Kérdés: Amikor a ragadozók, mint például a farkasok nagyobb önzést mutatnak, akkor az összes nyúl száma az erdőben lecsökken és a farkasok közül többen éhen pusztulnak. Aztán a természet újra egyensúlyt teremt a két faj között.
Ki lehet jelenteni, hogy az emberi társadalomban az egyensúly az adakozás és a megszerzés között hasonlóan jön létre, és a koronavírus például az egyensúly eszköze a természet kezében?
Dr. Laitman: Ez történik, csak egy sokkal összetettebb módon, mint az állatok esetében, sokkal több eleme van az egyensúlynak, azonban ezek nem magától érthetődőek.
Meg van a szabad akaratra irányuló lehetőségünk, de nem az állatokhoz hasonló módon nyilvánul ez meg. Azt mondhatjuk, ők egy rendszerhez viszonyulnak és a kölcsönös befolyás egyensúlyozza ki őket. Mindezek felett egy általános szabály is van, egy általános képlet.
Azonban ez nem így működik az emberek esetében. Az emberek nem tudják egyensúlyba hozni magukat ezen a módon, mert az egójuk megszerző, mindig más kárára akar érvényesülni, uralkodni akar a másikon, és rendkívül irigy. Ez az, ami az állatoknak nincs. Az egoizmus az emberen uralkodik, és az abszolút rombolás felé vezeti.
Kérdés: Ennek ellenére a természet részei vagyunk?
Dr. Laitman: Igen, a részei vagyunk és ezért nekünk kell önmagunkat hozzá igazítani a minőségeihez, amennyire csak lehet, és beilleszkedni a természet összképébe.
Megjegyzés: Manapság az embereknek nagyobb szabadsága van, mint a szolgáknak Amerikában 19. században. Vagy a jobbágyoknak, a jobbágyság idején.
Válasz: Mindez nem szabadság! Mellesleg, egy szolga, nem volt jobban szolgaságba vetve, mint amennyire mi, napjainkban. Korábban a szolga érezte, hogy a gazdájához tartozik, ami azt jelentette, hogy nem volt miért aggódnia.
Pontosan tudta, hogy a gazdája etetni fogja, biztosítja számára, hogy legyen hol aludnia, gondoskodik arról, hogy egészséges maradjon, hogy legyen családja, stb. Vagyis a gazda, gondoskodott a szolgájáról, vagyis volt közöttük egy megeggyezés.
A tény az, hogy különleges egyezmények léteztek, melyek meghatározták a szolgák státuszát, a szolgatartás körülményeit, azt, hogy a gazdának hogyan kell róluk gondoskodni, hogyan kell orvosi kezelést nyújtani számukra és így tovább. A szolgák nem mindenféle jogok nélküli emberek voltak. Ezenkívül egy szolga nagyon drága volt, így a tulajdonos gondoskodott tulajdonáról, amelyért sokat fizetett.
Ma ezzel szemben minden teljesen más. Téged bármikor kirúghatnak az állásodból, bármikor eltűnhetsz. Száz ember áll a kapunál, aki bármikor hajlandó téged helyettesíteni. Senki nem tartozik neked semmivel, mivel a tulajdonos csak arra gondol, csak azzal törődik, hogy hogyan szabaduljon meg tőled anélkül, hogy bármit fizetnie kellene.
Kérdés: Ön szerint, a szabadság értékelése szempontjából, az elmúlt másfél évszázadban nem történt semmilyen áttörés, az emberi kapcsolatokban?
Válasz: Az áttörés abban rejlik, hogy ma az embert szolgaként kizsákmányolják, kihasználják, mindezt anélkül, hogy tudna arról, hogy ő valójában szolga.
Kérdés: A szolgaság azt jelenti, hogy az embernek meg van tiltva, hogy szabadon mozogjon egyik helyről a másikra? Nem tud gondoskodni a családjáról, mindez az erőszak és az igazságosság hiánya? Hogyan hasonlíthatjuk a 19. századbeli szolgák állapotát, egy modern munkásember körülményeihez?
Válasz: Én nem látok túl sok különbséget. Különben sem a saját akaratunk mozgat bennünket, hanem a televíziós reklámok utasításainak megfelelően csalekszünk.Te nem magad választod meg a foglalkozásodat, hanem egy befolyás alatt vagy amelyet elültettek benned gyermek korodban. Ebben nincs semmi szabadság. Beszélj egy jó pszichológussal, és meglátod, hogy ez így is van.
Természetesen létezik relatív szabadság, de ez igazából csak akkor létezik, hogyha beveszel egy “tablettát”, és nem érzed, a szabadság hiányát. Még büszke is vagy, kijelented, hogy: „Nézzétek, milyen helyen jártam, mit láttam ott, mik voltak ott!” De miért voltál ott? Igen, azért mert mások is oda mentek. Kivétel nélkül mi mindenben, a csorda mentalitást követjük, ennélfogva semmilyen szabadságunk nincsen.
Kérdés: A természet azonnal reagált a karanténra. Az embereknek meg kell emészteni, meg kell érteni ezt, és akkor elkezdünk majd megváltozni. De miért olyan nehéz az ember számára, hogy így tegyen?
Válasz: az önzésünk bezár minket, és ezért van az, hogy nem vagyunk képesek meghallani, érezni vagy érzékelni másokat. Számomra ez olyan, mintha mások nem léteznének. Természetesen, valahogy szimpatizálok a másikkal, de mégis valójában nem a másikat érzem, hanem saját magamat, a saját érzékelésemet, a másikkal kapcsolatban.
Ez a probléma, mivel mindenkit önző módon saját magamon belül érzek, ennélfogva a saját érzéseimet vetítem rá a másikra, és a másikét magamra.
Amikor mi elérjük a valóság érzékelését, amely nem a jelenlegi érzékszerveinkkel történik, hanem azok fölé emelkedünk, akkor megszerezzük az integrál világ tulajdonságait, és a világot egy teljesen új formában kezdjük el érzékelni, ahol az idő, távolság, fizikai mozgás többé nem számít, azaz mindannyian, egyetlen átfogó rendszerben élünk majd, melyet úgy nevezünk, hogy lélek, vagy Adam.
Amikor elkezdjük a világot ilyen módon érzékelni, onnantól kezdve egy új módon irányítanak bennünket a képességeink és cselekedeteink.
Kérdés:
Be tudjuk mutatni a társadalom következő fejlődési szintjét? Vagy ez a modell egyszerűen csak manifesztálódik, annak megfelelően, ahogy a mi fejlődésünk halad előre, és ahogy elkezdünk egyre jobban integrálódni az új kapcsolati rendszerbe? Ez a folyamat időszakokra osztott, ugrásszaerű, vagy folyamatos?
Dr. Laitman:
Nagyszerű emberek írásaiban olvashatunk erről, és nincs okunk arra, hogy elutasítsuk azt, amit ők elértek. Használnunk kell a következtetéseiket és az eredményeiket és ezekre alapozva ki kell építenünk egy oktatási, nevelési rendszert.
Kérdés:
Hogyan kell elképzelni az egész társadalom fejlődését? Vannak, akik diktatúrákat jövendölnek, mások látják a demokráciák jövőjét, de vannak, akik a nácizmus és a fasizmus vízióját vetítik előre. Aztán olyanok is vannak, akik szigorúbb és vannak olyanok is, akik lényegesebben puhább intézkedésekre számítanak. Valójában azonban mindeddig, nincs valódi modell, az eljövendő gazdasági, és politikai viszonyok leírására.
Vajon a szociális élet azon része, amely az anyagi világgal és az emberek érdeklődésével foglalkozik, fokozatosan nyilvánul meg, vagy már most modellezhető, ahogy előre haladunk, annak a tervnek az irányába, amit felismertünk?
Dr. Laitman:
Szociális egyeztetéseket kell folytatnunk arról, hogy mire van valóban szükségünk és mire nincs. Ezeket a modern társadalom állapotai alapján kell megértenünk, és megállapítanunk, mennyire van szükségünk bizonyos szakmákra, és az általuk előállított javakra. Tudatában kell lennünk, hogy mennyire szennyezzük a földet és az óceánokat stb. Muszáj megállnunk ebben és komoly önvizsgálatot tartanunk, a hibáinkkal kapcsolatosan. Csak miután csökkentettük a körülöttünk lévő világban általunk okozott zavarokat, és egy olyan rendszert hozunk létre, amely csak a valóban szükséges dolgokat kínálja fel az emberiség számára, akkor válik lehetővé, az emberi élet spirituális tartalommal való maximális kitöltése.