy másikat, amely az egész, őt körülvevő világgal való kapcsolatából származik.

Itt megmutatkozik az ellentmondás: az ember ellentétes az egész világgal. Mi ezt az ellentétet, nevezzük “egoizmusnak” , mely nincs jelen a kövületi, növényi és állati szinteken. Annak érdekében, hogy az ember, elérje céljait, és azt a vágyát, hogy egyre erősebb, nagyobb, gazdagabb és hatalmasabb legyen. Azaz, az ember készen áll arra, hogy elpusztítsa az egész őt körbevevő természetet, és meg is van erre a lehetősége.

Itt rejlik a probléma, hogy mit tehetünk az emberrel, annak érdekében, hogy a rendszer organikus résztvevőjévé váljon, a természet integrál részévé, és, hogy és ne legyen kívűlálló, azt gondolva,  hogy azt tehet amit csak akar?

Évről-évre és generációról-generációra az ember egyre hatalmasabbá válik. Pusztítja a természetet, mindent az uralma alá hajt, és olyan dolgokat tesz amire nincs is szüksége. Miért? Azért, hogy kielégítse kicsinyes,  személyes érdekeit.

Ez által az ember elégeti az erdőket, le csapolja a vízgyűjtőhelyeket,  és mindent megtesz annak érdekében, hogy minden pillanatban pénzt,keressen, hogy saját szűklátókörű önzését szolgálja, bár mindennek semmi értelme és logikája. Egyszerűen elpusztítja a természetet.

Kérdés: De mi magunk, nem vagyunk a természet része?

Válasz: Egyrészt mi részei vagyunk a természetnek, és nem is tudunk kilépni belőle, nem létezhetünk azon kívül. Másrész, egy olyan önző tulajdonsággal rendelkezünk, mely minket a természet fölé helyez.

Kérdés: A természetnek megvannak a saját törvényei: a nehézségi erő, a termodinamika törvényei és így tovább. Az elmúlt 200 év alatt az emberiség több mint 200 fizikai törvényt fedezett fel. Akkor melyek azok a törvények, melyeknek mi emberek, nem felelünk meg?

Válasz: mi a természet integrális törvényeivel nem egyezünk, mivel a természet egész rendszere összekapcsolódott és egy zárt rendszer formájában létezik, melynek magát kell támogatnia, fenntartania. Mi az integrál természet keretein túl lépünk, azt gondoljuk, hogy megtehetünk bármit amire csak az edott pillanatban szükségünk van.

Mondjuk azt, hogy gazdagabb akarok lenni mint mások. Ennek nincs igazolása, nincs jogosultsága de én ezt akarom, ennélfogva levágok erdőket, olajat pumpálok folyókba, szennyezem a levegőt. Nem érdekel engem, hogy mi történik ezek után, a legfontosabb az, hogy saját önző célomat elérjem.

Az állativilágban nincsenek ilyen célok. Az ő egyetlen céljuk az, hogy táplálják magukat és utódokat nemzenek. Ezen az állati célokon túl, az embernek vannak egyéb céljai: az, hogy mások fölé emelkedjen. Mindez annak az önzésnek köszönhető, mely arra kényszerít minket, hogy mindent fel használjunk, kihasználjuk a világban magunk körül, annak érdekében, hogy ezt a célt elérjük.

Megjegyzés: Manapság az embereknek nagyobb szabadsága van, mint a szolgáknak Amerikában 19. században. Vagy a jobbágyoknak, a jobbágyság idején. 

Válasz: Mindez nem szabadság! Mellesleg, egy szolga, nem volt jobban szolgaságba vetve, mint amennyire mi, napjainkban. Korábban a szolga érezte, hogy a gazdájához tartozik, ami azt jelentette, hogy nem volt miért aggódnia.

Pontosan tudta, hogy a gazdája etetni fogja, biztosítja számára, hogy legyen hol aludnia, gondoskodik arról, hogy egészséges maradjon, hogy legyen családja, stb. Vagyis a gazda, gondoskodott a szolgájáról, vagyis volt közöttük egy megeggyezés.

A tény az, hogy különleges egyezmények léteztek, melyek meghatározták a szolgák státuszát, a szolgatartás körülményeit, azt, hogy a gazdának hogyan kell róluk gondoskodni, hogyan kell orvosi kezelést nyújtani számukra és így tovább. A szolgák nem mindenféle jogok nélküli emberek voltak. Ezenkívül egy szolga nagyon drága volt, így a tulajdonos gondoskodott tulajdonáról, amelyért sokat fizetett.

Ma ezzel szemben minden teljesen más. Téged bármikor kirúghatnak az állásodból, bármikor eltűnhetsz. Száz ember áll a kapunál, aki bármikor hajlandó téged helyettesíteni. Senki nem tartozik neked semmivel, mivel a tulajdonos csak arra gondol, csak azzal törődik, hogy hogyan szabaduljon meg tőled anélkül, hogy bármit fizetnie kellene. 

Kérdés: Ön szerint, a szabadság értékelése szempontjából, az elmúlt másfél évszázadban nem történt semmilyen áttörés, az emberi kapcsolatokban?

Válasz: Az áttörés abban rejlik, hogy ma az embert szolgaként kizsákmányolják, kihasználják, mindezt anélkül, hogy tudna arról, hogy ő valójában szolga.

Kérdés: A szolgaság azt jelenti, hogy az embernek meg van tiltva, hogy szabadon mozogjon egyik helyről a másikra? Nem tud gondoskodni a családjáról, mindez az erőszak és az igazságosság hiánya? Hogyan hasonlíthatjuk a 19. századbeli szolgák állapotát, egy modern munkásember körülményeihez?

Válasz: Én nem látok túl sok  különbséget. Különben sem a saját akaratunk mozgat bennünket, hanem a televíziós reklámok utasításainak megfelelően csalekszünk.Te nem magad választod meg a foglalkozásodat, hanem egy befolyás alatt vagy amelyet elültettek benned gyermek korodban. Ebben nincs semmi szabadság. Beszélj egy jó pszichológussal, és meglátod, hogy ez így is van. 

Természetesen létezik relatív szabadság, de ez igazából csak akkor létezik, hogyha beveszel egy “tablettát”, és nem érzed, a szabadság hiányát. Még büszke is vagy, kijelented, hogy: „Nézzétek, milyen helyen jártam, mit láttam ott, mik voltak ott!” De miért voltál ott? Igen, azért mert mások is oda mentek. Kivétel nélkül mi mindenben, a csorda mentalitást követjük, ennélfogva semmilyen szabadságunk nincsen.

A koronavírus 180 fokban megfordította életünket, de éppen ennek köszönhetően megtanuljuk, hogyan tekintsünk helyesen az életre. Az élet értelm,e nem a reggeltől estig tartó rohanás, a különböző üzletek körül forog, és nem az összes egoista vágyunk, és hajlamunk kielégítésére való törekvés. Nem támogatom az aszketizmust, de a beteljesedés akkor lehetséges, ha ezzel együtt elérjük az élet lényegét és célját, és ez a legfontosabb dolog számunkra. Ezért az élethez való hozzáállásnak olyannak kell lenni, hogy mindenekelőtt azt akarjuk felfedezni, hogy ez hova vezet bennünket.

Hogyan lehet megszabadulni a negatívumtól, a világjárvány idején és pozitívan nézni az életet? Úgy gondolom, hogy az emberiség előtt nagyon pozitív, és ígéretes perspektíva áll, ha az ember megérti, amit a természet készített elő neki.

És vica-verza, ha nem vagyunk egyetértésben a természettel, akkor szenvedni fogunk. A természet megtanítja nekünk, hogyan kell helyesen kapcsolódni az élethez. Elértük az érettséget, és most felnőttként lépünk be az élet új korszakába.

Lehet-e pozitív perspektíva az élettől, az ismeretlentől való félelem? Azonban nem hiszem, hogy félnünk kellene, mert olyan helyzetben vagyunk, mint a gyermekek, akik felnőttek, most szakmát kell szereznünk, és felnőttként kell felépíteni az életünket.

Az férfi (gever) a „legyőzés” – „hitgabrut” szóból származik, mert egy férfi legyőzi az összes nehézséget és problémát, és felépíti az életét: meg kell házasodnia, házat kell építenie, gyermekeket nemzeni, és minden szükséges dolgot biztosítani a számukra.

Így kell viszonyulnunk az élet ezen időszakához, hogy a legfontosabb ne az a vágy legyen, hogy meggazdagodjunk, különféle vállalkozásokat nyissunk, és a világ minden tájára elrepüljünk. Mindez lehetséges, de a legfontosabb, hogy megfigyeljük, miért csináljuk.

Tudnunk kell, hogyan lehet elérni az élet lényegét, annak célját, azaz egy új, korrigált emberiség, azaz korrigált önmagunk megépítését a világon. De nem a régi formában, amikor gyermekekként játszottunk, egymással versenyezve, hanem úgy, hogy komolyan vegyük magunkat és az életünket annak érdekében, hogy egy másik, tökéletes és örök, jelentéssel teli életbe való belépésként érzékeljük őket.

Az emberiség felnőtt, és felnőtt módon kell viselkednie; a koronavírus ilyen viselkedést követel meg tőlünk. Úgy kell viszonyulnunk ehhez, mint egy felhíváshoz, hogy vegyük komolyan az életünket. Ma az élet célja számunkra az öröm megszerzése. Holnap pedig felfedezünk egy új célt az életben, amely ezen élet örökkévalóvá tételét foglalja magában. A természet ezt követeli tőlünk.