Új Élet 1262 – Egyetlen Globális Kultúra

Dr. Michael Laitman beszélget Oren Levi-vel és Tal Mandelbaum ben Moshe

A történelem az egyetlen globális kultúra megszületésének irányába tol minket, amelyben egy emberként fogunk élni egy szívvel. Kölcsönösen támogatjuk egymást, és mindenek feletti értéket tulajdonítunk a kapcsolatnak. Kizárólag az emberi egó ver éket közénk. El fogjuk sajátítani az emberi egó gonosz hajlamának korlátozását, amely uralomra tör, és mások romjain kívánja felépíteni önmagát. Minden olyan intézmény hiábavaló lesz, ami erővel akarja keretek közé szorítani az embereket, mint a rendőrség, hadsereg, bíróságok és börtönök. Az egó fölé emelkedünk, és a túlélésért folytatott állatias háborúink felett kapcsolódunk össze a többiekkel. Az ebből nyert haszon messze meghaladja a veszteségeket. Nincs más választásunk, hiszen a természet ebbe az irányba terel bennünket. Be kell majd látnunk, hogy lehetetlen előzékenynek lennünk egymás felé, önmagunk erejének felhasználásával, ezért közösen kiáltunk fel a Természethez, hogy nyissa meg szíveinket.

Közös vágyunk és a közösen megtett, kapcsolódást célzó erőfeszítéseink felkeltik a Természet pozitív erőit. Az egész világ egyetlen nagy házhoz, egyetlen családhoz lesz hasonló. Félelem nélküli harmóniában fogunk élni a természettel, amely olyan lesz, mint egy mennyei édenkert.

Medium publikálta az új cikkemet: “Generációs katasztrófa az oktatásban”

Az ENSZ főtitkára Antonio Guterres figyelmeztetett arra, hogy egy generációs katasztrófát élünk át az oktatásban, amiatt, hogy az iskolákat be kellett zárni a koronavírus fertőzés miatt. Egyrészt én megértem, hogy ez miért szomorú. Másrészt ha azt nézzük, hogy az emberek mivé válnak miután egész gyerekkorukat és tinédzserkorukat a jelenlegi oktatási rendszerben töltik, nem vagyok annyira biztos benne, hogy annyira szomorú, hogy az iskolákat be kellett zárni. Véleményem szerint valójában az elszakadás a régi oktatási rendszertől az ami lehetővé teszi majd számunkra, hogy ezt megvizsgáljuk kívülről, hogy azt kritizáljuk, és hogy egy újabb, jobb oktatási rendszert építsünk utána. 

A korrekt oktatási rendszernek az emberi kapcsolatokra kell helyezni a hangsúlyt, nem pedig arra hogyan töltsünk információt az emberekbe. Az új oktatási rendszernek meg kell tanítania a gyerekeknek azt, hogy azok az emberek akiknek más a nézetük mint az övék, azok nem ellenségeik. 

A jelenlegi erőszak az utcákon, otthonainkban, a növekvő bűnözési, kábítószer használati statisztikák, a növekvő prostitúció, depresszió, öngyilkosság, mindezek annak az oktatásnak az eredményei, melyet jelenleg gyermekeinek adunk. Így sajnálkozhatunk az oktatási rendszer bezárásán, de hogyha az eredményeket nézzünk, akkor ezt inkább sikernek nevezhetjük. 

Ez a romlás nem a Covid-19 vírus megjelenésével kezdődött. Ez már évtizedek óta zajlik.

A jelenlegi oktatási rendszer az ipari forradalom oktatására épül, és annak célja csak az volt, hogy azoknak a földművelőknek akik a városokba költöztek megadja a megfelelő tudást, hogy képesek legyenek a gépeket kezelni a gyárakban. Időről-időre újabb tudásanyagot adtak hozzá az oktatási rendszerhez, de az alapelv nem változott: memorizálni kell azt az anyagot amit a tanárok elmondanak nekünk, és ez az egyetlen dolog amire szükségünk van ahhoz, hogy egy jó állást kapjunk.

Valahol az út mentén elfelejtettük azt, hogy az iskola a gyermekeknek tudást ad, de nem javítja, neveli őket emberi lényként. Az a rész, mely megtaníthatná őket arra hogyan kommunikáljanak más emberekkel, hogyan gondoskodjanak egymásról, hogyan váljanak pozitív elemmé a társadalomban, teljesen el lett felejtve. A szülők sem tanítják ezt többé, mivel a gyermekek nincsenek otthon és az iskolák nem tanítják azt, mivel nem erre lettek kitalálva, tehát mindennek az eredménye az, hogy 18 évvel a megszületésük után, azok a drága gyermekek akikbe az összes reményünket helyeztük, felnőttként, javíthatatlan vademberekké váltak. Ezért van az, hogy még jobb is, hogy az iskolákat be kellett zárni, ez egy újabb haszna a Covid- 19 vírusnak a társadalom számára.

A helyes oktatási rendszernek az emberi kapcsolatokra kellene helyeznie a hangsúlyt, nem pedig az információk begyűjtésére. Azt kell megtanítani gyermekeknek, hogy azok az emberek akiknek más a nézetük azok nem ellenségeik. Épp ellenkezőleg, azok akiknek más a véleménye, olyan perspektívát, nézőpontot mutatnak nekünk, melyhez egyébként nem juthatnánk hozzá. Még akkor is, hogyha nem értünk egyet másokkal, nem tudnánk, hogy miért gondoljuk pont azt amit gondolunk hogyha nem lenne szükség arra, hogy jobban kifejezzük saját nézetünket.

Sőt mi több, a világ tele van ellentétekkel, és könnyen megnézhetjük azt, hogy a Természetben semmi nem létezhet saját ellentéte nélkül, és ez ugyanígy van az emberekkel is. Mikor mi különböző nézeteket hordozunk magunkban, akkor az úgy tűnhet, hogy azon vitatkozunk, hogy kinek a véleménye helyes, de valójában mi az egész világot egy magasabb szintű létezés felé segítjük a különböző véleményen keresztül.

Hasonlóan amikor a lábainkat nézzük ahogy sétálunk, úgy tűnik mintha a két láb versengene egymással. De mi akik azt képesek vagyunk felülről nézni, tudjuk, hogy ez a látszólagos versengés ez nem más, mint ahogy az egész test halad előre a következő állomás felé, ahová menni akarunk. Hogyha nem lenne a látszólagos versengés a két láb között, nem lennénk képesek haladni, hanem egy helyben állnánk.

De a gyerekek sajnos nem tanulják meg ezt az iskolában, csak memorizálnak. Ezért vagyok boldog, hogy végre eljutottunk arra a pontra, ahol elkezdhetjük valóban oktatni magunkat, valóban emberi lényekké válni, nem pedig emberi számítógépekké. Így talán van remény az emberi faj számára.

Manapság, amikor a világra tekintünk, csak anarchiát látunk. Amerikát elöntötte egy olyan választási kampány, mely úgy megtelt gyűlölettel, hogy az ember csak abban reménykedik, hogy a végén nehogy polgárháború legyen belőle. Az Európai Unió most írt alá egy gigantikus Covid utáni gazdasági helyreállítási csomagot, azonban a megállapodáshoz vezető viták, különböző averziókat hozott ki a tagállamokból, és ellenállást éreztek egymás irányába. Ráadásul még nagyon messze vagyunk a vírus utáni valóságtól, ez a helyreállítási csomag egy olyan gazdasági fellendülésre támaszkodik,  mely soha nem fog bekövetkezni,  és olyan jövedelmeket akar megadóztatni, melyek soha nem jönnek majd létre, épp ezért a csomag megvalósítása a gyakorlatban lehetetlen. 

Mindeközben a  Közel-Kelet soha nem volt a stabilitás mintapéldája, de ma ez még inkább így van. Egyetlen ország sincs a háború sújtotta régióban, mely ne esne szét belülről, melynek a gazdasága nem lenne romokban, ahol egyre több ember éhezik. Ehhez hozzátehetjük a már majdnem aláírt Kína és Irán közötti gazdasági és katonai együttműködést, a feszültséget az Egyesült Államok és Észak Korea között,az utóbbinak nukleáris programja miatt, az egyre romló kapcsolatot Moszkva és Washington között, melyet össze foglalhatunk a Kreml szóvivőjének Dmitry Peskov-nak az ide illő szavaival „a helyzet nagyon rossz“.

Valóban a helyzet annyira rossz, hogy amikor a COVID-19 vírus először megjelent, az egy olyan globális bénulást okozott, mely megakadályozta, hogy a világ  tovább haladjon egy világháború felé. De az utóbbi időben, az anarchia globális kitörése bizonyítja, hogy a gyűlölet még gyorsabban terjed mint a koronavírus.

Én nem vagyok pesszimista. Amikor ezt a jelenlegi káoszt, a folyamat végének szempontjából nézzük, amely folyamat végén mindannyian eggyé válunk, nyilvánvaló, hogy a növekvő anarchia egyetlen célja az, hogy az egységet válasszuk a szakadás és ellenállás helyett. Sőt mi több, mivel ebben a pillanatban nyilvánvalóan inkább a harcot választjuk, azokkal szemben, akikkel nézetkülönbségeink vannak, az anarchia az egyetlen módja annak, hogy meggyőzőn minket arról, hogy a gyűlölet semmi jót nem hoz. Mindaddig, amíg nem győződünk meg erről, addig az anarchiának növekednie kell, egyre több szenvedést okozva az Emberiségnek. Amikor káosz fog uralkodik, és nem lesz mit enni, nincs kiben megbízni, akkor megértjük majd, hogy változtatnunk kell. De nem lenne vajon bölcsebb, az egységet azelőtt választani mielőtt ez megtörténik?

Amikor az egység fog végre győzedelmeskedik, az nem azt fogja jelenteni, hogy mindenben mindenki egyet fog érteni.  Az emberek különbözőnek születtek és jó oka van annak, hogy különböznek egymástól. Meg kell maradnia a különböző nézetek között lévő különbségeknek. A probléma nem az, hogy különbözőek vagyunk, hanem az, hogy gyűlöljük azokat, akik nem úgy gondolkodnak mint mi, akik nem úgy néznek ki mint mi, akik nem úgy beszélnek mint mi, nem úgy viselkednek mint mi,  azaz akik nem olyanok mint mi. A probléma az, hogy mindent magunknak akarunk és meg vagyunk győződve arról, hogy csak nekünk lehet igazunk és mindenki más téved. De hogyha én gyűlölöm azokat akik másképp gondolkodnak, még akkor is hogyha nincs igazuk, akkor, hogy lehet az, hogy nekem igazam van?! Lehetséges az,  hogy valaki gyűlöletet táplál a másik iránt és igaza van? 

A gyűlölet az annak a megtagadása, hogy egy másik embernek lehet más véleménye, más karaktere, más faja, más hite, vagy bármi más olyan, amivel én nem rendelkezem. Hogyha én gyűlölöm mindezt, az azt jelenti, hogy úgy érzem, hogy a másiknak nincs joga a létezésre. Egyszerű szavakkal: a gyűlölet, a másik ember létezés jogának tagadása. Semmi jó nem származhat egy ilyen perspektívából.

A mi önközpontú nézőpontunkkal szemben a világ egy egyetlen, mindent magába foglaló egész. Annak elemei kiegészítik egymást, oly tökéletes módon, hogy egyetlen része sem létezhet saját ellentéte nélkül. Egységet csak akkor érhetünk el, amikor az ellentéteket megtartjuk és egy kiegyensúlyozott egyensúlyi állapotba hozzuk.  Éjszaka és nappal,  nyár és tél, születés és halál, mindezek az ellentétek nem okoznak anarchiát. Épp ellenkezőleg, azok hoznak létre rendet, fenntartják az egyensúlyt, és fenntartják az életet! 

Annak érdekében, hogy beléphessünk ebbe a nézőpontba a végső célra kell irányítanunk magunkat, ami az egész Emberiség egysége. Amikor az Emberiség egységét helyezzük a folyamat végére, és a múltbeli és jelenlegi eseményeket ezen az egységen keresztül vizsgáljuk, akkor megértjük, hogy az emberi fejlődés megállíthatatlanul ebben az irányban halad. És ez nem egy rossz végeredmény. Ez nem stressz és szükségletek hiányának a jövője. Ez a nyugalom, a jólét és a kölcsönös gondoskodás jövője. Azonban az egónk az ellenáll annak a gondolatnak, hogy másokról gondoskodjunk, ezért a jövőt sötétnek és kilátástalannak festi le.

De a nyugalom és a jólét nem lehet sötét és lehetetlen. Mi választhatjuk ezt a sokat ígérő jövőt, hogy ezt gyorsan és kellemesen elérjük, hogy kéz a kézben dolgozzunk azon, hogy létrehozzunk egy törekvő, sokarcú társadalmat, melynek tagjai gondoskodnak egymásról. Vagy választhatjuk a másik lehetőséget, azt hogy megmaradunk a gyűlölettel teli szakadásban, és arra várunk, hogy saját akaratunk ellenére a valóság vonszoljon el minket az elkerülhetetlen végső boldogsághoz.

Látom, ahogy a világ napról-napra, egyre jobban elfogadja és hozzászokik az új világ feltételeihez.  

Természetesen rengeteg feszültség és ellenállás érzékelhető az elfogadásnak a határán.

Az Emberiség természete, mely az úgynevezett –  “gonosz hajlam”,amely mindig előnyben részesíti az önérdeket,akár kárára is –  kapott néhány nagyobb csapást, de még mindig megpróbál visszatáncolni minden erejével az önző állapotba.

Megpróbálunk ragaszkodni az előző kultúránkhoz, ami a gazdagságot, a hírnevet és a hatalmat dicsőítette. Ahol az egymás elleni harc ment és nem is volt  más választásunk, mint hogy egymással versengjünk annak érdekében, hogy mindannyian elérjük saját, egyéni birodalmunk csúcsát.

De a Természet evolúciós gőzhengere folyamatosan kilapítja a gonosz hajlam halálos hatalmát.

A Természet evolúciója megfertőzte az Emberiséget egy vírussal, annak érdekében, hogy az eddigi önkiszolgáló világnézetünkön túl, felébressze bennünk annak az érzetét, hogy egy sokkal mélyebb egymástól függő, integrál valóságban létezünk.

Most egy jelentős átalakuláson mentünk keresztül. Ahhoz képest, ahogy előzőleg ellenálltunk  azoknak az új megszorításoknak, amikbe a vírus kényszerített minket, most fokozatosan elkezdünk hozzászokni az új feltételekhez.

Ha valójában tudnánk azt, hogy ez a világméretű vírusfertőzés egy sokkal nagyobb, gyűlölettel teli csapástól mentett meg minket, melybe szükségszerűen beleszaladtunk volna – mint például a háborúk – akkor még örülnénk is a jelenlegi állapotunknak.  

Én megértem, hogy ez a vírus rengeteg embert fertőzött és ölt meg, és sok ember került személyesen nehéz helyzetbe, és küzd különböző gazdasági problémákkal. De ha képesek lennénk látni mindezek fölött az átfogóbb globális főirányt, akkor láthatnánk azt, hogy a jelenlegi irány sokkal nagyobb szenvedéstől mentett meg minket, mint ami elért volna minket, hogyha az előző utunkat folytattuk volna.

Például kedvezőnek tartom azt, hogy a hatóságok most főleg  a közösség egészségével, az emberek jólétével és jövőjével foglalkoznak, ahelyett, hogy mindenfajta, bonyolult nemzetközi szintű lépéseket tennének. 

Ugyanígy az emberek is az élet minden terén, sokkal jobban teszik, hogyha a szükségletekre fókuszálnak, ahelyett, hogy összezavarnák magukat a szükségtelen, luxus “svédasztalával, ami soha nem volt képes tartós kielégülést adni nekik. 

A Természet adott nekünk valamit, amivel most elfoglalhatjuk magunkat, melyen keresztül megváltoztathatjuk utunkat, és egy új szemlélettel kezdjük el érzékelni a környező valóságot.

Mindemellett a változások sebessége példátlan. Így nagyon remélem, hogy a következő hónapokban egy sokkal megértőbb és empirikusabb Emberiség kibontakozásának leszünk tanúi, ami jobban elfogadja azt a folyamatot amelyen most keresztül megy. Egy olyan Emberiséget látunk majd, mely tudja hogyan lehet zökkenőmentesen fejlődni egy jobban összekapcsolt, biztonságosabb, egészségesebb és boldogabb jövő felé.

Kérdés: A biológusok sok élő organizmusnál azt találták, hogy képesek kollektív döntést hozni. Néhány baktériumtörzs például az uniformitást egy specifikus kémiai anyag kibocsátásával éri el. Lehetséges, hogy az egymással történő kommunikáció ilyen formája a veszély jelzésére szolgál. 

A halraj gyorsabb és pontosabb a ragadozó azonosításában, mint egyetlen hal. Különálló emberek, legyenek bármilyen intelligens és magas IQ-val rendelkező egyének, nem képesek olyan problémákat megoldani, amivel egy adott csoport sikerrel birkózik meg. Vagyis léteznek félreérthetetlen megnyilvánulásai a kollektív elmének.

Itt azonban szembesülünk egy paradoxonnal. Egyrészt az emberi történelem során a természet végig az individualitásunkat fejlesztette. Másfelől megfigyelhető, hogy nem a legerősebb éli túl, hanem az, aki inkább hajlandó az együttműködésre. Hogyan lehet feloldani ezt a paradoxont?

Válasz: Az individualitást nem szabad az integralitás, kölcsönösség, illetve egymással való helyes kapcsolódás ellentéteként felfogni.

Minden rendszerben léteznek különálló elemek. Ezek mindegyike nagyon fontos, és a maga módján tökéletes. De a köztük kialakuló interakciót olyanra kell hangolni, hogy érzéseik, befolyásuk és egymással történő kombinációik tekintetében azt éljék meg, hogy közös kölcsönkapcsolataik irányítják őket.

Egyfelől szeretnénk olyan csoportot, ami különleges és zseniális képességű emberekből áll. Ugyanakkor szükséges, hogy abszolút integráció, kapcsolat és interakció legyen közöttük. Különben semmit nem érnek ezek a nagyszerű egyének.

Kérdés: Vagyis a természetes kiválasztódás és az együttes evolúció egymás mellett léteznek?

Válasz: Ténykérdés, hogy az evolúciót a természettől kaptuk. De az evolúció mellett, vagy bizonyos értelemben, azzal ellentétes módon, a természet azt is megköveteli tőlünk, hogy egységesüljünk, és minden generációval kidolgozottabbak legyenek az egymás közti kapcsolataink. Sok nemzedék óta nem tettük ezt meg, ezért komoly szenvedések érnek minket.

Mindenki arra vár, hogy a koronavírus fertőzés végre befejeződjön.  De a COVID vírus nem megy sehová. Azért jött, hogy megváltoztassa a gondolkodásmódunkat, és addig nem távozik, ameddig az meg nem történik. Mindez időbe kerül majd. Az emberiség különböző emberek hatalmas masszája. Eltart egy ideig, amíg az érzéseinket beigazítjuk, az új valóság felé, hogy megértsük, hogy az új valóság honnan jön, és miért jön.

Hogyha képesek lennénk magunk helyett másokra gondolni, akkor a vírus semmilyen gondot nem okozna. Akkor képesek lennénk bárhová elmenni, mivel hogyha mi gondoskodunk másokról, akkor nem okozunk senkinek kárt.

Hozzá fogunk szokni a COVID vírushoz. Őszre már érezni fogjuk, hogy teljesen hozzászoktunk. Végül is, az emberek képesek bármihez hozzászokni, még a krónikus betegségekhez is hozzászoknak, és megtanulják hogyan éljenek azzal együtt. Ugyanez fog velünk is megtörténni.

Ebben a pillanatban a rendszer még mindig instabil, még mindig rázkódik, remeg a vírustól kapott csapástól. De ez az átmeneti állapot majd megszűnik, és a rendszer egy új formát ölt majd: azt, ahogy az emberiség egyetlen egészként érzékeli magát. Egyelőre az emberiség mindenfajta problémáktól szenved:  éhség, tüzek,  szárazság, hurrikánok, a lista a végtelen. De már most elkezdjük érezni, hogy ezek a problémák integrál problémák és minket együtt egy egészként érnek.

A vírus utáni következő csapás az az alapvető szükségletek hiánya lesz: étel, víz, gyógyszerek és elektromosság. Mindez csökkenti majd az emberek követelését, és arra kényszeríti őket, hogy egy szerényebb életmódhoz szokjanak.  Az emberek nem érzik majd annak szükségét, hogy a világ körül utazzanak.

Hogyha mindez folytatódik, akkor a koronavírus megtanítja nekünk az élet bölcsességét. Csak annyit kell megismernünk, hogy mindannyian egyetlen integrál rendszerben létezünk, mely egy új egyensúly felé halad, mely előre meg van határozva a Természet által. Ahogy ez a folyamat folytatódik, különböző állapotokon visz majd minket keresztül.  Hogyha mi támogatjuk a folyamatot, akkor ezeket az állapotokat jóként éljük át. Hogyha továbbra is ellenállunk, akkor mindezt fájdalmasnak és elnyomónak érezzük majd. Mindez annak érdekében történik, hogy minket az önzésből való teljes felépüléshez vezessen.

Semmi sem történik véletlenül, hanem minden csakis a korrekció érdekében történik. Hogyha megvizsgáljuk azt, hogy mi történik ma, az egység végső célját magunk elé tartva, akkor azt találjuk majd, hogy egy nyílegyenes vonal vezet minket a jelenlegi állapotból a végső célhoz. Hogyha képesek leszünk ezt látni,  akkor meglátjuk majd, hogy mindaz ami történik, az célirányos.

A folyamat lényege az egyre erősödő kapcsolat. Egyelőre mi szétszakadtnak, felosztottnak, idegeneknek érezzük magunkat egymás között. Szenvedünk, mivel ellentétesek vagyunk a Természet rendszeréhez képest, de ez a szenvedés majd a kapcsolatra kényszerít minket. Ahogy összekapcsolódunk egyre inkább hasonlóvá vállunkra a Természet rendszeréhez, és ennek eredményeképpen a jelenlegi fájdalom élvezetté válik. Minél inkább átlépünk a kapcsolat állapotába, annál hamarabb képesek leszünk bármilyen szenvedést élvezetté változtatni.

Bár, mi ösztönösen ellenállunk a kapcsolatnak, hiszen természetünk az eredendően egyéni, a Természet lépésről lépésre segít minket ameddig bele nem egyezünk a kapcsolatba. Amikor beleegyezünk akkor annak számtalan hasznát fedezzük majd fel. Mint ahogy testvérek akik vitatkoznak és küzdenek amikor fiatalok, de közelebb kerülnek egymáshoz amikor felnőnek és bölcsebbé válnak, ugyanúgy mi is elkezdjük majd látni a kapcsolatnak a hasznát, miután kinövünk a jelenlegi gyermeteg, önző elvárásokból, egyénieskedésből.

Mi azért kaptuk a Covid-19 vírust, hogy meggyógyítson minket. Annak végén sokkal egészségesebbek leszünk és viszonyaink sokkal kedvesebbek lesznek, mind az emberek, mind az országok között. Egyelőre a határok a vírusfertőzés miatt zárva vannak. De idővel megértjük majd, hogy ennek nincs értelme hiszen a kapcsolat az egyetlen megoldás mely lehetővé teszi, hogy azon problémák fölé emelkedjünk amit a vírus okozott nekünk.

Ebből az következik, hogy a Covid-19 virus az nem betegség, hanem a gyógyulás szimptómája. Ez az ami történik minden egyes betegséggel, mi nem érezzük magát a betegséget, hanem csak a test reakcióját érezzük arra, ahogy a test megpróbál meggyógyulni. A fájdalmas tünetek azok a gyógyulás jelei. A koronavírus fertőzés megmutatja nekünk annak a módját, hogyan gyógyuljunk ki az ön-központúságból, az önzésből. Mindez előre lök minket és nekünk ennek megfelelően kell reagálnunk.

Nem szabad egyszerűen elrejtőzködnünk a fertőzéstől. Bár először el kell távolodjunk egymástól, később pedig meg kell vizsgáljuk hogyan kerülhetünk ismét közelebb egymáshoz. Hogyha magunk helyett képesek lennénk másokra gondolni, akkor a vírus semmilyen veszélyt nem jelent majd számunkra. Akkor képesek leszünk bárhová elmenni, mivel hogyha másokról gondoskodunk, akkor nem okozunk kárt nekik.

Tudom, hogy egyelőre a legtöbb ember még nem látja ezt így, de egy pár hónap múlva minden tisztábbá válik, látjuk majd hogy a koronavírus helyes viszonyokat épít közöttünk, ahol majd mindenki maga helyett másokra gondol. Amikor elérjük ezt, akkor mindannyian egészségesebbé válunk.

Mint egy kifinomult szoftver, a COVID 19-es vírus működtet és megváltoztat minket belülről. A vírus egy olyan fejlődés felé hajt minket, ahol emberi lényekké válhatunk és mindaddig, ameddig nem javítjuk ki az önző emberi viszonyokat, a világméretű vírus fertőzés újabb és újabb hullámain kell keresztül mennünk. Ameddig nem harmonizáljuk viselkedésünket a Természet programjával, a körülöttünk levő helyzet nem fog megváltozni.

A vírus egy olyan fejlődés felé hajt minket, ahol emberi lényekké vállunk, és ameddig nem javítjuk ki önző emberi viszonyainkat, a világméretű vírusfertőzés újabb és újabb hullámaival nézünk majd szembe.

A koronavíruson keresztül a természet rendszere hátulról tol minket előre, hogy újra meghatározzuk emberi kapcsolatainkat. Azonban még eddig nem reagáltunk helyesen a vírusfertőzésre oly módon, hogy javítsunk emberi viszonyainkon, hogy azokat a kölcsönös-garancia figyelembevétel, kölcsönös támogatás és kölcsönös felelősség felé irányítsuk. Még nem csökkentettük a társadalom különböző rétegei közötti súrlódást. Ennélfogva a vírus újra, és újra lecsap ránk. Így arra kell kényszerítsük magunkat, hogy közreműködésünket, viszonyainkat  egy integrál, egymást kiegészítő módon rendezzük el.

Mint ahogy a Természet rendszere egy egyetlen, összefüggő rendszer, melyben összes alkotóeleme összekapcsolódik egymással, az emberiségnek ugyanígy a kapcsolatok integrál hálózatát kell kifejlesztenie összes tagja között. De az állatokkal ellentétben, akik ezt ösztönösen érik el, nekünk a kölcsönös kapcsolatokat, kell tudatosan felépítenünk, ameddig mindannyian nem érezzük az egyetlen integrál emberiség egyenlő részeinek magunkat.

Hogyan érzékeli ez a vírus viselkedésünket, és hogyan reagál arra? Mi, és a vírus a Természet ugyanazon rendszeréből származunk, mely egy hatalmas rendszer az egész valóságot magába olvasztva, mely rendszer reagál a mi reakcióinkra és mindarra ami a rendszeren belül történik. Hogyha a viselkedésünk továbbra is a rendszer működése ellenében megy, az az, hogy megmaradunk az eredendően önző, kis mozgásterű viselkedésformán belül, akkor a Természet rendszerében lévő erők egyre erőteljesebben reagálnak majd, hogy minket arra kényszerítsenek, hogy a rendszer működéséhez igazodjunk. Hogyha nem változtatjuk meg viselkedésünket, akkor a világ egyetlen helyén sem találunk majd tartós gyógymódot a vírusfertőzésre, mivel a vírus mutációkon megy majd keresztül, és időről-időre önmagából újabb és újabb verziókat hoz létre.

Mindnek előtt, a fő probléma, az emberek ellenséges attitűdje egymás felé. Ennek megfelelően a vírus pontosan azon a helyen helyez nyomást ránk, ahol a kölcsönös figyelembevételnek kellene megtörténnie. A vírus nem engedi meg, hogy közelebb menjünk egymáshoz, hogy visszatérjünk a normális élethez, hacsak nem építjük újjá kölcsönös attitűdünket az alapoktól kezdve. Meg kell értsük azt, hogy a Természet rendszere minket egyetlen integrál rendszernek tekint anélkül, hogy érzéseinket figyelembe venné, miközben mi ösztönösen egyedülálló, független egységeknek érezzük magunkat.

Ezzel szemben, hogyha képesek lennénk megfelelő kapcsolatokat építeni, és megtartani egymás között mindezt, akkor képesek lennénk a világot egy teljesen új módon, újra formálni. Egy teljesen új különleges érzékelést, értelmet, új egymás felé való attitűdöt fedezhetünk fel, amely új viselkedésformákhoz és kifejeződéséhez vezet közöttünk. Akár észrevesszük ezt a folyamatot akár nem, teljes belső világunk jobbá válik majd a környezet hatására.

Még akkor is hogyha eljön az idő amikor a vírusfertőzés elmúlik, mi felfedezzük majd, hogy korábbihoz képest más emberekké váltunk, hogy mindannyian megváltoztunk. Többé nem érzünk majd késztetést arra, hogy a bolygó egyik sarkából a másik sarkába rohanjunk, vagy, hogy állandóan az üzletközpontokba, boltokba szaladgáljunk minden egyes alkalommal, amikor egy új telefon jelenik meg a piacon. Az élet egyszerűbbé, természetesebbé válik és kielégültségünk elsősorban az emberek közötti, – minőségileg fejlettebb- kapcsolatokból származik majd.

Minél közelebb kerülünk egymáshoz és minél jobban finomítjuk viszonyainkat, -hogy azon keresztül integrálódjunk a Természet rendszerével – annál hamarabb, annál fájdalommentesebben szabadulhatunk meg azoktól a problémáktól, melyek most sújtanak minket.

Megértjük majd annak szükségét, hogy körülöttünk mindenhez egy felelősségteljesebb módon álljunk hozzá, érezzük majd annak szükségét, hogy abbahagyjuk a materialista célok hiábavaló hajszolását, mely célok egyelőre elpusztítják a Földet. Mindeddig a dolgok megszerzése, begyűjtése irányított minket, az ember mindenből a legjobbat csak magának akarta, hogy mindenáron vagyonhoz és hatalomhoz jusson. Ahogy egyre fejlettebbé válunk feltárul, hogy a lehető legjobb emberi életet akkor érhetjük majd el, amikor harmonizáljuk viszonyainkat azzal az integrációval, mely a Természet többi részében létezik.

Az emberi evolúció következő fázisa ez az integráció. Ennek az ötletnek a magunkba szívása, megemésztése és annak megvalósítása az emberi lények között elvezet minket oda, hogy felfedezzük a Természet leghatékonyabb belső erejét, azt az egyetlen erőt, mely a Természet összes rendszerét, összes szintjét összeköti, és azt egyetlen integrál rendszerben összeköti.

Az a képtelenségünk, hogy megbirkózzunk időnk válsághelyzeteivel, mindaz a káosz, szakadás és korrupció, mely megtölti világunkat minden szinten, minden területen, segít minket abban, hogy felfedezzük mennyire ellentétesek vagyunk azzal a kiegyensúlyozott rendszerrel, mely a valóság többi részében uralkodik. A helyes út megtanulása két úton történhet: az első az a kellemetlen út, amelyben egyre több globális katasztrófa sújt majd minket a koronavírushoz hasonlóan, hogy megmutassa, hogy mi mennyire egyetlen rendszer részei vagyunk, mely rendszer egymástól függő, ahol mindannyiunk mindenki más sorsát befolyásolja. A másik lehetőség az, hogy mi mindezt megtanulhatjuk egy könnyebb módon, úgy bele merülünk az egyetlen holisztikus rendszer koncepciójába, és elkezdünk proaktív cselekedeteket végezni, hogy új minőségi viszonyokat építsünk egymás között, mely kölcsönös gondoskodáson és kölcsönös kiegészítésen alapul.

Jövőnk sorsa a Természet integrál erejének kezében van. Ennélfogva minél közelebb kerülünk egymáshoz és minél inkább újra hangoljuk viszonyaink, hogy az hasonlóvá váljon a Természet integrációjával, annál hamarabb és annál fájdalommentesebben megszabadulhatunk azoktól a problémáktól melyek most sújtanak minket. Képesek leszünk arra, hogy az ember fejlődése egy teljesen új szintjére emelkedjen azáltal, hogy felújítjuk emberi kapcsolatainkat, hogy az harmóniába kerüljön a valóság legmélyebb, legjelentőségteljesebb szoftverével.

Kérdés: A koronavírus járvány alatt bolygónk lecsillapodott. Földrengések szempontjából kisebb az aktivitás. Az emberek elszigetelődése otthonukban, és a tény, hogy nem kellett üzemekbe és irodákba járniuk, lehetővé tette, hogy meghalljuk a Föld hangját, és értesüljünk arról hogy, mi történik bolygónk belsejében.

A tudósok végre képesek helyes méréseket végezni. Kiderül, hogy az emberi aktivitás okozta az összes nyugtalanságot, szorongást, a hurrikánokat, vulkánkitöréseket és a többit.

Többek között azt is megtudhattuk, hogy miként reagál a természet. Egyszer csak figyelmesek lettek rá, hogy Chile fővárosa, Santiago körül egy puma sétálgatott. London külvárosaiban pedig őzek mászkáltak. A vadállatok gyakorlatilag behatoltak a városokba.

Milliárdokat akartunk invesztálni a természet helyreállításába. Fákat ültetni, megtisztítani az óceánokat, és így tovább. Lehet, hogy ezeket a milliárdokat inkább arra kéne fordítani, hogy az embereket otthon tartsuk, és a természet ennek eredményeképp önmagától magához térjen? Más szavakkal: különítsünk el alapokat oktatási programokra, hogy az emberek  egész életükben tanulhassanak. A természet pedig magától meggyógyítja önmagát.

Dr. Michael Laitman: Ragyogó ötlet. Teljesen egyetértek veled. A lényeg, hogy ne folyjunk bele a természet dolgába, és minden rendben lesz.

Hagyjuk a természetet helyreállni. Ne avatkozzunk közbe, és meggyógyul. Nem tudjuk elképzelni, hogy mire képes. A Földgolyó más irányba forog, a Nap másképpen süt, a madarak, meg minden, amit akarsz, egyszerűen minden meg fog változni. Egy idő után megmérjük a fő paramétereket. A légkört persze nem veszem ide. Meg fogunk döbbenni. Olyan lesz, mintha egy másik bolygón lennénk.

Minden döntésünk mögött az egoizmusunk található. A természet nem tudja ezt kezelni. Semmi jót nem vagyunk képesek tenni, amíg nem korrigáltuk egoizmusunkat. Csak ha már kijavítottuk, akkor cselekedhetünk helyesen, és akkor is csak korrekciónk mértékében. 

A legfontosabb elv, hogy ne a természet, hanem önmagad korrekciójára törekedj! Ha korrigálja magát, az ember kissé kilép a természet mellé, és megérti, hogy semmi szükség, hogy bármibe is beleavatkozzon. Csak annyi a dolga, hogy szépen belesimuljon a természet integrál egészébe.

Nem értjük a természet tökéletességét és integrál jellegét. Ki kell kapcsolni az agyunkat, leállítani a tevékenységünket mindaddig, amíg nem korrigáltuk saját egoizmusunkat.

Kérdés: Mire költené azt a rengeteg pénzt és adományt, amit a természet helyreállítására fordítottak?

Válasz: Arra, hogy meggyógyítsuk az emberi természetet. Azaz, oktatásra, az ember egójának korrigálására. Semmi másra! Ez a legnagyobb ellenségünk, és semmi jóra nem számíthatunk tőle a jövőben sem. Ha a közeli jövőben nem lépünk ezen a téren, a természet a vírusnál is keményebben csap le ránk.

Mennyi pénzt, hány milliárdot fektettünk be, hogy egyre fejlettebbek legyünk, és meg fogod látni, hogy a közeljövőben mindettől meg kell szabadulnunk, és csakis a létezésünk szempontjából legalapvetőbb és nélkülözhetetlen dolgokat hagyhatjuk meg. Semmi mást!

Kérdés: Ki készítheti el az ember és egoizmusának korrekciójára vonatkozó programot?

Válasz: Nem kell elkészíteni, már létezik. Már csak az kell, hogy komolyan alkalmazzuk a Föld minden élőlényére.

Mostantól kezdve tilos bármit tenni a másik személlyel, amit az illető nem akar. Ahogy Hillel mondta: „Ne tedd barátoddal, amit te magad gyűlölsz!”

Képzeld el, milyen lesz a Föld, ha csak ezt sikerül elérnünk! Ez csak az első része a programnak – amikor nem okozol kárt a másiknak. A második rész, amikor kizárólag jót cselekszel a többiekkel.

Ezt követeli tőlünk a természet. Ide vezet el minket. Manapság első ízben az emberiség történetében olyan fejlődési fokra jutottunk, ami soha korábban nem létezett. 

A program tesz mindent. Különböző stádiumokban, minden feloldásra kerül. A kivitelezés folyik, és mindenki egyet ért. Mi mást tehetnénk?

Így hát nem szükséges megkérdezni, hogyan segíthetnénk. Csak a programot kell támogatnunk. Fel kell keltenünk a vágyat iránta, hogy minél többen bólintsanak rá. És akkor minden családban, minden közösségben, a városban, az államban, az egész Földön barátságos légkör fog uralkodni. 

Ez minden. Igyekeznünk kell engedni, hogy a természet dolgozzon rajtunk. Belső erőnkkel és vágyódásunkkal kell megérteni és támogatni, hogy mindez valósággá válhasson.

Két hét múlva egy Virtuális Kabbala Kongresszust rendezünk. Ez nem lesz egy egyszerű kapcsolat, amit ott elérhetünk egymás között, mivel ennek a szintnek az előkészítése a Teremtés kezdetén, milliárd évekkel ezelőtt megkezdődött. Ezek ráadásul csak az anyagi világra vonatkozó évek, ezt megelőzően spirituális cselekedetek sora irányult ennek a kapcsolatnak a kiépítésre, a spirituális világokban. Végezetül eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahol elkezdtük érezni az edények törését, a kapcsolattal ellentétes minőséget annak érdekében, hogy eljuttasson minket ez is a kívánatos szintű kapcsolathoz. 

Kijelenthetjük, hogy ebben a pillanatban a legalacsonyabb szintű kiinduló ponton vagyunk, amelyből a folyamatos felemelkedés kezdődik a Teremtés programjával egyezésben, amely a teremtés céljához vezet minket, ami mindannyiunkat egyesít a Teremtővel. A teljes világmindenség, az összes világ, valamennyi csillag és galaxis, egyetlen egységpontban áll kapcsolatban egymással, és nekünk ezt a pontot kell elérnünk.

Az ehhez a célhoz vezető út első állomása, a két hét múlva megtartandó Virtuális Kongresszus. Úgy tűnhet, ez nem annyira fontos, de fel kell ismernünk, hogy a fontosság mértéke a korrigálatlan, önző vágyaink mértékével vannak összhangban.  Tény azonban az is, hogy az egységre irányuló vágy ebben a különleges időszakban a kongresszuson résztvevő több ezer ember között, önmagában rendkívül fontos.

Ez az első kongresszus, ami a Korona Vírus időszakában kerül megrendezésre. Februárban lebonyolítottuk az éves világ kongresszusunkat, pontosan a karantént megelőzően. Olyan volt ez, mint amikor valaki éppen elkapja a már induló vonat utolsó kocsiját és felszáll rá. Megtartottuk a kongresszust és az ajtó becsapódott mögöttünk.

Most elkezdtük átszervezni a működési rendszerünket a Korona Vírus időszaka miatt. Átment rajtunk a járvány első hulláma, és megértettük, miről is szól ez. Az emberiség azonban nem érti még, mi történik valójában. A járvány nem múlt el, halad előre, mint a fejlődés gőzhengere, és új formát ad az emberiségnek.

Ez a hatalmas úthenger pontosan felettünk gördül át, és bele fog döngölni minket a földbe, ha csak ilyen formában vagyunk képesek egymáshoz tapadni. Ne várjuk meg tehát a fejlődésünk megcsúszását és térdre esését, hanem cselekedjünk a saját számlánkra. Olyan, mint amikor a rossz gyereket az anyukája megbünteti, hogy megfelelően kezdjen viselkedni. Akkor a gyereknek nincs más kiútja a reménytelenségből, engedelmeskednie kell. A mi esetünkben is a Korona Vírus pontosan ilyen kényszert jelent a számunkra.

Fel kell emelkedni ahhoz az állapothoz, ahol megérthetjük, hogy a Természet Anya – azaz a Teremtő – mit vár el tőlünk, mibe kell beleegyeznünk, és mit kell elfogadnunk.

Azt akarjuk, hogy ez az első kongresszusa az új korszaknak, új állapotba emeljen bennünket, de nem úgy, ahogy ezt megelőzően egy asztal körül ültünk, beszélgettünk, étkeztünk és össze-ölelkeztünk. Nem kell mindent elutasítanunk, csak mert nem ülhetünk egy teremben, és nem térhetünk vissza a múltba. Az elmúlt, örökre. Minden újat hálásan kell fogadnunk, és megértéssel kell megvizsgálnunk.

Az új állapotok, még erőteljesebb kapcsolatot követelnek tőlünk. Ahogy látjuk az anyagi világban a változásokat, amilyen módon azok megjelennek, csak azért, hogy ráébresszenek minket a nagyobb, belső kapcsolatok szükségességére, hogy a külső formák ne zavarhassanak minket össze, ne adhassák meg annak az illúzióját, hogy már összekapcsol minket a tény, hogy több ezer ember ül fizikailag egy helyen.

Most nincs meg a lehetőség ilyen találkozókra, Nem ülhetünk egy teremben, még csak nem is törekedhetünk fizikai találkozókra. Nekünk spirituálisan kell összekapcsolódni, egy emberként, egy szívvel. Ezért ez egy teljesen új kongresszus, egy új korszakban. Semmi nem lesz ebben, az elmúlt kongresszusokból, ez egy új szint, új megközelítéssel, új hozzáállással. Úgy kell erre a kongresszusra tekintenünk, mint egy spirituális szintre, ahova fel kell emelkednünk.

Én mindenkivel össze akarok kapcsolódni, de hol és hogyan? A spirituális szintre emelkedéssel a spirituális hely, ahol a kongresszus valójában bonyolódik, a Teremtőn belül van. Be kell lépnünk erre a helyre, és ezen a helyen akarnunk kell létezni, egyesülni egymással a Teremtőn belül. A Teremtő egyik neve, „a Hely (Makom)” és mi pontosan itt rendezzük meg a kongresszusunkat, ahol mindenki együtt lesz annak érdekében, hogy támogassuk egymást, a Teremtővel való összeolvadásban, azon a szinten, ahol az első, spirituális lépés vár ránk.

Nem tudom átadni az érzéseket, amik a szívünkben vannak. Reméljük, hogy együtt felfedezzük ezeket az állapotokat és érezni fogjuk a kapcsolatot egymás között, a Teremtőn belül, ezen az első, új korszakot nyitó Kabbala Kongresszuson.

A vírus azt tanítja nekünk, hogy rajtunk múlik, hogy mások egészségére gondoljunk, és senkinek se ártsunk. A probléma az, hogy nem értjük, hogy az összes nehézség azért jött, hogy felelősebbé váljunk egymásért. A mi veszteségünk, ha nem vesszük figyelembe egymást. Az első hullámot óvintézkedésekkel legyőztük, majd elvetjük őket, tehát nem csoda, hogy második hullám megérkezett. Hamarosan a világ arról fog beszélni, hogy Izrael áll a csapás hátterében. A világnak mentális, nem kémiai gyógymódra van szüksége, amely a megfelelő kapcsolat köztünk, és ez kiterjed az egész világra. Tőlünk függ, hogy kifejlesszük azt az érzést, hogy mindannyian egy lélek vagyunk.