Kérdés: A koronavírus miatt elkezdtünk félni egymás közelségétől. Nem vezet ez az emberek közötti nagyobb fokú elkülönüléshez?

Válasz: A vírus nem nagyobb távolságot eredményez közöttünk. Inkább segít megvalósítani annak helyes módját, hogy miként kerüljünk közelebb egymáshoz.

Az utóbbi időkig csak azért kerestük fel egymást, hogy saját előnyünkre használjuk a másikat. Ebből kifolyólag, a vírus eltaszít minket egymástól. A nem túl távoli jövőben a járvány megtanítja majd, hogy hogyan tegyünk szert a helyes szándékra, hogyan végezzünk belső mozgásokat a másik irányába, hogy így a másik károsítása nélkül kerüljünk közel hozzá. Hamarosan látni fogod ezt.

A koronavírus összetett, és több szintű jelenség. Nem pusztán egy vírus, hanem egy igen bölcs program a természet részéről, ami megjelenik bennünk, és újraprogramozza kapcsolatainkat.

Kérdés: Miért most, és miért nem mondjuk egy évvel ezelőtt bukkant fel a vírus?

Válasz: Ezt a kérdést mindennel kapcsolatban fel lehet tenni. Nem tudom, hogy válaszoljak rá. Arról van szó, hogy a természetre gyakorolt hatásunk elér egy küszöböt. Ez az a pont, ahol negatív hatást hozunk a saját fejünkre. A lényeg, hogy nem negatív. Ellenkezőleg. Korrigál bennünket, és tovább mozdít az úton.

Egy új világ veszi kezdetét, amelyben mind személyes, mind globális szinten meg kell tanulnunk, hogy kölcsönös garanciában és szeretetben éljünk. Az emberiség több területen is (családi élet, gazdaság, oktatás, foglalkoztatás, ökológia, hangulatzavarok és szenvedélybetegségek növekedése) krízisben van.

Ha el akarjuk kerülni az újabb világháborút, új típusú oktatást kell bevezetnünk, amely megtanít az emberi egoizmus korrekciójára, és amellyel a másik szemüvegén keresztül érzékelhetjük a világot. Még jobban hasonlítanunk kell a természethez, ahhoz az integrális rendszerhez, amely minden szintjén a kölcsönös garancia elve alapján szervezi meg magát. Az emberiséget kedvező módon befolyásolhatja az a környezet, amely példát mutat, hogyan kell engedményeket tennünk mások felé.

Ahogy megtapasztaljuk a kölcsönös függés és összeköttetés rendszerét, a szokás második természetünkké válik. Ádám, azaz az emberi szint képmását hozzuk létre önmagunkból. A négy fal között megtapasztalt béke is elérhetővé válik számunkra, ha minden egyén megérzi, hogy élete a többiekén múlik, és alkalmazza a „szeretet lefed minden bűnt” alapelvét.

A gazdasági válságnak köszönhetően a bolygó minden pontja kezd hasonló arcot mutatni. A földi élet egyre homogénebb, egyre szorosabb a kapcsolat a részek között. Ez látható nem csak a kultúrán, oktatáson és internethasználaton, hanem a mobilhálózatokon vagy a gyorsételek fokozott fogyasztásán is.

A szervezetek és egyének erőforrásokat osztanak meg egymással a takarékoskodás érdekében. A krízis erőteljesen közelít minket egymáshoz. Megköveteli tőlünk az emberi ego megfelelő használatát. Tilos a mások korlátozása vagy elnyomása. Meg kell teremteni önmagunkat szívélyességet árasztó emberekként, olyanokként, akit mindenki örömmel fogad.

A helyes környezet megalkotásával elsajátíthatjuk, hogy különbségeink felett miként legyünk nyitottak, közvetlenek és kapcsolat-orientáltak. Az emberek workshop formájában fognak tanulni. Körbe ülnek, és olyan témákat beszélnek meg, mint az ember egoista természete, kölcsönös függésünk vagy fejlődésünk a környezet befolyásának tükrében. Közös aggyal közös vágyat kell építeni minden ember között. Csak így tervezhetjük a jövőt hatékonyan, így találhatjuk ki közösen a következő lépéseinket.