Látom, ahogy a világ napról-napra, egyre jobban elfogadja és hozzászokik az új világ feltételeihez.  

Természetesen rengeteg feszültség és ellenállás érzékelhető az elfogadásnak a határán.

Az Emberiség természete, mely az úgynevezett –  “gonosz hajlam”,amely mindig előnyben részesíti az önérdeket,akár kárára is –  kapott néhány nagyobb csapást, de még mindig megpróbál visszatáncolni minden erejével az önző állapotba.

Megpróbálunk ragaszkodni az előző kultúránkhoz, ami a gazdagságot, a hírnevet és a hatalmat dicsőítette. Ahol az egymás elleni harc ment és nem is volt  más választásunk, mint hogy egymással versengjünk annak érdekében, hogy mindannyian elérjük saját, egyéni birodalmunk csúcsát.

De a Természet evolúciós gőzhengere folyamatosan kilapítja a gonosz hajlam halálos hatalmát.

A Természet evolúciója megfertőzte az Emberiséget egy vírussal, annak érdekében, hogy az eddigi önkiszolgáló világnézetünkön túl, felébressze bennünk annak az érzetét, hogy egy sokkal mélyebb egymástól függő, integrál valóságban létezünk.

Most egy jelentős átalakuláson mentünk keresztül. Ahhoz képest, ahogy előzőleg ellenálltunk  azoknak az új megszorításoknak, amikbe a vírus kényszerített minket, most fokozatosan elkezdünk hozzászokni az új feltételekhez.

Ha valójában tudnánk azt, hogy ez a világméretű vírusfertőzés egy sokkal nagyobb, gyűlölettel teli csapástól mentett meg minket, melybe szükségszerűen beleszaladtunk volna – mint például a háborúk – akkor még örülnénk is a jelenlegi állapotunknak.  

Én megértem, hogy ez a vírus rengeteg embert fertőzött és ölt meg, és sok ember került személyesen nehéz helyzetbe, és küzd különböző gazdasági problémákkal. De ha képesek lennénk látni mindezek fölött az átfogóbb globális főirányt, akkor láthatnánk azt, hogy a jelenlegi irány sokkal nagyobb szenvedéstől mentett meg minket, mint ami elért volna minket, hogyha az előző utunkat folytattuk volna.

Például kedvezőnek tartom azt, hogy a hatóságok most főleg  a közösség egészségével, az emberek jólétével és jövőjével foglalkoznak, ahelyett, hogy mindenfajta, bonyolult nemzetközi szintű lépéseket tennének. 

Ugyanígy az emberek is az élet minden terén, sokkal jobban teszik, hogyha a szükségletekre fókuszálnak, ahelyett, hogy összezavarnák magukat a szükségtelen, luxus “svédasztalával, ami soha nem volt képes tartós kielégülést adni nekik. 

A Természet adott nekünk valamit, amivel most elfoglalhatjuk magunkat, melyen keresztül megváltoztathatjuk utunkat, és egy új szemlélettel kezdjük el érzékelni a környező valóságot.

Mindemellett a változások sebessége példátlan. Így nagyon remélem, hogy a következő hónapokban egy sokkal megértőbb és empirikusabb Emberiség kibontakozásának leszünk tanúi, ami jobban elfogadja azt a folyamatot amelyen most keresztül megy. Egy olyan Emberiséget látunk majd, mely tudja hogyan lehet zökkenőmentesen fejlődni egy jobban összekapcsolt, biztonságosabb, egészségesebb és boldogabb jövő felé.

Mindenki arra vár, hogy a koronavírus fertőzés végre befejeződjön.  De a COVID vírus nem megy sehová. Azért jött, hogy megváltoztassa a gondolkodásmódunkat, és addig nem távozik, ameddig az meg nem történik. Mindez időbe kerül majd. Az emberiség különböző emberek hatalmas masszája. Eltart egy ideig, amíg az érzéseinket beigazítjuk, az új valóság felé, hogy megértsük, hogy az új valóság honnan jön, és miért jön.

Hogyha képesek lennénk magunk helyett másokra gondolni, akkor a vírus semmilyen gondot nem okozna. Akkor képesek lennénk bárhová elmenni, mivel hogyha mi gondoskodunk másokról, akkor nem okozunk senkinek kárt.

Hozzá fogunk szokni a COVID vírushoz. Őszre már érezni fogjuk, hogy teljesen hozzászoktunk. Végül is, az emberek képesek bármihez hozzászokni, még a krónikus betegségekhez is hozzászoknak, és megtanulják hogyan éljenek azzal együtt. Ugyanez fog velünk is megtörténni.

Ebben a pillanatban a rendszer még mindig instabil, még mindig rázkódik, remeg a vírustól kapott csapástól. De ez az átmeneti állapot majd megszűnik, és a rendszer egy új formát ölt majd: azt, ahogy az emberiség egyetlen egészként érzékeli magát. Egyelőre az emberiség mindenfajta problémáktól szenved:  éhség, tüzek,  szárazság, hurrikánok, a lista a végtelen. De már most elkezdjük érezni, hogy ezek a problémák integrál problémák és minket együtt egy egészként érnek.

A vírus utáni következő csapás az az alapvető szükségletek hiánya lesz: étel, víz, gyógyszerek és elektromosság. Mindez csökkenti majd az emberek követelését, és arra kényszeríti őket, hogy egy szerényebb életmódhoz szokjanak.  Az emberek nem érzik majd annak szükségét, hogy a világ körül utazzanak.

Hogyha mindez folytatódik, akkor a koronavírus megtanítja nekünk az élet bölcsességét. Csak annyit kell megismernünk, hogy mindannyian egyetlen integrál rendszerben létezünk, mely egy új egyensúly felé halad, mely előre meg van határozva a Természet által. Ahogy ez a folyamat folytatódik, különböző állapotokon visz majd minket keresztül.  Hogyha mi támogatjuk a folyamatot, akkor ezeket az állapotokat jóként éljük át. Hogyha továbbra is ellenállunk, akkor mindezt fájdalmasnak és elnyomónak érezzük majd. Mindez annak érdekében történik, hogy minket az önzésből való teljes felépüléshez vezessen.

Semmi sem történik véletlenül, hanem minden csakis a korrekció érdekében történik. Hogyha megvizsgáljuk azt, hogy mi történik ma, az egység végső célját magunk elé tartva, akkor azt találjuk majd, hogy egy nyílegyenes vonal vezet minket a jelenlegi állapotból a végső célhoz. Hogyha képesek leszünk ezt látni,  akkor meglátjuk majd, hogy mindaz ami történik, az célirányos.

A folyamat lényege az egyre erősödő kapcsolat. Egyelőre mi szétszakadtnak, felosztottnak, idegeneknek érezzük magunkat egymás között. Szenvedünk, mivel ellentétesek vagyunk a Természet rendszeréhez képest, de ez a szenvedés majd a kapcsolatra kényszerít minket. Ahogy összekapcsolódunk egyre inkább hasonlóvá vállunkra a Természet rendszeréhez, és ennek eredményeképpen a jelenlegi fájdalom élvezetté válik. Minél inkább átlépünk a kapcsolat állapotába, annál hamarabb képesek leszünk bármilyen szenvedést élvezetté változtatni.

Bár, mi ösztönösen ellenállunk a kapcsolatnak, hiszen természetünk az eredendően egyéni, a Természet lépésről lépésre segít minket ameddig bele nem egyezünk a kapcsolatba. Amikor beleegyezünk akkor annak számtalan hasznát fedezzük majd fel. Mint ahogy testvérek akik vitatkoznak és küzdenek amikor fiatalok, de közelebb kerülnek egymáshoz amikor felnőnek és bölcsebbé válnak, ugyanúgy mi is elkezdjük majd látni a kapcsolatnak a hasznát, miután kinövünk a jelenlegi gyermeteg, önző elvárásokból, egyénieskedésből.

Mi azért kaptuk a Covid-19 vírust, hogy meggyógyítson minket. Annak végén sokkal egészségesebbek leszünk és viszonyaink sokkal kedvesebbek lesznek, mind az emberek, mind az országok között. Egyelőre a határok a vírusfertőzés miatt zárva vannak. De idővel megértjük majd, hogy ennek nincs értelme hiszen a kapcsolat az egyetlen megoldás mely lehetővé teszi, hogy azon problémák fölé emelkedjünk amit a vírus okozott nekünk.

Ebből az következik, hogy a Covid-19 virus az nem betegség, hanem a gyógyulás szimptómája. Ez az ami történik minden egyes betegséggel, mi nem érezzük magát a betegséget, hanem csak a test reakcióját érezzük arra, ahogy a test megpróbál meggyógyulni. A fájdalmas tünetek azok a gyógyulás jelei. A koronavírus fertőzés megmutatja nekünk annak a módját, hogyan gyógyuljunk ki az ön-központúságból, az önzésből. Mindez előre lök minket és nekünk ennek megfelelően kell reagálnunk.

Nem szabad egyszerűen elrejtőzködnünk a fertőzéstől. Bár először el kell távolodjunk egymástól, később pedig meg kell vizsgáljuk hogyan kerülhetünk ismét közelebb egymáshoz. Hogyha magunk helyett képesek lennénk másokra gondolni, akkor a vírus semmilyen veszélyt nem jelent majd számunkra. Akkor képesek leszünk bárhová elmenni, mivel hogyha másokról gondoskodunk, akkor nem okozunk kárt nekik.

Tudom, hogy egyelőre a legtöbb ember még nem látja ezt így, de egy pár hónap múlva minden tisztábbá válik, látjuk majd hogy a koronavírus helyes viszonyokat épít közöttünk, ahol majd mindenki maga helyett másokra gondol. Amikor elérjük ezt, akkor mindannyian egészségesebbé válunk.

Mint egy kifinomult szoftver, a COVID 19-es vírus működtet és megváltoztat minket belülről. A vírus egy olyan fejlődés felé hajt minket, ahol emberi lényekké válhatunk és mindaddig, ameddig nem javítjuk ki az önző emberi viszonyokat, a világméretű vírus fertőzés újabb és újabb hullámain kell keresztül mennünk. Ameddig nem harmonizáljuk viselkedésünket a Természet programjával, a körülöttünk levő helyzet nem fog megváltozni.

A vírus egy olyan fejlődés felé hajt minket, ahol emberi lényekké vállunk, és ameddig nem javítjuk ki önző emberi viszonyainkat, a világméretű vírusfertőzés újabb és újabb hullámaival nézünk majd szembe.

A koronavíruson keresztül a természet rendszere hátulról tol minket előre, hogy újra meghatározzuk emberi kapcsolatainkat. Azonban még eddig nem reagáltunk helyesen a vírusfertőzésre oly módon, hogy javítsunk emberi viszonyainkon, hogy azokat a kölcsönös-garancia figyelembevétel, kölcsönös támogatás és kölcsönös felelősség felé irányítsuk. Még nem csökkentettük a társadalom különböző rétegei közötti súrlódást. Ennélfogva a vírus újra, és újra lecsap ránk. Így arra kell kényszerítsük magunkat, hogy közreműködésünket, viszonyainkat  egy integrál, egymást kiegészítő módon rendezzük el.

Mint ahogy a Természet rendszere egy egyetlen, összefüggő rendszer, melyben összes alkotóeleme összekapcsolódik egymással, az emberiségnek ugyanígy a kapcsolatok integrál hálózatát kell kifejlesztenie összes tagja között. De az állatokkal ellentétben, akik ezt ösztönösen érik el, nekünk a kölcsönös kapcsolatokat, kell tudatosan felépítenünk, ameddig mindannyian nem érezzük az egyetlen integrál emberiség egyenlő részeinek magunkat.

Hogyan érzékeli ez a vírus viselkedésünket, és hogyan reagál arra? Mi, és a vírus a Természet ugyanazon rendszeréből származunk, mely egy hatalmas rendszer az egész valóságot magába olvasztva, mely rendszer reagál a mi reakcióinkra és mindarra ami a rendszeren belül történik. Hogyha a viselkedésünk továbbra is a rendszer működése ellenében megy, az az, hogy megmaradunk az eredendően önző, kis mozgásterű viselkedésformán belül, akkor a Természet rendszerében lévő erők egyre erőteljesebben reagálnak majd, hogy minket arra kényszerítsenek, hogy a rendszer működéséhez igazodjunk. Hogyha nem változtatjuk meg viselkedésünket, akkor a világ egyetlen helyén sem találunk majd tartós gyógymódot a vírusfertőzésre, mivel a vírus mutációkon megy majd keresztül, és időről-időre önmagából újabb és újabb verziókat hoz létre.

Mindnek előtt, a fő probléma, az emberek ellenséges attitűdje egymás felé. Ennek megfelelően a vírus pontosan azon a helyen helyez nyomást ránk, ahol a kölcsönös figyelembevételnek kellene megtörténnie. A vírus nem engedi meg, hogy közelebb menjünk egymáshoz, hogy visszatérjünk a normális élethez, hacsak nem építjük újjá kölcsönös attitűdünket az alapoktól kezdve. Meg kell értsük azt, hogy a Természet rendszere minket egyetlen integrál rendszernek tekint anélkül, hogy érzéseinket figyelembe venné, miközben mi ösztönösen egyedülálló, független egységeknek érezzük magunkat.

Ezzel szemben, hogyha képesek lennénk megfelelő kapcsolatokat építeni, és megtartani egymás között mindezt, akkor képesek lennénk a világot egy teljesen új módon, újra formálni. Egy teljesen új különleges érzékelést, értelmet, új egymás felé való attitűdöt fedezhetünk fel, amely új viselkedésformákhoz és kifejeződéséhez vezet közöttünk. Akár észrevesszük ezt a folyamatot akár nem, teljes belső világunk jobbá válik majd a környezet hatására.

Még akkor is hogyha eljön az idő amikor a vírusfertőzés elmúlik, mi felfedezzük majd, hogy korábbihoz képest más emberekké váltunk, hogy mindannyian megváltoztunk. Többé nem érzünk majd késztetést arra, hogy a bolygó egyik sarkából a másik sarkába rohanjunk, vagy, hogy állandóan az üzletközpontokba, boltokba szaladgáljunk minden egyes alkalommal, amikor egy új telefon jelenik meg a piacon. Az élet egyszerűbbé, természetesebbé válik és kielégültségünk elsősorban az emberek közötti, – minőségileg fejlettebb- kapcsolatokból származik majd.

Minél közelebb kerülünk egymáshoz és minél jobban finomítjuk viszonyainkat, -hogy azon keresztül integrálódjunk a Természet rendszerével – annál hamarabb, annál fájdalommentesebben szabadulhatunk meg azoktól a problémáktól, melyek most sújtanak minket.

Megértjük majd annak szükségét, hogy körülöttünk mindenhez egy felelősségteljesebb módon álljunk hozzá, érezzük majd annak szükségét, hogy abbahagyjuk a materialista célok hiábavaló hajszolását, mely célok egyelőre elpusztítják a Földet. Mindeddig a dolgok megszerzése, begyűjtése irányított minket, az ember mindenből a legjobbat csak magának akarta, hogy mindenáron vagyonhoz és hatalomhoz jusson. Ahogy egyre fejlettebbé válunk feltárul, hogy a lehető legjobb emberi életet akkor érhetjük majd el, amikor harmonizáljuk viszonyainkat azzal az integrációval, mely a Természet többi részében létezik.

Az emberi evolúció következő fázisa ez az integráció. Ennek az ötletnek a magunkba szívása, megemésztése és annak megvalósítása az emberi lények között elvezet minket oda, hogy felfedezzük a Természet leghatékonyabb belső erejét, azt az egyetlen erőt, mely a Természet összes rendszerét, összes szintjét összeköti, és azt egyetlen integrál rendszerben összeköti.

Az a képtelenségünk, hogy megbirkózzunk időnk válsághelyzeteivel, mindaz a káosz, szakadás és korrupció, mely megtölti világunkat minden szinten, minden területen, segít minket abban, hogy felfedezzük mennyire ellentétesek vagyunk azzal a kiegyensúlyozott rendszerrel, mely a valóság többi részében uralkodik. A helyes út megtanulása két úton történhet: az első az a kellemetlen út, amelyben egyre több globális katasztrófa sújt majd minket a koronavírushoz hasonlóan, hogy megmutassa, hogy mi mennyire egyetlen rendszer részei vagyunk, mely rendszer egymástól függő, ahol mindannyiunk mindenki más sorsát befolyásolja. A másik lehetőség az, hogy mi mindezt megtanulhatjuk egy könnyebb módon, úgy bele merülünk az egyetlen holisztikus rendszer koncepciójába, és elkezdünk proaktív cselekedeteket végezni, hogy új minőségi viszonyokat építsünk egymás között, mely kölcsönös gondoskodáson és kölcsönös kiegészítésen alapul.

Jövőnk sorsa a Természet integrál erejének kezében van. Ennélfogva minél közelebb kerülünk egymáshoz és minél inkább újra hangoljuk viszonyaink, hogy az hasonlóvá váljon a Természet integrációjával, annál hamarabb és annál fájdalommentesebben megszabadulhatunk azoktól a problémáktól melyek most sújtanak minket. Képesek leszünk arra, hogy az ember fejlődése egy teljesen új szintjére emelkedjen azáltal, hogy felújítjuk emberi kapcsolatainkat, hogy az harmóniába kerüljön a valóság legmélyebb, legjelentőségteljesebb szoftverével.

Nézz körül, szükségünk van egy kimentési tervre, és gyorsan kell cselekednünk. A COVID-19 minden fronton nyer, a gazdaság összeomlik, a szorongás növekszik, és az agresszió nyer.. De vannak dolgok amit képesek vagyunk megtenni, ha van sütnivalónk, mindent beleadunk, és képesek vagyunk összeszorított fogakkal dolgozni.

Ha az emberek néhány hónapnál többet tétlenül otthon maradnak, elveszítik elkötelezettségüket. Miután ilyen állapotban vannak, gyakorlatilag lehetetlen képezni és termelékennyé tenni őket a társadalom számára, és súlyként akaszkodnak a társadalomra.

Először meg kell szabadítanunk a világot az illúziótól, miszerint a koronavírus egy átmeneti fázis. Itt van, és itt marad. Lehet, hogy nem az a koronavírus marad, amelyet ma ismerünk, de fékező hatása a nemzedékek óta ismert kapitalista világra megmarad. Tehát akár tetszik, akár nem, a kapitalizmus, ahogy azt ma ismerjük, véget ért, és minél hamarabb átjutunk ezen a kiemelkedési szakaszon, annál jobb.

Ezután a munkaerőpiac nagy része, amelyet ma ismerünk, nem fogja túlélni az átmenetet. Bármi, ami nem elengedhetetlen a rendszeres emberi táplálkozáshoz, elhalványul, bár talán nem azonnal, és a fennmaradó foglalkozások mérete és volumene a mai napi töredékére csökken. A régi munkaerőpiac pusztulása mellett új munkahelyek jelennek meg. A New York Times vezércikk-írója, Thomas Friedman olyan munkahelyeknek nevezte őket, amelyek „több értéket teremtenek a szívekkel és a szívek között”.

Ezek a munkahelyek olyan foglalkozások lesznek, amelyek kizárólag az emberek összekapcsolásával, a közösségen belüli kölcsönös felelősségvállalás, a kölcsönös gondoskodás és aggodalom növelésével, valamint az elszámoltathatóság és rokoni viszony érzésével járnak még az idegenek körében is. A lakosok bevonása a folyamatba ezen új szociális munka egy másik szempontja, ami azon ismeretek biztosítása, hogy a világ milyen változásokon megy keresztül. Az információt olyan tanfolyamokon fogják megkapni, amelyek elmagyarázzák a jelenleg zajló változás természetét, miért omlott össze hirtelen a gazdaság, miért kell felelősnek lennünk egymásért, mint még soha, és szól majd még, az az elme és a szív ilyen változásának előnyeiről, és arról mi történne, ha a COVID-19 kitöréséig folytatnánk azt az utat, amit tettünk. A kétféle képzés – a szolidaritás fokozása és a tudás biztosítása érdekében – egymás mellett zajlik, és legalább annyi órát foglalkoznának ezzel az emberek, amennyit korábban dolgoztak, esetleg levonva az utazási időt.

Harmadszor, a kapitalista és az új korszak közötti átmeneti időszaknak a lehető legrövidebbnek kell lenni. Az emberi természet szereti a pihenést, és szinte azonnal hozzászokik ahhoz. Ennek eredményeként, ha az emberek több mint néhány hónapig tétlenül otthon maradnak, elveszítik elkötelezettségüket. Miután ilyen állapotban vannak, gyakorlatilag lehetetlen képezni őket, és termelékennyé tenni őket a társadalom számára, és súlyként akaszkodnak a társadalomra.

Negyedszer, a munkaerő-piaci elmozdulás mellett, a társadalom értékei átalakulnak az hatalommal rendelkező és nárcisztikus emberek csodálatából, a felhatalmazással rendelkező altruista emberek megbecsülésére. Ez nem egy olyan társadalom lesz, amely imádja a szuperhősöket, hanem olyan, amely tiszteletben tartja azokat, akik szolidaritásban egyesülnek.

Ötödször, a következő generáció előkészítése az új világban történő életvitelre megváltoztatja a tanulás, a tanítás, a tanárok és a hallgatók, valamint a hallgatók és a hallgatók közötti kommunikáció megközelítését. Mint a társadalomban, az iskolában a leginkább elismert diákok azok lesznek, akik kiválóan segítenek társaik együttműködésében. Az ötlet nem újszerű; több mint egy évtizede létezik. Az együttműködõ tanulás talán a legjobban egy idézettel fejezhető ki, amelyet Lawrence Ebert J.D. szabadalmi ügyvéd talált egy középiskolai csalásról írt esszében: „Semmilyen iparágban nem tekintik csalásnak az együttműködést. Csak az iskolában probléma ez. Mit tanítunk a gyerekeinknek? ”

Nagyon kevés időnk van a változás végrehajtására. A COVID-19 nyomása alatt állunk, és a régi bizonyosságok összeomlanak. A szélsőséges csoportok álltalánosá, és a végletek normákká váltak. Ha a mentési terv haladéktalanul elindul, akkor viszonylag nyugodtan és biztonságosan eljuthatunk a vízen át a másik partra. Ha hagyjuk, hogy az áramlat arra sodorjon minket, ahova megy, akkor elsüllyedünk.

2004 december 26-án reggel 9:30-kor Koh Lanta tengerpartján Thaiföldön, egy szokatlanul hatalmas és gyorsan mozgó hullám szaladt keresztül az egyébként nyugodt reggeli tengeren, megfürdetve azokat a meglepett nyaralókat akik a tengerparton sétáltak. A hullám a tengerpartnak verődött, és néhány széket vissza húzott magával a vízbe. Lisa Anckarman, aki akkor 15 éves volt  filmre vette a hullámot, és mindazt ami később történt. Először azt mondja, “az emberek a tengerparton maradtak és zavarodott suttogás terjedt a helyiek, és a turisták között. “A válasz általános sokk volt”, folytatja ő, mégis az emberek érdeklődőek lettek. De ahogy az emberek figyelték a székeket amint eltűntek a tengerben, akkor történt, hogy dübörgő hang töltötte meg a levegőt, a meglepett tekintetek a horizont felé fordultak, ahol egy vízzel sárral kevert falat láttak közeledni. “Először”, ahogy a kislány írja, “képtelen voltam megérteni mit is látok”. És akkor a levegő abszolút pánikkal telt meg. Anckarman egy fiatal és sportos leány megragadta kistestvérét és felszaladt vele a legközelebbi dombra.

Ők mindketten túlélték azt a napot, amikor körülbelül negyed millió ember vesztette életét abban a hatalmas cunamiban. Az a földrengés, mely a cunamit okozta a történelem 3. legerősebb földrengése volt, és az eddig leghosszabban megfigyelt rengés a történelem során, 8-10 percig tartott. Mégis a földrengés epicentrumát körülvevő tengerparti terület nagy részén, semmilyen vészriasztás nem előzte meg a hullámok megérkezését.

Nézetem szerint a legnagyobb probléma a világgal ma az, hogy mi mindannyian olyanok vagyunk ,mint azok az emberek akik annak idején a tengerparton sétáltak. Azt hisszük, hogy ami jön felénk, az csak egy nagy hullám, és maximum egy-két széket magával ránt majd a tengerbe, majd visszavonul, és ezzel minden el lesz rendezve. Nem értjük meg, hogy amit most látunk azt csak egyre nagyobb hullámoknak az első sorozata, és mindegyik következő hullám sokkal nagyobb és pusztítóbb lesz mint az előző, és amikor mindennek vége, addigra a világunk, amit eddig ismertünk teljesen megváltozik. A Covid-19 fertőzés nem a fő esemény, hanem csak az első szokatlanul nagy, és gyorsan mozgó hullám. Ezért van az, hogy nagyon sok ember egyenlőre meg van zavarodva, és mégis érdeklődéssel tekintenek előre, még mindig nem tudják, hogy mindezt komolyan kell vegyék, vagy sem. De nekünk mindannyiunknak nagyon komolyan kell vennünk a Covid-19 vírusfertőzést.

Az új világ már alakul a felszín alatt évtizedek óta, mégis mi mindeddig ellen álltunk érkezésének. Mindent megpróbáltunk, hogy fenntartsuk a jelenlegi fogyasztást, és a kegyetlen versengést mindenekfelett, de ezzel csak elhalasztottuk az elkerülhetetlent. Most végül a felszín alatti nyomás olyan pontig növekedett, ahol a törésvonalak egy teljesen új helyzetbe kerültek, és a nyomás felszabadult, ennek eredményeképpen a világ élete cunami-szerűen megváltozik. Nem szabad becsapni magunkat, nem szabad hitegetni magunkat. A Korona Vírust követő hullámok sokkal nagyobbak, és pusztítóbbak lesznek. Mi csak akkor tudunk menekülni azok hatásától, hogyha most elkezdünk cselekedni.

A kiépülő következő lépés egy transzformáció, amely már hosszú ideje készül, nem más mint a mi viszonyunk a világhoz, a társadalomhoz, és más emberekhez. Ez egy teljesen forradalmi változás valóság érzékelésünkben, mivel eddig a világot önző egyéni szempontból néztük, és mostantól azt a többség szemén keresztül kell, hogy lássuk. Egyenlőre még mindig ellenállunk ennek az átmenetnek. Egónk még mindig azt mondja nekünk, hogy ez csak egy hullám, és hamarosan visszatérhetünk, hogy ünnepeljük az életet, a bolygót pusztítva, mindenkit kizsákmányolva, kihasználva akit csak képesek vagyunk, szándékosan vagy véletlenül. De egónk félre vezet minket. Azoknak a többsége, akik a tengerparton maradtak 2004. december. 26-án nem élte túl a későbbi hullámokat. Azok sem fognak túlélni, akik most továbbra is a homokba rejtik a fejüket a jelenlegi változások során.

Minél hamarabb értelmünket, szívünket és testünket egy új társadalom építése felé fordítjuk, mely kölcsönös felelősségre, a társadalom minden részének beolvasztására épül, hogy egy valódi közösség érzetet építsünk ezen keresztül, annál hamarabb megszabadulunk a vírustól, és az azt követő rettenetes dolgoktól.

2004-gyel szemben most számtalan vészjelzést láthatunk. Nagyon sok szakértő figyelmeztetett már minket azzal kapcsolatban, hogy a jelenlegi emberi rendszer fenntarthatatlan. Én már legalább 15 éve írok, beszélek minderről, de eddig kéréseimet, csak lenéző elfogadás, vagy teljes elutasítás fogadta.

Most mi a vészjelzések utolsó fázisában vagyunk, mert már az esemény közepén találjuk magunkat. Meg kell tennünk,amit mondanak nekünk: hogy tartsuk meg a szociális távolságot, viseljük a maszkjainkat, és nézzük meg pontosan, hogy hol is vagyunk. A múltbeli foglalkozások, állások hamarosan eltűnnek. A legtöbb fizikai munkát gépek fogják elvégezni, és az emberi foglalkozások, állások leginkább az emberi kapcsolatok építésére vonatkoznak majd. Rengeteg álláslehetőség lesz majd az új társadalom építése érdekében, arra alapozva, hogy hogyan gondoskodjunk egymásról, hogyan építsük a szolidaritást a társadalmi kohéziót, mindazokat az értékeket, amelyeket eddig kinevettünk, kigúnyoltunk hosszú ideje. Most mindezek a korábban kigúnyolt értékek, tulajdonságok nélkülözhetetlenné váltak a túlélésünkhöz. Azok nélkül semmire nem leszünk képesek, még arra se, hogy  szükséges élelmiszert biztosítsunk magunknak és családjainak. Ma a kölcsönös felelősség már nem csak valami morális, vagy etikus filozófia, ugyanolyan szükség van rá, mint az ételre, és az italra, mert enélkül semmink nincs.

Meg kell értsük, hogy most vagy megtanulunk együtt úszni, vagy mindannyian magányosan megfulladunk.

Az olyan csúcs minőséget kínáló helyektől, mint a Neiman Marcus áruház lánc, a diszkont értékesítő helyeken keresztül, mint a „Tuesday Morning” lánc, az óriás Hertz autóbérlést kínáló üzletekig, nagyon régóta üzemelő vállalkozások zuhantak csődbe olyan sebességgel, hogy ezeknek a listáját sem sikerül frissíteni az ezt elemzőknek. Néhány nagy név azok közül, akiket a COVID-19 megroppantott, vagy végső csapást mért rájuk: J. Crew, Neiman Marcus, Stage Stores, Brooks Brothers, J.C. Penney, Tuesday Morning, GNC Holdings, Lucky Brand Dungarees, Gold’s Gym, Pier 1 Imports, Hertz, CEC Entertainment, és ez éppen csak a kezdete a listának.

A holnap hősei nem filmcsillagok lesznek, vagy Instagram ikonok, hanem olyan emberek, akik képesek másokat összegyűjteni, akik a szolidaritást és a kölcsönös felelősséget hirdetik.

Azonban láthatóan nem úgy néz ki, mintha a Korona vírus indította volna el ezt a trendet. Csak tavaly, a Gymboree, Payless Shoesource, Forever 21, Diesel, és más, nagy, közepes és kicsi kiskereskedelmi cég adta be az úgynevezett Chapter 11 dokumentumot, amely az USA törvényei alapján, a csődbejelentésre szolgál. Eközben bár igaz, hogy ezek az áruház láncok az online kereskedelem forradalmának áldozatává váltak, vannak jelek, amelyek arra utalnak, hogy ennél többről van szó, valójában egy korszak zárul le.

A vírus felgyorsította a márkákhoz ragaszkodás feladásának folyamatát, és az alapszükségletek átértékelésének felemelkedését láthatjuk világszerte, Amerika pedig úttörő szerepet mutat ebben. Nem csak arról van szó, hogy az embereknek vissza kell fogniuk az állandó rohanást a csúcstechnológiákat képviselő termékek vásárlási csapdái után, hanem egyszerűen kevesebbre lesz szükségük ezekből. A Korona vírus okozta karantén nagy csapást mért a kiskereskedelmi eladásokra mindenütt, és bár várható némi visszarendeződés, mégis az általános trend folyamatos csökkenésre utal.

Az emberek változnak. Elveszítik érdeklődésüket a még meglévő, holnapra eltűnő eszközök vásárlása iránt, amelyek csak ürességet hagynak maguk után. Ezek helyett az emberek elkezdenek olyan, értelmet hordozó, tartós dolgokkal foglalkozni, amelyek leginkább az emberi kapcsolatokkal állnak összefüggésben. Az élet teljesen hideggé vált a szöveges üzenetek mögött, melyek ma a kapcsolatot jelentik, és beszorítják azt a mobiltelefonok képernyője mögé, hogy az embereknek szüksége lesz valódi kapcsolatokra – amelyek a szívek között jönnek létre.

A holnap hősei tehát olyan emberek lesznek, akik összekapcsolnak egymással másokat. A közeledő korszak legizgalmasabb személyiségei azok lesznek, akik elérik másoknál, hogy érezzék a szívtől szívig kialakuló kapcsolatokat, és hogy éreztessék velük, hogy ez tesz boldogabbá, ez ad önbizalmat, és elérik, hogy akarják mindezt folyamatosan érzékelni.

Már hosszú ideje haldoklott, de nem tudtunk róla. Azt hittük, hogy még mindig ennek a gyakorlatában vagyunk, hogy ez a legfejlettebb gazdasági rendszer, melyet az emberiség valaha kipróbált, míg valójában a kapitalizmus már hosszú ideje “kaput”, vagy ahogy a “kaput” szót a Webster szótár meghatározza “abszolút bevégeztetett, legyőzött, elpusztított, képtelen működni”. Valóban a kapitalizmust ugyanaz az erő pusztította el, mely abból leginkább nyerni akart: az emberi egó. 

Egy sokkal inkább integrál gondolkodásmódot kell kifejlesztenünk, ahol a cselekedeteinket, számításainkat közösségünk, városaink, országaink és az egész világ érdekében tesszük, saját magunk önző érdeke helyett.

Abban az időben, amikor a kapitalizmus először megjelent ez volt a helyes rendszer az emberiség számára. Segítette a fejlődést, az egészséges versengést, és sok esetben esélyt adott egy jó élet építésére, hogyha az ember hajlandó volt keményen dolgozni. De az elmúlt évtizedek során, ez a kapcsolat a befektetett munka és a jövedelem között el lett törve, össze lett zúzva, és helyette mindenfajta pénzügyi manipulációk és a pénzügyi erők, politikai haszonra való felhasználása váltotta azt fel. Hogy bebizonyítsuk ezt a szakadást csak kérdezzük meg magunktól: hogyha az ország minden egyes iparága és szolgáltatása most hatalmas válságban, rekordméretű zuhanásban van, hogyan lehetséges az, hogy a Wall Street tőzsde rekordméretű profitokat nyer? Ez az ahogy a törött kapcsolat, a befektetett munka és a jövedelem között kinéz. Csak nagyon kevesen nyernek ezen.

Most a koronavírusnak köszönhetően evidensé vállt, hogy a kapitalizmus kifulladt. Én hiszek abban, hogy a mostani pozitív hullám a tőzsdén – a covid-19 vírusfertőzés elején történt rövid zuhanás után -, a kapitalizmus hattyúdalát jelenti. Ez hasonlít ahhoz amikor a haldokló ember még egy utolsó feltámadást érez az elkerülhetetlen halál előtt, ugyanilyen most a Wall Street ünneplése. Mindez rövid életű lesz. Nagyon hamarosan a kapitalizmus a tőzsdével együtt elkezdi végső zuhanását. Ez lehet egy hosszabb, vagy rövidebb folyamat, de így vagy úgy a kapitalizmus befejezte létezését.

Számomra a még zavarób kérdés az, hogy “mi jön ezután?” , mivel ha nem vagyunk óvatosak a jelek egy nagyon sötét új időszakra mutatnak. Radikális erők a világban egyre magabiztosabbá, nyersebbé válnak és megpróbálnak a demokrácia és a kapitalizmus helyett totális rendszert bevezetni. Ez megjelenhet a kommunizmus, fasizmus vagy nácizmus formájában, de bármi legyen is, semmiképp nem lesz jó az egyszerű embereknek.

Mégis pontosan ez fog történni, hogyha passzívak maradunk. Nyilvánvaló mindenki számára, hogy a világ ma egy integrál rendszerré vált, melynek minden része összekapcsolódik egymással. Bármit amit egyetlen ember tesz, befolyásolja az egész emberiséget. Egy ilyen rendszerben, hogyha csak magunkra gondolunk, csak magunkról gondoskodunk az egy olyan hiba, káros cselekedet, melyet nem engedhetünk meg. Egy sokkal átfogóbb gondolkodást kell kifejlesszünk, ahol számításainkat közösségünk, városunk országunk, és az egész világ érdekében tesszük, saját érdekeink helyett. Hogy ha tudatosak leszünk ezzel kapcsolatban, akkor nem lehet semmi kifogásunk arra, hogy csak passzívan üljünk és engedjük, hogy az események saját maguk fejlődjenek tovább. Publikálnunk kell azt mindenki számára, hogy felelősek vagyunk egymásért.

Azok az erőszakos küzdelmek amiket most láttunk világszerte, azok teljesen ellentétesek a kölcsönös felelősséggel, mivel csak a gyűlöletet és a szakadást növelik. Az, hogy össze vagyunk kapcsolódva és egymástól függünk, azt jelenti, hogy gondoskodnunk kell egymásról. Ugyanúgy ahogy én nem cselekszem erőszakos módon egy családtagommal szemben sem akivel esetleg nem értek egyet, úgy el kell kerülnünk minden erőszakot egymás felé, hiszen a többiekre támaszkodom, tőlük függök, még akkor is hogyha valamilyen oknál fogva nem szeretem őket.

Én nem támogatom se a szocializmust se a kommunizmust bármilyen formában. Ugyanúgy nincs semmilyen politikai irányultságom, nem támogatok semmilyen politikai ideológiát. Engem csak az emberiség jóléte érdekel. Ennek megfelelően a kölcsönös gondoskodást, kölcsönös egymás figyelembevételét és a kölcsönös felelősséget támogatom.

A kapitalizmus halála utáni következő gazdasági rendszer valami olyasmi lesz, melyet még soha nem próbáltunk, mivel még soha nem gondoskodtunk egymásról, hacsak nem családtagjainkról (és még azokról sem mindig). Egyelőre nincs nyilvánvaló terve ennek az új jövőbeni gazdaságnak, hiszen először is el kell kezdjünk gondoskodni egymásról, de ahogy elkezdünk majd gondoskodni, tudjuk majd hogy mit is kell tennünk. 

Ez egy kicsit olyan, mint amikor egy nő először anyává válik. Ameddig az első gyermek meg nem születik a nőnek fogalma nincs arról hogyan váljon anyává. De ahogy a gyermek megszületett azonnal tudja, érzi, hogy mit kell tennie, mivel a kisbaba iránti szeretete irányítja őt az anyaság felé.

Ugyanez igaz arra a társadalomra, mely a kölcsönös gondoskodásra alapul. Ameddig el nem kezdjük azt építeni, nem tudjuk mit kell tennünk. De ahogy megtesszük az első lépéseket, a tudás jön majd magától, a kölcsönös egymásról való gondoskodáson keresztül.

Mindez lehetséges, és sürgős. Hogyha várunk tovább, akkor a radikális, diktatórikus erők túl sok erőt és támogatást nyernek, és akkor a társadalmat egy teljesen ellentétes irányba tolják majd.

Még magunkhoz sem tértünk az egyik csapatból és már jön a másik. Egy hatalmas porfelhő a Szaharai-sivatagból elérte az Egyesült Államok déli partvidékének államait, befolyásolva azok levegő minőségét. Ez a jelenség nem ismeretlen, de a NASA szerint jelenlegi mérete és ereje szokatlan. A rekordot döntő porvihar ugyanabban az időben jelent meg, ahogy információt kaptunk a dél-amerikai sáska járványról, mely a termés 80%-át elpusztította. Mindez akkor történik, amikor a koronavírus járvány, gyorsabban terjed mint valaha. A természet jelei egyértelműek, csak meg kell tanulnunk olvasni a sorai között, annak érdekében, hogy a tehetetlenség állapotából, reménység állapotába kerüljünk.

A hosszú, generációs fejlődés után, a Természet most azt követeli tőlünk, hogy éretté váljunk és megkérdezzük magunktól: miért élünk, mi a létezésünk értelme? Vajon akarjuk-e tovább folytatni a mindennapi életünket annélkül hogy megértenénk, mit kell tennünk, és milyen célból?

Valójában, az ősi egyiptomi tíz csapáshoz hasonló állapotokon megyünk keresztül. A jövőben még több hasonló szerencsétlenség történik majd. Az ENSZ becslései szerint, – anélkül, hogy figyelembe vennénk más környezeti faktorokat, amik veszélyeztethetik az élelmiszer ellátást -, csak maga a koronavírus járvány megduplázza majd az éhezők számát, az év végére világszerte 265 millió emberre saccolnak. 

Amikor az emberek érthetetlen csapásokkal néznek szembe, és csak felületesen nézik azokat, elkezdenek megjelenni a világvége teóriák. A katasztrófák nagysága és gyakorisága valóban aggasztó, “Perfect storm” (angol kifejezés, jelentése: a lehető legrosszabb szituáció) az emberek számára. Azonban a járványok és más természeti csapások annak érdekében történnek, hogy az elvezessék az emberiséget oda, hogy megvizsgáljuk a Természettel szembeni tetteinket, és hogy átgondoljuk a céljainkat a mindennapi, egzisztenciális életünkön túl.

A hosszú, generációs fejlődés után, a Természet most azt követeli tőlünk, hogy éretté váljunk és megkérdezzük magunktól: miért élünk, mi a létezésünk értelme? Vajon akarjuk-e tovább folytatni a mindennapi életünket anélkül hogy megértenénk, mit kell tennünk, és milyen célból? A Természet azt akarja, hogy megtaláljuk a válaszokat ezekre a kérdésekre, és fejlődjünk.  Mindeddig tudattalanul fejlődtünk, mint a kisgyerekek, és egy önző megszerzés iránti vágy hajtott minket, értelmetlen élvezeteket kergetve mások kárára.

Ez a fajta önző, emberi megközelítési mód ellentmond az egész természetes rendszer tökéletes egyensúlyának. Ennélfogva most a Természet hátulról lök minket, ameddig tudatossá nem válunk és meg nem értjük a teremtést irányító programot. Ez egy bizonyos „belső szoftverje a Természetnek“, mely a bolygó minden részletében működik. Nekünk fel kell törnünk a rendszer kódrendszerét, be kell hatolnunk abba és aktívan részt kell vállalnunk az egész valóság irányításában.

Amint megértjük, hogy ez a program hogyan működik, és kiigazítjuk az egymáshoz való hozzáállásunkat, kijavítjuk viszonyainkat egymás között, az pozitív módon fogja az egész rendszert befolyásolni. Az eredendően egoista tendenciáink felett, meg kell tanulnunk, hogyan építsük ki egymás között a kapcsolat kötelékeit egymás figyelembevételével, a kölcsönös felelősséggel és a szeretettel. Már pusztán attól, hogy ha kölcsönösen egymás figyelembevétele alapján kezdünk el gondolkodni, már ettől a Természet elkezd majd megnyugodni. Egyensúlyt hozunk az egész emberiség számára, az egész Föld számára, és az egész Univerzum számára, mivel a gondolat a leghatalmasabb erő a valóságban.

A gondolatok mágneses térhez hasonlóan működnek. Mi nem látjuk az erők mögött működő valódi erőket, de ettől függetlenül azok működnek és befolyásolják egymást. Hasonlóan mi emberek is pozitívan befolyásolhatjuk egymást a gondolatainkon keresztül, ha arra gondolunk, hogyan növeljük a kapcsolatot egymás között.

Semmi nem történik a világban véletlenül, vagy céltalanul. A világ hatalmas kihívásokon megy keresztül. Annak ellenére, hogy ezt általában elviselhetetlennek érezzük, megláthatjuk a pozitív oldalát is, ha megértjük hogy ezek a csapások a kapcsolódás folyamatában segítenek minket. Az a céljuk, hogy meglássuk, mennyire függünk egymástól a túlélésünk és a fejlődésünk érdekében. De nem szabad megvárni, hogy a katasztrófák ébresszék fel az egység érzését közöttünk. Azáltal, hogy kijavítjuk az emberi kapcsolatainkat és a Természet rendszerével való interakciónkat, képesek leszünk elkerülni ezeket a csapásokat, és érezni fogjuk a teljességet és a Természet rendszeréből áradó jóságot. 

Van, ahol arra használnak egy lift kezelőt, hogy Ő az, aki képes a helyes szinthez tartozó gomb megnyomására. Mielőtt megjelentek a hűtőszekrények volt egy jegesember, aki felvagdalt hatalmas jégtömböket kocákra, és kiszállította a háztartásokba. A világban a szükséges munkák állandóan változnak, napjainkban gyorsabban, mint valaha. Most pedig a koronavírusnak köszönhetően, ez végletekig felgyorsult, és gyorsan megjelentek a virtuális munka feladatok is.

Az emberiség elért az ön-középpontú beállítottságból, egy együttműködő beállítottságba való átmenethez, és azok, akik segítenek másoknak ebben, azok lesznek a legboldogabb és legelfoglaltabb emberek a földön.

Minden foglalkozás, amely másodlagos a napi üzleti előrehaladás szempontjából, harcol a fennmaradásért, vagy már a felszámolódás különböző fázisaiban van. A COVID-19 járvány sokkolta az embereket, és eljuttatta őket addig a pontig, hogy elvesztették a shopingolás lehetőségét, és mindemellett,  elkezdtek takarékoskodni azon, amit megvásárolnak, mert sokan elvesztették a munkájukat.

Ez egy kicsit hasonlít a dinoszauruszok korának végéhez, ahol azok a fajok, melyeknek lejárt az ideje, kihaltak, átadva a helyüket új fajoknak. Talán nehéz ezt elképzelni, de ez a folyamat most is történik. Rengeteg új szakma van kialakulóban, és sok közülük már az “új emberi korszak”-kal kapcsolatos, és így, az emberi kapcsolatokkal is foglalkozik.

Korábban sokat kellett foglalkoznunk, mentális betegségekkel. ADHD, és a viselkedési zavarok különböző formái ezek. Reménytelen küzdelmet folyattunk a kijavíthatatlan emberi viszonyokról, és a zaklatások elleni hiába való harcokról. Ezek azonban nem a holnap problémái.

A holnap szakértői az emberi kapcsolatokkal fognak foglalkozni, és ők, a kialakuló új civilizáció játékszabályait fogják alakítani, ahol az emberiség tagjai szoros kapcsolatban fognak állni egymással, és teljes függésben lesznek egymással. Mi soha nem éreztünk felelősséget az egész emberiségért, de ma nem elégedhetünk meg ennél kevesebbel, és meg kell tanulnunk, mit kell tennünk és ehhez pedig milyen tudás és képességek szükségesek.

Az emberi kapcsolatok Coach-ai olyan emberek lesznek, akik tudják, hogyan kell egy 10 fős csoportot kezelni, akik teljesen idegenként ültek le a körbe, semmilyen affinitást nem éreztek egymás irányába, sőt, gyakran ellentétesek egymással, szóval hogyan lehetne a szóban forgó csoportot, a legjobb barátságba fordítani, egy óra leforgása alatt. Ezek a Coach-ok, akik ismerik az Integrál Oktatás gyakorlatát, értik, hogy kell segíteni embereknek abban, hogy kényelmesebben állhassanak hozzá a csoporthoz, elfogadva a csoportot, és hogy tehetik képessé őket arra, hogy ki tudják fejezni magukat anélkül, hogy veszélyeztessék bárki másnak a csoporton belül, az ugyanerre irányuló vágyát.

Azok, akik részt vesznek egy ilyen oktatásban, megértik mit kell tenni, hogy mások képesek legyenek kifejteni a teljes, bennük rejlő potenciált, és hogy ez csak akkor lehetséges, ha más emberek között teszi ezt valaki, akik mindannyian a legtöbbet akarják hozzáadni ehhez, hogy sikerüljön, és akiknek ugyanaz a közös céljuk van, az egység a csoportban.

A csapat sportok résztvevői tudják, hogy ha bajnok akar valaki lenni, fel kell áldozza magát, a csapat sikeréért. Az Integral Oktatás más. Nem kell feláldozni semmit, és mindig tízszer annyit kap vissza az ember, mint amit a csoportnak adott. A legjobb ebben pedig az történik, hogy itt nincsenek vesztesek, mindenki győztes, mivel az egység csak akkor érhető el, ha mindenki az összes többinek a sikerét is akarja.

Még soha nem próbáltuk ki ezt a megközelítést egymással. Most azonban nincs más lehetőség. Az emberiség elérte a önközpontú beállítottságból, az együtt működő beállítottságba való transzformáció átmenetét. S ahogy mondtuk, akik ebben fognak másoknak segíteni, ők lesznek a legboldogabb és legelfoglaltabb emberek a világban.

A közvélemény most a COVID-19 vírusfertőzés második hullámáról beszél, amikor még az első hullám sem fejeződött be. Épp amikor azt gondoltuk, hogy a járvány már az irányításunk alatt van, a gazdaság megnyitása új fertőzési gócpontokat hozott létre, a világ minden részén. Mit jelent ez a jövővel kapcsolatban? Lehet, hogy megpróbáljuk elkerülni a csapongó, logikátlan intézkedéseket azzal kapcsolatban, hogy hogyan kezeljük a vírusfertőzést és annak következményeit, de az igazság az, hogy egyelőre csak a jéghegy csúcsát látjuk abból, ami előttünk áll. Amit bizonyossággal tudhatunk, az hogy az eddigi életmódunk mindörökké megváltozik. A legfontosabb dolog, amit meg kell értsünk az, hogy a Természet rendszere egy újfajta kapcsolathálózat felé tol minket, mivel mindannyian befolyásoljuk egymást, mindannyian egymástól függünk, ahogy azt a koronavírus fertőzés hullámai illusztrálják. 

„Minél inkább egyesülünk ma a szívünkön, lelkünkön keresztül, annál jobban megértjük majd a Természet irányításának az alapelveit, és annál inkább csökken majd, a jövővel kapcsolatos nyugtalanságunk. Tudatunk megnövekszik majd, elkezdünk felfedezni egy magasabb dimenziót, a Természet erejét, mely bölcsen táplál majd minket. Ez egy olyan Erő, melynek az alapvető karakterisztikája a szeretet és a színtiszta adakozás.“

A koronavírus nem fog gyorsan eltűnni közülünk. Lehet, hogy évekig megmarad, bár különböző formákat vehet fel. Ezért rendkívül fontos az, hogy a társadalmat és a gazdaságot az újonnan megjelenő valósághoz igazítsuk. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy néhány hónapon belül a legmélyebb gazdasági válságba kerülünk a második világháború óta. Az üzletek összeomlanak, az emberek megtakarított pénze elfogy, és már nem lesznek képesek kölcsönöket visszafizetni vagy bérleti díjat fizetni. Ennek az egyértelmű jelei már most láthatók. Ennélfogva, teljesen meg kell változtassuk prioritásainkat, céljainkat.

Az országoknak a forrásaikat, a létfontosságú iparágakba kell fektetni, hogy ezzel biztosítsák, hogy minden egyes személy alapvető szükséglete megfelelő módon ki legyen elégítve. A társadalom pénzkészletét elsősorban erre, az alapvető szükségletek biztosítására kell fordítani, és nem szabad azokat más területekre elpazarolni, a korábban hatalommal rendelkező részvényesek nyomására. A luxust kielégítő iparágak bizonyosan nagy csapást szenvednek majd a gazdasági válság miatt. Értelmetlen lenne azokat megpróbálni megmenteni, mivel termékeikre nagyon kevés kereslet marad.

Gondolkodnunk kell cselekvés előtt: a jövő emberiségnek egy sokkal nyugodtabb életstílusra lesz szüksége, az értelmetlen ide-oda rohangálás nélkül, ami a valódi szükségletekre fókuszál a fölöslegek helyett. Az embereknek elsősorban abba kell fektetni energiájukat, hogy mély kapcsolatokat építsenek egymás között, hogy felfedezzék az élet valódi ízét. A jó jövőnk azon múlik, hogy az emberek közötti kapcsolatokat és szeretetet kutassuk, és ez az elfoglaltság lesz majd a belépésünk az újvilágba.

Ameddig el nem érjük a szükséges emberi kapcsolatokat, meg kell tisztítsuk magunkat a szükségtelen üzletektől, elfoglaltságoktól, melyek csak a pusztító versengést növelik az emberek között, elszívják a természet fontos forrásait,  szennyezik a levegőt, a földet, a tengert.

A koronavírus időszaka intelligens módon leválasztja rólunk az élet feleslegessé vált, szükségtelen rétegeit. Fokozatosan lesoványítja a gazdaságot egy egészséges fenntartható dimenzióra, ahogy a szükségtelen zsír eltűnik.

A kormányoknak új gondolkodásmódot kell kifejleszteni annak érdekében, hogy munkalehetőséget és megélhetést biztosítsanak azoknak a millióknak, akik kiszorultak a munkaerő-piacról. A legjobb megoldás az, hogy a lakosságnak egy univerzális alapjövedelmet biztosítsanak, cserébe azért, hogy aktívan részt vesznek egy társadalmi oktatásban, és a közösség építésében.

Ez a menekülési út az oktatáson keresztül megadja majd az emberiségnek a belépést egy új megértés felé, azokkal a változásokkal kapcsolatban, melyek ehhez a különleges időszakhoz tartoznak. Megértjük majd, hogy ezek a változások mit jelentenek az ember, a társadalom és a világ fejlődése szempontjából, és hogy milyen újfajta viszonyokat kell létrehozni az emberek között. Azok, akik tanulnak, majd dolgoznak is egy pár órát olyan területeken, mely a társadalom és a közösség építését segíti. 

A legboldogabb és legegészségesebb élet arról szól, hogy másokról gondoskodjunk, mint ahogy egy édesanya, aki állandóan a gyermekéért aggódik és felbecsülhetetlen, semmi máshoz nem hasonlítható  kielégülést és boldogságot talál abban, hogy gondoskodhat gyermekéről. Bár látszólag ez ellentétes a szociális eltávolodás elvétől, a koronavírus időszaka valójában azért jött, hogy megtanítsa nekünk, hogy hogyan közeledjünk egymáshoz helyesen, és hogyan ne okozzunk egymásnak kárt – a helyes kapcsolat az a szívtől-szívbe való kapcsolat.

Minél inkább egységre lépünk ma, szíveinken és lelkeinken keresztül, annál jobban megértjük majd a Természet  irányítását, és akkor a jövővel kapcsolatos aggodalmunk lecsökken. A tudatosságunk megnövekszik majd és elkezdünk felfedezni egy magasabb dimenziót, mely bölcsen táplál minket, ami a Természet ereje. Ezt az Erőt a szeretet, és a színtiszta adakozás jellemzi.

Ennélfogva, a koronavírus fertőzés, nem egyszerűen egy világméretű járvány, ami azért jött, hogy mindenfajta problémát és pusztulást okozzon, hanem egy evolúciós találós kérdés, amit mindannyiunknak együtt kell megoldanunk. Sikerünk csak az egységünkön múlik, és nem csak azt hozza magával, hogy sikeresen meglovagoljuk a fertőzés hullámait, hanem azt is hogy elérünk a hullám csúcsára, egy új, egészségesebb, és biztonságos jövő érdekében.