Manapság az emberiség nagyon különleges helyzetben találja magát. Egyrészről a koronavírus hatalmas réseket ütött az életünkben, így nagyon sok minden hiányzik ahhoz, hogy azt tökéletesnek tekintsük. Másrészről, soha nem álltunk még ilyen közel a tökéletességhez, mintha csak egy nagyon vékony fal választana el minket tőle, mint egy papírból készült membrán.

Úgy érezzük, hogy a spirituális valóság közvetlenül előttünk áll a vékony fal mögött. Már majdnem a spirituális világban vagyunk, és ez a  “majdnem” a szívünkben van. Hogyha összekapcsolódnánk a tízesben, azonnal a spirituális világban találnánk magunkat.

Úgy tűnik nekem, hogy a spirituális világ messze van, de valójában itt van közvetlenül előttem – pontosan ott, ahol a tízesem van. Hogyha én bezuhanok a barátaim karjai közé és teljesen átadom magam nekik, akkor belépek a spiritualitásba. A Teremtő ilyen feltételeket teremtett ebben a világban. Ma mindezt a koronavírus fertőzésen keresztül láthatjuk, mely betol minket a spiritualitásba. Mi félünk attól, hogy a vírus esetleg meg akar ölni minket, de ugyanakkor  közvetlenül elénk helyezi a spirituális valóságot.

Úgy tűnik, mintha a vírus távol tartana minket egymástól, arra kényszerítve, hogy távolságot tartsunk, de ez nem igaz. A távolság az az önzésünk következménye, és az a vágy, hogy képesek legyünk adakozni egymás felé, közelebb visz majd minket egymáshoz. Ha képesek lennénk összekapcsolódni az adakozás érdekében, hogy gondoskodjunk egymásról, semmilyen vírus nem okozhatna kárt nekünk. 

Mi nem fedeztünk volna fel semmilyen káros vírust, éppen ellenkezőleg, maga a vírus tett volna minket egészségesebbé, az által, hogy minden betegséget meggyógyítana. A Koronavírus felfedte az önzésünkben rejlő gonoszságot, mely mindig is létezett a világban, csak számunkra ez most tárult fel nyilvánvaló módon, hogy megérthessük azt, milyen korrekciókat kell végrehajtanunk. 

Minden a szándékunkon múlik. Hogyha összegyűlünk és eközben gyűlöljük egymást, akkor egy atombomba tárul fel közöttünk. Ellenben, ha, össze akarunk kapcsolódni, minden különbségünk  fölött, akkor többé nem egy nukleáris bombát találunk magunk között, hanem egy nukleáris erőművet, mely nem robban fel, hanem jó és hasznos energiát termel számunkra. Minden azon múlik, hogyan használjuk ezt a belső energiát, a megszerzés iránti vágyunkból, amely eredendő természetünk. Az egónknak léteznie kell, hiszen nem lenne önérzékelésünk egó hiányában. Azonban, a különbség abban rejlik, milyen módon kapcsolódunk össze egymással. 

Ez olyan, mint egy nukleáris reaktor, melyben radioaktív nyersanyag található, és a grafit rudak, melyek megakadályozzák a láncreakciót, és amelyek nem engedik, hogy a nukleáris elemek összeütközzenek egymással. Ilyen módon egy szűrőt helyezünk, a nukleáris részecskék közé, annak érdekében, hogy visszavert fény jelenjen meg, ami azt jelzi, hogy a helyes kapcsolat létrejött. Ennek eredményeképpen “jó energiát” kapunk, melyet felhasználhatunk, és ez az, ahogy ez történik az egész Természetben. 

Az emberiség olyan mértékben halad előre, hogy szüksége van részletes magyarázatokra az életről. Lesz olyan feladata minden embernek, amelyet saját magának kell elvégeznie, és lesz olyan rész, ahol tanulni kell annak érdekében, hogy legyen elképzelésünk az egész rendszer működéséről.

Izrael a közös lélek fejéhez tartozik, ennélfogva felelős azért, hogy a Teremtőtől lehozza a fényt minden nemzethez, akik a lélek testéhez tartoznak, és ott kapják meg a fényt. Azonban minden egyes nemzetnek meg kell értenie ezen működés alapelvét, mint egy autó vezetője aki tudja hogyan vezesse az autót. Van ugyan egy alapvető általános tudása arról, hogy az hogyan működik, de önmaga nem lenne képes megtervezni és felépíteni újat. 

Az egész emberiség olyan mint egy atomerőmű, és a Bnei Baruch csoport pedig az abban lévő grafit rudacska. Hogyha elvégezzük a feladatunkat, akkor képesek leszünk megakadályozni a nukleáris robbanást, mely már beindult, és amely a világot közelebb hozhatja egy harmadik, akár negyedik világháborúhoz. Reménykedjünk abban, hogy képesek leszünk megakadályozni ezt a robbanást.

A közvélemény most a COVID-19 vírusfertőzés második hullámáról beszél, amikor még az első hullám sem fejeződött be. Épp amikor azt gondoltuk, hogy a járvány már az irányításunk alatt van, a gazdaság megnyitása új fertőzési gócpontokat hozott létre, a világ minden részén. Mit jelent ez a jövővel kapcsolatban? Lehet, hogy megpróbáljuk elkerülni a csapongó, logikátlan intézkedéseket azzal kapcsolatban, hogy hogyan kezeljük a vírusfertőzést és annak következményeit, de az igazság az, hogy egyelőre csak a jéghegy csúcsát látjuk abból, ami előttünk áll. Amit bizonyossággal tudhatunk, az hogy az eddigi életmódunk mindörökké megváltozik. A legfontosabb dolog, amit meg kell értsünk az, hogy a Természet rendszere egy újfajta kapcsolathálózat felé tol minket, mivel mindannyian befolyásoljuk egymást, mindannyian egymástól függünk, ahogy azt a koronavírus fertőzés hullámai illusztrálják. 

„Minél inkább egyesülünk ma a szívünkön, lelkünkön keresztül, annál jobban megértjük majd a Természet irányításának az alapelveit, és annál inkább csökken majd, a jövővel kapcsolatos nyugtalanságunk. Tudatunk megnövekszik majd, elkezdünk felfedezni egy magasabb dimenziót, a Természet erejét, mely bölcsen táplál majd minket. Ez egy olyan Erő, melynek az alapvető karakterisztikája a szeretet és a színtiszta adakozás.“

A koronavírus nem fog gyorsan eltűnni közülünk. Lehet, hogy évekig megmarad, bár különböző formákat vehet fel. Ezért rendkívül fontos az, hogy a társadalmat és a gazdaságot az újonnan megjelenő valósághoz igazítsuk. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy néhány hónapon belül a legmélyebb gazdasági válságba kerülünk a második világháború óta. Az üzletek összeomlanak, az emberek megtakarított pénze elfogy, és már nem lesznek képesek kölcsönöket visszafizetni vagy bérleti díjat fizetni. Ennek az egyértelmű jelei már most láthatók. Ennélfogva, teljesen meg kell változtassuk prioritásainkat, céljainkat.

Az országoknak a forrásaikat, a létfontosságú iparágakba kell fektetni, hogy ezzel biztosítsák, hogy minden egyes személy alapvető szükséglete megfelelő módon ki legyen elégítve. A társadalom pénzkészletét elsősorban erre, az alapvető szükségletek biztosítására kell fordítani, és nem szabad azokat más területekre elpazarolni, a korábban hatalommal rendelkező részvényesek nyomására. A luxust kielégítő iparágak bizonyosan nagy csapást szenvednek majd a gazdasági válság miatt. Értelmetlen lenne azokat megpróbálni megmenteni, mivel termékeikre nagyon kevés kereslet marad.

Gondolkodnunk kell cselekvés előtt: a jövő emberiségnek egy sokkal nyugodtabb életstílusra lesz szüksége, az értelmetlen ide-oda rohangálás nélkül, ami a valódi szükségletekre fókuszál a fölöslegek helyett. Az embereknek elsősorban abba kell fektetni energiájukat, hogy mély kapcsolatokat építsenek egymás között, hogy felfedezzék az élet valódi ízét. A jó jövőnk azon múlik, hogy az emberek közötti kapcsolatokat és szeretetet kutassuk, és ez az elfoglaltság lesz majd a belépésünk az újvilágba.

Ameddig el nem érjük a szükséges emberi kapcsolatokat, meg kell tisztítsuk magunkat a szükségtelen üzletektől, elfoglaltságoktól, melyek csak a pusztító versengést növelik az emberek között, elszívják a természet fontos forrásait,  szennyezik a levegőt, a földet, a tengert.

A koronavírus időszaka intelligens módon leválasztja rólunk az élet feleslegessé vált, szükségtelen rétegeit. Fokozatosan lesoványítja a gazdaságot egy egészséges fenntartható dimenzióra, ahogy a szükségtelen zsír eltűnik.

A kormányoknak új gondolkodásmódot kell kifejleszteni annak érdekében, hogy munkalehetőséget és megélhetést biztosítsanak azoknak a millióknak, akik kiszorultak a munkaerő-piacról. A legjobb megoldás az, hogy a lakosságnak egy univerzális alapjövedelmet biztosítsanak, cserébe azért, hogy aktívan részt vesznek egy társadalmi oktatásban, és a közösség építésében.

Ez a menekülési út az oktatáson keresztül megadja majd az emberiségnek a belépést egy új megértés felé, azokkal a változásokkal kapcsolatban, melyek ehhez a különleges időszakhoz tartoznak. Megértjük majd, hogy ezek a változások mit jelentenek az ember, a társadalom és a világ fejlődése szempontjából, és hogy milyen újfajta viszonyokat kell létrehozni az emberek között. Azok, akik tanulnak, majd dolgoznak is egy pár órát olyan területeken, mely a társadalom és a közösség építését segíti. 

A legboldogabb és legegészségesebb élet arról szól, hogy másokról gondoskodjunk, mint ahogy egy édesanya, aki állandóan a gyermekéért aggódik és felbecsülhetetlen, semmi máshoz nem hasonlítható  kielégülést és boldogságot talál abban, hogy gondoskodhat gyermekéről. Bár látszólag ez ellentétes a szociális eltávolodás elvétől, a koronavírus időszaka valójában azért jött, hogy megtanítsa nekünk, hogy hogyan közeledjünk egymáshoz helyesen, és hogyan ne okozzunk egymásnak kárt – a helyes kapcsolat az a szívtől-szívbe való kapcsolat.

Minél inkább egységre lépünk ma, szíveinken és lelkeinken keresztül, annál jobban megértjük majd a Természet  irányítását, és akkor a jövővel kapcsolatos aggodalmunk lecsökken. A tudatosságunk megnövekszik majd és elkezdünk felfedezni egy magasabb dimenziót, mely bölcsen táplál minket, ami a Természet ereje. Ezt az Erőt a szeretet, és a színtiszta adakozás jellemzi.

Ennélfogva, a koronavírus fertőzés, nem egyszerűen egy világméretű járvány, ami azért jött, hogy mindenfajta problémát és pusztulást okozzon, hanem egy evolúciós találós kérdés, amit mindannyiunknak együtt kell megoldanunk. Sikerünk csak az egységünkön múlik, és nem csak azt hozza magával, hogy sikeresen meglovagoljuk a fertőzés hullámait, hanem azt is hogy elérünk a hullám csúcsára, egy új, egészségesebb, és biztonságos jövő érdekében. 

Amerika a világ többi részéhez hasonlóan egy láthatatlan ellenség ellen folytat háborút, a Covid-19 vírus ellen. Ugyanakkor a vírus megelőzésére szolgáló eszközök, mint az arcmaszkok, igencsak láthatóak. Ez, a megelőzést szolgáló intézkedés megosztotta a társadalmat azok között, akik visszautasítják a maszkok használatát arra hivatkozva, hogy az csorbítja szabad választásukat, és azok között, akik az arc maszkok használatát a szolidaritás jelének tartják mások iránt, hogy megakadályozzák a vírus terjedését. Ennélfogva a vírus egy példaértékű gyakorlatot adott nekünk a kölcsönös felelősséggel kapcsolatban, mivel mindannyiunknak meg kell értenünk, hogy egyetlen hajóban evezünk, ezért a közösség jólétének figyelembevétele fontosabb kell hogy legyen, mint az egyéni számításaink.

“Sokan úgy érzik, hogy az arc eltakarása csorbítja a szabad akaratot – viszont, ha többen viselnék az arcmaszkokat, akkor nagyobb szabadságunk lenne arra, hogy kimenjünk.” –  mondta az Egyesült Államok Fősebésze Jerome Adams. Különböző kutatások azt mutatják, hogy az arc eltakarása kritikusan fontos ahhoz, hogy csökkentsük a vírusfertőzés terjedését, és mégis nagyon sok ember megtagadja az arcmaszk kötelező viseletét a közterületeken. Mások az utolsó betűig követik az orvosi utasításokat, míg legtöbben valahol a kettő között lavíroznak.

Mivel a COVID-19 vírus egy új, korábban még nem ismert betegség, ezért kiváltotta belőlünk az ismeretlentől való félelmet. Fogalmunk sincs, mi történne ha “Isten ments” megfertőződnénk, és ez a bizonytalanság érzése, egy általános hisztériához vezet.

A koronavírus betegséget tárgyalja a világon az összes média reggeltől-estig, és minden politikus vagy szakértő megpróbálja kihasználni a helyzetet arra, hogy megmutassák milyen okosak, milyen fontosak, és hogy ők ismerik a legjobban az országuk előre jutásának módját. Hogyha véletlenül igazuk van, akkor azt saját maguknak tulajdonítják, de ha nincs igazuk, akkor az már valaki másnak a hibája. Mint mindig, most is a sikernek sok szülője van, míg a kudarc, az anyátlan marad.

Hogyha el lennének különítve az óvatosak és óvatlanok, akkor talán jobban meg lehetett volna oldani ezt a problémát. Azonban mindannyian elválaszthatatlanul össze vagyunk kapcsolódva ebben a helyzetben. Szóval mit tehetünk? A megoldás a rizikó kiszámításában rejlik. Ha én rendkívüli módon aggódom a betegség miatt, vagy egyáltalán nem aggódom, vagy valahol a kettő között vagyok, akkor lehet, hogy meg kellene változtatnom, hogy mire irányítom a figyelmemet. Más szóval, ahelyett, hogy azt nézem én, mit érzek, és attól rettegek, hogy elkapom a vírust, inkább arra kell gondolnom, hogy az viselkedésem hogyan befolyásol másokat.

Azaz, azt kell mondjam magamnak, hogy egy potenciális vírushordozó vagyok, és az hogy mások megfertőződnek vagy sem, az rajtam múlik. Ennek megfelelően, bárhol is vagyok, minden egyes pillanatban meg kell fontolni a viselkedésemet, és beállítani arra magamat, hogy biztosítsam, hogy mások egészségét óvva, nem adom át a vírust nekik.

Sajnos a publikum még nincs tudatában ennek a személyes felelősségnek, mivel napról-napra ellentmondásos véleményeket kapunk az orvosoktól és másoktól. Ez összezavar minket. Noha a vélemények sokszínűsége az egy pozitív dolog, hogy különböző lehetőségeket veszünk figyelembe, de végezetül a publikumnak világos és tájékozott útmutatásra van szüksége.

Hogyha ugyanúgy folytatjuk tovább, ahogy most haladunk, akkor ugyanott találjuk magunkat ahol eddig, azaz mindenki a saját tanácsát fogja követni, és nem lesz lehetőség az általános jólét érdekében óvintézkedéseket tenni. Ez még inkább eltávolítja majd az embereket attól a biztonságtól, amit egy helyesen elrendezett társadalom nyújthat. Az a helyzet, hogy ahol mindenki a saját természetes ösztöneit, gondolatait követi, és csak saját magát veszi figyelembe, az csak káoszt okoz, ami előbb-utóbb anarchiához vezet.

Ha mindenki beleegyezne abba, hogy az arcmaszk viselése mások érdekében történik, ez megelőzheti azt, hogy belecsússzunk egy ilyen társadalmi káoszba. Bármikor, amikor vita van a közösség és az egyén között, a közösség véleményét kell elfogadnunk. Miért? Mivel ezáltal a természet általános, összekapcsoló erejéhez igazítjuk magunkat, amely képes pozitívan átitatni a társadalmat, az egyén negatív, önző erejével szemben, mely csak rend a megzavarásához, káoszhoz vezet. Ahogy írva van, “Az emberek sokaságában található a király dicsősége“. (Példabeszédek: 14:28) Valójában ez a lényeg.

Bár néhányan óvatosak, mások meg óvatlanok az eredendő egyéni tulajdonságaik alapján, de egy egészséges társadalomnak teljesen új gondolkodásmód felé kell haladnia – hogy mindent mások érdekében tegyünk. Amikor mindenki megpróbál állandóan mások érdekében cselekedni, akkor ott már nem lesz semmi szükség a túlzott félelemre vagy a közömbösségre. Akkor mindannyian ráhangolódnánk a Természet integrál rendszerére, ahol egyensúly uralkodik, és akkor felfedezzük majd, hogy a legvégső szabadság ott található, ahol mindenki a közösség érdekeit tekinti a legfontosabbnak, hiszen a közösség mindannyiunk összessége.

Kérdés: Korábban, majdnem Olaszország teljes déli része a turizmusból élt. Ha a turizmusban dolgozók munkanélküliek lesznek, hogyan látják el az emberek a családjaikat?

Dr. Laitman: Értem, hogy milyen sok szakma, munkahely, vállalkozás és üzlet nem lesz képes visszatérni a járvány előtti állapotába. Tény, hogy szükséges lesz, mindenki számára átlátható, állami segítségnyújtási programok bevezetésére. Ezek nem csak kezet kell, hogy nyújtsanak, hanem elkerülhetetlenül részt kell, hogy vegyenek az egész társadalom életében és a problémák aktív megoldásában. Megoldás lehet a munkaerő létszámok, szükséges mértékűre csökkentésére. Most biztos, hogy jobb lenne az embereket haza küldeni, és egy minimális jövedelmet biztosítani nekik.  

Meg kell értenünk azonban, hogy egy új társadalmat kell teremtenünk. Hogy ezt megtehessük, egy állandó, jól vezetett kommunikációban kell lennünk, de nem olyanokban, amiket manapság a TV-ben lehet látni, ahol különböző kormányzati emberek kerülnek meghívásra, és mindig abban a témában őrölnek, amire nekik van szükségük. 

Különböző szakértőket, tudósokat kell meghívni és nem mindenfajta közéleti figurákat, akik arról álmodoznak, hogy miniszterelnökök lesznek. Akkor valódi felvilágosító beszélgetések születnek, és láthatóvá válnak a kívánatos társadalmi állapotok, amelyeknek el kell jönniük.  Én azt látom, ez a jövő egyre jobban ragyog felénk. 

Kérdés: Ön azt mondja, csak az állami rendszerek tudják a munkanélküliség problémáját kezelni. Ha ez így van, mi egy Kabbalista pontja, amiben megragadhatja a koronavírus témáját a spirituális fejlődésről való beszéd helyett?

Dr. Laitman: Én nem mentegetem az államot, hogy csak ő oldhatja meg a problémát. Ez egy társadalmi és gazdasági probléma. A közösségnek el kell döntenie, mire van szüksége, és mire nincs többé szüksége, és a kezébe kell vennie azokat a funkciókat, melyeket az államok magukhoz ragadtak, és vissza kell venni tőlük annak érdekében, hogy minden menedzselhetővé váljék..

A tény, hogy törvénykezési verseny uralkodott el a kormányzatokban, amelyek miatt nem is képesek megoldani problémákat. Nem hibáztatom őket, mert ott is emberek ülnek, amiket a saját önző természetük hajt ilyen állapotokba.  

Semmi okot nem látok, amiért hinnem kellene abban, hogy ezeket a megoldásokat a kormányokra kellene hagynunk. Talán tehetnek valamit, legalább most, amikor a társadalom tüntet ellenük, és megnyilvánulásokat szervez ellenük. Valójában azonban nagyok sok vállalat és cég nem lesz képes visszatérni a hétköznapi tevékenységéhez.

Kérdés: Az összes problémánk oka, a természeti katasztrófáktól a korona vírusig az emberi társadalmon belül kialakuló egyensúlytalansági helyzet, a megszerző vágyak és az adakozási vágyak között?

Dr. Laitman: Igen, az emberi társadalom szemben áll önmagával és mindennel, ami körül veszi. Ha valóban egyensúlyban lennénk egymással, egy korrigált, önzésmentes módon, ha egyensúlyban teremtenénk az egoizmusunk, valamint a szeretet és a kapcsolat között, azonnal megtapasztalnánk, hogy a természet lekövet bennünket.

Kérdés: Ahhoz, hogy az emberben egyensúlyba hozzuk ezt a két irányultságot, az egy komplex tudomány. Ez hatalmában áll az embernek?

Dr. Laitman: Ez az ember igazi feladata. Az embernek fel kell tárnia a saját és az őt körülvevő természet törvényeit, és mindezt egy abszolút integrál, teljes kölcsönkapcsolat hálózatán belül kell feltárnia és alkalmaznia. Ez az ember feladata, nem csak itt és most, hanem ez egy általános, kozmikus feladat.

Kérdés: Ha minden felesleges munkahely eltűnik, a lakosság 90% -a marad munkanélküli. Mit fognak tenni ezek az emberek, és hogyan fogja a gazdaság támogatni önmagát ezen munkahelyek nélkül?

Válasz: De az emberek, akik elfoglalták ezeket a helyeket, nem tettek semmi hasznosat. Miért dolgoztak? Azért hogy szórjuk a pénzt?

Mit félünk feladni? A haszontalan munkát: hogy egyik helyről elvesszük, hogy egy másik ki  tudja venni, és valaki egy másik helyre dobhatja? Szóval egyesek egy lyukat ásnak, mások betemetik?

Kérdés: Baal HaSulam a Nemzet című újságban írta: „Nyilvánvaló, hogy az összes teremtményben rejlő egoizmus mértéke a teremtés valódi létezésének szükséges feltétele. Enélkül önmagában nem lenne önálló és különálló lény. Ez azonban egyáltalán nem tagadhatja meg az emberben az altruizmus mértékét. Csak az szükséges, hogy világos határokat húzzunk a kettő között: Az egoizmus törvényét minden erejében meg kell őrizni, amennyiben az a minimális létezésre vonatkozik. Az esetleges többletről az ember, -engedélyt kap, hogy lemondjon az embertársa jóléte érdekében.”

Csak azt kell megtudnunk, hogy mi szolgálja a többieket. Ez nem csupán a termelés újraelosztása a minimális szükségletek felé, hanem annak meghatározása, hogy miféle előnye származik ebből másoknak. Hogyan fogjuk megtapasztalni ezt, és mi ez a tendencia?

Válasz: Azt hiszem, hogy államok új csoportját kell létrehoznunk, amelyek ezt ténylegesen meg tudják oldani. De olyan vezetőknek kell lenniük, akik megértik a világ integralitását, és a pillanat szükségességét, hogy integrál formába kell azt elvinni..

Kérdés: Hol találhatunk ilyen vezetőket és politikusokat? Nézd mi történik! Trump most Kínát hibáztatja, Kína ugyanúgy reagál, konfliktusok bukkannak fel. Ugyanazok a trendek, mint korábban. A világ nem változott.

Válasz: Nekünk, a Kabbalistáknak, a saját elképzeléseink irányába kell elmozdulnunk. Minden lehetséges módon el kell magyaráznunk tudásunkat, terjesztenünk  és hirdetnünk kell, amely összhangban van a természet törvényeivel.

A természet nem engedi, hogy mást tegyünk. Amint mindenki visszatér a régi módszerekhez, a mutálódott vírus még súlyosabban fog csapást mérni ránk. Most a következményei ártalmatlanok. A statisztikák szerint a vírus világméretű uralma alatt jóval kevesebb ember halt meg, mintha nem létezett volna.

 De a vírus az emberiség egész rendszerével dolgozik, és ha nem tesszük azt, amire rámutat, azaz ha nem válunk egymással szorosan összekapcsolódottá, akkor semmi jó nem sül ki belőle. Csak várd ki és nézd meg. Még mindig csak úton vagyunk efelé. Azt látom, hogy sajnos minden ország vissza akar térni ahhoz a helyzethez, ahogyan a dolgok a múltban voltak.

Mi egy önző anyagból épülünk fel, ahol elsősorban saját hasznunkat nézzük mások kárára.

Minél tovább fejlődünk az egónk annál nagyobbra nő, és különösen a mi időszakunkban, az egónk olyan mértékben kifejlődött, hogy egyre nehezebbnek találjuk, hogy magunkat kitöltsük, vágyainkat beteljesítjük

Az életük szükségszerűségein túl (étel, szex, család, lakóhely) az egónk arra kényszerít minket, hogy gazdagságot, hatalmat és a hírnevet tartsuk fontosnak, és ez olyan mértékű, hogy sok ember az egész életét annak szenteli, hogy ezeket egyre magasabb szinten elérje.

Azonban ha megértjük, hogy túl minden fizikai célunkon, úgy is láthatjuk magunkat, hogy van egy sokkal magasztosabb cél – ami vár mindannyiunkra, amely arra irányul, hogy elnyerjük, az örök lelket, a véget nem érő kitöltést, egy teljes valóságérzékelést – harmóniát és egyensúlyt a Természet adakozó minőségeivel, akkor azonnal megértenénk, hogy a fizikai örömök mennyire nem lényegesek, mert csak átmenetiek és nagyon véges idejű, kitöltést adnak.

Írva van, a spirituális célról, hogy azok által akik már azt elérték, hogy ha az ember képes lenne akár egy morzsányi spirituális örömöt átélni, akkor hajlandó lenne feladni mindent, a fizikai világban, a spirituális növekedés érdekében

Azonban ez a spirituális öröm rejtve van előlünk.

Mindez azért van, mert ha ez könnyen elérhető lenne, akkor mi egyszerűen odatapadnánk a spiritualitáshoz, azért mivel sokkal nagyobb örömöt adna számunkra, mint bármi amit ebben a világban elérhetünk, és ezáltal, hogy így cselekednénk nem lenne semmilyen szabad választásunk a spirituális élet követésében. 

Mi akkor lépünk a spirituális útra, amikor egyfajta ürességet és betöltetlenséget érzünk a fizikai vágyainkban. Bármekkora mértékben is képesek vagyunk magunkat megtölteni étellel, szexel, családdal, pénzzel, tisztelettel, hatalommal és tudással, még is  állandóan úgy érezzük, hogy valami még mindig hiányzik, valami mást keresünk, és előbb utóbb elkezdjük keresni az élet értelmét és esszenciáját.

Ezek az egzisztenciális kérdések, együtt a fizikai vágyak keserű tapasztalatával, elvezetik az embert a spirituális kutatáshoz, ahol különböző spirituális csoportokhoz és, utakhoz fordul, válaszokat keresve és előbb utóbb megérti, hogy miért is élünk, és mi az életünk értelme.

Hogyha mi elérjük annak a felfedezéséhez, hogy annak érdekében élünk, hogy magunkat felemeljük a valóság egy magasabb érzékelésébe, érzésébe, ahol képesek vagyunk az örökkévaló lelket elérni, akkor ennek a spirituális célnak a nagysága elkezd ragyogni, mint az élet abszolút legfontosabb célja, és akkor előbb-utóbb elveszítjük a fizikai világban elérhető gazdagság, hatalom és hírnév fontosságát.

Akkor egy sokkal természetesebb és kiegyensúlyozottabb hozzáállást érünk el a fizikai világgal kapcsolatban is. Nem próbálunk mindenfajta, túlzott, kifacsart felfújt fizikai örömeket és beteljesüléseket keresni, hanem, ehelyett föléjük emelkedünk azzal a szándékkal, hogy elérjük a spirituális célunkat. 

Az ablakon kívül látható élet, a kapcsolatunkat tükrözi. Az erőszakos tüntetések az amerikai városokban és a koronavírus új hulláma az egész világon elsősorban társadalmi probléma. Meg tudnánk oldani mindkettőt, ha már csak abban egyetértenénk, hogy megváltoztatjuk egymáshoz való hozzáállásunkat.

A koronavírus megtanította nekünk, hogy egy integrál világban élünk, ahol csak a kölcsönös felelősségvállalás feltételei mellett lehetsz egészséges.

A koronavírus megmutatta nekünk, hogy mindannyian egymástól függünk, mivel felelősek vagyunk egymás egészségéért. De ha azt akarjuk, hogy ez a kölcsönös felelősség egészségesen tartson minket, nem a saját egészségünkre, hanem mások egészségére kell gondolnunk. Csak akkor, ha mindenki más egészségének megőrzésére törekszünk, garantáljuk saját egészségünket, mivel senki sem betegszik meg körülöttünk.

Jelenleg maszkokat viselünk, mert nem akarjuk elkapni a vírust másoktól a környékünkön. Ez a természetes, egoista gondolat. De ez a fajta gondolkodás nem állítja meg a vírus terjedését, mivel sok ember nem fél ettől, mert erősnek és egészségesnek érzik magukat, nem törődnek azzal, ha maszk nélkül járkálnak, amikor valójában tünetmentes hordozók lehetnek, akik megfertőzhetnek másokat. Meg kell fordítanunk a gondolkodást és viselnünk kell a maszkokat, nem azért, hogy magunkat védjük, hanem hogy elkerüljük a vírus átadását másoknak.

Ily módon a koronavírus arra vezet minket, hogy megváltoztassuk másokkal szembeni hozzáállásunkat. Addig nem tűnik el, amíg ezt nem tesszük meg.

A koronavírus megtanította nekünk, hogy egy integrál világban élünk, ahol egészségesek csak a kölcsönös felelősségvállalás feltételeivel lehetünk. Ha kifejlesztjük a  kölcsönös felelősségvállalást, nincs szükségünk rá, hogy a kormány bármilyen szabályt és rendelet vezessen be; saját érzéseink jelzik számunkra, mit kellene vagy mit nem szabad tennünk. A COVID-19 elkezdte gondolkodásmódunkat mások irányába változtatni, és nem megy el, amíg be nem fejezzük a folyamatot, és gondolatainkat teljesen az önmagát szolgáló gondolkodásmódtól, a kizárólag másokra való gondolkodásra helyezzük át. Eleinte csak azért, hogy egészségesek maradjunk, de fokozatosan az a szokás, hogy mindenkit magunk elé helyezzünk, a második természetünkké válik, majd legyőzzük a vírust, és az eltűnik.

Kérdés: Mit jelent az emberek túlnyomó többsége számára az önmegvalósítás koncepciója? Milyen fejlődési lehetőséggel bírnak, az erkölcsi, kulturális és spirituális területeken? Mi az, amit valóban meg lehet tenni ezen a téren?

Válasz: Először is meg kell értenünk, hogy ha az ember, nem végez munkát, visszasüllyed az állati szintre, mivel a munkának köszönhetően lett ember, a majommal közös ősből. Ez valóban így van.

De a mi időnkben az emberiség – azt kell, hogy mondjam – visszafelé halad. Ezért meg kell teremtenünk, a megfelelő fejlődés feltételeit, hogy ne újabb tárgyak gyártása, eladása, vásárlása folyjon, hanem az egyén korlátolt, materiális életének spirituális kiegészítésén fáradozzunk. 

Ehhez az emberiség egészét csoportokba kell szervezni, ahol tanítjuk őket, és nem csupán a zene, irodalom és kultúra terén fognak fejlődni. Megvalósítják önmagukat, és újfajta társadalmat építenek. Az emberre jellemző pszichológia; és csoportalkotás segítségével felépítik azt a közösséget, amiben a lehető legjobb feltételek mellett élhetünk, és fejleszthetjük önmagunkat. 

Mindezek mellett, ha az emberek érdeklődnek a reáltudományok iránt, ezeket is tanulmányozhatják. A lényeg, hogy a képzés kell, hogy a fő elfoglaltságunk legyen.