Írva van Mishnah-ban (Sotah, 9:15), hogy a végső napokban a gyűlölet majd megnövekszik. Amikor azt nézzük, hogy napjainkban mi történik, úgy tűnik közeledünk a végső napokhoz. Soha nem jelent meg ennyi gyűlölet a szociális hálózatokon, újságokban, a televízióban, és a hullámok látszólag egyre magasabbra emelkednek. Nem arról van csak szó, hogy már sehol nincs egy csendes hely, hanem hogy maga a hangulat, az állapot egyszerűen mérgező. Ha valaki csak egy szót is a politikailag elfogadott dogmán kívül mond – és nagyon könnyű túllépni a vonalat- akkor a személy azonnal el van tiltva, ki van közösítve a világból.
A fajgyűlölet és anti-rasszista tüntetések, amelyeket az utóbbi időben látunk, azok csak részei ennek a mocskos hullámnak. Mint minden hullámnak, a rasszizmus által keltett tüntetéseknek is megvan az emelkedése és a zuhanása, de a jelenlegi trend az egy hatalmas vihar felé mutat.
A gyűlölet nem áll meg itt. Ahogy a gyűlölet egyre intenzívebbé válik és terjed, minden egyes csoportban külön csoportosulások válnak majd le a fő csoportról, és kisebb táborokat alkotnak majd, melyek egymás ellen küzdenek. A társadalom teljesen szétesik ameddig az anarchia uralkodik majd. Írva van a Talmud-ban (Sanhedrin 98b), még a legnagyobb bölcsek se akarnának a végső napokban élni.
Nyilvánvalóan még nem értünk el oda, de már úton vagyunk felé. Hogyha nem változtatunk irányt, akkor hamarabb odaérünk mint azt gondoljuk.
A gyűlölet szerepe
A problémánk az, hogy mi azt hisszük, hogy a gyűlölet az teljesen rossz és káros. Mi megpróbálunk nem gyűlölni, de ezáltal elhalasztjuk azt a lehetőséget, hogy korrigáljuk azt, és ennek eredményeképpen egy még erőteljesebb gyűlölet kitöréssel találjuk magunkat szemben.
A gyűlölet gyakorlatilag egy nemtetszés bármi felé, amely különbözik tőlünk. Saját különlegességünk érzete mélyen gyökerezik elménkben, de az jó okkal van ott: mi csak ellentéteken keresztül vagyunk képesek érzékelni. Hogy ha nem lennénk képesek megragadni a sötétség érzetét, soha nem tudnánk megismerni, hogy mit jelent az, hogy fény. Hogyha nem éreznénk mi az, hogy hideg nem lennénk képesek a meleget érezni. Hasonlóan a gyűlölet érzete nélkül soha nem lennénk képesek a szeretetet érezni.
Ennélfogva, amikor a gyűlölet megjelenik nem szabad azt elfojtani vagy tagadni. Ehelyett egy tudatos erőfeszítést kell tennünk, hogy növeljük a szeretetünket a gyűlölet tárgya irányában, addig a pontig, ameddig a szeretet erősebbé válik, mint az gyűlölet ami korábban megjelent. Hogyha a kölcsönös gyűlöletben résztvevő mindegyik szereplő részt vesz ebben az erőfeszítésben, akkor az eredmény egy korábbinál nagyobb közös szeretet lesz. Hogyha nem mindenki vesz ebben részt, akkor az egész folyamat reménytelen.
Hogyha a társadalom minden egyes része részt vesz ebben a próbálkozásban, akkor képesek leszünk a szeretetet a világunkban olyan szintekig növelni, melyeket soha korábban nem láttunk, és mindez pontosan a korábban érzett példátlan gyűlölet szintje miatt lesz, mely arra kényszerített minket, hogy még erősebb, a gyűlöletet semlegesítő szeretetet hozzunk létre. Azáltal, hogy tagadjuk a gyűlölet valódiságát, és szükségességét mi megtagadjuk a szeretet világát is, és magunkat a gyűlölet még erőteljesebb megjelenéseire ítéljük, amely hamarosan bekövetkezik.
Ennek alapján minden amit gyűlölünk az gyakorlatilag egy ugródeszka a még nagyobb szeretet érzetéhez. Hogyha ma, amikor a legerőteljesebb gyűlölet megjelenik a fajok között képesek lennénk ezt az alapelvet követni, akkor egy új magasabb szintű szeretetet lennénk képesek felfedezni. Azonban ez csak akkor működhet hogyha mindkét oldal közösen dolgozik azon, hogy megnöveljék a szeretetet egymás között a jelenlegi gyűlölet szintjének megfelelően.
Én megértem, hogy mindez egy teljesen új, eddig nem hallott elképzelés, és ellentmond mindannak amit eddig tanultunk. Ugyanakkor az amit eddig tanultunk többé nem működik, tehát itt az ideje, hogy egy új irányt keressünk.
Az elképzelés nagyon egyszerű: a másik személy különbözik tőlem, és ennélfogva én nem szeretem őt, és azt szeretném, hogy a másik személynek valami baja legyen, vagy legalább eltűnjön. Ez a gyűlölet az, ami a jelenlegi erőszakot hajtja, amit az elmúlt hetekben, hónapokban láttunk. Hogyha mindezt így hagyjuk, akkor az egy egész országot felrobbanthat. Tehát ahelyett, hogy engedjük, hogy ez tovább fekélyesedjen ,és növekedjen, tudatos erőfeszítést kell tennünk annak érdekében, hogy megnöveljük a közöttünk lévő kölcsönös szeretetet, még akkor is, hogyha egyenlőre az csak álságos. Meglepetésszerűen azonban ezen erőfeszítések gyümölcsözőek lesznek, és azt találjuk majd, hogy képesek leszünk szeretni azokat az embereket akiket egy pillanattal ezelőtt még csak el sem tudtunk viselni.
Ez mind nagyon gyakorlati, praktikus, mindez bátorságot, és elkötelezettséget követel, és ez minden ország, és a világ egyetlen reménye arra, hogy elkerülje a teljes összeomlást.
