Mint egy kifinomult szoftver, a COVID 19-es vírus működtet és megváltoztat minket belülről. A vírus egy olyan fejlődés felé hajt minket, ahol emberi lényekké válhatunk és mindaddig, ameddig nem javítjuk ki az önző emberi viszonyokat, a világméretű vírus fertőzés újabb és újabb hullámain kell keresztül mennünk. Ameddig nem harmonizáljuk viselkedésünket a Természet programjával, a körülöttünk levő helyzet nem fog megváltozni.

A vírus egy olyan fejlődés felé hajt minket, ahol emberi lényekké vállunk, és ameddig nem javítjuk ki önző emberi viszonyainkat, a világméretű vírusfertőzés újabb és újabb hullámaival nézünk majd szembe.

A koronavíruson keresztül a természet rendszere hátulról tol minket előre, hogy újra meghatározzuk emberi kapcsolatainkat. Azonban még eddig nem reagáltunk helyesen a vírusfertőzésre oly módon, hogy javítsunk emberi viszonyainkon, hogy azokat a kölcsönös-garancia figyelembevétel, kölcsönös támogatás és kölcsönös felelősség felé irányítsuk. Még nem csökkentettük a társadalom különböző rétegei közötti súrlódást. Ennélfogva a vírus újra, és újra lecsap ránk. Így arra kell kényszerítsük magunkat, hogy közreműködésünket, viszonyainkat  egy integrál, egymást kiegészítő módon rendezzük el.

Mint ahogy a Természet rendszere egy egyetlen, összefüggő rendszer, melyben összes alkotóeleme összekapcsolódik egymással, az emberiségnek ugyanígy a kapcsolatok integrál hálózatát kell kifejlesztenie összes tagja között. De az állatokkal ellentétben, akik ezt ösztönösen érik el, nekünk a kölcsönös kapcsolatokat, kell tudatosan felépítenünk, ameddig mindannyian nem érezzük az egyetlen integrál emberiség egyenlő részeinek magunkat.

Hogyan érzékeli ez a vírus viselkedésünket, és hogyan reagál arra? Mi, és a vírus a Természet ugyanazon rendszeréből származunk, mely egy hatalmas rendszer az egész valóságot magába olvasztva, mely rendszer reagál a mi reakcióinkra és mindarra ami a rendszeren belül történik. Hogyha a viselkedésünk továbbra is a rendszer működése ellenében megy, az az, hogy megmaradunk az eredendően önző, kis mozgásterű viselkedésformán belül, akkor a Természet rendszerében lévő erők egyre erőteljesebben reagálnak majd, hogy minket arra kényszerítsenek, hogy a rendszer működéséhez igazodjunk. Hogyha nem változtatjuk meg viselkedésünket, akkor a világ egyetlen helyén sem találunk majd tartós gyógymódot a vírusfertőzésre, mivel a vírus mutációkon megy majd keresztül, és időről-időre önmagából újabb és újabb verziókat hoz létre.

Mindnek előtt, a fő probléma, az emberek ellenséges attitűdje egymás felé. Ennek megfelelően a vírus pontosan azon a helyen helyez nyomást ránk, ahol a kölcsönös figyelembevételnek kellene megtörténnie. A vírus nem engedi meg, hogy közelebb menjünk egymáshoz, hogy visszatérjünk a normális élethez, hacsak nem építjük újjá kölcsönös attitűdünket az alapoktól kezdve. Meg kell értsük azt, hogy a Természet rendszere minket egyetlen integrál rendszernek tekint anélkül, hogy érzéseinket figyelembe venné, miközben mi ösztönösen egyedülálló, független egységeknek érezzük magunkat.

Ezzel szemben, hogyha képesek lennénk megfelelő kapcsolatokat építeni, és megtartani egymás között mindezt, akkor képesek lennénk a világot egy teljesen új módon, újra formálni. Egy teljesen új különleges érzékelést, értelmet, új egymás felé való attitűdöt fedezhetünk fel, amely új viselkedésformákhoz és kifejeződéséhez vezet közöttünk. Akár észrevesszük ezt a folyamatot akár nem, teljes belső világunk jobbá válik majd a környezet hatására.

Még akkor is hogyha eljön az idő amikor a vírusfertőzés elmúlik, mi felfedezzük majd, hogy korábbihoz képest más emberekké váltunk, hogy mindannyian megváltoztunk. Többé nem érzünk majd késztetést arra, hogy a bolygó egyik sarkából a másik sarkába rohanjunk, vagy, hogy állandóan az üzletközpontokba, boltokba szaladgáljunk minden egyes alkalommal, amikor egy új telefon jelenik meg a piacon. Az élet egyszerűbbé, természetesebbé válik és kielégültségünk elsősorban az emberek közötti, – minőségileg fejlettebb- kapcsolatokból származik majd.

Minél közelebb kerülünk egymáshoz és minél jobban finomítjuk viszonyainkat, -hogy azon keresztül integrálódjunk a Természet rendszerével – annál hamarabb, annál fájdalommentesebben szabadulhatunk meg azoktól a problémáktól, melyek most sújtanak minket.

Megértjük majd annak szükségét, hogy körülöttünk mindenhez egy felelősségteljesebb módon álljunk hozzá, érezzük majd annak szükségét, hogy abbahagyjuk a materialista célok hiábavaló hajszolását, mely célok egyelőre elpusztítják a Földet. Mindeddig a dolgok megszerzése, begyűjtése irányított minket, az ember mindenből a legjobbat csak magának akarta, hogy mindenáron vagyonhoz és hatalomhoz jusson. Ahogy egyre fejlettebbé válunk feltárul, hogy a lehető legjobb emberi életet akkor érhetjük majd el, amikor harmonizáljuk viszonyainkat azzal az integrációval, mely a Természet többi részében létezik.

Az emberi evolúció következő fázisa ez az integráció. Ennek az ötletnek a magunkba szívása, megemésztése és annak megvalósítása az emberi lények között elvezet minket oda, hogy felfedezzük a Természet leghatékonyabb belső erejét, azt az egyetlen erőt, mely a Természet összes rendszerét, összes szintjét összeköti, és azt egyetlen integrál rendszerben összeköti.

Az a képtelenségünk, hogy megbirkózzunk időnk válsághelyzeteivel, mindaz a káosz, szakadás és korrupció, mely megtölti világunkat minden szinten, minden területen, segít minket abban, hogy felfedezzük mennyire ellentétesek vagyunk azzal a kiegyensúlyozott rendszerrel, mely a valóság többi részében uralkodik. A helyes út megtanulása két úton történhet: az első az a kellemetlen út, amelyben egyre több globális katasztrófa sújt majd minket a koronavírushoz hasonlóan, hogy megmutassa, hogy mi mennyire egyetlen rendszer részei vagyunk, mely rendszer egymástól függő, ahol mindannyiunk mindenki más sorsát befolyásolja. A másik lehetőség az, hogy mi mindezt megtanulhatjuk egy könnyebb módon, úgy bele merülünk az egyetlen holisztikus rendszer koncepciójába, és elkezdünk proaktív cselekedeteket végezni, hogy új minőségi viszonyokat építsünk egymás között, mely kölcsönös gondoskodáson és kölcsönös kiegészítésen alapul.

Jövőnk sorsa a Természet integrál erejének kezében van. Ennélfogva minél közelebb kerülünk egymáshoz és minél inkább újra hangoljuk viszonyaink, hogy az hasonlóvá váljon a Természet integrációjával, annál hamarabb és annál fájdalommentesebben megszabadulhatunk azoktól a problémáktól melyek most sújtanak minket. Képesek leszünk arra, hogy az ember fejlődése egy teljesen új szintjére emelkedjen azáltal, hogy felújítjuk emberi kapcsolatainkat, hogy az harmóniába kerüljön a valóság legmélyebb, legjelentőségteljesebb szoftverével.

Nézz körül, szükségünk van egy kimentési tervre, és gyorsan kell cselekednünk. A COVID-19 minden fronton nyer, a gazdaság összeomlik, a szorongás növekszik, és az agresszió nyer.. De vannak dolgok amit képesek vagyunk megtenni, ha van sütnivalónk, mindent beleadunk, és képesek vagyunk összeszorított fogakkal dolgozni.

Ha az emberek néhány hónapnál többet tétlenül otthon maradnak, elveszítik elkötelezettségüket. Miután ilyen állapotban vannak, gyakorlatilag lehetetlen képezni és termelékennyé tenni őket a társadalom számára, és súlyként akaszkodnak a társadalomra.

Először meg kell szabadítanunk a világot az illúziótól, miszerint a koronavírus egy átmeneti fázis. Itt van, és itt marad. Lehet, hogy nem az a koronavírus marad, amelyet ma ismerünk, de fékező hatása a nemzedékek óta ismert kapitalista világra megmarad. Tehát akár tetszik, akár nem, a kapitalizmus, ahogy azt ma ismerjük, véget ért, és minél hamarabb átjutunk ezen a kiemelkedési szakaszon, annál jobb.

Ezután a munkaerőpiac nagy része, amelyet ma ismerünk, nem fogja túlélni az átmenetet. Bármi, ami nem elengedhetetlen a rendszeres emberi táplálkozáshoz, elhalványul, bár talán nem azonnal, és a fennmaradó foglalkozások mérete és volumene a mai napi töredékére csökken. A régi munkaerőpiac pusztulása mellett új munkahelyek jelennek meg. A New York Times vezércikk-írója, Thomas Friedman olyan munkahelyeknek nevezte őket, amelyek „több értéket teremtenek a szívekkel és a szívek között”.

Ezek a munkahelyek olyan foglalkozások lesznek, amelyek kizárólag az emberek összekapcsolásával, a közösségen belüli kölcsönös felelősségvállalás, a kölcsönös gondoskodás és aggodalom növelésével, valamint az elszámoltathatóság és rokoni viszony érzésével járnak még az idegenek körében is. A lakosok bevonása a folyamatba ezen új szociális munka egy másik szempontja, ami azon ismeretek biztosítása, hogy a világ milyen változásokon megy keresztül. Az információt olyan tanfolyamokon fogják megkapni, amelyek elmagyarázzák a jelenleg zajló változás természetét, miért omlott össze hirtelen a gazdaság, miért kell felelősnek lennünk egymásért, mint még soha, és szól majd még, az az elme és a szív ilyen változásának előnyeiről, és arról mi történne, ha a COVID-19 kitöréséig folytatnánk azt az utat, amit tettünk. A kétféle képzés – a szolidaritás fokozása és a tudás biztosítása érdekében – egymás mellett zajlik, és legalább annyi órát foglalkoznának ezzel az emberek, amennyit korábban dolgoztak, esetleg levonva az utazási időt.

Harmadszor, a kapitalista és az új korszak közötti átmeneti időszaknak a lehető legrövidebbnek kell lenni. Az emberi természet szereti a pihenést, és szinte azonnal hozzászokik ahhoz. Ennek eredményeként, ha az emberek több mint néhány hónapig tétlenül otthon maradnak, elveszítik elkötelezettségüket. Miután ilyen állapotban vannak, gyakorlatilag lehetetlen képezni őket, és termelékennyé tenni őket a társadalom számára, és súlyként akaszkodnak a társadalomra.

Negyedszer, a munkaerő-piaci elmozdulás mellett, a társadalom értékei átalakulnak az hatalommal rendelkező és nárcisztikus emberek csodálatából, a felhatalmazással rendelkező altruista emberek megbecsülésére. Ez nem egy olyan társadalom lesz, amely imádja a szuperhősöket, hanem olyan, amely tiszteletben tartja azokat, akik szolidaritásban egyesülnek.

Ötödször, a következő generáció előkészítése az új világban történő életvitelre megváltoztatja a tanulás, a tanítás, a tanárok és a hallgatók, valamint a hallgatók és a hallgatók közötti kommunikáció megközelítését. Mint a társadalomban, az iskolában a leginkább elismert diákok azok lesznek, akik kiválóan segítenek társaik együttműködésében. Az ötlet nem újszerű; több mint egy évtizede létezik. Az együttműködõ tanulás talán a legjobban egy idézettel fejezhető ki, amelyet Lawrence Ebert J.D. szabadalmi ügyvéd talált egy középiskolai csalásról írt esszében: „Semmilyen iparágban nem tekintik csalásnak az együttműködést. Csak az iskolában probléma ez. Mit tanítunk a gyerekeinknek? ”

Nagyon kevés időnk van a változás végrehajtására. A COVID-19 nyomása alatt állunk, és a régi bizonyosságok összeomlanak. A szélsőséges csoportok álltalánosá, és a végletek normákká váltak. Ha a mentési terv haladéktalanul elindul, akkor viszonylag nyugodtan és biztonságosan eljuthatunk a vízen át a másik partra. Ha hagyjuk, hogy az áramlat arra sodorjon minket, ahova megy, akkor elsüllyedünk.

2004 december 26-án reggel 9:30-kor Koh Lanta tengerpartján Thaiföldön, egy szokatlanul hatalmas és gyorsan mozgó hullám szaladt keresztül az egyébként nyugodt reggeli tengeren, megfürdetve azokat a meglepett nyaralókat akik a tengerparton sétáltak. A hullám a tengerpartnak verődött, és néhány széket vissza húzott magával a vízbe. Lisa Anckarman, aki akkor 15 éves volt  filmre vette a hullámot, és mindazt ami később történt. Először azt mondja, “az emberek a tengerparton maradtak és zavarodott suttogás terjedt a helyiek, és a turisták között. “A válasz általános sokk volt”, folytatja ő, mégis az emberek érdeklődőek lettek. De ahogy az emberek figyelték a székeket amint eltűntek a tengerben, akkor történt, hogy dübörgő hang töltötte meg a levegőt, a meglepett tekintetek a horizont felé fordultak, ahol egy vízzel sárral kevert falat láttak közeledni. “Először”, ahogy a kislány írja, “képtelen voltam megérteni mit is látok”. És akkor a levegő abszolút pánikkal telt meg. Anckarman egy fiatal és sportos leány megragadta kistestvérét és felszaladt vele a legközelebbi dombra.

Ők mindketten túlélték azt a napot, amikor körülbelül negyed millió ember vesztette életét abban a hatalmas cunamiban. Az a földrengés, mely a cunamit okozta a történelem 3. legerősebb földrengése volt, és az eddig leghosszabban megfigyelt rengés a történelem során, 8-10 percig tartott. Mégis a földrengés epicentrumát körülvevő tengerparti terület nagy részén, semmilyen vészriasztás nem előzte meg a hullámok megérkezését.

Nézetem szerint a legnagyobb probléma a világgal ma az, hogy mi mindannyian olyanok vagyunk ,mint azok az emberek akik annak idején a tengerparton sétáltak. Azt hisszük, hogy ami jön felénk, az csak egy nagy hullám, és maximum egy-két széket magával ránt majd a tengerbe, majd visszavonul, és ezzel minden el lesz rendezve. Nem értjük meg, hogy amit most látunk azt csak egyre nagyobb hullámoknak az első sorozata, és mindegyik következő hullám sokkal nagyobb és pusztítóbb lesz mint az előző, és amikor mindennek vége, addigra a világunk, amit eddig ismertünk teljesen megváltozik. A Covid-19 fertőzés nem a fő esemény, hanem csak az első szokatlanul nagy, és gyorsan mozgó hullám. Ezért van az, hogy nagyon sok ember egyenlőre meg van zavarodva, és mégis érdeklődéssel tekintenek előre, még mindig nem tudják, hogy mindezt komolyan kell vegyék, vagy sem. De nekünk mindannyiunknak nagyon komolyan kell vennünk a Covid-19 vírusfertőzést.

Az új világ már alakul a felszín alatt évtizedek óta, mégis mi mindeddig ellen álltunk érkezésének. Mindent megpróbáltunk, hogy fenntartsuk a jelenlegi fogyasztást, és a kegyetlen versengést mindenekfelett, de ezzel csak elhalasztottuk az elkerülhetetlent. Most végül a felszín alatti nyomás olyan pontig növekedett, ahol a törésvonalak egy teljesen új helyzetbe kerültek, és a nyomás felszabadult, ennek eredményeképpen a világ élete cunami-szerűen megváltozik. Nem szabad becsapni magunkat, nem szabad hitegetni magunkat. A Korona Vírust követő hullámok sokkal nagyobbak, és pusztítóbbak lesznek. Mi csak akkor tudunk menekülni azok hatásától, hogyha most elkezdünk cselekedni.

A kiépülő következő lépés egy transzformáció, amely már hosszú ideje készül, nem más mint a mi viszonyunk a világhoz, a társadalomhoz, és más emberekhez. Ez egy teljesen forradalmi változás valóság érzékelésünkben, mivel eddig a világot önző egyéni szempontból néztük, és mostantól azt a többség szemén keresztül kell, hogy lássuk. Egyenlőre még mindig ellenállunk ennek az átmenetnek. Egónk még mindig azt mondja nekünk, hogy ez csak egy hullám, és hamarosan visszatérhetünk, hogy ünnepeljük az életet, a bolygót pusztítva, mindenkit kizsákmányolva, kihasználva akit csak képesek vagyunk, szándékosan vagy véletlenül. De egónk félre vezet minket. Azoknak a többsége, akik a tengerparton maradtak 2004. december. 26-án nem élte túl a későbbi hullámokat. Azok sem fognak túlélni, akik most továbbra is a homokba rejtik a fejüket a jelenlegi változások során.

Minél hamarabb értelmünket, szívünket és testünket egy új társadalom építése felé fordítjuk, mely kölcsönös felelősségre, a társadalom minden részének beolvasztására épül, hogy egy valódi közösség érzetet építsünk ezen keresztül, annál hamarabb megszabadulunk a vírustól, és az azt követő rettenetes dolgoktól.

2004-gyel szemben most számtalan vészjelzést láthatunk. Nagyon sok szakértő figyelmeztetett már minket azzal kapcsolatban, hogy a jelenlegi emberi rendszer fenntarthatatlan. Én már legalább 15 éve írok, beszélek minderről, de eddig kéréseimet, csak lenéző elfogadás, vagy teljes elutasítás fogadta.

Most mi a vészjelzések utolsó fázisában vagyunk, mert már az esemény közepén találjuk magunkat. Meg kell tennünk,amit mondanak nekünk: hogy tartsuk meg a szociális távolságot, viseljük a maszkjainkat, és nézzük meg pontosan, hogy hol is vagyunk. A múltbeli foglalkozások, állások hamarosan eltűnnek. A legtöbb fizikai munkát gépek fogják elvégezni, és az emberi foglalkozások, állások leginkább az emberi kapcsolatok építésére vonatkoznak majd. Rengeteg álláslehetőség lesz majd az új társadalom építése érdekében, arra alapozva, hogy hogyan gondoskodjunk egymásról, hogyan építsük a szolidaritást a társadalmi kohéziót, mindazokat az értékeket, amelyeket eddig kinevettünk, kigúnyoltunk hosszú ideje. Most mindezek a korábban kigúnyolt értékek, tulajdonságok nélkülözhetetlenné váltak a túlélésünkhöz. Azok nélkül semmire nem leszünk képesek, még arra se, hogy  szükséges élelmiszert biztosítsunk magunknak és családjainak. Ma a kölcsönös felelősség már nem csak valami morális, vagy etikus filozófia, ugyanolyan szükség van rá, mint az ételre, és az italra, mert enélkül semmink nincs.

Meg kell értsük, hogy most vagy megtanulunk együtt úszni, vagy mindannyian magányosan megfulladunk.

Kérdés: Az öngyilkosság a legszélsőségesebb lépése a kétségbeesésnek. Ma az öngyilkosságok egész egyszerűen elborítják az egész világot, olyan nagy számban fordulnak elő. Miért történik mindez?

Válasz: A modern világban élő ember kétségbeesett, mivel nem talál értelmet az életében. Nem látja maga előtt a célt, és még csak az okát sem látja, miért kell szenvednie ebben a világban.

Másrészről olyannyira fejlett, hogy mindent megért, ami történik, mindent, ami történhet, és így végső soron azt a döntést hozza, hogy véget vet életének. Hiszen minek is élne és szenvedne, ha lehetséges nem létezni, és nem szenvedni? Ez így logikus is.

Természetesen azt senki nem állítja, hogy ez a helyes döntés, de mindenesetre a lépés érthető. Ha az ember felfedezi, hogy ebben a világban, a mi világunkban, elérheti a tökéletes életet; megismerheti és megértheti, hogy mi célból él, és hogyan működik az univerzum, és hogy létezik egy tökéletes és örök-érvényű végkifejlet, ami elérhető számára, akkor lehetségessé válik, hogy komoly mértékben átalakuljon a negatív öngyilkossági statisztika. Ez jelenti a zsákutcából kivezető utat.

A vírus azt tanítja nekünk, hogy rajtunk múlik, hogy mások egészségére gondoljunk, és senkinek se ártsunk. A probléma az, hogy nem értjük, hogy az összes nehézség azért jött, hogy felelősebbé váljunk egymásért. A mi veszteségünk, ha nem vesszük figyelembe egymást. Az első hullámot óvintézkedésekkel legyőztük, majd elvetjük őket, tehát nem csoda, hogy második hullám megérkezett. Hamarosan a világ arról fog beszélni, hogy Izrael áll a csapás hátterében. A világnak mentális, nem kémiai gyógymódra van szüksége, amely a megfelelő kapcsolat köztünk, és ez kiterjed az egész világra. Tőlünk függ, hogy kifejlesszük azt az érzést, hogy mindannyian egy lélek vagyunk.

Kérdés: Hogyan éljek a karantén után? Félek kimenni és az emberekre nézni. Ők is némileg, gyanakvással néznek rám.

Válasz: Én nem látom ezt. Legalábbis magam körül. Itt éppen ellenkezőleg, az autók újra mennek, és az emberek ismét az utcákon sietnek. Láthatod azonban, hogy megváltoztak. Valahogy kissé távol vannak egymástól, nem ugranak közvetlenül oda hozzád, mint korábban.

Talán ilyen módon az ember fokozatosan megérti, hogyan kell figyelmesen viszonyulni másokhoz. Bár most a vírus miatt viselkedünk így, attól tartva, hogy valakitől megfertőződünk, ám fokozatosan ebből az állapotból eljuthatunk egy másikhoz: kölcsönös tisztelet, együttérzés, támogatás és figyelem felé.

Szeretem ezeket a változásokat a világban. Nem fordítunk sok figyelmet erre. Amikor visszatérünk a normál életbe, látni fogjuk, hogy megszabadultunk sok teljesen felesleges tevékenységtől és konvenciótól.

Az emberiségnek úgy kell irányítania a természet egészét, mint egy bölcs, jószívű anya. Lehetőségünk szerint mi vagyunk a legmagasabb rendű teremtmények, de a mai világ minden rossz jelensége az emberi egó következménye. A természetben minden jelenség, legyen az jó vagy rossz, az emberek gondolatainak, és hozzáállásának eredménye. A gonosz akkor jelenik meg, amikor többet veszünk el magunk számára, mint amire szükségünk van,és ezt annak érdekében tesszük  hogy uralkodhassunk mindenki felett. Ha megtanulnánk, hogy jól viszonyuljunk más emberekhez, akkor a természet mozdulatlan, növényi és állati szintje is kiegyensúlyozott lenne.

Az embereknek meg kell érteniük, hogy a természet globális, és integrált, és meg van az erejük ahhoz,hogy mindent eljuttassanak a korrekcióhoz. Az egyensúly azt jelenti, hogy a természetből csak azt vesszük el, amire testünknek szüksége van az élethez, és a spirituális fejlődés felé fordulunk. A spirituális élet azt jelenti, hogy megtanuljuk, hogyan kell  szeretettel, és egymásra való odafigyeléssel  összekapcsolódnunk, egészen olyan szintig, ahol mindannyian egyetlen emberré olvadunk össze, egy szívvel. Ez az örök, és tökéletes élet tudatosságához vezet minket  a globális, végtelen és Szent Természet szintjén.

Az olyan csúcs minőséget kínáló helyektől, mint a Neiman Marcus áruház lánc, a diszkont értékesítő helyeken keresztül, mint a „Tuesday Morning” lánc, az óriás Hertz autóbérlést kínáló üzletekig, nagyon régóta üzemelő vállalkozások zuhantak csődbe olyan sebességgel, hogy ezeknek a listáját sem sikerül frissíteni az ezt elemzőknek. Néhány nagy név azok közül, akiket a COVID-19 megroppantott, vagy végső csapást mért rájuk: J. Crew, Neiman Marcus, Stage Stores, Brooks Brothers, J.C. Penney, Tuesday Morning, GNC Holdings, Lucky Brand Dungarees, Gold’s Gym, Pier 1 Imports, Hertz, CEC Entertainment, és ez éppen csak a kezdete a listának.

A holnap hősei nem filmcsillagok lesznek, vagy Instagram ikonok, hanem olyan emberek, akik képesek másokat összegyűjteni, akik a szolidaritást és a kölcsönös felelősséget hirdetik.

Azonban láthatóan nem úgy néz ki, mintha a Korona vírus indította volna el ezt a trendet. Csak tavaly, a Gymboree, Payless Shoesource, Forever 21, Diesel, és más, nagy, közepes és kicsi kiskereskedelmi cég adta be az úgynevezett Chapter 11 dokumentumot, amely az USA törvényei alapján, a csődbejelentésre szolgál. Eközben bár igaz, hogy ezek az áruház láncok az online kereskedelem forradalmának áldozatává váltak, vannak jelek, amelyek arra utalnak, hogy ennél többről van szó, valójában egy korszak zárul le.

A vírus felgyorsította a márkákhoz ragaszkodás feladásának folyamatát, és az alapszükségletek átértékelésének felemelkedését láthatjuk világszerte, Amerika pedig úttörő szerepet mutat ebben. Nem csak arról van szó, hogy az embereknek vissza kell fogniuk az állandó rohanást a csúcstechnológiákat képviselő termékek vásárlási csapdái után, hanem egyszerűen kevesebbre lesz szükségük ezekből. A Korona vírus okozta karantén nagy csapást mért a kiskereskedelmi eladásokra mindenütt, és bár várható némi visszarendeződés, mégis az általános trend folyamatos csökkenésre utal.

Az emberek változnak. Elveszítik érdeklődésüket a még meglévő, holnapra eltűnő eszközök vásárlása iránt, amelyek csak ürességet hagynak maguk után. Ezek helyett az emberek elkezdenek olyan, értelmet hordozó, tartós dolgokkal foglalkozni, amelyek leginkább az emberi kapcsolatokkal állnak összefüggésben. Az élet teljesen hideggé vált a szöveges üzenetek mögött, melyek ma a kapcsolatot jelentik, és beszorítják azt a mobiltelefonok képernyője mögé, hogy az embereknek szüksége lesz valódi kapcsolatokra – amelyek a szívek között jönnek létre.

A holnap hősei tehát olyan emberek lesznek, akik összekapcsolnak egymással másokat. A közeledő korszak legizgalmasabb személyiségei azok lesznek, akik elérik másoknál, hogy érezzék a szívtől szívig kialakuló kapcsolatokat, és hogy éreztessék velük, hogy ez tesz boldogabbá, ez ad önbizalmat, és elérik, hogy akarják mindezt folyamatosan érzékelni.

Írva van Mishnah-ban (Sotah, 9:15), hogy a végső napokban a gyűlölet majd megnövekszik. Amikor azt nézzük, hogy napjainkban mi történik, úgy tűnik közeledünk a végső napokhoz. Soha nem jelent meg ennyi gyűlölet a szociális hálózatokon, újságokban, a televízióban, és a hullámok látszólag egyre magasabbra emelkednek. Nem arról van csak szó, hogy már sehol nincs egy csendes hely, hanem hogy maga a hangulat, az állapot egyszerűen mérgező. Ha valaki csak egy szót is a politikailag elfogadott dogmán kívül mond – és nagyon könnyű túllépni a vonalat- akkor a személy azonnal el van tiltva, ki van közösítve a világból.

A fajgyűlölet és anti-rasszista tüntetések, amelyeket az utóbbi időben látunk, azok csak részei ennek a mocskos hullámnak. Mint minden hullámnak, a rasszizmus által keltett tüntetéseknek is megvan az emelkedése és a zuhanása, de a jelenlegi trend az egy hatalmas vihar felé mutat.

A gyűlölet nem áll meg itt. Ahogy a gyűlölet egyre intenzívebbé válik és terjed, minden egyes csoportban külön csoportosulások válnak majd le a fő csoportról, és kisebb táborokat alkotnak majd, melyek egymás ellen küzdenek. A társadalom teljesen szétesik ameddig az anarchia uralkodik majd. Írva van a Talmud-ban (Sanhedrin 98b),  még a legnagyobb bölcsek se akarnának a végső napokban élni.

Nyilvánvalóan még nem értünk el oda, de már úton vagyunk felé. Hogyha nem változtatunk irányt, akkor hamarabb odaérünk mint azt gondoljuk. 

A gyűlölet szerepe

A problémánk az, hogy mi azt hisszük, hogy a gyűlölet az teljesen rossz és káros. Mi megpróbálunk nem gyűlölni, de ezáltal elhalasztjuk azt a lehetőséget, hogy korrigáljuk azt, és ennek eredményeképpen egy még erőteljesebb gyűlölet kitöréssel találjuk magunkat szemben. 

A gyűlölet gyakorlatilag egy nemtetszés bármi felé, amely különbözik tőlünk. Saját különlegességünk érzete mélyen gyökerezik elménkben, de az jó okkal van ott: mi csak ellentéteken keresztül vagyunk képesek érzékelni. Hogy ha nem lennénk képesek megragadni a sötétség érzetét, soha nem tudnánk megismerni, hogy mit jelent az, hogy fény. Hogyha nem éreznénk mi az, hogy hideg nem lennénk képesek a meleget érezni. Hasonlóan a gyűlölet érzete nélkül soha nem lennénk képesek a szeretetet érezni.

Ennélfogva, amikor a gyűlölet megjelenik nem szabad azt elfojtani vagy tagadni. Ehelyett egy tudatos erőfeszítést kell tennünk, hogy növeljük a szeretetünket a gyűlölet tárgya irányában, addig a pontig, ameddig a szeretet erősebbé válik, mint az gyűlölet ami korábban megjelent. Hogyha a kölcsönös gyűlöletben résztvevő mindegyik szereplő részt vesz ebben az erőfeszítésben, akkor az eredmény egy korábbinál nagyobb közös szeretet lesz. Hogyha nem mindenki vesz ebben részt, akkor az egész folyamat reménytelen.

Hogyha a társadalom minden egyes része részt vesz ebben a próbálkozásban, akkor képesek leszünk a szeretetet a világunkban olyan szintekig növelni, melyeket soha korábban nem láttunk, és mindez pontosan a korábban érzett példátlan gyűlölet szintje miatt lesz, mely arra kényszerített minket, hogy még erősebb, a gyűlöletet semlegesítő szeretetet hozzunk létre. Azáltal, hogy tagadjuk a gyűlölet valódiságát, és szükségességét mi megtagadjuk a szeretet világát is, és magunkat a gyűlölet még erőteljesebb megjelenéseire ítéljük, amely hamarosan bekövetkezik.

Ennek alapján minden amit gyűlölünk az gyakorlatilag egy ugródeszka a még nagyobb szeretet érzetéhez. Hogyha ma, amikor a legerőteljesebb gyűlölet megjelenik a fajok között képesek lennénk ezt az alapelvet követni, akkor egy új magasabb szintű szeretetet lennénk képesek felfedezni. Azonban ez csak akkor működhet hogyha mindkét oldal közösen dolgozik azon, hogy megnöveljék a szeretetet egymás között a jelenlegi gyűlölet szintjének megfelelően.

Én megértem, hogy mindez egy teljesen új, eddig nem hallott elképzelés, és ellentmond mindannak amit eddig tanultunk. Ugyanakkor az amit eddig tanultunk többé nem működik, tehát itt az ideje, hogy egy új irányt keressünk.

Az elképzelés nagyon egyszerű: a másik személy különbözik tőlem, és ennélfogva én nem szeretem őt, és azt szeretném, hogy a másik személynek valami baja legyen, vagy legalább eltűnjön. Ez a gyűlölet az, ami a jelenlegi erőszakot hajtja, amit az elmúlt hetekben, hónapokban láttunk. Hogyha mindezt így hagyjuk, akkor az egy egész országot felrobbanthat. Tehát ahelyett, hogy engedjük, hogy ez tovább fekélyesedjen ,és növekedjen, tudatos erőfeszítést kell tennünk annak érdekében, hogy megnöveljük a közöttünk lévő kölcsönös szeretetet, még akkor is, hogyha egyenlőre az csak álságos. Meglepetésszerűen azonban ezen erőfeszítések gyümölcsözőek lesznek, és azt találjuk majd, hogy képesek leszünk szeretni azokat az embereket akiket egy pillanattal ezelőtt még csak el sem tudtunk viselni.

Ez mind nagyon gyakorlati, praktikus, mindez bátorságot, és elkötelezettséget követel, és ez minden ország, és a világ egyetlen reménye arra, hogy elkerülje a teljes összeomlást.

Kérdés: Miután a vírus egységre kényszerít minket, szükséges, hogy rendelkezzünk a kapcsolódás módszerével, vagy elég, ha a csapások hatására alkotunk egységet?

Válasz: Nem, az nem elég. A csapások hatására csupán kezdetben érhetsz el haladást, amikor megkapod a módszert. Később, te magadtól akarsz mozdulni.

Ezért a csapásoktól mentes haladás válik állandó állapotoddá. Nem a csapás, hanem a jövőbeli pozitív állapotok befolyásolnak. Előretörő vágyad a mozgatórugó.

Még sokat kell tanulnunk kapcsolatunk módszeréről. Aztán egyszerűen meglátjuk, hogyan tudunk a szó szoros értelmében folyamatosan emelkedni a megértés, érzéseink, saját magunkba vetett bizalmunk és a világ tekintetében. Mindez olyannyira izgalmas perspektíva, hogy soha nem szabad bedobni a törülközőt.

Kérdés: Mit tegyen az ember, hogy megfelelő módon, szenvedés nélkül jusson előre, és ne kelljen a következő csapásra várnia?

Válasz: Meg kell tanulnia, mi a teendője: lehetőségeihez mért integrális kölcsönkapcsolatokat kell létrehoznia. Legalább egy kis közösségben, mivel most még nem kivitelezhető egy csoportot alkotni az egész világgal.

Az ember ezen a módon elkerüli a csapásokat. Továbbá, meg kell kísérelnie, hogy másokat bevonzzon az integrális kapcsolat terébe. Így pedig egyre magasabbra tör azokkal, akik számára vonzóvá tette az egységet.

[267218]
 KabTV “Kabbala Alapjai”20/05/10