Kérdés: Azt látjuk, hogy még a halálos ágyán fekvő ember is képes folytatni a lehetetlen és ostoba dolgok körül forgó gondolatait, és nem változtatja meg az értékrendjét.  Még belegondolni is félelmetes, milyen szintű válság kellene annak érdekében, hogy megváltoztasson bennünket, az általa okozott nyomáson keresztül. Ki vagy mi fogja az embert arra kényszeríteni, hogy radikálisan változtassa meg, életének értékrendjét? 

Válasz: Az értékrend változás, egy magasabb erő befolyása által lehetséges, amely felemel minket a világunk fölé, és kivonszol minket a tisztán állati vágyainkból, és lecseréli azokat emberi vágyakra, a természet következő szintjének ereje által. Akkor beszélhetünk növekedésről. 

Tehát az emberben a világának vágyai uralkodnak, semmi más. Egyszerűen nem is érti, hogy a Kabbalisták miről beszélnek. Azt gondolja, ha valaki él, akkor él, ha meghalt, akkor halott. Mit tehetünk? Csak, amikor egy magasabb fény ragyog felette, ami befolyásolja, kezd el az ember gondolkozni és más döntést hozni. 

Ki kezd el Kabbalát tanulni? Azok az emberek, akikben felbukkan az életük értelmére irányuló kérdés. Ez már a következő szintről érkezik, amit értelem feletti hitnek nevezünk.

Mi egy nagyon egyszerű ismeretben élünk, ami úgy szól, minden az, ami. El kell fogadni. De ott van az értelem feletti hit szintje. Ez nem vakhit valamiben, mint a vallásos embereknél. Ez a valóságérzékelés következő szintje.

Már hosszú ideje haldoklott, de nem tudtunk róla. Azt hittük, hogy még mindig ennek a gyakorlatában vagyunk, hogy ez a legfejlettebb gazdasági rendszer, melyet az emberiség valaha kipróbált, míg valójában a kapitalizmus már hosszú ideje “kaput”, vagy ahogy a “kaput” szót a Webster szótár meghatározza “abszolút bevégeztetett, legyőzött, elpusztított, képtelen működni”. Valóban a kapitalizmust ugyanaz az erő pusztította el, mely abból leginkább nyerni akart: az emberi egó. 

Egy sokkal inkább integrál gondolkodásmódot kell kifejlesztenünk, ahol a cselekedeteinket, számításainkat közösségünk, városaink, országaink és az egész világ érdekében tesszük, saját magunk önző érdeke helyett.

Abban az időben, amikor a kapitalizmus először megjelent ez volt a helyes rendszer az emberiség számára. Segítette a fejlődést, az egészséges versengést, és sok esetben esélyt adott egy jó élet építésére, hogyha az ember hajlandó volt keményen dolgozni. De az elmúlt évtizedek során, ez a kapcsolat a befektetett munka és a jövedelem között el lett törve, össze lett zúzva, és helyette mindenfajta pénzügyi manipulációk és a pénzügyi erők, politikai haszonra való felhasználása váltotta azt fel. Hogy bebizonyítsuk ezt a szakadást csak kérdezzük meg magunktól: hogyha az ország minden egyes iparága és szolgáltatása most hatalmas válságban, rekordméretű zuhanásban van, hogyan lehetséges az, hogy a Wall Street tőzsde rekordméretű profitokat nyer? Ez az ahogy a törött kapcsolat, a befektetett munka és a jövedelem között kinéz. Csak nagyon kevesen nyernek ezen.

Most a koronavírusnak köszönhetően evidensé vállt, hogy a kapitalizmus kifulladt. Én hiszek abban, hogy a mostani pozitív hullám a tőzsdén – a covid-19 vírusfertőzés elején történt rövid zuhanás után -, a kapitalizmus hattyúdalát jelenti. Ez hasonlít ahhoz amikor a haldokló ember még egy utolsó feltámadást érez az elkerülhetetlen halál előtt, ugyanilyen most a Wall Street ünneplése. Mindez rövid életű lesz. Nagyon hamarosan a kapitalizmus a tőzsdével együtt elkezdi végső zuhanását. Ez lehet egy hosszabb, vagy rövidebb folyamat, de így vagy úgy a kapitalizmus befejezte létezését.

Számomra a még zavarób kérdés az, hogy “mi jön ezután?” , mivel ha nem vagyunk óvatosak a jelek egy nagyon sötét új időszakra mutatnak. Radikális erők a világban egyre magabiztosabbá, nyersebbé válnak és megpróbálnak a demokrácia és a kapitalizmus helyett totális rendszert bevezetni. Ez megjelenhet a kommunizmus, fasizmus vagy nácizmus formájában, de bármi legyen is, semmiképp nem lesz jó az egyszerű embereknek.

Mégis pontosan ez fog történni, hogyha passzívak maradunk. Nyilvánvaló mindenki számára, hogy a világ ma egy integrál rendszerré vált, melynek minden része összekapcsolódik egymással. Bármit amit egyetlen ember tesz, befolyásolja az egész emberiséget. Egy ilyen rendszerben, hogyha csak magunkra gondolunk, csak magunkról gondoskodunk az egy olyan hiba, káros cselekedet, melyet nem engedhetünk meg. Egy sokkal átfogóbb gondolkodást kell kifejlesszünk, ahol számításainkat közösségünk, városunk országunk, és az egész világ érdekében tesszük, saját érdekeink helyett. Hogy ha tudatosak leszünk ezzel kapcsolatban, akkor nem lehet semmi kifogásunk arra, hogy csak passzívan üljünk és engedjük, hogy az események saját maguk fejlődjenek tovább. Publikálnunk kell azt mindenki számára, hogy felelősek vagyunk egymásért.

Azok az erőszakos küzdelmek amiket most láttunk világszerte, azok teljesen ellentétesek a kölcsönös felelősséggel, mivel csak a gyűlöletet és a szakadást növelik. Az, hogy össze vagyunk kapcsolódva és egymástól függünk, azt jelenti, hogy gondoskodnunk kell egymásról. Ugyanúgy ahogy én nem cselekszem erőszakos módon egy családtagommal szemben sem akivel esetleg nem értek egyet, úgy el kell kerülnünk minden erőszakot egymás felé, hiszen a többiekre támaszkodom, tőlük függök, még akkor is hogyha valamilyen oknál fogva nem szeretem őket.

Én nem támogatom se a szocializmust se a kommunizmust bármilyen formában. Ugyanúgy nincs semmilyen politikai irányultságom, nem támogatok semmilyen politikai ideológiát. Engem csak az emberiség jóléte érdekel. Ennek megfelelően a kölcsönös gondoskodást, kölcsönös egymás figyelembevételét és a kölcsönös felelősséget támogatom.

A kapitalizmus halála utáni következő gazdasági rendszer valami olyasmi lesz, melyet még soha nem próbáltunk, mivel még soha nem gondoskodtunk egymásról, hacsak nem családtagjainkról (és még azokról sem mindig). Egyelőre nincs nyilvánvaló terve ennek az új jövőbeni gazdaságnak, hiszen először is el kell kezdjünk gondoskodni egymásról, de ahogy elkezdünk majd gondoskodni, tudjuk majd hogy mit is kell tennünk. 

Ez egy kicsit olyan, mint amikor egy nő először anyává válik. Ameddig az első gyermek meg nem születik a nőnek fogalma nincs arról hogyan váljon anyává. De ahogy a gyermek megszületett azonnal tudja, érzi, hogy mit kell tennie, mivel a kisbaba iránti szeretete irányítja őt az anyaság felé.

Ugyanez igaz arra a társadalomra, mely a kölcsönös gondoskodásra alapul. Ameddig el nem kezdjük azt építeni, nem tudjuk mit kell tennünk. De ahogy megtesszük az első lépéseket, a tudás jön majd magától, a kölcsönös egymásról való gondoskodáson keresztül.

Mindez lehetséges, és sürgős. Hogyha várunk tovább, akkor a radikális, diktatórikus erők túl sok erőt és támogatást nyernek, és akkor a társadalmat egy teljesen ellentétes irányba tolják majd.

Még magunkhoz sem tértünk az egyik csapatból és már jön a másik. Egy hatalmas porfelhő a Szaharai-sivatagból elérte az Egyesült Államok déli partvidékének államait, befolyásolva azok levegő minőségét. Ez a jelenség nem ismeretlen, de a NASA szerint jelenlegi mérete és ereje szokatlan. A rekordot döntő porvihar ugyanabban az időben jelent meg, ahogy információt kaptunk a dél-amerikai sáska járványról, mely a termés 80%-át elpusztította. Mindez akkor történik, amikor a koronavírus járvány, gyorsabban terjed mint valaha. A természet jelei egyértelműek, csak meg kell tanulnunk olvasni a sorai között, annak érdekében, hogy a tehetetlenség állapotából, reménység állapotába kerüljünk.

A hosszú, generációs fejlődés után, a Természet most azt követeli tőlünk, hogy éretté váljunk és megkérdezzük magunktól: miért élünk, mi a létezésünk értelme? Vajon akarjuk-e tovább folytatni a mindennapi életünket annélkül hogy megértenénk, mit kell tennünk, és milyen célból?

Valójában, az ősi egyiptomi tíz csapáshoz hasonló állapotokon megyünk keresztül. A jövőben még több hasonló szerencsétlenség történik majd. Az ENSZ becslései szerint, – anélkül, hogy figyelembe vennénk más környezeti faktorokat, amik veszélyeztethetik az élelmiszer ellátást -, csak maga a koronavírus járvány megduplázza majd az éhezők számát, az év végére világszerte 265 millió emberre saccolnak. 

Amikor az emberek érthetetlen csapásokkal néznek szembe, és csak felületesen nézik azokat, elkezdenek megjelenni a világvége teóriák. A katasztrófák nagysága és gyakorisága valóban aggasztó, “Perfect storm” (angol kifejezés, jelentése: a lehető legrosszabb szituáció) az emberek számára. Azonban a járványok és más természeti csapások annak érdekében történnek, hogy az elvezessék az emberiséget oda, hogy megvizsgáljuk a Természettel szembeni tetteinket, és hogy átgondoljuk a céljainkat a mindennapi, egzisztenciális életünkön túl.

A hosszú, generációs fejlődés után, a Természet most azt követeli tőlünk, hogy éretté váljunk és megkérdezzük magunktól: miért élünk, mi a létezésünk értelme? Vajon akarjuk-e tovább folytatni a mindennapi életünket anélkül hogy megértenénk, mit kell tennünk, és milyen célból? A Természet azt akarja, hogy megtaláljuk a válaszokat ezekre a kérdésekre, és fejlődjünk.  Mindeddig tudattalanul fejlődtünk, mint a kisgyerekek, és egy önző megszerzés iránti vágy hajtott minket, értelmetlen élvezeteket kergetve mások kárára.

Ez a fajta önző, emberi megközelítési mód ellentmond az egész természetes rendszer tökéletes egyensúlyának. Ennélfogva most a Természet hátulról lök minket, ameddig tudatossá nem válunk és meg nem értjük a teremtést irányító programot. Ez egy bizonyos „belső szoftverje a Természetnek“, mely a bolygó minden részletében működik. Nekünk fel kell törnünk a rendszer kódrendszerét, be kell hatolnunk abba és aktívan részt kell vállalnunk az egész valóság irányításában.

Amint megértjük, hogy ez a program hogyan működik, és kiigazítjuk az egymáshoz való hozzáállásunkat, kijavítjuk viszonyainkat egymás között, az pozitív módon fogja az egész rendszert befolyásolni. Az eredendően egoista tendenciáink felett, meg kell tanulnunk, hogyan építsük ki egymás között a kapcsolat kötelékeit egymás figyelembevételével, a kölcsönös felelősséggel és a szeretettel. Már pusztán attól, hogy ha kölcsönösen egymás figyelembevétele alapján kezdünk el gondolkodni, már ettől a Természet elkezd majd megnyugodni. Egyensúlyt hozunk az egész emberiség számára, az egész Föld számára, és az egész Univerzum számára, mivel a gondolat a leghatalmasabb erő a valóságban.

A gondolatok mágneses térhez hasonlóan működnek. Mi nem látjuk az erők mögött működő valódi erőket, de ettől függetlenül azok működnek és befolyásolják egymást. Hasonlóan mi emberek is pozitívan befolyásolhatjuk egymást a gondolatainkon keresztül, ha arra gondolunk, hogyan növeljük a kapcsolatot egymás között.

Semmi nem történik a világban véletlenül, vagy céltalanul. A világ hatalmas kihívásokon megy keresztül. Annak ellenére, hogy ezt általában elviselhetetlennek érezzük, megláthatjuk a pozitív oldalát is, ha megértjük hogy ezek a csapások a kapcsolódás folyamatában segítenek minket. Az a céljuk, hogy meglássuk, mennyire függünk egymástól a túlélésünk és a fejlődésünk érdekében. De nem szabad megvárni, hogy a katasztrófák ébresszék fel az egység érzését közöttünk. Azáltal, hogy kijavítjuk az emberi kapcsolatainkat és a Természet rendszerével való interakciónkat, képesek leszünk elkerülni ezeket a csapásokat, és érezni fogjuk a teljességet és a Természet rendszeréből áradó jóságot. 

Baal HaSulam, “A Béke”című cikkében írja: Ezáltal, az empirikus ok szemszögéből nyilvánvalóan bebizonyítottam – a szemünk előtt kibontakozó történelmi gyakorlat alapján – hogy az emberiség számára nincs más gyógymód, minthogy elfogadja a Gondviselés parancsát, azaz adakozni mások felé annak érdekében, hogy megelégedettséget okozzunk a Teremtőnek az alább két versnek megfelelően:

Az első, hogy „szeresd felebarátod, mint önmagad,” amely a munkánk legfontosabb összetevője. Ez azt jelenti, hogy a mások felé való adakozás munkájának mértéke adja meg a társadalom boldogságának alapját, mert az erre való törekvésének a mértéke az egyénnek meg kell, hogy egyezzen a saját maga jóléte elérésének törekvésével.

Sőt, a körülötte lévők igényeit, a sajátja fölé kell emelnie, ahogy azt a “Matan Torah” című cikkemben le is írtam.

Kérdés: Hogyan lehet kilépni, az önmagunk hasznára irányuló, egyfajta pragmatikus számításból, amit most a válság idején senki nem tud összerakni és eljutni a kapcsolat fontosságának megértéséhez egy magasabb szinten, és hogy magunkra kell vonni a kapcsolat erejét, a felső kormányzás törvényeivel összhangban úgy, hogy egyrészt beleolvadunk azokba, másrészt támogatunk másokat ennek az elérésében?

Válasz: A valóság érzékelés következő szintjére emelkedéshez, meg kell érteni, hogy ezzel belépünk, egy átfogó, közös, tökéletes valóságba.

Ha a természetet elkezdjük úgy érezni, mint egy tökéletes, abszolút integrál rendszer, megismerjük a helyünket is benne, hol található az én sejtem ezen belül. Ezen a módon megfogjuk érteni a létezésem lényegét az egyének integrációján belül és minden világossá válik a számomra. 

A legfontosabb dolog leválasztani magunkat az individualizmusról, az egóról, és a természetet egy integrál aspektusból vizsgálni és a teljes képet, egy egységes egészként látni. Ez egy teljesen más valóság érzékelés, ahol nincsenek egymástól elválasztott objektumok, csak a teljes kapcsolati viszonyukat hordozó képek.

Akkor megtudom érteni önmagam, egy teljesen más megvilágításban. Hol vagyok ebben a képben? Nem vagyok ugyanis benne, teljesen leválasztva érzem magam mindenről. 

Mivel magamat helytelenül látom, azaz, egyfajta tudattalan állapotban vagyok, leválasztva az igazi létezésem érzékeléséről, a természet átfogó képének hiányában élek. Hogy érzékelhetnék helyesen? Ez az, amit akarok.

Ha elkezdek helyesen érzékelni, látni fogom a helyem és felfogom fedezni, mi hiányzik ahhoz, hogy integrál kapcsolatban lehessek mindenkivel. Világossá válik, mi az igazi feladatom, a munkám, mi a kapcsolatom másokkal, és mások, hogy kapcsolódnak hozzánk. Ezzel eljutok, egy örök, tökéletes egyesített természet érzékeléséhez, megértem mindennek az értelmét, és az életem értelmét is ezen keresztül.

Most azonban még nem értem, mindez mire való. Én minden látni akarok, ahogy az létezik, változik, és ahogy össze van ez a mindenség velem kapcsolva. De hogy miért így van mindez, még nem tudom.

Helyes egyre több gyermeket adni a világnak napjainkban? Ez a kérdés láthatólag fontosabb ma, mint valaha, amikor a gazdaság, a szociális rendszerek és a környezet állapota a nőket erősen elgondolkoztatja a gyermekvállalás kérdéséről. A születések száma például az Egyesült Államokban a legalacsonyabb szintre élt az elmúlt negyedévben a legfrissebb nyilvánosságra hozott tanulmányok alapján. A várakozások szerint a korona vírus járvány okozta szorongás csak még jobban lejjebb viszik ezeket a negatív rekordot döntögető statisztikai számokat.  De a számokon túl, a legnagyobb aggodalomra az ad okot, hogy milyen módon lehet a világ népességének életszínvonalát fejleszteni, illetve fejleszteni az emberi viszonyokat is, a közösség javát figyelembe véve. 

“Ahogy az emberiség előre halad, az emberek egyre növekvő mértékben vonakodnak gyermeket vállalni, mivel az egó folyamatosan növekszik, egy erősen énközpontú megközelítést létrehozva, és növelve az élet minden vonatkozásában.”

Az egy nőre eső termékenységi mutató, egy generáció pótlásához 2,1 kellene, hogy legyen, azonban ez pillanatnyilag messze alul marad ennek a számnak a világ fejlettebb régióiban. Egy előzetes tanulmány szerint – ismét csak Amerikában – ez a szám, 1,71 gyermek. Arra is rámutatnak a számok, hogy a születések száma 2019-ben 3,7 millió volt, ami közel 1%-kal kevesebb, mint 2018-ban.

Az előre jelzett csecsemő szám növekedés, amit a COVID-19 karantén utáni időszakra jósoltak, nem következett be. Éppen ellenkezőleg, a terhesség megszakítások kérése közel megduplázódott a vírus kitörése óta. A járvány eredményeképpen a a munkanélküliség és a gazdasági adatok zuhanása szárnyalni kezdett, és a közgazdászok közel 500 000-rel kevesebb születést jósolnak Amerikában a következő évre. 

A mai társadalom nem törődik a gyermek vállalási kedv növelésével. Az egó napjainkban napról napra növekszik, és a növekedési ütem gyorsul generációról generációra, és egyre jobban arra kényszeríti ez az embereket, hogy a saját maguk beteljesítésével törődjenek. Ez odáig fajult, hogy a fiatalok nem akarnak házasságot kötni. A házaspárok új életformát fejlesztettek ki, csak önmaguk kielégülésével foglalkoznak, és sokan úgy érzik, a gyermekek nevelésével elvesztenék a szabadságukat ebben, és kénytelenek lennének a gyerekek boldogságára áldozni.    

Ugyanakkor az orvostudomány fejlődése elhozta a születésszabályozás lehetőségét.  A nők eldönthetik akarnak-e gyermeket, mikor és milyen körülmények között akarnak, mennyire lenne az hatással a karrierjükre, vagy az életük más prioritására. A múltbéli társadalmak naiv házaspárjai szinte semmit nem tudtak a terhességről és a gyermek születéséről, azonban a társadalom átalakult, és a gyermekvállalás egy jól tervezhető, és kiszámítható dologgá vált.

A termékenységi ráta meredek zuhanása sok országban megjelent, ez egy globális trend – ahogy a tanulmányok rá is mutatnak erre. Azonban ez nem szükségszerűen negatív helyzet. Feltehető a kérdés, hogy miért kellene a jelenlegi 8 milliárd ember számát tovább növelni? Minek?

Tény, hogy ez embernek szüksége van arra, hogy értelmet találjon az életében, egy magasabb célt, mint az öntudatlan létezés. Mit ad a termékenység lehetősége egy embernek? Minden ember a földön egy cél szerint szeretne élni. Minden emberi lény életének lényege, hogy korrigálja egoista természetét. Ez a cél a másokkal való kapcsolat kialakításával egy fokozatos folyamatot jelent, egy új emberiség születését, amely emberiség a kölcsönös felelősségen és az egységen alapul majd.

Amire a világnak most szüksége van, nem egy mennyiségi, hanem egy minőségi változás. Egy új társadalom, ahol minden ember fölé emelkedik az egoista természetének, és a környezetének az előnyeit tartja elsődleges célnak önmaga számára. Ehhez nem kellene több milliárd ember, és ez elsősorban minőségi változás követel, nem mennyiségit.

Ma sokkal nagyobb aggodalmat okoz az, hogyan kell egy helyes oktatási rendszert építeni a gyermekeinknek, mint az, hogy minél több gyermek jöjjön a világra.

Amikor arra tudjuk már tanítani a gyermekeinket, hogy kell másokat szeretni, az élet értelme felé haladni, az emberek között helyes kapcsolatokat felfedezni, akkor jön el az ideje annak, hogy a lehető legtöbb gyermeket hozzuk világra, egy globális, integrál rendszerbe, mert akkor minden gyermek hatalmas előnyöket adhat hozzá, az emberiség fejlődéséhez.

Kérdés: Korábban, majdnem Olaszország teljes déli része a turizmusból élt. Ha a turizmusban dolgozók munkanélküliek lesznek, hogyan látják el az emberek a családjaikat?

Dr. Laitman: Értem, hogy milyen sok szakma, munkahely, vállalkozás és üzlet nem lesz képes visszatérni a járvány előtti állapotába. Tény, hogy szükséges lesz, mindenki számára átlátható, állami segítségnyújtási programok bevezetésére. Ezek nem csak kezet kell, hogy nyújtsanak, hanem elkerülhetetlenül részt kell, hogy vegyenek az egész társadalom életében és a problémák aktív megoldásában. Megoldás lehet a munkaerő létszámok, szükséges mértékűre csökkentésére. Most biztos, hogy jobb lenne az embereket haza küldeni, és egy minimális jövedelmet biztosítani nekik.  

Meg kell értenünk azonban, hogy egy új társadalmat kell teremtenünk. Hogy ezt megtehessük, egy állandó, jól vezetett kommunikációban kell lennünk, de nem olyanokban, amiket manapság a TV-ben lehet látni, ahol különböző kormányzati emberek kerülnek meghívásra, és mindig abban a témában őrölnek, amire nekik van szükségük. 

Különböző szakértőket, tudósokat kell meghívni és nem mindenfajta közéleti figurákat, akik arról álmodoznak, hogy miniszterelnökök lesznek. Akkor valódi felvilágosító beszélgetések születnek, és láthatóvá válnak a kívánatos társadalmi állapotok, amelyeknek el kell jönniük.  Én azt látom, ez a jövő egyre jobban ragyog felénk. 

Kérdés: Ön azt mondja, csak az állami rendszerek tudják a munkanélküliség problémáját kezelni. Ha ez így van, mi egy Kabbalista pontja, amiben megragadhatja a koronavírus témáját a spirituális fejlődésről való beszéd helyett?

Dr. Laitman: Én nem mentegetem az államot, hogy csak ő oldhatja meg a problémát. Ez egy társadalmi és gazdasági probléma. A közösségnek el kell döntenie, mire van szüksége, és mire nincs többé szüksége, és a kezébe kell vennie azokat a funkciókat, melyeket az államok magukhoz ragadtak, és vissza kell venni tőlük annak érdekében, hogy minden menedzselhetővé váljék..

A tény, hogy törvénykezési verseny uralkodott el a kormányzatokban, amelyek miatt nem is képesek megoldani problémákat. Nem hibáztatom őket, mert ott is emberek ülnek, amiket a saját önző természetük hajt ilyen állapotokba.  

Semmi okot nem látok, amiért hinnem kellene abban, hogy ezeket a megoldásokat a kormányokra kellene hagynunk. Talán tehetnek valamit, legalább most, amikor a társadalom tüntet ellenük, és megnyilvánulásokat szervez ellenük. Valójában azonban nagyok sok vállalat és cég nem lesz képes visszatérni a hétköznapi tevékenységéhez.

Az ablakon kívül látható élet, a kapcsolatunkat tükrözi. Az erőszakos tüntetések az amerikai városokban és a koronavírus új hulláma az egész világon elsősorban társadalmi probléma. Meg tudnánk oldani mindkettőt, ha már csak abban egyetértenénk, hogy megváltoztatjuk egymáshoz való hozzáállásunkat.

A koronavírus megtanította nekünk, hogy egy integrál világban élünk, ahol csak a kölcsönös felelősségvállalás feltételei mellett lehetsz egészséges.

A koronavírus megmutatta nekünk, hogy mindannyian egymástól függünk, mivel felelősek vagyunk egymás egészségéért. De ha azt akarjuk, hogy ez a kölcsönös felelősség egészségesen tartson minket, nem a saját egészségünkre, hanem mások egészségére kell gondolnunk. Csak akkor, ha mindenki más egészségének megőrzésére törekszünk, garantáljuk saját egészségünket, mivel senki sem betegszik meg körülöttünk.

Jelenleg maszkokat viselünk, mert nem akarjuk elkapni a vírust másoktól a környékünkön. Ez a természetes, egoista gondolat. De ez a fajta gondolkodás nem állítja meg a vírus terjedését, mivel sok ember nem fél ettől, mert erősnek és egészségesnek érzik magukat, nem törődnek azzal, ha maszk nélkül járkálnak, amikor valójában tünetmentes hordozók lehetnek, akik megfertőzhetnek másokat. Meg kell fordítanunk a gondolkodást és viselnünk kell a maszkokat, nem azért, hogy magunkat védjük, hanem hogy elkerüljük a vírus átadását másoknak.

Ily módon a koronavírus arra vezet minket, hogy megváltoztassuk másokkal szembeni hozzáállásunkat. Addig nem tűnik el, amíg ezt nem tesszük meg.

A koronavírus megtanította nekünk, hogy egy integrál világban élünk, ahol egészségesek csak a kölcsönös felelősségvállalás feltételeivel lehetünk. Ha kifejlesztjük a  kölcsönös felelősségvállalást, nincs szükségünk rá, hogy a kormány bármilyen szabályt és rendelet vezessen be; saját érzéseink jelzik számunkra, mit kellene vagy mit nem szabad tennünk. A COVID-19 elkezdte gondolkodásmódunkat mások irányába változtatni, és nem megy el, amíg be nem fejezzük a folyamatot, és gondolatainkat teljesen az önmagát szolgáló gondolkodásmódtól, a kizárólag másokra való gondolkodásra helyezzük át. Eleinte csak azért, hogy egészségesek maradjunk, de fokozatosan az a szokás, hogy mindenkit magunk elé helyezzünk, a második természetünkké válik, majd legyőzzük a vírust, és az eltűnik.

Az az élet, melyet az ablakon túl látunk, az az egymás közötti belső kapcsolataink kivetülése. Az erőszakos demonstrációk az amerikai városokban, a fajgyűlölet elleni tüntetések, és a koronavírus újabb hulláma az egész világon, az mind amiatt a történik, mert nem vagyunk hajlandóak cselekedni, nem vagyunk hajlandóak korrigálni egymás felé való attitűdünket, hozzáállásukat.

A koronavírus betört az életünkbe és deklarálta, hogy „Ti mindannyian egyetlen integrál kapcsolatban léteztek. Mindannyian a Sínai hegy lábánál álltok (gyülölet hegye). Hogyha, nem léptek egységre egymással, ha nem kéritek a Felső Erőt, hogy korrigáljon titeket, akkor ez lesz temetkezési helyetek”. 

A koronavírus azt a célt szolgálja, hogy megmutassa nekünk mennyire egymástól függ az életünk. Ez a függőség „kölcsönös garanciának” hívjuk, mely azt jelenti, hogy nem arra kell gondolnunk, hogy magunkat, hogy védjük meg a koronavírustól, hanem hogy másokat hogy védjünk meg a betegségtől, a helyes egymáshoz való hozásállásukon keresztül.  

Mi történik most? Most, mint egy született egoista azt mondom, hogy elegem van már abból, hogy otthon a karanténban üljek, ki akarok már menni, szórakozni akarok, étterembe akarok menni, kávézni akarok, parkban akarok sétálni, el akarok menni a tengerhez. Ezt és ezt akarom! Mindeközben nem gondolok másokra, mivel semmilyen kölcsönös garancia nem létezik közöttünk. Egyáltalán nem tekintem a többieket fontosnak, nem érzem, hogy hozzám tartoznának, én csak azt teszem ami nekem jó. 

Hogyha, én biztos lennék abban, hogy mindenki más egészséges és én vagyok az egyetlen beteg, akkor továbbra is gondtalanul sétálnék mindenki között, mindenkit megfertőzve. Tudnám pontosan, hogy senki nem fertőz meg engem, hiszen a többiek egészségesek de nem érdekel hogyha ők megfertőződnek. Mit érdekel az engem? Pontosan ez az ami történik, most az emberi társadalmakban Amerikában, Izraelben, Európában és mindenhol máshol. Mindenki csak magára gondol, semmilyen felelősség érzetünk nincs egymás felé. 

Csak akkor kezdünk el a helyes utat járni, amikor otthon ülünk, anélkül,  hogy az orrunkat kidugnánk, mivel félünk attól, hogy megfertőzünk másokat, és többé nem gondolunk magunkra. A koronavírus egy ilyen változáshoz vezet el majd minket, és a vírus addig nem tűnik el, ameddig ez a változás el nem kezdődik. A vírus arra kényszerít majd minket, hogy arra gondoljunk hogyan ne károsítsuk, fertőzzük, bántsuk a másikat. Azaz félni fogunk attól, hogy nehogy másokat bántsunk, másoknak kárt okozzunk és ezért választjuk azt, hogy inkább otthon maradunk.

A koronavírus azt érezteti velünk, hogy mi egy integrális világban élünk, ahol csak akkor maradhatunk egészségesek, hogyha mindannyian betartjuk a kölcsönös garancia feltételeit.

Ez még nem minden, de ez az első szükséges lépés, annak érdekében, hogy elkezdjük a korrekciót.

Akkor majd nem lesz többé szükség megszorításokra, mint például az országok közötti  lezárt határokra, a kötelező két méter megtartására, vagy maszkokra, senki nem lesz kötelezve, hogy bármit meg kelljen tennie. Végülis mindenki gondoskodni fog a másikról és mindent megtesz azért, hogy mások egészségesek maradjanak.

Mélyebben bele kell tekintsünk ennek a vírusfertőzésnek a lényegébe, mivel az megmutatja nekünk, hogy ez nem egy biológiai betegség, hanem egy spirituális állapot amitől szenvedünk, azaz egyenlőre rossz viszony van közöttünk, és hiányzik a kölcsönös garancia amit egymásért vállalunk. Annak érdekében, hogy egy ilyen kölcsönös garanciát, kölcsönös gondoskodást fenntartsunk, szükségünk van a Felső Fényre.

Ennélfogva a koronavírus az felülről érkezett, és felébresztett minket azért, hogy a figyelmünket fölfelé fordítsuk, és kérjük a Felső Fényt, hogy korrigáljon minket, és megadja nekünk az egymás iránti felelősségérzetet, amellyel egyelőre nem rendelkezünk. Akkor majd, elkezdünk gondoskodni, aggódni mások felől, hogy nehogy kárt okozzunk nekik, hanem azt keressük majd, hogyan tudjuk őket segíteni, hogyan lehetünk hasznosak számukra. A kölcsönös garancia az a legnehezebb, az összes erőfeszítés között, mivel ez a korrekció elsődleges része.

Nekem másokra kell gondolnom, részt kell vennem az ő életükben, gondoskodnom kell róluk, éreznem kell a vágyaikat, meg kell értsem, hogyan segíthetek másokat, hogy közelebb kerüljenek a Teremtővel való összeragadáshoz, és összeolvadjanak a Felső Erővel.

Ezek nagyon magasztos koncepciók, melyek a Adam HaRishon lelkének korrekciójához tartoznak. De mi efelé közeledünk, napról-napra mind megértésben mind érzésekben.

Az emberek egészsége, az egységükön és kölcsönös garanciájukon a múlik. Mindenki felelős felebarátja egészségéért, és mindenkinek biztosítania kell, hogy a másik egészséges marad. Ilyen módon megszabadulunk majd a koronavírustól mivel azáltal, hogy így cselekszünk mi az egység integráció felé irányulunk, a kölcsönös garancia felé haladunk, ahogy egy közös integrál edényt építünk.

Mi akkor teszünk majd ilyen lépéseket, amikor már mindenki azért aggódik, hogy hogyan ne fertőzze meg a többieket és nem pedig arról, hogy ő maga hogyan ne fertőződjön meg. Azaz a gondolataink iránya meg kell, hogy forduljon és az értelmünk számításaink ugyancsak ellentétessé kell, hogy váljanak.

Ugyanis, a kölcsönös garancia azt jelenti, hogy én nem gondolhatok magamra tovább, és nem is kell, hogy magamra gondoljak, mivel mindenki más rám gondol. Nekem, pedig a többiekre kell gondolnom, legalább a tízesemre. Így, akkor képesek leszünk mindannyian kölcsönös garanciával létezni, mely fokozatosan kiterjed, majd az egész világra, és akkor a Teremtő megjelenik közöttünk és korrigál minket.

A kölcsönös garanciát együtt kell elfogadjuk most és mindörökre. Egy garancia természeténél fogva nem létezhet megszorításokkal bármilyen feltételekkel, hiszen az a szereteten alapul. A szeretet az nem kompatibilis megszorításokkal, feltételekkel.

A jó létünk a kölcsönös garancián múlik, mivel ez a korrigált rendszer legalapvetőbb törvénye. Annak érdekében, hogy egészségesek legyünk az embereknek egy olyan “testekben” kell élnie, melyek korrekt módon kapcsolódnak össze egymással, és a korrekt kapcsolat az emberi társadalom összes tagja között a kölcsönös garancia, ahol mindenki, mindenki másra gondol, és mindenki másnak csak jót akar. Így össze kell gyűjtsük az egyelőre törött, szétszéledt részeket, és azokat egyetlen “egészséges testbe” kell összekapcsoljuk.

Amikor a kapcsolat és a garancia az összes rész között megjelenik, ebben a “tökéletes testben”, akkor elkezdjük majd az új életet érezni ebben a “testben”, és nem a jelenlegi, mostani, “beteg létezést” érezzük majd, ahol a “test darabokra van szaggatva”, és a “darabok szét vannak szóródva”. Hanem, majd egy új életet érzünk, ahol a Felső Fény kering a “testen” belül, és kitölti az összes részét. Ez azt jelenti, hogy el kell érjük a korrekciót és ezzel együtt az örökkévaló és tökéletes életet.

A Medium publikálta az új cikkemet: “A civilizáció újjáépítése”

Az hittük, hogy legyőzhetjük a Covid-19 vírust azzal, hogy egy pár hónapig otthon maradunk és betartjuk a társasági távolságtartást. De ebben nagyot tévedtünk. Abban a pillanatban, ahogy elkezdtük megnyitni a karantént, a vírus visszatért, egy „közel tízszer fertőzőbb” vírustörzzsel – állítják a floridai Scripps Research centrum kutatói. A vírus addig nem áll meg, ameddig meg nem értjük az üzenetét, hogy Itt az ideje, hogy újjáépítsük az emberi civilizációt.

Annak érdekében, hogy az emberek megkapják a szükséges információt ahhoz, hogy megértsék végre, mit jelent egy összekapcsolt civilizációban való létezés, a hatóságoknak olyan intézkedéseket kell hozni, hogy csak akkor adnak támogatást az embereknek, hogy ha azok beleegyeznek abba, hogy megtanulják, hogyan kell élni egy új integrál társadalomban.

Itt van egy rövid, korántsem teljes lista, azokról az országokról, ahol a vírusfertőzések száma ismét elkezdett növekedni: Egyesült Államok, Oroszország, Franciaország, Izrael, Argentína, Brazília (ahol eddig még egyszer sem volt karantén bevezetve), Olaszország, Németország, Dél Korea (ahol korábban sikeresen, visszaszorították a vírus terjedését).

Bárhová is nézzünk keserves kudarcba fulladt az a taktika, hogy „Maradj otthon, amíg a vírus el nem tűnik“ és az új vírustörzs biztosítja, hogy ez a fajta taktika továbbra is kudarcot fog vallani. Ez csak egyetlen lehetőséget ad számunkra, hogy újjá kell szervezni az országokat, azért, hogy mindenki megkapja az alapvető szükségleteit, miközben megtanulja, hogy mi is történik a világban. Bármely ország, melyik nem alkalmazza ezt a taktikát, az egy teljes társadalmi, politikai és gazdasági összeomláson fog keresztül menni.

Nem leszünk képesek kinyitni az üzleteket, a bevásárlóközpontokat, mivel ezek akkor a fertőzés gócpontjaivá válnak. A Bloomberg szerint „az Egyesült Államokban az elveszített munkahelyek egyharmadánál, azzal a kockázattal kell számolnunk, hogy állandósulni fog“. Én azt hiszem, hogy a Bloomberg még így is túl optimista. Mivel a vírus nem engedi majd, hogy kinyissuk az üzleteket, azok egyszerűen bezárnak, valamit az összes olyan vállalkozás is leállásra kényszerül, amiknek a működése ezektől, az üzletektől függ. A közeljövőben Amerikában az embereknek közel a fele munka-és jövedelem nélkül marad, és nem is lesz lehetőség, hogy új munkát találjanak. Az idő múlásával a jövedelem nélküli amerikaiak száma csak növekedni fog „mivel a vállalatok, a gyártóktól a kereskedőkig, mindenki, alkalmazkodni fog egy vírus utáni világhoz, így még több embert elzárva a biztonságos munkától“ – állatja a Bloomberg Economics kutatása. Ha figyelembe vesszük, -hogy a vírusfertőzés még el sem múlt- a munkaerő piacra gyakorolt hatás sokkal katasztrofálisabb lesz, mint amit eddig jósoltak.

Ezért, minden kormánynak és önkormányzatnak azonnali lépéseket kell tennie, hogy megakadályozzák a rendszer összeomlását, ami egy ilyen munkanélküliségi rémálom után bekövetkezhet. Az ilyen bizonytalan helyzetben az emberek alapvetőbb félelme az éhség és hajléktalanság fenyegetettsége lesz. A kormányoknak maguk részéről azonnali intézkedéseket kell hozni, hogy vizet, ételt, energiát és megfelelő lakóhelyet biztosítsanak mindenki számára. Hogyha az emberek az utcán fognak maradni és éhezni fognak, akkor majd zavargások törnek ki, ami semmi nem lesz ahhoz képest, mint amit az elmúlt napokban láttunk George Floyd tüntetések során.

Ezek után a kormányoknak és helyi hatóságoknak mindenkit informálniuk kell arról, hogy a helyzet megváltozott és az életük nem tér vissza oda ahol 2020 márciusa előtt volt. Az embereknek információra van szüksége arról, hogy mit jelent egy olyan világban élni, ahol csak kevés embernek van állandó munkája, és akik dolgoznak, azok fogják biztosítani az alapvető szükségleteket mindenki más számára. A többi embernek pedig azt kell majd tennie, amit már hosszú ideje tennünk kellett volna, hogy megtanuljuk, hogyan kommunikáljunk, és hogyan kapcsolódjunk egymással.

Ahogy az emberek alapvető szükségletei garantálva lesznek a hatóságok által létrehozott új struktúrának köszönhetően, az emberek a szabadidejüket arra fogják használni, hogy megtanulják, hogyan építsenek helyes társadalmi kapcsolatokat egymással. Ezek után meg kell tanulniuk, mit is jelent az, hogy embernek lenni. Nem lesz ok arra, hogy állásokért versenyezzünk, nem lesz szükség az üzleti háborúkra. Az embereknek csak annyit kell megtanulniuk, hogyan kommunikáljanak egymás között, és hogy fedezzék fel,  milyen nagyszerű összekapcsolódni egymással, a fajok, a színek, a kulturális és a nemzetiségi különbségek felett. A harc és a versengés helyett az emberek egy új értelmet találnak majd az életükben, azon keresztül, hogy összekapcsolódnak másokkal, ahelyett, hogy állandóan versenyeznek mindenkivel azért, hogy elfoglalhassa a legmagasabb helyet, kimerülten, sérülten és magányosan.

Annak érdekében, hogy biztosítsuk, hogy az emberek megkapják a szükséges információt ahhoz, hogy hogyan kell élniük a kölcsönös-kapcsolat civilizációjában, a hatóságoknak meg kell határozni az új társadalmi rendet. Azaz hogy az alapvető szükségletek elfogadásáért cserébe az embereknek oktatásban kell részt venniük, hogy megtanulják, hogyan éljenek ebben az új társadalomban. Így az emberek, a rendszer által meg fogják kapni mind a fizikai, mind az intellektuális és az érzelmi szükségleteiket. Minél gyorsabban fókuszálunk erre,  annál hamarabb jelenik meg ez az új társadalom, ahol a fanatizmusnak és gyűlöletnek többé nincs helye, ahol az emberek elsődleges foglalkozása az lesz, hogy hogyan építsenek ki egy barátságot és helyes kapcsolatot egymással.

Hogyha ezek a szavak még mindig fantáziának, és utópiának tűnnek, akkor csak emlékezzünk vissza, amit gondoltunk az életükről februárban, és mit gondolunk az életünkről most …