Az olyan csúcs minőséget kínáló helyektől, mint a Neiman Marcus áruház lánc, a diszkont értékesítő helyeken keresztül, mint a „Tuesday Morning” lánc, az óriás Hertz autóbérlést kínáló üzletekig, nagyon régóta üzemelő vállalkozások zuhantak csődbe olyan sebességgel, hogy ezeknek a listáját sem sikerül frissíteni az ezt elemzőknek. Néhány nagy név azok közül, akiket a COVID-19 megroppantott, vagy végső csapást mért rájuk: J. Crew, Neiman Marcus, Stage Stores, Brooks Brothers, J.C. Penney, Tuesday Morning, GNC Holdings, Lucky Brand Dungarees, Gold’s Gym, Pier 1 Imports, Hertz, CEC Entertainment, és ez éppen csak a kezdete a listának.

A holnap hősei nem filmcsillagok lesznek, vagy Instagram ikonok, hanem olyan emberek, akik képesek másokat összegyűjteni, akik a szolidaritást és a kölcsönös felelősséget hirdetik.

Azonban láthatóan nem úgy néz ki, mintha a Korona vírus indította volna el ezt a trendet. Csak tavaly, a Gymboree, Payless Shoesource, Forever 21, Diesel, és más, nagy, közepes és kicsi kiskereskedelmi cég adta be az úgynevezett Chapter 11 dokumentumot, amely az USA törvényei alapján, a csődbejelentésre szolgál. Eközben bár igaz, hogy ezek az áruház láncok az online kereskedelem forradalmának áldozatává váltak, vannak jelek, amelyek arra utalnak, hogy ennél többről van szó, valójában egy korszak zárul le.

A vírus felgyorsította a márkákhoz ragaszkodás feladásának folyamatát, és az alapszükségletek átértékelésének felemelkedését láthatjuk világszerte, Amerika pedig úttörő szerepet mutat ebben. Nem csak arról van szó, hogy az embereknek vissza kell fogniuk az állandó rohanást a csúcstechnológiákat képviselő termékek vásárlási csapdái után, hanem egyszerűen kevesebbre lesz szükségük ezekből. A Korona vírus okozta karantén nagy csapást mért a kiskereskedelmi eladásokra mindenütt, és bár várható némi visszarendeződés, mégis az általános trend folyamatos csökkenésre utal.

Az emberek változnak. Elveszítik érdeklődésüket a még meglévő, holnapra eltűnő eszközök vásárlása iránt, amelyek csak ürességet hagynak maguk után. Ezek helyett az emberek elkezdenek olyan, értelmet hordozó, tartós dolgokkal foglalkozni, amelyek leginkább az emberi kapcsolatokkal állnak összefüggésben. Az élet teljesen hideggé vált a szöveges üzenetek mögött, melyek ma a kapcsolatot jelentik, és beszorítják azt a mobiltelefonok képernyője mögé, hogy az embereknek szüksége lesz valódi kapcsolatokra – amelyek a szívek között jönnek létre.

A holnap hősei tehát olyan emberek lesznek, akik összekapcsolnak egymással másokat. A közeledő korszak legizgalmasabb személyiségei azok lesznek, akik elérik másoknál, hogy érezzék a szívtől szívig kialakuló kapcsolatokat, és hogy éreztessék velük, hogy ez tesz boldogabbá, ez ad önbizalmat, és elérik, hogy akarják mindezt folyamatosan érzékelni.

Kérdés: Miután a vírus egységre kényszerít minket, szükséges, hogy rendelkezzünk a kapcsolódás módszerével, vagy elég, ha a csapások hatására alkotunk egységet?

Válasz: Nem, az nem elég. A csapások hatására csupán kezdetben érhetsz el haladást, amikor megkapod a módszert. Később, te magadtól akarsz mozdulni.

Ezért a csapásoktól mentes haladás válik állandó állapotoddá. Nem a csapás, hanem a jövőbeli pozitív állapotok befolyásolnak. Előretörő vágyad a mozgatórugó.

Még sokat kell tanulnunk kapcsolatunk módszeréről. Aztán egyszerűen meglátjuk, hogyan tudunk a szó szoros értelmében folyamatosan emelkedni a megértés, érzéseink, saját magunkba vetett bizalmunk és a világ tekintetében. Mindez olyannyira izgalmas perspektíva, hogy soha nem szabad bedobni a törülközőt.

Kérdés: Mit tegyen az ember, hogy megfelelő módon, szenvedés nélkül jusson előre, és ne kelljen a következő csapásra várnia?

Válasz: Meg kell tanulnia, mi a teendője: lehetőségeihez mért integrális kölcsönkapcsolatokat kell létrehoznia. Legalább egy kis közösségben, mivel most még nem kivitelezhető egy csoportot alkotni az egész világgal.

Az ember ezen a módon elkerüli a csapásokat. Továbbá, meg kell kísérelnie, hogy másokat bevonzzon az integrális kapcsolat terébe. Így pedig egyre magasabbra tör azokkal, akik számára vonzóvá tette az egységet.

[267218]
 KabTV “Kabbala Alapjai”20/05/10

Már hosszú ideje haldoklott, de nem tudtunk róla. Azt hittük, hogy még mindig ennek a gyakorlatában vagyunk, hogy ez a legfejlettebb gazdasági rendszer, melyet az emberiség valaha kipróbált, míg valójában a kapitalizmus már hosszú ideje “kaput”, vagy ahogy a “kaput” szót a Webster szótár meghatározza “abszolút bevégeztetett, legyőzött, elpusztított, képtelen működni”. Valóban a kapitalizmust ugyanaz az erő pusztította el, mely abból leginkább nyerni akart: az emberi egó. 

Egy sokkal inkább integrál gondolkodásmódot kell kifejlesztenünk, ahol a cselekedeteinket, számításainkat közösségünk, városaink, országaink és az egész világ érdekében tesszük, saját magunk önző érdeke helyett.

Abban az időben, amikor a kapitalizmus először megjelent ez volt a helyes rendszer az emberiség számára. Segítette a fejlődést, az egészséges versengést, és sok esetben esélyt adott egy jó élet építésére, hogyha az ember hajlandó volt keményen dolgozni. De az elmúlt évtizedek során, ez a kapcsolat a befektetett munka és a jövedelem között el lett törve, össze lett zúzva, és helyette mindenfajta pénzügyi manipulációk és a pénzügyi erők, politikai haszonra való felhasználása váltotta azt fel. Hogy bebizonyítsuk ezt a szakadást csak kérdezzük meg magunktól: hogyha az ország minden egyes iparága és szolgáltatása most hatalmas válságban, rekordméretű zuhanásban van, hogyan lehetséges az, hogy a Wall Street tőzsde rekordméretű profitokat nyer? Ez az ahogy a törött kapcsolat, a befektetett munka és a jövedelem között kinéz. Csak nagyon kevesen nyernek ezen.

Most a koronavírusnak köszönhetően evidensé vállt, hogy a kapitalizmus kifulladt. Én hiszek abban, hogy a mostani pozitív hullám a tőzsdén – a covid-19 vírusfertőzés elején történt rövid zuhanás után -, a kapitalizmus hattyúdalát jelenti. Ez hasonlít ahhoz amikor a haldokló ember még egy utolsó feltámadást érez az elkerülhetetlen halál előtt, ugyanilyen most a Wall Street ünneplése. Mindez rövid életű lesz. Nagyon hamarosan a kapitalizmus a tőzsdével együtt elkezdi végső zuhanását. Ez lehet egy hosszabb, vagy rövidebb folyamat, de így vagy úgy a kapitalizmus befejezte létezését.

Számomra a még zavarób kérdés az, hogy “mi jön ezután?” , mivel ha nem vagyunk óvatosak a jelek egy nagyon sötét új időszakra mutatnak. Radikális erők a világban egyre magabiztosabbá, nyersebbé válnak és megpróbálnak a demokrácia és a kapitalizmus helyett totális rendszert bevezetni. Ez megjelenhet a kommunizmus, fasizmus vagy nácizmus formájában, de bármi legyen is, semmiképp nem lesz jó az egyszerű embereknek.

Mégis pontosan ez fog történni, hogyha passzívak maradunk. Nyilvánvaló mindenki számára, hogy a világ ma egy integrál rendszerré vált, melynek minden része összekapcsolódik egymással. Bármit amit egyetlen ember tesz, befolyásolja az egész emberiséget. Egy ilyen rendszerben, hogyha csak magunkra gondolunk, csak magunkról gondoskodunk az egy olyan hiba, káros cselekedet, melyet nem engedhetünk meg. Egy sokkal átfogóbb gondolkodást kell kifejlesszünk, ahol számításainkat közösségünk, városunk országunk, és az egész világ érdekében tesszük, saját érdekeink helyett. Hogy ha tudatosak leszünk ezzel kapcsolatban, akkor nem lehet semmi kifogásunk arra, hogy csak passzívan üljünk és engedjük, hogy az események saját maguk fejlődjenek tovább. Publikálnunk kell azt mindenki számára, hogy felelősek vagyunk egymásért.

Azok az erőszakos küzdelmek amiket most láttunk világszerte, azok teljesen ellentétesek a kölcsönös felelősséggel, mivel csak a gyűlöletet és a szakadást növelik. Az, hogy össze vagyunk kapcsolódva és egymástól függünk, azt jelenti, hogy gondoskodnunk kell egymásról. Ugyanúgy ahogy én nem cselekszem erőszakos módon egy családtagommal szemben sem akivel esetleg nem értek egyet, úgy el kell kerülnünk minden erőszakot egymás felé, hiszen a többiekre támaszkodom, tőlük függök, még akkor is hogyha valamilyen oknál fogva nem szeretem őket.

Én nem támogatom se a szocializmust se a kommunizmust bármilyen formában. Ugyanúgy nincs semmilyen politikai irányultságom, nem támogatok semmilyen politikai ideológiát. Engem csak az emberiség jóléte érdekel. Ennek megfelelően a kölcsönös gondoskodást, kölcsönös egymás figyelembevételét és a kölcsönös felelősséget támogatom.

A kapitalizmus halála utáni következő gazdasági rendszer valami olyasmi lesz, melyet még soha nem próbáltunk, mivel még soha nem gondoskodtunk egymásról, hacsak nem családtagjainkról (és még azokról sem mindig). Egyelőre nincs nyilvánvaló terve ennek az új jövőbeni gazdaságnak, hiszen először is el kell kezdjünk gondoskodni egymásról, de ahogy elkezdünk majd gondoskodni, tudjuk majd hogy mit is kell tennünk. 

Ez egy kicsit olyan, mint amikor egy nő először anyává válik. Ameddig az első gyermek meg nem születik a nőnek fogalma nincs arról hogyan váljon anyává. De ahogy a gyermek megszületett azonnal tudja, érzi, hogy mit kell tennie, mivel a kisbaba iránti szeretete irányítja őt az anyaság felé.

Ugyanez igaz arra a társadalomra, mely a kölcsönös gondoskodásra alapul. Ameddig el nem kezdjük azt építeni, nem tudjuk mit kell tennünk. De ahogy megtesszük az első lépéseket, a tudás jön majd magától, a kölcsönös egymásról való gondoskodáson keresztül.

Mindez lehetséges, és sürgős. Hogyha várunk tovább, akkor a radikális, diktatórikus erők túl sok erőt és támogatást nyernek, és akkor a társadalmat egy teljesen ellentétes irányba tolják majd.

Kérdés: Hogyan segíthet a tetteinkért való felelősségvállalás, megváltoztatni ezt a világot?

Válasz: Attól függ, hogy mennyire érzékeljük magunkat és az emberi társadalmat egyetlen organizmusként, annak érdekében, hogy hasonlóvá váljunk az általános természethez, ahelyett, hogy szemben állnánk azzal, miközben folyamatosan csapásokat kapunk tőle.

Már látjuk, hogyan pusztítjuk el bolygónkat, és semmit sem tehetünk ezzel. Egoizmusunk a pusztítás felé vezet minket.

Ennek ellenére gondolkodnunk kell arról, hogyan változtathatjuk meg viselkedésünket. Ez azonban lehetetlen, kivéve, ha megváltoztatjuk egoista természetünket. Ezért a legfontosabb kérdés: hogyan változtathatjuk azt meg? Ellenkező esetben a bolygó már nem visel el minket többé. Tehát gondolkodjunk azon, hogy mit tegyünk.

Kérdés: Ha az emberiség egyetlen organizmus, akkor miért van az, hogy a természet csapásai 

-a bot- 98% -ban a testet érik, és még is az agy, amely mindössze 2%, annak  kell megértenie, felismernie és változást előidéznie?

Válasz: Mindenféle trükkös kérdést kérdeztek tőlem, hogy elkerüljük a spirituális munkát, és semmit se tegyünk. Nem igazán irányítom a folyamatot. Nem reklámügynökként vagy eladóként jöttem hozzátok, és nem a termékemet ajánlom. Nem kopogtatok az ajtódon, és mondom azt, hogy: „Vásárold meg”. Ha akarsz, vásárolsz, ha nem, akkor nem.

Csak azt mondom, hogy a következő csapás rosszabb lesz, és nagyon hamar jön. S ti egyet is értetek ezzel. 

Mit, és hogyan kell tennem, hogy ez ne történjen meg? Aztán azt mondod: „Miért kellene ilyen árat fizetnünk érte, és elkezdenünk tenni valamit? Ha van valami probléma van, megoldjuk azt. ”

De miért kell eljutni addig a pontig, ahol megjelenik a probléma? Mindössze erről beszélek. Én olyan vagyok, mint te, csak látom, minek lesz rossz vége, és nem megijeszteni akarlak.

Még magunkhoz sem tértünk az egyik csapatból és már jön a másik. Egy hatalmas porfelhő a Szaharai-sivatagból elérte az Egyesült Államok déli partvidékének államait, befolyásolva azok levegő minőségét. Ez a jelenség nem ismeretlen, de a NASA szerint jelenlegi mérete és ereje szokatlan. A rekordot döntő porvihar ugyanabban az időben jelent meg, ahogy információt kaptunk a dél-amerikai sáska járványról, mely a termés 80%-át elpusztította. Mindez akkor történik, amikor a koronavírus járvány, gyorsabban terjed mint valaha. A természet jelei egyértelműek, csak meg kell tanulnunk olvasni a sorai között, annak érdekében, hogy a tehetetlenség állapotából, reménység állapotába kerüljünk.

A hosszú, generációs fejlődés után, a Természet most azt követeli tőlünk, hogy éretté váljunk és megkérdezzük magunktól: miért élünk, mi a létezésünk értelme? Vajon akarjuk-e tovább folytatni a mindennapi életünket annélkül hogy megértenénk, mit kell tennünk, és milyen célból?

Valójában, az ősi egyiptomi tíz csapáshoz hasonló állapotokon megyünk keresztül. A jövőben még több hasonló szerencsétlenség történik majd. Az ENSZ becslései szerint, – anélkül, hogy figyelembe vennénk más környezeti faktorokat, amik veszélyeztethetik az élelmiszer ellátást -, csak maga a koronavírus járvány megduplázza majd az éhezők számát, az év végére világszerte 265 millió emberre saccolnak. 

Amikor az emberek érthetetlen csapásokkal néznek szembe, és csak felületesen nézik azokat, elkezdenek megjelenni a világvége teóriák. A katasztrófák nagysága és gyakorisága valóban aggasztó, “Perfect storm” (angol kifejezés, jelentése: a lehető legrosszabb szituáció) az emberek számára. Azonban a járványok és más természeti csapások annak érdekében történnek, hogy az elvezessék az emberiséget oda, hogy megvizsgáljuk a Természettel szembeni tetteinket, és hogy átgondoljuk a céljainkat a mindennapi, egzisztenciális életünkön túl.

A hosszú, generációs fejlődés után, a Természet most azt követeli tőlünk, hogy éretté váljunk és megkérdezzük magunktól: miért élünk, mi a létezésünk értelme? Vajon akarjuk-e tovább folytatni a mindennapi életünket anélkül hogy megértenénk, mit kell tennünk, és milyen célból? A Természet azt akarja, hogy megtaláljuk a válaszokat ezekre a kérdésekre, és fejlődjünk.  Mindeddig tudattalanul fejlődtünk, mint a kisgyerekek, és egy önző megszerzés iránti vágy hajtott minket, értelmetlen élvezeteket kergetve mások kárára.

Ez a fajta önző, emberi megközelítési mód ellentmond az egész természetes rendszer tökéletes egyensúlyának. Ennélfogva most a Természet hátulról lök minket, ameddig tudatossá nem válunk és meg nem értjük a teremtést irányító programot. Ez egy bizonyos „belső szoftverje a Természetnek“, mely a bolygó minden részletében működik. Nekünk fel kell törnünk a rendszer kódrendszerét, be kell hatolnunk abba és aktívan részt kell vállalnunk az egész valóság irányításában.

Amint megértjük, hogy ez a program hogyan működik, és kiigazítjuk az egymáshoz való hozzáállásunkat, kijavítjuk viszonyainkat egymás között, az pozitív módon fogja az egész rendszert befolyásolni. Az eredendően egoista tendenciáink felett, meg kell tanulnunk, hogyan építsük ki egymás között a kapcsolat kötelékeit egymás figyelembevételével, a kölcsönös felelősséggel és a szeretettel. Már pusztán attól, hogy ha kölcsönösen egymás figyelembevétele alapján kezdünk el gondolkodni, már ettől a Természet elkezd majd megnyugodni. Egyensúlyt hozunk az egész emberiség számára, az egész Föld számára, és az egész Univerzum számára, mivel a gondolat a leghatalmasabb erő a valóságban.

A gondolatok mágneses térhez hasonlóan működnek. Mi nem látjuk az erők mögött működő valódi erőket, de ettől függetlenül azok működnek és befolyásolják egymást. Hasonlóan mi emberek is pozitívan befolyásolhatjuk egymást a gondolatainkon keresztül, ha arra gondolunk, hogyan növeljük a kapcsolatot egymás között.

Semmi nem történik a világban véletlenül, vagy céltalanul. A világ hatalmas kihívásokon megy keresztül. Annak ellenére, hogy ezt általában elviselhetetlennek érezzük, megláthatjuk a pozitív oldalát is, ha megértjük hogy ezek a csapások a kapcsolódás folyamatában segítenek minket. Az a céljuk, hogy meglássuk, mennyire függünk egymástól a túlélésünk és a fejlődésünk érdekében. De nem szabad megvárni, hogy a katasztrófák ébresszék fel az egység érzését közöttünk. Azáltal, hogy kijavítjuk az emberi kapcsolatainkat és a Természet rendszerével való interakciónkat, képesek leszünk elkerülni ezeket a csapásokat, és érezni fogjuk a teljességet és a Természet rendszeréből áradó jóságot. 

Minden egyes nap kapok e-maileket és a telefonhívásokat emberektől, akik elmesélik nekem, hogy hat hónappal ezelőtt még mosolygott rájuk az élet, most pedig mindent elvesztettek. Az életük összeomlott és semmilyen jövőt nem látnak. Mindez szívszaggató. Az emberiség napról-napra egyre jobban aggódik, egyre inkább tehetetlennek, és elveszettnek érzi magát. Az emberek már attól félnek, hogy eljön az idő, amikor már nem lesznek képesek enni adni gyermekeiknek.

Ahogy a vírus arra kötelezett minket,  hogy igenis gondolnunk kell arra, hogy nehogy átadjuk a fertőzést másoknak, most el kell kezdenünk azon gondolkodni, hogy hogyan fogunk gondoskodni másokról, amikor ételről, italról, lakásról vagy éppen az energiaellátásról van szó.

De mindez, ami történik nem egyfajta büntetés, ami felülről érkezik; ez egy felhívás arra, hogy egyesüljünk, hogy itt az ideje saját magunk helyett másokra gondolni.  Csak így leszünk képesek a jövőnket garantálni, hogy ha együttműködünk. Amíg egyedül cselekszünk és csak magunkért aggódunk – ahogy azt már régóta tesszük – akkor az súlyosbíthatja a helyzetet. Minél tovább várunk, annál több emberrel fog bővülni a szenvedők köre..

A Covid-19 vírus ideális katalizátor a kölcsönös felelősségvállalás felé: hogy ha nem viselünk maszkot, nem tartjuk be a távolságot egymástól, akkor nemcsak azt a kockáztatjuk, hogy mi magunk elkapjuk a vírust, hanem még nagyobb az esélye annak, hogy mi adjuk át másoknak. Ahogy a vírus arra kötelezett minket, hogy vigyáznunk kell másokra, nehogy megfertőzzük őket, most ugyanígy el kell gondolkodnunk a többiek sorsáról is, amikor étel, ital, lakás vagy az energiaellátás kerül szóba.

Meg kell tanítsuk magunknak és másoknak, hogy mit jelent az egymástól való függőség, hogy szorosan össze lettünk kapcsolva és mindenki mindenkitől függ, beleértve azokat is, akiket jelenleg valamilyen okból gyűlölünk. Most mindannyian együtt vagyunk ebben: az egész város, az egész ország, az egész világ.

Hogyha túl sok ember megbetegszik, akkor az élelem-előállítás és az ellátási láncolat kárt szenved. Az éhség pedig az embereket sokkal súlyosabb kétségbeesésbe kergeti, mint amit eddig láttunk, pedig már eddig is sok mindent láttunk. Hogyha minden egyes közösség, város, állam és az egész ország egységre lép, – mondjuk például Amerikában, mindenki odafigyelne arra, hogy minden amerikai megkapja az alapvető szükségleteit, mert megérti mindenki azt, hogy egy hajóban evezünk, – akkor ez elég lesz ahhoz, hogy az ország egy új és jobb jövő felé haladjon. Akkor majd meg fogjuk látni, hogy mindaz a fájdalom, amit a koronavírus eddig okozott, az valójában nem büntetés, hanem egy lecke a kölcsönös felelősségvállalásról.

Helyes egyre több gyermeket adni a világnak napjainkban? Ez a kérdés láthatólag fontosabb ma, mint valaha, amikor a gazdaság, a szociális rendszerek és a környezet állapota a nőket erősen elgondolkoztatja a gyermekvállalás kérdéséről. A születések száma például az Egyesült Államokban a legalacsonyabb szintre élt az elmúlt negyedévben a legfrissebb nyilvánosságra hozott tanulmányok alapján. A várakozások szerint a korona vírus járvány okozta szorongás csak még jobban lejjebb viszik ezeket a negatív rekordot döntögető statisztikai számokat.  De a számokon túl, a legnagyobb aggodalomra az ad okot, hogy milyen módon lehet a világ népességének életszínvonalát fejleszteni, illetve fejleszteni az emberi viszonyokat is, a közösség javát figyelembe véve. 

“Ahogy az emberiség előre halad, az emberek egyre növekvő mértékben vonakodnak gyermeket vállalni, mivel az egó folyamatosan növekszik, egy erősen énközpontú megközelítést létrehozva, és növelve az élet minden vonatkozásában.”

Az egy nőre eső termékenységi mutató, egy generáció pótlásához 2,1 kellene, hogy legyen, azonban ez pillanatnyilag messze alul marad ennek a számnak a világ fejlettebb régióiban. Egy előzetes tanulmány szerint – ismét csak Amerikában – ez a szám, 1,71 gyermek. Arra is rámutatnak a számok, hogy a születések száma 2019-ben 3,7 millió volt, ami közel 1%-kal kevesebb, mint 2018-ban.

Az előre jelzett csecsemő szám növekedés, amit a COVID-19 karantén utáni időszakra jósoltak, nem következett be. Éppen ellenkezőleg, a terhesség megszakítások kérése közel megduplázódott a vírus kitörése óta. A járvány eredményeképpen a a munkanélküliség és a gazdasági adatok zuhanása szárnyalni kezdett, és a közgazdászok közel 500 000-rel kevesebb születést jósolnak Amerikában a következő évre. 

A mai társadalom nem törődik a gyermek vállalási kedv növelésével. Az egó napjainkban napról napra növekszik, és a növekedési ütem gyorsul generációról generációra, és egyre jobban arra kényszeríti ez az embereket, hogy a saját maguk beteljesítésével törődjenek. Ez odáig fajult, hogy a fiatalok nem akarnak házasságot kötni. A házaspárok új életformát fejlesztettek ki, csak önmaguk kielégülésével foglalkoznak, és sokan úgy érzik, a gyermekek nevelésével elvesztenék a szabadságukat ebben, és kénytelenek lennének a gyerekek boldogságára áldozni.    

Ugyanakkor az orvostudomány fejlődése elhozta a születésszabályozás lehetőségét.  A nők eldönthetik akarnak-e gyermeket, mikor és milyen körülmények között akarnak, mennyire lenne az hatással a karrierjükre, vagy az életük más prioritására. A múltbéli társadalmak naiv házaspárjai szinte semmit nem tudtak a terhességről és a gyermek születéséről, azonban a társadalom átalakult, és a gyermekvállalás egy jól tervezhető, és kiszámítható dologgá vált.

A termékenységi ráta meredek zuhanása sok országban megjelent, ez egy globális trend – ahogy a tanulmányok rá is mutatnak erre. Azonban ez nem szükségszerűen negatív helyzet. Feltehető a kérdés, hogy miért kellene a jelenlegi 8 milliárd ember számát tovább növelni? Minek?

Tény, hogy ez embernek szüksége van arra, hogy értelmet találjon az életében, egy magasabb célt, mint az öntudatlan létezés. Mit ad a termékenység lehetősége egy embernek? Minden ember a földön egy cél szerint szeretne élni. Minden emberi lény életének lényege, hogy korrigálja egoista természetét. Ez a cél a másokkal való kapcsolat kialakításával egy fokozatos folyamatot jelent, egy új emberiség születését, amely emberiség a kölcsönös felelősségen és az egységen alapul majd.

Amire a világnak most szüksége van, nem egy mennyiségi, hanem egy minőségi változás. Egy új társadalom, ahol minden ember fölé emelkedik az egoista természetének, és a környezetének az előnyeit tartja elsődleges célnak önmaga számára. Ehhez nem kellene több milliárd ember, és ez elsősorban minőségi változás követel, nem mennyiségit.

Ma sokkal nagyobb aggodalmat okoz az, hogyan kell egy helyes oktatási rendszert építeni a gyermekeinknek, mint az, hogy minél több gyermek jöjjön a világra.

Amikor arra tudjuk már tanítani a gyermekeinket, hogy kell másokat szeretni, az élet értelme felé haladni, az emberek között helyes kapcsolatokat felfedezni, akkor jön el az ideje annak, hogy a lehető legtöbb gyermeket hozzuk világra, egy globális, integrál rendszerbe, mert akkor minden gyermek hatalmas előnyöket adhat hozzá, az emberiség fejlődéséhez.

Van, ahol arra használnak egy lift kezelőt, hogy Ő az, aki képes a helyes szinthez tartozó gomb megnyomására. Mielőtt megjelentek a hűtőszekrények volt egy jegesember, aki felvagdalt hatalmas jégtömböket kocákra, és kiszállította a háztartásokba. A világban a szükséges munkák állandóan változnak, napjainkban gyorsabban, mint valaha. Most pedig a koronavírusnak köszönhetően, ez végletekig felgyorsult, és gyorsan megjelentek a virtuális munka feladatok is.

Az emberiség elért az ön-középpontú beállítottságból, egy együttműködő beállítottságba való átmenethez, és azok, akik segítenek másoknak ebben, azok lesznek a legboldogabb és legelfoglaltabb emberek a földön.

Minden foglalkozás, amely másodlagos a napi üzleti előrehaladás szempontjából, harcol a fennmaradásért, vagy már a felszámolódás különböző fázisaiban van. A COVID-19 járvány sokkolta az embereket, és eljuttatta őket addig a pontig, hogy elvesztették a shopingolás lehetőségét, és mindemellett,  elkezdtek takarékoskodni azon, amit megvásárolnak, mert sokan elvesztették a munkájukat.

Ez egy kicsit hasonlít a dinoszauruszok korának végéhez, ahol azok a fajok, melyeknek lejárt az ideje, kihaltak, átadva a helyüket új fajoknak. Talán nehéz ezt elképzelni, de ez a folyamat most is történik. Rengeteg új szakma van kialakulóban, és sok közülük már az “új emberi korszak”-kal kapcsolatos, és így, az emberi kapcsolatokkal is foglalkozik.

Korábban sokat kellett foglalkoznunk, mentális betegségekkel. ADHD, és a viselkedési zavarok különböző formái ezek. Reménytelen küzdelmet folyattunk a kijavíthatatlan emberi viszonyokról, és a zaklatások elleni hiába való harcokról. Ezek azonban nem a holnap problémái.

A holnap szakértői az emberi kapcsolatokkal fognak foglalkozni, és ők, a kialakuló új civilizáció játékszabályait fogják alakítani, ahol az emberiség tagjai szoros kapcsolatban fognak állni egymással, és teljes függésben lesznek egymással. Mi soha nem éreztünk felelősséget az egész emberiségért, de ma nem elégedhetünk meg ennél kevesebbel, és meg kell tanulnunk, mit kell tennünk és ehhez pedig milyen tudás és képességek szükségesek.

Az emberi kapcsolatok Coach-ai olyan emberek lesznek, akik tudják, hogyan kell egy 10 fős csoportot kezelni, akik teljesen idegenként ültek le a körbe, semmilyen affinitást nem éreztek egymás irányába, sőt, gyakran ellentétesek egymással, szóval hogyan lehetne a szóban forgó csoportot, a legjobb barátságba fordítani, egy óra leforgása alatt. Ezek a Coach-ok, akik ismerik az Integrál Oktatás gyakorlatát, értik, hogy kell segíteni embereknek abban, hogy kényelmesebben állhassanak hozzá a csoporthoz, elfogadva a csoportot, és hogy tehetik képessé őket arra, hogy ki tudják fejezni magukat anélkül, hogy veszélyeztessék bárki másnak a csoporton belül, az ugyanerre irányuló vágyát.

Azok, akik részt vesznek egy ilyen oktatásban, megértik mit kell tenni, hogy mások képesek legyenek kifejteni a teljes, bennük rejlő potenciált, és hogy ez csak akkor lehetséges, ha más emberek között teszi ezt valaki, akik mindannyian a legtöbbet akarják hozzáadni ehhez, hogy sikerüljön, és akiknek ugyanaz a közös céljuk van, az egység a csoportban.

A csapat sportok résztvevői tudják, hogy ha bajnok akar valaki lenni, fel kell áldozza magát, a csapat sikeréért. Az Integral Oktatás más. Nem kell feláldozni semmit, és mindig tízszer annyit kap vissza az ember, mint amit a csoportnak adott. A legjobb ebben pedig az történik, hogy itt nincsenek vesztesek, mindenki győztes, mivel az egység csak akkor érhető el, ha mindenki az összes többinek a sikerét is akarja.

Még soha nem próbáltuk ki ezt a megközelítést egymással. Most azonban nincs más lehetőség. Az emberiség elérte a önközpontú beállítottságból, az együtt működő beállítottságba való transzformáció átmenetét. S ahogy mondtuk, akik ebben fognak másoknak segíteni, ők lesznek a legboldogabb és legelfoglaltabb emberek a világban.

A közvélemény most a COVID-19 vírusfertőzés második hullámáról beszél, amikor még az első hullám sem fejeződött be. Épp amikor azt gondoltuk, hogy a járvány már az irányításunk alatt van, a gazdaság megnyitása új fertőzési gócpontokat hozott létre, a világ minden részén. Mit jelent ez a jövővel kapcsolatban? Lehet, hogy megpróbáljuk elkerülni a csapongó, logikátlan intézkedéseket azzal kapcsolatban, hogy hogyan kezeljük a vírusfertőzést és annak következményeit, de az igazság az, hogy egyelőre csak a jéghegy csúcsát látjuk abból, ami előttünk áll. Amit bizonyossággal tudhatunk, az hogy az eddigi életmódunk mindörökké megváltozik. A legfontosabb dolog, amit meg kell értsünk az, hogy a Természet rendszere egy újfajta kapcsolathálózat felé tol minket, mivel mindannyian befolyásoljuk egymást, mindannyian egymástól függünk, ahogy azt a koronavírus fertőzés hullámai illusztrálják. 

„Minél inkább egyesülünk ma a szívünkön, lelkünkön keresztül, annál jobban megértjük majd a Természet irányításának az alapelveit, és annál inkább csökken majd, a jövővel kapcsolatos nyugtalanságunk. Tudatunk megnövekszik majd, elkezdünk felfedezni egy magasabb dimenziót, a Természet erejét, mely bölcsen táplál majd minket. Ez egy olyan Erő, melynek az alapvető karakterisztikája a szeretet és a színtiszta adakozás.“

A koronavírus nem fog gyorsan eltűnni közülünk. Lehet, hogy évekig megmarad, bár különböző formákat vehet fel. Ezért rendkívül fontos az, hogy a társadalmat és a gazdaságot az újonnan megjelenő valósághoz igazítsuk. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy néhány hónapon belül a legmélyebb gazdasági válságba kerülünk a második világháború óta. Az üzletek összeomlanak, az emberek megtakarított pénze elfogy, és már nem lesznek képesek kölcsönöket visszafizetni vagy bérleti díjat fizetni. Ennek az egyértelmű jelei már most láthatók. Ennélfogva, teljesen meg kell változtassuk prioritásainkat, céljainkat.

Az országoknak a forrásaikat, a létfontosságú iparágakba kell fektetni, hogy ezzel biztosítsák, hogy minden egyes személy alapvető szükséglete megfelelő módon ki legyen elégítve. A társadalom pénzkészletét elsősorban erre, az alapvető szükségletek biztosítására kell fordítani, és nem szabad azokat más területekre elpazarolni, a korábban hatalommal rendelkező részvényesek nyomására. A luxust kielégítő iparágak bizonyosan nagy csapást szenvednek majd a gazdasági válság miatt. Értelmetlen lenne azokat megpróbálni megmenteni, mivel termékeikre nagyon kevés kereslet marad.

Gondolkodnunk kell cselekvés előtt: a jövő emberiségnek egy sokkal nyugodtabb életstílusra lesz szüksége, az értelmetlen ide-oda rohangálás nélkül, ami a valódi szükségletekre fókuszál a fölöslegek helyett. Az embereknek elsősorban abba kell fektetni energiájukat, hogy mély kapcsolatokat építsenek egymás között, hogy felfedezzék az élet valódi ízét. A jó jövőnk azon múlik, hogy az emberek közötti kapcsolatokat és szeretetet kutassuk, és ez az elfoglaltság lesz majd a belépésünk az újvilágba.

Ameddig el nem érjük a szükséges emberi kapcsolatokat, meg kell tisztítsuk magunkat a szükségtelen üzletektől, elfoglaltságoktól, melyek csak a pusztító versengést növelik az emberek között, elszívják a természet fontos forrásait,  szennyezik a levegőt, a földet, a tengert.

A koronavírus időszaka intelligens módon leválasztja rólunk az élet feleslegessé vált, szükségtelen rétegeit. Fokozatosan lesoványítja a gazdaságot egy egészséges fenntartható dimenzióra, ahogy a szükségtelen zsír eltűnik.

A kormányoknak új gondolkodásmódot kell kifejleszteni annak érdekében, hogy munkalehetőséget és megélhetést biztosítsanak azoknak a millióknak, akik kiszorultak a munkaerő-piacról. A legjobb megoldás az, hogy a lakosságnak egy univerzális alapjövedelmet biztosítsanak, cserébe azért, hogy aktívan részt vesznek egy társadalmi oktatásban, és a közösség építésében.

Ez a menekülési út az oktatáson keresztül megadja majd az emberiségnek a belépést egy új megértés felé, azokkal a változásokkal kapcsolatban, melyek ehhez a különleges időszakhoz tartoznak. Megértjük majd, hogy ezek a változások mit jelentenek az ember, a társadalom és a világ fejlődése szempontjából, és hogy milyen újfajta viszonyokat kell létrehozni az emberek között. Azok, akik tanulnak, majd dolgoznak is egy pár órát olyan területeken, mely a társadalom és a közösség építését segíti. 

A legboldogabb és legegészségesebb élet arról szól, hogy másokról gondoskodjunk, mint ahogy egy édesanya, aki állandóan a gyermekéért aggódik és felbecsülhetetlen, semmi máshoz nem hasonlítható  kielégülést és boldogságot talál abban, hogy gondoskodhat gyermekéről. Bár látszólag ez ellentétes a szociális eltávolodás elvétől, a koronavírus időszaka valójában azért jött, hogy megtanítsa nekünk, hogy hogyan közeledjünk egymáshoz helyesen, és hogyan ne okozzunk egymásnak kárt – a helyes kapcsolat az a szívtől-szívbe való kapcsolat.

Minél inkább egységre lépünk ma, szíveinken és lelkeinken keresztül, annál jobban megértjük majd a Természet  irányítását, és akkor a jövővel kapcsolatos aggodalmunk lecsökken. A tudatosságunk megnövekszik majd és elkezdünk felfedezni egy magasabb dimenziót, mely bölcsen táplál minket, ami a Természet ereje. Ezt az Erőt a szeretet, és a színtiszta adakozás jellemzi.

Ennélfogva, a koronavírus fertőzés, nem egyszerűen egy világméretű járvány, ami azért jött, hogy mindenfajta problémát és pusztulást okozzon, hanem egy evolúciós találós kérdés, amit mindannyiunknak együtt kell megoldanunk. Sikerünk csak az egységünkön múlik, és nem csak azt hozza magával, hogy sikeresen meglovagoljuk a fertőzés hullámait, hanem azt is hogy elérünk a hullám csúcsára, egy új, egészségesebb, és biztonságos jövő érdekében.