Kérdés: Ön úgy beszél a Természetről, mint ami az én saját minőségeim eredője. Mint valami, ami láthatólag rajtam múlik. Vannak abszolút értelemben vett, kőbe vésett törvények, erők, amik az észlelésemtől függetlenül működnek?

Válasz: Hogyne lennének. De a te célod, hogy megértsd a természet integrál jellegét. Mivel csak az érzékszerveiden keresztül érzékeled a világot, ezért szükséges ezeket az érzékszerveket, leváltani a helyes valóságérzékelés miatt. 

Kérdés: Vagyis nekem, a természet részecskéjének,  az integrál képet kellene éreznem?

Válasz: Igen, ezért beszél kizárólag erről a Kabbala. Hogy megértsük, a természet egészét, el kell lazulnunk, és ahogy fogalmaznak, az egoizmusunk fölé kell emelkednünk. Akkor majd megérezzük Természetet, de nem az egoizmusunkon keresztül, hanem rajtunk kívül létező rendszerként. 

Megérezhetjük, hogy nem egyénként létezünk, hanem egy tökéletes, örök-életű egész részeként. Nem önmagunkat érezzük, hanem a nagy képet, mint egészet, a működését ennek a rendszernek, amelyben minden egy kölcsönös mozgásban van kiegészítve egymást, kommunikálva egymással, abszolút integrációban.  

Ekkor értjük meg, hogy miben szenvedünk hiányt. Hogy mit kell még hozzátennünk, ehhez az örök-életű, tökéletes, integrál összképet. Amint ez keresztülhalad a szubjektivitásunkon, egoizmusunkon, a valóság torzított képét tárja elénk.