Minden egyes nap elmúltával egyre tisztábbá válik, hogy egy új időszakba léptünk. A különböző tüntetések a maszk viselése ellen, az egó felkelései a kényszerű változások ellen. Olyan nagy cégek mint a Google, Apple vagy a Facebook már megmondták az alkalmazottaiknak, hogy folytassák az otthonról a munkát  legalább még egy évig. Minden megváltozik majd: az állások, a bankok, az ipar, az oktatás, a kereskedelem, az emberi viszonyok, a nemzetközi viszonyok, az egész emberi civilizáció feje tetejére áll fordul és nekünk is meg kell fordulnunk. A vírus csak akkor távozik. .

Az egymást kizsákmányoló, túlzottan versengő rendszer, melyben el kellett pusztítanunk egymást annak érdekében, hogy túléljünk, kimerítette magát.

Mint a WHO főtitkára António Guterres és a Fehér Ház koronavírus tanácsadója  Dr. Anthony Fauci kijelentette, nem valószínű, hogy a közeljövőben látunk majd egy hatékony vakcinát, védőoltást, ha egyáltalán lesz ilyen. Egyszerű szavakkal kifejezve, életünk mindörökké megváltozott.

Sőt mi több, minél inkább megpróbálunk visszatérni a korábbi “normális állapotba”, annál inkább lángra gyújtjuk a Covid vírus visszatérő hullámait. Ha minden egyes alkalommal amikor a vírusfertőzések száma látszólag csökken azonnal rohanunk, hogy újra megnyissuk az ipart, kereskedelmet, akkor 3., 4. és ki tudja még hány újabb hullámmal találkozunk majd a vírusfertőzésből, ameddig meg nem értjük azt, hogy lehetetlen ezt, így legyőzni. A Természet kiütéssel győzött velünk szemben, és minden egyes alkalommal amikor megpróbálunk felkelni a padlóról akkor kapunk még egy csapást.

De Természet nem akar megölni minket, ehelyett meg akarja tanítani nekünk, hogy hogyan váljunk rendszere részévé, ahelyett, hogy jelenlegi viselkedésünkkel pusztító, veszélyes, idegen lények lennénk a saját bolygónkon. Az, hogy részévé váljunk a Természet rendszerének elsősorban azt jelenti, hogy egymás között kell, hogy egyesüljünk, hogy közel érezzük magunkat a többi emberhez és ilyen módon tanuljuk meg mit jelent az, hogy közel kerülni a Természethez. Az a világ amelyben élünk egyetlen teljesen integrált rendszer. Ahhoz, hogy érezzük ennek az integritását, összefüggőségét nekünk a rendszerhez hasonlóvá kell válnunk: nekünk is integrálttá és teljessé kell válnunk. Az utazás, mely ide vezet, otthon kezdődik, egymás között, az emberek között.

A kizsákmányoló, túlzottan versengő rendszer, melyben el kellett pusztítsuk egymást annak érdekében, hogy sikeresek legyünk, kimerítette magát. Az az eszme, hogy csak a legerősebb éli túl, az egész Természettel ellenkezik, mivel a Természet rendszere ezzel ellentétes alapelven működik, a legbarátságosabbnak túlélésének az elvén. Most rajtunk áll, hogy egy ilyenfajta társadalmat építsünk és ezen a folyamaton keresztül elkezdjük majd megérteni a körülöttünk lévő valódi világ természetét.

Senki nem fog minket ebben segíteni. Mint társadalom mi mindannyian önző emberek vagyunk és nem tudjuk hogyan gondoskodjunk valóban egymásról. De ezt az új formát játszhatjuk, tettethetjük mindaddig ameddig valósággá nem válik, és hogyha észben tartjuk azt, hogy célunk az, hogy egy egyesült teljesen integrál rendszert építsünk, ahol mindenki megkaphatja amire szüksége van, akkor sikeresek leszünk.

Bár valahol mélyen mindannyian azt kívánjuk, hogy bárcsak visszatérhetnénk a régi életmódhoz, még akkor is hogyha nem lenne a koronavírus körülöttünk, nem igazán javasolt, hogy visszatérjünk az előző élethez. Már most akkora gyűlölet van minden országban, hogy a társadalmi összeomlás, sőt mi több, a polgárháború bármikor bekövetkezhet. Így vagy úgy, ez már így is elkezdődött, és még akkor is hogyha jelenleg nincs véres valódi háború, és még senki nem jelentette be hivatalosan. 

De még mindig nem késő, hogy megváltoztassuk az utat. Körbenézhetünk, és akkor meglátjuk azt, hogy minden ami létezik, olyan ellentétekből épül fel melyek kiegészítik egymást. Csak az emberek hiszik azt, hogy az ellentéteknek el kell pusztítaniuk egymást, elfeledkezve arról, hogy a Természetben is az ellentétek engedik egymás létezését, és bennünk is ennek így kellene lennie.

Mi a világot egy lapos, két dimenziós képként nézzük, nem értve azt, hogy ugyanaz az emberi természet működik mindenkiben, a társadalom minden egyes részében. Amikor makacsul a valóságot csak egy nézőponton keresztül akarjuk nézni, akkor elveszítjük azt a lehetőséget, hogy egy másik nézőpontot is felhasználjunk, mintha egy második szemmel néznénk a világot, ezáltal egy valódi háromdimenziós képhez jutva. Ez az egyetlen módja annak, hogy a valóság teljes mélységét és szélességét láthassuk és megismerhessük azt ami működteti ezt a képet melyet magunk előtt látunk. Csak amikor a világra mindkét prizmán keresztül nézünk, akkor fedezhetjük föl ezt, tehát ahelyett, hogy megpróbáljuk eltörölni, elnyomni a másik nézőpontot, magasra kell értékelnünk azt, köszönetet kell mondanunk azért, hogy az létezik, miközben megtartjuk a saját ellentétes nézőpontunkat is.

Az egység nem akkor jön létre, amikor a két ellentét ugyanolyanná válik. Az egység akkor jön létre, amikor a két nézőpont kiegészíti egymást, hogy egy teljes képet alkosson, melyet egyikőjük sem lenne képes egyedül látni.

Látom, ahogy a világ napról-napra, egyre jobban elfogadja és hozzászokik az új világ feltételeihez.  

Természetesen rengeteg feszültség és ellenállás érzékelhető az elfogadásnak a határán.

Az Emberiség természete, mely az úgynevezett –  “gonosz hajlam”,amely mindig előnyben részesíti az önérdeket,akár kárára is –  kapott néhány nagyobb csapást, de még mindig megpróbál visszatáncolni minden erejével az önző állapotba.

Megpróbálunk ragaszkodni az előző kultúránkhoz, ami a gazdagságot, a hírnevet és a hatalmat dicsőítette. Ahol az egymás elleni harc ment és nem is volt  más választásunk, mint hogy egymással versengjünk annak érdekében, hogy mindannyian elérjük saját, egyéni birodalmunk csúcsát.

De a Természet evolúciós gőzhengere folyamatosan kilapítja a gonosz hajlam halálos hatalmát.

A Természet evolúciója megfertőzte az Emberiséget egy vírussal, annak érdekében, hogy az eddigi önkiszolgáló világnézetünkön túl, felébressze bennünk annak az érzetét, hogy egy sokkal mélyebb egymástól függő, integrál valóságban létezünk.

Most egy jelentős átalakuláson mentünk keresztül. Ahhoz képest, ahogy előzőleg ellenálltunk  azoknak az új megszorításoknak, amikbe a vírus kényszerített minket, most fokozatosan elkezdünk hozzászokni az új feltételekhez.

Ha valójában tudnánk azt, hogy ez a világméretű vírusfertőzés egy sokkal nagyobb, gyűlölettel teli csapástól mentett meg minket, melybe szükségszerűen beleszaladtunk volna – mint például a háborúk – akkor még örülnénk is a jelenlegi állapotunknak.  

Én megértem, hogy ez a vírus rengeteg embert fertőzött és ölt meg, és sok ember került személyesen nehéz helyzetbe, és küzd különböző gazdasági problémákkal. De ha képesek lennénk látni mindezek fölött az átfogóbb globális főirányt, akkor láthatnánk azt, hogy a jelenlegi irány sokkal nagyobb szenvedéstől mentett meg minket, mint ami elért volna minket, hogyha az előző utunkat folytattuk volna.

Például kedvezőnek tartom azt, hogy a hatóságok most főleg  a közösség egészségével, az emberek jólétével és jövőjével foglalkoznak, ahelyett, hogy mindenfajta, bonyolult nemzetközi szintű lépéseket tennének. 

Ugyanígy az emberek is az élet minden terén, sokkal jobban teszik, hogyha a szükségletekre fókuszálnak, ahelyett, hogy összezavarnák magukat a szükségtelen, luxus “svédasztalával, ami soha nem volt képes tartós kielégülést adni nekik. 

A Természet adott nekünk valamit, amivel most elfoglalhatjuk magunkat, melyen keresztül megváltoztathatjuk utunkat, és egy új szemlélettel kezdjük el érzékelni a környező valóságot.

Mindemellett a változások sebessége példátlan. Így nagyon remélem, hogy a következő hónapokban egy sokkal megértőbb és empirikusabb Emberiség kibontakozásának leszünk tanúi, ami jobban elfogadja azt a folyamatot amelyen most keresztül megy. Egy olyan Emberiséget látunk majd, mely tudja hogyan lehet zökkenőmentesen fejlődni egy jobban összekapcsolt, biztonságosabb, egészségesebb és boldogabb jövő felé.

Kérdés: A biológusok sok élő organizmusnál azt találták, hogy képesek kollektív döntést hozni. Néhány baktériumtörzs például az uniformitást egy specifikus kémiai anyag kibocsátásával éri el. Lehetséges, hogy az egymással történő kommunikáció ilyen formája a veszély jelzésére szolgál. 

A halraj gyorsabb és pontosabb a ragadozó azonosításában, mint egyetlen hal. Különálló emberek, legyenek bármilyen intelligens és magas IQ-val rendelkező egyének, nem képesek olyan problémákat megoldani, amivel egy adott csoport sikerrel birkózik meg. Vagyis léteznek félreérthetetlen megnyilvánulásai a kollektív elmének.

Itt azonban szembesülünk egy paradoxonnal. Egyrészt az emberi történelem során a természet végig az individualitásunkat fejlesztette. Másfelől megfigyelhető, hogy nem a legerősebb éli túl, hanem az, aki inkább hajlandó az együttműködésre. Hogyan lehet feloldani ezt a paradoxont?

Válasz: Az individualitást nem szabad az integralitás, kölcsönösség, illetve egymással való helyes kapcsolódás ellentéteként felfogni.

Minden rendszerben léteznek különálló elemek. Ezek mindegyike nagyon fontos, és a maga módján tökéletes. De a köztük kialakuló interakciót olyanra kell hangolni, hogy érzéseik, befolyásuk és egymással történő kombinációik tekintetében azt éljék meg, hogy közös kölcsönkapcsolataik irányítják őket.

Egyfelől szeretnénk olyan csoportot, ami különleges és zseniális képességű emberekből áll. Ugyanakkor szükséges, hogy abszolút integráció, kapcsolat és interakció legyen közöttük. Különben semmit nem érnek ezek a nagyszerű egyének.

Kérdés: Vagyis a természetes kiválasztódás és az együttes evolúció egymás mellett léteznek?

Válasz: Ténykérdés, hogy az evolúciót a természettől kaptuk. De az evolúció mellett, vagy bizonyos értelemben, azzal ellentétes módon, a természet azt is megköveteli tőlünk, hogy egységesüljünk, és minden generációval kidolgozottabbak legyenek az egymás közti kapcsolataink. Sok nemzedék óta nem tettük ezt meg, ezért komoly szenvedések érnek minket.

Kérdés: Gyakran mondjuk, hogy a felesleges túltermelés felemészti a természetes erőforrásokat és lerombolja a világot. A világ kicsit megtisztult a járvány alatt. Állandóan halljuk, hogy a velencei csatornák vize soha nem volt ennyire tiszta, mint most. Újra megjelentek bennük a delfinek, ami sok éve nem fordult elő. 

A túltermelés kérdését nagyon gyakorlatias módon lehetne megoldani. Természetesen az embereket rá kell nevelni és megtanítani nekik az integrál világ alapjait, hogy az mennyire fontos, de mindenkinek kell ennie, innia, és valakinek az élelmiszert is elő kell állítania. Mit tehetünk?

Dr. Laitman: Nincs kétségem azzal kapcsolatban, hogy az élet fenntartásához szükséges áruk – étel, ruha, gépek, amelyek ezeket előállítják – abszolút nélkülözhetetlenek, de csak a a szükséges mértékben.

Az általános természet, amelyben létezünk, nem hagyja, hogy a normál élethez elegendő mennyiségnél több dolgot állítsunk elő. Előre – hátra mozogva feszegetjük a határokat, de az élet válságok formájában mindig visszanyom minket az optimális létezés irányában.

Semmi szükségünk nincs ékszer üzletekre, gyémánt piacokra, luxus butikokra. Nem is fog fennmaradni egyik sem. Látni fogjuk, ahogy fokozatosan bezárnak. Az embereknek nem lesz sem pénzük, sem igényük ezekre. Ehelyett mindenki azon fog töprengeni, hogy fog holnap megélni, és hogy lehet eljutni, egy optimális és normál jövőhöz.

Kérdés: Az öngyilkosság a legszélsőségesebb lépése a kétségbeesésnek. Ma az öngyilkosságok egész egyszerűen elborítják az egész világot, olyan nagy számban fordulnak elő. Miért történik mindez?

Válasz: A modern világban élő ember kétségbeesett, mivel nem talál értelmet az életében. Nem látja maga előtt a célt, és még csak az okát sem látja, miért kell szenvednie ebben a világban.

Másrészről olyannyira fejlett, hogy mindent megért, ami történik, mindent, ami történhet, és így végső soron azt a döntést hozza, hogy véget vet életének. Hiszen minek is élne és szenvedne, ha lehetséges nem létezni, és nem szenvedni? Ez így logikus is.

Természetesen azt senki nem állítja, hogy ez a helyes döntés, de mindenesetre a lépés érthető. Ha az ember felfedezi, hogy ebben a világban, a mi világunkban, elérheti a tökéletes életet; megismerheti és megértheti, hogy mi célból él, és hogyan működik az univerzum, és hogy létezik egy tökéletes és örök-érvényű végkifejlet, ami elérhető számára, akkor lehetségessé válik, hogy komoly mértékben átalakuljon a negatív öngyilkossági statisztika. Ez jelenti a zsákutcából kivezető utat.

Két hét múlva egy Virtuális Kabbala Kongresszust rendezünk. Ez nem lesz egy egyszerű kapcsolat, amit ott elérhetünk egymás között, mivel ennek a szintnek az előkészítése a Teremtés kezdetén, milliárd évekkel ezelőtt megkezdődött. Ezek ráadásul csak az anyagi világra vonatkozó évek, ezt megelőzően spirituális cselekedetek sora irányult ennek a kapcsolatnak a kiépítésre, a spirituális világokban. Végezetül eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahol elkezdtük érezni az edények törését, a kapcsolattal ellentétes minőséget annak érdekében, hogy eljuttasson minket ez is a kívánatos szintű kapcsolathoz. 

Kijelenthetjük, hogy ebben a pillanatban a legalacsonyabb szintű kiinduló ponton vagyunk, amelyből a folyamatos felemelkedés kezdődik a Teremtés programjával egyezésben, amely a teremtés céljához vezet minket, ami mindannyiunkat egyesít a Teremtővel. A teljes világmindenség, az összes világ, valamennyi csillag és galaxis, egyetlen egységpontban áll kapcsolatban egymással, és nekünk ezt a pontot kell elérnünk.

Az ehhez a célhoz vezető út első állomása, a két hét múlva megtartandó Virtuális Kongresszus. Úgy tűnhet, ez nem annyira fontos, de fel kell ismernünk, hogy a fontosság mértéke a korrigálatlan, önző vágyaink mértékével vannak összhangban.  Tény azonban az is, hogy az egységre irányuló vágy ebben a különleges időszakban a kongresszuson résztvevő több ezer ember között, önmagában rendkívül fontos.

Ez az első kongresszus, ami a Korona Vírus időszakában kerül megrendezésre. Februárban lebonyolítottuk az éves világ kongresszusunkat, pontosan a karantént megelőzően. Olyan volt ez, mint amikor valaki éppen elkapja a már induló vonat utolsó kocsiját és felszáll rá. Megtartottuk a kongresszust és az ajtó becsapódott mögöttünk.

Most elkezdtük átszervezni a működési rendszerünket a Korona Vírus időszaka miatt. Átment rajtunk a járvány első hulláma, és megértettük, miről is szól ez. Az emberiség azonban nem érti még, mi történik valójában. A járvány nem múlt el, halad előre, mint a fejlődés gőzhengere, és új formát ad az emberiségnek.

Ez a hatalmas úthenger pontosan felettünk gördül át, és bele fog döngölni minket a földbe, ha csak ilyen formában vagyunk képesek egymáshoz tapadni. Ne várjuk meg tehát a fejlődésünk megcsúszását és térdre esését, hanem cselekedjünk a saját számlánkra. Olyan, mint amikor a rossz gyereket az anyukája megbünteti, hogy megfelelően kezdjen viselkedni. Akkor a gyereknek nincs más kiútja a reménytelenségből, engedelmeskednie kell. A mi esetünkben is a Korona Vírus pontosan ilyen kényszert jelent a számunkra.

Fel kell emelkedni ahhoz az állapothoz, ahol megérthetjük, hogy a Természet Anya – azaz a Teremtő – mit vár el tőlünk, mibe kell beleegyeznünk, és mit kell elfogadnunk.

Azt akarjuk, hogy ez az első kongresszusa az új korszaknak, új állapotba emeljen bennünket, de nem úgy, ahogy ezt megelőzően egy asztal körül ültünk, beszélgettünk, étkeztünk és össze-ölelkeztünk. Nem kell mindent elutasítanunk, csak mert nem ülhetünk egy teremben, és nem térhetünk vissza a múltba. Az elmúlt, örökre. Minden újat hálásan kell fogadnunk, és megértéssel kell megvizsgálnunk.

Az új állapotok, még erőteljesebb kapcsolatot követelnek tőlünk. Ahogy látjuk az anyagi világban a változásokat, amilyen módon azok megjelennek, csak azért, hogy ráébresszenek minket a nagyobb, belső kapcsolatok szükségességére, hogy a külső formák ne zavarhassanak minket össze, ne adhassák meg annak az illúzióját, hogy már összekapcsol minket a tény, hogy több ezer ember ül fizikailag egy helyen.

Most nincs meg a lehetőség ilyen találkozókra, Nem ülhetünk egy teremben, még csak nem is törekedhetünk fizikai találkozókra. Nekünk spirituálisan kell összekapcsolódni, egy emberként, egy szívvel. Ezért ez egy teljesen új kongresszus, egy új korszakban. Semmi nem lesz ebben, az elmúlt kongresszusokból, ez egy új szint, új megközelítéssel, új hozzáállással. Úgy kell erre a kongresszusra tekintenünk, mint egy spirituális szintre, ahova fel kell emelkednünk.

Én mindenkivel össze akarok kapcsolódni, de hol és hogyan? A spirituális szintre emelkedéssel a spirituális hely, ahol a kongresszus valójában bonyolódik, a Teremtőn belül van. Be kell lépnünk erre a helyre, és ezen a helyen akarnunk kell létezni, egyesülni egymással a Teremtőn belül. A Teremtő egyik neve, „a Hely (Makom)” és mi pontosan itt rendezzük meg a kongresszusunkat, ahol mindenki együtt lesz annak érdekében, hogy támogassuk egymást, a Teremtővel való összeolvadásban, azon a szinten, ahol az első, spirituális lépés vár ránk.

Nem tudom átadni az érzéseket, amik a szívünkben vannak. Reméljük, hogy együtt felfedezzük ezeket az állapotokat és érezni fogjuk a kapcsolatot egymás között, a Teremtőn belül, ezen az első, új korszakot nyitó Kabbala Kongresszuson.

Kérdés: Hogyan éljek a karantén után? Félek kimenni és az emberekre nézni. Ők is némileg, gyanakvással néznek rám.

Válasz: Én nem látom ezt. Legalábbis magam körül. Itt éppen ellenkezőleg, az autók újra mennek, és az emberek ismét az utcákon sietnek. Láthatod azonban, hogy megváltoztak. Valahogy kissé távol vannak egymástól, nem ugranak közvetlenül oda hozzád, mint korábban.

Talán ilyen módon az ember fokozatosan megérti, hogyan kell figyelmesen viszonyulni másokhoz. Bár most a vírus miatt viselkedünk így, attól tartva, hogy valakitől megfertőződünk, ám fokozatosan ebből az állapotból eljuthatunk egy másikhoz: kölcsönös tisztelet, együttérzés, támogatás és figyelem felé.

Szeretem ezeket a változásokat a világban. Nem fordítunk sok figyelmet erre. Amikor visszatérünk a normál életbe, látni fogjuk, hogy megszabadultunk sok teljesen felesleges tevékenységtől és konvenciótól.

Írva van Mishnah-ban (Sotah, 9:15), hogy a végső napokban a gyűlölet majd megnövekszik. Amikor azt nézzük, hogy napjainkban mi történik, úgy tűnik közeledünk a végső napokhoz. Soha nem jelent meg ennyi gyűlölet a szociális hálózatokon, újságokban, a televízióban, és a hullámok látszólag egyre magasabbra emelkednek. Nem arról van csak szó, hogy már sehol nincs egy csendes hely, hanem hogy maga a hangulat, az állapot egyszerűen mérgező. Ha valaki csak egy szót is a politikailag elfogadott dogmán kívül mond – és nagyon könnyű túllépni a vonalat- akkor a személy azonnal el van tiltva, ki van közösítve a világból.

A fajgyűlölet és anti-rasszista tüntetések, amelyeket az utóbbi időben látunk, azok csak részei ennek a mocskos hullámnak. Mint minden hullámnak, a rasszizmus által keltett tüntetéseknek is megvan az emelkedése és a zuhanása, de a jelenlegi trend az egy hatalmas vihar felé mutat.

A gyűlölet nem áll meg itt. Ahogy a gyűlölet egyre intenzívebbé válik és terjed, minden egyes csoportban külön csoportosulások válnak majd le a fő csoportról, és kisebb táborokat alkotnak majd, melyek egymás ellen küzdenek. A társadalom teljesen szétesik ameddig az anarchia uralkodik majd. Írva van a Talmud-ban (Sanhedrin 98b),  még a legnagyobb bölcsek se akarnának a végső napokban élni.

Nyilvánvalóan még nem értünk el oda, de már úton vagyunk felé. Hogyha nem változtatunk irányt, akkor hamarabb odaérünk mint azt gondoljuk. 

A gyűlölet szerepe

A problémánk az, hogy mi azt hisszük, hogy a gyűlölet az teljesen rossz és káros. Mi megpróbálunk nem gyűlölni, de ezáltal elhalasztjuk azt a lehetőséget, hogy korrigáljuk azt, és ennek eredményeképpen egy még erőteljesebb gyűlölet kitöréssel találjuk magunkat szemben. 

A gyűlölet gyakorlatilag egy nemtetszés bármi felé, amely különbözik tőlünk. Saját különlegességünk érzete mélyen gyökerezik elménkben, de az jó okkal van ott: mi csak ellentéteken keresztül vagyunk képesek érzékelni. Hogy ha nem lennénk képesek megragadni a sötétség érzetét, soha nem tudnánk megismerni, hogy mit jelent az, hogy fény. Hogyha nem éreznénk mi az, hogy hideg nem lennénk képesek a meleget érezni. Hasonlóan a gyűlölet érzete nélkül soha nem lennénk képesek a szeretetet érezni.

Ennélfogva, amikor a gyűlölet megjelenik nem szabad azt elfojtani vagy tagadni. Ehelyett egy tudatos erőfeszítést kell tennünk, hogy növeljük a szeretetünket a gyűlölet tárgya irányában, addig a pontig, ameddig a szeretet erősebbé válik, mint az gyűlölet ami korábban megjelent. Hogyha a kölcsönös gyűlöletben résztvevő mindegyik szereplő részt vesz ebben az erőfeszítésben, akkor az eredmény egy korábbinál nagyobb közös szeretet lesz. Hogyha nem mindenki vesz ebben részt, akkor az egész folyamat reménytelen.

Hogyha a társadalom minden egyes része részt vesz ebben a próbálkozásban, akkor képesek leszünk a szeretetet a világunkban olyan szintekig növelni, melyeket soha korábban nem láttunk, és mindez pontosan a korábban érzett példátlan gyűlölet szintje miatt lesz, mely arra kényszerített minket, hogy még erősebb, a gyűlöletet semlegesítő szeretetet hozzunk létre. Azáltal, hogy tagadjuk a gyűlölet valódiságát, és szükségességét mi megtagadjuk a szeretet világát is, és magunkat a gyűlölet még erőteljesebb megjelenéseire ítéljük, amely hamarosan bekövetkezik.

Ennek alapján minden amit gyűlölünk az gyakorlatilag egy ugródeszka a még nagyobb szeretet érzetéhez. Hogyha ma, amikor a legerőteljesebb gyűlölet megjelenik a fajok között képesek lennénk ezt az alapelvet követni, akkor egy új magasabb szintű szeretetet lennénk képesek felfedezni. Azonban ez csak akkor működhet hogyha mindkét oldal közösen dolgozik azon, hogy megnöveljék a szeretetet egymás között a jelenlegi gyűlölet szintjének megfelelően.

Én megértem, hogy mindez egy teljesen új, eddig nem hallott elképzelés, és ellentmond mindannak amit eddig tanultunk. Ugyanakkor az amit eddig tanultunk többé nem működik, tehát itt az ideje, hogy egy új irányt keressünk.

Az elképzelés nagyon egyszerű: a másik személy különbözik tőlem, és ennélfogva én nem szeretem őt, és azt szeretném, hogy a másik személynek valami baja legyen, vagy legalább eltűnjön. Ez a gyűlölet az, ami a jelenlegi erőszakot hajtja, amit az elmúlt hetekben, hónapokban láttunk. Hogyha mindezt így hagyjuk, akkor az egy egész országot felrobbanthat. Tehát ahelyett, hogy engedjük, hogy ez tovább fekélyesedjen ,és növekedjen, tudatos erőfeszítést kell tennünk annak érdekében, hogy megnöveljük a közöttünk lévő kölcsönös szeretetet, még akkor is, hogyha egyenlőre az csak álságos. Meglepetésszerűen azonban ezen erőfeszítések gyümölcsözőek lesznek, és azt találjuk majd, hogy képesek leszünk szeretni azokat az embereket akiket egy pillanattal ezelőtt még csak el sem tudtunk viselni.

Ez mind nagyon gyakorlati, praktikus, mindez bátorságot, és elkötelezettséget követel, és ez minden ország, és a világ egyetlen reménye arra, hogy elkerülje a teljes összeomlást.

Kérdés: Miután a vírus egységre kényszerít minket, szükséges, hogy rendelkezzünk a kapcsolódás módszerével, vagy elég, ha a csapások hatására alkotunk egységet?

Válasz: Nem, az nem elég. A csapások hatására csupán kezdetben érhetsz el haladást, amikor megkapod a módszert. Később, te magadtól akarsz mozdulni.

Ezért a csapásoktól mentes haladás válik állandó állapotoddá. Nem a csapás, hanem a jövőbeli pozitív állapotok befolyásolnak. Előretörő vágyad a mozgatórugó.

Még sokat kell tanulnunk kapcsolatunk módszeréről. Aztán egyszerűen meglátjuk, hogyan tudunk a szó szoros értelmében folyamatosan emelkedni a megértés, érzéseink, saját magunkba vetett bizalmunk és a világ tekintetében. Mindez olyannyira izgalmas perspektíva, hogy soha nem szabad bedobni a törülközőt.

Kérdés: Mit tegyen az ember, hogy megfelelő módon, szenvedés nélkül jusson előre, és ne kelljen a következő csapásra várnia?

Válasz: Meg kell tanulnia, mi a teendője: lehetőségeihez mért integrális kölcsönkapcsolatokat kell létrehoznia. Legalább egy kis közösségben, mivel most még nem kivitelezhető egy csoportot alkotni az egész világgal.

Az ember ezen a módon elkerüli a csapásokat. Továbbá, meg kell kísérelnie, hogy másokat bevonzzon az integrális kapcsolat terébe. Így pedig egyre magasabbra tör azokkal, akik számára vonzóvá tette az egységet.

[267218]
 KabTV “Kabbala Alapjai”20/05/10

A koronavírus általános csapást jelentett az egész emberiségre, és kifejlesztette bennünk azt az érzést, hogy egymástól függünk. A szociális intelligenciával rendelkező emberek figyelnek arra, hogyan tudnak minden helyzetben jót tenni másoknak. A szociális intelligencia annak felismerése, hogy mennyire szükségünk van egy integrál környezetre. A lényeg az, hogy segítsünk egymásnak megtanulni, hogyan lehet elérni a megfelelő kapcsolatot köztünk, hogy kompatibilisek legyünk a természettel. A szociális intelligenciával rendelkező emberek tudják, hogyan kell helyesen összekötni magukat a társadalommal, hogy mind ők, mind mások élvezzék azt. Egyensúlyba kell hoznunk a szívet és az elmét, és arra kell törekednünk, hogy érezzünk másokat és mások előnyére cselekedjünk. Az életben elért sikerünk a jó kapcsolatainktól függenek.