Michael Laitman, a Quora-n: “Milyen alapvető megértéssel kell rendelkeznie valakinek, mielőtt a Zohár olvasásába kezd? “

Yehuda Ashlag (Baal HaSulam), a nagy Kabbalista, aki a Sulam (Létra) magyarázatokat írt a Zohár Könyvéhez, ezen túlmenően pedig négy bevezetőt is írt a Zohárhoz annak érdekében, hogy erős alapokat adjon számunkra ennek a könyvnek a megközelítéséhez.

Anélkül, hogy átfogóan megértsük azokat a koncepciókat, melyeket Baal HaSulam írt le ezekben a bevezetőkben, lehetetlen elérni a pontos értelmét A Zohárnak, és a könyv hatékony olvasása is lehetetlen, amely A Zohárban foglalt spirituális elérés tekintetében.  

A Zohár a spirituális világokról szól, a teremtmények vágyai, szándékai és cselekedetei összefüggéseiről, amikor kapcsolatba kerülnek a Teremtővel. Mivel egy ellentétes, fizikai valóságban létezünk, semmit nem értünk a spirituális világról. Megszületünk és egy egoista, emberi természetbe nevelkedünk bele, amely csak a saját előnyeire törekszik, egyáltalán nem véve figyelembe a többi embert. 

Így, amikor A Zohárt olvassuk, minden előzetes felkészülés nélkül, úgy tűnik, mintha egy idegen nyelven írt szöveg lenne előttünk – ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy anyanyelvünkön vannak a mondatok – amely szövegek furcsa meséket írnak le és minden más ábrázolás erőltetettnek tűnik.

Lényegtelen, mennyire tudunk kapcsolódni ahhoz, amit A Zohárban olvasunk, ha nincs kialakult érzékelésünk a spirituális világokban, melyek ellentétesek a velünk született receptív érzékszervek adta benyomásokkal, akkor elérhetetlen a megértése A Zohár Könyvében leírt és ábrázolt állapotoknak.

Ráadásul a Zohár maga – és a Kabbalisták is – sokszor vitában állnak a napjainkban feltáruló szövegek fogalmainak megértését tekintve, különösen igaz ez a napjainkban zajló események tükrében, mikor egyre több embernek lenne szüksége arra, ami A Zohárban bele van foglaltatva.

Ha a megszerző, egoista természetünket, amely kizárólag saját előnyeit keresi mindenben, lecserélnénk spirituális irányultságú, mások szeretetére mutató szándékok vezérelte vágyakra, azonnal megértenénk, amiről ez a csodálatos könyv beszél. Ilyen hajlamokkal közelítve a könyvhöz, egyre több rétege tárulna fel a spirituális világoknak a könyv nyomán.

Azonban kaphatunk-e bármit A Zohárból, miközben hiányzik a spirituális természetünk, és be vagyunk zárva az emberi egó börtönébe?

Amit kaphatunk, azt úgy hívja a Kabbala, hogy “Segula,” ami egyfajta különleges gyógyszert jelent. Ha azzal a szándékkal közeledünk A Zohár Könyve olvasásához, hogy segítsen a természetünk átalakításában – az egoizmusból, altruistába, a fizikaiságból a spirituálisba váltásban – akkor a könyv egy különleges ragyogásba öltözteti a lelkünket, amit “Ohr Makif” (“Körülölelő Fény”) nevezünk, amely dolgozni kezd rajtunk, elindítva a kért transzformációt.

Az olvasásból így spirituális erők nyilvánulnak meg, melyek feltárják a spirituális világokat, elérhetővé téve a szeretet és az adakozás minőségét, melyek elkezdik az olvasó valóságát kitölteni.

Mivel A Zohár Könyvét egy olyan csoport Kabbalista írta, akik elérték a legmagasabb spirituális szintet, és a könyvön keresztül osztották meg, az általuk megtapasztalt adakozást és szeretetet. Ezért elég, ha ugyanazt a természetet elérjük, amit ők, és ez által megérthetjük és érezhetjük mindazt, amit A Zohár Könyve ábrázol.

Kérdés: Lelkünk fejlődésének fontos állomása egoizmusunk megértése. Vagyis csak akkor birtokoljuk teljes mértékben az önismeretet, akkor válthatunk át a fény oldalára, amikor egónk az önpusztítás állapotába kerül. Igaz ez a megállapítás?

Válasz: Nem. Már jóval előtte megtesszük. Ez egy fokozatos, lépésenként megtett fejlődés az embernek. Ekkor ébred rá egoizmusára, és megérti, hogy amennyiben felhasználja, semeddig sem jut. Ennek ellenére, nem szabad tőle megszabadulnia. Az egoizmus elpusztíthatatlan; a természet erejét képviseli. Mindössze felhasználásának célját kell megváltoztatni.

Kérdés: Azt állította, hogy a Kabbala megtanítja a embert, hogyan emelkedjen egoizmusa fölé. Minél nagyobb az egó, annál magasabbra emelkedik, hogy fölé kerekedjen. Tehát ebben áll az ember evolúciós növekedése.

Tehát úgy kell helyesen tekintenünk egoizmusunkra, mint fejlődésünk egy elemére. Mesterségesen vagy kontrollált körülmények között növeljük, és altruista hajlammal látjuk el.

Válasz: Így igaz. Be kell törni, mint egy vadállatot, és akkor többé-kevésbé szelíddé válik.

Kérdés: Azaz nem kell harcolni ellene, hanem az a feladatunk, hogy megértsük?

Válasz: Helyes! A megfelelő módon kell bánni vele. És akkor a segítőnkké lesz.

Kérdés: Tehát nem küzdelemről beszélünk, hanem tudásról, elmélyülésről, és egyfajta belső erőről. Ilyenkor boldogságérzetünkön át megvalósítunk egy altruista késztetést, és ezt az állapotot átadjuk a világnak.

Válasz: Igen. Számotokra az altruista késztetés a lehető legjobb. A mi világunkban úgy értelmezik az altruizmust, hogy valamit ingyen adunk a másiknak. Nem így van! Elkezded tapasztalni, hogy az altruizmus által a természet legkomolyabb erőivel kerülsz összeköttetésbe. És ez egy nagyszerű dolog.

Thrive Global kiadta új cikkemet: “Valódi gyógymód egy fájdalmasan beteg Európának”

A kölcsönösségről és az integrációról szóló új törvények végrehajtása a koronavírus időszakában nyilvánvalóbb, mint valaha.

Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök távoznak egy közös sajtótájékoztató után, egy Európai Csúcstalálkozó végén, a brüsszeli EU központban, Belgiumban. 2020 július 21.-én. John Thys/Pool  REUTERS

Európa idegeit nem nyugtatta meg az a nagy csinnadrattával tett bejelentés, egy példa nélküli ösztönző csomagról, amely arra szolgál, hogy újjáépítse a kontinens gazdaságát, ami súlyosan megsérült a koronavírus járvány miatt. A járvány újjáéledése Spanyolországban, Franciaországban és Németországban – mely országok már azt hitték, hogy a Covid-19-et már irányításuk alá vonták – bebizonyította, hogy a vírus és annak pusztító hatása még egy ideig nem tűnik el. A problémát nem lehet meggyógyítani Európa pénztárcájának az egyesítésével, azt csak a kontinensen élő emberek szívének egységén keresztül lehet megoldani.

Az Unió 27 vezetője írta alá azt a megállapodást, amely 2 billió dolláros infúziót juttat Európa gazdasági rendszerébe, ami kölcsönöket illetve segítő csomagokat adna a kontinens legsúlyosabban érintett tagországainak. A hatalmas egyezmény, melyet még az európai parlamentnek jóvá kell hagynia, egy új Európa születésként van beállítva, miközben annak alapfeltételei és a szétosztás terve már így is kétségeket ébresztett a tervezett pénzalap ellenfelei között Európában, akik úgy érzik, hogy a gyógyszer rosszabb, mint maga betegség.  

Az emberi társadalom a nemzeteket, gazdaságokat és kultúrákat összekötő, teljesen integrál és globális rendszerben létezik, így az Európában és szerte a világban érezhető problémák ugyanarról a gyökérről erednek: a szűk látókörű és kegyetlen önzőségből. 

Bár a gyógyító csomag, melyet Európa jóváhagyott, úgy tűnhet, mint egy fontos válasz Európa legsúlyosabb problémáira, azonban ez a megegyezés még a legjobb esetben is csak egy kozmetikai megoldást kínál. Miért van így? Ennek az az oka, ahogy azt már évtizedekkel ezelőtt kifejezték  – amikor az európai nemzetek blokkja létre lett hozva – hogy az ilyen partnerek közötti egyezmény nem hozhat létre jó eredményeket. Ahogy az írva van,  “A gonosz szétszórása jobb nekik is meg a világnak is” (Mishna, Sanhedrin 71b.). A “gonosz” – amiről  bölcseink írtak –  azokra az emberekre utal, akiket önző természetük irányít, mások kárára, saját érdekükben keresik a hasznot.  Más szóval: az Európai Unió csak egy álarc, mely egy hamis egységet takar, és ez mindaddig így lesz, ameddig meg nem változtatjuk az emberek önző természetét.

Az európai egyensúlyvesztés és a blokkon belüli önző viták nem engedik, hogy a tagállamok teljes szívvel összekapcsolódjanak. Mindannyian hideg szívűek. Az Európai Unió megalapítása óta, a tagjai soha nem mutattak valódi gondoskodást egymás sikere vagy stabilitása felé, és nem tettek semmilyen erőfeszítést, hogy a jövő nemzedéke nagyobb felelősséget és gondoskodást érezzen egymás iránt, mint a múltbéli vagy jelenlegi generációk. Ezért mindaddig, ameddig az ember önző természete változatlan marad, a társadalomban sem várhatunk semmilyen valódi változást.

Ugyanakkor a koronavírus-járvány állandóan emlékeztet minket arra, hogy nincs más választásunk, mint hogy egy másik irányba mozduljunk el, azaz az emberek közötti valóságosabb egység felé, és ennek az egységnek erősebbnek kell lennie, mint valaha.. Az emberi társadalom a nemzeteket, gazdaságokat és kultúrákat összekötő, teljesen integrál és globális rendszerben létezik, így az Európában és szerte a világban érezhető problémák ugyanarról a gyökérről erednek: a szűk látókörű és kegyetlen önzőségből. 

Ezeknek a problémáknak a megoldása egy különleges oktatási rendszerben található, mely úgy lett kifejlesztve, hogy túllépjen az egoizmus ezen problémáin. Ennélfogva a válságot csak egy olyan, mindent átfogó megközelítéssel lehet megoldani, mely az emberi kapcsolatot teszi a legfontosabb tényezővé, amellyel egy hosszan-tartó megoldást találhatunk a problémákra. Az emberi kapcsolatoknak mélyen az integrációból és az egymásról való valódi aggodalomból kell erednie, mert enélkül minden jelenlegi javaslat a megoldásra, kudarcra van ítélve.

Hogyha az Európai Unió új terve legfontosabb céljaként az oktatás megszervezését nevezte volna meg, vagy legalább egy paragrafust szánt volna arra, hogy megkövetelje az új emberi kapcsolatok kiterjesztését a kontinensen, vagy legalább egy csatolmányban láthatnánk olyan szándékot, amely közelebb hozza a kontinens lakóit egymáshoz, és erre mindenki rábólint és egyetért, akkor lenne valami esélye annak, hogy valami működni fog. 

De semmi ehhez hasonló nincs a megegyezésben, semmilyen hajlam nincs a kapcsolat felé, és senki nem beszél az egó megszorításáról. Így semmi jót nem várhatunk, a szimplán technikai cselekedetektől, attól, hogy valaki aláírja ezt a dokumentumot.

Még akkor is, hogyha az EU úgy döntött volna, hogy még további milliárd eurót fektet be, ez a döntés sem hozhatott volna semmilyen pozitív eredményt. Épp ellenkezőleg, még nagyobb ellenállást és összecsapást, háborút és még kegyetlen küzdelmeket eredményezett volna, és újabb járványok kitöréséhez vezetett volna.

Miért van ez így?

Azért mivel ez a ösztönző terv nem veszi figyelembe az emberi társadalom egyensúlyát, a Természet törvényeivel, azokat a törvényeket, melyekkel a Természet saját integrál rendszerét működteti. Ebben a rendszerben, az összes rész – méretétől és státuszától függetlenül – szükséges szerepet tölt be, és kiegészítik egymást annak érdekében, hogy az egész rendszer megfelelően működjön.

Annak szüksége, hogy most végrehajtsuk a kölcsönösség és integráció törvényeit, ma a koronavírus időszakában nyilvánvalóbb, mint valaha. Most a Természet szükségessé teszi számunkra, hogy felismerjük a társadalomban lévő, korábbi egoista rendszer összeomlását, és ennek eredményeképpen egy új, egyesített öntudat felé emelkedjünk. Még a legkisebb, legegyszerűbb gondolat is, mely a valódi egységre irányul, is hatalmas lépés lenne, nem csak egy új Európa születése felé, hanem egy új világ születése felé. 

Kérdés: Mostanában sok nehézséget, sőt, katasztrófát érintünk beszélgetéseink során. Azt is szóba hoztuk, hogy még komolyabb szerencsétlenségek is sújthatják a világot. Milyen szívélyes és optimista üzenete volna azoknak, akik követik tevékenységét, hallgatnak Önre, és olvassák írásait?

Válasz: Mindenkinek azt tanácsolom, hogy kövesse figyelemmel, mit tesz velünk a természet.

A természet olyan élő entitás, ami megalkot minket, és magában foglal mindannyiunkat. Nálunk magasabb szinten helyezkedik el, ezért nincs bennünk semmi, ami ne a természetből eredne. Így hát figyelnünk kell, hogy pontosan mit vár el tőlünk.

Nem szabad lenézéssel közelíteni hozzá, mintha valami élettelen, vagy legfeljebb növényi, illetve állati minőséggel bírna. Magasrendű lényként kell kezelni, meg kell érteni, hogy tudatosan, racionális módon, és szelektíven cselekszik, és mindezzel az a célja, hogy eljuttasson minket a következő szintre.

A természet a semmiből, az abszolút nullából fejlődött ki, elvezetett minket jelen állapotunkba, és még további utat is kijelöl számunkra. Ne feltételezzük, hogy már elértük fejlődésünk végpontját. El kell jutni a legvégső állapotba, amit az egymással és magával a természettel történő teljes interakció fog jellemezni. Most van itt az idő, hogy megtegyük az ebbe az állapotba vezető lépést!

A szóban forgó lépést vagy a természet nyers ereje kényszeríti ki, vagy intelligens és tudatos módon, mi tesszük meg. Úgy gondolom, hogy elérkeztünk ehhez a ponthoz. Jelenleg minden azon múlik, hogy miként magyarázzuk el az embereknek ezt a lehetőséget, és hogyan állunk az élükre.

Kérdés: Vagyis nem is csak arról van szó, hogy az emberiség kapott egy esélyt, hanem, hogy képes előnyt kovácsolni ebből az esélyből, meghozza a helyes döntéseket, illetve megteszi a helyes cselekedeteket. Így gondolja?

Válasz: Természetesen.

Kérdés: A koronavírus elleni küzdelemben egyértelmű, hogy egy Globális elmét értünk el: az információk és a tapasztalatok minden országban szétterjednek..

Hogyan érhetjük el a globális szívet? Hogyan érezzünk másokat? És milyen érzésekről beszélsz? Az orvosok, akik napi 16 órás munkával mentenek életeket, nem érzésből teszik? Végül is sok ember dönthet úgy, hogy nem dolgozik.

Válasz: Nem hiszem, hogy az orvosok dönthetnek úgy, hogy dolgoznak-e vagy sem. Nem hiszem, hogy ők maguk úgy döntenek, hogy otthon maradnak. Alapvetően szakmájuk és a körülmények nem zárják ki az önfeláldozást.

De az a tény, hogy eljött az idő, hogy megértsük, hogy kapcsolatban állunk egymással, és egyik ország sem képes külön-külön vigyázni magára, mert a vírusnak gyakorlatilag nincs határa.

Hogyan terjed és, hogy hogyan bukkan fel valahol, még mindig nem tudjuk. Ezért abszolút mindenki részt vesz az ellene való küzdelemben. Eddig ez a legjobb eredmény, amelyet a világjárvány hozott nekünk.

Új élet 1265 – Vége A Kapitalista korszaknak?

Dr. Michael Laitman beszélget Oren Levi-vel és Nitzah Mazoz-zal

Az ifjabb generációt nem érdekli a vagyonszerzés, nem akarnak részt venni a versenyen alapuló kapitalista berendezkedésben. A rendszert a természet is egyre inkább kikezdi. A kapitalizmus erejét a növekvő emberi egó adta, és mára olyanná vált, mint a rák, ami feléli az erőforrásokat, és elpusztítja a bolygót. A spirituális tőkére épülő kölcsönös kapcsolat új, körkörös formájának érája felé fejlődünk. A spirituális tőke a határtalan szabadság, és a mások felé irányuló jó tettek érzeteiből áll össze. Az emberi fejlődés azon szintjét képviseli, ami az egoista, állati dimenzió fölött helyezkedik el. Mindenkinek rendelkezésére áll, ami a fennmaradásához szükséges, a maradékot pedig szívesen adja oda vagy osztja meg mással. Amikor egyenlő felekként elérhetőek vagyunk egymás számára, az egész világ abból a célból fog létezni, hogy mindenki számára hasznot hajtson.

“Medium publikálta az új cikkemet “Nincs fekete, fehér nélkül”

A társadalom széthullásának nem az az oka, hogy az egyik félnek igaza van, a másik viszont téved, hanem az, hogy egyikük sem kívánja létrehozni az egységet. Természettől fogva akarjuk mindannak a vesztét, ami nem kelt bennünk jó érzést. „Ha máshogy gondolkozol, mint én, akkor ne lássalak, és lehetőleg, ne is létezz!” Kisebb nagyobb eltérések mellett, ez az ember természetes gondolkodásmódja. De a természettől nem csak ezt az indíttatást kaptuk, képesek vagyunk a gondolkodásra és az alternatívák közötti választásra is.

Ha rájövünk, hogy az életünk, és annak értelme, és folytonossága azokon múlik, akiket gyűlölünk, akkor értékelni kezdjük a mindent megalkotó valóságot, és képessé válunk arra, hogy a rész gyűlölete felett megépítsük az egész szeretetét. Csak ekkor köszönt be a béke és a boldogság.

Természettől fogva rendelkezünk a megfigyelés képességével, így elsajátíthatjuk annak tudását, hogy semmi nem létezik anélkül, hogy ne részesülne támogatásban saját ellentététől. A Földet például a Nap gravitációs húzása, és a tőle távolító centrifugális erők közti egyensúly tartja keringési pályáján. Hasonlóképp, életünk a sötétség és fény által meghatározott órák körül forog, látásunk pedig az összes szín egyszerre történő érzékelése (fehér), illetve az összes szín hiánya (fekete) által létrehozott spektrum segítségével működik. A meleg és a hideg, az éhség és teltségérzet, vonzerő és taszítás, szeretet és gyűlölet – mind-mind olyan ellentétpárok, amik olyanná varázsolják életünket, amilyennek azt ismerjük.

Nem taszítja vagy negálja semmi az életünket, ami ellentétes vele. Ellenkezőleg, lehetővé teszi, és kiegészíti azt. Képzeljük csak el, micsoda barátságos, befogadó világban élnénk, ha be tudnánk látni, hogy embertársaink is hozzánk és a valóság egészéhez hasonlóan működnek. Képzeljük el, micsoda gazdagságot tapasztalhatnánk, ha üdvözölni tudnánk az emberi sokszínűséget (lásd: bőrszín, rassz, hiedelemrendszer, hajlam, nézőpont), és minden mást, ami különbözővé, mégis, egymást kiegészítő jellegűvé tesz.  

Azt is elképzelhetjük, milyen unalmas és egy helyben toporgó világban élnénk, ha mindenki ugyanolyan volna. Nem fejlesztenénk ki a gondolkodás képességét, hiszen nem szorulnánk rá, hogy artikuláljuk saját álláspontunkat. Nem rendelkeznénk képzelőerővel sem, mivel semmi nem inspirálna vagy keltene érdeklődést bennünk. Elvesztenénk kreativitásunkat, életerőnket és életkedvünket. Még heves gyűlöletünket és a saját önelégültségünkben való dagonyázás kéjes örömét is annak köszönhetjük, hogy vannak emberek, akik különböznek tőlünk. Mihez kezdenénk, ha ők nem léteznének?

Az eddigi okfejtésből azt a végkövetkeztetést vonjuk le, hogy a különbségeken túl, tekintetünket az őket megalkotó teljességre kell vetnünk. A különbségek tartják fent az egészet. Ha rájövünk, hogy életünk, és annak értelme, és folytonossága azokon múlik, akiket gyűlölünk, akkor értékelni kezdjük a mindent megalkotó valóságot, és képessé válunk rá, hogy a rész gyűlölete felett megépítsük az egész szeretetét. Csak ekkor köszönt be a béke és a boldogság. 

Új Élet 1262 – Egyetlen Globális Kultúra

Dr. Michael Laitman beszélget Oren Levi-vel és Tal Mandelbaum ben Moshe

A történelem az egyetlen globális kultúra megszületésének irányába tol minket, amelyben egy emberként fogunk élni egy szívvel. Kölcsönösen támogatjuk egymást, és mindenek feletti értéket tulajdonítunk a kapcsolatnak. Kizárólag az emberi egó ver éket közénk. El fogjuk sajátítani az emberi egó gonosz hajlamának korlátozását, amely uralomra tör, és mások romjain kívánja felépíteni önmagát. Minden olyan intézmény hiábavaló lesz, ami erővel akarja keretek közé szorítani az embereket, mint a rendőrség, hadsereg, bíróságok és börtönök. Az egó fölé emelkedünk, és a túlélésért folytatott állatias háborúink felett kapcsolódunk össze a többiekkel. Az ebből nyert haszon messze meghaladja a veszteségeket. Nincs más választásunk, hiszen a természet ebbe az irányba terel bennünket. Be kell majd látnunk, hogy lehetetlen előzékenynek lennünk egymás felé, önmagunk erejének felhasználásával, ezért közösen kiáltunk fel a Természethez, hogy nyissa meg szíveinket.

Közös vágyunk és a közösen megtett, kapcsolódást célzó erőfeszítéseink felkeltik a Természet pozitív erőit. Az egész világ egyetlen nagy házhoz, egyetlen családhoz lesz hasonló. Félelem nélküli harmóniában fogunk élni a természettel, amely olyan lesz, mint egy mennyei édenkert.

“Si vis pacem, para bellum” (Ha békére vágysz, készülj fel a háborúra) – mondta Vegetius, az ókori római szerző. Hasonlóképp, ha szeretni akarsz, készülj fel a gyűlöletre!

A mozifilmek a szeretetet, az emberek közötti megállás nélküli melegségként, gondoskodásként, és ragaszkodásként ábrázolják. De a filmek tévednek. Minden pozitív érzelmet megelőz egy negatív, amely beindítja a pozitív érzést. Mint ahogy az éjszaka megelőzi a nappalt, a szeretet is a gyűlölet után következik. Az egyetlen kivétel az anyai szeretet, de ennek oka, hogy az anya önmaga részeként érzékeli csecsemőjét. Azonban minden más ember esetében, ha valós érzésekről van szó, folyamatosan, különféle megnyilvánulásokban és változó intenzitással hullámzunk a gyűlölet és a szeretet között.

Ha ténylegesen beismerem gyűlöletemet egy adott ember irányába, engedélyt adok magamnak, hogy felfedezzem, ki is vagyok, miféle tartalmak találhatók a bensőmben. Valójában hálásnak kell lennem, a szóban forgó embernek.

Ez az az elv, amely a teremtés egészét mozgásba hozza. A meleg hullámok és hideg időszakok, az árvizek és aszályok, a gyűlölet és a szeretet, ezek mind a szeretet és az elutasítás, egymást váltó megnyilvánulásai.

Mindez egy célt szolgál: ha növekvő intenzitást tapasztalunk, különösen a negatív oldalon, ez arra indít minket, hogy felkutassuk a jelenség forrását. Miért van ennyi gyűlölet? Miért ilyen kegyetlen a természet? Miért nem vagyok soha megelégedve azzal, amit birtoklok? Miért nincs béke? Miért félek? Mikor megkíséreljük a válaszadást az iménti kérdésekre, azt találjuk, hogy ugyanabból a láthatatlan forrásból származnak, és ez a forrás maga a természet, vagy még egyszerűbben fogalmazva, a valóság.

Minden egyes ásvány, növény, állat, ember, gondolat, vágy vagy akár szó a természet szülötte. Ha már most, a természet, a minden létező forrása, akkor minden a természet, az egész része. Mint ahogy megkülönböztetünk éjszakákat és nappalokat, léteznek emberek, akiket szeretek, és olyanok is, akiket gyűlölök. Éjszaka nélkül nem beszélhetnénk nappalról – ugyanígy: gyűlöletes emberek nélkül nem lennének szeretettek. Nem volnánk képesek meghatározni, hogy mit szeretünk, mit gyűlölünk, kik vagyunk, és kik nem vagyunk, hogy ha nem lennének a negatívnak ítélt dolgok. Igazság szerint én, a behatárolt nézőpontommal látom csak negatívnak ezeket, valójában azonban nem azok; ellentétesek velem, így képessé tesznek, hogy tanuljak magamról és a természetről. Ha mindezek nem volnának, nem állnának rendelkezésemre kapaszkodók, amikkel fogalmat alkothatnék létezésem egészéről.

Minden emberek legbölcsebbje, Salamon király a Példabeszédek könyvében (10:12) megállapítja a „Szeretet lefed minden bűnt.” elvét. A bűn a gyűlölet, a szeretet pedig lefedi a bűnt, amikor felfedjük, hogy gyűlöletünk tárgya valójában egy ajándék. Ez az a pillanat, amikor az elkülönülés megszűnik, és megjelenik a hála érzése.

A Facebook oldalamról Michael Laitman 20/08/13

Ha mindenkit ugyanaz a csapás sújt, hol van a bölcsesség, hogy külön megoldást keressen? Miért nem egyesítjük az erőinket, egymás vállára támaszkodva, és együtt találunk vakcinát vagy gyógyszert a Covid-19-re? A válasz az, hogy nincs benne pénz és nincs benne hírnév, a dolgok együttes megoldásában.

Ez jellemző a hozzáállásunkra, amelyet a mai napig képviselünk, és nagyrészt még mindig ezt tesszük. De ha van egy lecke, amelyet meg kell tanulnunk a koronavírusból, akkor az az, hogy a megoldásnak a problémának megfelelőnek kell lenni. Amikor ez kollektív csapás, akkor kollektív megoldást igényel.

A Covid csak egy előjel. Olyan idő felé tartunk, ahol minden válság globális lesz a szó teljes értelmében, mivel a ma elszenvedett csapások célja az, hogy együtt dolgozzunk. Amíg megtanuljuk ezt, a csapások erősebbek és fájdalmasabbak lesznek.

Új korszakba lépünk: az egység korszakába. Minél előbb megtanul az emberiség egyként működni, annál könnyebb és simább lesz az átmenet az új korszakba. Amint megtanuljuk együtt kezelni a kríziseket, közelebb kerülünk a szívünkben, és kölcsönös felelősségvállalást és egy valóban fenntartható társadalmat alakítunk ki, összhangban a Természettel.