Kérdés: A koronavírus járvány alatt bolygónk lecsillapodott. Földrengések szempontjából kisebb az aktivitás. Az emberek elszigetelődése otthonukban, és a tény, hogy nem kellett üzemekbe és irodákba járniuk, lehetővé tette, hogy meghalljuk a Föld hangját, és értesüljünk arról hogy, mi történik bolygónk belsejében.

A tudósok végre képesek helyes méréseket végezni. Kiderül, hogy az emberi aktivitás okozta az összes nyugtalanságot, szorongást, a hurrikánokat, vulkánkitöréseket és a többit.

Többek között azt is megtudhattuk, hogy miként reagál a természet. Egyszer csak figyelmesek lettek rá, hogy Chile fővárosa, Santiago körül egy puma sétálgatott. London külvárosaiban pedig őzek mászkáltak. A vadállatok gyakorlatilag behatoltak a városokba.

Milliárdokat akartunk invesztálni a természet helyreállításába. Fákat ültetni, megtisztítani az óceánokat, és így tovább. Lehet, hogy ezeket a milliárdokat inkább arra kéne fordítani, hogy az embereket otthon tartsuk, és a természet ennek eredményeképp önmagától magához térjen? Más szavakkal: különítsünk el alapokat oktatási programokra, hogy az emberek  egész életükben tanulhassanak. A természet pedig magától meggyógyítja önmagát.

Dr. Michael Laitman: Ragyogó ötlet. Teljesen egyetértek veled. A lényeg, hogy ne folyjunk bele a természet dolgába, és minden rendben lesz.

Hagyjuk a természetet helyreállni. Ne avatkozzunk közbe, és meggyógyul. Nem tudjuk elképzelni, hogy mire képes. A Földgolyó más irányba forog, a Nap másképpen süt, a madarak, meg minden, amit akarsz, egyszerűen minden meg fog változni. Egy idő után megmérjük a fő paramétereket. A légkört persze nem veszem ide. Meg fogunk döbbenni. Olyan lesz, mintha egy másik bolygón lennénk.

Minden döntésünk mögött az egoizmusunk található. A természet nem tudja ezt kezelni. Semmi jót nem vagyunk képesek tenni, amíg nem korrigáltuk egoizmusunkat. Csak ha már kijavítottuk, akkor cselekedhetünk helyesen, és akkor is csak korrekciónk mértékében. 

A legfontosabb elv, hogy ne a természet, hanem önmagad korrekciójára törekedj! Ha korrigálja magát, az ember kissé kilép a természet mellé, és megérti, hogy semmi szükség, hogy bármibe is beleavatkozzon. Csak annyi a dolga, hogy szépen belesimuljon a természet integrál egészébe.

Nem értjük a természet tökéletességét és integrál jellegét. Ki kell kapcsolni az agyunkat, leállítani a tevékenységünket mindaddig, amíg nem korrigáltuk saját egoizmusunkat.

Kérdés: Mire költené azt a rengeteg pénzt és adományt, amit a természet helyreállítására fordítottak?

Válasz: Arra, hogy meggyógyítsuk az emberi természetet. Azaz, oktatásra, az ember egójának korrigálására. Semmi másra! Ez a legnagyobb ellenségünk, és semmi jóra nem számíthatunk tőle a jövőben sem. Ha a közeli jövőben nem lépünk ezen a téren, a természet a vírusnál is keményebben csap le ránk.

Mennyi pénzt, hány milliárdot fektettünk be, hogy egyre fejlettebbek legyünk, és meg fogod látni, hogy a közeljövőben mindettől meg kell szabadulnunk, és csakis a létezésünk szempontjából legalapvetőbb és nélkülözhetetlen dolgokat hagyhatjuk meg. Semmi mást!

Kérdés: Ki készítheti el az ember és egoizmusának korrekciójára vonatkozó programot?

Válasz: Nem kell elkészíteni, már létezik. Már csak az kell, hogy komolyan alkalmazzuk a Föld minden élőlényére.

Mostantól kezdve tilos bármit tenni a másik személlyel, amit az illető nem akar. Ahogy Hillel mondta: „Ne tedd barátoddal, amit te magad gyűlölsz!”

Képzeld el, milyen lesz a Föld, ha csak ezt sikerül elérnünk! Ez csak az első része a programnak – amikor nem okozol kárt a másiknak. A második rész, amikor kizárólag jót cselekszel a többiekkel.

Ezt követeli tőlünk a természet. Ide vezet el minket. Manapság első ízben az emberiség történetében olyan fejlődési fokra jutottunk, ami soha korábban nem létezett. 

A program tesz mindent. Különböző stádiumokban, minden feloldásra kerül. A kivitelezés folyik, és mindenki egyet ért. Mi mást tehetnénk?

Így hát nem szükséges megkérdezni, hogyan segíthetnénk. Csak a programot kell támogatnunk. Fel kell keltenünk a vágyat iránta, hogy minél többen bólintsanak rá. És akkor minden családban, minden közösségben, a városban, az államban, az egész Földön barátságos légkör fog uralkodni. 

Ez minden. Igyekeznünk kell engedni, hogy a természet dolgozzon rajtunk. Belső erőnkkel és vágyódásunkkal kell megérteni és támogatni, hogy mindez valósággá válhasson.

2004 december 26-án reggel 9:30-kor Koh Lanta tengerpartján Thaiföldön, egy szokatlanul hatalmas és gyorsan mozgó hullám szaladt keresztül az egyébként nyugodt reggeli tengeren, megfürdetve azokat a meglepett nyaralókat akik a tengerparton sétáltak. A hullám a tengerpartnak verődött, és néhány széket vissza húzott magával a vízbe. Lisa Anckarman, aki akkor 15 éves volt  filmre vette a hullámot, és mindazt ami később történt. Először azt mondja, “az emberek a tengerparton maradtak és zavarodott suttogás terjedt a helyiek, és a turisták között. “A válasz általános sokk volt”, folytatja ő, mégis az emberek érdeklődőek lettek. De ahogy az emberek figyelték a székeket amint eltűntek a tengerben, akkor történt, hogy dübörgő hang töltötte meg a levegőt, a meglepett tekintetek a horizont felé fordultak, ahol egy vízzel sárral kevert falat láttak közeledni. “Először”, ahogy a kislány írja, “képtelen voltam megérteni mit is látok”. És akkor a levegő abszolút pánikkal telt meg. Anckarman egy fiatal és sportos leány megragadta kistestvérét és felszaladt vele a legközelebbi dombra.

Ők mindketten túlélték azt a napot, amikor körülbelül negyed millió ember vesztette életét abban a hatalmas cunamiban. Az a földrengés, mely a cunamit okozta a történelem 3. legerősebb földrengése volt, és az eddig leghosszabban megfigyelt rengés a történelem során, 8-10 percig tartott. Mégis a földrengés epicentrumát körülvevő tengerparti terület nagy részén, semmilyen vészriasztás nem előzte meg a hullámok megérkezését.

Nézetem szerint a legnagyobb probléma a világgal ma az, hogy mi mindannyian olyanok vagyunk ,mint azok az emberek akik annak idején a tengerparton sétáltak. Azt hisszük, hogy ami jön felénk, az csak egy nagy hullám, és maximum egy-két széket magával ránt majd a tengerbe, majd visszavonul, és ezzel minden el lesz rendezve. Nem értjük meg, hogy amit most látunk azt csak egyre nagyobb hullámoknak az első sorozata, és mindegyik következő hullám sokkal nagyobb és pusztítóbb lesz mint az előző, és amikor mindennek vége, addigra a világunk, amit eddig ismertünk teljesen megváltozik. A Covid-19 fertőzés nem a fő esemény, hanem csak az első szokatlanul nagy, és gyorsan mozgó hullám. Ezért van az, hogy nagyon sok ember egyenlőre meg van zavarodva, és mégis érdeklődéssel tekintenek előre, még mindig nem tudják, hogy mindezt komolyan kell vegyék, vagy sem. De nekünk mindannyiunknak nagyon komolyan kell vennünk a Covid-19 vírusfertőzést.

Az új világ már alakul a felszín alatt évtizedek óta, mégis mi mindeddig ellen álltunk érkezésének. Mindent megpróbáltunk, hogy fenntartsuk a jelenlegi fogyasztást, és a kegyetlen versengést mindenekfelett, de ezzel csak elhalasztottuk az elkerülhetetlent. Most végül a felszín alatti nyomás olyan pontig növekedett, ahol a törésvonalak egy teljesen új helyzetbe kerültek, és a nyomás felszabadult, ennek eredményeképpen a világ élete cunami-szerűen megváltozik. Nem szabad becsapni magunkat, nem szabad hitegetni magunkat. A Korona Vírust követő hullámok sokkal nagyobbak, és pusztítóbbak lesznek. Mi csak akkor tudunk menekülni azok hatásától, hogyha most elkezdünk cselekedni.

A kiépülő következő lépés egy transzformáció, amely már hosszú ideje készül, nem más mint a mi viszonyunk a világhoz, a társadalomhoz, és más emberekhez. Ez egy teljesen forradalmi változás valóság érzékelésünkben, mivel eddig a világot önző egyéni szempontból néztük, és mostantól azt a többség szemén keresztül kell, hogy lássuk. Egyenlőre még mindig ellenállunk ennek az átmenetnek. Egónk még mindig azt mondja nekünk, hogy ez csak egy hullám, és hamarosan visszatérhetünk, hogy ünnepeljük az életet, a bolygót pusztítva, mindenkit kizsákmányolva, kihasználva akit csak képesek vagyunk, szándékosan vagy véletlenül. De egónk félre vezet minket. Azoknak a többsége, akik a tengerparton maradtak 2004. december. 26-án nem élte túl a későbbi hullámokat. Azok sem fognak túlélni, akik most továbbra is a homokba rejtik a fejüket a jelenlegi változások során.

Minél hamarabb értelmünket, szívünket és testünket egy új társadalom építése felé fordítjuk, mely kölcsönös felelősségre, a társadalom minden részének beolvasztására épül, hogy egy valódi közösség érzetet építsünk ezen keresztül, annál hamarabb megszabadulunk a vírustól, és az azt követő rettenetes dolgoktól.

2004-gyel szemben most számtalan vészjelzést láthatunk. Nagyon sok szakértő figyelmeztetett már minket azzal kapcsolatban, hogy a jelenlegi emberi rendszer fenntarthatatlan. Én már legalább 15 éve írok, beszélek minderről, de eddig kéréseimet, csak lenéző elfogadás, vagy teljes elutasítás fogadta.

Most mi a vészjelzések utolsó fázisában vagyunk, mert már az esemény közepén találjuk magunkat. Meg kell tennünk,amit mondanak nekünk: hogy tartsuk meg a szociális távolságot, viseljük a maszkjainkat, és nézzük meg pontosan, hogy hol is vagyunk. A múltbeli foglalkozások, állások hamarosan eltűnnek. A legtöbb fizikai munkát gépek fogják elvégezni, és az emberi foglalkozások, állások leginkább az emberi kapcsolatok építésére vonatkoznak majd. Rengeteg álláslehetőség lesz majd az új társadalom építése érdekében, arra alapozva, hogy hogyan gondoskodjunk egymásról, hogyan építsük a szolidaritást a társadalmi kohéziót, mindazokat az értékeket, amelyeket eddig kinevettünk, kigúnyoltunk hosszú ideje. Most mindezek a korábban kigúnyolt értékek, tulajdonságok nélkülözhetetlenné váltak a túlélésünkhöz. Azok nélkül semmire nem leszünk képesek, még arra se, hogy  szükséges élelmiszert biztosítsunk magunknak és családjainak. Ma a kölcsönös felelősség már nem csak valami morális, vagy etikus filozófia, ugyanolyan szükség van rá, mint az ételre, és az italra, mert enélkül semmink nincs.

Meg kell értsük, hogy most vagy megtanulunk együtt úszni, vagy mindannyian magányosan megfulladunk.

Kérdés: Az öngyilkosság a legszélsőségesebb lépése a kétségbeesésnek. Ma az öngyilkosságok egész egyszerűen elborítják az egész világot, olyan nagy számban fordulnak elő. Miért történik mindez?

Válasz: A modern világban élő ember kétségbeesett, mivel nem talál értelmet az életében. Nem látja maga előtt a célt, és még csak az okát sem látja, miért kell szenvednie ebben a világban.

Másrészről olyannyira fejlett, hogy mindent megért, ami történik, mindent, ami történhet, és így végső soron azt a döntést hozza, hogy véget vet életének. Hiszen minek is élne és szenvedne, ha lehetséges nem létezni, és nem szenvedni? Ez így logikus is.

Természetesen azt senki nem állítja, hogy ez a helyes döntés, de mindenesetre a lépés érthető. Ha az ember felfedezi, hogy ebben a világban, a mi világunkban, elérheti a tökéletes életet; megismerheti és megértheti, hogy mi célból él, és hogyan működik az univerzum, és hogy létezik egy tökéletes és örök-érvényű végkifejlet, ami elérhető számára, akkor lehetségessé válik, hogy komoly mértékben átalakuljon a negatív öngyilkossági statisztika. Ez jelenti a zsákutcából kivezető utat.

Két hét múlva egy Virtuális Kabbala Kongresszust rendezünk. Ez nem lesz egy egyszerű kapcsolat, amit ott elérhetünk egymás között, mivel ennek a szintnek az előkészítése a Teremtés kezdetén, milliárd évekkel ezelőtt megkezdődött. Ezek ráadásul csak az anyagi világra vonatkozó évek, ezt megelőzően spirituális cselekedetek sora irányult ennek a kapcsolatnak a kiépítésre, a spirituális világokban. Végezetül eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahol elkezdtük érezni az edények törését, a kapcsolattal ellentétes minőséget annak érdekében, hogy eljuttasson minket ez is a kívánatos szintű kapcsolathoz. 

Kijelenthetjük, hogy ebben a pillanatban a legalacsonyabb szintű kiinduló ponton vagyunk, amelyből a folyamatos felemelkedés kezdődik a Teremtés programjával egyezésben, amely a teremtés céljához vezet minket, ami mindannyiunkat egyesít a Teremtővel. A teljes világmindenség, az összes világ, valamennyi csillag és galaxis, egyetlen egységpontban áll kapcsolatban egymással, és nekünk ezt a pontot kell elérnünk.

Az ehhez a célhoz vezető út első állomása, a két hét múlva megtartandó Virtuális Kongresszus. Úgy tűnhet, ez nem annyira fontos, de fel kell ismernünk, hogy a fontosság mértéke a korrigálatlan, önző vágyaink mértékével vannak összhangban.  Tény azonban az is, hogy az egységre irányuló vágy ebben a különleges időszakban a kongresszuson résztvevő több ezer ember között, önmagában rendkívül fontos.

Ez az első kongresszus, ami a Korona Vírus időszakában kerül megrendezésre. Februárban lebonyolítottuk az éves világ kongresszusunkat, pontosan a karantént megelőzően. Olyan volt ez, mint amikor valaki éppen elkapja a már induló vonat utolsó kocsiját és felszáll rá. Megtartottuk a kongresszust és az ajtó becsapódott mögöttünk.

Most elkezdtük átszervezni a működési rendszerünket a Korona Vírus időszaka miatt. Átment rajtunk a járvány első hulláma, és megértettük, miről is szól ez. Az emberiség azonban nem érti még, mi történik valójában. A járvány nem múlt el, halad előre, mint a fejlődés gőzhengere, és új formát ad az emberiségnek.

Ez a hatalmas úthenger pontosan felettünk gördül át, és bele fog döngölni minket a földbe, ha csak ilyen formában vagyunk képesek egymáshoz tapadni. Ne várjuk meg tehát a fejlődésünk megcsúszását és térdre esését, hanem cselekedjünk a saját számlánkra. Olyan, mint amikor a rossz gyereket az anyukája megbünteti, hogy megfelelően kezdjen viselkedni. Akkor a gyereknek nincs más kiútja a reménytelenségből, engedelmeskednie kell. A mi esetünkben is a Korona Vírus pontosan ilyen kényszert jelent a számunkra.

Fel kell emelkedni ahhoz az állapothoz, ahol megérthetjük, hogy a Természet Anya – azaz a Teremtő – mit vár el tőlünk, mibe kell beleegyeznünk, és mit kell elfogadnunk.

Azt akarjuk, hogy ez az első kongresszusa az új korszaknak, új állapotba emeljen bennünket, de nem úgy, ahogy ezt megelőzően egy asztal körül ültünk, beszélgettünk, étkeztünk és össze-ölelkeztünk. Nem kell mindent elutasítanunk, csak mert nem ülhetünk egy teremben, és nem térhetünk vissza a múltba. Az elmúlt, örökre. Minden újat hálásan kell fogadnunk, és megértéssel kell megvizsgálnunk.

Az új állapotok, még erőteljesebb kapcsolatot követelnek tőlünk. Ahogy látjuk az anyagi világban a változásokat, amilyen módon azok megjelennek, csak azért, hogy ráébresszenek minket a nagyobb, belső kapcsolatok szükségességére, hogy a külső formák ne zavarhassanak minket össze, ne adhassák meg annak az illúzióját, hogy már összekapcsol minket a tény, hogy több ezer ember ül fizikailag egy helyen.

Most nincs meg a lehetőség ilyen találkozókra, Nem ülhetünk egy teremben, még csak nem is törekedhetünk fizikai találkozókra. Nekünk spirituálisan kell összekapcsolódni, egy emberként, egy szívvel. Ezért ez egy teljesen új kongresszus, egy új korszakban. Semmi nem lesz ebben, az elmúlt kongresszusokból, ez egy új szint, új megközelítéssel, új hozzáállással. Úgy kell erre a kongresszusra tekintenünk, mint egy spirituális szintre, ahova fel kell emelkednünk.

Én mindenkivel össze akarok kapcsolódni, de hol és hogyan? A spirituális szintre emelkedéssel a spirituális hely, ahol a kongresszus valójában bonyolódik, a Teremtőn belül van. Be kell lépnünk erre a helyre, és ezen a helyen akarnunk kell létezni, egyesülni egymással a Teremtőn belül. A Teremtő egyik neve, „a Hely (Makom)” és mi pontosan itt rendezzük meg a kongresszusunkat, ahol mindenki együtt lesz annak érdekében, hogy támogassuk egymást, a Teremtővel való összeolvadásban, azon a szinten, ahol az első, spirituális lépés vár ránk.

Nem tudom átadni az érzéseket, amik a szívünkben vannak. Reméljük, hogy együtt felfedezzük ezeket az állapotokat és érezni fogjuk a kapcsolatot egymás között, a Teremtőn belül, ezen az első, új korszakot nyitó Kabbala Kongresszuson.

A vírus azt tanítja nekünk, hogy rajtunk múlik, hogy mások egészségére gondoljunk, és senkinek se ártsunk. A probléma az, hogy nem értjük, hogy az összes nehézség azért jött, hogy felelősebbé váljunk egymásért. A mi veszteségünk, ha nem vesszük figyelembe egymást. Az első hullámot óvintézkedésekkel legyőztük, majd elvetjük őket, tehát nem csoda, hogy második hullám megérkezett. Hamarosan a világ arról fog beszélni, hogy Izrael áll a csapás hátterében. A világnak mentális, nem kémiai gyógymódra van szüksége, amely a megfelelő kapcsolat köztünk, és ez kiterjed az egész világra. Tőlünk függ, hogy kifejlesszük azt az érzést, hogy mindannyian egy lélek vagyunk.

Kérdés: Hogyan éljek a karantén után? Félek kimenni és az emberekre nézni. Ők is némileg, gyanakvással néznek rám.

Válasz: Én nem látom ezt. Legalábbis magam körül. Itt éppen ellenkezőleg, az autók újra mennek, és az emberek ismét az utcákon sietnek. Láthatod azonban, hogy megváltoztak. Valahogy kissé távol vannak egymástól, nem ugranak közvetlenül oda hozzád, mint korábban.

Talán ilyen módon az ember fokozatosan megérti, hogyan kell figyelmesen viszonyulni másokhoz. Bár most a vírus miatt viselkedünk így, attól tartva, hogy valakitől megfertőződünk, ám fokozatosan ebből az állapotból eljuthatunk egy másikhoz: kölcsönös tisztelet, együttérzés, támogatás és figyelem felé.

Szeretem ezeket a változásokat a világban. Nem fordítunk sok figyelmet erre. Amikor visszatérünk a normál életbe, látni fogjuk, hogy megszabadultunk sok teljesen felesleges tevékenységtől és konvenciótól.

Az emberiségnek úgy kell irányítania a természet egészét, mint egy bölcs, jószívű anya. Lehetőségünk szerint mi vagyunk a legmagasabb rendű teremtmények, de a mai világ minden rossz jelensége az emberi egó következménye. A természetben minden jelenség, legyen az jó vagy rossz, az emberek gondolatainak, és hozzáállásának eredménye. A gonosz akkor jelenik meg, amikor többet veszünk el magunk számára, mint amire szükségünk van,és ezt annak érdekében tesszük  hogy uralkodhassunk mindenki felett. Ha megtanulnánk, hogy jól viszonyuljunk más emberekhez, akkor a természet mozdulatlan, növényi és állati szintje is kiegyensúlyozott lenne.

Az embereknek meg kell érteniük, hogy a természet globális, és integrált, és meg van az erejük ahhoz,hogy mindent eljuttassanak a korrekcióhoz. Az egyensúly azt jelenti, hogy a természetből csak azt vesszük el, amire testünknek szüksége van az élethez, és a spirituális fejlődés felé fordulunk. A spirituális élet azt jelenti, hogy megtanuljuk, hogyan kell  szeretettel, és egymásra való odafigyeléssel  összekapcsolódnunk, egészen olyan szintig, ahol mindannyian egyetlen emberré olvadunk össze, egy szívvel. Ez az örök, és tökéletes élet tudatosságához vezet minket  a globális, végtelen és Szent Természet szintjén.

Kérdés: A mai helyzet kapcsán felmerül az egyetemes korrekció kérdése. Létezik olyan lehetőség, hogy Kabbalisták egy csoportja lesz az, aki megmenti a helyzetet?

Válasz: Hogyan tudná egy maroknyi Kabbalista megmenteni a helyzetet, ha a természet célja az, hogy a teremtés egésze, annak minden eleme kölcsönösen és integrális módon kapcsolódjon egymáshoz, hogy elérjék a kapcsolat és szeretet minőségeit? Hogyan tehetné ezt meg egy kicsiny csoport?

A csoport csak azért létezik, hogy mindenkinek tovább adja az egység megteremtésének módszerét, hogy ennek tanáraivá váljanak. Tehát semmi nem történhet anélkül, hogy minden egyes ember részt venne a folyamatban.

Kérdés: Az emberiség kis része érti a mostani krízis lényegét, de a döntő többség nincs ezzel tisztában. Hogyan közvetítsük a világ egésze felé, hogy az egyes ember szintjén kell kialakítani a változás iránti vágyat, hogy az egész világ korrekciója bekövetkezzen?

Válasz: Ez a ti kötelezően elvégzendő munkátok. Tegyetek meg mindent, ami csak lehetséges!

Az egész természet rendszerében egy grammnyi gyűlölet sincs, kivéve az embereket. Az állatok nem gyűlölik egymást, ez egy különleges emberi tulajdonság. De megvan annak a nagyon mély oka, hogy az emberek miért gyűlölik egymást, ráadásul azt hatalmas szenvedéllyel teszik. Az irigység, a hatalomra, és tiszteletre vágyás megállás nélkül növekszik bennünk. Egyre kevésbé vagyunk képesek megbocsátani egymásnak.

Minél inkább növekszik a gyűlölet, annál jobban megértjük, hogy képtelenek vagyunk egyedül legyőzni, mégis valahogy felül kell emelkednünk a gyűlöleten, mivel egyébként elpusztítja civilizációnkat.

A múltban láthattunk gyerekeket együtt játszani, miközben egymás társaságát élvezik. Ma inkább a számítógép konzolokon játszanak, egymás ellen küzdve, és csak az érdekli őket, hogy ki győz a végén.

Hogyha összehasonlítanánk a ma élő macskákat kétszáz évvel ezelőtt élt macskákkal, akkor azt találnánk, hogy nem váltak vadabbakká. Azonban, ha összehasonlítjuk a mai embereket a két évszázaddal ezelőtt élt emberekkel, akkor azt találjuk, hogy ma sokkal önzőbbek vagyunk, önmagunkra irányulóak ,nem törődünk semmivel, és általában sokkal rosszabb emberek vagyunk, mint ük-nagyszüleink. Generációról-generációra egyre kegyetlenebbek, bántóbbak, és sokkal kifinomultabbak vagyunk abban, hogyan okozunk másoknak fájdalmat.

De ennek a látszólagos zuhanásnak, nagyon jó oka van. Mi vagyunk az egyetlen faj, mely ilyen zuhanásban van, mivel mi arra vagyunk hivatottak, hogy tudatosan korrigáljuk saját természetünket.

Az utóbbi években, különösen az elmúlt hónapokban megfigyelhető gyűlölet hullámnak az oka az, hogy ennek a gyűlöletnek olyan erősnek kell lennie, hogy arra kényszerítsen minket, hogy elkezdjük keresni annak a módját, hogy hogyan tudnánk legyőzni. 

Minél inkább növekszik a gyűlölet, annál inkább megértjük majd, hogy képtelenek vagyunk azt saját magunk legyőzni ,és mégis valahogy felül kell emelkedni rajta, hiszen egyébként elpusztítjuk a civilizációnkat. Ez fog minket előre hajtani, hogy akaratunk ellenére is, együtt próbáljuk megtalálni a gyógymódot, a megoldást erre a problémára. Ez a kötelező érvényű együttműködés a bennünk létező ellenség ellen, egy új, egymás iránti szeretetet fog létrehozni bennünk. Ha nem létezne ez az intenzív gyűlölet, nem lenne szükség a szeretetre. Hogyha nem éreznénk, hogy képtelenek vagyunk egyedül legyőzni a gyűlöletet, soha nem fordulnánk egymáshoz segítségért.

A közöttünk érzett gyűlölet soha nem tűnik el. Ha eltűnne nem lenne többé szükségünk szeretetre. Pontosan a növekvő gyűlölet fog majd arra kényszeríteni minket, hogy növeljük a szeretetet. Ahogy megtanulunk „két lábon“ járni, a gyűlölettel és szeretettel karöltve előre haladni, meg fogjuk tanulni az emberi érzelmek mélységét. Megtanuljuk majd, hogyan emelkedjünk a konfliktusok fölé, hogyan uralkodjunk a gyűlölet és a harag felett. Ez a folyamat el fog vezetni minket oda, hogy feltárjuk az emberi természet teljes mélységét.

Csak amikor megértjük a gyűlölet szerepét és fontosságát, akkor leszünk képesek valóban szeretni. Amikor ezt elérjük, akkor fogjuk mindannyian meglátni, hogy színtől, fajtól, hittől, és kultúrától függetlenül, mindannyian gyűlölködőnek lettünk megteremtve, de mindez csak azért történt, hogy ezt a gyűlöletet a saját erőfeszítésünkkel, tudatosan szeretetté változtassuk.

Kérdés: Ha minden abszolút káprázatos lesz, hogy haladhat valaki előre, hova és milyen módon képes tovább fejlődni? Ez így nagyon unalmasnak tűnik.

Dr. Laitman: Érthető, ha minden csodálatos, tiszta és jó, akkor nagyon unalmas lehet. Nincs semmi, ami bepiszkolná a képet, nincs semmi káromlás mögötte, vagy ilyesmi, nincs olyan nemes dolog, aminek a hátterében valami ocsmányság jelenne meg.

De nem kell aggódni, még ha most nem is tudom elmagyarázni, de mindig van lehetőség a jót, valami rossz fölé emelkedve meglátni. Amikor a gonosz kimerül, mindent a jó kezd el kitölteni, végtelen és örök dolog, ami ilyen módon tárul fel az ember számára.

Amikor ezt tanulmányozzuk, érezni is kezdjük. Egy dolog igaz, ahhoz, hogy érezhessük a pozitív oldalát egy dolognak, érezni kell először a negatív oldalát. Ez a két állapot szükségszerűen támogatja egymást, a kölcsönös kifejeződésükben.