A közvélemény most a COVID-19 vírusfertőzés második hullámáról beszél, amikor még az első hullám sem fejeződött be. Épp amikor azt gondoltuk, hogy a járvány már az irányításunk alatt van, a gazdaság megnyitása új fertőzési gócpontokat hozott létre, a világ minden részén. Mit jelent ez a jövővel kapcsolatban? Lehet, hogy megpróbáljuk elkerülni a csapongó, logikátlan intézkedéseket azzal kapcsolatban, hogy hogyan kezeljük a vírusfertőzést és annak következményeit, de az igazság az, hogy egyelőre csak a jéghegy csúcsát látjuk abból, ami előttünk áll. Amit bizonyossággal tudhatunk, az hogy az eddigi életmódunk mindörökké megváltozik. A legfontosabb dolog, amit meg kell értsünk az, hogy a Természet rendszere egy újfajta kapcsolathálózat felé tol minket, mivel mindannyian befolyásoljuk egymást, mindannyian egymástól függünk, ahogy azt a koronavírus fertőzés hullámai illusztrálják. 

„Minél inkább egyesülünk ma a szívünkön, lelkünkön keresztül, annál jobban megértjük majd a Természet irányításának az alapelveit, és annál inkább csökken majd, a jövővel kapcsolatos nyugtalanságunk. Tudatunk megnövekszik majd, elkezdünk felfedezni egy magasabb dimenziót, a Természet erejét, mely bölcsen táplál majd minket. Ez egy olyan Erő, melynek az alapvető karakterisztikája a szeretet és a színtiszta adakozás.“

A koronavírus nem fog gyorsan eltűnni közülünk. Lehet, hogy évekig megmarad, bár különböző formákat vehet fel. Ezért rendkívül fontos az, hogy a társadalmat és a gazdaságot az újonnan megjelenő valósághoz igazítsuk. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy néhány hónapon belül a legmélyebb gazdasági válságba kerülünk a második világháború óta. Az üzletek összeomlanak, az emberek megtakarított pénze elfogy, és már nem lesznek képesek kölcsönöket visszafizetni vagy bérleti díjat fizetni. Ennek az egyértelmű jelei már most láthatók. Ennélfogva, teljesen meg kell változtassuk prioritásainkat, céljainkat.

Az országoknak a forrásaikat, a létfontosságú iparágakba kell fektetni, hogy ezzel biztosítsák, hogy minden egyes személy alapvető szükséglete megfelelő módon ki legyen elégítve. A társadalom pénzkészletét elsősorban erre, az alapvető szükségletek biztosítására kell fordítani, és nem szabad azokat más területekre elpazarolni, a korábban hatalommal rendelkező részvényesek nyomására. A luxust kielégítő iparágak bizonyosan nagy csapást szenvednek majd a gazdasági válság miatt. Értelmetlen lenne azokat megpróbálni megmenteni, mivel termékeikre nagyon kevés kereslet marad.

Gondolkodnunk kell cselekvés előtt: a jövő emberiségnek egy sokkal nyugodtabb életstílusra lesz szüksége, az értelmetlen ide-oda rohangálás nélkül, ami a valódi szükségletekre fókuszál a fölöslegek helyett. Az embereknek elsősorban abba kell fektetni energiájukat, hogy mély kapcsolatokat építsenek egymás között, hogy felfedezzék az élet valódi ízét. A jó jövőnk azon múlik, hogy az emberek közötti kapcsolatokat és szeretetet kutassuk, és ez az elfoglaltság lesz majd a belépésünk az újvilágba.

Ameddig el nem érjük a szükséges emberi kapcsolatokat, meg kell tisztítsuk magunkat a szükségtelen üzletektől, elfoglaltságoktól, melyek csak a pusztító versengést növelik az emberek között, elszívják a természet fontos forrásait,  szennyezik a levegőt, a földet, a tengert.

A koronavírus időszaka intelligens módon leválasztja rólunk az élet feleslegessé vált, szükségtelen rétegeit. Fokozatosan lesoványítja a gazdaságot egy egészséges fenntartható dimenzióra, ahogy a szükségtelen zsír eltűnik.

A kormányoknak új gondolkodásmódot kell kifejleszteni annak érdekében, hogy munkalehetőséget és megélhetést biztosítsanak azoknak a millióknak, akik kiszorultak a munkaerő-piacról. A legjobb megoldás az, hogy a lakosságnak egy univerzális alapjövedelmet biztosítsanak, cserébe azért, hogy aktívan részt vesznek egy társadalmi oktatásban, és a közösség építésében.

Ez a menekülési út az oktatáson keresztül megadja majd az emberiségnek a belépést egy új megértés felé, azokkal a változásokkal kapcsolatban, melyek ehhez a különleges időszakhoz tartoznak. Megértjük majd, hogy ezek a változások mit jelentenek az ember, a társadalom és a világ fejlődése szempontjából, és hogy milyen újfajta viszonyokat kell létrehozni az emberek között. Azok, akik tanulnak, majd dolgoznak is egy pár órát olyan területeken, mely a társadalom és a közösség építését segíti. 

A legboldogabb és legegészségesebb élet arról szól, hogy másokról gondoskodjunk, mint ahogy egy édesanya, aki állandóan a gyermekéért aggódik és felbecsülhetetlen, semmi máshoz nem hasonlítható  kielégülést és boldogságot talál abban, hogy gondoskodhat gyermekéről. Bár látszólag ez ellentétes a szociális eltávolodás elvétől, a koronavírus időszaka valójában azért jött, hogy megtanítsa nekünk, hogy hogyan közeledjünk egymáshoz helyesen, és hogyan ne okozzunk egymásnak kárt – a helyes kapcsolat az a szívtől-szívbe való kapcsolat.

Minél inkább egységre lépünk ma, szíveinken és lelkeinken keresztül, annál jobban megértjük majd a Természet  irányítását, és akkor a jövővel kapcsolatos aggodalmunk lecsökken. A tudatosságunk megnövekszik majd és elkezdünk felfedezni egy magasabb dimenziót, mely bölcsen táplál minket, ami a Természet ereje. Ezt az Erőt a szeretet, és a színtiszta adakozás jellemzi.

Ennélfogva, a koronavírus fertőzés, nem egyszerűen egy világméretű járvány, ami azért jött, hogy mindenfajta problémát és pusztulást okozzon, hanem egy evolúciós találós kérdés, amit mindannyiunknak együtt kell megoldanunk. Sikerünk csak az egységünkön múlik, és nem csak azt hozza magával, hogy sikeresen meglovagoljuk a fertőzés hullámait, hanem azt is hogy elérünk a hullám csúcsára, egy új, egészségesebb, és biztonságos jövő érdekében. 

Kérdés: Ha minden felesleges munkahely eltűnik, a lakosság 90% -a marad munkanélküli. Mit fognak tenni ezek az emberek, és hogyan fogja a gazdaság támogatni önmagát ezen munkahelyek nélkül?

Válasz: De az emberek, akik elfoglalták ezeket a helyeket, nem tettek semmi hasznosat. Miért dolgoztak? Azért hogy szórjuk a pénzt?

Mit félünk feladni? A haszontalan munkát: hogy egyik helyről elvesszük, hogy egy másik ki  tudja venni, és valaki egy másik helyre dobhatja? Szóval egyesek egy lyukat ásnak, mások betemetik?

Kérdés: Baal HaSulam a Nemzet című újságban írta: „Nyilvánvaló, hogy az összes teremtményben rejlő egoizmus mértéke a teremtés valódi létezésének szükséges feltétele. Enélkül önmagában nem lenne önálló és különálló lény. Ez azonban egyáltalán nem tagadhatja meg az emberben az altruizmus mértékét. Csak az szükséges, hogy világos határokat húzzunk a kettő között: Az egoizmus törvényét minden erejében meg kell őrizni, amennyiben az a minimális létezésre vonatkozik. Az esetleges többletről az ember, -engedélyt kap, hogy lemondjon az embertársa jóléte érdekében.”

Csak azt kell megtudnunk, hogy mi szolgálja a többieket. Ez nem csupán a termelés újraelosztása a minimális szükségletek felé, hanem annak meghatározása, hogy miféle előnye származik ebből másoknak. Hogyan fogjuk megtapasztalni ezt, és mi ez a tendencia?

Válasz: Azt hiszem, hogy államok új csoportját kell létrehoznunk, amelyek ezt ténylegesen meg tudják oldani. De olyan vezetőknek kell lenniük, akik megértik a világ integralitását, és a pillanat szükségességét, hogy integrál formába kell azt elvinni..

Kérdés: Hol találhatunk ilyen vezetőket és politikusokat? Nézd mi történik! Trump most Kínát hibáztatja, Kína ugyanúgy reagál, konfliktusok bukkannak fel. Ugyanazok a trendek, mint korábban. A világ nem változott.

Válasz: Nekünk, a Kabbalistáknak, a saját elképzeléseink irányába kell elmozdulnunk. Minden lehetséges módon el kell magyaráznunk tudásunkat, terjesztenünk  és hirdetnünk kell, amely összhangban van a természet törvényeivel.

A természet nem engedi, hogy mást tegyünk. Amint mindenki visszatér a régi módszerekhez, a mutálódott vírus még súlyosabban fog csapást mérni ránk. Most a következményei ártalmatlanok. A statisztikák szerint a vírus világméretű uralma alatt jóval kevesebb ember halt meg, mintha nem létezett volna.

 De a vírus az emberiség egész rendszerével dolgozik, és ha nem tesszük azt, amire rámutat, azaz ha nem válunk egymással szorosan összekapcsolódottá, akkor semmi jó nem sül ki belőle. Csak várd ki és nézd meg. Még mindig csak úton vagyunk efelé. Azt látom, hogy sajnos minden ország vissza akar térni ahhoz a helyzethez, ahogyan a dolgok a múltban voltak.

Mi egy önző anyagból épülünk fel, ahol elsősorban saját hasznunkat nézzük mások kárára.

Minél tovább fejlődünk az egónk annál nagyobbra nő, és különösen a mi időszakunkban, az egónk olyan mértékben kifejlődött, hogy egyre nehezebbnek találjuk, hogy magunkat kitöltsük, vágyainkat beteljesítjük

Az életük szükségszerűségein túl (étel, szex, család, lakóhely) az egónk arra kényszerít minket, hogy gazdagságot, hatalmat és a hírnevet tartsuk fontosnak, és ez olyan mértékű, hogy sok ember az egész életét annak szenteli, hogy ezeket egyre magasabb szinten elérje.

Azonban ha megértjük, hogy túl minden fizikai célunkon, úgy is láthatjuk magunkat, hogy van egy sokkal magasztosabb cél – ami vár mindannyiunkra, amely arra irányul, hogy elnyerjük, az örök lelket, a véget nem érő kitöltést, egy teljes valóságérzékelést – harmóniát és egyensúlyt a Természet adakozó minőségeivel, akkor azonnal megértenénk, hogy a fizikai örömök mennyire nem lényegesek, mert csak átmenetiek és nagyon véges idejű, kitöltést adnak.

Írva van, a spirituális célról, hogy azok által akik már azt elérték, hogy ha az ember képes lenne akár egy morzsányi spirituális örömöt átélni, akkor hajlandó lenne feladni mindent, a fizikai világban, a spirituális növekedés érdekében

Azonban ez a spirituális öröm rejtve van előlünk.

Mindez azért van, mert ha ez könnyen elérhető lenne, akkor mi egyszerűen odatapadnánk a spiritualitáshoz, azért mivel sokkal nagyobb örömöt adna számunkra, mint bármi amit ebben a világban elérhetünk, és ezáltal, hogy így cselekednénk nem lenne semmilyen szabad választásunk a spirituális élet követésében. 

Mi akkor lépünk a spirituális útra, amikor egyfajta ürességet és betöltetlenséget érzünk a fizikai vágyainkban. Bármekkora mértékben is képesek vagyunk magunkat megtölteni étellel, szexel, családdal, pénzzel, tisztelettel, hatalommal és tudással, még is  állandóan úgy érezzük, hogy valami még mindig hiányzik, valami mást keresünk, és előbb utóbb elkezdjük keresni az élet értelmét és esszenciáját.

Ezek az egzisztenciális kérdések, együtt a fizikai vágyak keserű tapasztalatával, elvezetik az embert a spirituális kutatáshoz, ahol különböző spirituális csoportokhoz és, utakhoz fordul, válaszokat keresve és előbb utóbb megérti, hogy miért is élünk, és mi az életünk értelme.

Hogyha mi elérjük annak a felfedezéséhez, hogy annak érdekében élünk, hogy magunkat felemeljük a valóság egy magasabb érzékelésébe, érzésébe, ahol képesek vagyunk az örökkévaló lelket elérni, akkor ennek a spirituális célnak a nagysága elkezd ragyogni, mint az élet abszolút legfontosabb célja, és akkor előbb-utóbb elveszítjük a fizikai világban elérhető gazdagság, hatalom és hírnév fontosságát.

Akkor egy sokkal természetesebb és kiegyensúlyozottabb hozzáállást érünk el a fizikai világgal kapcsolatban is. Nem próbálunk mindenfajta, túlzott, kifacsart felfújt fizikai örömeket és beteljesüléseket keresni, hanem, ehelyett föléjük emelkedünk azzal a szándékkal, hogy elérjük a spirituális célunkat. 

Kérdés: Mit jelent az emberek túlnyomó többsége számára az önmegvalósítás koncepciója? Milyen fejlődési lehetőséggel bírnak, az erkölcsi, kulturális és spirituális területeken? Mi az, amit valóban meg lehet tenni ezen a téren?

Válasz: Először is meg kell értenünk, hogy ha az ember, nem végez munkát, visszasüllyed az állati szintre, mivel a munkának köszönhetően lett ember, a majommal közös ősből. Ez valóban így van.

De a mi időnkben az emberiség – azt kell, hogy mondjam – visszafelé halad. Ezért meg kell teremtenünk, a megfelelő fejlődés feltételeit, hogy ne újabb tárgyak gyártása, eladása, vásárlása folyjon, hanem az egyén korlátolt, materiális életének spirituális kiegészítésén fáradozzunk. 

Ehhez az emberiség egészét csoportokba kell szervezni, ahol tanítjuk őket, és nem csupán a zene, irodalom és kultúra terén fognak fejlődni. Megvalósítják önmagukat, és újfajta társadalmat építenek. Az emberre jellemző pszichológia; és csoportalkotás segítségével felépítik azt a közösséget, amiben a lehető legjobb feltételek mellett élhetünk, és fejleszthetjük önmagunkat. 

Mindezek mellett, ha az emberek érdeklődnek a reáltudományok iránt, ezeket is tanulmányozhatják. A lényeg, hogy a képzés kell, hogy a fő elfoglaltságunk legyen.

Az az élet, melyet az ablakon túl látunk, az az egymás közötti belső kapcsolataink kivetülése. Az erőszakos demonstrációk az amerikai városokban, a fajgyűlölet elleni tüntetések, és a koronavírus újabb hulláma az egész világon, az mind amiatt a történik, mert nem vagyunk hajlandóak cselekedni, nem vagyunk hajlandóak korrigálni egymás felé való attitűdünket, hozzáállásukat.

A koronavírus betört az életünkbe és deklarálta, hogy „Ti mindannyian egyetlen integrál kapcsolatban léteztek. Mindannyian a Sínai hegy lábánál álltok (gyülölet hegye). Hogyha, nem léptek egységre egymással, ha nem kéritek a Felső Erőt, hogy korrigáljon titeket, akkor ez lesz temetkezési helyetek”. 

A koronavírus azt a célt szolgálja, hogy megmutassa nekünk mennyire egymástól függ az életünk. Ez a függőség „kölcsönös garanciának” hívjuk, mely azt jelenti, hogy nem arra kell gondolnunk, hogy magunkat, hogy védjük meg a koronavírustól, hanem hogy másokat hogy védjünk meg a betegségtől, a helyes egymáshoz való hozásállásukon keresztül.  

Mi történik most? Most, mint egy született egoista azt mondom, hogy elegem van már abból, hogy otthon a karanténban üljek, ki akarok már menni, szórakozni akarok, étterembe akarok menni, kávézni akarok, parkban akarok sétálni, el akarok menni a tengerhez. Ezt és ezt akarom! Mindeközben nem gondolok másokra, mivel semmilyen kölcsönös garancia nem létezik közöttünk. Egyáltalán nem tekintem a többieket fontosnak, nem érzem, hogy hozzám tartoznának, én csak azt teszem ami nekem jó. 

Hogyha, én biztos lennék abban, hogy mindenki más egészséges és én vagyok az egyetlen beteg, akkor továbbra is gondtalanul sétálnék mindenki között, mindenkit megfertőzve. Tudnám pontosan, hogy senki nem fertőz meg engem, hiszen a többiek egészségesek de nem érdekel hogyha ők megfertőződnek. Mit érdekel az engem? Pontosan ez az ami történik, most az emberi társadalmakban Amerikában, Izraelben, Európában és mindenhol máshol. Mindenki csak magára gondol, semmilyen felelősség érzetünk nincs egymás felé. 

Csak akkor kezdünk el a helyes utat járni, amikor otthon ülünk, anélkül,  hogy az orrunkat kidugnánk, mivel félünk attól, hogy megfertőzünk másokat, és többé nem gondolunk magunkra. A koronavírus egy ilyen változáshoz vezet el majd minket, és a vírus addig nem tűnik el, ameddig ez a változás el nem kezdődik. A vírus arra kényszerít majd minket, hogy arra gondoljunk hogyan ne károsítsuk, fertőzzük, bántsuk a másikat. Azaz félni fogunk attól, hogy nehogy másokat bántsunk, másoknak kárt okozzunk és ezért választjuk azt, hogy inkább otthon maradunk.

A koronavírus azt érezteti velünk, hogy mi egy integrális világban élünk, ahol csak akkor maradhatunk egészségesek, hogyha mindannyian betartjuk a kölcsönös garancia feltételeit.

Ez még nem minden, de ez az első szükséges lépés, annak érdekében, hogy elkezdjük a korrekciót.

Akkor majd nem lesz többé szükség megszorításokra, mint például az országok közötti  lezárt határokra, a kötelező két méter megtartására, vagy maszkokra, senki nem lesz kötelezve, hogy bármit meg kelljen tennie. Végülis mindenki gondoskodni fog a másikról és mindent megtesz azért, hogy mások egészségesek maradjanak.

Mélyebben bele kell tekintsünk ennek a vírusfertőzésnek a lényegébe, mivel az megmutatja nekünk, hogy ez nem egy biológiai betegség, hanem egy spirituális állapot amitől szenvedünk, azaz egyenlőre rossz viszony van közöttünk, és hiányzik a kölcsönös garancia amit egymásért vállalunk. Annak érdekében, hogy egy ilyen kölcsönös garanciát, kölcsönös gondoskodást fenntartsunk, szükségünk van a Felső Fényre.

Ennélfogva a koronavírus az felülről érkezett, és felébresztett minket azért, hogy a figyelmünket fölfelé fordítsuk, és kérjük a Felső Fényt, hogy korrigáljon minket, és megadja nekünk az egymás iránti felelősségérzetet, amellyel egyelőre nem rendelkezünk. Akkor majd, elkezdünk gondoskodni, aggódni mások felől, hogy nehogy kárt okozzunk nekik, hanem azt keressük majd, hogyan tudjuk őket segíteni, hogyan lehetünk hasznosak számukra. A kölcsönös garancia az a legnehezebb, az összes erőfeszítés között, mivel ez a korrekció elsődleges része.

Nekem másokra kell gondolnom, részt kell vennem az ő életükben, gondoskodnom kell róluk, éreznem kell a vágyaikat, meg kell értsem, hogyan segíthetek másokat, hogy közelebb kerüljenek a Teremtővel való összeragadáshoz, és összeolvadjanak a Felső Erővel.

Ezek nagyon magasztos koncepciók, melyek a Adam HaRishon lelkének korrekciójához tartoznak. De mi efelé közeledünk, napról-napra mind megértésben mind érzésekben.

Az emberek egészsége, az egységükön és kölcsönös garanciájukon a múlik. Mindenki felelős felebarátja egészségéért, és mindenkinek biztosítania kell, hogy a másik egészséges marad. Ilyen módon megszabadulunk majd a koronavírustól mivel azáltal, hogy így cselekszünk mi az egység integráció felé irányulunk, a kölcsönös garancia felé haladunk, ahogy egy közös integrál edényt építünk.

Mi akkor teszünk majd ilyen lépéseket, amikor már mindenki azért aggódik, hogy hogyan ne fertőzze meg a többieket és nem pedig arról, hogy ő maga hogyan ne fertőződjön meg. Azaz a gondolataink iránya meg kell, hogy forduljon és az értelmünk számításaink ugyancsak ellentétessé kell, hogy váljanak.

Ugyanis, a kölcsönös garancia azt jelenti, hogy én nem gondolhatok magamra tovább, és nem is kell, hogy magamra gondoljak, mivel mindenki más rám gondol. Nekem, pedig a többiekre kell gondolnom, legalább a tízesemre. Így, akkor képesek leszünk mindannyian kölcsönös garanciával létezni, mely fokozatosan kiterjed, majd az egész világra, és akkor a Teremtő megjelenik közöttünk és korrigál minket.

A kölcsönös garanciát együtt kell elfogadjuk most és mindörökre. Egy garancia természeténél fogva nem létezhet megszorításokkal bármilyen feltételekkel, hiszen az a szereteten alapul. A szeretet az nem kompatibilis megszorításokkal, feltételekkel.

A jó létünk a kölcsönös garancián múlik, mivel ez a korrigált rendszer legalapvetőbb törvénye. Annak érdekében, hogy egészségesek legyünk az embereknek egy olyan “testekben” kell élnie, melyek korrekt módon kapcsolódnak össze egymással, és a korrekt kapcsolat az emberi társadalom összes tagja között a kölcsönös garancia, ahol mindenki, mindenki másra gondol, és mindenki másnak csak jót akar. Így össze kell gyűjtsük az egyelőre törött, szétszéledt részeket, és azokat egyetlen “egészséges testbe” kell összekapcsoljuk.

Amikor a kapcsolat és a garancia az összes rész között megjelenik, ebben a “tökéletes testben”, akkor elkezdjük majd az új életet érezni ebben a “testben”, és nem a jelenlegi, mostani, “beteg létezést” érezzük majd, ahol a “test darabokra van szaggatva”, és a “darabok szét vannak szóródva”. Hanem, majd egy új életet érzünk, ahol a Felső Fény kering a “testen” belül, és kitölti az összes részét. Ez azt jelenti, hogy el kell érjük a korrekciót és ezzel együtt az örökkévaló és tökéletes életet.

Az egész világon növekszik annak az érzése, hogy egy nagyon érzékeny, bizonytalan állapotban vagyunk. Bár az alapok pillanatnyilag stabilnak látszanak, annak ellenére, hogy hatalmas, globális problémákkal küzdünk, a felszín alatt minden fortyog. De minden félelem és veszély ellenére, a jelenlegi helyzet jóra fordulhat, ha mi, mint egyéni emberek, és mint közösség, újra értékeljük az életünk menetét.

Nem értjük és nem is fogtuk fel, de mindenekelőtt nem érzékeljük, hogy egy kölcsönkapcsolataiban létező világban élünk – egy integrál rendszert, egy mechanizmust alkotunk ezen belül.

Valamikor, ha elegendő étel volt valakinek az asztalán, már ezáltal sikeresen teljesebbé tette a napját. Ma azonban számítógép, légkondicionáló és TV nélkül elképzelni is nehéz az életet. A technológia kora, egy mesterséges környezetet teremtett a természeten belül, olyan kényelmes életet kínálva a teremtménynek, ami nélkül az ember már alig tud létezni. Ugyanakkor a technológiai fejlődés új veszélyeket hozott. A klasszikus háborúkra többé nincs szükség annak érdekében, hogy lebénítson egy régiót, vagy egy egész országot. Egy billentyűzet elég arra, hogy megkezdődjön egy kibertámadás, amely százezrek vagy milliók életét veszélyeztetheti. Ráadásul az ember okozta fenyegetés, a bolygót természeti katasztrófák szélére sodorta, amelyek már itt gyülekeznek közös otthonunk a Föld felett.

Minden probléma gyökere az emberi egoizmus növekedésében rejlik. Minden ember a saját magára irányuló sikereket építi, mások vágyainak a lerombolása által. Ez a megoldás egyértelműen konfliktusok és háborúk inkubátora. Mindenkinek az egója, rákényszeríti a saját nézőpontját másokra, megosztottságot és összeütközéseket okozva ez által. Ez az ember természete, és ha nem ismerjük fel, hogy minden alkalommal, amikor másoknak okozunk károkat, valójában magunknak okozzuk azokat – mivel egy hatalmas, globális kölcsönkapcsolatban létezünk – aligha fogjuk túlélni a XXI. századot.

Hiányunk van annak a tudásából, megértéséből és érzékeléséből, hogy egy kölcsönös kapcsolatban lévő világban létezünk, hogy egyetlen integrál rendszert alkotunk. A valóságnak ebben a tiszta érzékelésében, az ember semmit nem tud tenni, ami csak neki előnyös mert azonnal feltárul, hogy ez másoknak mekkora kárt okoz. Egy kagylóhéjba bezárva, semmi jó nem érhet el senkit, függetlenül attól, hogy másoknak, akár még jót is hozhat. 

Egy korábbi Kabbalista, Rav Yehuda Ashlag, erre utal a “Béke a világban” című cikkében, amikor arról beszél, hogy mennyire szükség van, egy integrál megközelítésre annak érdekében, hogy megfelelő módon léphessen be az emberiség abba fejlődési fokozatba, amelyet „utolsó generációnak” nevezünk. Akkor minden ember segítséget fog kapni a boldogság eléréséhez a világ országaitól, amihez az szükséges, hogy az egyén szolgálja az egész világot, a világtól kapott segítség mértékével megegyezően, úgy, ahogy egy fogaskerék teszi a dolgát egy gépen belül. Ez által lehetségessé válik a jó, és boldog állapotok elérése és egy békés irányítás megalkotása. 

Végül pedig kidomborítja, azaz „ki fog derülni, hogy az egyén és a társadalom egy és ugyanaz.” Az egyén nem okozhat kárt a közösségnek, mivel szolgálnia kell a közösséget, mivel a kollektíva, és az egyén szabadsága egy és ugyanaz a dolog. 

Ha a világ egy pozitív jövőt akar látni, miközben az egyén természetes hajlama, hogy mások rovására emelje fel önmagát, ez csak akkor lesz lehetséges, ha ez a hajlam transzformálódik és átirányításra kerül olyan pozitív cselekedetek végrehajtására, melyek az egész közösségnek előnyöket jelentenek. Az önromboló egoista versenyből az emberi szintnek csak azok lehetnek tagjai, akik a teljes közösség érdekben magasabbra emelik a közösségnek szállítandó előnyöket. Egy ilyen forgatókönyvben az emberek egymást nem azzal a vággyal közelítik meg, hogy összetörjék egymást, vagy fölé kerekedjenek egymásnak, hanem azt az utat keresik, ahol egyre magasabbra emelhetik fel az egymásért való létezés, és a mindenki elégedettségének szolgálatának standard-jét.  Egy szélesebb nézőpontból keresztúthoz érkeztünk, és ennek eredményeképpen el kell köteleznünk magunkat, ennek a meggondolatlan folyamatnak az újra értékelésében. Ha mi ugyanebben a formában folytatjuk az egoista versenyt, a helyzet kezelése gyorsan kicsúszhat a kezünkből, aminek az eredményeképpen akár nukleáris háború vagy ökológiai katasztrófa történhet. Ezért kulcsfontosságú, hogy azonnali változásokra irányuló kurzusokat indítsunk, ahol az emberek megtanulhatják, hogyan irányítsák magukat és az emberiség biztonságosan az élet egy új útját kezdje el kiépíteni, ahol harmóniában van a természettel és tökéletes kapcsolatot alakít ki velük.

A változások szívében mindannyiunknak egy tudatos átmenetet kell kialakítanunk az önző, személyes kényelem és mások jólétéhez való hozzájárulás között. A kölcsönös kapcsolatban lévő világban nincs más mód a biztonság garanciájára, egy jobb jövő elérésére, magunknak, a gyermekeinknek és az unokáinknak. Együtt felépíthetünk egy igazi életet, ahol közös érdek a legmagasabb szintű kölcsönösség. Ha elkezdünk együtt ebbe az irányba haladni, mennyivel több csodálatos dolog tárul majd fel, amelyek most a természet mélyén vannak elrejtve. 

Megjegyzés: Manapság az embereknek nagyobb szabadsága van, mint a szolgáknak Amerikában 19. században. Vagy a jobbágyoknak, a jobbágyság idején. 

Válasz: Mindez nem szabadság! Mellesleg, egy szolga, nem volt jobban szolgaságba vetve, mint amennyire mi, napjainkban. Korábban a szolga érezte, hogy a gazdájához tartozik, ami azt jelentette, hogy nem volt miért aggódnia.

Pontosan tudta, hogy a gazdája etetni fogja, biztosítja számára, hogy legyen hol aludnia, gondoskodik arról, hogy egészséges maradjon, hogy legyen családja, stb. Vagyis a gazda, gondoskodott a szolgájáról, vagyis volt közöttük egy megeggyezés.

A tény az, hogy különleges egyezmények léteztek, melyek meghatározták a szolgák státuszát, a szolgatartás körülményeit, azt, hogy a gazdának hogyan kell róluk gondoskodni, hogyan kell orvosi kezelést nyújtani számukra és így tovább. A szolgák nem mindenféle jogok nélküli emberek voltak. Ezenkívül egy szolga nagyon drága volt, így a tulajdonos gondoskodott tulajdonáról, amelyért sokat fizetett.

Ma ezzel szemben minden teljesen más. Téged bármikor kirúghatnak az állásodból, bármikor eltűnhetsz. Száz ember áll a kapunál, aki bármikor hajlandó téged helyettesíteni. Senki nem tartozik neked semmivel, mivel a tulajdonos csak arra gondol, csak azzal törődik, hogy hogyan szabaduljon meg tőled anélkül, hogy bármit fizetnie kellene. 

Kérdés: Ön szerint, a szabadság értékelése szempontjából, az elmúlt másfél évszázadban nem történt semmilyen áttörés, az emberi kapcsolatokban?

Válasz: Az áttörés abban rejlik, hogy ma az embert szolgaként kizsákmányolják, kihasználják, mindezt anélkül, hogy tudna arról, hogy ő valójában szolga.

Kérdés: A szolgaság azt jelenti, hogy az embernek meg van tiltva, hogy szabadon mozogjon egyik helyről a másikra? Nem tud gondoskodni a családjáról, mindez az erőszak és az igazságosság hiánya? Hogyan hasonlíthatjuk a 19. századbeli szolgák állapotát, egy modern munkásember körülményeihez?

Válasz: Én nem látok túl sok  különbséget. Különben sem a saját akaratunk mozgat bennünket, hanem a televíziós reklámok utasításainak megfelelően csalekszünk.Te nem magad választod meg a foglalkozásodat, hanem egy befolyás alatt vagy amelyet elültettek benned gyermek korodban. Ebben nincs semmi szabadság. Beszélj egy jó pszichológussal, és meglátod, hogy ez így is van. 

Természetesen létezik relatív szabadság, de ez igazából csak akkor létezik, hogyha beveszel egy “tablettát”, és nem érzed, a szabadság hiányát. Még büszke is vagy, kijelented, hogy: „Nézzétek, milyen helyen jártam, mit láttam ott, mik voltak ott!” De miért voltál ott? Igen, azért mert mások is oda mentek. Kivétel nélkül mi mindenben, a csorda mentalitást követjük, ennélfogva semmilyen szabadságunk nincsen.

A koronavírus 180 fokban megfordította életünket, de éppen ennek köszönhetően megtanuljuk, hogyan tekintsünk helyesen az életre. Az élet értelm,e nem a reggeltől estig tartó rohanás, a különböző üzletek körül forog, és nem az összes egoista vágyunk, és hajlamunk kielégítésére való törekvés. Nem támogatom az aszketizmust, de a beteljesedés akkor lehetséges, ha ezzel együtt elérjük az élet lényegét és célját, és ez a legfontosabb dolog számunkra. Ezért az élethez való hozzáállásnak olyannak kell lenni, hogy mindenekelőtt azt akarjuk felfedezni, hogy ez hova vezet bennünket.

Hogyan lehet megszabadulni a negatívumtól, a világjárvány idején és pozitívan nézni az életet? Úgy gondolom, hogy az emberiség előtt nagyon pozitív, és ígéretes perspektíva áll, ha az ember megérti, amit a természet készített elő neki.

És vica-verza, ha nem vagyunk egyetértésben a természettel, akkor szenvedni fogunk. A természet megtanítja nekünk, hogyan kell helyesen kapcsolódni az élethez. Elértük az érettséget, és most felnőttként lépünk be az élet új korszakába.

Lehet-e pozitív perspektíva az élettől, az ismeretlentől való félelem? Azonban nem hiszem, hogy félnünk kellene, mert olyan helyzetben vagyunk, mint a gyermekek, akik felnőttek, most szakmát kell szereznünk, és felnőttként kell felépíteni az életünket.

Az férfi (gever) a „legyőzés” – „hitgabrut” szóból származik, mert egy férfi legyőzi az összes nehézséget és problémát, és felépíti az életét: meg kell házasodnia, házat kell építenie, gyermekeket nemzeni, és minden szükséges dolgot biztosítani a számukra.

Így kell viszonyulnunk az élet ezen időszakához, hogy a legfontosabb ne az a vágy legyen, hogy meggazdagodjunk, különféle vállalkozásokat nyissunk, és a világ minden tájára elrepüljünk. Mindez lehetséges, de a legfontosabb, hogy megfigyeljük, miért csináljuk.

Tudnunk kell, hogyan lehet elérni az élet lényegét, annak célját, azaz egy új, korrigált emberiség, azaz korrigált önmagunk megépítését a világon. De nem a régi formában, amikor gyermekekként játszottunk, egymással versenyezve, hanem úgy, hogy komolyan vegyük magunkat és az életünket annak érdekében, hogy egy másik, tökéletes és örök, jelentéssel teli életbe való belépésként érzékeljük őket.

Az emberiség felnőtt, és felnőtt módon kell viselkednie; a koronavírus ilyen viselkedést követel meg tőlünk. Úgy kell viszonyulnunk ehhez, mint egy felhíváshoz, hogy vegyük komolyan az életünket. Ma az élet célja számunkra az öröm megszerzése. Holnap pedig felfedezünk egy új célt az életben, amely ezen élet örökkévalóvá tételét foglalja magában. A természet ezt követeli tőlünk.