Az egész világon növekszik annak az érzése, hogy egy nagyon érzékeny, bizonytalan állapotban vagyunk. Bár az alapok pillanatnyilag stabilnak látszanak, annak ellenére, hogy hatalmas, globális problémákkal küzdünk, a felszín alatt minden fortyog. De minden félelem és veszély ellenére, a jelenlegi helyzet jóra fordulhat, ha mi, mint egyéni emberek, és mint közösség, újra értékeljük az életünk menetét.

Nem értjük és nem is fogtuk fel, de mindenekelőtt nem érzékeljük, hogy egy kölcsönkapcsolataiban létező világban élünk – egy integrál rendszert, egy mechanizmust alkotunk ezen belül.

Valamikor, ha elegendő étel volt valakinek az asztalán, már ezáltal sikeresen teljesebbé tette a napját. Ma azonban számítógép, légkondicionáló és TV nélkül elképzelni is nehéz az életet. A technológia kora, egy mesterséges környezetet teremtett a természeten belül, olyan kényelmes életet kínálva a teremtménynek, ami nélkül az ember már alig tud létezni. Ugyanakkor a technológiai fejlődés új veszélyeket hozott. A klasszikus háborúkra többé nincs szükség annak érdekében, hogy lebénítson egy régiót, vagy egy egész országot. Egy billentyűzet elég arra, hogy megkezdődjön egy kibertámadás, amely százezrek vagy milliók életét veszélyeztetheti. Ráadásul az ember okozta fenyegetés, a bolygót természeti katasztrófák szélére sodorta, amelyek már itt gyülekeznek közös otthonunk a Föld felett.

Minden probléma gyökere az emberi egoizmus növekedésében rejlik. Minden ember a saját magára irányuló sikereket építi, mások vágyainak a lerombolása által. Ez a megoldás egyértelműen konfliktusok és háborúk inkubátora. Mindenkinek az egója, rákényszeríti a saját nézőpontját másokra, megosztottságot és összeütközéseket okozva ez által. Ez az ember természete, és ha nem ismerjük fel, hogy minden alkalommal, amikor másoknak okozunk károkat, valójában magunknak okozzuk azokat – mivel egy hatalmas, globális kölcsönkapcsolatban létezünk – aligha fogjuk túlélni a XXI. századot.

Hiányunk van annak a tudásából, megértéséből és érzékeléséből, hogy egy kölcsönös kapcsolatban lévő világban létezünk, hogy egyetlen integrál rendszert alkotunk. A valóságnak ebben a tiszta érzékelésében, az ember semmit nem tud tenni, ami csak neki előnyös mert azonnal feltárul, hogy ez másoknak mekkora kárt okoz. Egy kagylóhéjba bezárva, semmi jó nem érhet el senkit, függetlenül attól, hogy másoknak, akár még jót is hozhat. 

Egy korábbi Kabbalista, Rav Yehuda Ashlag, erre utal a “Béke a világban” című cikkében, amikor arról beszél, hogy mennyire szükség van, egy integrál megközelítésre annak érdekében, hogy megfelelő módon léphessen be az emberiség abba fejlődési fokozatba, amelyet „utolsó generációnak” nevezünk. Akkor minden ember segítséget fog kapni a boldogság eléréséhez a világ országaitól, amihez az szükséges, hogy az egyén szolgálja az egész világot, a világtól kapott segítség mértékével megegyezően, úgy, ahogy egy fogaskerék teszi a dolgát egy gépen belül. Ez által lehetségessé válik a jó, és boldog állapotok elérése és egy békés irányítás megalkotása. 

Végül pedig kidomborítja, azaz „ki fog derülni, hogy az egyén és a társadalom egy és ugyanaz.” Az egyén nem okozhat kárt a közösségnek, mivel szolgálnia kell a közösséget, mivel a kollektíva, és az egyén szabadsága egy és ugyanaz a dolog. 

Ha a világ egy pozitív jövőt akar látni, miközben az egyén természetes hajlama, hogy mások rovására emelje fel önmagát, ez csak akkor lesz lehetséges, ha ez a hajlam transzformálódik és átirányításra kerül olyan pozitív cselekedetek végrehajtására, melyek az egész közösségnek előnyöket jelentenek. Az önromboló egoista versenyből az emberi szintnek csak azok lehetnek tagjai, akik a teljes közösség érdekben magasabbra emelik a közösségnek szállítandó előnyöket. Egy ilyen forgatókönyvben az emberek egymást nem azzal a vággyal közelítik meg, hogy összetörjék egymást, vagy fölé kerekedjenek egymásnak, hanem azt az utat keresik, ahol egyre magasabbra emelhetik fel az egymásért való létezés, és a mindenki elégedettségének szolgálatának standard-jét.  Egy szélesebb nézőpontból keresztúthoz érkeztünk, és ennek eredményeképpen el kell köteleznünk magunkat, ennek a meggondolatlan folyamatnak az újra értékelésében. Ha mi ugyanebben a formában folytatjuk az egoista versenyt, a helyzet kezelése gyorsan kicsúszhat a kezünkből, aminek az eredményeképpen akár nukleáris háború vagy ökológiai katasztrófa történhet. Ezért kulcsfontosságú, hogy azonnali változásokra irányuló kurzusokat indítsunk, ahol az emberek megtanulhatják, hogyan irányítsák magukat és az emberiség biztonságosan az élet egy új útját kezdje el kiépíteni, ahol harmóniában van a természettel és tökéletes kapcsolatot alakít ki velük.

A változások szívében mindannyiunknak egy tudatos átmenetet kell kialakítanunk az önző, személyes kényelem és mások jólétéhez való hozzájárulás között. A kölcsönös kapcsolatban lévő világban nincs más mód a biztonság garanciájára, egy jobb jövő elérésére, magunknak, a gyermekeinknek és az unokáinknak. Együtt felépíthetünk egy igazi életet, ahol közös érdek a legmagasabb szintű kölcsönösség. Ha elkezdünk együtt ebbe az irányba haladni, mennyivel több csodálatos dolog tárul majd fel, amelyek most a természet mélyén vannak elrejtve. 

Kérdés: A társadalmi szintű adakozás és megszerzés közötti egyensúlyt, az egyesülés jelenti?

Válasz: Igen. Az egyesülés, egy folyamat. De a helyzet az, hogy ez nem mindenki számára nyilvánvaló. Számos gazdasági, politikai, társadalmi és mindenféle egyéb elmélet létezik, mégsem tudja senki, hogy mit kezdjenek ezekkel. Annyi vélemény van, ahány ember. Mert mindez az emberre vonatkozik, és az ember számunkra terra incognita (ismeretlen terep).

Kérdés: Honnan tudhatom, hogy mennyit szerezhetek meg, és mennyit adhatok?

Válasz: Nem tudhatod, mivel az egoizmusod kihajít a rendszerből. Míg az állatok ösztönösen tisztában vannak a hierarchiával, az egységalkotás szükségességével, és világos elképzeléssel rendelkeznek arról, hogyan néz ki a megfelelő falka, az emberi csoportnak nincs ilyen törvénye. Kiderül, hogy rosszabbak vagyunk az állatoknál. Nincs olyan elv, amely féken tartana minket.

Kérdés: Mit kíván a természet az emberi szinttől? Ha minden szinten minden automatikusan és ösztönösen működik, akkor az ember felé mi az elvárás?

Válasz: A természet azt várja el az embertől, hogy tudatosítsa azt, hogy ásványi, növényi és állati szintek fölött helyezkedik el. Hogy belássa, nem tartozik a természet állati részéhez, és nem képes az állatokhoz hasonlóan, automatikusan megteremteni közösségi struktúráját.

Így hát tanulmányoznia kell, ki is ő, és fejlődésének folyományaként hogyan érheti el a helyes, dinamikus és esztétikus egyensúly állapotát. Ezeket mind megköveteli a természet az embertől.

Meg kell értenünk a természet általános törvényét, és alkalmaznunk kell az emberi társadalmakra. Olyan összeköttetést kell az emberek között létesíteni, ami tükrözi, hogy nem vagyunk állatok, hanem egoista módon fejlődő emberek vagyunk, akik minden pillanatban azt akarják, hogy mindennek és mindenkinek alávessék magukat.

Ugyanakkor persze továbbra is kötelességünk, hogy a megfelelő egyensúlyi állapotba juttassuk magunkat. Meg kell teremtenünk az ember és a természet többi szintje közötti interakciós rendszert, méghozzá oly módon, hogy ez harmonikusan, önmagába integrált formában működhessen.

Ezzel a feltétellel azonban nincs tisztában az ember. Még a saját maga kis társadalmi közegét sem képes létre hozni. Arról még nem is szóltam, hogy az ember, hogyan pusztít el mindent, miként bánik az ásványi, növényi és állati természeti elemekkel. Az ember egyetlen problémája az egoizmusa.

Muszáj kitalálnunk, hogy lovagoljuk meg ezt az egoizmust, hogyan irányítsuk, miként korlátozzuk intelligens módon. Végtére is meg kell értenünk, hogyan kellene viselkednünk önmagunkkal és társainkkal.

Kérdés: Ha nem tudunk ellenállni a természetnek, akkor jobb, ha hagyjuk tegyen velünk, amit akar? Vissza kell vonulni és feladni a harcot?

Dr. Laitman: Mindenekelőtt semmi okunk szemben állni a természettel. Ez teljesen illogikus és értelmetlen. A természet maga a világmindenség. Ezek olyan belső szinteket jelentenek, amikhez képest lehet egyáltalán arról fogalmam, ki vagyok én? A természet egy produktuma vagyok. Egy semmitmondó bogárként állok vele szemben. Fogalmam sincs kivel, és mivel van dolgom egyáltalán. Miért bocsátkoznék vele vitába, mint egy kisgyermek, ez egy értelmetlen szélmalomharc lenne. Mi ez a Don Quijote, felhők felett lebegő hozzáállás?

Egyszerűen meg kell érteni, hogy óriási, többszintű rendszer részei vagyunk, amin belül fogalmunk sincs, hol, mit és hogyan kell megcselekednünk. Ezért a fejlődésünk függvényében kell automatikusan integrálódni a rendszerbe.

Ha ásványi, növényi vagy állati részei lennénk a természetnek, automatikusan elrendeződnénk benne, mint integrál belső elem. Mivel azonban az ember szintjén vagyunk, és bennünk van az egoizmus tulajdonsága, amely szeretne kivezetni minket a természet fölé, mert különlegesek és egyediek szeretnénk lenni!

Ez által az ember különbözik az állatoktól. Kiderül, hogy az egója által ki akar lépni a természet alkalmazkodó rendszeréből és ennek eredményeképpen szenvedésre van ítélve.

Azonban az egoizmusunk állandóan növekszik, szembenállásra kényszerítve minket egymással, és a bennünket körülvevő ásványi, növényi és állati természeti szintekkel. Ez általában a gonoszságunk, a mi igazi problémánk, amit úgy nevezünk a gonosz az emberrel kezdődik.

Úgy lett megteremtve, hogy felismerhessük a gonoszt és kijavíthassuk magunkban jó irányba fordítva. Akkor érthetjük meg a természet teljes mélységét, hogyan válhatunk tudatosan az integrál kapcsolat részévé és hogy veszünk részt a cselekedetiben.

Ezért az egoizmus nem azért lett megadva nekünk, hogy a természettel szembe fordítson minket, hanem hogy a segítségével valódi kapcsolatra léphessünk vele, érezzük a távolságunkat tőle, magunkhoz vonzzuk és helyesen reagáljunk a kölcsönös befolyásra, ami kialakult vele, ami összességében maga a Teremtő. Kijelenthetjük tehát, hogy a természet maga a Teremtő.

Megjegyzés: Manapság az embereknek nagyobb szabadsága van, mint a szolgáknak Amerikában 19. században. Vagy a jobbágyoknak, a jobbágyság idején. 

Válasz: Mindez nem szabadság! Mellesleg, egy szolga, nem volt jobban szolgaságba vetve, mint amennyire mi, napjainkban. Korábban a szolga érezte, hogy a gazdájához tartozik, ami azt jelentette, hogy nem volt miért aggódnia.

Pontosan tudta, hogy a gazdája etetni fogja, biztosítja számára, hogy legyen hol aludnia, gondoskodik arról, hogy egészséges maradjon, hogy legyen családja, stb. Vagyis a gazda, gondoskodott a szolgájáról, vagyis volt közöttük egy megeggyezés.

A tény az, hogy különleges egyezmények léteztek, melyek meghatározták a szolgák státuszát, a szolgatartás körülményeit, azt, hogy a gazdának hogyan kell róluk gondoskodni, hogyan kell orvosi kezelést nyújtani számukra és így tovább. A szolgák nem mindenféle jogok nélküli emberek voltak. Ezenkívül egy szolga nagyon drága volt, így a tulajdonos gondoskodott tulajdonáról, amelyért sokat fizetett.

Ma ezzel szemben minden teljesen más. Téged bármikor kirúghatnak az állásodból, bármikor eltűnhetsz. Száz ember áll a kapunál, aki bármikor hajlandó téged helyettesíteni. Senki nem tartozik neked semmivel, mivel a tulajdonos csak arra gondol, csak azzal törődik, hogy hogyan szabaduljon meg tőled anélkül, hogy bármit fizetnie kellene. 

Kérdés: Ön szerint, a szabadság értékelése szempontjából, az elmúlt másfél évszázadban nem történt semmilyen áttörés, az emberi kapcsolatokban?

Válasz: Az áttörés abban rejlik, hogy ma az embert szolgaként kizsákmányolják, kihasználják, mindezt anélkül, hogy tudna arról, hogy ő valójában szolga.

Kérdés: A szolgaság azt jelenti, hogy az embernek meg van tiltva, hogy szabadon mozogjon egyik helyről a másikra? Nem tud gondoskodni a családjáról, mindez az erőszak és az igazságosság hiánya? Hogyan hasonlíthatjuk a 19. századbeli szolgák állapotát, egy modern munkásember körülményeihez?

Válasz: Én nem látok túl sok  különbséget. Különben sem a saját akaratunk mozgat bennünket, hanem a televíziós reklámok utasításainak megfelelően csalekszünk.Te nem magad választod meg a foglalkozásodat, hanem egy befolyás alatt vagy amelyet elültettek benned gyermek korodban. Ebben nincs semmi szabadság. Beszélj egy jó pszichológussal, és meglátod, hogy ez így is van. 

Természetesen létezik relatív szabadság, de ez igazából csak akkor létezik, hogyha beveszel egy “tablettát”, és nem érzed, a szabadság hiányát. Még büszke is vagy, kijelented, hogy: „Nézzétek, milyen helyen jártam, mit láttam ott, mik voltak ott!” De miért voltál ott? Igen, azért mert mások is oda mentek. Kivétel nélkül mi mindenben, a csorda mentalitást követjük, ennélfogva semmilyen szabadságunk nincsen.

A koronavírus 180 fokban megfordította életünket, de éppen ennek köszönhetően megtanuljuk, hogyan tekintsünk helyesen az életre. Az élet értelm,e nem a reggeltől estig tartó rohanás, a különböző üzletek körül forog, és nem az összes egoista vágyunk, és hajlamunk kielégítésére való törekvés. Nem támogatom az aszketizmust, de a beteljesedés akkor lehetséges, ha ezzel együtt elérjük az élet lényegét és célját, és ez a legfontosabb dolog számunkra. Ezért az élethez való hozzáállásnak olyannak kell lenni, hogy mindenekelőtt azt akarjuk felfedezni, hogy ez hova vezet bennünket.

Hogyan lehet megszabadulni a negatívumtól, a világjárvány idején és pozitívan nézni az életet? Úgy gondolom, hogy az emberiség előtt nagyon pozitív, és ígéretes perspektíva áll, ha az ember megérti, amit a természet készített elő neki.

És vica-verza, ha nem vagyunk egyetértésben a természettel, akkor szenvedni fogunk. A természet megtanítja nekünk, hogyan kell helyesen kapcsolódni az élethez. Elértük az érettséget, és most felnőttként lépünk be az élet új korszakába.

Lehet-e pozitív perspektíva az élettől, az ismeretlentől való félelem? Azonban nem hiszem, hogy félnünk kellene, mert olyan helyzetben vagyunk, mint a gyermekek, akik felnőttek, most szakmát kell szereznünk, és felnőttként kell felépíteni az életünket.

Az férfi (gever) a „legyőzés” – „hitgabrut” szóból származik, mert egy férfi legyőzi az összes nehézséget és problémát, és felépíti az életét: meg kell házasodnia, házat kell építenie, gyermekeket nemzeni, és minden szükséges dolgot biztosítani a számukra.

Így kell viszonyulnunk az élet ezen időszakához, hogy a legfontosabb ne az a vágy legyen, hogy meggazdagodjunk, különféle vállalkozásokat nyissunk, és a világ minden tájára elrepüljünk. Mindez lehetséges, de a legfontosabb, hogy megfigyeljük, miért csináljuk.

Tudnunk kell, hogyan lehet elérni az élet lényegét, annak célját, azaz egy új, korrigált emberiség, azaz korrigált önmagunk megépítését a világon. De nem a régi formában, amikor gyermekekként játszottunk, egymással versenyezve, hanem úgy, hogy komolyan vegyük magunkat és az életünket annak érdekében, hogy egy másik, tökéletes és örök, jelentéssel teli életbe való belépésként érzékeljük őket.

Az emberiség felnőtt, és felnőtt módon kell viselkednie; a koronavírus ilyen viselkedést követel meg tőlünk. Úgy kell viszonyulnunk ehhez, mint egy felhíváshoz, hogy vegyük komolyan az életünket. Ma az élet célja számunkra az öröm megszerzése. Holnap pedig felfedezünk egy új célt az életben, amely ezen élet örökkévalóvá tételét foglalja magában. A természet ezt követeli tőlünk.

Kérdés:

Be tudjuk mutatni a társadalom következő fejlődési szintjét? Vagy ez a modell egyszerűen csak manifesztálódik, annak megfelelően, ahogy a mi fejlődésünk halad előre, és ahogy elkezdünk egyre jobban integrálódni az új kapcsolati rendszerbe? Ez a folyamat időszakokra osztott, ugrásszaerű, vagy folyamatos? 

Dr. Laitman:

Nagyszerű emberek írásaiban olvashatunk erről, és nincs okunk arra, hogy elutasítsuk azt, amit ők elértek. Használnunk kell a következtetéseiket és az eredményeiket és ezekre alapozva ki kell építenünk egy oktatási, nevelési rendszert. 

Kérdés:

Hogyan kell elképzelni az egész társadalom fejlődését? Vannak, akik diktatúrákat jövendölnek, mások látják a demokráciák jövőjét, de vannak, akik a nácizmus és a fasizmus vízióját vetítik előre. Aztán olyanok is vannak, akik szigorúbb és vannak olyanok is, akik lényegesebben puhább intézkedésekre számítanak. Valójában azonban mindeddig, nincs valódi modell, az eljövendő gazdasági, és politikai viszonyok leírására.

Vajon a szociális élet azon része, amely az anyagi világgal és az emberek érdeklődésével foglalkozik, fokozatosan nyilvánul meg, vagy már most modellezhető, ahogy előre haladunk, annak a tervnek az irányába, amit felismertünk? 

Dr. Laitman:

Szociális egyeztetéseket kell folytatnunk arról, hogy mire van valóban szükségünk és mire nincs. Ezeket a modern társadalom állapotai alapján kell megértenünk, és megállapítanunk, mennyire van szükségünk bizonyos szakmákra, és az általuk előállított javakra. Tudatában kell lennünk, hogy mennyire szennyezzük a földet és az óceánokat stb. Muszáj megállnunk ebben és komoly önvizsgálatot tartanunk, a hibáinkkal kapcsolatosan. Csak miután csökkentettük a körülöttünk lévő világban általunk okozott zavarokat, és egy olyan rendszert hozunk létre, amely csak a valóban szükséges dolgokat kínálja fel az emberiség számára, akkor válik lehetővé, az emberi élet spirituális tartalommal való maximális kitöltése.