Kérdés: Lelkünk fejlődésének fontos állomása egoizmusunk megértése. Vagyis csak akkor birtokoljuk teljes mértékben az önismeretet, akkor válthatunk át a fény oldalára, amikor egónk az önpusztítás állapotába kerül. Igaz ez a megállapítás?

Válasz: Nem. Már jóval előtte megtesszük. Ez egy fokozatos, lépésenként megtett fejlődés az embernek. Ekkor ébred rá egoizmusára, és megérti, hogy amennyiben felhasználja, semeddig sem jut. Ennek ellenére, nem szabad tőle megszabadulnia. Az egoizmus elpusztíthatatlan; a természet erejét képviseli. Mindössze felhasználásának célját kell megváltoztatni.

Kérdés: Azt állította, hogy a Kabbala megtanítja a embert, hogyan emelkedjen egoizmusa fölé. Minél nagyobb az egó, annál magasabbra emelkedik, hogy fölé kerekedjen. Tehát ebben áll az ember evolúciós növekedése.

Tehát úgy kell helyesen tekintenünk egoizmusunkra, mint fejlődésünk egy elemére. Mesterségesen vagy kontrollált körülmények között növeljük, és altruista hajlammal látjuk el.

Válasz: Így igaz. Be kell törni, mint egy vadállatot, és akkor többé-kevésbé szelíddé válik.

Kérdés: Azaz nem kell harcolni ellene, hanem az a feladatunk, hogy megértsük?

Válasz: Helyes! A megfelelő módon kell bánni vele. És akkor a segítőnkké lesz.

Kérdés: Tehát nem küzdelemről beszélünk, hanem tudásról, elmélyülésről, és egyfajta belső erőről. Ilyenkor boldogságérzetünkön át megvalósítunk egy altruista késztetést, és ezt az állapotot átadjuk a világnak.

Válasz: Igen. Számotokra az altruista késztetés a lehető legjobb. A mi világunkban úgy értelmezik az altruizmust, hogy valamit ingyen adunk a másiknak. Nem így van! Elkezded tapasztalni, hogy az altruizmus által a természet legkomolyabb erőivel kerülsz összeköttetésbe. És ez egy nagyszerű dolog.