Két hét múlva egy Virtuális Kabbala Kongresszust rendezünk. Ez nem lesz egy egyszerű kapcsolat, amit ott elérhetünk egymás között, mivel ennek a szintnek az előkészítése a Teremtés kezdetén, milliárd évekkel ezelőtt megkezdődött. Ezek ráadásul csak az anyagi világra vonatkozó évek, ezt megelőzően spirituális cselekedetek sora irányult ennek a kapcsolatnak a kiépítésre, a spirituális világokban. Végezetül eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahol elkezdtük érezni az edények törését, a kapcsolattal ellentétes minőséget annak érdekében, hogy eljuttasson minket ez is a kívánatos szintű kapcsolathoz. 

Kijelenthetjük, hogy ebben a pillanatban a legalacsonyabb szintű kiinduló ponton vagyunk, amelyből a folyamatos felemelkedés kezdődik a Teremtés programjával egyezésben, amely a teremtés céljához vezet minket, ami mindannyiunkat egyesít a Teremtővel. A teljes világmindenség, az összes világ, valamennyi csillag és galaxis, egyetlen egységpontban áll kapcsolatban egymással, és nekünk ezt a pontot kell elérnünk.

Az ehhez a célhoz vezető út első állomása, a két hét múlva megtartandó Virtuális Kongresszus. Úgy tűnhet, ez nem annyira fontos, de fel kell ismernünk, hogy a fontosság mértéke a korrigálatlan, önző vágyaink mértékével vannak összhangban.  Tény azonban az is, hogy az egységre irányuló vágy ebben a különleges időszakban a kongresszuson résztvevő több ezer ember között, önmagában rendkívül fontos.

Ez az első kongresszus, ami a Korona Vírus időszakában kerül megrendezésre. Februárban lebonyolítottuk az éves világ kongresszusunkat, pontosan a karantént megelőzően. Olyan volt ez, mint amikor valaki éppen elkapja a már induló vonat utolsó kocsiját és felszáll rá. Megtartottuk a kongresszust és az ajtó becsapódott mögöttünk.

Most elkezdtük átszervezni a működési rendszerünket a Korona Vírus időszaka miatt. Átment rajtunk a járvány első hulláma, és megértettük, miről is szól ez. Az emberiség azonban nem érti még, mi történik valójában. A járvány nem múlt el, halad előre, mint a fejlődés gőzhengere, és új formát ad az emberiségnek.

Ez a hatalmas úthenger pontosan felettünk gördül át, és bele fog döngölni minket a földbe, ha csak ilyen formában vagyunk képesek egymáshoz tapadni. Ne várjuk meg tehát a fejlődésünk megcsúszását és térdre esését, hanem cselekedjünk a saját számlánkra. Olyan, mint amikor a rossz gyereket az anyukája megbünteti, hogy megfelelően kezdjen viselkedni. Akkor a gyereknek nincs más kiútja a reménytelenségből, engedelmeskednie kell. A mi esetünkben is a Korona Vírus pontosan ilyen kényszert jelent a számunkra.

Fel kell emelkedni ahhoz az állapothoz, ahol megérthetjük, hogy a Természet Anya – azaz a Teremtő – mit vár el tőlünk, mibe kell beleegyeznünk, és mit kell elfogadnunk.

Azt akarjuk, hogy ez az első kongresszusa az új korszaknak, új állapotba emeljen bennünket, de nem úgy, ahogy ezt megelőzően egy asztal körül ültünk, beszélgettünk, étkeztünk és össze-ölelkeztünk. Nem kell mindent elutasítanunk, csak mert nem ülhetünk egy teremben, és nem térhetünk vissza a múltba. Az elmúlt, örökre. Minden újat hálásan kell fogadnunk, és megértéssel kell megvizsgálnunk.

Az új állapotok, még erőteljesebb kapcsolatot követelnek tőlünk. Ahogy látjuk az anyagi világban a változásokat, amilyen módon azok megjelennek, csak azért, hogy ráébresszenek minket a nagyobb, belső kapcsolatok szükségességére, hogy a külső formák ne zavarhassanak minket össze, ne adhassák meg annak az illúzióját, hogy már összekapcsol minket a tény, hogy több ezer ember ül fizikailag egy helyen.

Most nincs meg a lehetőség ilyen találkozókra, Nem ülhetünk egy teremben, még csak nem is törekedhetünk fizikai találkozókra. Nekünk spirituálisan kell összekapcsolódni, egy emberként, egy szívvel. Ezért ez egy teljesen új kongresszus, egy új korszakban. Semmi nem lesz ebben, az elmúlt kongresszusokból, ez egy új szint, új megközelítéssel, új hozzáállással. Úgy kell erre a kongresszusra tekintenünk, mint egy spirituális szintre, ahova fel kell emelkednünk.

Én mindenkivel össze akarok kapcsolódni, de hol és hogyan? A spirituális szintre emelkedéssel a spirituális hely, ahol a kongresszus valójában bonyolódik, a Teremtőn belül van. Be kell lépnünk erre a helyre, és ezen a helyen akarnunk kell létezni, egyesülni egymással a Teremtőn belül. A Teremtő egyik neve, „a Hely (Makom)” és mi pontosan itt rendezzük meg a kongresszusunkat, ahol mindenki együtt lesz annak érdekében, hogy támogassuk egymást, a Teremtővel való összeolvadásban, azon a szinten, ahol az első, spirituális lépés vár ránk.

Nem tudom átadni az érzéseket, amik a szívünkben vannak. Reméljük, hogy együtt felfedezzük ezeket az állapotokat és érezni fogjuk a kapcsolatot egymás között, a Teremtőn belül, ezen az első, új korszakot nyitó Kabbala Kongresszuson.

A vírus azt tanítja nekünk, hogy rajtunk múlik, hogy mások egészségére gondoljunk, és senkinek se ártsunk. A probléma az, hogy nem értjük, hogy az összes nehézség azért jött, hogy felelősebbé váljunk egymásért. A mi veszteségünk, ha nem vesszük figyelembe egymást. Az első hullámot óvintézkedésekkel legyőztük, majd elvetjük őket, tehát nem csoda, hogy második hullám megérkezett. Hamarosan a világ arról fog beszélni, hogy Izrael áll a csapás hátterében. A világnak mentális, nem kémiai gyógymódra van szüksége, amely a megfelelő kapcsolat köztünk, és ez kiterjed az egész világra. Tőlünk függ, hogy kifejlesszük azt az érzést, hogy mindannyian egy lélek vagyunk.

Kérdés: Hogyan éljek a karantén után? Félek kimenni és az emberekre nézni. Ők is némileg, gyanakvással néznek rám.

Válasz: Én nem látom ezt. Legalábbis magam körül. Itt éppen ellenkezőleg, az autók újra mennek, és az emberek ismét az utcákon sietnek. Láthatod azonban, hogy megváltoztak. Valahogy kissé távol vannak egymástól, nem ugranak közvetlenül oda hozzád, mint korábban.

Talán ilyen módon az ember fokozatosan megérti, hogyan kell figyelmesen viszonyulni másokhoz. Bár most a vírus miatt viselkedünk így, attól tartva, hogy valakitől megfertőződünk, ám fokozatosan ebből az állapotból eljuthatunk egy másikhoz: kölcsönös tisztelet, együttérzés, támogatás és figyelem felé.

Szeretem ezeket a változásokat a világban. Nem fordítunk sok figyelmet erre. Amikor visszatérünk a normál életbe, látni fogjuk, hogy megszabadultunk sok teljesen felesleges tevékenységtől és konvenciótól.

Az emberiségnek úgy kell irányítania a természet egészét, mint egy bölcs, jószívű anya. Lehetőségünk szerint mi vagyunk a legmagasabb rendű teremtmények, de a mai világ minden rossz jelensége az emberi egó következménye. A természetben minden jelenség, legyen az jó vagy rossz, az emberek gondolatainak, és hozzáállásának eredménye. A gonosz akkor jelenik meg, amikor többet veszünk el magunk számára, mint amire szükségünk van,és ezt annak érdekében tesszük  hogy uralkodhassunk mindenki felett. Ha megtanulnánk, hogy jól viszonyuljunk más emberekhez, akkor a természet mozdulatlan, növényi és állati szintje is kiegyensúlyozott lenne.

Az embereknek meg kell érteniük, hogy a természet globális, és integrált, és meg van az erejük ahhoz,hogy mindent eljuttassanak a korrekcióhoz. Az egyensúly azt jelenti, hogy a természetből csak azt vesszük el, amire testünknek szüksége van az élethez, és a spirituális fejlődés felé fordulunk. A spirituális élet azt jelenti, hogy megtanuljuk, hogyan kell  szeretettel, és egymásra való odafigyeléssel  összekapcsolódnunk, egészen olyan szintig, ahol mindannyian egyetlen emberré olvadunk össze, egy szívvel. Ez az örök, és tökéletes élet tudatosságához vezet minket  a globális, végtelen és Szent Természet szintjén.

Kérdés: A mai helyzet kapcsán felmerül az egyetemes korrekció kérdése. Létezik olyan lehetőség, hogy Kabbalisták egy csoportja lesz az, aki megmenti a helyzetet?

Válasz: Hogyan tudná egy maroknyi Kabbalista megmenteni a helyzetet, ha a természet célja az, hogy a teremtés egésze, annak minden eleme kölcsönösen és integrális módon kapcsolódjon egymáshoz, hogy elérjék a kapcsolat és szeretet minőségeit? Hogyan tehetné ezt meg egy kicsiny csoport?

A csoport csak azért létezik, hogy mindenkinek tovább adja az egység megteremtésének módszerét, hogy ennek tanáraivá váljanak. Tehát semmi nem történhet anélkül, hogy minden egyes ember részt venne a folyamatban.

Kérdés: Az emberiség kis része érti a mostani krízis lényegét, de a döntő többség nincs ezzel tisztában. Hogyan közvetítsük a világ egésze felé, hogy az egyes ember szintjén kell kialakítani a változás iránti vágyat, hogy az egész világ korrekciója bekövetkezzen?

Válasz: Ez a ti kötelezően elvégzendő munkátok. Tegyetek meg mindent, ami csak lehetséges!

Az egész természet rendszerében egy grammnyi gyűlölet sincs, kivéve az embereket. Az állatok nem gyűlölik egymást, ez egy különleges emberi tulajdonság. De megvan annak a nagyon mély oka, hogy az emberek miért gyűlölik egymást, ráadásul azt hatalmas szenvedéllyel teszik. Az irigység, a hatalomra, és tiszteletre vágyás megállás nélkül növekszik bennünk. Egyre kevésbé vagyunk képesek megbocsátani egymásnak.

Minél inkább növekszik a gyűlölet, annál jobban megértjük, hogy képtelenek vagyunk egyedül legyőzni, mégis valahogy felül kell emelkednünk a gyűlöleten, mivel egyébként elpusztítja civilizációnkat.

A múltban láthattunk gyerekeket együtt játszani, miközben egymás társaságát élvezik. Ma inkább a számítógép konzolokon játszanak, egymás ellen küzdve, és csak az érdekli őket, hogy ki győz a végén.

Hogyha összehasonlítanánk a ma élő macskákat kétszáz évvel ezelőtt élt macskákkal, akkor azt találnánk, hogy nem váltak vadabbakká. Azonban, ha összehasonlítjuk a mai embereket a két évszázaddal ezelőtt élt emberekkel, akkor azt találjuk, hogy ma sokkal önzőbbek vagyunk, önmagunkra irányulóak ,nem törődünk semmivel, és általában sokkal rosszabb emberek vagyunk, mint ük-nagyszüleink. Generációról-generációra egyre kegyetlenebbek, bántóbbak, és sokkal kifinomultabbak vagyunk abban, hogyan okozunk másoknak fájdalmat.

De ennek a látszólagos zuhanásnak, nagyon jó oka van. Mi vagyunk az egyetlen faj, mely ilyen zuhanásban van, mivel mi arra vagyunk hivatottak, hogy tudatosan korrigáljuk saját természetünket.

Az utóbbi években, különösen az elmúlt hónapokban megfigyelhető gyűlölet hullámnak az oka az, hogy ennek a gyűlöletnek olyan erősnek kell lennie, hogy arra kényszerítsen minket, hogy elkezdjük keresni annak a módját, hogy hogyan tudnánk legyőzni. 

Minél inkább növekszik a gyűlölet, annál inkább megértjük majd, hogy képtelenek vagyunk azt saját magunk legyőzni ,és mégis valahogy felül kell emelkedni rajta, hiszen egyébként elpusztítjuk a civilizációnkat. Ez fog minket előre hajtani, hogy akaratunk ellenére is, együtt próbáljuk megtalálni a gyógymódot, a megoldást erre a problémára. Ez a kötelező érvényű együttműködés a bennünk létező ellenség ellen, egy új, egymás iránti szeretetet fog létrehozni bennünk. Ha nem létezne ez az intenzív gyűlölet, nem lenne szükség a szeretetre. Hogyha nem éreznénk, hogy képtelenek vagyunk egyedül legyőzni a gyűlöletet, soha nem fordulnánk egymáshoz segítségért.

A közöttünk érzett gyűlölet soha nem tűnik el. Ha eltűnne nem lenne többé szükségünk szeretetre. Pontosan a növekvő gyűlölet fog majd arra kényszeríteni minket, hogy növeljük a szeretetet. Ahogy megtanulunk „két lábon“ járni, a gyűlölettel és szeretettel karöltve előre haladni, meg fogjuk tanulni az emberi érzelmek mélységét. Megtanuljuk majd, hogyan emelkedjünk a konfliktusok fölé, hogyan uralkodjunk a gyűlölet és a harag felett. Ez a folyamat el fog vezetni minket oda, hogy feltárjuk az emberi természet teljes mélységét.

Csak amikor megértjük a gyűlölet szerepét és fontosságát, akkor leszünk képesek valóban szeretni. Amikor ezt elérjük, akkor fogjuk mindannyian meglátni, hogy színtől, fajtól, hittől, és kultúrától függetlenül, mindannyian gyűlölködőnek lettünk megteremtve, de mindez csak azért történt, hogy ezt a gyűlöletet a saját erőfeszítésünkkel, tudatosan szeretetté változtassuk.

Kérdés: Ha minden abszolút káprázatos lesz, hogy haladhat valaki előre, hova és milyen módon képes tovább fejlődni? Ez így nagyon unalmasnak tűnik.

Dr. Laitman: Érthető, ha minden csodálatos, tiszta és jó, akkor nagyon unalmas lehet. Nincs semmi, ami bepiszkolná a képet, nincs semmi káromlás mögötte, vagy ilyesmi, nincs olyan nemes dolog, aminek a hátterében valami ocsmányság jelenne meg.

De nem kell aggódni, még ha most nem is tudom elmagyarázni, de mindig van lehetőség a jót, valami rossz fölé emelkedve meglátni. Amikor a gonosz kimerül, mindent a jó kezd el kitölteni, végtelen és örök dolog, ami ilyen módon tárul fel az ember számára.

Amikor ezt tanulmányozzuk, érezni is kezdjük. Egy dolog igaz, ahhoz, hogy érezhessük a pozitív oldalát egy dolognak, érezni kell először a negatív oldalát. Ez a két állapot szükségszerűen támogatja egymást, a kölcsönös kifejeződésükben.

Az olyan csúcs minőséget kínáló helyektől, mint a Neiman Marcus áruház lánc, a diszkont értékesítő helyeken keresztül, mint a „Tuesday Morning” lánc, az óriás Hertz autóbérlést kínáló üzletekig, nagyon régóta üzemelő vállalkozások zuhantak csődbe olyan sebességgel, hogy ezeknek a listáját sem sikerül frissíteni az ezt elemzőknek. Néhány nagy név azok közül, akiket a COVID-19 megroppantott, vagy végső csapást mért rájuk: J. Crew, Neiman Marcus, Stage Stores, Brooks Brothers, J.C. Penney, Tuesday Morning, GNC Holdings, Lucky Brand Dungarees, Gold’s Gym, Pier 1 Imports, Hertz, CEC Entertainment, és ez éppen csak a kezdete a listának.

A holnap hősei nem filmcsillagok lesznek, vagy Instagram ikonok, hanem olyan emberek, akik képesek másokat összegyűjteni, akik a szolidaritást és a kölcsönös felelősséget hirdetik.

Azonban láthatóan nem úgy néz ki, mintha a Korona vírus indította volna el ezt a trendet. Csak tavaly, a Gymboree, Payless Shoesource, Forever 21, Diesel, és más, nagy, közepes és kicsi kiskereskedelmi cég adta be az úgynevezett Chapter 11 dokumentumot, amely az USA törvényei alapján, a csődbejelentésre szolgál. Eközben bár igaz, hogy ezek az áruház láncok az online kereskedelem forradalmának áldozatává váltak, vannak jelek, amelyek arra utalnak, hogy ennél többről van szó, valójában egy korszak zárul le.

A vírus felgyorsította a márkákhoz ragaszkodás feladásának folyamatát, és az alapszükségletek átértékelésének felemelkedését láthatjuk világszerte, Amerika pedig úttörő szerepet mutat ebben. Nem csak arról van szó, hogy az embereknek vissza kell fogniuk az állandó rohanást a csúcstechnológiákat képviselő termékek vásárlási csapdái után, hanem egyszerűen kevesebbre lesz szükségük ezekből. A Korona vírus okozta karantén nagy csapást mért a kiskereskedelmi eladásokra mindenütt, és bár várható némi visszarendeződés, mégis az általános trend folyamatos csökkenésre utal.

Az emberek változnak. Elveszítik érdeklődésüket a még meglévő, holnapra eltűnő eszközök vásárlása iránt, amelyek csak ürességet hagynak maguk után. Ezek helyett az emberek elkezdenek olyan, értelmet hordozó, tartós dolgokkal foglalkozni, amelyek leginkább az emberi kapcsolatokkal állnak összefüggésben. Az élet teljesen hideggé vált a szöveges üzenetek mögött, melyek ma a kapcsolatot jelentik, és beszorítják azt a mobiltelefonok képernyője mögé, hogy az embereknek szüksége lesz valódi kapcsolatokra – amelyek a szívek között jönnek létre.

A holnap hősei tehát olyan emberek lesznek, akik összekapcsolnak egymással másokat. A közeledő korszak legizgalmasabb személyiségei azok lesznek, akik elérik másoknál, hogy érezzék a szívtől szívig kialakuló kapcsolatokat, és hogy éreztessék velük, hogy ez tesz boldogabbá, ez ad önbizalmat, és elérik, hogy akarják mindezt folyamatosan érzékelni.