Mindenki arra vár, hogy a koronavírus fertőzés végre befejeződjön.  De a COVID vírus nem megy sehová. Azért jött, hogy megváltoztassa a gondolkodásmódunkat, és addig nem távozik, ameddig az meg nem történik. Mindez időbe kerül majd. Az emberiség különböző emberek hatalmas masszája. Eltart egy ideig, amíg az érzéseinket beigazítjuk, az új valóság felé, hogy megértsük, hogy az új valóság honnan jön, és miért jön.

Hogyha képesek lennénk magunk helyett másokra gondolni, akkor a vírus semmilyen gondot nem okozna. Akkor képesek lennénk bárhová elmenni, mivel hogyha mi gondoskodunk másokról, akkor nem okozunk senkinek kárt.

Hozzá fogunk szokni a COVID vírushoz. Őszre már érezni fogjuk, hogy teljesen hozzászoktunk. Végül is, az emberek képesek bármihez hozzászokni, még a krónikus betegségekhez is hozzászoknak, és megtanulják hogyan éljenek azzal együtt. Ugyanez fog velünk is megtörténni.

Ebben a pillanatban a rendszer még mindig instabil, még mindig rázkódik, remeg a vírustól kapott csapástól. De ez az átmeneti állapot majd megszűnik, és a rendszer egy új formát ölt majd: azt, ahogy az emberiség egyetlen egészként érzékeli magát. Egyelőre az emberiség mindenfajta problémáktól szenved:  éhség, tüzek,  szárazság, hurrikánok, a lista a végtelen. De már most elkezdjük érezni, hogy ezek a problémák integrál problémák és minket együtt egy egészként érnek.

A vírus utáni következő csapás az az alapvető szükségletek hiánya lesz: étel, víz, gyógyszerek és elektromosság. Mindez csökkenti majd az emberek követelését, és arra kényszeríti őket, hogy egy szerényebb életmódhoz szokjanak.  Az emberek nem érzik majd annak szükségét, hogy a világ körül utazzanak.

Hogyha mindez folytatódik, akkor a koronavírus megtanítja nekünk az élet bölcsességét. Csak annyit kell megismernünk, hogy mindannyian egyetlen integrál rendszerben létezünk, mely egy új egyensúly felé halad, mely előre meg van határozva a Természet által. Ahogy ez a folyamat folytatódik, különböző állapotokon visz majd minket keresztül.  Hogyha mi támogatjuk a folyamatot, akkor ezeket az állapotokat jóként éljük át. Hogyha továbbra is ellenállunk, akkor mindezt fájdalmasnak és elnyomónak érezzük majd. Mindez annak érdekében történik, hogy minket az önzésből való teljes felépüléshez vezessen.

Semmi sem történik véletlenül, hanem minden csakis a korrekció érdekében történik. Hogyha megvizsgáljuk azt, hogy mi történik ma, az egység végső célját magunk elé tartva, akkor azt találjuk majd, hogy egy nyílegyenes vonal vezet minket a jelenlegi állapotból a végső célhoz. Hogyha képesek leszünk ezt látni,  akkor meglátjuk majd, hogy mindaz ami történik, az célirányos.

A folyamat lényege az egyre erősödő kapcsolat. Egyelőre mi szétszakadtnak, felosztottnak, idegeneknek érezzük magunkat egymás között. Szenvedünk, mivel ellentétesek vagyunk a Természet rendszeréhez képest, de ez a szenvedés majd a kapcsolatra kényszerít minket. Ahogy összekapcsolódunk egyre inkább hasonlóvá vállunkra a Természet rendszeréhez, és ennek eredményeképpen a jelenlegi fájdalom élvezetté válik. Minél inkább átlépünk a kapcsolat állapotába, annál hamarabb képesek leszünk bármilyen szenvedést élvezetté változtatni.

Bár, mi ösztönösen ellenállunk a kapcsolatnak, hiszen természetünk az eredendően egyéni, a Természet lépésről lépésre segít minket ameddig bele nem egyezünk a kapcsolatba. Amikor beleegyezünk akkor annak számtalan hasznát fedezzük majd fel. Mint ahogy testvérek akik vitatkoznak és küzdenek amikor fiatalok, de közelebb kerülnek egymáshoz amikor felnőnek és bölcsebbé válnak, ugyanúgy mi is elkezdjük majd látni a kapcsolatnak a hasznát, miután kinövünk a jelenlegi gyermeteg, önző elvárásokból, egyénieskedésből.

Mi azért kaptuk a Covid-19 vírust, hogy meggyógyítson minket. Annak végén sokkal egészségesebbek leszünk és viszonyaink sokkal kedvesebbek lesznek, mind az emberek, mind az országok között. Egyelőre a határok a vírusfertőzés miatt zárva vannak. De idővel megértjük majd, hogy ennek nincs értelme hiszen a kapcsolat az egyetlen megoldás mely lehetővé teszi, hogy azon problémák fölé emelkedjünk amit a vírus okozott nekünk.

Ebből az következik, hogy a Covid-19 virus az nem betegség, hanem a gyógyulás szimptómája. Ez az ami történik minden egyes betegséggel, mi nem érezzük magát a betegséget, hanem csak a test reakcióját érezzük arra, ahogy a test megpróbál meggyógyulni. A fájdalmas tünetek azok a gyógyulás jelei. A koronavírus fertőzés megmutatja nekünk annak a módját, hogyan gyógyuljunk ki az ön-központúságból, az önzésből. Mindez előre lök minket és nekünk ennek megfelelően kell reagálnunk.

Nem szabad egyszerűen elrejtőzködnünk a fertőzéstől. Bár először el kell távolodjunk egymástól, később pedig meg kell vizsgáljuk hogyan kerülhetünk ismét közelebb egymáshoz. Hogyha magunk helyett képesek lennénk másokra gondolni, akkor a vírus semmilyen veszélyt nem jelent majd számunkra. Akkor képesek leszünk bárhová elmenni, mivel hogyha másokról gondoskodunk, akkor nem okozunk kárt nekik.

Tudom, hogy egyelőre a legtöbb ember még nem látja ezt így, de egy pár hónap múlva minden tisztábbá válik, látjuk majd hogy a koronavírus helyes viszonyokat épít közöttünk, ahol majd mindenki maga helyett másokra gondol. Amikor elérjük ezt, akkor mindannyian egészségesebbé válunk.

Mint egy kifinomult szoftver, a COVID 19-es vírus működtet és megváltoztat minket belülről. A vírus egy olyan fejlődés felé hajt minket, ahol emberi lényekké válhatunk és mindaddig, ameddig nem javítjuk ki az önző emberi viszonyokat, a világméretű vírus fertőzés újabb és újabb hullámain kell keresztül mennünk. Ameddig nem harmonizáljuk viselkedésünket a Természet programjával, a körülöttünk levő helyzet nem fog megváltozni.

A vírus egy olyan fejlődés felé hajt minket, ahol emberi lényekké vállunk, és ameddig nem javítjuk ki önző emberi viszonyainkat, a világméretű vírusfertőzés újabb és újabb hullámaival nézünk majd szembe.

A koronavíruson keresztül a természet rendszere hátulról tol minket előre, hogy újra meghatározzuk emberi kapcsolatainkat. Azonban még eddig nem reagáltunk helyesen a vírusfertőzésre oly módon, hogy javítsunk emberi viszonyainkon, hogy azokat a kölcsönös-garancia figyelembevétel, kölcsönös támogatás és kölcsönös felelősség felé irányítsuk. Még nem csökkentettük a társadalom különböző rétegei közötti súrlódást. Ennélfogva a vírus újra, és újra lecsap ránk. Így arra kell kényszerítsük magunkat, hogy közreműködésünket, viszonyainkat  egy integrál, egymást kiegészítő módon rendezzük el.

Mint ahogy a Természet rendszere egy egyetlen, összefüggő rendszer, melyben összes alkotóeleme összekapcsolódik egymással, az emberiségnek ugyanígy a kapcsolatok integrál hálózatát kell kifejlesztenie összes tagja között. De az állatokkal ellentétben, akik ezt ösztönösen érik el, nekünk a kölcsönös kapcsolatokat, kell tudatosan felépítenünk, ameddig mindannyian nem érezzük az egyetlen integrál emberiség egyenlő részeinek magunkat.

Hogyan érzékeli ez a vírus viselkedésünket, és hogyan reagál arra? Mi, és a vírus a Természet ugyanazon rendszeréből származunk, mely egy hatalmas rendszer az egész valóságot magába olvasztva, mely rendszer reagál a mi reakcióinkra és mindarra ami a rendszeren belül történik. Hogyha a viselkedésünk továbbra is a rendszer működése ellenében megy, az az, hogy megmaradunk az eredendően önző, kis mozgásterű viselkedésformán belül, akkor a Természet rendszerében lévő erők egyre erőteljesebben reagálnak majd, hogy minket arra kényszerítsenek, hogy a rendszer működéséhez igazodjunk. Hogyha nem változtatjuk meg viselkedésünket, akkor a világ egyetlen helyén sem találunk majd tartós gyógymódot a vírusfertőzésre, mivel a vírus mutációkon megy majd keresztül, és időről-időre önmagából újabb és újabb verziókat hoz létre.

Mindnek előtt, a fő probléma, az emberek ellenséges attitűdje egymás felé. Ennek megfelelően a vírus pontosan azon a helyen helyez nyomást ránk, ahol a kölcsönös figyelembevételnek kellene megtörténnie. A vírus nem engedi meg, hogy közelebb menjünk egymáshoz, hogy visszatérjünk a normális élethez, hacsak nem építjük újjá kölcsönös attitűdünket az alapoktól kezdve. Meg kell értsük azt, hogy a Természet rendszere minket egyetlen integrál rendszernek tekint anélkül, hogy érzéseinket figyelembe venné, miközben mi ösztönösen egyedülálló, független egységeknek érezzük magunkat.

Ezzel szemben, hogyha képesek lennénk megfelelő kapcsolatokat építeni, és megtartani egymás között mindezt, akkor képesek lennénk a világot egy teljesen új módon, újra formálni. Egy teljesen új különleges érzékelést, értelmet, új egymás felé való attitűdöt fedezhetünk fel, amely új viselkedésformákhoz és kifejeződéséhez vezet közöttünk. Akár észrevesszük ezt a folyamatot akár nem, teljes belső világunk jobbá válik majd a környezet hatására.

Még akkor is hogyha eljön az idő amikor a vírusfertőzés elmúlik, mi felfedezzük majd, hogy korábbihoz képest más emberekké váltunk, hogy mindannyian megváltoztunk. Többé nem érzünk majd késztetést arra, hogy a bolygó egyik sarkából a másik sarkába rohanjunk, vagy, hogy állandóan az üzletközpontokba, boltokba szaladgáljunk minden egyes alkalommal, amikor egy új telefon jelenik meg a piacon. Az élet egyszerűbbé, természetesebbé válik és kielégültségünk elsősorban az emberek közötti, – minőségileg fejlettebb- kapcsolatokból származik majd.

Minél közelebb kerülünk egymáshoz és minél jobban finomítjuk viszonyainkat, -hogy azon keresztül integrálódjunk a Természet rendszerével – annál hamarabb, annál fájdalommentesebben szabadulhatunk meg azoktól a problémáktól, melyek most sújtanak minket.

Megértjük majd annak szükségét, hogy körülöttünk mindenhez egy felelősségteljesebb módon álljunk hozzá, érezzük majd annak szükségét, hogy abbahagyjuk a materialista célok hiábavaló hajszolását, mely célok egyelőre elpusztítják a Földet. Mindeddig a dolgok megszerzése, begyűjtése irányított minket, az ember mindenből a legjobbat csak magának akarta, hogy mindenáron vagyonhoz és hatalomhoz jusson. Ahogy egyre fejlettebbé válunk feltárul, hogy a lehető legjobb emberi életet akkor érhetjük majd el, amikor harmonizáljuk viszonyainkat azzal az integrációval, mely a Természet többi részében létezik.

Az emberi evolúció következő fázisa ez az integráció. Ennek az ötletnek a magunkba szívása, megemésztése és annak megvalósítása az emberi lények között elvezet minket oda, hogy felfedezzük a Természet leghatékonyabb belső erejét, azt az egyetlen erőt, mely a Természet összes rendszerét, összes szintjét összeköti, és azt egyetlen integrál rendszerben összeköti.

Az a képtelenségünk, hogy megbirkózzunk időnk válsághelyzeteivel, mindaz a káosz, szakadás és korrupció, mely megtölti világunkat minden szinten, minden területen, segít minket abban, hogy felfedezzük mennyire ellentétesek vagyunk azzal a kiegyensúlyozott rendszerrel, mely a valóság többi részében uralkodik. A helyes út megtanulása két úton történhet: az első az a kellemetlen út, amelyben egyre több globális katasztrófa sújt majd minket a koronavírushoz hasonlóan, hogy megmutassa, hogy mi mennyire egyetlen rendszer részei vagyunk, mely rendszer egymástól függő, ahol mindannyiunk mindenki más sorsát befolyásolja. A másik lehetőség az, hogy mi mindezt megtanulhatjuk egy könnyebb módon, úgy bele merülünk az egyetlen holisztikus rendszer koncepciójába, és elkezdünk proaktív cselekedeteket végezni, hogy új minőségi viszonyokat építsünk egymás között, mely kölcsönös gondoskodáson és kölcsönös kiegészítésen alapul.

Jövőnk sorsa a Természet integrál erejének kezében van. Ennélfogva minél közelebb kerülünk egymáshoz és minél inkább újra hangoljuk viszonyaink, hogy az hasonlóvá váljon a Természet integrációjával, annál hamarabb és annál fájdalommentesebben megszabadulhatunk azoktól a problémáktól melyek most sújtanak minket. Képesek leszünk arra, hogy az ember fejlődése egy teljesen új szintjére emelkedjen azáltal, hogy felújítjuk emberi kapcsolatainkat, hogy az harmóniába kerüljön a valóság legmélyebb, legjelentőségteljesebb szoftverével.

Nézz körül, szükségünk van egy kimentési tervre, és gyorsan kell cselekednünk. A COVID-19 minden fronton nyer, a gazdaság összeomlik, a szorongás növekszik, és az agresszió nyer.. De vannak dolgok amit képesek vagyunk megtenni, ha van sütnivalónk, mindent beleadunk, és képesek vagyunk összeszorított fogakkal dolgozni.

Ha az emberek néhány hónapnál többet tétlenül otthon maradnak, elveszítik elkötelezettségüket. Miután ilyen állapotban vannak, gyakorlatilag lehetetlen képezni és termelékennyé tenni őket a társadalom számára, és súlyként akaszkodnak a társadalomra.

Először meg kell szabadítanunk a világot az illúziótól, miszerint a koronavírus egy átmeneti fázis. Itt van, és itt marad. Lehet, hogy nem az a koronavírus marad, amelyet ma ismerünk, de fékező hatása a nemzedékek óta ismert kapitalista világra megmarad. Tehát akár tetszik, akár nem, a kapitalizmus, ahogy azt ma ismerjük, véget ért, és minél hamarabb átjutunk ezen a kiemelkedési szakaszon, annál jobb.

Ezután a munkaerőpiac nagy része, amelyet ma ismerünk, nem fogja túlélni az átmenetet. Bármi, ami nem elengedhetetlen a rendszeres emberi táplálkozáshoz, elhalványul, bár talán nem azonnal, és a fennmaradó foglalkozások mérete és volumene a mai napi töredékére csökken. A régi munkaerőpiac pusztulása mellett új munkahelyek jelennek meg. A New York Times vezércikk-írója, Thomas Friedman olyan munkahelyeknek nevezte őket, amelyek „több értéket teremtenek a szívekkel és a szívek között”.

Ezek a munkahelyek olyan foglalkozások lesznek, amelyek kizárólag az emberek összekapcsolásával, a közösségen belüli kölcsönös felelősségvállalás, a kölcsönös gondoskodás és aggodalom növelésével, valamint az elszámoltathatóság és rokoni viszony érzésével járnak még az idegenek körében is. A lakosok bevonása a folyamatba ezen új szociális munka egy másik szempontja, ami azon ismeretek biztosítása, hogy a világ milyen változásokon megy keresztül. Az információt olyan tanfolyamokon fogják megkapni, amelyek elmagyarázzák a jelenleg zajló változás természetét, miért omlott össze hirtelen a gazdaság, miért kell felelősnek lennünk egymásért, mint még soha, és szól majd még, az az elme és a szív ilyen változásának előnyeiről, és arról mi történne, ha a COVID-19 kitöréséig folytatnánk azt az utat, amit tettünk. A kétféle képzés – a szolidaritás fokozása és a tudás biztosítása érdekében – egymás mellett zajlik, és legalább annyi órát foglalkoznának ezzel az emberek, amennyit korábban dolgoztak, esetleg levonva az utazási időt.

Harmadszor, a kapitalista és az új korszak közötti átmeneti időszaknak a lehető legrövidebbnek kell lenni. Az emberi természet szereti a pihenést, és szinte azonnal hozzászokik ahhoz. Ennek eredményeként, ha az emberek több mint néhány hónapig tétlenül otthon maradnak, elveszítik elkötelezettségüket. Miután ilyen állapotban vannak, gyakorlatilag lehetetlen képezni őket, és termelékennyé tenni őket a társadalom számára, és súlyként akaszkodnak a társadalomra.

Negyedszer, a munkaerő-piaci elmozdulás mellett, a társadalom értékei átalakulnak az hatalommal rendelkező és nárcisztikus emberek csodálatából, a felhatalmazással rendelkező altruista emberek megbecsülésére. Ez nem egy olyan társadalom lesz, amely imádja a szuperhősöket, hanem olyan, amely tiszteletben tartja azokat, akik szolidaritásban egyesülnek.

Ötödször, a következő generáció előkészítése az új világban történő életvitelre megváltoztatja a tanulás, a tanítás, a tanárok és a hallgatók, valamint a hallgatók és a hallgatók közötti kommunikáció megközelítését. Mint a társadalomban, az iskolában a leginkább elismert diákok azok lesznek, akik kiválóan segítenek társaik együttműködésében. Az ötlet nem újszerű; több mint egy évtizede létezik. Az együttműködõ tanulás talán a legjobban egy idézettel fejezhető ki, amelyet Lawrence Ebert J.D. szabadalmi ügyvéd talált egy középiskolai csalásról írt esszében: „Semmilyen iparágban nem tekintik csalásnak az együttműködést. Csak az iskolában probléma ez. Mit tanítunk a gyerekeinknek? ”

Nagyon kevés időnk van a változás végrehajtására. A COVID-19 nyomása alatt állunk, és a régi bizonyosságok összeomlanak. A szélsőséges csoportok álltalánosá, és a végletek normákká váltak. Ha a mentési terv haladéktalanul elindul, akkor viszonylag nyugodtan és biztonságosan eljuthatunk a vízen át a másik partra. Ha hagyjuk, hogy az áramlat arra sodorjon minket, ahova megy, akkor elsüllyedünk.

2004 december 26-án reggel 9:30-kor Koh Lanta tengerpartján Thaiföldön, egy szokatlanul hatalmas és gyorsan mozgó hullám szaladt keresztül az egyébként nyugodt reggeli tengeren, megfürdetve azokat a meglepett nyaralókat akik a tengerparton sétáltak. A hullám a tengerpartnak verődött, és néhány széket vissza húzott magával a vízbe. Lisa Anckarman, aki akkor 15 éves volt  filmre vette a hullámot, és mindazt ami később történt. Először azt mondja, “az emberek a tengerparton maradtak és zavarodott suttogás terjedt a helyiek, és a turisták között. “A válasz általános sokk volt”, folytatja ő, mégis az emberek érdeklődőek lettek. De ahogy az emberek figyelték a székeket amint eltűntek a tengerben, akkor történt, hogy dübörgő hang töltötte meg a levegőt, a meglepett tekintetek a horizont felé fordultak, ahol egy vízzel sárral kevert falat láttak közeledni. “Először”, ahogy a kislány írja, “képtelen voltam megérteni mit is látok”. És akkor a levegő abszolút pánikkal telt meg. Anckarman egy fiatal és sportos leány megragadta kistestvérét és felszaladt vele a legközelebbi dombra.

Ők mindketten túlélték azt a napot, amikor körülbelül negyed millió ember vesztette életét abban a hatalmas cunamiban. Az a földrengés, mely a cunamit okozta a történelem 3. legerősebb földrengése volt, és az eddig leghosszabban megfigyelt rengés a történelem során, 8-10 percig tartott. Mégis a földrengés epicentrumát körülvevő tengerparti terület nagy részén, semmilyen vészriasztás nem előzte meg a hullámok megérkezését.

Nézetem szerint a legnagyobb probléma a világgal ma az, hogy mi mindannyian olyanok vagyunk ,mint azok az emberek akik annak idején a tengerparton sétáltak. Azt hisszük, hogy ami jön felénk, az csak egy nagy hullám, és maximum egy-két széket magával ránt majd a tengerbe, majd visszavonul, és ezzel minden el lesz rendezve. Nem értjük meg, hogy amit most látunk azt csak egyre nagyobb hullámoknak az első sorozata, és mindegyik következő hullám sokkal nagyobb és pusztítóbb lesz mint az előző, és amikor mindennek vége, addigra a világunk, amit eddig ismertünk teljesen megváltozik. A Covid-19 fertőzés nem a fő esemény, hanem csak az első szokatlanul nagy, és gyorsan mozgó hullám. Ezért van az, hogy nagyon sok ember egyenlőre meg van zavarodva, és mégis érdeklődéssel tekintenek előre, még mindig nem tudják, hogy mindezt komolyan kell vegyék, vagy sem. De nekünk mindannyiunknak nagyon komolyan kell vennünk a Covid-19 vírusfertőzést.

Az új világ már alakul a felszín alatt évtizedek óta, mégis mi mindeddig ellen álltunk érkezésének. Mindent megpróbáltunk, hogy fenntartsuk a jelenlegi fogyasztást, és a kegyetlen versengést mindenekfelett, de ezzel csak elhalasztottuk az elkerülhetetlent. Most végül a felszín alatti nyomás olyan pontig növekedett, ahol a törésvonalak egy teljesen új helyzetbe kerültek, és a nyomás felszabadult, ennek eredményeképpen a világ élete cunami-szerűen megváltozik. Nem szabad becsapni magunkat, nem szabad hitegetni magunkat. A Korona Vírust követő hullámok sokkal nagyobbak, és pusztítóbbak lesznek. Mi csak akkor tudunk menekülni azok hatásától, hogyha most elkezdünk cselekedni.

A kiépülő következő lépés egy transzformáció, amely már hosszú ideje készül, nem más mint a mi viszonyunk a világhoz, a társadalomhoz, és más emberekhez. Ez egy teljesen forradalmi változás valóság érzékelésünkben, mivel eddig a világot önző egyéni szempontból néztük, és mostantól azt a többség szemén keresztül kell, hogy lássuk. Egyenlőre még mindig ellenállunk ennek az átmenetnek. Egónk még mindig azt mondja nekünk, hogy ez csak egy hullám, és hamarosan visszatérhetünk, hogy ünnepeljük az életet, a bolygót pusztítva, mindenkit kizsákmányolva, kihasználva akit csak képesek vagyunk, szándékosan vagy véletlenül. De egónk félre vezet minket. Azoknak a többsége, akik a tengerparton maradtak 2004. december. 26-án nem élte túl a későbbi hullámokat. Azok sem fognak túlélni, akik most továbbra is a homokba rejtik a fejüket a jelenlegi változások során.

Minél hamarabb értelmünket, szívünket és testünket egy új társadalom építése felé fordítjuk, mely kölcsönös felelősségre, a társadalom minden részének beolvasztására épül, hogy egy valódi közösség érzetet építsünk ezen keresztül, annál hamarabb megszabadulunk a vírustól, és az azt követő rettenetes dolgoktól.

2004-gyel szemben most számtalan vészjelzést láthatunk. Nagyon sok szakértő figyelmeztetett már minket azzal kapcsolatban, hogy a jelenlegi emberi rendszer fenntarthatatlan. Én már legalább 15 éve írok, beszélek minderről, de eddig kéréseimet, csak lenéző elfogadás, vagy teljes elutasítás fogadta.

Most mi a vészjelzések utolsó fázisában vagyunk, mert már az esemény közepén találjuk magunkat. Meg kell tennünk,amit mondanak nekünk: hogy tartsuk meg a szociális távolságot, viseljük a maszkjainkat, és nézzük meg pontosan, hogy hol is vagyunk. A múltbeli foglalkozások, állások hamarosan eltűnnek. A legtöbb fizikai munkát gépek fogják elvégezni, és az emberi foglalkozások, állások leginkább az emberi kapcsolatok építésére vonatkoznak majd. Rengeteg álláslehetőség lesz majd az új társadalom építése érdekében, arra alapozva, hogy hogyan gondoskodjunk egymásról, hogyan építsük a szolidaritást a társadalmi kohéziót, mindazokat az értékeket, amelyeket eddig kinevettünk, kigúnyoltunk hosszú ideje. Most mindezek a korábban kigúnyolt értékek, tulajdonságok nélkülözhetetlenné váltak a túlélésünkhöz. Azok nélkül semmire nem leszünk képesek, még arra se, hogy  szükséges élelmiszert biztosítsunk magunknak és családjainak. Ma a kölcsönös felelősség már nem csak valami morális, vagy etikus filozófia, ugyanolyan szükség van rá, mint az ételre, és az italra, mert enélkül semmink nincs.

Meg kell értsük, hogy most vagy megtanulunk együtt úszni, vagy mindannyian magányosan megfulladunk.

Két hét múlva egy Virtuális Kabbala Kongresszust rendezünk. Ez nem lesz egy egyszerű kapcsolat, amit ott elérhetünk egymás között, mivel ennek a szintnek az előkészítése a Teremtés kezdetén, milliárd évekkel ezelőtt megkezdődött. Ezek ráadásul csak az anyagi világra vonatkozó évek, ezt megelőzően spirituális cselekedetek sora irányult ennek a kapcsolatnak a kiépítésre, a spirituális világokban. Végezetül eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahol elkezdtük érezni az edények törését, a kapcsolattal ellentétes minőséget annak érdekében, hogy eljuttasson minket ez is a kívánatos szintű kapcsolathoz. 

Kijelenthetjük, hogy ebben a pillanatban a legalacsonyabb szintű kiinduló ponton vagyunk, amelyből a folyamatos felemelkedés kezdődik a Teremtés programjával egyezésben, amely a teremtés céljához vezet minket, ami mindannyiunkat egyesít a Teremtővel. A teljes világmindenség, az összes világ, valamennyi csillag és galaxis, egyetlen egységpontban áll kapcsolatban egymással, és nekünk ezt a pontot kell elérnünk.

Az ehhez a célhoz vezető út első állomása, a két hét múlva megtartandó Virtuális Kongresszus. Úgy tűnhet, ez nem annyira fontos, de fel kell ismernünk, hogy a fontosság mértéke a korrigálatlan, önző vágyaink mértékével vannak összhangban.  Tény azonban az is, hogy az egységre irányuló vágy ebben a különleges időszakban a kongresszuson résztvevő több ezer ember között, önmagában rendkívül fontos.

Ez az első kongresszus, ami a Korona Vírus időszakában kerül megrendezésre. Februárban lebonyolítottuk az éves világ kongresszusunkat, pontosan a karantént megelőzően. Olyan volt ez, mint amikor valaki éppen elkapja a már induló vonat utolsó kocsiját és felszáll rá. Megtartottuk a kongresszust és az ajtó becsapódott mögöttünk.

Most elkezdtük átszervezni a működési rendszerünket a Korona Vírus időszaka miatt. Átment rajtunk a járvány első hulláma, és megértettük, miről is szól ez. Az emberiség azonban nem érti még, mi történik valójában. A járvány nem múlt el, halad előre, mint a fejlődés gőzhengere, és új formát ad az emberiségnek.

Ez a hatalmas úthenger pontosan felettünk gördül át, és bele fog döngölni minket a földbe, ha csak ilyen formában vagyunk képesek egymáshoz tapadni. Ne várjuk meg tehát a fejlődésünk megcsúszását és térdre esését, hanem cselekedjünk a saját számlánkra. Olyan, mint amikor a rossz gyereket az anyukája megbünteti, hogy megfelelően kezdjen viselkedni. Akkor a gyereknek nincs más kiútja a reménytelenségből, engedelmeskednie kell. A mi esetünkben is a Korona Vírus pontosan ilyen kényszert jelent a számunkra.

Fel kell emelkedni ahhoz az állapothoz, ahol megérthetjük, hogy a Természet Anya – azaz a Teremtő – mit vár el tőlünk, mibe kell beleegyeznünk, és mit kell elfogadnunk.

Azt akarjuk, hogy ez az első kongresszusa az új korszaknak, új állapotba emeljen bennünket, de nem úgy, ahogy ezt megelőzően egy asztal körül ültünk, beszélgettünk, étkeztünk és össze-ölelkeztünk. Nem kell mindent elutasítanunk, csak mert nem ülhetünk egy teremben, és nem térhetünk vissza a múltba. Az elmúlt, örökre. Minden újat hálásan kell fogadnunk, és megértéssel kell megvizsgálnunk.

Az új állapotok, még erőteljesebb kapcsolatot követelnek tőlünk. Ahogy látjuk az anyagi világban a változásokat, amilyen módon azok megjelennek, csak azért, hogy ráébresszenek minket a nagyobb, belső kapcsolatok szükségességére, hogy a külső formák ne zavarhassanak minket össze, ne adhassák meg annak az illúzióját, hogy már összekapcsol minket a tény, hogy több ezer ember ül fizikailag egy helyen.

Most nincs meg a lehetőség ilyen találkozókra, Nem ülhetünk egy teremben, még csak nem is törekedhetünk fizikai találkozókra. Nekünk spirituálisan kell összekapcsolódni, egy emberként, egy szívvel. Ezért ez egy teljesen új kongresszus, egy új korszakban. Semmi nem lesz ebben, az elmúlt kongresszusokból, ez egy új szint, új megközelítéssel, új hozzáállással. Úgy kell erre a kongresszusra tekintenünk, mint egy spirituális szintre, ahova fel kell emelkednünk.

Én mindenkivel össze akarok kapcsolódni, de hol és hogyan? A spirituális szintre emelkedéssel a spirituális hely, ahol a kongresszus valójában bonyolódik, a Teremtőn belül van. Be kell lépnünk erre a helyre, és ezen a helyen akarnunk kell létezni, egyesülni egymással a Teremtőn belül. A Teremtő egyik neve, „a Hely (Makom)” és mi pontosan itt rendezzük meg a kongresszusunkat, ahol mindenki együtt lesz annak érdekében, hogy támogassuk egymást, a Teremtővel való összeolvadásban, azon a szinten, ahol az első, spirituális lépés vár ránk.

Nem tudom átadni az érzéseket, amik a szívünkben vannak. Reméljük, hogy együtt felfedezzük ezeket az állapotokat és érezni fogjuk a kapcsolatot egymás között, a Teremtőn belül, ezen az első, új korszakot nyitó Kabbala Kongresszuson.

Kérdés: Hogyan éljek a karantén után? Félek kimenni és az emberekre nézni. Ők is némileg, gyanakvással néznek rám.

Válasz: Én nem látom ezt. Legalábbis magam körül. Itt éppen ellenkezőleg, az autók újra mennek, és az emberek ismét az utcákon sietnek. Láthatod azonban, hogy megváltoztak. Valahogy kissé távol vannak egymástól, nem ugranak közvetlenül oda hozzád, mint korábban.

Talán ilyen módon az ember fokozatosan megérti, hogyan kell figyelmesen viszonyulni másokhoz. Bár most a vírus miatt viselkedünk így, attól tartva, hogy valakitől megfertőződünk, ám fokozatosan ebből az állapotból eljuthatunk egy másikhoz: kölcsönös tisztelet, együttérzés, támogatás és figyelem felé.

Szeretem ezeket a változásokat a világban. Nem fordítunk sok figyelmet erre. Amikor visszatérünk a normál életbe, látni fogjuk, hogy megszabadultunk sok teljesen felesleges tevékenységtől és konvenciótól.

Kérdés: Ha minden abszolút káprázatos lesz, hogy haladhat valaki előre, hova és milyen módon képes tovább fejlődni? Ez így nagyon unalmasnak tűnik.

Dr. Laitman: Érthető, ha minden csodálatos, tiszta és jó, akkor nagyon unalmas lehet. Nincs semmi, ami bepiszkolná a képet, nincs semmi káromlás mögötte, vagy ilyesmi, nincs olyan nemes dolog, aminek a hátterében valami ocsmányság jelenne meg.

De nem kell aggódni, még ha most nem is tudom elmagyarázni, de mindig van lehetőség a jót, valami rossz fölé emelkedve meglátni. Amikor a gonosz kimerül, mindent a jó kezd el kitölteni, végtelen és örök dolog, ami ilyen módon tárul fel az ember számára.

Amikor ezt tanulmányozzuk, érezni is kezdjük. Egy dolog igaz, ahhoz, hogy érezhessük a pozitív oldalát egy dolognak, érezni kell először a negatív oldalát. Ez a két állapot szükségszerűen támogatja egymást, a kölcsönös kifejeződésükben.

Az olyan csúcs minőséget kínáló helyektől, mint a Neiman Marcus áruház lánc, a diszkont értékesítő helyeken keresztül, mint a „Tuesday Morning” lánc, az óriás Hertz autóbérlést kínáló üzletekig, nagyon régóta üzemelő vállalkozások zuhantak csődbe olyan sebességgel, hogy ezeknek a listáját sem sikerül frissíteni az ezt elemzőknek. Néhány nagy név azok közül, akiket a COVID-19 megroppantott, vagy végső csapást mért rájuk: J. Crew, Neiman Marcus, Stage Stores, Brooks Brothers, J.C. Penney, Tuesday Morning, GNC Holdings, Lucky Brand Dungarees, Gold’s Gym, Pier 1 Imports, Hertz, CEC Entertainment, és ez éppen csak a kezdete a listának.

A holnap hősei nem filmcsillagok lesznek, vagy Instagram ikonok, hanem olyan emberek, akik képesek másokat összegyűjteni, akik a szolidaritást és a kölcsönös felelősséget hirdetik.

Azonban láthatóan nem úgy néz ki, mintha a Korona vírus indította volna el ezt a trendet. Csak tavaly, a Gymboree, Payless Shoesource, Forever 21, Diesel, és más, nagy, közepes és kicsi kiskereskedelmi cég adta be az úgynevezett Chapter 11 dokumentumot, amely az USA törvényei alapján, a csődbejelentésre szolgál. Eközben bár igaz, hogy ezek az áruház láncok az online kereskedelem forradalmának áldozatává váltak, vannak jelek, amelyek arra utalnak, hogy ennél többről van szó, valójában egy korszak zárul le.

A vírus felgyorsította a márkákhoz ragaszkodás feladásának folyamatát, és az alapszükségletek átértékelésének felemelkedését láthatjuk világszerte, Amerika pedig úttörő szerepet mutat ebben. Nem csak arról van szó, hogy az embereknek vissza kell fogniuk az állandó rohanást a csúcstechnológiákat képviselő termékek vásárlási csapdái után, hanem egyszerűen kevesebbre lesz szükségük ezekből. A Korona vírus okozta karantén nagy csapást mért a kiskereskedelmi eladásokra mindenütt, és bár várható némi visszarendeződés, mégis az általános trend folyamatos csökkenésre utal.

Az emberek változnak. Elveszítik érdeklődésüket a még meglévő, holnapra eltűnő eszközök vásárlása iránt, amelyek csak ürességet hagynak maguk után. Ezek helyett az emberek elkezdenek olyan, értelmet hordozó, tartós dolgokkal foglalkozni, amelyek leginkább az emberi kapcsolatokkal állnak összefüggésben. Az élet teljesen hideggé vált a szöveges üzenetek mögött, melyek ma a kapcsolatot jelentik, és beszorítják azt a mobiltelefonok képernyője mögé, hogy az embereknek szüksége lesz valódi kapcsolatokra – amelyek a szívek között jönnek létre.

A holnap hősei tehát olyan emberek lesznek, akik összekapcsolnak egymással másokat. A közeledő korszak legizgalmasabb személyiségei azok lesznek, akik elérik másoknál, hogy érezzék a szívtől szívig kialakuló kapcsolatokat, és hogy éreztessék velük, hogy ez tesz boldogabbá, ez ad önbizalmat, és elérik, hogy akarják mindezt folyamatosan érzékelni.

Már hosszú ideje haldoklott, de nem tudtunk róla. Azt hittük, hogy még mindig ennek a gyakorlatában vagyunk, hogy ez a legfejlettebb gazdasági rendszer, melyet az emberiség valaha kipróbált, míg valójában a kapitalizmus már hosszú ideje “kaput”, vagy ahogy a “kaput” szót a Webster szótár meghatározza “abszolút bevégeztetett, legyőzött, elpusztított, képtelen működni”. Valóban a kapitalizmust ugyanaz az erő pusztította el, mely abból leginkább nyerni akart: az emberi egó. 

Egy sokkal inkább integrál gondolkodásmódot kell kifejlesztenünk, ahol a cselekedeteinket, számításainkat közösségünk, városaink, országaink és az egész világ érdekében tesszük, saját magunk önző érdeke helyett.

Abban az időben, amikor a kapitalizmus először megjelent ez volt a helyes rendszer az emberiség számára. Segítette a fejlődést, az egészséges versengést, és sok esetben esélyt adott egy jó élet építésére, hogyha az ember hajlandó volt keményen dolgozni. De az elmúlt évtizedek során, ez a kapcsolat a befektetett munka és a jövedelem között el lett törve, össze lett zúzva, és helyette mindenfajta pénzügyi manipulációk és a pénzügyi erők, politikai haszonra való felhasználása váltotta azt fel. Hogy bebizonyítsuk ezt a szakadást csak kérdezzük meg magunktól: hogyha az ország minden egyes iparága és szolgáltatása most hatalmas válságban, rekordméretű zuhanásban van, hogyan lehetséges az, hogy a Wall Street tőzsde rekordméretű profitokat nyer? Ez az ahogy a törött kapcsolat, a befektetett munka és a jövedelem között kinéz. Csak nagyon kevesen nyernek ezen.

Most a koronavírusnak köszönhetően evidensé vállt, hogy a kapitalizmus kifulladt. Én hiszek abban, hogy a mostani pozitív hullám a tőzsdén – a covid-19 vírusfertőzés elején történt rövid zuhanás után -, a kapitalizmus hattyúdalát jelenti. Ez hasonlít ahhoz amikor a haldokló ember még egy utolsó feltámadást érez az elkerülhetetlen halál előtt, ugyanilyen most a Wall Street ünneplése. Mindez rövid életű lesz. Nagyon hamarosan a kapitalizmus a tőzsdével együtt elkezdi végső zuhanását. Ez lehet egy hosszabb, vagy rövidebb folyamat, de így vagy úgy a kapitalizmus befejezte létezését.

Számomra a még zavarób kérdés az, hogy “mi jön ezután?” , mivel ha nem vagyunk óvatosak a jelek egy nagyon sötét új időszakra mutatnak. Radikális erők a világban egyre magabiztosabbá, nyersebbé válnak és megpróbálnak a demokrácia és a kapitalizmus helyett totális rendszert bevezetni. Ez megjelenhet a kommunizmus, fasizmus vagy nácizmus formájában, de bármi legyen is, semmiképp nem lesz jó az egyszerű embereknek.

Mégis pontosan ez fog történni, hogyha passzívak maradunk. Nyilvánvaló mindenki számára, hogy a világ ma egy integrál rendszerré vált, melynek minden része összekapcsolódik egymással. Bármit amit egyetlen ember tesz, befolyásolja az egész emberiséget. Egy ilyen rendszerben, hogyha csak magunkra gondolunk, csak magunkról gondoskodunk az egy olyan hiba, káros cselekedet, melyet nem engedhetünk meg. Egy sokkal átfogóbb gondolkodást kell kifejlesszünk, ahol számításainkat közösségünk, városunk országunk, és az egész világ érdekében tesszük, saját érdekeink helyett. Hogy ha tudatosak leszünk ezzel kapcsolatban, akkor nem lehet semmi kifogásunk arra, hogy csak passzívan üljünk és engedjük, hogy az események saját maguk fejlődjenek tovább. Publikálnunk kell azt mindenki számára, hogy felelősek vagyunk egymásért.

Azok az erőszakos küzdelmek amiket most láttunk világszerte, azok teljesen ellentétesek a kölcsönös felelősséggel, mivel csak a gyűlöletet és a szakadást növelik. Az, hogy össze vagyunk kapcsolódva és egymástól függünk, azt jelenti, hogy gondoskodnunk kell egymásról. Ugyanúgy ahogy én nem cselekszem erőszakos módon egy családtagommal szemben sem akivel esetleg nem értek egyet, úgy el kell kerülnünk minden erőszakot egymás felé, hiszen a többiekre támaszkodom, tőlük függök, még akkor is hogyha valamilyen oknál fogva nem szeretem őket.

Én nem támogatom se a szocializmust se a kommunizmust bármilyen formában. Ugyanúgy nincs semmilyen politikai irányultságom, nem támogatok semmilyen politikai ideológiát. Engem csak az emberiség jóléte érdekel. Ennek megfelelően a kölcsönös gondoskodást, kölcsönös egymás figyelembevételét és a kölcsönös felelősséget támogatom.

A kapitalizmus halála utáni következő gazdasági rendszer valami olyasmi lesz, melyet még soha nem próbáltunk, mivel még soha nem gondoskodtunk egymásról, hacsak nem családtagjainkról (és még azokról sem mindig). Egyelőre nincs nyilvánvaló terve ennek az új jövőbeni gazdaságnak, hiszen először is el kell kezdjünk gondoskodni egymásról, de ahogy elkezdünk majd gondoskodni, tudjuk majd hogy mit is kell tennünk. 

Ez egy kicsit olyan, mint amikor egy nő először anyává válik. Ameddig az első gyermek meg nem születik a nőnek fogalma nincs arról hogyan váljon anyává. De ahogy a gyermek megszületett azonnal tudja, érzi, hogy mit kell tennie, mivel a kisbaba iránti szeretete irányítja őt az anyaság felé.

Ugyanez igaz arra a társadalomra, mely a kölcsönös gondoskodásra alapul. Ameddig el nem kezdjük azt építeni, nem tudjuk mit kell tennünk. De ahogy megtesszük az első lépéseket, a tudás jön majd magától, a kölcsönös egymásról való gondoskodáson keresztül.

Mindez lehetséges, és sürgős. Hogyha várunk tovább, akkor a radikális, diktatórikus erők túl sok erőt és támogatást nyernek, és akkor a társadalmat egy teljesen ellentétes irányba tolják majd.

Kérdés: Hogyan segíthet a tetteinkért való felelősségvállalás, megváltoztatni ezt a világot?

Válasz: Attól függ, hogy mennyire érzékeljük magunkat és az emberi társadalmat egyetlen organizmusként, annak érdekében, hogy hasonlóvá váljunk az általános természethez, ahelyett, hogy szemben állnánk azzal, miközben folyamatosan csapásokat kapunk tőle.

Már látjuk, hogyan pusztítjuk el bolygónkat, és semmit sem tehetünk ezzel. Egoizmusunk a pusztítás felé vezet minket.

Ennek ellenére gondolkodnunk kell arról, hogyan változtathatjuk meg viselkedésünket. Ez azonban lehetetlen, kivéve, ha megváltoztatjuk egoista természetünket. Ezért a legfontosabb kérdés: hogyan változtathatjuk azt meg? Ellenkező esetben a bolygó már nem visel el minket többé. Tehát gondolkodjunk azon, hogy mit tegyünk.