Valójában a hírek azok, amit az adott média közvetít számunkra, és amit annak megfelelően sugároz, hogy mi az, amit a média tulajdonosának finanszírozó köre akar terjeszteni, szóval gyakorlatilag minden álhír.

Amikor az előfizetők voltak az újságok fő finanszírozói, akkor a média tartozott az olvasóknak, azaz, azoknak az embereknek, akik megvásárolták, elolvasták és nézték azokat a híreket, melyeket az újságok közöltek. 

Azonban, amikor a médiatulajdonosok válnak a média finanszírozásának elsődleges forrásává, és a különböző érdekcsoportok hirdetésére támaszkodik a fenntartása érdekében, akkor a média a tulajdonosok, és a hirdetők érdekeit szolgálja. Ennek megfelelően torzítja a híreket, amivel elveszítik hitelességüket, ami a legfontosabb volt korábban a hírszolgáltatók számára. 

Ma az emberek nagy része tudja, hogy a médiában főleg álhíreket olvasnak, látnak. Egyre több ember kérdőjelezi meg a hírek valódiságát és azt, hogy valójában milyen érdekek állnak az adott média mögött. Mivel az embereknek nincs más választása, a lehetőségek hiánya miatt, így továbbra is ugyanazon forrásból származó híreket fogyasztják.  

Ugyanakkor ahelyett, hogy a médiára mutogatunk, mert eltorzítják az információt az álhírekkel, bölcsebbek lennénk, ha egy pillanatra magunkba néznénk, minden egyes személy saját magába tekintene, hiszen mi magunk alkotjuk a társadalmat. 

A média semmivel sem korruptabb, torzultabb, mint az azt körbevevő társadalom, melyet mi alkotunk. A média sokkal inkább a társadalmi értékeknek, a társadalom befolyásolásának és viselkedésének a terméke.

Tehát az, hogy tudatában vagyunk az állhíreknek, ez önmagában nem elég ahhoz, hogy elérjük azt a szintet, ahol újra valódi híreink lesznek. 

Ahhoz, hogy eljussunk a valódi hírekhez, egy nagyon komoly önvizsgálaton kell keresztül mennünk. Először is meg kell értenünk azt, hogy a média se nem jobb, se nem rosszabb, mint az adott társadalom, amelyben jelen van. Azaz egy olyan társadalomban, ami olyan egyénekből áll ahol az egyén jóléte fontosabb, mint a társadalom jóléte.

Az álhírek, és a korrupt média azt tükrözi számunkra, hogy mi magunk milyenek vagyunk. Azaz önközpontú lények, akik mindent megtesznek, amit csak tudnak, azért, hogy profitot és sikert szerezzenek maguknak mások kárára. Ennek a felismerésnek olyan sürgető kérdésekhez kell vezetnie, mint: Valóban egy ilyen társadalomban akarunk élni?

Ha a válasz igen, akkor az álhírek, és a média korrupciója nem kell, hogy aggasszon minket.

Azonban, ha mi egy olyan társadalomra törekszünk, ahol egymás között a boldogság, a kedvesség, az egymás támogatása és bátorítása virágzik, ahol általánosan egy pozitív légkör uralkodik, akkor mindannyiunknak meg kell változtatnunk a társadalmi értékeinket, hogy a társadalom érdekeit részesítsük előnyben, a saját érdekeink fölött.  

Ezt persze könnyebb mondani, mint megtenni, de mindez mégis lehetséges.

Először is meg kell tanulnunk, hogy kölcsönös függőségben állunk egymással, azaz, hogy mennyire össze vagyunk kapcsolva egymással, és milyen mértékben függ az életünk egymástól.  

Meg kell értenünk és különböző szempontok alapján meg kell vizsgálnunk ezt a kölcsönös függőségünket. Egészen addig, amíg az egy teljesen tapintható érzéssé nem válik bennünk. Amikor már úgy érezzük, hogy minden tettünk hatással van mások életére. 

A koronavírus járvány jó példázat erre, ami megmutatta az egymástól való kölcsönös függőségünk hatását egészségünk tekintetében. Láthatjuk, hogy a fertőzés terjedése, és az emberek egészsége azon múlik, hogy betartjuk-e az egészségügyi utasításokat. Mennyi minden múlik azon, hogy az emberek betartsák a személyes higiéniát, ha bizonyos távolságot tartanak egymástól,  vagy, hogy védő maszkot viselnek egymás környezetében.  

Az egymástól való függőségünk törvényszerűsége alapján, az emberi közömbösségünk, a mások elutasítása, az antipatikus és negatív érzések terjesztése egy káros láncreakciót indít be, ami az egész társadalmat negatívan érinti és károsítja.

Ha azonban mindannyian érezzük az egymástól való függőségünket, akkor azt fogjuk érezni, hogy mindannyian egy hatalmas nagy egész részei vagyunk. Akkor azt érezzük, hogy a társadalom gyakorlatilag a közös tulajdonunk, mihez hozzátartozunk akkor ez az érzés, megakadályoz minket abban, hogy kárt okozzunk benne. Így állandóan azt keressük majd, hogy hogyan segítsük, hogyan támogassuk a közönséget akkora mértékben, amennyire csak lehetséges.

Ha megértjük azt, hogy az álhírek, és a média korrupciója is abból származik, hogy mi mindannyian az önérdeket tekintsük fontosabbnak a társadalmi érdekek felett,  akkor megláthatjuk, hogy nincs semmi értelme annak, hogy a médiát vádoljuk és azokat, akik a média mögötti álhírekért felelősek.

Épp ellenkezőleg, hogy ha meg akarjuk változtatni a médiát, akkor először is magunkat kell megváltoztatni. Elsősorban magunkat kell ösztönözni arra, hogy a társadalom érdekeit tartsuk szem előtt, a saját önös érdekeinkkel szemben. 

Hogyha továbbra is visszatartjuk magunkat attól, hogy javítsuk az egymás közötti kapcsolatainkat, akkor számíthatunk arra, hogy a média korrupció erősödni fog, és még több álhír jelenik majd meg. Ezek elárasztanak minket olyan problémákkal, amik továbbra is károsítják a társadalmunkat.

Sőt mi több, nem látunk majd semmilyen megoldást.

Tehát valódi híreket csak egy őszinte önvizsgálat és az emberi kapcsolatok javítása eredményezhet. 

Azáltal, hogy negatívan és kizsákmányoló módon fordulunk egymáshoz, olyanokká válunk, mint a vírusok. Napi szinten megfertőzzük egymást. 

A pozitív változás tehát közös erőfeszítést igényel, annak érdekében, hogy egy kölcsönös és pozitívan összekapcsolt társadalmat építsünk, azáltal, hogy figyelembe vesszük egymást és elkezdünk felelősen viszonyulni egymás iránt.

Ha mi létrehozzuk ezt a finomhangolást a gondolkodásmódunkban, akkor hamarosan egy teljesen megújult, fejlettebb és sokkal pozitívabb társadalmat látunk majd magunk körül.

Kérdés: Általában három stratégiát használtak a világban a koronavírus ellen.

Az első a karantén volt, amikor gyakorlatilag mindent lezártak, és az emberek nem mehettek ki házaikból, kivéve orvoshoz vagy a szupermarketbe.

A második az úgynevezett “contact tracking” (kapcsolat követés), amikor nagy mennyiségben tesztelték a lakosságot, és különböző csoportokat feltérképezve keresték a pozitív betegeket, hogy őket aztán később elkülönítsék a tömegektől. Ez egy költséges út.

A harmadik volt az úgynevezett “közösség immunitás”, amikor csak a nagyobb rizikófaktorral rendelkező csoportokat különítették el, mint például a 65 év feletti embereket. Ettől azt várták, hogy mindenki más elkapja a vírust, és ez által egy természetes immunitást érnek majd el.

Ön szerint, mi a leghatékonyabb módszer az emberiség további fejlődéséhez?

Dr. Michael Laitman válasza: Én általánosan, abszolút mindenkit karanténba tennék, kivéve azokat, akik a szükségleteket biztosítják a közösségnek. Például, egy hónapra mindent lezárnék, és ezáltal megfigyelném az összes emberi foglalkozást, hogy mi az, amire valóban szükség van.

Például, szükség van rendőrségre, gyerekek oktatására, az étel szétosztásra stb. Ezek azok a minimális szükségletek az emberiség számára, amely a normál létezését biztosítja. 

Az embereknek hozzá kell szokniuk ahhoz a tényhez, hogy csak egy minimális módon kommunikáljanak egymással és gondoskodjanak a szükséges ételt megszerzéséről, de ezen túl mással nem foglalkoznak. A gyermekek megkapják az iskolai oktatást. Az emberek ezáltal tudást szereznek arról, hogy a világ hogyan működik, és hogyan kell együttműködniük természettel. Akkor majd meglátjuk, hogy mit kell tennünk ez után, hogy vajon ki akarjuk-e terjeszteni az aktivitás körét, vagy sem. De először is szokjunk hozzá, ehhez a minimalista életmódhoz, akár egy fél évig is.

Kérdés: Tehát Ön csökkentené az önző kapcsolatokat és csak azokat a tevékenységeket hagyná meg, amelyek a fizikai test létezéséhez szükséges?

Dr. Michael Laitman válasza: Igen, ezt mondja Kabbala bölcselete. Ez olyan, mint ahogy az állatok soha nem fogyasztanak többet, mint szükségük van, mindig csak arról gondoskodnak, amire éppen szükségük van.

Kérdés: Akkor Ön most megállítaná azt, hogy bármilyen fölösleget termeljünk, vagy fogyasszunk?

Dr. Michael Laitman válasza: Nem csak most, hanem általában megállítanám. Akkor együtt újra egy csodálatos ökológiát nyernénk: a levegő, a víz, a madarak, minden rendbe jönne, és a természet újra egyensúlyba kerülne. A munkaidőnk maximum, kettő, három vagy négy óra lenne egy nap, és mindannyian boldogan élnénk. És minden, ami fölöslegesnek tűnik, azt egyszerűen el kell törölni, hiszen senkinek nem lesz rá szüksége.

Kérdés: De nem olyan egyszerű eldönteni, hogy mi az, ami felesleg. Az, ami az egyik személynek fölösleges, az lehet, hogy a másiknak szükséges. 

Dr. Michael Laitman válasza: Ami az állati biológiai szervezetünknek felesleges, az mind szükségtelen.

Kérdés: Ki dönti mindezt el?

Dr. Michael Laitman válasza: Döntsük el közösen. Hogy ha valakinek sportolnia kell, akkor kocogjon a parkban. Ez nem probléma. De mi az értelme annak, hogy repülőkkel repülünk a világ egyik helyéről a másikra, mintha mindenki megőrült volna? 

Kérdés: Mi a probléma az utazással? Például én szeretek szépen felöltözni, szeretek színházba járni. Akkor most honnan tudjam, hogy ez fölösleges vagy sem az ön szempontjából?

Dr. Michael Laitman válasza: Itt egy nagyon világos, logikus vonalat kell húznunk, amit mindenki megért. Például a színház esetében, hogyha színház, akkor mondjuk, hogy az legyen a ” La Scala ” Milánóban. De akkor most mi van, akkor repüljek Olaszországba. De ott koronavírus van, akkor most mit csináljak? Ezáltal korlátozzuk az emberi életet, egy normális, logikus és értelmes keretek közé. Hogyan? Mi miért létezünk? Ezt a kérdést kell először is meg válaszolnunk.

Kérdés: Azaz, hogy mi az, ami fölösleges és mi az, ami nem, ezt egy magasabb cél szempontjából fogjuk majd eldönteni?

Dr. Michael Laitman válasza: Miért létezünk? Csak azért, hogy megnézünk egy jó mozit, hogy elmenjünk színházba, vagy valami kellemes zenét hallgassunk, vagy együtt vacsorázzunk a barátokkal, csak együnk és igyunk? Ez mind csodálatos, de hogyha az életünket csak ezzel töltjük meg, akkor nulla eredménnyel fog zárulni. 

Ezen az életen túl még nagyon sok minden létezik. Először is fedezzük fel, hogy mi az, ami még létezik ezen az életen túl. Én ezt tenném. Az a tény, hogy kitölthetem ezt az életet mindenfajta érdekes dologgal, amit egyelőre megértek, és amit már átéltem. Ez rendben van. De most, el kell gondolkodnom azon, hogy mi van még ezen túl. És amennyiben ez így van, akkor hogyan folytassam tovább, minek az érdekében?  

Kommentár: Valóban érdemes figyelembe venni az életet a halál után, hogy hogyan tudunk még most felkészülni rá, amíg ebben testben létezünk.

Dr. Michael Laitman: Nem kell erre felkészülni, ezt már most kell látnom! “Fedezd fel a jövő világodat még ebben az életben.” Ez az, amit pontosan a Kabbala tudománya tanít nekünk. Amikor már egy tiszta képet látsz magad előtt, a jövő életeddel kapcsolatban, akkor majd eldöntheted, hogy mivel akarod kitölteni ezt az életet.

Nincs szeretet gyűlölet nélkül. 

A koronavírus megmutatja számunkra, hogy egoizmusunk miatt néha képtelenek vagyunk szeretni rokonainkat. A családtagoknak le kell ülni, és megbeszélni, mire kényszeríti őket a vírus, és hogyan építhetnének ki maguk között egy szívélyes viszonyt.

Amikor másokban hibát látunk, önmagunkon szükséges dolgozni. Meg kell értenünk, hogy ezek a hibák a mieink. Törekednünk kell a közöttünk lévő, teljes szívből jövő szeretet kiépítésére. A szeretet olyan, mint egy állat, amit kölcsönös engedményekkel kell jól tartani.

A koronavírus után, az egész világunk minden szempontból különbözni fog a mostanitól. A jövőben a kapcsolatok nagyobb mértékű szeretetre épülnek.

Sok generáción keresztül a nők, árnyékban éltek. Azonban napjainkban, elkezdtek felébredni és előtérbe lépni, mivel beléptünk az utolsó generációnak nevezett korszakba, amely az emberiség utolsó fejlődési fázisa a spiritualitásba való belépés előtt. Ez a korszak egységet hoz majd a férfiak és a nők között, és az egységbe lépett férfiak és nők pedig egysülnek az őket megteremtő Felső Erővel.

A Kabbalisták leírták, hogy eljön ez az utolsó generáció, és ezt rendkívüli módon igazolta a globális korona vírus járvány és más események is, és a közeljövő történései is.

A XXI. század fejlődése eljuttatott bennünket abba az állapotba, ahol nincs mit tennünk, egységre kell lépnünk egymással, és együtt fel kell emelkednünk a spirituális szintre. Itt és most, egy új emberiség születésénél a nőknek be kell tölteniük a senki más által be nem tölthető szerepüket.

Mi a különbség a nők munkájában az új, korona vírust követő világban, és azt megelőző állapotokban?

Még nem teljesen értjük és érezzük ezt, de láthattuk a járvány, hogy zárt be mindenkit az otthonába, a családba, összezárva a férjet és a felséget a gyerekekkel és természetesen a problémákkal. Elkezdtük az életet egy teljesen más módon látni, mivel a jövő bizonytalanságba borult. Most, amikor feloldódik a karantén, és látszólag minden visszatér a normális kerékvágásba, fogalmunk sincs, mi fog történni, mindenki fél a vírus támadás új hullámától, és az sem kizárt, hogy ismeretlen vírusok jelennek meg.

Meg kell értenünk, hogy mindez azért zúdul ránk, hogy egyetlen emberiséggé kovácsoljon össze bennünket. A legfontosabb azonban, hogy a nőket egyesítse és a világ háttérből való vezetése felé emelje. Ha ugyanis az emberek egyre több időt kell, hogy munka nélkül otthon töltsenek, ez a nőknek óriási hatalmad ad a kezükbe.

Sokan fogják a munkájukat teljesen elveszíteni, mások pedig otthonról fognak dolgozni interneten keresztül, azaz a férfiak a legtöbb időt az otthonukban töltik. Ha pedig minden az otthonban koncentrálódik, akkor természetesen a nők fontossága megnő, és döntő pozícióba kerülnek. Az otthont mindig is a nők irányították.

Ezáltal, ha bölcsen és kifinomultan cselekszünk, a nők fokozatosan a férfiakat a világ korrekciójára vezetik rá, amely korrekció feltartóztathatatlanul közeledik. Nincs más választásunk, el kell magyaráznunk ezt a férfiaknak és meg kell győznünk őket, hogy vegyenek részt a folyamatban.

A nőnek, mint anyának gondoskodnia kell a gyermekeiről, a férjéről annak érdekében, hogy a korrekció felé vezető irányba terelje őket. Akkor képesek leszünk valódi békét teremteni a családokban és a világban, és felemelkedünk a Teremtővel való kapcsolathoz.

Tehát az utolsó generáció időszakában a nők betölthetik a teremtésben kijelölt szerepüket. Ha ez nem történik meg, a világ a korrekciót a csapásokon és a szenvedéseken keresztül éri el.

Kérdés: A koronavírus miatt elkezdtünk félni egymás közelségétől. Nem vezet ez az emberek közötti nagyobb fokú elkülönüléshez?

Válasz: A vírus nem nagyobb távolságot eredményez közöttünk. Inkább segít megvalósítani annak helyes módját, hogy miként kerüljünk közelebb egymáshoz.

Az utóbbi időkig csak azért kerestük fel egymást, hogy saját előnyünkre használjuk a másikat. Ebből kifolyólag, a vírus eltaszít minket egymástól. A nem túl távoli jövőben a járvány megtanítja majd, hogy hogyan tegyünk szert a helyes szándékra, hogyan végezzünk belső mozgásokat a másik irányába, hogy így a másik károsítása nélkül kerüljünk közel hozzá. Hamarosan látni fogod ezt.

A koronavírus összetett, és több szintű jelenség. Nem pusztán egy vírus, hanem egy igen bölcs program a természet részéről, ami megjelenik bennünk, és újraprogramozza kapcsolatainkat.

Kérdés: Miért most, és miért nem mondjuk egy évvel ezelőtt bukkant fel a vírus?

Válasz: Ezt a kérdést mindennel kapcsolatban fel lehet tenni. Nem tudom, hogy válaszoljak rá. Arról van szó, hogy a természetre gyakorolt hatásunk elér egy küszöböt. Ez az a pont, ahol negatív hatást hozunk a saját fejünkre. A lényeg, hogy nem negatív. Ellenkezőleg. Korrigál bennünket, és tovább mozdít az úton.

Egy új világ veszi kezdetét, amelyben mind személyes, mind globális szinten meg kell tanulnunk, hogy kölcsönös garanciában és szeretetben éljünk. Az emberiség több területen is (családi élet, gazdaság, oktatás, foglalkoztatás, ökológia, hangulatzavarok és szenvedélybetegségek növekedése) krízisben van.

Ha el akarjuk kerülni az újabb világháborút, új típusú oktatást kell bevezetnünk, amely megtanít az emberi egoizmus korrekciójára, és amellyel a másik szemüvegén keresztül érzékelhetjük a világot. Még jobban hasonlítanunk kell a természethez, ahhoz az integrális rendszerhez, amely minden szintjén a kölcsönös garancia elve alapján szervezi meg magát. Az emberiséget kedvező módon befolyásolhatja az a környezet, amely példát mutat, hogyan kell engedményeket tennünk mások felé.

Ahogy megtapasztaljuk a kölcsönös függés és összeköttetés rendszerét, a szokás második természetünkké válik. Ádám, azaz az emberi szint képmását hozzuk létre önmagunkból. A négy fal között megtapasztalt béke is elérhetővé válik számunkra, ha minden egyén megérzi, hogy élete a többiekén múlik, és alkalmazza a „szeretet lefed minden bűnt” alapelvét.

A gazdasági válságnak köszönhetően a bolygó minden pontja kezd hasonló arcot mutatni. A földi élet egyre homogénebb, egyre szorosabb a kapcsolat a részek között. Ez látható nem csak a kultúrán, oktatáson és internethasználaton, hanem a mobilhálózatokon vagy a gyorsételek fokozott fogyasztásán is.

A szervezetek és egyének erőforrásokat osztanak meg egymással a takarékoskodás érdekében. A krízis erőteljesen közelít minket egymáshoz. Megköveteli tőlünk az emberi ego megfelelő használatát. Tilos a mások korlátozása vagy elnyomása. Meg kell teremteni önmagunkat szívélyességet árasztó emberekként, olyanokként, akit mindenki örömmel fogad.

A helyes környezet megalkotásával elsajátíthatjuk, hogy különbségeink felett miként legyünk nyitottak, közvetlenek és kapcsolat-orientáltak. Az emberek workshop formájában fognak tanulni. Körbe ülnek, és olyan témákat beszélnek meg, mint az ember egoista természete, kölcsönös függésünk vagy fejlődésünk a környezet befolyásának tükrében. Közös aggyal közös vágyat kell építeni minden ember között. Csak így tervezhetjük a jövőt hatékonyan, így találhatjuk ki közösen a következő lépéseinket.