Kérdés: Az utóbbi húsz évben a családi egység megbomlásának lehettünk tanúi. Manapság, főként a fejlett európai országokban, nagy számú ember él egyedül.

Jelenleg pedig a koronavírus segítségével a természet karanténba helyezett minket, ahol a korlátozás miatt csak családi körben lehetünk. Jelentheti ez azt, hogy a természet megkísérel visszaterelni bennünket a család természetes alapegységébe?

Válasz: A természet az egység létrehozására kényszerít minket. A helyes, pozitív módon kell megvalósítanunk ezt, önszántunkból szükséges áthelyezni a gyakorlatba. Mint ahogy azt is, hogy az emberi közösség egésze, mind a nyolc milliárd ember egyetlen, Ádámnak nevezett organizmust hozzon létre.

Vagy tudatosan hozzuk létre az egységet, ahol egymást kiegészítve alkotjuk meg Ádám rendszerét, vagy a természet a koronavírushoz hasonló nyomásgyakorlással vesz rá minket.

Kérdés: Képes lehet egy család természetes módon elsajátítani, hogy miként viszonyuljanak a tagok egymáshoz, hogy aztán hasonló módon bánjanak másokkal is?

Válasz: Igen. De a család tisztán természetes kapcsolódásokból áll. Bizonyos mértékben ez az állatoknál is jelen van. De az emberi közegben ez az egység igen érdekes, különleges és időtálló. Persze árnyalatokban gazdag. Ez az az egység, amelyből a társadalomnak ki kell fejlődnie.

De mivel a társadalom pillanatnyilag nem a helyes irányba halad, azaz nem a Teremtő elérésének szintje felé, vagyis az emberi létezés következő stádiuma felé fejlődik, ezért az emberi szint folyamatos rombolásnak van kitéve. Így a család egysége is a felbomlás felé tart.

Megjegyzés: Ha megnézzük a statisztikai adatokat, szembetűnő, hogy a családon belüli konfliktusoknak drasztikusan magas az aránya. Ebből kiindulva, valószínűtlen, hogy bárki is tanuljon az alapján, amit a családon belüli kapcsolataiból tapasztal.

Dr. Laitman kommentje: Ez valóban így van. De csupán azért, mert nincs meg az emberekben a családi egység létrehozásának célja.

Láthatjuk hogy most a családok működésének alapja az, hogy férj és feleség reggeltől-estig dolgozik valahol. Este hazatérnek, néhány percet a gyerekeknek szentelnek, megvacsoráznak, legtöbbször valami előre elkészített ételt fogyasztanak, aztán lefeküdnek. Ez nem egyesíti a családtagokat, nem hoz létre egységet. A gyerekek csak terhet jelentenek a szülők számára. Óvodába, majd iskolába küldik, és ritkán látják őket. 

Úgy szerveztük meg az életünket, hogy az elválaszt minket egymástól. Ezért magának a munkának, a társadalomnak és életnek a szerkezete az, ami romba dönti a családot.