A Medium publikálta az új cikkemet: “A civilizáció újjáépítése”

Az hittük, hogy legyőzhetjük a Covid-19 vírust azzal, hogy egy pár hónapig otthon maradunk és betartjuk a társasági távolságtartást. De ebben nagyot tévedtünk. Abban a pillanatban, ahogy elkezdtük megnyitni a karantént, a vírus visszatért, egy „közel tízszer fertőzőbb” vírustörzzsel – állítják a floridai Scripps Research centrum kutatói. A vírus addig nem áll meg, ameddig meg nem értjük az üzenetét, hogy Itt az ideje, hogy újjáépítsük az emberi civilizációt.

Annak érdekében, hogy az emberek megkapják a szükséges információt ahhoz, hogy megértsék végre, mit jelent egy összekapcsolt civilizációban való létezés, a hatóságoknak olyan intézkedéseket kell hozni, hogy csak akkor adnak támogatást az embereknek, hogy ha azok beleegyeznek abba, hogy megtanulják, hogyan kell élni egy új integrál társadalomban.

Itt van egy rövid, korántsem teljes lista, azokról az országokról, ahol a vírusfertőzések száma ismét elkezdett növekedni: Egyesült Államok, Oroszország, Franciaország, Izrael, Argentína, Brazília (ahol eddig még egyszer sem volt karantén bevezetve), Olaszország, Németország, Dél Korea (ahol korábban sikeresen, visszaszorították a vírus terjedését).

Bárhová is nézzünk keserves kudarcba fulladt az a taktika, hogy „Maradj otthon, amíg a vírus el nem tűnik“ és az új vírustörzs biztosítja, hogy ez a fajta taktika továbbra is kudarcot fog vallani. Ez csak egyetlen lehetőséget ad számunkra, hogy újjá kell szervezni az országokat, azért, hogy mindenki megkapja az alapvető szükségleteit, miközben megtanulja, hogy mi is történik a világban. Bármely ország, melyik nem alkalmazza ezt a taktikát, az egy teljes társadalmi, politikai és gazdasági összeomláson fog keresztül menni.

Nem leszünk képesek kinyitni az üzleteket, a bevásárlóközpontokat, mivel ezek akkor a fertőzés gócpontjaivá válnak. A Bloomberg szerint „az Egyesült Államokban az elveszített munkahelyek egyharmadánál, azzal a kockázattal kell számolnunk, hogy állandósulni fog“. Én azt hiszem, hogy a Bloomberg még így is túl optimista. Mivel a vírus nem engedi majd, hogy kinyissuk az üzleteket, azok egyszerűen bezárnak, valamit az összes olyan vállalkozás is leállásra kényszerül, amiknek a működése ezektől, az üzletektől függ. A közeljövőben Amerikában az embereknek közel a fele munka-és jövedelem nélkül marad, és nem is lesz lehetőség, hogy új munkát találjanak. Az idő múlásával a jövedelem nélküli amerikaiak száma csak növekedni fog „mivel a vállalatok, a gyártóktól a kereskedőkig, mindenki, alkalmazkodni fog egy vírus utáni világhoz, így még több embert elzárva a biztonságos munkától“ – állatja a Bloomberg Economics kutatása. Ha figyelembe vesszük, -hogy a vírusfertőzés még el sem múlt- a munkaerő piacra gyakorolt hatás sokkal katasztrofálisabb lesz, mint amit eddig jósoltak.

Ezért, minden kormánynak és önkormányzatnak azonnali lépéseket kell tennie, hogy megakadályozzák a rendszer összeomlását, ami egy ilyen munkanélküliségi rémálom után bekövetkezhet. Az ilyen bizonytalan helyzetben az emberek alapvetőbb félelme az éhség és hajléktalanság fenyegetettsége lesz. A kormányoknak maguk részéről azonnali intézkedéseket kell hozni, hogy vizet, ételt, energiát és megfelelő lakóhelyet biztosítsanak mindenki számára. Hogyha az emberek az utcán fognak maradni és éhezni fognak, akkor majd zavargások törnek ki, ami semmi nem lesz ahhoz képest, mint amit az elmúlt napokban láttunk George Floyd tüntetések során.

Ezek után a kormányoknak és helyi hatóságoknak mindenkit informálniuk kell arról, hogy a helyzet megváltozott és az életük nem tér vissza oda ahol 2020 márciusa előtt volt. Az embereknek információra van szüksége arról, hogy mit jelent egy olyan világban élni, ahol csak kevés embernek van állandó munkája, és akik dolgoznak, azok fogják biztosítani az alapvető szükségleteket mindenki más számára. A többi embernek pedig azt kell majd tennie, amit már hosszú ideje tennünk kellett volna, hogy megtanuljuk, hogyan kommunikáljunk, és hogyan kapcsolódjunk egymással.

Ahogy az emberek alapvető szükségletei garantálva lesznek a hatóságok által létrehozott új struktúrának köszönhetően, az emberek a szabadidejüket arra fogják használni, hogy megtanulják, hogyan építsenek helyes társadalmi kapcsolatokat egymással. Ezek után meg kell tanulniuk, mit is jelent az, hogy embernek lenni. Nem lesz ok arra, hogy állásokért versenyezzünk, nem lesz szükség az üzleti háborúkra. Az embereknek csak annyit kell megtanulniuk, hogyan kommunikáljanak egymás között, és hogy fedezzék fel,  milyen nagyszerű összekapcsolódni egymással, a fajok, a színek, a kulturális és a nemzetiségi különbségek felett. A harc és a versengés helyett az emberek egy új értelmet találnak majd az életükben, azon keresztül, hogy összekapcsolódnak másokkal, ahelyett, hogy állandóan versenyeznek mindenkivel azért, hogy elfoglalhassa a legmagasabb helyet, kimerülten, sérülten és magányosan.

Annak érdekében, hogy biztosítsuk, hogy az emberek megkapják a szükséges információt ahhoz, hogy hogyan kell élniük a kölcsönös-kapcsolat civilizációjában, a hatóságoknak meg kell határozni az új társadalmi rendet. Azaz hogy az alapvető szükségletek elfogadásáért cserébe az embereknek oktatásban kell részt venniük, hogy megtanulják, hogyan éljenek ebben az új társadalomban. Így az emberek, a rendszer által meg fogják kapni mind a fizikai, mind az intellektuális és az érzelmi szükségleteiket. Minél gyorsabban fókuszálunk erre,  annál hamarabb jelenik meg ez az új társadalom, ahol a fanatizmusnak és gyűlöletnek többé nincs helye, ahol az emberek elsődleges foglalkozása az lesz, hogy hogyan építsenek ki egy barátságot és helyes kapcsolatot egymással.

Hogyha ezek a szavak még mindig fantáziának, és utópiának tűnnek, akkor csak emlékezzünk vissza, amit gondoltunk az életükről februárban, és mit gondolunk az életünkről most …

Az egész világon növekszik annak az érzése, hogy egy nagyon érzékeny, bizonytalan állapotban vagyunk. Bár az alapok pillanatnyilag stabilnak látszanak, annak ellenére, hogy hatalmas, globális problémákkal küzdünk, a felszín alatt minden fortyog. De minden félelem és veszély ellenére, a jelenlegi helyzet jóra fordulhat, ha mi, mint egyéni emberek, és mint közösség, újra értékeljük az életünk menetét.

Nem értjük és nem is fogtuk fel, de mindenekelőtt nem érzékeljük, hogy egy kölcsönkapcsolataiban létező világban élünk – egy integrál rendszert, egy mechanizmust alkotunk ezen belül.

Valamikor, ha elegendő étel volt valakinek az asztalán, már ezáltal sikeresen teljesebbé tette a napját. Ma azonban számítógép, légkondicionáló és TV nélkül elképzelni is nehéz az életet. A technológia kora, egy mesterséges környezetet teremtett a természeten belül, olyan kényelmes életet kínálva a teremtménynek, ami nélkül az ember már alig tud létezni. Ugyanakkor a technológiai fejlődés új veszélyeket hozott. A klasszikus háborúkra többé nincs szükség annak érdekében, hogy lebénítson egy régiót, vagy egy egész országot. Egy billentyűzet elég arra, hogy megkezdődjön egy kibertámadás, amely százezrek vagy milliók életét veszélyeztetheti. Ráadásul az ember okozta fenyegetés, a bolygót természeti katasztrófák szélére sodorta, amelyek már itt gyülekeznek közös otthonunk a Föld felett.

Minden probléma gyökere az emberi egoizmus növekedésében rejlik. Minden ember a saját magára irányuló sikereket építi, mások vágyainak a lerombolása által. Ez a megoldás egyértelműen konfliktusok és háborúk inkubátora. Mindenkinek az egója, rákényszeríti a saját nézőpontját másokra, megosztottságot és összeütközéseket okozva ez által. Ez az ember természete, és ha nem ismerjük fel, hogy minden alkalommal, amikor másoknak okozunk károkat, valójában magunknak okozzuk azokat – mivel egy hatalmas, globális kölcsönkapcsolatban létezünk – aligha fogjuk túlélni a XXI. századot.

Hiányunk van annak a tudásából, megértéséből és érzékeléséből, hogy egy kölcsönös kapcsolatban lévő világban létezünk, hogy egyetlen integrál rendszert alkotunk. A valóságnak ebben a tiszta érzékelésében, az ember semmit nem tud tenni, ami csak neki előnyös mert azonnal feltárul, hogy ez másoknak mekkora kárt okoz. Egy kagylóhéjba bezárva, semmi jó nem érhet el senkit, függetlenül attól, hogy másoknak, akár még jót is hozhat. 

Egy korábbi Kabbalista, Rav Yehuda Ashlag, erre utal a “Béke a világban” című cikkében, amikor arról beszél, hogy mennyire szükség van, egy integrál megközelítésre annak érdekében, hogy megfelelő módon léphessen be az emberiség abba fejlődési fokozatba, amelyet „utolsó generációnak” nevezünk. Akkor minden ember segítséget fog kapni a boldogság eléréséhez a világ országaitól, amihez az szükséges, hogy az egyén szolgálja az egész világot, a világtól kapott segítség mértékével megegyezően, úgy, ahogy egy fogaskerék teszi a dolgát egy gépen belül. Ez által lehetségessé válik a jó, és boldog állapotok elérése és egy békés irányítás megalkotása. 

Végül pedig kidomborítja, azaz „ki fog derülni, hogy az egyén és a társadalom egy és ugyanaz.” Az egyén nem okozhat kárt a közösségnek, mivel szolgálnia kell a közösséget, mivel a kollektíva, és az egyén szabadsága egy és ugyanaz a dolog. 

Ha a világ egy pozitív jövőt akar látni, miközben az egyén természetes hajlama, hogy mások rovására emelje fel önmagát, ez csak akkor lesz lehetséges, ha ez a hajlam transzformálódik és átirányításra kerül olyan pozitív cselekedetek végrehajtására, melyek az egész közösségnek előnyöket jelentenek. Az önromboló egoista versenyből az emberi szintnek csak azok lehetnek tagjai, akik a teljes közösség érdekben magasabbra emelik a közösségnek szállítandó előnyöket. Egy ilyen forgatókönyvben az emberek egymást nem azzal a vággyal közelítik meg, hogy összetörjék egymást, vagy fölé kerekedjenek egymásnak, hanem azt az utat keresik, ahol egyre magasabbra emelhetik fel az egymásért való létezés, és a mindenki elégedettségének szolgálatának standard-jét.  Egy szélesebb nézőpontból keresztúthoz érkeztünk, és ennek eredményeképpen el kell köteleznünk magunkat, ennek a meggondolatlan folyamatnak az újra értékelésében. Ha mi ugyanebben a formában folytatjuk az egoista versenyt, a helyzet kezelése gyorsan kicsúszhat a kezünkből, aminek az eredményeképpen akár nukleáris háború vagy ökológiai katasztrófa történhet. Ezért kulcsfontosságú, hogy azonnali változásokra irányuló kurzusokat indítsunk, ahol az emberek megtanulhatják, hogyan irányítsák magukat és az emberiség biztonságosan az élet egy új útját kezdje el kiépíteni, ahol harmóniában van a természettel és tökéletes kapcsolatot alakít ki velük.

A változások szívében mindannyiunknak egy tudatos átmenetet kell kialakítanunk az önző, személyes kényelem és mások jólétéhez való hozzájárulás között. A kölcsönös kapcsolatban lévő világban nincs más mód a biztonság garanciájára, egy jobb jövő elérésére, magunknak, a gyermekeinknek és az unokáinknak. Együtt felépíthetünk egy igazi életet, ahol közös érdek a legmagasabb szintű kölcsönösség. Ha elkezdünk együtt ebbe az irányba haladni, mennyivel több csodálatos dolog tárul majd fel, amelyek most a természet mélyén vannak elrejtve. 

Kérdés: A társadalmi szintű adakozás és megszerzés közötti egyensúlyt, az egyesülés jelenti?

Válasz: Igen. Az egyesülés, egy folyamat. De a helyzet az, hogy ez nem mindenki számára nyilvánvaló. Számos gazdasági, politikai, társadalmi és mindenféle egyéb elmélet létezik, mégsem tudja senki, hogy mit kezdjenek ezekkel. Annyi vélemény van, ahány ember. Mert mindez az emberre vonatkozik, és az ember számunkra terra incognita (ismeretlen terep).

Kérdés: Honnan tudhatom, hogy mennyit szerezhetek meg, és mennyit adhatok?

Válasz: Nem tudhatod, mivel az egoizmusod kihajít a rendszerből. Míg az állatok ösztönösen tisztában vannak a hierarchiával, az egységalkotás szükségességével, és világos elképzeléssel rendelkeznek arról, hogyan néz ki a megfelelő falka, az emberi csoportnak nincs ilyen törvénye. Kiderül, hogy rosszabbak vagyunk az állatoknál. Nincs olyan elv, amely féken tartana minket.

Kérdés: Mit kíván a természet az emberi szinttől? Ha minden szinten minden automatikusan és ösztönösen működik, akkor az ember felé mi az elvárás?

Válasz: A természet azt várja el az embertől, hogy tudatosítsa azt, hogy ásványi, növényi és állati szintek fölött helyezkedik el. Hogy belássa, nem tartozik a természet állati részéhez, és nem képes az állatokhoz hasonlóan, automatikusan megteremteni közösségi struktúráját.

Így hát tanulmányoznia kell, ki is ő, és fejlődésének folyományaként hogyan érheti el a helyes, dinamikus és esztétikus egyensúly állapotát. Ezeket mind megköveteli a természet az embertől.

Meg kell értenünk a természet általános törvényét, és alkalmaznunk kell az emberi társadalmakra. Olyan összeköttetést kell az emberek között létesíteni, ami tükrözi, hogy nem vagyunk állatok, hanem egoista módon fejlődő emberek vagyunk, akik minden pillanatban azt akarják, hogy mindennek és mindenkinek alávessék magukat.

Ugyanakkor persze továbbra is kötelességünk, hogy a megfelelő egyensúlyi állapotba juttassuk magunkat. Meg kell teremtenünk az ember és a természet többi szintje közötti interakciós rendszert, méghozzá oly módon, hogy ez harmonikusan, önmagába integrált formában működhessen.

Ezzel a feltétellel azonban nincs tisztában az ember. Még a saját maga kis társadalmi közegét sem képes létre hozni. Arról még nem is szóltam, hogy az ember, hogyan pusztít el mindent, miként bánik az ásványi, növényi és állati természeti elemekkel. Az ember egyetlen problémája az egoizmusa.

Muszáj kitalálnunk, hogy lovagoljuk meg ezt az egoizmust, hogyan irányítsuk, miként korlátozzuk intelligens módon. Végtére is meg kell értenünk, hogyan kellene viselkednünk önmagunkkal és társainkkal.

Kérdés: Ha nem tudunk ellenállni a természetnek, akkor jobb, ha hagyjuk tegyen velünk, amit akar? Vissza kell vonulni és feladni a harcot?

Dr. Laitman: Mindenekelőtt semmi okunk szemben állni a természettel. Ez teljesen illogikus és értelmetlen. A természet maga a világmindenség. Ezek olyan belső szinteket jelentenek, amikhez képest lehet egyáltalán arról fogalmam, ki vagyok én? A természet egy produktuma vagyok. Egy semmitmondó bogárként állok vele szemben. Fogalmam sincs kivel, és mivel van dolgom egyáltalán. Miért bocsátkoznék vele vitába, mint egy kisgyermek, ez egy értelmetlen szélmalomharc lenne. Mi ez a Don Quijote, felhők felett lebegő hozzáállás?

Egyszerűen meg kell érteni, hogy óriási, többszintű rendszer részei vagyunk, amin belül fogalmunk sincs, hol, mit és hogyan kell megcselekednünk. Ezért a fejlődésünk függvényében kell automatikusan integrálódni a rendszerbe.

Ha ásványi, növényi vagy állati részei lennénk a természetnek, automatikusan elrendeződnénk benne, mint integrál belső elem. Mivel azonban az ember szintjén vagyunk, és bennünk van az egoizmus tulajdonsága, amely szeretne kivezetni minket a természet fölé, mert különlegesek és egyediek szeretnénk lenni!

Ez által az ember különbözik az állatoktól. Kiderül, hogy az egója által ki akar lépni a természet alkalmazkodó rendszeréből és ennek eredményeképpen szenvedésre van ítélve.

Azonban az egoizmusunk állandóan növekszik, szembenállásra kényszerítve minket egymással, és a bennünket körülvevő ásványi, növényi és állati természeti szintekkel. Ez általában a gonoszságunk, a mi igazi problémánk, amit úgy nevezünk a gonosz az emberrel kezdődik.

Úgy lett megteremtve, hogy felismerhessük a gonoszt és kijavíthassuk magunkban jó irányba fordítva. Akkor érthetjük meg a természet teljes mélységét, hogyan válhatunk tudatosan az integrál kapcsolat részévé és hogy veszünk részt a cselekedetiben.

Ezért az egoizmus nem azért lett megadva nekünk, hogy a természettel szembe fordítson minket, hanem hogy a segítségével valódi kapcsolatra léphessünk vele, érezzük a távolságunkat tőle, magunkhoz vonzzuk és helyesen reagáljunk a kölcsönös befolyásra, ami kialakult vele, ami összességében maga a Teremtő. Kijelenthetjük tehát, hogy a természet maga a Teremtő.

Kérdés: Amikor a ragadozók, mint például a farkasok nagyobb önzést mutatnak, akkor az összes nyúl száma az erdőben lecsökken és a farkasok közül többen éhen pusztulnak. Aztán a természet újra egyensúlyt teremt a két faj között. 

Ki lehet jelenteni, hogy az emberi társadalomban az egyensúly az adakozás és a megszerzés között hasonlóan jön létre, és a koronavírus például az egyensúly eszköze a természet kezében?

Dr. Laitman: Ez történik, csak egy sokkal összetettebb módon, mint az állatok esetében, sokkal több eleme van az egyensúlynak, azonban ezek nem magától érthetődőek.

Meg van a szabad akaratra irányuló lehetőségünk, de nem az állatokhoz hasonló módon nyilvánul ez meg. Azt mondhatjuk, ők egy rendszerhez viszonyulnak és a kölcsönös befolyás egyensúlyozza ki őket. Mindezek felett egy általános szabály is van, egy általános képlet.

Azonban ez nem így működik az emberek esetében. Az emberek nem tudják egyensúlyba hozni magukat ezen a módon, mert az egójuk megszerző, mindig más kárára akar érvényesülni, uralkodni akar a másikon, és rendkívül irigy. Ez az, ami az állatoknak nincs. Az egoizmus az emberen uralkodik, és az abszolút rombolás felé vezeti.

Kérdés: Ennek ellenére a természet részei vagyunk? 

Dr. Laitman: Igen, a részei vagyunk és ezért nekünk kell önmagunkat hozzá igazítani a minőségeihez, amennyire csak lehet, és beilleszkedni a természet összképébe. 

Kérdés: Ön azt mondja, hogy a vírus és minden, ami velünk történik,  az a természetből jön. Mit ért ez alatt?

Válasz: A természet rendszere mindaz ami körbevesz minket a kövületi, növényi, állati természet és az emberi társadalom.

A kövületi, növényi és állati szintek ösztönösen cselekszenek, azoknak a törvényeknek megfelelően melyeket a természet rendszere felébreszt bennük. Ennélfogva, nincs közöttük, és a természet rendszere között ellentmondás.

Az ember, két tulajdonságot foglal magába: egy egoista minőséget, mely arra készteti, hogy csak magára gondoljon, és egy másikat, amely az egész, őt körülvevő világgal való kapcsolatából származik.

Itt megmutatkozik az ellentmondás: az ember ellentétes az egész világgal. Mi ezt az ellentétet, nevezzük “egoizmusnak” , mely nincs jelen a kövületi, növényi és állati szinteken. Annak érdekében, hogy az ember, elérje céljait, és azt a vágyát, hogy egyre erősebb, nagyobb, gazdagabb és hatalmasabb legyen. Azaz, az ember készen áll arra, hogy elpusztítsa az egész őt körbevevő természetet, és meg is van erre a lehetősége.

Itt rejlik a probléma, hogy mit tehetünk az emberrel, annak érdekében, hogy a rendszer organikus résztvevőjévé váljon, a természet integrál részévé, és, hogy és ne legyen kívűlálló, azt gondolva,  hogy azt tehet amit csak akar?

Évről-évre és generációról-generációra az ember egyre hatalmasabbá válik. Pusztítja a természetet, mindent az uralma alá hajt, és olyan dolgokat tesz amire nincs is szüksége. Miért? Azért, hogy kielégítse kicsinyes,  személyes érdekeit.

Ez által az ember elégeti az erdőket, le csapolja a vízgyűjtőhelyeket,  és mindent megtesz annak érdekében, hogy minden pillanatban pénzt,keressen, hogy saját szűklátókörű önzését szolgálja, bár mindennek semmi értelme és logikája. Egyszerűen elpusztítja a természetet.

Kérdés: De mi magunk, nem vagyunk a természet része?

Válasz: Egyrészt mi részei vagyunk a természetnek, és nem is tudunk kilépni belőle, nem létezhetünk azon kívül. Másrész, egy olyan önző tulajdonsággal rendelkezünk, mely minket a természet fölé helyez.

Kérdés: A természetnek megvannak a saját törvényei: a nehézségi erő, a termodinamika törvényei és így tovább. Az elmúlt 200 év alatt az emberiség több mint 200 fizikai törvényt fedezett fel. Akkor melyek azok a törvények, melyeknek mi emberek, nem felelünk meg?

Válasz: mi a természet integrális törvényeivel nem egyezünk, mivel a természet egész rendszere összekapcsolódott és egy zárt rendszer formájában létezik, melynek magát kell támogatnia, fenntartania. Mi az integrál természet keretein túl lépünk, azt gondoljuk, hogy megtehetünk bármit amire csak az edott pillanatban szükségünk van.

Mondjuk azt, hogy gazdagabb akarok lenni mint mások. Ennek nincs igazolása, nincs jogosultsága de én ezt akarom, ennélfogva levágok erdőket, olajat pumpálok folyókba, szennyezem a levegőt. Nem érdekel engem, hogy mi történik ezek után, a legfontosabb az, hogy saját önző célomat elérjem.

Az állativilágban nincsenek ilyen célok. Az ő egyetlen céljuk az, hogy táplálják magukat és utódokat nemzenek. Ezen az állati célokon túl, az embernek vannak egyéb céljai: az, hogy mások fölé emelkedjen. Mindez annak az önzésnek köszönhető, mely arra kényszerít minket, hogy mindent fel használjunk, kihasználjuk a világban magunk körül, annak érdekében, hogy ezt a célt elérjük.

Kérdés: Mit ért ön, kapcsolat alatt? Baal HaSulam, a nagy Kabbalista, azt írja, hogy csak két törvény létezik a társadalomban, a megszerzés és az adakozás törvényei. A mi a természetünk által, azt szeretjük amikor megkapunk valamit a társadalomtól, de csak akkora  mértékben szeretünk adakozni, amekkora mértékben képesek vagyunk abból valamit nyerni.

Ennélfogva a probléma az, hogy nem tudjuk helyesen egyensúlyban tartani, hogy az embernek a társadalomban mennyit kell megszereznie, és mennyit kell adnia. Hogyha egy helyes egyensúly lenne, a megszerzés és az adakozás között, akkor képesek lennénk létrehozni a helyes kapcsolatot?

Dr. Laitman: az ásványi, növényi, és állati szinteken a természet, ezt ösztönösen szabályozza. Az emberi szinten azonban ezt nekünk kell a kezünkbe venni, de képtelenek vagyunk erre, mivel még nem ismerjük a teljes képet, a természet rendszerével kapcsolatban. Minket az önzés irányít, és mindenki az egész természetet, önmaga irányába akarja eltorzítani.

Kommentár: Ez a Kabbala Tudományának teljessége. Mekkora mértékben kapunk meg? Mekkora értékben adakozunk? Kinek adakozunk? Ki határozza meg mindezt?

Dr. Laitman: Mi képtelenek vagyunk előírni ezeket a direktívákat, mint állami szabályokat, nekünk a kölcsönkapcsolati rendszert kell érzékelni, ami magába foglalja a Természet minden erejét, és ezekkel eggyezésben cselekszik.

Kérdés: Azaz a megoldás nem az, hogy előírjuk az embernek, hogy mennyit szerezhet meg és mennyit kell adakoznia?

Dr. Laitman: Nem. Teljesen világosan érthető, hogy mi az ami a Természettel egyezésben van, és nem azzal van egyezésben, ami valakinek csak úgy eszébe jut. 

Kommentár: Az elég nyilvánvaló számunkra, hogy ez, hogy történik egy családban. Hogyha van kapcsolatom a gyermekeimmel, feleségemmel és rokonaimmal, akkor arra fogok törekedni, hogy annyit adakozzak feléjük amennyit csak lehetséges, ésönmagam számára csak a szükségleteimet szerezzem meg, mivel nekem a feléjük való adakozásból van igazán örömöm.

Dr. Laitman: Ez ösztönösen működik az emberben. De teszünk valamit, amikor nem érezzük ugyanazt a szomszéd irányában, vagy a felebarát irányában,  és feléjük semmi jót nem akarunk tenni? Ellenkezőleg, én úgy érzem, hogy felettük állok, hogy nagyobb vagyok, fontosabb vagyok náluk, ez kitölt engem, és örömet okoz.

Kérdés: Hogyan élvezhetnénk mások sikerét jobban, mint a sajátunkat, mint amikor a gyermekeink sikerének örülünk, mivel a gyermekeink fontosabbak számunkra? Honnan kaphatjuk meg ezt a felebaráti szeretet?

Kommentár: El tudod képzelni, hogy a természet mit követel tőlünk?!

Dr.Laitman: Igen a természet lehetetlent követel tőlünk

Kérdés: Akkor most mit csináljunk?

Dr. Laitman: Vegyünk erőt magából a természetből, amely természet bizonyos dolgokat elvár tőlünk, és akkor a természet ereje altruistává változtat minket. Ez  atermészet rakot be bennünket az egoizmus szintjére, de a tőle kepott erővel képessé válunk a helyes viselkedés vonalát megtalálni, az egoizus és az altruizmus között, azaz a megszerzés és az adakozás között és el tudjuk dönteni hogy magunkkal vagy másokkal törődjünk. S akkor majd meglátjuk, hogy hogyan változtathatjuk meg a világot.

Kérdés: A természet azonnal reagált a karanténra. Az embereknek meg kell emészteni, meg kell érteni ezt, és akkor elkezdünk majd megváltozni. De miért olyan nehéz az ember  számára, hogy így tegyen?

Válasz: az önzésünk bezár minket, és ezért van az, hogy nem vagyunk képesek meghallani, érezni vagy érzékelni másokat. Számomra ez olyan, mintha mások nem léteznének. Természetesen, valahogy szimpatizálok a másikkal, de mégis valójában nem a másikat érzem, hanem saját magamat, a saját érzékelésemet, a másikkal kapcsolatban.

Ez a probléma, mivel mindenkit önző módon saját magamon belül érzek, ennélfogva a saját érzéseimet vetítem rá a másikra, és a másikét magamra.

Amikor mi elérjük a valóság érzékelését, amely nem a jelenlegi érzékszerveinkkel történik, hanem azok fölé emelkedünk, akkor megszerezzük az integrál világ tulajdonságait,  és a világot egy teljesen új formában kezdjük el érzékelni, ahol az idő, távolság, fizikai mozgás többé nem számít, azaz mindannyian, egyetlen átfogó rendszerben élünk majd, melyet úgy nevezünk, hogy lélek, vagy Adam.

Amikor elkezdjük a világot ilyen módon érzékelni, onnantól kezdve egy új módon irányítanak bennünket a képességeink és cselekedeteink.