Van akinek életmentő, és van akinek az uralom szimbóluma. Az a kötelezettség, hogy publikus helyeken maszkot viseljünk annak érdekében, hogy megakadályozzuk a Covid-19 vírus terjedését, megosztotta a társadalmakat a bolygó minden részén. Amerikában az a lázadó, és zsigeri ellenállás amit jelentős mennyiségű vásárló mutatott az üzletekben és az irodákban ahol kötelezően kellett maszkokat viselni, még a mentális egészséggel foglalkozó szakembereket is meglepte. Az emberek felháborodása Amerika-szerte az utcákon fejeződött ki, és még olyan nagyvárosokban is mint a Berlin és London több ezren tüntettek a maszk viselése ellen. De vajon tudjuk-e pontosan, hogy mit is jelent az, hogy valódi szabadság? Ezt tisztán csak akkor tudjuk megragadni, amikor elkezdünk egymásra odafigyelni, és egymásért aggódni.

A Természet olyan, mint egy szerető szülő, amely gyermekének egy keserű gyógyszert ad, miközben mi úgy viselkedünk mint az a gyermek, mely üvölt és rugdos, nem akarja lenyelni a gyógyszert. A Természetnek nagyon tiszta a célja: hogy az egész emberiséget egységhez vezesse. Mi nem leszünk képesek elmenekülni a járványtól ameddig meg nem értjük, hogy egyetlen hajóban evezünk mindannyian, – az egész emberiség.

Annak ellenére, hogy óriási tudományos támogatása van annak hogy a maszk viselése hatékony arra, hogy megakadályozza a koronavírus szélesebb elterjedését, a vita azzal kapcsolatban, hogy ez valóban hatékony-e vagy sem, nem múlik el azok között akik megtagadják, hogy az arcaikat eltakarják és megtagadják, hogy a szociális távol-tartást megtartsák, mint megelőző védekezést. De mindennek egy mélyebb oka van, az az emberi természet. Az emberek hajlandóak akár az életüket és mások életét is veszélybe sodorni, annak érdekében, hogy megóvják – ahogy ők gondolják – személyes szabadságukat. Azt kérdezik maguktól “Miért van szükség arra, hogy egy kormány intézkedés korlátozzon engem? Miért kellene magamra szájkosarat tennem, mint egy lónak? Én egy szabad ember vagyok!”.

Mi az oka a maszkkal szembeni ellenérzésnek?

Mint tudós, aki az emberi természetet már több mint 40 éve tanulmányozza, én megértem ezeket az embereket. Ők úgy érzik, hogy a maszk és azok a korlátozások amiket el kell viselniük elnyomóak és megalázóak. Jön valami vírus és hirtelen arra vannak kötelezve, hogy maszkot viseljenek,míg a kormányok teljesen tehetetlennek tűnnek a helyzetet kezelésére. Természetes, hogy kimennek az utcára és kiabálnak. Azok az országok, amelyek azt hitték, hogy eddig sikeresen kezelték a Covid-19 vírust hirtelen ismét a zuhanásban találják magukat. A vírusnak nincs vége, egyszerűen nem akar elmenni, és úgy tűnik, hogy semmi sem segíthet.

Az emberek ellenállása a maszk-viselés kötelezettsége ellen annak a bizonyítéka, hogy mennyire képtelenek vagyunk, mennyire kudarcot vallottunk és mennyire nem vagyunk képesek a társadalmat helyesen oktatni. Az emberek soha nem lettek oktatva arra, hogyan gondoskodjanak magukról és hogyan vigyázzanak egymásra. Nincs egy olyan kormány sem a világban, mely képes lenne példát mutatni bárkinek is ebben, és azok között akik az egészségügyi rendszert vezetik sincs senki aki erre képes lenne, mivel  mindenki csak a saját egyéni érdekét követi. Mi az emberi rendszer teljes összeomlását látjuk ebben a pillanatban. Semmi sem maradt a jelenlegi társadalmi rendszerből, mely az embereknek képes lenne olyan példát mutatni, melyet tisztelni lehetne, melyet meg lehetne hallgatni, mivel minden teljesen korruptá vált.

Maga a vírus az, mely kezébe vette oktatásunkat. A Természeti törvények által van arra kényszerítve, hogy oly módon viselkedjen, hogy az emberiséget a rendszerrel való kompatibilitáshoz, egyetértéshez vezesse, ahhoz, hogy az emberek megismerjék saját “gonosz hajlamukat”. Ameddig az ember el nem éri a magasabb tudatosságot, a Természetnek meg kell mutatnia nekünk, hogy életünk pusztulása abból származik, hogy pusztító kapcsolatban állunk másokkal.

A Természet olyan, mint egy szerető szülő, mely gyermekének egy keserű gyógyszert ad, miközben mi úgy viselkedünk mint az a gyermek mely rugdos, üvöltözik és visszautasítja, hogy lenyelje a gyógyszert. A Természetnek egy tiszta célja van, hogy az egész emberiséget az egységhez vezesse. Ennélfogva nem leszünk képesek elmenekülni a válságtól, a vírustól, ameddig meg nem értjük azt, hogy egy hajóban evezünk,- az egész emberiség együtt.

Mi befolyásoljuk egymást, és egymástól függünk. Ennélfogva mindenkinek olyan módon kell viselkednie, hogy meggyőzze magát és olyan szándékot építsen, hogy ne akarja másoknak a vírust átadni, hogy ne akarjon másoknak kárt okozni. Amikor a helyzetünket ebből a szempontból nézzük, akkor majd nem nézünk úgy, kötelezettségekre, mint például a maszk viselésére, mint erőszakra, hanem úgy tekintjük majd arra mint a szeretet és a másokról való gondoskodás jelére, amelyet áldással fogadunk el, és megcselekszünk. 

A világ cirkulál, és ugyanilyen módon működik, egy egységként. A jelenlegi állapotban ez a kör válságokon megy keresztül minden irányból. Tehát mit tehetünk? Először is meg kell értsük, hogy mi a kapcsolatok teljesen összefüggő hálózatába vagyunk bezárva. Ez azt jelenti, hogy bármit is teszünk minden egyes cselekedet az egész rendszert befolyásolja. Ennélfogva az egyetlen módja annak, hogy a válság fölé emelkedjünk az, hogy úgy gondolkozzunk, úgy viselkedjünk, mintha együtt lennénk teljes kölcsönös felelősségben. Ez a mi valódi szabad választásunk.

Medium publikálta az új cikkemet: “Generációs katasztrófa az oktatásban”

Az ENSZ főtitkára Antonio Guterres figyelmeztetett arra, hogy egy generációs katasztrófát élünk át az oktatásban, amiatt, hogy az iskolákat be kellett zárni a koronavírus fertőzés miatt. Egyrészt én megértem, hogy ez miért szomorú. Másrészt ha azt nézzük, hogy az emberek mivé válnak miután egész gyerekkorukat és tinédzserkorukat a jelenlegi oktatási rendszerben töltik, nem vagyok annyira biztos benne, hogy annyira szomorú, hogy az iskolákat be kellett zárni. Véleményem szerint valójában az elszakadás a régi oktatási rendszertől az ami lehetővé teszi majd számunkra, hogy ezt megvizsgáljuk kívülről, hogy azt kritizáljuk, és hogy egy újabb, jobb oktatási rendszert építsünk utána. 

A korrekt oktatási rendszernek az emberi kapcsolatokra kell helyezni a hangsúlyt, nem pedig arra hogyan töltsünk információt az emberekbe. Az új oktatási rendszernek meg kell tanítania a gyerekeknek azt, hogy azok az emberek akiknek más a nézetük mint az övék, azok nem ellenségeik. 

A jelenlegi erőszak az utcákon, otthonainkban, a növekvő bűnözési, kábítószer használati statisztikák, a növekvő prostitúció, depresszió, öngyilkosság, mindezek annak az oktatásnak az eredményei, melyet jelenleg gyermekeinek adunk. Így sajnálkozhatunk az oktatási rendszer bezárásán, de hogyha az eredményeket nézzünk, akkor ezt inkább sikernek nevezhetjük. 

Ez a romlás nem a Covid-19 vírus megjelenésével kezdődött. Ez már évtizedek óta zajlik.

A jelenlegi oktatási rendszer az ipari forradalom oktatására épül, és annak célja csak az volt, hogy azoknak a földművelőknek akik a városokba költöztek megadja a megfelelő tudást, hogy képesek legyenek a gépeket kezelni a gyárakban. Időről-időre újabb tudásanyagot adtak hozzá az oktatási rendszerhez, de az alapelv nem változott: memorizálni kell azt az anyagot amit a tanárok elmondanak nekünk, és ez az egyetlen dolog amire szükségünk van ahhoz, hogy egy jó állást kapjunk.

Valahol az út mentén elfelejtettük azt, hogy az iskola a gyermekeknek tudást ad, de nem javítja, neveli őket emberi lényként. Az a rész, mely megtaníthatná őket arra hogyan kommunikáljanak más emberekkel, hogyan gondoskodjanak egymásról, hogyan váljanak pozitív elemmé a társadalomban, teljesen el lett felejtve. A szülők sem tanítják ezt többé, mivel a gyermekek nincsenek otthon és az iskolák nem tanítják azt, mivel nem erre lettek kitalálva, tehát mindennek az eredménye az, hogy 18 évvel a megszületésük után, azok a drága gyermekek akikbe az összes reményünket helyeztük, felnőttként, javíthatatlan vademberekké váltak. Ezért van az, hogy még jobb is, hogy az iskolákat be kellett zárni, ez egy újabb haszna a Covid- 19 vírusnak a társadalom számára.

A helyes oktatási rendszernek az emberi kapcsolatokra kellene helyeznie a hangsúlyt, nem pedig az információk begyűjtésére. Azt kell megtanítani gyermekeknek, hogy azok az emberek akiknek más a nézetük azok nem ellenségeik. Épp ellenkezőleg, azok akiknek más a véleménye, olyan perspektívát, nézőpontot mutatnak nekünk, melyhez egyébként nem juthatnánk hozzá. Még akkor is, hogyha nem értünk egyet másokkal, nem tudnánk, hogy miért gondoljuk pont azt amit gondolunk hogyha nem lenne szükség arra, hogy jobban kifejezzük saját nézetünket.

Sőt mi több, a világ tele van ellentétekkel, és könnyen megnézhetjük azt, hogy a Természetben semmi nem létezhet saját ellentéte nélkül, és ez ugyanígy van az emberekkel is. Mikor mi különböző nézeteket hordozunk magunkban, akkor az úgy tűnhet, hogy azon vitatkozunk, hogy kinek a véleménye helyes, de valójában mi az egész világot egy magasabb szintű létezés felé segítjük a különböző véleményen keresztül.

Hasonlóan amikor a lábainkat nézzük ahogy sétálunk, úgy tűnik mintha a két láb versengene egymással. De mi akik azt képesek vagyunk felülről nézni, tudjuk, hogy ez a látszólagos versengés ez nem más, mint ahogy az egész test halad előre a következő állomás felé, ahová menni akarunk. Hogyha nem lenne a látszólagos versengés a két láb között, nem lennénk képesek haladni, hanem egy helyben állnánk.

De a gyerekek sajnos nem tanulják meg ezt az iskolában, csak memorizálnak. Ezért vagyok boldog, hogy végre eljutottunk arra a pontra, ahol elkezdhetjük valóban oktatni magunkat, valóban emberi lényekké válni, nem pedig emberi számítógépekké. Így talán van remény az emberi faj számára.

Minden egyes nap elmúltával egyre tisztábbá válik, hogy egy új időszakba léptünk. A különböző tüntetések a maszk viselése ellen, az egó felkelései a kényszerű változások ellen. Olyan nagy cégek mint a Google, Apple vagy a Facebook már megmondták az alkalmazottaiknak, hogy folytassák az otthonról a munkát  legalább még egy évig. Minden megváltozik majd: az állások, a bankok, az ipar, az oktatás, a kereskedelem, az emberi viszonyok, a nemzetközi viszonyok, az egész emberi civilizáció feje tetejére áll fordul és nekünk is meg kell fordulnunk. A vírus csak akkor távozik. .

Az egymást kizsákmányoló, túlzottan versengő rendszer, melyben el kellett pusztítanunk egymást annak érdekében, hogy túléljünk, kimerítette magát.

Mint a WHO főtitkára António Guterres és a Fehér Ház koronavírus tanácsadója  Dr. Anthony Fauci kijelentette, nem valószínű, hogy a közeljövőben látunk majd egy hatékony vakcinát, védőoltást, ha egyáltalán lesz ilyen. Egyszerű szavakkal kifejezve, életünk mindörökké megváltozott.

Sőt mi több, minél inkább megpróbálunk visszatérni a korábbi “normális állapotba”, annál inkább lángra gyújtjuk a Covid vírus visszatérő hullámait. Ha minden egyes alkalommal amikor a vírusfertőzések száma látszólag csökken azonnal rohanunk, hogy újra megnyissuk az ipart, kereskedelmet, akkor 3., 4. és ki tudja még hány újabb hullámmal találkozunk majd a vírusfertőzésből, ameddig meg nem értjük azt, hogy lehetetlen ezt, így legyőzni. A Természet kiütéssel győzött velünk szemben, és minden egyes alkalommal amikor megpróbálunk felkelni a padlóról akkor kapunk még egy csapást.

De Természet nem akar megölni minket, ehelyett meg akarja tanítani nekünk, hogy hogyan váljunk rendszere részévé, ahelyett, hogy jelenlegi viselkedésünkkel pusztító, veszélyes, idegen lények lennénk a saját bolygónkon. Az, hogy részévé váljunk a Természet rendszerének elsősorban azt jelenti, hogy egymás között kell, hogy egyesüljünk, hogy közel érezzük magunkat a többi emberhez és ilyen módon tanuljuk meg mit jelent az, hogy közel kerülni a Természethez. Az a világ amelyben élünk egyetlen teljesen integrált rendszer. Ahhoz, hogy érezzük ennek az integritását, összefüggőségét nekünk a rendszerhez hasonlóvá kell válnunk: nekünk is integrálttá és teljessé kell válnunk. Az utazás, mely ide vezet, otthon kezdődik, egymás között, az emberek között.

A kizsákmányoló, túlzottan versengő rendszer, melyben el kellett pusztítsuk egymást annak érdekében, hogy sikeresek legyünk, kimerítette magát. Az az eszme, hogy csak a legerősebb éli túl, az egész Természettel ellenkezik, mivel a Természet rendszere ezzel ellentétes alapelven működik, a legbarátságosabbnak túlélésének az elvén. Most rajtunk áll, hogy egy ilyenfajta társadalmat építsünk és ezen a folyamaton keresztül elkezdjük majd megérteni a körülöttünk lévő valódi világ természetét.

Senki nem fog minket ebben segíteni. Mint társadalom mi mindannyian önző emberek vagyunk és nem tudjuk hogyan gondoskodjunk valóban egymásról. De ezt az új formát játszhatjuk, tettethetjük mindaddig ameddig valósággá nem válik, és hogyha észben tartjuk azt, hogy célunk az, hogy egy egyesült teljesen integrál rendszert építsünk, ahol mindenki megkaphatja amire szüksége van, akkor sikeresek leszünk.

Bár valahol mélyen mindannyian azt kívánjuk, hogy bárcsak visszatérhetnénk a régi életmódhoz, még akkor is hogyha nem lenne a koronavírus körülöttünk, nem igazán javasolt, hogy visszatérjünk az előző élethez. Már most akkora gyűlölet van minden országban, hogy a társadalmi összeomlás, sőt mi több, a polgárháború bármikor bekövetkezhet. Így vagy úgy, ez már így is elkezdődött, és még akkor is hogyha jelenleg nincs véres valódi háború, és még senki nem jelentette be hivatalosan. 

De még mindig nem késő, hogy megváltoztassuk az utat. Körbenézhetünk, és akkor meglátjuk azt, hogy minden ami létezik, olyan ellentétekből épül fel melyek kiegészítik egymást. Csak az emberek hiszik azt, hogy az ellentéteknek el kell pusztítaniuk egymást, elfeledkezve arról, hogy a Természetben is az ellentétek engedik egymás létezését, és bennünk is ennek így kellene lennie.

Mi a világot egy lapos, két dimenziós képként nézzük, nem értve azt, hogy ugyanaz az emberi természet működik mindenkiben, a társadalom minden egyes részében. Amikor makacsul a valóságot csak egy nézőponton keresztül akarjuk nézni, akkor elveszítjük azt a lehetőséget, hogy egy másik nézőpontot is felhasználjunk, mintha egy második szemmel néznénk a világot, ezáltal egy valódi háromdimenziós képhez jutva. Ez az egyetlen módja annak, hogy a valóság teljes mélységét és szélességét láthassuk és megismerhessük azt ami működteti ezt a képet melyet magunk előtt látunk. Csak amikor a világra mindkét prizmán keresztül nézünk, akkor fedezhetjük föl ezt, tehát ahelyett, hogy megpróbáljuk eltörölni, elnyomni a másik nézőpontot, magasra kell értékelnünk azt, köszönetet kell mondanunk azért, hogy az létezik, miközben megtartjuk a saját ellentétes nézőpontunkat is.

Az egység nem akkor jön létre, amikor a két ellentét ugyanolyanná válik. Az egység akkor jön létre, amikor a két nézőpont kiegészíti egymást, hogy egy teljes képet alkosson, melyet egyikőjük sem lenne képes egyedül látni.

Manapság, amikor a világra tekintünk, csak anarchiát látunk. Amerikát elöntötte egy olyan választási kampány, mely úgy megtelt gyűlölettel, hogy az ember csak abban reménykedik, hogy a végén nehogy polgárháború legyen belőle. Az Európai Unió most írt alá egy gigantikus Covid utáni gazdasági helyreállítási csomagot, azonban a megállapodáshoz vezető viták, különböző averziókat hozott ki a tagállamokból, és ellenállást éreztek egymás irányába. Ráadásul még nagyon messze vagyunk a vírus utáni valóságtól, ez a helyreállítási csomag egy olyan gazdasági fellendülésre támaszkodik,  mely soha nem fog bekövetkezni,  és olyan jövedelmeket akar megadóztatni, melyek soha nem jönnek majd létre, épp ezért a csomag megvalósítása a gyakorlatban lehetetlen. 

Mindeközben a  Közel-Kelet soha nem volt a stabilitás mintapéldája, de ma ez még inkább így van. Egyetlen ország sincs a háború sújtotta régióban, mely ne esne szét belülről, melynek a gazdasága nem lenne romokban, ahol egyre több ember éhezik. Ehhez hozzátehetjük a már majdnem aláírt Kína és Irán közötti gazdasági és katonai együttműködést, a feszültséget az Egyesült Államok és Észak Korea között,az utóbbinak nukleáris programja miatt, az egyre romló kapcsolatot Moszkva és Washington között, melyet össze foglalhatunk a Kreml szóvivőjének Dmitry Peskov-nak az ide illő szavaival „a helyzet nagyon rossz“.

Valóban a helyzet annyira rossz, hogy amikor a COVID-19 vírus először megjelent, az egy olyan globális bénulást okozott, mely megakadályozta, hogy a világ  tovább haladjon egy világháború felé. De az utóbbi időben, az anarchia globális kitörése bizonyítja, hogy a gyűlölet még gyorsabban terjed mint a koronavírus.

Én nem vagyok pesszimista. Amikor ezt a jelenlegi káoszt, a folyamat végének szempontjából nézzük, amely folyamat végén mindannyian eggyé válunk, nyilvánvaló, hogy a növekvő anarchia egyetlen célja az, hogy az egységet válasszuk a szakadás és ellenállás helyett. Sőt mi több, mivel ebben a pillanatban nyilvánvalóan inkább a harcot választjuk, azokkal szemben, akikkel nézetkülönbségeink vannak, az anarchia az egyetlen módja annak, hogy meggyőzőn minket arról, hogy a gyűlölet semmi jót nem hoz. Mindaddig, amíg nem győződünk meg erről, addig az anarchiának növekednie kell, egyre több szenvedést okozva az Emberiségnek. Amikor káosz fog uralkodik, és nem lesz mit enni, nincs kiben megbízni, akkor megértjük majd, hogy változtatnunk kell. De nem lenne vajon bölcsebb, az egységet azelőtt választani mielőtt ez megtörténik?

Amikor az egység fog végre győzedelmeskedik, az nem azt fogja jelenteni, hogy mindenben mindenki egyet fog érteni.  Az emberek különbözőnek születtek és jó oka van annak, hogy különböznek egymástól. Meg kell maradnia a különböző nézetek között lévő különbségeknek. A probléma nem az, hogy különbözőek vagyunk, hanem az, hogy gyűlöljük azokat, akik nem úgy gondolkodnak mint mi, akik nem úgy néznek ki mint mi, akik nem úgy beszélnek mint mi, nem úgy viselkednek mint mi,  azaz akik nem olyanok mint mi. A probléma az, hogy mindent magunknak akarunk és meg vagyunk győződve arról, hogy csak nekünk lehet igazunk és mindenki más téved. De hogyha én gyűlölöm azokat akik másképp gondolkodnak, még akkor is hogyha nincs igazuk, akkor, hogy lehet az, hogy nekem igazam van?! Lehetséges az,  hogy valaki gyűlöletet táplál a másik iránt és igaza van? 

A gyűlölet az annak a megtagadása, hogy egy másik embernek lehet más véleménye, más karaktere, más faja, más hite, vagy bármi más olyan, amivel én nem rendelkezem. Hogyha én gyűlölöm mindezt, az azt jelenti, hogy úgy érzem, hogy a másiknak nincs joga a létezésre. Egyszerű szavakkal: a gyűlölet, a másik ember létezés jogának tagadása. Semmi jó nem származhat egy ilyen perspektívából.

A mi önközpontú nézőpontunkkal szemben a világ egy egyetlen, mindent magába foglaló egész. Annak elemei kiegészítik egymást, oly tökéletes módon, hogy egyetlen része sem létezhet saját ellentéte nélkül. Egységet csak akkor érhetünk el, amikor az ellentéteket megtartjuk és egy kiegyensúlyozott egyensúlyi állapotba hozzuk.  Éjszaka és nappal,  nyár és tél, születés és halál, mindezek az ellentétek nem okoznak anarchiát. Épp ellenkezőleg, azok hoznak létre rendet, fenntartják az egyensúlyt, és fenntartják az életet! 

Annak érdekében, hogy beléphessünk ebbe a nézőpontba a végső célra kell irányítanunk magunkat, ami az egész Emberiség egysége. Amikor az Emberiség egységét helyezzük a folyamat végére, és a múltbeli és jelenlegi eseményeket ezen az egységen keresztül vizsgáljuk, akkor megértjük, hogy az emberi fejlődés megállíthatatlanul ebben az irányban halad. És ez nem egy rossz végeredmény. Ez nem stressz és szükségletek hiányának a jövője. Ez a nyugalom, a jólét és a kölcsönös gondoskodás jövője. Azonban az egónk az ellenáll annak a gondolatnak, hogy másokról gondoskodjunk, ezért a jövőt sötétnek és kilátástalannak festi le.

De a nyugalom és a jólét nem lehet sötét és lehetetlen. Mi választhatjuk ezt a sokat ígérő jövőt, hogy ezt gyorsan és kellemesen elérjük, hogy kéz a kézben dolgozzunk azon, hogy létrehozzunk egy törekvő, sokarcú társadalmat, melynek tagjai gondoskodnak egymásról. Vagy választhatjuk a másik lehetőséget, azt hogy megmaradunk a gyűlölettel teli szakadásban, és arra várunk, hogy saját akaratunk ellenére a valóság vonszoljon el minket az elkerülhetetlen végső boldogsághoz.

Látom, ahogy a világ napról-napra, egyre jobban elfogadja és hozzászokik az új világ feltételeihez.  

Természetesen rengeteg feszültség és ellenállás érzékelhető az elfogadásnak a határán.

Az Emberiség természete, mely az úgynevezett –  “gonosz hajlam”,amely mindig előnyben részesíti az önérdeket,akár kárára is –  kapott néhány nagyobb csapást, de még mindig megpróbál visszatáncolni minden erejével az önző állapotba.

Megpróbálunk ragaszkodni az előző kultúránkhoz, ami a gazdagságot, a hírnevet és a hatalmat dicsőítette. Ahol az egymás elleni harc ment és nem is volt  más választásunk, mint hogy egymással versengjünk annak érdekében, hogy mindannyian elérjük saját, egyéni birodalmunk csúcsát.

De a Természet evolúciós gőzhengere folyamatosan kilapítja a gonosz hajlam halálos hatalmát.

A Természet evolúciója megfertőzte az Emberiséget egy vírussal, annak érdekében, hogy az eddigi önkiszolgáló világnézetünkön túl, felébressze bennünk annak az érzetét, hogy egy sokkal mélyebb egymástól függő, integrál valóságban létezünk.

Most egy jelentős átalakuláson mentünk keresztül. Ahhoz képest, ahogy előzőleg ellenálltunk  azoknak az új megszorításoknak, amikbe a vírus kényszerített minket, most fokozatosan elkezdünk hozzászokni az új feltételekhez.

Ha valójában tudnánk azt, hogy ez a világméretű vírusfertőzés egy sokkal nagyobb, gyűlölettel teli csapástól mentett meg minket, melybe szükségszerűen beleszaladtunk volna – mint például a háborúk – akkor még örülnénk is a jelenlegi állapotunknak.  

Én megértem, hogy ez a vírus rengeteg embert fertőzött és ölt meg, és sok ember került személyesen nehéz helyzetbe, és küzd különböző gazdasági problémákkal. De ha képesek lennénk látni mindezek fölött az átfogóbb globális főirányt, akkor láthatnánk azt, hogy a jelenlegi irány sokkal nagyobb szenvedéstől mentett meg minket, mint ami elért volna minket, hogyha az előző utunkat folytattuk volna.

Például kedvezőnek tartom azt, hogy a hatóságok most főleg  a közösség egészségével, az emberek jólétével és jövőjével foglalkoznak, ahelyett, hogy mindenfajta, bonyolult nemzetközi szintű lépéseket tennének. 

Ugyanígy az emberek is az élet minden terén, sokkal jobban teszik, hogyha a szükségletekre fókuszálnak, ahelyett, hogy összezavarnák magukat a szükségtelen, luxus “svédasztalával, ami soha nem volt képes tartós kielégülést adni nekik. 

A Természet adott nekünk valamit, amivel most elfoglalhatjuk magunkat, melyen keresztül megváltoztathatjuk utunkat, és egy új szemlélettel kezdjük el érzékelni a környező valóságot.

Mindemellett a változások sebessége példátlan. Így nagyon remélem, hogy a következő hónapokban egy sokkal megértőbb és empirikusabb Emberiség kibontakozásának leszünk tanúi, ami jobban elfogadja azt a folyamatot amelyen most keresztül megy. Egy olyan Emberiséget látunk majd, mely tudja hogyan lehet zökkenőmentesen fejlődni egy jobban összekapcsolt, biztonságosabb, egészségesebb és boldogabb jövő felé.

Kérdés: A biológusok sok élő organizmusnál azt találták, hogy képesek kollektív döntést hozni. Néhány baktériumtörzs például az uniformitást egy specifikus kémiai anyag kibocsátásával éri el. Lehetséges, hogy az egymással történő kommunikáció ilyen formája a veszély jelzésére szolgál. 

A halraj gyorsabb és pontosabb a ragadozó azonosításában, mint egyetlen hal. Különálló emberek, legyenek bármilyen intelligens és magas IQ-val rendelkező egyének, nem képesek olyan problémákat megoldani, amivel egy adott csoport sikerrel birkózik meg. Vagyis léteznek félreérthetetlen megnyilvánulásai a kollektív elmének.

Itt azonban szembesülünk egy paradoxonnal. Egyrészt az emberi történelem során a természet végig az individualitásunkat fejlesztette. Másfelől megfigyelhető, hogy nem a legerősebb éli túl, hanem az, aki inkább hajlandó az együttműködésre. Hogyan lehet feloldani ezt a paradoxont?

Válasz: Az individualitást nem szabad az integralitás, kölcsönösség, illetve egymással való helyes kapcsolódás ellentéteként felfogni.

Minden rendszerben léteznek különálló elemek. Ezek mindegyike nagyon fontos, és a maga módján tökéletes. De a köztük kialakuló interakciót olyanra kell hangolni, hogy érzéseik, befolyásuk és egymással történő kombinációik tekintetében azt éljék meg, hogy közös kölcsönkapcsolataik irányítják őket.

Egyfelől szeretnénk olyan csoportot, ami különleges és zseniális képességű emberekből áll. Ugyanakkor szükséges, hogy abszolút integráció, kapcsolat és interakció legyen közöttük. Különben semmit nem érnek ezek a nagyszerű egyének.

Kérdés: Vagyis a természetes kiválasztódás és az együttes evolúció egymás mellett léteznek?

Válasz: Ténykérdés, hogy az evolúciót a természettől kaptuk. De az evolúció mellett, vagy bizonyos értelemben, azzal ellentétes módon, a természet azt is megköveteli tőlünk, hogy egységesüljünk, és minden generációval kidolgozottabbak legyenek az egymás közti kapcsolataink. Sok nemzedék óta nem tettük ezt meg, ezért komoly szenvedések érnek minket.

Kérdés: Gyakran mondjuk, hogy a felesleges túltermelés felemészti a természetes erőforrásokat és lerombolja a világot. A világ kicsit megtisztult a járvány alatt. Állandóan halljuk, hogy a velencei csatornák vize soha nem volt ennyire tiszta, mint most. Újra megjelentek bennük a delfinek, ami sok éve nem fordult elő. 

A túltermelés kérdését nagyon gyakorlatias módon lehetne megoldani. Természetesen az embereket rá kell nevelni és megtanítani nekik az integrál világ alapjait, hogy az mennyire fontos, de mindenkinek kell ennie, innia, és valakinek az élelmiszert is elő kell állítania. Mit tehetünk?

Dr. Laitman: Nincs kétségem azzal kapcsolatban, hogy az élet fenntartásához szükséges áruk – étel, ruha, gépek, amelyek ezeket előállítják – abszolút nélkülözhetetlenek, de csak a a szükséges mértékben.

Az általános természet, amelyben létezünk, nem hagyja, hogy a normál élethez elegendő mennyiségnél több dolgot állítsunk elő. Előre – hátra mozogva feszegetjük a határokat, de az élet válságok formájában mindig visszanyom minket az optimális létezés irányában.

Semmi szükségünk nincs ékszer üzletekre, gyémánt piacokra, luxus butikokra. Nem is fog fennmaradni egyik sem. Látni fogjuk, ahogy fokozatosan bezárnak. Az embereknek nem lesz sem pénzük, sem igényük ezekre. Ehelyett mindenki azon fog töprengeni, hogy fog holnap megélni, és hogy lehet eljutni, egy optimális és normál jövőhöz.

Mindenki arra vár, hogy a koronavírus fertőzés végre befejeződjön.  De a COVID vírus nem megy sehová. Azért jött, hogy megváltoztassa a gondolkodásmódunkat, és addig nem távozik, ameddig az meg nem történik. Mindez időbe kerül majd. Az emberiség különböző emberek hatalmas masszája. Eltart egy ideig, amíg az érzéseinket beigazítjuk, az új valóság felé, hogy megértsük, hogy az új valóság honnan jön, és miért jön.

Hogyha képesek lennénk magunk helyett másokra gondolni, akkor a vírus semmilyen gondot nem okozna. Akkor képesek lennénk bárhová elmenni, mivel hogyha mi gondoskodunk másokról, akkor nem okozunk senkinek kárt.

Hozzá fogunk szokni a COVID vírushoz. Őszre már érezni fogjuk, hogy teljesen hozzászoktunk. Végül is, az emberek képesek bármihez hozzászokni, még a krónikus betegségekhez is hozzászoknak, és megtanulják hogyan éljenek azzal együtt. Ugyanez fog velünk is megtörténni.

Ebben a pillanatban a rendszer még mindig instabil, még mindig rázkódik, remeg a vírustól kapott csapástól. De ez az átmeneti állapot majd megszűnik, és a rendszer egy új formát ölt majd: azt, ahogy az emberiség egyetlen egészként érzékeli magát. Egyelőre az emberiség mindenfajta problémáktól szenved:  éhség, tüzek,  szárazság, hurrikánok, a lista a végtelen. De már most elkezdjük érezni, hogy ezek a problémák integrál problémák és minket együtt egy egészként érnek.

A vírus utáni következő csapás az az alapvető szükségletek hiánya lesz: étel, víz, gyógyszerek és elektromosság. Mindez csökkenti majd az emberek követelését, és arra kényszeríti őket, hogy egy szerényebb életmódhoz szokjanak.  Az emberek nem érzik majd annak szükségét, hogy a világ körül utazzanak.

Hogyha mindez folytatódik, akkor a koronavírus megtanítja nekünk az élet bölcsességét. Csak annyit kell megismernünk, hogy mindannyian egyetlen integrál rendszerben létezünk, mely egy új egyensúly felé halad, mely előre meg van határozva a Természet által. Ahogy ez a folyamat folytatódik, különböző állapotokon visz majd minket keresztül.  Hogyha mi támogatjuk a folyamatot, akkor ezeket az állapotokat jóként éljük át. Hogyha továbbra is ellenállunk, akkor mindezt fájdalmasnak és elnyomónak érezzük majd. Mindez annak érdekében történik, hogy minket az önzésből való teljes felépüléshez vezessen.

Semmi sem történik véletlenül, hanem minden csakis a korrekció érdekében történik. Hogyha megvizsgáljuk azt, hogy mi történik ma, az egység végső célját magunk elé tartva, akkor azt találjuk majd, hogy egy nyílegyenes vonal vezet minket a jelenlegi állapotból a végső célhoz. Hogyha képesek leszünk ezt látni,  akkor meglátjuk majd, hogy mindaz ami történik, az célirányos.

A folyamat lényege az egyre erősödő kapcsolat. Egyelőre mi szétszakadtnak, felosztottnak, idegeneknek érezzük magunkat egymás között. Szenvedünk, mivel ellentétesek vagyunk a Természet rendszeréhez képest, de ez a szenvedés majd a kapcsolatra kényszerít minket. Ahogy összekapcsolódunk egyre inkább hasonlóvá vállunkra a Természet rendszeréhez, és ennek eredményeképpen a jelenlegi fájdalom élvezetté válik. Minél inkább átlépünk a kapcsolat állapotába, annál hamarabb képesek leszünk bármilyen szenvedést élvezetté változtatni.

Bár, mi ösztönösen ellenállunk a kapcsolatnak, hiszen természetünk az eredendően egyéni, a Természet lépésről lépésre segít minket ameddig bele nem egyezünk a kapcsolatba. Amikor beleegyezünk akkor annak számtalan hasznát fedezzük majd fel. Mint ahogy testvérek akik vitatkoznak és küzdenek amikor fiatalok, de közelebb kerülnek egymáshoz amikor felnőnek és bölcsebbé válnak, ugyanúgy mi is elkezdjük majd látni a kapcsolatnak a hasznát, miután kinövünk a jelenlegi gyermeteg, önző elvárásokból, egyénieskedésből.

Mi azért kaptuk a Covid-19 vírust, hogy meggyógyítson minket. Annak végén sokkal egészségesebbek leszünk és viszonyaink sokkal kedvesebbek lesznek, mind az emberek, mind az országok között. Egyelőre a határok a vírusfertőzés miatt zárva vannak. De idővel megértjük majd, hogy ennek nincs értelme hiszen a kapcsolat az egyetlen megoldás mely lehetővé teszi, hogy azon problémák fölé emelkedjünk amit a vírus okozott nekünk.

Ebből az következik, hogy a Covid-19 virus az nem betegség, hanem a gyógyulás szimptómája. Ez az ami történik minden egyes betegséggel, mi nem érezzük magát a betegséget, hanem csak a test reakcióját érezzük arra, ahogy a test megpróbál meggyógyulni. A fájdalmas tünetek azok a gyógyulás jelei. A koronavírus fertőzés megmutatja nekünk annak a módját, hogyan gyógyuljunk ki az ön-központúságból, az önzésből. Mindez előre lök minket és nekünk ennek megfelelően kell reagálnunk.

Nem szabad egyszerűen elrejtőzködnünk a fertőzéstől. Bár először el kell távolodjunk egymástól, később pedig meg kell vizsgáljuk hogyan kerülhetünk ismét közelebb egymáshoz. Hogyha magunk helyett képesek lennénk másokra gondolni, akkor a vírus semmilyen veszélyt nem jelent majd számunkra. Akkor képesek leszünk bárhová elmenni, mivel hogyha másokról gondoskodunk, akkor nem okozunk kárt nekik.

Tudom, hogy egyelőre a legtöbb ember még nem látja ezt így, de egy pár hónap múlva minden tisztábbá válik, látjuk majd hogy a koronavírus helyes viszonyokat épít közöttünk, ahol majd mindenki maga helyett másokra gondol. Amikor elérjük ezt, akkor mindannyian egészségesebbé válunk.

Mint egy kifinomult szoftver, a COVID 19-es vírus működtet és megváltoztat minket belülről. A vírus egy olyan fejlődés felé hajt minket, ahol emberi lényekké válhatunk és mindaddig, ameddig nem javítjuk ki az önző emberi viszonyokat, a világméretű vírus fertőzés újabb és újabb hullámain kell keresztül mennünk. Ameddig nem harmonizáljuk viselkedésünket a Természet programjával, a körülöttünk levő helyzet nem fog megváltozni.

A vírus egy olyan fejlődés felé hajt minket, ahol emberi lényekké vállunk, és ameddig nem javítjuk ki önző emberi viszonyainkat, a világméretű vírusfertőzés újabb és újabb hullámaival nézünk majd szembe.

A koronavíruson keresztül a természet rendszere hátulról tol minket előre, hogy újra meghatározzuk emberi kapcsolatainkat. Azonban még eddig nem reagáltunk helyesen a vírusfertőzésre oly módon, hogy javítsunk emberi viszonyainkon, hogy azokat a kölcsönös-garancia figyelembevétel, kölcsönös támogatás és kölcsönös felelősség felé irányítsuk. Még nem csökkentettük a társadalom különböző rétegei közötti súrlódást. Ennélfogva a vírus újra, és újra lecsap ránk. Így arra kell kényszerítsük magunkat, hogy közreműködésünket, viszonyainkat  egy integrál, egymást kiegészítő módon rendezzük el.

Mint ahogy a Természet rendszere egy egyetlen, összefüggő rendszer, melyben összes alkotóeleme összekapcsolódik egymással, az emberiségnek ugyanígy a kapcsolatok integrál hálózatát kell kifejlesztenie összes tagja között. De az állatokkal ellentétben, akik ezt ösztönösen érik el, nekünk a kölcsönös kapcsolatokat, kell tudatosan felépítenünk, ameddig mindannyian nem érezzük az egyetlen integrál emberiség egyenlő részeinek magunkat.

Hogyan érzékeli ez a vírus viselkedésünket, és hogyan reagál arra? Mi, és a vírus a Természet ugyanazon rendszeréből származunk, mely egy hatalmas rendszer az egész valóságot magába olvasztva, mely rendszer reagál a mi reakcióinkra és mindarra ami a rendszeren belül történik. Hogyha a viselkedésünk továbbra is a rendszer működése ellenében megy, az az, hogy megmaradunk az eredendően önző, kis mozgásterű viselkedésformán belül, akkor a Természet rendszerében lévő erők egyre erőteljesebben reagálnak majd, hogy minket arra kényszerítsenek, hogy a rendszer működéséhez igazodjunk. Hogyha nem változtatjuk meg viselkedésünket, akkor a világ egyetlen helyén sem találunk majd tartós gyógymódot a vírusfertőzésre, mivel a vírus mutációkon megy majd keresztül, és időről-időre önmagából újabb és újabb verziókat hoz létre.

Mindnek előtt, a fő probléma, az emberek ellenséges attitűdje egymás felé. Ennek megfelelően a vírus pontosan azon a helyen helyez nyomást ránk, ahol a kölcsönös figyelembevételnek kellene megtörténnie. A vírus nem engedi meg, hogy közelebb menjünk egymáshoz, hogy visszatérjünk a normális élethez, hacsak nem építjük újjá kölcsönös attitűdünket az alapoktól kezdve. Meg kell értsük azt, hogy a Természet rendszere minket egyetlen integrál rendszernek tekint anélkül, hogy érzéseinket figyelembe venné, miközben mi ösztönösen egyedülálló, független egységeknek érezzük magunkat.

Ezzel szemben, hogyha képesek lennénk megfelelő kapcsolatokat építeni, és megtartani egymás között mindezt, akkor képesek lennénk a világot egy teljesen új módon, újra formálni. Egy teljesen új különleges érzékelést, értelmet, új egymás felé való attitűdöt fedezhetünk fel, amely új viselkedésformákhoz és kifejeződéséhez vezet közöttünk. Akár észrevesszük ezt a folyamatot akár nem, teljes belső világunk jobbá válik majd a környezet hatására.

Még akkor is hogyha eljön az idő amikor a vírusfertőzés elmúlik, mi felfedezzük majd, hogy korábbihoz képest más emberekké váltunk, hogy mindannyian megváltoztunk. Többé nem érzünk majd késztetést arra, hogy a bolygó egyik sarkából a másik sarkába rohanjunk, vagy, hogy állandóan az üzletközpontokba, boltokba szaladgáljunk minden egyes alkalommal, amikor egy új telefon jelenik meg a piacon. Az élet egyszerűbbé, természetesebbé válik és kielégültségünk elsősorban az emberek közötti, – minőségileg fejlettebb- kapcsolatokból származik majd.

Minél közelebb kerülünk egymáshoz és minél jobban finomítjuk viszonyainkat, -hogy azon keresztül integrálódjunk a Természet rendszerével – annál hamarabb, annál fájdalommentesebben szabadulhatunk meg azoktól a problémáktól, melyek most sújtanak minket.

Megértjük majd annak szükségét, hogy körülöttünk mindenhez egy felelősségteljesebb módon álljunk hozzá, érezzük majd annak szükségét, hogy abbahagyjuk a materialista célok hiábavaló hajszolását, mely célok egyelőre elpusztítják a Földet. Mindeddig a dolgok megszerzése, begyűjtése irányított minket, az ember mindenből a legjobbat csak magának akarta, hogy mindenáron vagyonhoz és hatalomhoz jusson. Ahogy egyre fejlettebbé válunk feltárul, hogy a lehető legjobb emberi életet akkor érhetjük majd el, amikor harmonizáljuk viszonyainkat azzal az integrációval, mely a Természet többi részében létezik.

Az emberi evolúció következő fázisa ez az integráció. Ennek az ötletnek a magunkba szívása, megemésztése és annak megvalósítása az emberi lények között elvezet minket oda, hogy felfedezzük a Természet leghatékonyabb belső erejét, azt az egyetlen erőt, mely a Természet összes rendszerét, összes szintjét összeköti, és azt egyetlen integrál rendszerben összeköti.

Az a képtelenségünk, hogy megbirkózzunk időnk válsághelyzeteivel, mindaz a káosz, szakadás és korrupció, mely megtölti világunkat minden szinten, minden területen, segít minket abban, hogy felfedezzük mennyire ellentétesek vagyunk azzal a kiegyensúlyozott rendszerrel, mely a valóság többi részében uralkodik. A helyes út megtanulása két úton történhet: az első az a kellemetlen út, amelyben egyre több globális katasztrófa sújt majd minket a koronavírushoz hasonlóan, hogy megmutassa, hogy mi mennyire egyetlen rendszer részei vagyunk, mely rendszer egymástól függő, ahol mindannyiunk mindenki más sorsát befolyásolja. A másik lehetőség az, hogy mi mindezt megtanulhatjuk egy könnyebb módon, úgy bele merülünk az egyetlen holisztikus rendszer koncepciójába, és elkezdünk proaktív cselekedeteket végezni, hogy új minőségi viszonyokat építsünk egymás között, mely kölcsönös gondoskodáson és kölcsönös kiegészítésen alapul.

Jövőnk sorsa a Természet integrál erejének kezében van. Ennélfogva minél közelebb kerülünk egymáshoz és minél inkább újra hangoljuk viszonyaink, hogy az hasonlóvá váljon a Természet integrációjával, annál hamarabb és annál fájdalommentesebben megszabadulhatunk azoktól a problémáktól melyek most sújtanak minket. Képesek leszünk arra, hogy az ember fejlődése egy teljesen új szintjére emelkedjen azáltal, hogy felújítjuk emberi kapcsolatainkat, hogy az harmóniába kerüljön a valóság legmélyebb, legjelentőségteljesebb szoftverével.

Nézz körül, szükségünk van egy kimentési tervre, és gyorsan kell cselekednünk. A COVID-19 minden fronton nyer, a gazdaság összeomlik, a szorongás növekszik, és az agresszió nyer.. De vannak dolgok amit képesek vagyunk megtenni, ha van sütnivalónk, mindent beleadunk, és képesek vagyunk összeszorított fogakkal dolgozni.

Ha az emberek néhány hónapnál többet tétlenül otthon maradnak, elveszítik elkötelezettségüket. Miután ilyen állapotban vannak, gyakorlatilag lehetetlen képezni és termelékennyé tenni őket a társadalom számára, és súlyként akaszkodnak a társadalomra.

Először meg kell szabadítanunk a világot az illúziótól, miszerint a koronavírus egy átmeneti fázis. Itt van, és itt marad. Lehet, hogy nem az a koronavírus marad, amelyet ma ismerünk, de fékező hatása a nemzedékek óta ismert kapitalista világra megmarad. Tehát akár tetszik, akár nem, a kapitalizmus, ahogy azt ma ismerjük, véget ért, és minél hamarabb átjutunk ezen a kiemelkedési szakaszon, annál jobb.

Ezután a munkaerőpiac nagy része, amelyet ma ismerünk, nem fogja túlélni az átmenetet. Bármi, ami nem elengedhetetlen a rendszeres emberi táplálkozáshoz, elhalványul, bár talán nem azonnal, és a fennmaradó foglalkozások mérete és volumene a mai napi töredékére csökken. A régi munkaerőpiac pusztulása mellett új munkahelyek jelennek meg. A New York Times vezércikk-írója, Thomas Friedman olyan munkahelyeknek nevezte őket, amelyek „több értéket teremtenek a szívekkel és a szívek között”.

Ezek a munkahelyek olyan foglalkozások lesznek, amelyek kizárólag az emberek összekapcsolásával, a közösségen belüli kölcsönös felelősségvállalás, a kölcsönös gondoskodás és aggodalom növelésével, valamint az elszámoltathatóság és rokoni viszony érzésével járnak még az idegenek körében is. A lakosok bevonása a folyamatba ezen új szociális munka egy másik szempontja, ami azon ismeretek biztosítása, hogy a világ milyen változásokon megy keresztül. Az információt olyan tanfolyamokon fogják megkapni, amelyek elmagyarázzák a jelenleg zajló változás természetét, miért omlott össze hirtelen a gazdaság, miért kell felelősnek lennünk egymásért, mint még soha, és szól majd még, az az elme és a szív ilyen változásának előnyeiről, és arról mi történne, ha a COVID-19 kitöréséig folytatnánk azt az utat, amit tettünk. A kétféle képzés – a szolidaritás fokozása és a tudás biztosítása érdekében – egymás mellett zajlik, és legalább annyi órát foglalkoznának ezzel az emberek, amennyit korábban dolgoztak, esetleg levonva az utazási időt.

Harmadszor, a kapitalista és az új korszak közötti átmeneti időszaknak a lehető legrövidebbnek kell lenni. Az emberi természet szereti a pihenést, és szinte azonnal hozzászokik ahhoz. Ennek eredményeként, ha az emberek több mint néhány hónapig tétlenül otthon maradnak, elveszítik elkötelezettségüket. Miután ilyen állapotban vannak, gyakorlatilag lehetetlen képezni őket, és termelékennyé tenni őket a társadalom számára, és súlyként akaszkodnak a társadalomra.

Negyedszer, a munkaerő-piaci elmozdulás mellett, a társadalom értékei átalakulnak az hatalommal rendelkező és nárcisztikus emberek csodálatából, a felhatalmazással rendelkező altruista emberek megbecsülésére. Ez nem egy olyan társadalom lesz, amely imádja a szuperhősöket, hanem olyan, amely tiszteletben tartja azokat, akik szolidaritásban egyesülnek.

Ötödször, a következő generáció előkészítése az új világban történő életvitelre megváltoztatja a tanulás, a tanítás, a tanárok és a hallgatók, valamint a hallgatók és a hallgatók közötti kommunikáció megközelítését. Mint a társadalomban, az iskolában a leginkább elismert diákok azok lesznek, akik kiválóan segítenek társaik együttműködésében. Az ötlet nem újszerű; több mint egy évtizede létezik. Az együttműködõ tanulás talán a legjobban egy idézettel fejezhető ki, amelyet Lawrence Ebert J.D. szabadalmi ügyvéd talált egy középiskolai csalásról írt esszében: „Semmilyen iparágban nem tekintik csalásnak az együttműködést. Csak az iskolában probléma ez. Mit tanítunk a gyerekeinknek? ”

Nagyon kevés időnk van a változás végrehajtására. A COVID-19 nyomása alatt állunk, és a régi bizonyosságok összeomlanak. A szélsőséges csoportok álltalánosá, és a végletek normákká váltak. Ha a mentési terv haladéktalanul elindul, akkor viszonylag nyugodtan és biztonságosan eljuthatunk a vízen át a másik partra. Ha hagyjuk, hogy az áramlat arra sodorjon minket, ahova megy, akkor elsüllyedünk.